Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézus 3
jézust 1
jo 7
jó 270
jóakaratú 1
jóakaróitól 1
jobb 59
Frequency    [«  »]
293 ne
286 magát
280 ott
270 jó
267 ön
264 mely
259 egész
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances


    Part
1 I | izzadságot, s megláta egy hintót tova négy postalóval lubickolni 2 I | bánja; volna ugyan négy paripája, mellyel ha segélyére 3 I | lássuk a szekeret; négy mokány van eléje fogva, 4 I | kocsis kezeli. Alszik a fiú, mert hiszen lovai jól 5 I | egyszer merte megpróbálni két futó pataki diák; azok is 6 I | nevét. Egypár példány a régi időkből máig is fennmaradt, 7 I | mely finoman spékelten, borsos, tejfeles lében volt 8 I | kellett nevetni.~Mikor aztán a úr maga is azt hitte, hogy 9 I | faragott madárfejjel, melyet a szokásokkal ismerős ember 10 I | azért híják így? Haha. Ez calembour volt tőlem, c’ 11 I | cest beau! Ez kedves. A magyarok még most is a régi 12 I | maradnunk, van-e magának bora és szép leánya, hein?~– 13 I | refüzírozni nem lehet.~– Az bizony leszmondá Bús Péter; 14 I | mikor már megszólalt.~– estét, uraim és dámáim, 15 I | Hozott isten, kedves, édes, barátom!~A kacaj újra kitört 16 I | gentlemannek.~– Hm. És lám, most , hogy tud, mert különben 17 I | hamarább megüti a guta. Nono, öreg, nem kell úgy mérgelődni, 18 II | istenszobrok, mikre igen gondolat volt gobalákat 19 II | jövőnek úgy kellett ismét borravalóért visszaváltogatni 20 II | volt, mint mondák, igen a mellfájás ellen, de rendkívül 21 II | kell, csak azt mondja, ami .~– Legjobb újságszólt 22 II | fel –, ha ön csak ilyen újságot tud nekem mondani, 23 II | hogy ezeknek az uraknak oly rendben hagyott gazdagságaik 24 II | még kétszerannyi összeg. . Én azt is kész vagyok önnek 25 II | bajuszára vett kölcsön. ! Egy magyar nemes bajusza 26 II | fogja-e ezután utánozni?~– . Egyezzünk megszólt Kárpáthy, 27 II | így tovább. Pénzét igen helyre teszi ön, mert a 28 II | Vannak, tudja ön, olyan nehéz pástétomok, miket 29 II | Egy jóllakás belőle, vörösbor, és kész a gutaütés.~– 30 III | kérdé Rudolf.~– Senkim a istenen kívül.~– Akkor mégis 31 III | felelt:~– Ha az erős hang cáfolat a meghalás ellen, 32 III | nevetniszólt Rudolf –, most alkalmam volna . Hol vannak 33 IV | nemen levőket; azonban a fiú oly zavarodott lett, 34 IV | kártyát, tekeasztalt, hogy a hírt hallhassák, melyet 35 IV | felelé a derék ember. – , én tehát két dolgot kívánok. 36 IV | vigyorogva mondá: „Ezzel ugyan vásárt csinált az úr!” A 37 IV | véletlen intermezzo mindig szolgálatot tehet; egy kalap, 38 V | követte férjét, elhagyta sorsát, elment vele szegénységbe, 39 V | közönség Mainvielle-nét.~A közönség! Hisz a közönség 40 V | közönség! Hisz a közönség olyan magában, akit egyszer megszeret, 41 V | ijesztő álmait. Látogatók, barátok elmaradtak, mert 42 VI | Csitt! chut! pszt! – hangzék eleve; a loge infernale-ból 43 VI | hercegnő elhagyta a páholyt.~Ez jel volt az ifjú óriásoknak. 