Part
1 I | szinte felbillen, de két ember fogja kétfelől, s ahol zökkenő
2 I | neki tetszik. Ismeretlen ember ha nekibódorodik e söppedéknek,
3 I | sömlyéken. Tizenkét lóhátas ember jön égő fáklyákkal, egy
4 I | pedig ha tovább nézné az ember, lassankint kibékülne minden
5 I | vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol utána. De
6 I | szétbomladozó életműszereinek.~Az ember sietett élni, és hamarább
7 I | válogathatott bennök az ember, azazhogy a macska.~Különben
8 I | másikban pedig egy fogas. Az ember válogathatott, ha nem tetszett
9 I | keskeny karimával, hogy az ember kétségbeesik, ha elgondolja,
10 I | vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem bírja benne
11 I | ütve, hogy ha nem vigyáz az ember, kiszúrhatja velök a szemét.~
12 I | a jó szokásokkal ismerős ember rendesen a szájában szokott
13 I | piszoknak nincs feneke, s az ember nem lát egyebet, mint gólyát.~
14 I | úgy elhallgatott minden ember, a szájak tátva maradtak,
15 I | mi az arra, hogy abból az ember illendően éljen? És hogyan
16 I | És hogyan éljen? Ha az ember becsületet akar szerezni
17 I | a végtelen sárban. A két ember egymás hátán olyan volt
18 II | II. Alku egy élő ember bőrére~Monsieur Griffard
19 II | Párizsban akkor minden ember egyszerre milliomos lett;
20 II | maradt a zsebében.~Ha az ember még nem volt millionaire,
21 II | késsel mívelni, mint hogy az ember vele a saját torkát elmesse.
22 II | hogy egy ügyes, figyelmező ember a többiek szenvedélyeit,
23 II | egészen háttérbe szoríták. Az ember mindenütt egymásra hajló,
24 II | alá egyszer valami tréfás ember ezt a bêtise-t írta: „Itten
25 II | mint a tiszta búza.~Ha az ember mind e tekervényeket végigfutotta,
26 II | divatformák szerint abból, hogy az ember hirtelen fölemelkedett a
27 II | igazságos ítéletet kapott is az ember, az elítélt félnek szabadságában
28 II | találhatni hölgyet, akit az ember képes legyen egy egész évig
29 III | dörgő hangot hallat, hogy az ember meglett korú férfinak tartaná,
30 III | tere a divatvilágnak, az ember beszélhet, vitatkozhatik
31 III | ide, de van itt egy nagy ember sírja, kinek munkáit olvasni
32 III | írva, hogy a legegyügyűbb ember is gyönyörködhessék bennök;
33 III | fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti itt mesterségét,
34 III | Azt gondolta, hogy minden ember úgy érez, ahogy az asztaloslegények!~
35 IV | látszik, miután elegáns ember örökké igényt képezhet arra,
36 IV | azért a márki a legkedvesebb ember, mert senkit szemben meg
37 IV | márki egy elhízott kövér ember, kiről senki sem tenne fel
38 IV | visszarettenteni – folytatá a kedves ember –, miután szegény még csak
39 IV | felemelték; a tábornok jókedvű ember, Saint-Michelt odaültették
40 IV | lord azt akarja, hogy az ember úgy végezzen egy anekdotont,
41 IV | miszerint ő a leggazdagabb ember a földön, mert nemcsak a
42 IV | kíván” – felelé a derék ember. – Jó, én tehát két dolgot
43 IV | árát? Mit kér ön érte? – Az ember azt felelé, hogy nem adná
44 IV | felkeresni és idehívni.~Az ifjú ember egy darabig gondolkozott,
45 IV | entrepreneurje, magyarul: egy olyan ember, aki tapsokkal és füttyökkel
46 IV | hozzáfogni nem lehet, az ember hamar alkalmat nyújt magának
47 IV | a földszintre esik, egy ember, aki a pianissimóban irtóztató
48 V | megbocsátani? Mindennapi ember, ha meghűtötte a gyomrát,
49 VI | aki után pedig civilizált ember nemigen szokott minden bolond
