Part

1 I   |   embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit.~–
2 I   |    Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját feltolta az orráig, s ujja
3 I   |           nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit behunyta, s egy
4 XIII|         szolga.~– Fogja be kend a száját! – rivallá rá Jancsi úr;
5 XIII|              No, mit tátja kend a száját? – kiálta Jancsi úr a háta
6 XIII| fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját; nem megmondtam már, hogy
7 XXIX|     nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s akármiről beszél,
8 XXXI|           összecsókolá szemeit és száját.~(Ez a nő hígvelejű! – gondolá