Part
1 IX | ravasz, imádkozó boszorkány Fanny nevében légyottra rendelé
2 IX | Ezért volt hát oly kedve Fanny erényeire fogadni.~– Természetes.
3 IX | tehetem, hogy veszteni fog. Fanny egy év múlva tökéletesen
4 X | testvérje kívánja az úrnak Fanny leányát magához venni, adja
5 X | állapodtak meg, hogy mondja azt Fanny a papának, ha az csakugyan
6 X | Minek, papa? – kérdé Fanny rosszul nevelt leányok szokásaként,
7 X | csodálkozását kifejezni. Fanny lesütve szemeit és egy szalagot
8 X | mintha nem jól hallott volna.~Fanny szétnézett anyjára s testvéreire,
9 XI | Három év folyt le már, hogy Fanny Teréz nagynénjénél lakott.
10 XI | gyöngédséggel viseltetett Fanny iránt. A leány munkájához
11 XI | könyörülete, segítsége nélkül!~És Fanny munkáját igen jól fizették;
12 XI | női munkát rendeljen meg, Fanny által készítendőt, miket
13 XI | meg kellett engedni, hogy Fanny eljárjon a regens chorihoz,
14 XI | védvámrendszer van felállítva.~Hogy Fanny szépsége és erényes magaviseletének
15 XI | napon, midőn megtudá, hogy Fanny egyedül van otthon, pompás
16 XI | olyanforma ajánlattal, hogy ha Fanny hajlandó egy szerető szívet
17 XI | hozó eltávozott, vevé észre Fanny a virágok közt rejlő levelet,
18 XI | lepecsételve talált levél felett. Fanny vigasztalhatlan volt, midőn
19 XI | feleségül vétel van értve.~Fanny a következő vasárnapon gyönyörűen
20 XI | várta, hogy tapsoljanak Fanny énekére.~– Két év alatt
21 XI | zenemestereket fogadott Fanny számára; egyedül vele tudatta
22 XI | percig tartand.~Így jutott Fanny az országgyűlési terem karzatára,
23 XI | neki titkos jóltevőjét.~Fanny egéből hullott alá, ő egészen
24 XII | van fizetve)~Hová tűnt el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan,
25 XII | figyelemmel viseltetett Fanny iránt. Hisz az is reménytelenül
26 XII | lehetett e nevet kitudni? Fanny maga sem ismeré azt, s ő
27 XII | a csoda történetet, hogy Fanny nagynénjével egy éjszakán
28 XII | mint a hegedű?~Teréz és Fanny ezalatt egy utcára nyíló
29 XII | Boltay háza előtt állt meg.~Fanny fiatal leányok szokásakint
30 XII | fog-e a szobába is jönni?~Fanny felugrott székéről, s kétségbeesve
31 XII | Teréz öntudatlan takarta el Fanny fejét, mely ölébe volt rejtve,
32 XII | összeget alólírott Mayer Fanny kisasszonynak kölcsönadván,
33 XII | Miklós.~Ah, ha e percben Fanny otthon lett volna; de távol
34 XIII | bátyja iránti gyűlölet s a Fanny által történt megszégyenülés
35 XIV | meggyűlt a fejfájása, amióta Fanny ügyébe avatta magát. A patvarba!
36 XIV | gyanús külsejű levelet akart Fanny olvasókönyvébe lopni. Azt
37 XIV | ajánlatát el nem hallgathatja Fanny előtt, de mégis, ha egy
38 XIV | megismertetni.~Tehát elébb meg fogja Fanny kezét Sándor számára kérni,
39 XIV | egészséges tápot nyújtottak Fanny kedélyének; erdő, mező látása,
40 XIV | szent természet ölében.~Fanny messziről eléje futott Boltay
41 XIV | adni.~– Férjhez ám – nevete Fanny, pajkosan kapaszkodva Boltay
