Part
1 I | hacsak ezt a tizenkét rákot itt konyhámra nem adja nagyságod.~
2 I | itten örök, nem megy el itt a török.”~– Micsoda beszéd
3 I | kell, különben nem mehet, itt pedig nem kap enni, tehát
4 I | nyúlt, s elneveté magát:~– Itt az egér!~S azzal kirántá
5 I | készen volt az epitáfiummal.~„Itt fekszel, te cigány, soha
6 I | Mille tonnerres! Nem tudnak itt más nyelven, csak magyarul?~–
7 I | comment s’appelle cela? (Itt megakadt, nem jutott eszébe
8 I | legelőn.~– C’est triste; akkor itt maradunk. Tant mieux, ez
9 I | beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki, s ezek
10 I | beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy híják?~– Úgy?
11 I | miféle nemzet?~– Én nem itt lakom. Bon Dieu! Micsoda
12 I | Micsoda fátum valakinek itt lakni, ahol a piszoknak
13 I | is kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk, van-e magának
14 I | boszorkányai, ott parfüm, itt hagymaillat, c’est la même
15 I | ez intéressant. Hát nincs itt vendégszoba?~– Van egy,
16 I | c’est fort, ez erős! Hát itt oly patriarkális élet van,
17 I | csodálatos, hogy tudnak itt élni az emberek. Ah, mon
18 I | capitálissal együtt, phű!~Itt kézzel és szájjal mutatá,
19 I | mint egy bukdácsoló óriás.~Itt végződött a két rokon végzetteljes
20 II | legújabb esti számát, s itt észrevevén, hogy többen
21 II | kaktusz-szörnyetegekkel; itt egy egyiptomi sírbolt igazi
22 II | akár eső van, akár napfény.~Itt megállt az ifjú merveilleux,
23 III | messze vannak ide, de van itt egy nagy ember sírja, kinek
24 III | fizetik, az ember megszereti itt mesterségét, mert az örökké
25 III | egész, ráírva e szavak:~„Itt nyugszik a természet és
26 III | Tempe völgye, s íme, látunk itt egy kákával és vízi tulipánnal
27 III | és nem ismeretlen nevek.~Itt újra látszott az a futó
28 III | István felé fordult:~– Ennek itt nem felelek – szólt Miklósra
29 III | A magyar előkelő világ itt lakó ifjait mind ott találandjátok
30 IV | hogy fiatalnak tartassék.)~Itt történtek mindazon események,
31 IV | közvélemény, fütty és taps; itt határoztatott el, hogy a
32 IV | Mainvielle-t, ki már régen itt van, s ami több: férjhez
33 IV | Szentpétervárott, Velencében és itt Párizsban?~– Ahol van ni,
34 IV | hét előtt Párizsba térve, itt is elkezdett furorét csinálni.
35 IV | menni. No már ki ne látná itt megint a világos malíciát?
36 IV | meg a szerepet. – Ki tud itt segíteni?~Itt körülnézett
37 IV | Ki tud itt segíteni?~Itt körülnézett a fiatal óriásokon,
38 IV | kutyaszezonnak vége szakadjon. – Itt felugrott Abellino székéről,
39 IV | s azt nevezi ő pénznek! Itt van az ötvenezer frankod! –
40 IV | hazánk leánya. Tehát még itt is üldözni fogjuk-e azt,
41 IV | vagy levessem frakkomat, és itt hagyjam? – Az elsőbbi megtörténvén,
42 V | Angolhont, a tündér Velencét. Itt, a zene őshonában érte el
43 V | fellépni, mert Catalani itt van, és a közönség tapsol
44 V | lépjen ön fel ma, ne lépjen itt fel soha többet; önt meg
45 V | gondolok én már vele!~S itt pillantatai alvó férjére
46 V | szégyen pírját.~– S én addig itt az ágyban fekve fetrengek?
47 V | Az igazgató kihordója van itt valami izenettel. Nem tudom,
48 VI | Semiramide-et énekli. – Várjanak! Itt én vagyok a királyné.~A
49 VI | hogy szép asszony volt – itt, a lámpafény mellett gyermekded
50 VI | bukott ember vagyok, itt idegen kezek működnek, ezek
51 VI | visszanyerni vagy elveszteni. – Óh, itt is egy birodalomról volt
52 VI | öltözet van rajta, amilyet itt nem viselnek.~Abellino oda
53 VI | szerencsétlensége is befolyást gyakorol.~Itt kezdődik Semiramide áriája.