50 VI | karzaton ott van már az az ember, akinek a kalapját le kell
51 VI | Oignont torkon ragadta.~– Ember! Mit cselekszel? Meg akarsz
52 VI | tapskereskedő –, bukott ember vagyok, itt idegen kezek
53 VI | lépcsőkön találkozott vele. Az ember úgy nézett ki, mint akinek
54 VI | lovat egy füttyért, nagy ember!~– Ah, uram, nem vagyok
55 VI | nem vagyok én többé nagy ember. Összetört, semmivé tett
56 VI | Összetört, semmivé tett ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló
57 VI | ábránd, melynek dallamát az ember, úgy tetszik, mintha szívével
58 VI | előre hagymakoszorúkat!~Az ember mond sokszor nagyot, amiről
59 VI | akad valami hirtelen kezű ember, aki rögtön előteremti a
60 VII | ez is elég arra, hogy az ember divatba jöjjön.~A lenyakazott
61 VII | Chataquéláról, s nem volt derék ember, aki legalább egy új kalandot
62 VII | világ fővárosaiban híres ember, ki őt rendes törvényes
63 VII | sajátságai elragadók.~Az ember tudja, milyen végtelen szerelem
64 VII | tréfa is van benne, hogy az ember magának örömet, másnak bosszúságot
65 VII | nagy baj, mert hiszen az ember tehát nőül venné, és azután
66 VII | virágok, mikről azt hiszi az ember, hogy kezével elérheti,
67 VII | keresztülhatolni, onnan egy ember a másikat kötélen leereszti
68 VII | visszatorolni látszik. E két ember arcából azt olvashatná le
69 VII | pedig éppen bűn. Szegény ember tartozik életével családjának,
70 VII | igen jó felelet, mikor az ember meg van fogva.~*~Az indu
71 VII | azon vágyaknak, miket az ember magára vitatott azáltal,
72 VII | melyre ha sokáig néz az ember, úgy tetszik, mintha valami
73 VII | bejövőknek szentelné.~– Ön rossz ember – szólt tréfás feddőzéssel
74 VII | kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig akkor távozik
75 VII | jó férj, egyszóval boldog ember. Lássa, Rudolf – és ön még
76 VII | maradjak.~S azzal egy boldog ember szelességével meghajtva
77 VIII | a bíró, egy derék kövér ember.~Az ajtó felől egy csoport
78 VIII | hogy soha sem bor, sem ember meg nem vert.~– Olvassa
79 VIII | Nem született még az az ember! – szólt Márton, hetykén
80 VIII | facövekekkel; egy tapasztalt ember, ki a francia háborúban
81 VIII | legyen; de gyere, mutasd meg: ember vagy-e ott is, ahol meg
82 VIII | amint a hajdú, ki minden ember háta mögött áll, teletöltötte,
83 VIII | mindaddig tart, amíg csak egy ember marad utoljára az asztalnál,
84 VIII | változatosságot ígér, s arra, hogy az ember gyönyörűségét találhassa
85 VIII | kezdődik a mámor, mikor már az ember nem érzi a bor ízét, csak
86 VIII | Kutyfalvi nagy, brutális erejű ember volt, háromvékás zsákot
87 VIII | rendesen sikerül, csak az ember ne restelljen egy pár ütleget
88 VIII | mint terül el a nagy erejű ember mozdulatlan rátérdelő ellenfele
89 VIII | jólesik őkelmének! Minden ember örült rajta, hogy rájárt
90 VIII | szót sem szólt is, különb ember volt száz tudósnál, ki íróasztalánál
91 IX | Vannak tárgyak, mikről bölcs ember igen sokat beszélhet, de
92 IX | kezdetét éljük, ezt érzi minden ember. Nagy eszmék, messze terjedő
93 IX | többieknek.~– Az ám a derék ember, nincs olyan liberális fiú
94 IX | tetszik, helybenhagyják, okos ember ám ez!~Az ifjabb Kárpáthy
95 IX | sétányra, sem sehová, hol sok ember szokott összegyűlni, kivéve
96 X | tisztességes, jó hírben álló ember leányával, s akkor egypár
97 X | ön egy hígvelejű, ostoba ember, akinek akkorára nőttek