44 VII | nyolcvanezer frankból, mire nézve eleve megkérte hajdani gazdáját, 45 VII | vinni. Úgy nevettem egypár fiút közülünk, úgy hiszem, 46 VII | az alispánfi, kinek igen szokása volt másnak rossz 47 VII | ezt a fogadást olyan igen tréfának találják. Azonban 48 VII | elkezdett fütyölni.~Ez igen felelet, mikor az ember 49 VII | bárányokat most nyírják, ilyenkor gazdasszonynak otthon kell 50 VII | zavarba kérdésére.~Azonban a nagymamának azon kedves 51 VII | beszélnek előtte, illessen az barátot, asszonyt vagy hazát; 52 VII | belőle emberbarát, hazafi, férj, egyszóval boldog ember. 53 VIII | s kívángatnak szerencsés reggelt Varju András uramnak; 54 VIII | záratván.~– Ejnye, öcsém, be prókátor lett volna belőled, 55 VIII | feddőzék a bíró. – Nem az a hányavetiség, Márton, 56 VIII | szánt két ökör.~– Ez nem leszen ígymonda büszkére 57 VIII | nagyobb lőn kacagása, s ez a urat úgy mulattatá.~Vele 58 VIII | pünkösdi királynak nemcsak futónak, hanem jó ivónak 59 VIII | nemcsak jó futónak, hanem ivónak is kellett lenni; 60 VIII | hogy a ma esteli ivásnál előkészülettel lehessen.~– 61 VIII | farsangoltak veled. Én ezt igen tréfának találom; nem tudom, 62 VIII | Ehhez, mint tudva van, igen öblös és gyakorlott torok 63 VIII | bírjuk részletezni.~Igen mulatságnak tartják ezt, 64 VIII | ismerték már a szokást, volt ilyenkor előle futni 65 VIII | beleszerethet a fiúba, s milyen tréfa lesz akkor a vőlegényt 66 IX | feltalálói, hanem egyúttal hazafiak is, mert hiszen 67 IX | volt.~Földmívelőnek elég volt a paraszt, a gazdálkodás 68 IX | magyarázatokkal szolgálni:~– Hát a fiú szerelmes ajánlatokat 69 IX | Majd éljenezzünk neki! Csak nagyokat kiáltsatok!~E percben 70 X | nem lehet tisztességes, hírben álló ember leányával, 71 X | csókolni, mely eléggé mutatja a leányok önfeláldozását, 72 X | ily drága öltönyöket?~A asszonyság azonban tökéletesen 73 X | szeret, mit óhajt.~– Milyen leányok ezek az én leányaim! – 74 X | Az embernek mindig vannak barátai, kik mindenről tudósítják, 75 X | cibálták, nem volt ilyen ember, ilyen kegyes apa 76 X | számtalan orvosságos üveg.~A apa szíve elfacsarodott 77 X | Foglaljon helyet, kedves rokonom. Óh, milyen szerencse, 78 X | esze hozzá.~Mayer úr olyan ember volt, hogy mikor ilyen 79 X | fogok törekedni, hogy őt a erkölcsben megőrizhessem, 80 X | többé semmi gondja. Engemet szándokomban megsegít az 81 X | kiöntse.~Volt három régi ismerőse még azon időkből, 82 X | az urat megfosztani, amit drágáért eladhat, amit már 83 X | úrnak, ha még hajlandó a tanácsot bevenni – folytatá 84 XI | lemondásnál? Szívébe edzve van a iránti érzés, s egy illetlen 85 XI | hogy az emberi szívben a és rossz indulat egy bölcsőben 86 XI | honatyáink terjesztették is a erkölcsöt, amerre csak lehetett.~ 87 XI | gyönyörűen énekel? – monda a asszony büszkén.~– Angyalhoz 88 XI | nagyon sokat tartanának a erkölcsre.~Már erre a szóra 89 XII | azelőtt meg nem fordult.