54 VI | futott vissza a páholyba.~– Itt vannak!~Már benne voltunk.
55 VI | afficiálja a tüdőket.~– Itt vagyunk! – kiálta az első
56 VII | negyediknek gyermeteg, itt óvatos, amott öntudatlan,
57 VII | fővárosból Párizsba érkezék, itt mindenki csak róla beszél.
58 VII | tud kiigazodni, s minthogy itt úri előfogatok és postakocsik
59 VII | ad munkát, kik egész nap itt dolgoznak, és éjszaka mennek
60 VII | tüzet oltani segítettek.~Itt lehete látni Chataquéla
61 VII | látvány lesz.~– S nincsenek itt bátor férfiak, akik ezt
62 VII | prüszkölni.~– De hát nincs itt közelében nagy tűzoltógép?~–
63 VII | nagy tűzoltógép?~– Van biz itt a Panthéon udvarán, de nincsenek
64 VII | lovakat?~– Hát mit tegyek? Itt az előfogattalan kocsiban
65 VII | senkinek.~Ah, megálljunk! Itt mégis most az egyszer kivétel
66 VII | bah! – szólt Abellino –, itt oly távol az életveszély,
67 VII | Mik ezek a barna alakok itt mögötte? Ezek fogadott gyilkosok,
68 VII | porszemekké válnak, minők itt a függönyök közt besütő
69 VII | múlva követni fogja.~És itt helyén van megkérdenünk: „
70 VII | egy szóra. Eszékiék vannak itt, most érkeztek Londonból,
71 VII | Londonból, megtudták, hogy itt vagy, az öregasszony nagyon
72 VII | öt-hat magyar főurat látok itt, kik állandóul itt laknak,
73 VII | látok itt, kik állandóul itt laknak, itt vesztegetik
74 VII | kik állandóul itt laknak, itt vesztegetik el vagyonukat,
75 VII | maga körül; érzé, hogy ő itt e magányban nincs egyedül;
76 VIII | szól hozzá a bíró –, megint itt van piros pünkösd napja.~–
77 VIII | tanácsbeliek is átlátták, hogy itt hiába feleselnek, de meg
78 VIII | hajadonok ültek minden hordón.~Itt következett Varju uram.
79 VIII | szokta megzavarni. Végezetre itt van Kutyfalvi Bandi, legpompásabb
80 VIII | megyek, ha én győzök, úgyis itt maradok! – Ez volt válasza
81 VIII | melyikünk a derekabb legény. Itt a síkon te jártál elébb,
82 VIII | meg is kell állni? Látod, itt sok szép népség van együtt,
83 VIII | Nem kell messze mennünk, itt a nádas közepén van egy
84 VIII | az a pünkösdi király.~– Itt a kezem! – szólt versenytársa
85 VIII | könnyebben bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen süppedékben,
86 VIII | ezer forintot, az első ezer itt van a bugyillárisban. Most
87 VIII | nélkül is vígan voltak, mert itt az a szokás, hogy mindenkit
88 VIII | valódi betyár fel sem merné itt ütni a fejét, míg ez az
89 VIII | a legmulatságosabb nap. Itt volt piros pünkösd napja.~
90 VIII | tagja a nemes Kiss családnak itt maradt rokonait keresi,
91 VIII | én is nemesember vagyok; itt a címer a gyűrűmön.~Jancsi
92 IX | szerepet foglal el vagy itt vagy amott.~Méltó, hogy
93 IX | közül az egyik már régen itt van Pozsonyban, a többiek
94 IX | No, hát fogadjunk, hogy itt lesz! – szólt Kárpáthy a
95 IX | fog jelenni a karzaton; itt mindjárt az ötödik oszlopnál,
96 X | nem esztek? Minek sírtok itt nekem?~A leányok kötényeiket
97 X | rajta. Amióta innen elment…~Itt közbeszakítá a beszédet
98 X | Úgy? Nem akarsz?~– Én itt akarok maradni az anyámnál
99 XI | a szerelemkalmárok ellen itt igen erős védvámrendszer
100 XI | feledhetetlen Máriám.~Az ifjú itt ismét szemeire nyomá kendőjét.~
101 XI | kísérlet csak újabb csalódás.~Itt ismét abbanhagyja a beszédet,
102 XII | romjain látta magát.~Tehát még itt is elérik az ártatlan gyermekszívet,
103 XII | leányt, mert asszonyvédelem itt többé nem elég.~Boltay örömmel
104 XII | szállása egyik szárnyába. Itt férjen azután hozzájok valaki.~
105 XII | Mihály-kapunál utolérte, itt kiszállt a főúr, hintaja
106 XII | alatt.~– Ki ezen úr, ki most itt bement? – kérdé Sándor a