98 X | ki a világból.~A jámbor ember tigrisszívet váltott; dühös
99 X | cibálták, nem volt ilyen jó ember, ilyen kegyes apa több a
100 X | hiszen ez derék, becsületes ember!~Mayer, Mayer! Hol volt
101 X | leánynál ugyan azt felelné az ember az ilyen imádónak, hogy
102 X | járjon a házhoz!~Balgatag ember! Kenyeret ad a patkányoknak,
103 X | hozzá.~Mayer úr olyan jó ember volt, hogy mikor ilyen dolgokat
104 X | sima képű, szelíd kedélyű ember, kit éppen a kertjében talált,
105 X | jellemeknek, rendkívül száraz ember, csupa praxis és józan okosság,
106 X | volt előtte a legderekabb ember. Magyar neve volt, tekintetes
107 X | asszesszor, rettenetes goromba ember azok iránt, akikre megharagszik,
108 X | szemeivel.~A szerencsétlen ember ijedtében felugrott a székről,
109 X | kicsikarják!~A szerencsétlen ember zokogva fuldokolt néhány
110 X | megtudnia, hogy ő nem becsületes ember; idegen ajkról kellett meghallania,
111 X | hitte, hogy ő a legjobb ember a világon, kinek házát tisztelik,
112 X | bele lehetne fojtani, az ember maga is beleugorhatnék!”~
113 XI | bűn van, amibe a szegény ember beleesik, s amit a gazdag
114 XI | bizonyára nem lehet könnyelmű ember.~Hajh, sokan nagyuraink
115 XII | irtózik az eszmétől, hogy azon ember őreá gondol. Ámde azért
116 XII | harapós kinézésű volt minden ember, hogy aki látogatóba jött,
117 XII | különösen volt egy-két, ember taszigálta fűrész, mellyel
118 XII | volt. Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei elé merészel
119 XII | komoly, tréfát nem értő ember, úgy érzé, mintha az egész
120 XII | magasztalják; derék, becsületes ember. Most is műhelyéből jön;
121 XII | Boltay uram nem volt az az ember, aki mindenkitől dicsérni
122 XII | azután nincsen kedvesebb ember egy megszelídült, megtért
123 XII | van, hogy rakoncátlankodó ember, ki nem szűnt meg ellenfelét
124 XII | kard hegye előtt, és az ember senkit sem hívhat segítségül,
125 XII | visszahökkent.~– Diable! Ez az ember valamire céloz. – S kezdett
126 XII | hozta el ön? Ön gondatlan ember, barátom. Párbajban megesik,
127 XIII | újságírók közellétében; az ember még csak el sem meri rikkantani
128 XIII | Jánost köszönteni?” Ha két ember összeveszett, egy harmadiknak
129 XIII | kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki lemondani tudott; a
130 XIII | Nem azért, mintha e derék ember volna az ő ellenségei között
131 XIII | könnyen felkopik az álla. Más ember rég milliomos volna az ő
132 XIII | láttára viseli az emberséges ember, s köntösét maig is azon
133 XIII | bizony. Hát keresztyén ember kegyelmed, hogy a tiszttartótól
134 XIII | hogy derék, becsületes ember; minden rendén van. Mi az
135 XIII | Hát mit csináljon szegény ember? Csak élni is kell neki.
136 XIII | sem szóltam.~– No. Ez az ember itt mindig a fülembe beszél;
137 XIII | Mert neki nem kell másforma ember; ő különös gonddal gyűjti
138 XIII | alatt, s ha egy komolyabb ember lett volna közelében, igen
139 XIII | Ilyenkor, midőn úgy vár az ember valamire, a kitűzött óra
140 XIII | nincs jelen, valami olyan ember, aki nemigen szokott engem
141 XIII | Ejnye, Pál, be simplex ember kend!~– Hát mit tudom én,
142 XIII | ennyi istentől elvetemült ember lelki épületére.~Jó lett
143 XIII | kezdi átlátni, hogy fontos ember, tán aranykulcsot is kapott,
144 XIII | mondá utána a jámbor ember, mintha maga sem hinné,
