Part
1 II | Hahaha! Ez jól volt mondva, ön megfelelt nekem! – kacagott
2 II | annál is jobb újság az, hogy ön nálam van.~– Ah, monsieur
3 II | Ah, monsieur Griffard, ön mindig olyan udvarias –
4 II | nem borzolta-e fel –, ha ön csak ilyen jó újságot tud
5 II | rosszat.~– Például?~– Például, ön tudja, hogy én bizonyos
6 II | játszadozott.~– Azt is fogja ön talán tudni, hogy ez ázsiai
7 II | mulattató dolgok ezek, amiket ön nekem beszél – szólt felkacagva
8 II | szemeket meresztett.~– Mit tud ön?~– Azt tudom, hogy e gonosz
9 II | perelni fogok.~– Csak maradjon ön csendesen – csillapítá őt
10 II | Mindenki azt hiszi, amit ön mond. Csupán nekem kell
11 II | önnek érzékeny körülményeit, ön egészen mást beszélhet a
12 II | bankár homlokát megütve. – Ön kevésbé bánná, ha az egész
13 II | magam nem. Ez természetes; ön azon szándékkal jött hozzám,
14 II | keserű tréfa.~– Hm, tapintsa ön üteremet – szólt tréfával –,
15 II | emésztett adósság miatt.~– Ön jobban tudja. Adjon be hitelezőimnek
16 II | mert levágtam.~– S mit fog ön tenni, ha mégis kérni fogják?~–
17 II | magamat.~– Ah, azt nem teszi ön. Mit mondana a világ, hogy
18 II | nyájas, szelíd hangon –, s ön éppen nem ijedne meg azon
19 II | karját a bankár kezéből. – Ön mégiscsak uzsorás.~A bankár
20 II | kockáztatott vállalat a világon; ön elébb meghalhat, mint rokona,
21 II | e szóra a bankár felé.~– Ön tréfál?~– Legkevésbé sem.
22 II | sokat adok, és sokat veszek. Ön e pillanatban semmivel sincs
23 II | komolyan véve a dolgot –, ön ad nekem egymilliót, én
24 II | nagybátyám meghal.~– S ha ön nagybátyjának életfonala
25 II | hosszabb találna lenni, mint az ön kezében az egymillió?~–
26 II | az egymillió?~– Akkor fog ön adni egy másodikat, és így
27 II | Pénzét igen jó helyre teszi ön, mert a magyar nemes vagyonának
28 II | hagyhatja.~– S teljesen bizonyos ön arról, hogy a törvényes
29 II | törvényes örökös egyedül ön lehet?~– Senki más nincs,
30 II | Abellino felkacagott.~– Ön nagybátyámat valami szeretetre
31 II | egy esztendőnél. Megbocsát ön, hogy így beszélek kedves
32 II | magamat biztosítani, hogy ön sokáig éljen.~– Természetesen,
33 II | megszüntetné.~– És az?~– Ha ön megházasodnék.~– Parbleu!
34 II | fegyvert.~– Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben
35 II | nyúlik, amennyire akarjuk. Ön egy elegáns hölgyet megtisztelne
36 II | Kárpáthy-család, s azontúl ön föl lenne oldva terhes fogadása
37 II | csak kétszer akkora! – ön úgy ellehet benne, hogy
38 II | egészségét. Vannak, tudja ön, olyan jó nehéz pástétomok,
39 II | Nincs mit tenni egyéb. Addig ön lesz kénytelen bankárom
40 II | tizenkét óra után elküldheti ön hozzám jegyzőjét, kész iratokkal,
41 III | Jacques Rousseau munkáit?~– Ön Rousseau sírját szokta látogatni?~–
42 III | rajzoltam.~– Miért nem iparkodik ön saját établissement-hoz
43 III | szó osztogatásában. – Lesz ön szíves bennünket útba igazítani.
44 III | szigetére szándékoznak?~– Ön csodálkozni látszik.~– Mert
45 IV | rajta. – Fi donc! Ne mondja ön tovább, ez engem alterál,