42 XIV | sietett Terézt felkeresni. Fanny egész a terítés idejéig
43 XIV | tudhassa.~Vártak mind a ketten Fanny szavára.~– Szegény Sándor! –
44 XIV | a sors másképpen akarja.~Fanny megsajnálta könnyező gyámjait,
45 XIV | jövedelme másfél millió.~Fanny lesüté szemeit, s fejét
46 XIV | kacagott, olyan jókedve támadt.~Fanny csintalanul odaült a jó
47 XIV | előtt, kik azt hiszik, hogy Fanny szerelmét gyalázatos néhány
48 XIV | ifjú leányt lehetetlen.~Fanny szemeit legmesszebb kerülék
49 XIV | várt a két öreg gyámra. Fanny megkéré Boltayt, hogy ha
50 XV | szóval sem mondtak ellent Fanny határozatának, nem szóltak
51 XV | szerény örömeire visszagondol.~Fanny férjhez készülése azonban
52 XV | ha én valaha az én lelkem Fanny lányomnak egy jó szavát
53 XV | rágalmazta leánya előtt senki, s Fanny sokkal jobb lelkű, minthogy
54 XV | másik harmincezret pedig Fanny számára teszi le, s mindketten
55 XV | hölgy künn állt a folyosón. Fanny éppen akkor jövén a kertből,
56 XV | ott ismét térdre rogyott, Fanny pici lábacskáit iparkodván
57 XV | hogy azokat megcsókolja. Fanny ezen csakugyan megijedt,
58 XV | és csókolta, ahol érte. Fanny csak állta, csak tartotta,
59 XV | szemlélődéseiben éppen nem háborította.~Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné
60 XV | rendezett el számára, mely Fanny zongoraszobájával szomszédos;
61 XV | hálószobájába nyílt, de Fanny esengve kérte, hogy maradjon
62 XV | Teréz bizalmasan fogá meg Fanny két kezét, s nyájasan tekintve
63 XV | tekintve szemébe, monda:~– Fanny, légy anyád iránt előzékeny,
64 XV | ideig – az én kedvemért!~Fanny megfogadá, hogy eltitkolja
65 XV | felőle, miszerint Teréz és Fanny hasonló titoktartásra szólíták
66 XV | helyzet az, miszerint Teréz és Fanny között is nagyon észrevehető
67 XV | Teréz nem feledheté, hogy Fanny már egy milliomos arája,
68 XV | szerencséjén nem tud örülni; Fanny pedig önmaga előtt szégyenlé
69 XV | fogásokkal elérte azt, hogy Fanny számtalanszor járt utána,
70 XV | s midőn visszaadta neki, Fanny a szülőknek gyermekeikért
71 XV | Olykor nagyokat sóhajtott Fanny hallatára, s ha ez kérdezé,
72 XV | Boltayt küldve ki házőrzőnek.~Fanny ez ideig még sohasem hált
73 XV | valaki nyitogatná kívül. Fanny behívta magához az anyját,
74 XV | éjszakai toalettjöket végzik. Fanny egész gyermeki gondatlansággal
75 XV | önkénytelen hízelgéssel.~Fanny hirtelen felrezzen. Ijedten
76 XV | kerítőné suttogása volt.~Fanny reszketve várta, fog-e még
77 XV | életszükségeiről illően gondoskodik.~Fanny egy szót sem válaszolt.
78 XV | Az volt a borzasztó, hogy Fanny mind értette, tudta, az
79 XV | Szólj, ha nem szereted.~Fanny erőt vett önkénytelen reszketésén,
80 XV | Rézit?~– Ismertem – viszonza Fanny halkan, s rettegve várta,
81 XV | nem! Nem fázom – rebegé Fanny. Irtózott azon gondolattól,
82 XV | hosszú ideig elhallgatott. Fanny azt hivé, hogy már alunni
83 XV | hímezni?~– Tudok – felelt Fanny. (Ez talán mégis ártatlan
84 XV | miattad!~Hát ennyire vagyunk?~Fanny most fél könyökre emelkedve