107 XII | figyelmét. Őt látta! Ő van itt! Legelső gondolatja ez volt.
108 XII | minden íze reszketett. – Én itt vagyok.~De már ekkorra nyílt
109 XII | látszani.~Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak.~
110 XII | magasabb körben jól ismerék, itt nevették, ott szörnyűködtek
111 XII | hetvenkedésnél a viadalra. Itt nincs más mód, mint lőni.~
112 XII | velök hozott sebészhez:~– Itt vannak önnek műszerei? Tárja
113 XIII | az égben az őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre
114 XIII | utat tegyen, és ha mindezek itt volnának is, hol maradna
115 XIII | számadást, s te azalatt itt fogsz állva maradni a hátam
116 XIII | keresett lajstromra.~– Íme itt a kakadi jószágról kelt
117 XIII | bizonyíttatnak, e következők:”~Itt elébb félbeszakítá az olvasást
118 XIII | hallom.~– De Galíciából volt itt egy kereskedő, s az megnézte
119 XIII | tizenkét esztendő óta látok itt számadásokat a talpadi erdőről;
120 XIII | eső. Sebaj – mondám én –, itt kell lenni közel az én talpadi
121 XIII | ázott kukoricacsősztől, hol itt a talpadi erdő? „Ahol ni!” –
122 XIII | erdősznek nevezzem.~– Emez pedig itt a tarcsai molnár számadása.
123 XIII | szóltam.~– No. Ez az ember itt mindig a fülembe beszél;
124 XIII | hátra.~– Mik azok?~– Ez itt felszólítás egy magyar tudós
125 XIII | kollégiumban tanulnak.~– Itt egy előfizetési ív egy keletkező
126 XIII | véremet nem rontom.~– Ez itt indítvány egy állandó magyar
127 XIII | játszani akar, jöjjön hozzám, itt színház is van, enni is
128 XIII | megivódott; summa summarum: itt van a száz forint.~Jancsi
129 XIII | magával, mert írni fog, s ami itt van, az nem okos embernek
130 XIII | kiabálva:~– No, keljen fel, itt a csizma!~Jancsi úr virgonc
131 XIII | ütésére is felébred.~– Van itt már valaki? – ez volt első
132 XIII | megbecsülve az illetőket.~– Itt van-e Kiss Miska? – tudakozódék
133 XIII | talpon van.~– Hát még ki van itt?~– Itt van Horhi Miska.
134 XIII | Hát még ki van itt?~– Itt van Horhi Miska. A kapuban
135 XIII | kompareáltak. Kalotai Frici is itt van; tulajdon szekerén jött.
136 XIII | Palkó. Hát más senki sincs itt?~– Más? Más? Hogyne volna
137 XIII | mit feleljen.~– De bizony itt van a *-i szuplikáns; ez
138 XIII | szuplikáns; ez még sohasem volt itt.~– Ejnye, Pál, be simplex
139 XIII | hangon –, ha nincs-e még itt Béla öcsém?~Pál csúnya képet
140 XIII | Mondd csak, ki van még itt! ,~– A csőcselékbül itt
141 XIII | itt! ,~– A csőcselékbül itt van a pukkancsi tiszttartó,
142 XIII | Palkó; hát az aprószentek itt vannak-e?~– Ohohohühühü? –
143 XIII | Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám; az egész debreceni kántus
144 XIII | banda cigány jött; Bihari is itt van, a rektor is felállította
145 XIII | kiáltani, amikor meglátják: itt van a tűzi mester is. Ott
146 XIII | éppen azon nevettem. Megint itt van az a Lokodi ötödmagával:
147 XIII | végezhette kötelességét.~– Hisz itt van az esperes! – monda
148 XIII | olvasni: „az ecetes…” – itt vevé észre, hogy ecetes
149 XIII | sem a sarokban,~S ha mi is itt hagyjuk e földön fogunkat, ~
150 XIII | egymást.~– No, csakhogy te is itt vagy! – monda a jámbor öreg,
151 XIII | mindinkább elbámuló Bandit.~– Itt van nálam a szomszéd faluban,
152 XIII | két óra van délután, tízre itt lesz. Bizonyosan nincs semmi
153 XIII | Palkóra:~– Mi ez? Minek itt a teríték?~– Ugyan, ne kiabáljon
154 XIII | ki-ki kereste az ajtót, mert itt szörnyű dolgok fognak még
155 XIII | ajtóig értek tusakodva; itt Kutyfalvi egyszerre dühösen
156 XIV | megszólítja a kézművest.~– Ez itt Boltay mester háza, uram?~