46 IV | felelt gonoszul Debry.~– Ön tréfál – szólt közbe István –,
47 IV | hallotta-e, vagy sem. Ismeri ön ugyebár azt a kedves kis
48 IV | tartozni. – „Mindennel, amit ön kíván” – felelé a derék
49 IV | fickóra: – Monsieur, mit nevez ön pénznek? Hiszi, hogy én
50 IV | kutyájának az árát? Mit kér ön érte? – Az ember azt felelé,
51 IV | rendező Abellino –, siessen ön monsieur Oignont felkeresni
52 IV | kell ápolnia. Ah, madame! Ön velünk dacol? Megállj, majd
53 IV | tréfásan mondá:~– Lesz ön szíves gomblyukamat elereszteni,
54 V | meggyógyul, s mint szeretném, ha ön ma hirtelen megbetegednék.~–
55 V | megbetegednék.~– Jeanette, ön nekem rosszat kíván.~– Világért
56 V | óhajtaná most?~– Ah, madame, ön talán még nem tudja, hogy
57 V | koszorúkat hányni.~– S azt hiszi ön, Jeanette, hogy ez nekem
58 V | nagy művésznő.~– Nagy, ahol ön nincs. Én istenem, minő
59 V | Jeanette.~– Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön ellen
60 V | madame, ön nem tudja, mi van ön ellen készülőben! A városban
61 V | madame, ha lehet, ne lépjen ön fel ma, ne lépjen itt fel
62 V | amit hittem. Elolvashatja ön.~– Névtelen levél? Ki írhatja
63 V | férfi adta kezembe; olvassa ön, madame, olvassa úgy, hogy
64 V | most is forrón éreznek ön iránt, s ez érzelmöket a
65 V | bizonyítani. Azért lépjen ön oly bátorsággal a közönség
66 V | őt szeretik. Megbocsásson ön kuszált soraimért; én, ki
67 VI | megkérdezze: „Nem látta ön monsieur Kárpáthyt? Nem
68 VI | Iván herceget? Nem látta ön monsieur Fennimort?” Utoljára
69 VI | csitítani.~– Oda ne menjen ön uram, mert ezek valami részeg
70 VI | működnek.~– Jól van, Oignon, ön gyáva fickó, s ez önnek
71 VI | tehetni, most takarodjék ön, és küldjön maga helyett
72 VI | oignonokat.~– Ah, uram, gondolja ön, hogy lesz valakinek bátorsága
73 VI | istenért, azt ne cselekedje ön, uram; akkor inkább még
74 VI | veszéllyel.~– Tehát lássa ön, hogy helyrehozza a kudarcot,
75 VII | szörnyűködének kísérői. – Ön tán nem akarja maga odahajtani
76 VII | arra a veszélyre, hogyha ön elhagyja, ott vész? Hein?~–
77 VII | hogy megmondhassa neki: „Ön derék férfi!”~Miként előre
78 VII | megkapta-e a csókot?~– Hagyjon ön beszélni, monsieur – szólt
79 VII | Fogadjunk, uram, hogy amit ön mondott, az nem igaz… –
80 VII | magaviseletén.~– Fogadjon ön – szólt Rudolf, merően Kárpáthy
81 VII | fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy
82 VII | ez a harmadik; és akkor ön kötelezve van magát tetszése
83 VII | szertartás szerint, de hiheti-e ön, hogy ez neki sikerülni
84 VII | irántok.~– Ejh, hagyjon ön nekem ilyen faggatásokkal
85 VII | Én is sokat gondolkoztam ön felől – viszonza Rudolf,
86 VII | az őrüléshez.~– Tudja-e ön, mit gondoltam akkor, midőn
87 VII | reám bízta?~– Gondolkozott ön rólam akkor?~– Azt gondolám,
88 VII | nem marad hátra más, mint ön, ekkor ahelyett, hogy önt
89 VII | fogva, hogy menjek oda.~– Ön bement, s egy bölcsőjében
90 VII | bejövőknek szentelné.~– Ön rossz ember – szólt tréfás
91 VII | az illő kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig akkor