85 XV | alkonyat deres fénye jut.~Fanny irtózva várta, mit fog beszélni
86 XV | alunni akarok – rebegé Fanny, vánkosai közé vetve magát,
87 XV | besütött az ablakon, midőn Fanny felébredt.~Egész alvása
88 XV | múltak volna el aközben.~Fanny, látva, hogy Mayerné már
89 XV | egy kicsinyt a papramorgó.~Fanny és anyja egyedül maradtak
90 XV | legalább gyámjaira nincs.~Fanny jó reggelt kívánt anyjának,
91 XV | rá. Most ettől ment volt.~Fanny figyelve szürcsölé kávéját
92 XV | erővel azt akarta, hogy Fanny költse el az egész reggelit.~–
93 XV | Abellino.~– Úgy? Ő az? – monda Fanny különös, nagyon különös
94 XV | láttam olyan férfias alakot.~Fanny a morzsákat szedegeté fel
95 XV | minden percben kész letenni.~Fanny meggondolni látszék magát.~–
96 XV | mama be akar menni – felelt Fanny egész készséggel –, nem
97 XV | Holnapután – ismétlé Fanny.~Erre ismét belépett Boltay.~–
98 XV | még, édes bátyám – szólt Fanny –, néhány sort írok Teréznek,
99 XV | Mert ezt meg nem tanulom.~Fanny mosolyogva vevé íróeszközeit,
100 XV | ostorpattogás közt elhajtatott.~Fanny utánuk nézett egy ideig,
101 XV | alaknak írta ő le Abellinót Fanny előtt. – Hagyjuk őket ott
102 XV | rögtön. Szerető rokona, Fanny.”~Mit jelent ez? Mi történt
103 XV | hajtásával jó négy óra járás.~Fanny maga fogadja az érdemes
104 XV | pedig, uram, fogadom – szólt Fanny határozott, nyugodt hangon –,
105 XV | minő változás minden arcon!~Fanny arca nem volt többé halvány,
106 XV | Igen, holnap – viszonza Fanny ígéretteljes hangnyomattal,
107 XV | szép kezet megszorítanom?~Fanny szívélyesen nyújtá eléje
108 XV | ajkaira téve mutatóujját Fanny.~– Hajts Pozsonyba! – kiálta
109 XV | levél van eldugva.~Igen jó.~Fanny előkeresé a levelet. Anyja
110 XV | úr nagyon örül. Örömében Fanny tiszteletére másnapra nagy
111 XV | meghívási jegy.~„Mademoiselle Fanny de Mayer avec famille.”~
112 XV | Az előadás is jó leend.~Fanny visszabocsátá a cselédet
113 XV | Fennimoré, kinek ez estve Fanny megjelenésével ezer aranyat
114 XV | hogy amint a cselédektől Fanny után tudakozódott, ezek
115 XV | neme az időtöltésnek, míg Fanny megérkezik.~Már akkor többen
116 XV | hintóból leszállni Mayer Fanny kisasszonyt.~Abellino, ami
117 XV | érkezőket franciául:~– Madame Fanny de Kárpáthy, née de Mayer!~–
118 XV | nem talált mit mondani.~Fanny üdvözlé őt.~– Uram, örömmel
119 XVII | visszautazék Kárpátfalvára.~Fanny elhagyá rokonait, s midőn
120 XVII | nagy szerencsét csinált.~Fanny szíve elfacsarodott. Nyakába
121 XVII | szemeiben is megeredt a sírás, s Fanny halaványabb lett a falnál.~–
122 XVII | nem felelt rá semmit, s Fanny oly kínos helyzetben érzé
123 XVII | agarászegylet létrehozatala.~Persze Fanny nem érti, hogy mi érdek
124 XVII | üdvözleteknek alig várja a percet Fanny, melyben kedves rokonait
125 XVII | aki előtt azt elmondhassa.~Fanny megérkeztével Kárpátfalvára,
126 XVII | magokat neje irányában, hogy Fanny előtt merő mesének látszhatott