145 XIII | az apja?~Egy félig őszült ember kullogott elé levett kalappal.~–
146 XIII | mulatságos zajjá, alig vala ember, ki még nyelvét bírta, valami
147 XIII | esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett. Szólta, szidta,
148 XIII | fakadt, ki káromkodott. Az ember hevenyében nem is tudta,
149 XIV | mindjárt nevetni fog minden ember Abellinón, ifja, véne kacagva
150 XIV | mintha alig hihetné, hogy ez ember legyen az, kinek másfél
151 XIV | elképzelhetlen összeg azon ember kezére jut, mennyi rosszat
152 XIV | nyomhat az erény, a szegény ember akarata, becsületessége?
153 XIV | élni! Én nem vagyok bigott ember, uram, de midőn halálos
154 XIV | volna, hazudni emberséges ember nem szokott.~Hirtelen jó
155 XIV | vált belőled. Nézze meg az ember, hiszen te mindenhez értesz
156 XIV | Becsültem mindig; derék ember. De nem tudom szeretni.
157 XIV | Ah, az a kövér póktermetű ember!~– De – termete megjavult
158 XV | hallott-e ilyet valaha ember? Nem. A szívem megreped,
159 XV | csizmáit, de az emberséges ember elszaladt az érzékeny jelenés
160 XV | amennyire számított. Ilyenkor az ember elbízott szokott lenni. –
161 XV | hazudságot elmondani a derék ember, talán most hazudott először
162 XV | ne térdepeljen! Magyar ember sohasem szokott térdepelni,
163 XV | szokott térdepelni, magyar ember nem térdepel senki előtt,
164 XV | tudna adni.~Az különös, az ember úgy van néha, hogy semmit
165 XV | iránt nagyon vendégszerető ember volt; ha már egyszer valakit
166 XV | Ő ugyan nem volt az az ember, aki valakit el tudott volna
167 XV | nagyon örül. Ha szegény ember törné magát így az utcán,
168 XV | nem vehetni észre, ha az ember elpirul.~– Óh, óh, lelkem
169 XV | fel mai világban szegény ember leányai? Bár valahányszor
170 XV | akárhány asszony, s az az ember hűségesebb hozzá, mint sok
171 XV | karonfogva sétál vele, s minden ember köszön neki; úgy bizony,
172 XV | könnyen pálcát törtek más ember leánya fölött, s ha egyszer-másszor
173 XV | azt mondják, hogy az az ember még az idén el fogja venni
174 XV | régen el is váltak volna; az ember iszik, kártyázik, mindenét
175 XV | ajtajára.~– Nem hinné az ember – folytatá Mayerné. – Egy
176 XV | ha beteg vagy. Óh, az az ember egészen őrült volt miattad!~
177 XV | magát nagy zörejjel. – Az ember igazán nem tudja, hogy nevessen-e
178 XV | Erre csak elsápadt az ember, s leveté magát – ugyanarra
179 XV | való, tudat és képzelet.~Az ember sokszor fél, remeg egész
180 XV | nagyon messziről.~– Óh, szép ember, finom, kellemetes; soha
181 XV | orrával a földet a szegény ember, amíg annyi jövedelemre
182 XV | ábrándozás szép dolog, hanem az ember hamar megéhezik mellette.
183 XV | ajtóban az érkezőket; minden ember tudja, hogy az estély nem
184 XV | mintha nem tudná ezt minden ember.~Tulajdonképpen a derék
185 XV | szerelemgödröcskéivel, miken elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni
186 XV | óráig tart, amidőn minden ember egymásba szerelmesedve oszlik
187 XVII | ki valami nagyon különös ember lehet, mert mindenki által
188 XVII | mind becsülettudó, jámbor ember volt, s midőn legelső úri
189 XVII | egészen más. Arról tudja az ember, hogy nem valami előkelő
190 XVII | kifejezést szalaszt ki az ember jókedvéből az ajkán, míg
191 XVII | míg Szentirmayné előtt az ember sem szólni, sem moccanni
192 XVII | sohasem bizonyos róla az ember, hogy mikor fog iszonyú