157 XIV | megsokallom az üldöztetést, itt hagyom gyáramat, elmegyek
158 XIV | uram… addig… meg ne kapjak itt a közelemben egyet azok
159 XIV | mert úgy van. Bizonyára ön itt lakhatott volna holtig,
160 XIV | koldusbotot akar ajándékozni, itt lakik a szomszédban az esztergályos.~–
161 XIV | mint hogy én megházasodom…~Itt megállt Kárpáthy beszédében,
162 XIV | a bizalmas emberemet, ki itt a hintó mellett ácsorog,
163 XIV | hagyjam el önöket soha. Én itt akarok örökké élni, háladatos
164 XIV | nagybátyja; Kárpáthy János.~Itt éppen felkacagott a leány.~–
165 XV | fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig vitte a zokogást
166 XV | akadozva Mayernénak, hogy neki itt egy kis dolga, azazhogy
167 XV | megfoghatóvá tenni előtte, hogy itt fog a szobában lakni; erőnek
168 XV | van, amit csak megkívánsz. Itt már csak nyugodtan ellehetsz,
169 XV | barátságukat. Ilyen bolond a világ.~Itt megállt egy percre Mayerné,
170 XV | annál rejtettebb legyen.~Itt újra szünet állt be. Mayerné
171 XV | számtalanszor mondá, hogy ha most itt volnál, mindjárt feleségül
172 XV | bámulsz? Hajts!~– Valamit itt hagytunk – mond az öreg
173 XV | öreg szolga.~– Mit hagytunk itt, te?~– Húsz esztendőt az
174 XV | Mayerné asszonyság vár reá, itt van az előszobában, nem
175 XV | egymásnak.~– Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy Béla.
176 XV | feleket. Átlátják, hogy nem itt a helye hasonló modorú ügyeket
177 XVI | tetszik, tessék egyedül itt maradni!~– Csak hadd legyenek
178 XVI | mennének, s jobban találta csak itt helyben végezni el a dolgot.~
179 XVII | ifjú nő előtt elmondhassa: „Itt, ezen a helyen volt János
180 XVII | helyen volt János úr ittas, itt verekedett, itt tartá szeretőit”.
181 XVII | úr ittas, itt verekedett, itt tartá szeretőit”. Minden
182 XVII | miért halt meg. Őt látta itt és ott és mindenütt, bárhova
183 XVIII | asszony? Bárcsak más ülne most itt az ő helyén!~Fanny kezébe
184 XVIII | mint mindenben bizarr, úgy itt is azt gondolá, hogy a szokásos
185 XVIII | diadallal tudott fellépni, itt is fel foga találni azon
186 XVIII | volna sütni szemeit; míg itt komoly, erényeikre büszke
187 XVIII | az öregúr vállára –, ezek itt mind idegen nevek előttem,
188 XVIII | mondani, mint akiknek a nevei itt előttem állnak, de mégis
189 XVIII | láthatni.~De nem is volt itt arra nagy szükség, hogy
190 XVIII | chère voisine – mert mi itt lakunk a Kárpáthy-család
191 XVIII | szépséged tett úrnővé.)~Itt egy kicsinyt elszalasztá
192 XVIII | megjegyezzük, hogy Flórát értettük itt.)~– Amilyen nagy az örömöm
193 XVIII | reméltem feltalálni; mi itt környékbeli ismerősök meglehetős
194 XVIII | hanem hallotta ön, hogy van itt egy szegény magára hagyott
195 XVIII | többé semmit, hát akkor én itt maradok nálad egy egész –
196 XVIII | nagynéni, még egy kis ideig itt maradok Fannynál.~Marion
197 XIX | hölgyeken kezdeném.~– Ezek itt felyül mind nagyságos és
198 XIX | erényeik és hibáik is vannak. Itt van egy mindjárt legfelül;
199 XIX | tudják, kivel van dolguk.~– Itt jön egy másik nagyságos
200 XIX | György) – kellemetes ember.~– Itt van egy kedves bohó, gróf
201 XIX | diadal annyi, mint bizonyos.~Itt egy kissé meg kelle állapodni
202 XIX | neve után: repülő só.~– Ah, itt jön gróf Kereszthyné. Ez
203 XIX | kit ismerjünk még meg?~– Itt van még Szépkiesdyné neve.
204 XIX | megszóló, rágalmazó asszony van itt a több között, aki gonosz
205 XX | többé, s hetednapra – – (itt elkezdé homlokát dörzsölni
206 XX | súgá Fannynak:~– Volna csak itt Rudolf, majd megfelelne
207 XX | hogy alig egy év előtt itt, azon a helyen, melyen most