92 VII | kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig akkor távozik el
93 VII | ezen érdekes lesz járni.~– Ön ismét csalódik, mi tiszteljük
94 VII | elkívánja tőlünk. Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend kört
95 VII | megfogva a gróf kezét. – Ön méltatlanságot követ el
96 VII | ember. Lássa, Rudolf – és ön még nincs harmincesztendős.~
97 VII | melyben lakott. Talán hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~
98 VII | Ecco ce! Ecco ce! Megálljon ön hát. Íme, egy fogadás, melyet
99 VII | vesztett el! Nem hallotta ön még, hogy Chataquéla meghalt?
100 VII | magát férje után. Tehát ön megnyeré a fogadást. De
101 VII | megnyeré a fogadást. De nem ön után égette meg, tehát Abellino
102 X | jelent? Azt jelenti, hogy ön egy hígvelejű, ostoba ember,
103 X | veszi észre, hogy viseli. Ön egy bamba. Az egész világ
104 X | egész világ tudja, hogy az ön leánya egy gazdag főúrnak
105 X | gazdag főúrnak a szeretője, s ön nemcsak hogy nem átall vele
106 X | elvetemedettnek tartani. Ön engem bolonddá vélt tenni,
107 X | forint havidíjból, amit az ön leánya kap, százakat adni
108 X | Az nem igaz. Megtudhatja ön magától az igazgatótól,
109 X | mit felelni.~– De mit néz ön maga elé, mint egy bornyú
110 X | bérkocsin, hintóban ülni, csak ön maga az az ostoba, ki nem
111 X | lámpást, amit mindenki lát; ön egy otromba, rászedett filkó,
112 X | egymást, azon idő alatt ön meglehetősen messze eltávozott
113 X | bátorságom azt elmondani. – Ön négy leányának egymás után
114 X | szemrehányásul mondtam. Ön ura saját tetteinek. Most
115 X | színházi jelenéseket idézni elő ön házánál; nem akarok önnek
116 X | mert azon esetben, ha ön netalán ez ajánlatomat visszautasítaná,
117 X | kérdezőnek:~– Sohase civódjék ön, édes barátom, testvérével
118 X | végigbeszélni.~– Mit? Az ön háza! Akkor az ön háza tisztességes
119 X | Mit? Az ön háza! Akkor az ön háza tisztességes ház volt,
120 X | ház volt, most pedig az ön háza Sodoma és Gomorrha,
121 X | áll a világ bolondjainak; ön mind a négy leányát eljegyzette
122 X | minden tiszta lelkű embernek; ön megrontója a városi fiatalságnak,
123 XI | vegye tőlem rossz néven, ön, úgy látszik, ismeri az
124 XI | őrajta.~– Ah, asszonyom, ön engemet egészen boldoggá
125 XI | meggyőződtem afelől, hogy az ön védence tökéletesen méltó
126 XII | leereszkedéssel, a mestert meglátva. – Ön az, Boltay mester? Ah, derék
127 XII | polgári kiállítást, tudja ön, polgári ízlésben. Megmondom,
128 XII | veszek nőül; ne csodálkozzék ön rajta, én polgárleányt veszek
129 XII | egyszer megszólítá.~– Vigye el ön, uram, a pénzét, és írja
130 XII | levél szélét.~– Tehát hallja ön, édesem, Barna Sándor úr… (
131 XII | tisztelve) ezen levél az ön mesterének szól…~– Bátran
132 XII | elintézhetni.~– No, tehát fogja ön ezen levelet – szólt mennydörgő
133 XII | elolvashassa.~– Mit cselekszik ön? – kiálta rá egyszerre mind
134 XII | olyan követelés, amilyet ön gondol! Ez magánügy, személyes
135 XII | magánügy, személyes ügy, amit ön nem ért.~Sándor ezalatt
