Part

 1 I   |          keresik kenyeröket. Elég keserű kenyér.~Ezalatt megsült
 2 II  |            Abellinónak tetszett a keserű tréfa.~– Hm, tapintsa ön
 3 IV  |       szólt Rudolf, alig mozdítva keserű vonásra ajkait.~– De ez
 4 VII |            szoborszerű arc hideg, keserű mosolyával, amely amazt
 5 VII |       fiziognóm, hogy ezek valaha keserű ellenségei lesznek egymásnak.~–
 6 VIII|           vízben tartva, s egypár keserű mandulát rágogatva ült karszékében.
 7 XIV |      valaki azt mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy ez
 8 XV  |           őt rábeszélte. Ah, minő keserű aggodalmakkal kell küzdeni
 9 XXIV| szerelemnek, hogy büntetése ilyen keserű!~Amely reggel Kárpáthyné
10 XXV |         édes csókjaival letörlé a keserű könnyek nyomát.~– Ah, te
11 XXXI|          nagyanya, amelyben ismét keserű könnyhullatások között borul