~A öregek abban fáradoztak, 90 XII | Kárpáthy, Kárpáthy…”~– Ah, napot! – szólt az érkezett 91 XII | sőt ennek legengedelmesebb barátja támadt belőle.~Azon 92 XII | nincsen jelen, s minden és balszerencse, bukás vagy 93 XII | melyből kitetszett, hogy magaviselethez van szoktatva –, 94 XII | mindenki előtt, ki magát hazafinak s felvilágosult, 95 XII | értekezés alatt Abellino elővevé vontcsövű peckes (Schneller) 96 XIII | hordta számadással.~– Úgy, hogy eszembe juttatod. Hát 97 XIII | fiskálisért! Mondja meg neki, hogy tollat is hozzon magával, 98 XIII | meg fog fordulni. Várt egy félórát, akkor visszafordult 99 XIII | reménylem, hogy ezentúl atyafiak maradunk.”~Az öreg 100 XIII | elvetemült ember lelki épületére.~ lett volna elszökni valamerre, 101 XIII | mert nem értik a szót.~Az a szokás volt Jancsi úr névnapján, 102 XIII | s rábízta Marcira, hogy gondját viselje a feleségének.~– 103 XIII | az öregurat? – dörmögé a társaság –, hogy olyan erkölcsös 104 XIII | az inszurrekció óta; még , hogy azt nem mondta, hogy 105 XIII | bocsánatot fog kérni, s azután rokonok leszünk, s én nyugalommal 106 XIII | Látja kend, hogy mégis szíve van kendnek.~– Biz 107 XIII | percre a vendégsereget, ki-ki appetitust kívánt a szomszédjának, 108 XIII | tovább vihetni.~Abellino előjelenségnek vevé a tiszttartók 109 XIII | Kárpáthy János mellett annyi barát, hivatalnok, cseléd 110 XIII | kvalifikáció.~Mindazon vendégek, barátok, alattvalók, kik 111 XIV | engedjem elkárhozni ott! lesz neked akkor, majd ha 112 XIV | egy ön előtt nem egészen hangzású nevet mondjak ki: 113 XIV | De én is vigyázok.~– Ön, uram, felét sem ismeri azon 114 XIV | úröccsének.~– Megbocsásson, barátom, én nem szoktam 115 XIV | Engem hosszú éveken át bolondcímmel ismert a 116 XIV | ember nem szokott.~Hirtelen gondolata jött. Úgy van, 117 XIV | Sokáig kellene akkor élnünk, uram, hogy azt megérjük.~– 118 XIV | szokott ábrándozni.~– Milyen gazdasszony vált belőled. 119 XIV | valakit, aki hozzád illik.~– lesz biz az, Boltay bácsi, 120 XIV | elhagyjam.~– Mégis, mégis, leányom. Ez gyámapai kötelességem, 121 XIV | Fanny csintalanul odaült a öreg ölébe.~– Lássa, Boltay 122 XIV | nevete a mester; még a Teréz is nevetett, pedig 123 XIV | összecsókolák mind a ketten, s éjt kívánva egymásnak, ki-ki 124 XIV | mi ott a rossz, mi ott a , mi az ösztön, mi ott az 125 XIV | kitörülte onnan.~Mit mondanának rokonai, Boltay, Teréz? 126 XIV | Okoskodjál, okoskodjál, hajadon. Fogva vagy már.~ 127 XIV | napfáklyát2, az fog vezetni és rossz világokon keresztül, 128 XIV | ház. Álmodjatok! Az álom tanácsot ad.~Te lásd magadat 129 XIV | másik a másikban. Az álom tanácsot ad.~Másnap reggel 130 XV | utána megyek lelkem szegény uramnak, akit ezek a rossz 131 XV | lelkem Fanny lányomnak egy szavát hallhatnám. Nem lehet 132 XV | szemei előtt, hogy minden és meleg legyen, s hogy 133 XV | megerőtetésébe került a asszonyságnak.~Boltay mester 134 XV | ha megölik, sem térdel.