136 XII | uraim.~– Micsoda? Mit ért ön ez alatt?~– Engem Boltay
137 XII | tehetségében. Rárivallt:~– Olvasta ön, mi van azon levélben?~–
138 XII | No, és mi jogon akar ön egy más valaki ellen intézett
139 XII | nemesemberek között.~– Hallja ön, Barna Sándor – szólt Konrád –,
140 XII | Sándor – szólt Konrád –, amit ön ajánl, csak nemesemberek
141 XII | szájába kiáltott.~– Tud ön víni?~– Voltam Waterloo
142 XII | Tehát csakugyan meg akar ön verekedni mestere helyett?
143 XII | verekedni mestere helyett? Ön nekem valami hetvenkedő,
144 XII | cimborának látszik. Gondolja meg ön, hogy a párbaj nem háború,
145 XII | magaviselethez van szoktatva –, ön dolgozott Gaudcheux úr atelier-jében
146 XII | semmit?~E levél így szólt:~„Ön derék férfi; ön igen helyesen
147 XII | szólt:~„Ön derék férfi; ön igen helyesen cselekvék.
148 XII | segítségünket elfogadja ön, hajdani ismeretségünknél
149 XII | csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan ember, barátom.
150 XII | csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan ember, barátom.
151 XII | az utóbbihoz.~– Meg van ön sebesülve?~– Semmi, semmi! –
152 XII | ordíta az előrohanó Konrád. – Ön egy veszett bolond, ön engemet
153 XII | Ön egy veszett bolond, ön engemet lőtt meg ellenfele
154 XIV | kell kezdenem, hogy egy ön előtt nem egészen jó hangzású
155 XIV | hordozza magában, hogy az ön gyámleányát elcsábítsa.~–
156 XIV | uram. De én is vigyázok.~– Ön, jó uram, felét sem ismeri
157 XIV | vállalatokhoz fognak.~– Megálljon ön, uram, egyet tudok; azt,
158 XIV | tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt zárdai életre
159 XIV | rossz üveget; mondja meg ön drága úröccsének.~– Megbocsásson,
160 XIV | gyűlölöm ezt az embert, mint ön. Nem szükség önnek tagadólag
161 XIV | mert úgy van. Bizonyára ön itt lakhatott volna holtig,
162 XIV | viszonyt könnyen megértheti ön, ha megtudja, hogy ő apja
163 XIV | Jól van, uram, ez az ön dolga, nem az enyim, én
164 XIV | Boltay mester, ne legyen ön türelmetlen; az a bot csak
165 XIV | hanem valaki másra. Érti ön?~– Hogyne érteném. Tagadja
166 XIV | Tagadja ki!~– Semmit sem ért ön. A jószág ősi, azt senkire
167 XIV | tanácsot, uram?~– Nem szükség. Ön csak hallgassa, amit én
168 XIV | házasodni, és most hallja ön, ami e részben önt érdekli.~
169 XIV | engem megtisztel és meglep; ön másfél millió évi jövedelem
170 XIV | millió évi jövedelem ura, ön érthetlen gazdagságú úr,
171 XIV | érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De én tudom,
172 XIV | derék Boltay mester. Amint ön arcát megláttam, már készen
173 XIV | voltam ezen feleletére. Ön bizonyosan boldog, nyugodalmas
174 XIV | s az dicséretes öntől. Ön rá akarja hagyni nem megvetendő
175 XIV | de e sors nincs többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen
176 XIV | Talán meglehet, hogy ha ön gyenge gyermekségétől fogva
177 XIV | elégültsége felől; de hisz ön oly korban vette őt gyámsága
178 XIV | kitűnni törekvés. Nem vette ön észre, mint hidegült el
179 XIV | nem hiszek semmit, amit ön mondott. Érzem, hogy igazat
