Part

1 I    |             biztatá a poéta –, ne félj, epitáfiumodról majd én
2 IV   |       nyomja: „Nesze, fiam; és ne félj semmit, ezután is tudj büszke
3 XII  |         zokogott fuldokolva.~– Ne félj, ne félj! – rebegé Teréz,
4 XII  |         fuldokolva.~– Ne félj, ne félj! – rebegé Teréz, és minden
5 XIX  | asszonynénémnek, azontúl aztán ne félj tőle, s csak te magad ne
6 XXVII|              Mondjad, mondjad! Ne félj semmit, megértjük mi! Mit