~A kézműves még a nemzeti büszkeséget 135 XV | mulattatni, hanem bírt egy tulajdonsággal: ha valakinek 136 XV | annyira belebonyolódott a asszonyság, hogy önmagával 137 XV | siettek rendbe hozni. A asszonyság csak azon könyörgött, 138 XV | nálánál, mellesleg mondva, húsz évvel fiatalabb lehetett), 139 XV | volt az fedve, elsimítva. A anya örült, hogy gyermekével 140 XV | elpirul.~– Óh, óh, lelkem leányom, édes szép leányom, 141 XV | kicsit szigorúak ugyan, de , becsületes emberek. Milyen 142 XV | leánya nem fázik. És azután hosszú ideig elhallgatott. 143 XV | ilyen-é? Csitt. Hallgasd, leány, mit beszél tovább 144 XV | mondana is, nem volna az ; az alacsony sorsbul származott 145 XV | Erre azt mondta, hogy no , ha én nem bízom az ő becsületszavában, 146 XV | adta, mint az én Fánim…~– éjszakát, alunni akarok – 147 XV | nemcsak ábrándképeket, de ötleteket is ad. Ilyenkor 148 XV | Ezért mondják, hogy az álom tanácsot ad. S midőn reggel 149 XV | szalonnázott, elgyűrvén darab füstölt paprikás szalonnát, 150 XV | legalább gyámjaira nincs.~Fanny reggelt kívánt anyjának, 151 XV | jön!…~Az öregúr belépett, reggelt kívánt, s kérdezé, 152 XV | mester csendes hajtásával négy óra járás.~Fanny maga 153 XV | levél van eldugva.~Igen .~Fanny előkeresé a levelet. 154 XV | Annál jobb. Az előadás is leend.~Fanny visszabocsátá 155 XV | Így kicsinálva kegyesen szándékát, be is érkezék 156 XV | átöltözni.~– Hopp! ez nem jel! – Abellino sietett 157 XV | ki afölött, hogy őt ilyen egészségben tisztelheti.~ 158 XVI | gyönge testalkata volt.~– No . Abellino le fogja tenni 159 XVI | híre kissé elcsendesül, lesz kiszellőztetni magát 160 XVII | Hát majd egyszer a télen, Boltayfolytatá Kárpáthy. – 161 XVII | állatokat.~– No, de kegyed, Teréz, csak óhajtani fogja 162 XVII | iparkodott írni, szeretet, szív látszott minden sorban, 163 XVII | Kiss Miskát, a szilaj kedvű fiút, ki mindennap négy 164 XVII | ilyen gőzkörhöz nem szokott fiúk, s reszkettek azon 165 XVII | Ahhoz kell, mégpedig . Tehát az agarászat mozdítja 166 XVII | erszény kívántatnak; egy-egy agár öt-hatszáz p. forinton 167 XVII | annyi fogékonyság van minden iránt, hogy nagy és nemes 168 XVII | azon gondolat, hogy milyen volna meghalni.~ 169 XVIII | kiket többé nem a nábob bora és rossz tréfái, ripőkjei 170 XVIII | kergetni mind igen alkalmas és ; meg egy másik csoport léhűtő, 171 XVIII | nincs legalább egy , egy barátnő közel, kit lelkébe 172 XVIII | átfogta karjaival, ami a öregurat a lehető legnagyobb 173 XVIII | Hát mit hozott nekem, édes Varga bácsi? – kérdé mosolyogva 174 XVIII | kiket hidegségre méltóknak?~ Varga uram sem volt ilyen 175 XVIII | elmondania.~Fanny észrevevé a öreg zavarát, s buzdító 176 XVIII | Miért volt ön hozzám olyan , olyan kedves?~E szavak 177 XVIII | megerősödve érzé szívét a öreg, s még egyet bátran 178 XVIII | nem ilyen szép, de igen volt, nagyon jó. Meghalt 179 XVIII | de igenvolt, nagyon . Meghalt régen, fiatalon. 180 XVIII | személyeikben minden elismert tulajdonságaik mellett sem 181 XVIII | sorozni, kiknek elismert tulajdonságait nem találja 182 XVIII | Milyen e ? – kérdé a öregtől.