Part

 1 III   | asztaloslegények!~István odafordult Rudolfhoz, s odasúgva mondá:~– Látod
 2 IV    |             kutyát – szólt Abellino Rudolfhoz, Istvánra mutatva.~– Nem
 3 VI    |           ígérkezék, hogy felszalad Rudolfhoz, és kiveszi belőle, nincs-e
 4 VII   |           állt meg, beszólva halkan Rudolfhoz.~– Ugyan, kérlek, egy szóra.
 5 VII   |         tréfás feddőzéssel Eszékiné Rudolfhoz –, ha hatalomkarral nem
 6 XXIV  |        megragadá az alkalmat, midőn Rudolfhoz közel juthatott, s karjába
 7 XXIV  |       egyikünk-másikunk szerencsét.~Rudolfhoz e percben több ismerősök
 8 XXVI  |             felőle? – kérdé Livius, Rudolfhoz fordulva. – Mert különben
 9 XXVIII|               szólt azután felállva Rudolfhoz –, hisz önnek nemes szíve
10 XXXI  |          Mayernét, hogy levelet írt Rudolfhoz, melyben „sűrű könnyhullatások”