208 XXI | is neveiken szólongatva, itt kezet csókolva, amott kezet
209 XXI | mulatólak előtt állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak kiosztatni.
210 XXI | vajon ne maradjon-e ő is itt?~Kárpáthy elérté a tekintetet.~–
211 XXI | sorba rakott kalangyák. Itt kezdődött még a vadászat
212 XXI | perc, és elérték.~A róka itt egyszerre megáll, farkát
213 XXI | iramodik.~A vadászoknak itt egy meglehetős magas korlátot
214 XXI | és keble úgy hullámzik. Itt van, íme a perc, midőn mellette
215 XXII | Ne menjen ön el. Maradjon itt. Beszélgessünk.~Óh, ez nagyobb
216 XXIII | Elébb felelj arra, van-e még itt valami híre elébbi afféremnek?~
217 XXIII | estve találkozhatol vele itt nálam, sokkal derekabb fiú,
218 XXIII | abból gyanítok, hogy te itt vagy établírozva. Mit csináltok
219 XXIII | établírozva. Mit csináltok ti itt?~– Terjesztjük a civilizációt.
220 XXIII | miszerint ezentúl állandóul itt fogsz körünkben maradni,
221 XXIII | csinálj amit akarsz. A télen itt fognak lakni Kárpáthyék.
222 XXIV | tőled. Ámbár tudom, hogy itt a büntetést ismét csak a
223 XXV | Tudtam, hogy Flóra fel fog itt keresni téged; óh, nagyon
224 XXV | virágok eszményi életében.~Itt egy íriszt szakasztott le
225 XXV | Rudolf az útfélről.~– Ime, itt egy boldog család. Három
226 XXV | virágok boldogsága. Ezek itt mind boldog szerelmesek.~
227 XXV | szakasztott le Rudolf.~– Ezek itt arisztokraták. A felső emeletben
228 XXV | mutatja, hogy élete boldog.~Itt megdörzsölé Rudolf az amarántot,
229 XXV | neki? Micsoda szava van itt a vigasztalásnak? Tehetett-e
230 XXVI | többen Pestre gyülekezni, s itt alakítanak köröket, ami
231 XXVII | szobába.~– Miért? Én szeretek itt lenni. Legalább hallom,
232 XXVIII| ültették valamennyit.~– Itt majd megálljunk, atyafi.
233 XXVIII| ha valahova akar menni? Itt farkasok is szoktak ám járni.~–
234 XXVIII| másikra.~– Mit keres ön itt, uram? – szólt Rudolf, elébb
235 XXVIII| most azzal, hogy hagyjon itt egyedül, és ne kérdezzen
236 XXVIII| órában, hát ön kit keres itt a halottak között?” Mással
237 XXVIII| az ifjút.~– Maradjon ön itt, én egyedül hagyom. Itt
238 XXVIII| itt, én egyedül hagyom. Itt a temetőn kívül meg fogom
239 XXIX | elmondva neki:~– Nézd, itt ezen szobában hallottam
240 XXIX | miket legutoljára viselt – itt ült – itt rajzolt – amott
241 XXIX | legutoljára viselt – itt ült – itt rajzolt – amott a zongora
242 XXIX | jólesik. Egész napokat elültem itt, ezeken a helyeken, s visszagondoltam
243 XXIX | Érzem, hogy nem kell őt itt többé felkeresnem. Másutt,
244 XXIX | kedvenc helye – suttogá itt félig magához beszélve János –,
245 XXIX | magához beszélve János –, itt ült ő egész délutánokon
246 XXIX | a túlvilágon, mint volt itt ezen a földön. Ez az én
247 XXIX | földön. Ez az én kívánságom.~Itt megállt, megvárva, míg az
248 XXIX | Csak az évszám hiányzik itt is. Azon kívül semmi se
249 XXIX | örömem, lelkem reménye itt marad. És ez fiam.~E szóknál
250 XXX | arcra meggyőzheté, hogy itt többé orvosra nincsen szükség.
251 XXXI | ismerőink közül többeket itt fogunk találni.~Itt van
252 XXXI | többeket itt fogunk találni.~Itt van Livius, itt Konrád,
253 XXXI | találni.~Itt van Livius, itt Konrád, a bohó Erdey Gergely,
254 XXXI | legalább mi sem fáradnánk itt ingyen!~*~Hallottuk Kecskerey
255 XXXI | valamennyien.~És nincs senki itt, aki vagy egy poharat a
256 XXXI | alkalma arra gondolhatni, hogy itt tán nem eléggé becsülik;
257 XXXI | külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja, ami megvan,
258 Vegszo| helyettesítni; természetesen itt nem tudományos műszavakat
|