~– Valóban nagy 183 XVIII | kenyeret, ruhát, orvosságot és szót osztva közöttük; nemcsak 184 XVIII | milyen gazdag volnék most, parti! (értsd: János úr 185 XVIII | nevettek a tréfán. János úrtól néven kellett venni az ilyesmit, 186 XVIII | hárman: Rudolf nem azért férj, mert neje megérdemli, 187 XVIII | Flóra! Kivált olyan derék, , szelíd anyát, mint néhai 188 XVIII | egyikét azoknak, kik sok tulajdonságaik mellett éppen 189 XVIII | el hozzá, adjunk neki egy szót, egy buzdítást, tegyünk 190 XVIII | egymással, mintha régi-régi ismerősök volnának.~– Ah, 191 XVIII | állhatta meg, hogy ezt igen gondolatnak ne találja, 192 XVIII | Marion kisasszony. – No, . Fiatal hölgyeknél hamar 193 XVIII | Reménylem, hogy húgomat gondviselés alatt hagyom, 194 XVIII | nemigen mozdítják elő egy hírnevét.~– Adieu, adieu. 195 XIX | Tartottunk volna, de a öreg abban alkudott meg 196 XIX | olyanokat talált, kiknek sok tulajdonságaikból csupáncsak 197 XIX | továbbadni, ismerőseinél hírét aláásni, árulkodni, 198 XIX | tartani, hanem az rád nézve .~– Kicsoda is ez? – szólt 199 XIX | Sárosdy főispán. Derék, érzelmű ember, de rettenetes 200 XIX | viselni, de szerencsére szíve , s a jó szívhez vannak kulcsaink. 201 XIX | szerencsére szíve jó, s a szívhez vannak kulcsaink. 202 XIX | közé számítá, akikben sem , sem rossz tulajdon nincs, 203 XIX | szóljuk meg a hölgyeket.~– lesz, szóljuk meg a hölgyeket.~– 204 XIX | előszeretetből írta ide a magasra a szomszéd? Talán inkább előfélelemből. 205 XIX | Vigyázz amellett, nehogy a szomszéd minden elájulásnál 206 XIX | asszonyság. Mégis milyen ez a kis emberszólás, enélkül 207 XIX | Nohát, kedves anyókám, öregem, kit ismerjünk még 208 XX | abból eszünk!~Ilyen módon hangulatba hozva, felkelt 209 XX | E rendre igazítás ismét kedélyre hangolá a társulatot, 210 XX | egész országban.~Ez egy naiv tréfa volt, mely nem 211 XX | éljeneket ne kiáltson ; a annál jobb, mentül többször 212 XX | megérkezik Rudolf, milyen kedve lesz azontúl Flórának! 213 XXI | Miért ne? Nem tartasz engem lovasnak?~– Én elhiszem, 214 XXI | A legjámborabb. Talán volna mégis, ha utána mennék.~– 215 XXI | fördések után ismert mint mély és széles vizet. Jó 216 XXI | jó mély és széles vizet. volna most, ha ez a víz 217 XXII | midőn amaz oly szép, oly és olyan eszes? Csupáncsak 218 XXII | új nap!”!~Hát a férj, a öreg?~Kárpáthy csak most 219 XXII | búcsúzási jelenettel felizgatni; lesz, ha ön tudósítja eltávozásomról.~ 220 XXII | foglalkozott ez idő alatt. A rokon rövid időn búcsút 221 XXIII | Impertinensek ezek a kiváltságos barátok! – mormogja magában 222 XXIII | ennyi is elég.~– Ez mind . Hanem a többek között mit 223 XXIII | becsülöm a banditáét.~– Az is . Tudniillik, hogytőled 224 XXIII | is jó. Tudniillik, hogy tőled a gondolat; de nem 225 XXIII | az ember alig ismerne ; életrendet tart, tán ügyes 226 XXIV | férfi fejébe vette azt, hogy férj fog lenni, akkor kötelességévé 227 XXIV | egy kevéssé fecsegünk?