127 XVII | nagy részben igénybe vették Fanny figyelmét és szívét.~Szívét
128 XVII | most már ő is nős volt.~Fanny remegve gondolt rá, vajon
129 XVIII | pamlagig nyújthatná az írást.~Fanny különösen vonzódott ez öregemberhez.
130 XVIII | bizalma támadjon hozzá. Fanny nem várta, hogy Varga uram
131 XVIII | hozta. Természetesen, amint Fanny elereszté, és leült, ő azonnal
132 XVIII | bácsi? – kérdé mosolyogva Fanny. – Ha semmit sem hozott,
133 XVIII | iparkodott búcsút venni.~De Fanny észrevevé az előkészületekből,
134 XVIII | ülne most itt az ő helyén!~Fanny kezébe vevé a névsorozatot,
135 XVIII | szemeit meg ne törülgesse.~Fanny közelebb voná hozzá székét,
136 XVIII | kedves barátom – monda Fanny, leírhatlan szeretetreméltósággal
137 XVIII | szóltam, édes barátom – felelt Fanny, és mosolyogva tekintett
138 XVIII | vevé a lajstromot, melyet Fanny eléje tolt, majd közel,
139 XVIII | amit őneki kell elmondania.~Fanny észrevevé a jó öreg zavarát,
140 XVIII | ügyünkre, öreg barátom – szólt Fanny, attól tartva, hogy az öreg
141 XVIII | és csalatkozni nem fog.~Fanny olvasá a mutatott nevet.~– „
142 XVIII | egymással egyetértésben látnám.~Fanny megilletődött arca tanúsítá,
143 XVIII | inkább magában, mint kérdezé Fanny.~– Valóban az – felelt Varga. –
144 XVIII | elkezdődött a paradicsom.~Fanny kebléből önkénytelen, öntudatlan
145 XVIII | Flóra asszonyság!~ ~Fanny az öröm, a meglepetés reszketegségével
146 XVIII | azon arc, azon alak, mit Fanny képzeletében alkotott, hanem
147 XVIII | percre szinte megrettent Fanny, ki egy kedves, szeretetre
148 XVIII | naponként készültem ide.~Fanny hálásan szorítá meg a kezébe
149 XVIII | előzékeny – sietett őt kimenteni Fanny –, de megvallom, némi tartózkodást,
150 XVIII | megbecsülhetlen egy fiatal nőre nézve.~Fanny szemeit érzé kiégni; nem
151 XVIII | kisasszony mögött, midőn Fanny a legszenvedélyesebb hevességgel
152 XVIII | vonzalomtól reszkető hangon Fanny –, mondja ön: ugyebár nem
153 XVIII | tudott mit felelni, hiszen Fanny valót mondott.~– Óh, én
154 XVIII | és boldoggá tett”.~– Óh, Fanny – monda Flóra szelíd, reszketeg
155 XVIII | Nevezzen engem úgy! – szólt Fanny hevesen, túl boldogan szorítva
156 XVIII | helybenhagyásul szép ajkát nyomá Fanny homlokára. Kedves hitelesítő
157 XVIII | okirat, mely benne részesül. Fanny keble alig bírta örömeinek
158 XVIII | boldoggá tett ön engemet!~– Ah, Fanny, én már önt nevén szólítom,
159 XVIII | Szentirmaynénak meggátolhatni, hogy Fanny lábaihoz ne boruljon; amit
160 XVIII | zokog.~– De mármost, kedves Fanny, ennek vége van, ezen átestünk.
161 XVIII | mulatságos dolog lehetett.~Fanny valami érzékeny észrevételt
162 XVIII | nagyon sokat lehete nevetni. Fanny sohasem hallott ilyen mulatságos
163 XVIII | nem tudná, hogy ki az a Fanny.~– Ah, mille pardons, madame!
164 XVIII | elnevette magát:~– Most már „Fanny” is van a nagyon tisztelt
165 XVIII | tisztelt Kárpáthy-naptárban.~Fanny maga sem állhatta meg, hogy
166 XVIII | Szentirmayné, amiből az lett, hogy Fanny érzékenyen ölelte át, mintha