180 XIV | van az általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem
181 XIV | leend.~– Nem vitatkozom. Ön tudni fogja, hogy védencének
182 XIV | Ha a válasz tagadó, akkor ön visszaküldi tőle a gyűrűt,
183 XIV | uram, ez tréfa. Miért adná ön azt át nekem?~– Mert látod,
184 XIV | minden gondolatomat az ön és nagynéném örömére szentelni;
185 XV | siránkozó anyát –, amit ön kíván, az minden kétség
186 XV | nélkül meg fog történni. Ön meg fogja látni leányát,
187 XV | fog vele. Ott fog lakni ön is. Szépen ellesznek együtt,
188 XV | lesz semmi baj.~– Óh, uram, ön úgy beszél, mint egy mennyből
189 XV | fog engem.~– Efelől legyen ön megnyugtatva, asszonyom.
190 XV | gyámleányom anyját munkára fogni! Ön egy óra múlva velem jön
191 XV | leány nem várhat addig, míg ön nagybátyja meghal, mert
192 XV | lehet hinni a férfiaknak. Ön szerencsétlenné teheti a
193 XV | van. Én sem értem. Nézze ön!~S azzal Boltaynak nyújtá
194 XV | kötelességet ismerni, mint az ön nevének becsületére válni.
195 XV | kiálta Griffard úr. – Ön megházasodott?~– Csak balkézre –
196 XV | Uram, örömmel fogadtam el ön becses meghívását – családommal
197 XV | karja alá fűzé.~– Kívánjon ön nekem szerencsét, tisztelt
198 XV | hangja. – Úgy látszik, mintha ön nekem ezer arannyal tartoznék.
199 XVI | négy segéd ellene támadt.~– Ön háromszor megszegte a párbaj
200 XVI | szabályait – szólt Konrád –, ön meg van fosztva azon jogától,
201 XVII | remélem, látjuk egymást. Ön tartozik nekem egy látogatással.
202 XVII | látogatással. Én már voltam az ön jószágán odakinn, most már
203 XVIII | irántam lenni; úgy vegye ön e kérdést, mintha ön édesatyám
204 XVIII | vegye ön e kérdést, mintha ön édesatyám volna, s most
205 XVIII | ismerni kell mindezeket; ön legjobban tudhatja, mit
206 XVIII | jelleműeknek ismeri őket ön, milyennek a világ. Kiket
207 XVIII | mint atyámat. Miért volt ön hozzám olyan jó, olyan kedves?~
208 XVIII | helyesen, édes barátom. Ön csak azokat ismerteti meg
209 XVIII | gazdagságért, mint te). No, de ön is szerencsés kópé, Kárpáthy,
210 XVIII | az öné, oly kincs, aminőt ön sohasem érdemelt meg. (Bízd
211 XVIII | mondom, nincs! De igaz; ön is igen kedves, előzékeny
212 XVIII | kedves szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny lenni
213 XVIII | istenem, mit cselekszik ön? – szólt Flóra, s azután,
214 XVIII | mosolyogni látja.~– Mondja ön – szólt édes vonzalomtól
215 XVIII | reszkető hangon Fanny –, mondja ön: ugyebár nem egy hideg ügy
216 XVIII | e házba, hanem hallotta ön, hogy van itt egy szegény
217 XVIII | én tudom azt jól, hogy ön jótékony szelleme a vidéknek.
218 XVIII | képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is
219 XVIII | hallgatag volt.~– Ne mondja ön, hogy nem úgy van; engedjen
220 XVIII | mint amilyen boldoggá tett ön engemet!~– Ah, Fanny, én
221 XVIII | nevén szólítom, szólítson ön is… szólíts te is engem
222 XVIII | köpenyke nélkül látta. – Ön egészen kényelembe tette
223 XVIII | úrhoz:~– Reménylem, hogy ön nem szedte ki a kerekeimet,