193 XVIII| lépéssel közelebb van minden ember, mint egyéb úri hölgyekhez.~
194 XVIII| hiszi magáról, hogy különös ember.~Az ünnepelt Csepcsi Aladár,
195 XVIII| azután egy csapat szemét ember, aki üres léhaságokat beszélni,
196 XVIII| egy harmadik légió apró ember, aki igazán meg van őrülve
197 XVIII| amilyennek képzeli azt az ember) és sok érzelemdús lyánka,
198 XVIII| őnagyméltósága: óh, az nagy ember! Mindenki bámulja eszét
199 XVIII| mondják, addig nagyon életunt ember volt, s hazájával is keveset
200 XVIII| János úr már akkor is vén ember volt, mikor én a te idődben
201 XVIII| Egyet szól, és akkor sír az ember, másikat szól, és akkor
202 XVIII| fiskális, de az nem arra való ember. Neki elég bosszúság az,
203 XIX | legfelül; ez, ha közönséges ember volna, azt mondanók róla,
204 XIX | enni. Nagyon kellemetes ember; ebéd előtt azon panaszkodik,
205 XIX | nem György) – kellemetes ember.~– Itt van egy kedves bohó,
206 XIX | A legkevésbé veszélyes ember, éppen azért, mert olyan
207 XIX | főispán. Derék, jó érzelmű ember, de rettenetes arisztokrata.
208 XX | hogy nagy társaságban az ember úgy szokott haragudni arra,
209 XX | a zöld asztalhoz, így az ember sokkal könnyebben beszél,
210 XX | azon pillanatban egy idegen ember urát meg találná támadni,
211 XX | örülni tudok – felelt a nagy ember öntudattal sugárzó orcával –,
212 XX | mentül többször hallja az ember. Maga János úr is kifogyhatatlan
213 XXI | fordítá el fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy semmit
214 XXIII| majmok között, de ott az ember pisztolyt hord, és lelövi
215 XXIII| Én azt állítom, hogy az ember eredetileg majom volt. Őseink
216 XXIII| viseltetnünk.~Kecskerey olyan ember, akinek mindenféle gorombaságot
217 XXIII| évvel ifjabbnak látszik; az ember alig ismerne rá; jó életrendet
218 XXIII| elváltunk, nagyon morális ember vált belőled. Ilyen idegen
219 XXIII| Látod, hogy én ruinált ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel
220 XXIII| cselszövénnyel semmivé tett ember. Találjon megtörténni az,
221 XXIV | elől?~– Kedves öcsém. Az ember sokszor tesz kérdéseket,
222 XXIV | másutt magukkal hordanak. Az ember hallja őket fütyörészni,
223 XXIV | mint akármely közönséges ember, s nem tartják magukat mindig
224 XXIV | kellemetlen hatást érzett ez ember láttára, mely idegeit összezavará,
225 XXIV | mintha sejtené, hogy ez ember elől el kell rejtenie lelkét,
226 XXIV | az estve legalább ötven ember előtt el fogja mondani ugyanezen
227 XXIV | vagy a rossz kedvre, az ember nem is tréfálhat veled.~–
228 XXIV | Ő egy csoport üres lelkű ember környezetében él, kik bizonyosan
229 XXV | mint elég arra, hogy az ember boszonkodjék.~Rudolf legalábbis
230 XXVI | véletlenül egypár gyorsabb eszű ember, ki azért jött ide, hogy
231 XXVI | borzasztó elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor milliók
232 XXVI | kis könyvtár; amit ha az ember végigolvasott, magamagáról
233 XXVI | asszony ellen, amilyet még ember nem látott.~Többen azok
234 XXIX | és tollakat farag minden ember számára, s azokat félszárig
235 XXIX | előtt vádolom őt, hogy rossz ember, rossz rokon, rossz hazafi,
236 XXXI | senki sem oly nevetséges ember – mint Abellino.~Abellinóról
237 XXXI | szenved – Párizs felé.~Minden ember igen komikus alaknak tartja,
238 XXXI | lehet rajta nevetni. Szegény ember!~Más ember, ha megvénül,
239 XXXI | nevetni. Szegény ember!~Más ember, ha megvénül, azt tisztelni
|