~– hallgató vagyok.~– E napokban 228 XXIV | élceket, ez rossz élc volt. De élceket is hiába mondanál, 229 XXIV | soká tart a beszéd. No, éjszakát, kedves Rudolf. 230 XXIV | álló asszony.~– Rudolf. Rudolf. Miért bántod ezt 231 XXV | veled! Kívánjunk egymásnak éjt!~Rudolf elbámult.~– 232 XXV | engesztelhetlen mosollyal.~– . Vége lesz, mire visszajövök. 233 XXV | barátnéd elé – sürgetőzék a öreg.~Fanny ijedten, tétova 234 XXV | Mit izent Fanny?~– Légy e nőhöz, mert e nagyon, 235 XXVI | de üres vonások.~– Ah, estvét, Béla, jó estvét! – 236 XXVI | Ah, jó estvét, Béla, estvét! – rikácsol felé 237 XXVI | mit csinál az én kedves öregem?~– Hiszen éppen azért 238 XXVI | alkalmasint ez hát az a hír, amiért gratulálni kellett. – 239 XXVI | gratulálni kellett. – Valóban hír. Talán meg is hal ez 240 XXVII | elmondhassa: „Ezeknek neveit a öreg Kárpáthy Jánostól hallottam 241 XXVII | visszavitték anyjához, mely után a úr nem tehetett egyebet, 242 XXVII | Teréz, a másik Flóra.~A öreg nagynéne összekulcsolt 243 XXVII | bánatos tekintettel.~És a öreg nábob térdre hull az 244 XXVIII| tovább nem maradok ki.~– Nem volna, ha elkísérném az 245 XXVIII| járni.~– Nem szükséges, barátom. Nem félek én.~Azzal 246 XXVIII| gyermeteg örömmel, minő gazdasszony fog ő lenni 247 XXVIII| Köszönöm, uram. Un igen hozzám. De még ez órában 248 XXVIII| tudta, miért oly nyájas, oly őhozzá e magas úr.~A szán 249 XXIX | rendült össze.~– Öreg, nem helyen járunk. Eltévedtél 250 XXIX | meghalni, ami szép és ami , csak mi élünk sokáig – 251 XXIX | A negyedik Kiss Miska. A fiú elhagyta a fényes szalonokat, 252 XXIX | hogy miért.~– Édes barátim, feleim! – kezdé a nábob, 253 XXIX | annak jövedelméből szegény, erkölcsű leányok házasíttassanak 254 XXIX | elgondolom, hogy milyen lesz, ha nem kell kiszállni 255 XXIX | Észes, becsületes, szilárd, polgár, jó hazafi legyen, 256 XXIX | becsületes, szilárd, jó polgár, hazafi legyen, s nemessége 257 XXIX | akarom őt adni, ahol minden indulat erénnyé válhatik 258 XXIX | gróf Szentirmay Rudolf.~A öreg szívesen nyújtá e szavaknál 259 XXIX | Boldog gyermek! Milyen atyát, milyenanyát hagyunk 260 XXIX | Milyenatyát, milyen anyát hagyunk neki örökségül!~ 261 XXIX | hagyunk neki örökségül!~A öreg sokáig nem bírt szóhoz 262 XXIX | Második Kiss Miska, ő is emberem, ki mindig szeretett; 263 XXIX | nem hagyhatnék. Harmadik barátom, Varga Péter, jószágigazgatóm…~– 264 XXX | öröm, az a kimagyarázhatlan érzés a halál közelléte 265 XXX | anyát nyer helyettök.~A öreg nábobot elbúcsúztatá 266 XXXI | jutott családhoz!~Ez olyan tréfa volt, hogy az emancipált 267 XXXI | stb…~Rudolf megérté a asszony kívánatát, s küldött 268 XXXI | bocsátá őt többé vissza, s a polgárnőnek sohasem volt 269 XXXI | sétál, sietett le hozzá.~– estét, jó estét, kedves 270 XXXI | sietett le hozzá.~– Jó estét, estét, kedves grófném! Másodmagával?


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License