Part

 1 VII |       mert föltekinteni.~Félt, reszketett, mint ifjú hajadon, ki vőlegényét
 2 VII |     légy te az én nőm!~A hölgy reszketett, nem bírt felelni.~– Menj
 3 VIII|    eltompult hangon Márton, ki reszketett a dühtől –, váljék el hát
 4 XII |    Legelső gondolatja ez volt. Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei
 5 XII |    rebegé Teréz, és minden íze reszketett. – Én itt vagyok.~De már
 6 XII |       tűz szikrázott, keze nem reszketett.~Ez szokatlan merészség.
 7 XIII|       szekérrel van.~Jancsi úr reszketett az örömtül. Annyira magába
 8 XV  |      nem – suttogá a leány, és reszketett, mintha lázban volna.~–
 9 XVI |       őket.~Már akkor Fennimor reszketett a dühtől. Nagy erőpazarlással
10 XXIV| táncolt a delnőkkel.~Fanny úgy reszketett, úgy dobogott a szíve, midőn