224 XVIII | akaratlanul revansot adtam ön egyik protezséjának az iméntiért.
225 XVIII | személyt megbántani. Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen
226 XVIII | ama nagy agarászgyűlésen ön elnöklete alatt egy derék,
227 XX | obligát ostromlásra.~– Tudja-e ön azt, gróf – szólt Flóra
228 XX | haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk
229 XX | mi megbuktathatjuk önt, s ön elveszti népszerűségét az
230 XXI | fogok menni.~– Hogyan, uram? Ön futtatni akar? Ne tegye
231 XXI | nyújtá neki kezét.~– Ugye, ön nem haragszik ezért rám,
232 XXII | felizgatni; jó lesz, ha ön tudósítja eltávozásomról.~
233 XXII | voná magához.~– Ne menjen ön el. Maradjon itt. Beszélgessünk.~
234 XXII | fölkelhetek. Nem haragszik ön meg, ha valamit kérek öntül?~–
235 XXII | halmozni.~– Ezt tehát megígéri ön nekem?~– Boldog vagyok valamit
236 XXII | kedvedre tehetni.~– Ne legyen ön oly engedékeny, mert ezáltal
237 XXII | kívánsz?~– Azt szeretném, ha ön mindenüvé velem jönne, és
238 XXIV | arcára!~– Ah, megálljon ön – szólt hirtelen Flóra,
239 XXIV | ölelő karok közül –, tudja-e ön, hogy én önre haragszom?~
240 XXIV | tudnom, hogy mit vétettem?~– Ön ma nagyon udvariatlan volt
241 XXIV | üljön a pamlagra.~– Tudja-e ön, hogy én kénytelen voltam
242 XXIV | szobaleány bejött.~– Netti, ön idebenn fog nálam aludni.~
243 XXIV | tartani?~– Mindaddig, amíg ön e szavát vissza nem vonja.~
244 XXV | kifakadva.~– Mindaddig, míg ön vissza nem vonja megalázó
245 XXV | boldogtalan szerelme. De istenem, ön oly halavány, valami baja
246 XXV | kezét gyöngéden.~– Miért sír ön?~Pedig tudta jól, hogy miért
247 XXV | miért sír.~– Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől
248 XXV | újra felidézni? Nem látta ön, hogy futottam mindenütt
249 XXV | hogy futottam mindenütt ön elől, ahol megjelent? Nem
250 XXV | ahol megjelent? Nem az ön karjai tartottak-e fel,
251 XXV | én akkor sokat szenvedtem ön miatt. Óh, miért kellett
252 XXV | gondol? Boldogabb lesz-e ön ezáltal? Én boldogtalanabb
253 XXVII | Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar mondani, hogy
254 XXVII | próbára tenni azt.~– Mit akar ön mondani? – ordíta fel ijedten
255 XXVII | a mellékszobából; legyen ön keresztyén, és tanulja viselni
256 XXVII | Isten kezét.~– Ne kínozzon ön, mondja, mi történik?~–
257 XXVIII| rá a másikra.~– Mit keres ön itt, uram? – szólt Rudolf,
258 XXVIII| azon kézműves vagyok, kihez ön annyi szívességgel volt
259 XXVIII| s megszorította azt.~– Ön szereté e hölgyet. Ön eljött
260 XXVIII| Ön szereté e hölgyet. Ön eljött őt megsiratni?~–
261 XXVIII| e helyre ily órában, hát ön kit keres itt a halottak
262 XXVIII| szánta az ifjút.~– Maradjon ön itt, én egyedül hagyom.
263 XXVIII| Fanny” mindenik betűjét.~– Ön előtt nem szégyenlem e gyöngeséget –
264 XXVIII| mehetünk, uram.~– Hol akarja ön az éjt tölteni? Jöjjön Szentirmára
265 XXIX | unokaöcsém, Béla! – Ne aggódjék ön e sorokat leírni, ügyvéd
266 XXXI | papájára hallgattam volna, most ön már nagy legény lenne.~(
267 XXXI | Ah, milyen gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja
|