167 XVIII | visszamehessek Szentirmára?~– Ámbár Fanny igen nagy szerencséjének
168 XVIII | fut tőlünk – szólt közbe Fanny –, várjon, majd ha mi Szentirmára
169 XIX | kárpátfalvi kastélyban képes volt Fanny állását a világ előtt egészen
170 XIX | Mindenki előtt emelkedett azóta Fanny erkölcsi értékében, hogy
171 XIX | mennyi okosat hallott akkor Fanny barátnéjától. Ő csak hallgatott,
172 XIX | szorongattatást okozott. – Fanny nem hallgathatá el az öreg
173 XIX | szóljuk meg a többieket is.~Fanny odaült mellé. Flóra odavonta
174 XIX | Kicsoda is ez? – szólt Fanny megnyálazva irónjának hegyét. –
175 XIX | Gróf Erdey Gergely – jegyzé Fanny. – Kedves bohó.~– Menjünk
176 XIX | találod ki?~– Nem én! – szólt Fanny egészen elhalaványodva.~–
177 XIX | kettőt. Mégsem ismersz rá?~Fanny fejét rázta. De igen. Ráismert
178 XIX | Igen, igen – suttogá Fanny, s iparkodott belenézni
179 XIX | Szentirmay Rudolf.~– Ah – sóhajta Fanny, lángra gyúlt arccal. Most
180 XIX | ismét eltűnt a szívből, Fanny lemondott azon reményről,
181 XIX | Szegény asszony! – sóhajta Fanny. (Tehát vannak, kiket még
182 XIX | amit tőle várni lehet.~Fanny háladatosan szorítá meg
183 XIX | fog. Hát ezt kitalálod-e?~Fanny félig nevetve, félig sírva
184 XX | azután cselédjeit sürgeti Fanny, hogy untalan a nagyságos
185 XX | őszinte örömmel fut eléje Fanny, s mielőtt azt meggátolhatná,
186 XX | asszonytól tudakolta meg Fanny, került az asztalra – sült
187 XX | felejthetetlen mondatot.~Fanny egészen el volt bámulva,
188 XX | többi termekbe. Flóra és Fanny észrevétlenül félrelopták
189 XX | mennyi hiányzik belőle.~És Fanny is teljesen osztá barátnéja
190 XX | álmában a szűz keblű delnő, és Fanny álmodott arról a szép mosolygó
191 XXI | megszámlálja: egy, kettő, három.~Fanny egyszerűen volt öltözve.
192 XXI | nevezni.~Szerencsétlenségére Fanny őt félreérti, s mindazt,
193 XXI | valaki boszontani kívánja.~Fanny jókedvűen kacag a pünkösdi
194 XXI | vizsgálja, hogy tartja magát Fanny a lovon; ez szabadságot
195 XXI | legelső volt a pünködi király; Fanny azonban egészen elpirulva
196 XXI | termett oda, Varga uram ugrott Fanny lova mellé, s szíves készséggel
197 XXI | legalázatosabb szolgájával.~Fanny háládatos mosollyal köszöné
198 XXI | a Matyi hol van? – kérdé Fanny széttekintve.~– Azzal magam
199 XXI | óta előre örvendett, hogy Fanny egészen elérzékenyülve nyújtá
200 XXI | Hát én ne féltselek téged?~Fanny önkénytelenül barátnéjára
201 XXI | sikoltással.~– Rudolf, Rudolf!~Fanny a kétségbeesés némaságával
202 XXI | azon pillanatban, midőn Fanny elszédülten, elaléltan hanyatlik
203 XXII | elhanyatlik, mint a vén. Fanny megszabadult a haláltól.
204 XXII | Éppen aznap érkezett, hogy Fanny kórállapotja jobbra fordult,
205 XXII | ott szándékozott maradni.~Fanny visszanyeré az életet, eszméletet;
206 XXII | hónap múlva, úgy hiszem, Fanny képes lesz azon ígéretet
207 XXII | elébb megtudva Teréztől, ha Fanny ébren van-e, s nem lesz-e
208 XXII | üdvözöl, most távozott el.~Fanny nem szólt rá semmit. Csak
209 XXII | gyöngéden tapasztá azt oda.~Fanny megfogá mindkét kezével
210 XXII | lássák szemeiben a könnyeket.~Fanny azt hivé, hogy el akar távozni,
211 XXII | magad legjobban érezni.~Fanny gondolkozott. – Akárhová!
212 XXII | búcsút is vett a háztól; Fanny könny nélkül, panasz nélkül
213 XXIV | általa érdekelve.~Valóban Fanny sokkal kevésbé találta veszélyesnek
214 XXIV | tanulságos eszmékkel.~Egyszóval Fanny sokkal kisebbnek érzé a
215 XXIV | eszébe jutott a másiknak. Fanny kezdi helyzetét naprul napra
216 XXIV | szokott fáradni sehova.~Fanny oly kellemetlen hatást érzett
217 XXIV | sorban táncolt a delnőkkel.~Fanny úgy reszketett, úgy dobogott
218 XXIV | táncra.~Óh, mi szép volt!~Fanny nem mert rá e pillanatban
219 XXIV | s azzal hátrahúzódott.~Fanny sokáig nem merte felütni
220 XXIV | bizalmasan lépett hozzá közelebb.~Fanny hirtelen összeszedé magát,
221 XXIV | zseniális kalandhős Kiss Miska…~Fanny egykedvűen játszott legyezőjével,
222 XXIV | Én tudok mindent; tudom, Fanny testvérei igen rossz, jellemtelen
223 XXV | hely, mint Kárpátfalva.~Fanny távol akart lenni Szentirmáról,
224 XXV | ezek Szentirmayék lovai.~Fanny összerezzent. János érzé
225 XXV | is ne szeretne?~Csakhogy Fanny jól látta már messziről,
226 XXV | a parkba becsavarodott.~Fanny állva maradt, mintha a földbe
227 XXV | sürgetőzék a jó öreg.~Fanny ijedten, tétova szemekkel
228 XXV | Ez Flóra férje – szólt Fanny kezét kivonva férje karjaiból.
229 XXV | mintha sohasem láttad volna.~Fanny azt hivé, hogy a földnek
230 XXV | választás nem volt nehéz.~Fanny az ebéd végeztével rögtön
231 XXV | szeretem a virágokat – rebegé Fanny, minthogy valamit kellett
232 XXV | ismerős volna nagysád velök!~Fanny kérdőleg tekinte rá.~– Igen,
233 XXV | a gyöngy – rebegé utána Fanny, igen természetesnek találva,
234 XXV | elhajítja az amarántot.~Fanny utána tekinte az elhajított
235 XXV | Semmi, semmi, uram – szólt Fanny –, néha szédülök – s azzal
236 XXV | fölmentek ismét a kastélyba.~Fanny férjével hagyá egy percre
237 XXV | Rudolf már szobájába lép.~Fanny nem halavány most, hanem
238 XXV | visszatért, észrevette, miszerint Fanny egy könyvet, melyből eddig
239 XXV | megtört az erőszak, mellyel Fanny könnyeit visszatartá, s
240 XXV | megbánta, amit cselekvék.~Fanny kis idő múlva vevé kendőjét
241 XXV | szent a béke. – Mit izent Fanny?~– Légy jó e nőhöz, mert
242 XXVII | odatartja a beteg ajkához.~Fanny hevesen, édesen szorítja
243 XXVIII| visszaérkező Teréztől hallá, hogy Fanny meghalt. A nagyságos asszony
244 XXVIII| betűk:~„Kárpáthyné Mayer Fanny.”~Az ifjú kézműves levevé
245 XXVIII| érinteni, megcsókolá e névnek: „Fanny” mindenik betűjét.~– Ön
246 XXVIII| ragyogott előtte ez öt betű: „Fanny”.~Sokáig habozott önmagában.
247 XXXI | vélt abban feltalálni, hogy Fanny gyermekének nevelési gondjait
248 XXXI | elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról; elmondá
|