Part

  1 I     |             Kivált ily kedves időben, midőn megerednek az égnek csatornái,
  2 I     |              vendég, s örült a lelke, midőn kapuján befordulva az üresen
  3 I     |     egyre-másra kezdenek kukoríkolni, midőn világosság kezd támadni
  4 I     |          leereszkedő kedélyben levén, midőn a hosszabbik férfiú szundikáló
  5 I     |               minden vonással; kivált midőn szemeit behunyja, s az álom
  6 I     |          embereknél, kik éppen akkor, midőn legalázatosabbaknak kellene
  7 II    |          főurak a státusra hagytak, s midőn újra visszajövének, a restauráció
  8 II    |               még akkor nem volt ott, midőn legutóbb látta Párizst,
  9 II    |           alig ért az utolsó ajtóhoz, midőn már jött a legelébb szaladó
 10 II    |               hajdani pástétomsütőre; midőn az emigráltak kastélyait
 11 II    |               akkor lesz lefizethető, midőn nagybátyám meghal.~– S ha
 12 II    |              talán máshoz volt kötve, midőn az hetvenéves korában ismét
 13 II    |        ördögnek szoktak nevezni, hogy midőn az embereknek megmérhetetlen
 14 II    |               bele nem akar szeretni, midőn már egészen idegennek találandja.
 15 IV    |          Rudolf gróffal és társaival, midőn a történet már javában foly;
 16 IV    |               az ottmaradottak közül, midőn az előbbi eltávozott.~–
 17 V     |              s nem telt bele egy hét, midőn udvari kamarását elküldé
 18 V     |               el soha, még akkor sem, midőn elmúlt a hír. Mert, édeseim,
 19 V     |            kellett új szóhoz szoknia, midőn kegyencét mint nőt látta
 20 V     |             olasz operatársasághoz, s midőn Griseldában fellépett, az
 21 V     |             hogy abban léptessék fel. Midőn eléneklé Rosinát, a párizsi
 22 V     |       tanúsítja, a néma hallgatással, midőn lelkében érzi, hogy művészete
 23 V     |      képtelennek érzi magát énekelni, midőn férje halálos beteg, s ő,
 24 V     |        csendesen aludjam akkor, ugye, midőn tudom, hogy te, az én bálványom,
 25 V     |        végerejét látszott kimeríteni, midőn visszatért Jeanette, egy
 26 VI    |               e rendkívülisége által, midőn az opera igazgatónéja volt,
 27 VI    |         művésznőt idáig tartóztatták, midőn az éppen azt szerette volna,
 28 VI    |               repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt színpad félsötét
 29 VI    |           Alig haladt egypár taktust, midőn a legelső trillánál valami
 30 VI    |               nagyszerűsége felett, s midőn a függöny legördült, felrohantak
 31 VI    |              szebb, nem magasztosabb, midőn bírái, midőn ellenei elé
 32 VI    |            magasztosabb, midőn bírái, midőn ellenei elé lépett birodalmát
 33 VI    |               volt szokás megkezdeni, midőn az illető a lámpák elé lépett.~
 34 VI    |         számára a közönséget, úgyhogy midőn lehajolt e két koszorút
 35 VI    |             Az entr’acte alatt tehát, midőn a közönség meggyérül, odafurakodának
 36 VII   |             által szolgáltatta magát, midőn a városból továbbutazott.~
 37 VII   |         virágszál azon perctől fogva, midőn lábait a szárazföldre tevé,
 38 VII   |           munkástól.~– A nyomorultak, midőn dolgozni mentek a gyárba,
 39 VII   |              gyermekét keresné benne, midőn óriási örömriadal zendül
 40 VII   |           sehol; ők azon pillanatban, midőn a delnő a csecsemőt anyjának
 41 VII   |        sötétebben, mindig feketébben. Midőn a feneket érte a felhőszerű
 42 VII   |              ön, mit gondoltam akkor, midőn ama vészes órában életét
 43 VII   |           akkor?~– Azt gondolám, hogy midőn a gyermekek meg lesznek
 44 VII   |           kimondhatatlan epedéssel.~– Midőn az utolsó két gyermek megszabadult,
 45 VII   |              csak akkor tért magához, midőn lehajló nyakán egy forró
 46 VII   |           tekintettel. – Megcsókolál, midőn nem vagyok tiéd, míg férjemtől
 47 VII   |              a színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép,
 48 VII   |            volna azt? – szólt Rudolf, midőn szóhoz juthatott a beszédes
 49 VII   |       méltatlanságot követ el lelkén, midőn a legszentebb érzelmet megtagadja.
 50 VII   |             egész divatvilág gyászol. Midőn eljöttünk, éppen azelőtti
 51 VII   |               kérdé elszorult hangon, midőn ismét vissza kezdének térni
 52 VII   |              előtt férjeül fogadta, s midőn meghalt a férj, mint ezt
 53 VII   |               voltak, mint azelőtt, s midőn pillanatai az előtte ülő
 54 VII   |            meghajtva magát, elrohant.~Midőn egyedül maradtak, István
 55 VII   |            hanyatt taszítá Debryt, ki midőn ráismert, utána eredt, s
 56 VII   |      némelyiken sokáig elmerengett, s midőn az utolsó lapokra ért, melyeket
 57 VII   |       keskenyebb, az ajk komolyabb, s midőn készen volt, s messzi tartá
 58 VIII  |            hatása meglátszik orcáján, midőn visszakerül.~Ezt elvégezve
 59 VIII  |               sem mozdítja korbácsát.~Midőn háromszáz lépésnyire haladtak,
 60 VIII  |            bírta megelőzni a másikat. Midőn már csak alig ötvenlépésnyire
 61 VIII  |           rekedten a legyőzött lovas, midőn kalapjával kínálták. – Visszanyerem
 62 VIII  |         tesznek minden fűevő állatot, midőn a vér forrni kezd, mindkettő
 63 VIII  |          százlépésnyire a sás között, midőn meghallá a bika mormogását.
 64 VIII  |               Megöllek! Megöllek! – S midőn el tudott végre csendesülni,
 65 VIII  |           rajta, hogy rájárt a rúd, s midőn végre Kis Miska elereszté
 66 IX    |             mely akkor kezdetett meg, midőn széltére azt hitték a magyar
 67 IX    |           ősmagyar főurak nagy része, midőn e három szót kell a teremben
 68 IX    |            fiatal emberek feszengeni, midőn észreveszik, hogy nagyon
 69 X     |               tett olyan tréfát, hogy midőn nem volt több pénze, mint
 70 X     |               vasárnap délutánonként, midőn a messzely bor magnetizálta
 71 X     |               a családba; Mayer uram, midőn bürójából vagy ki tudja
 72 X     |             tapasztalá, hogy gyakran, midőn a szobába belép, egyszerre
 73 X     |            engem bolonddá vélt tenni, midőn azt mondta, hogy leányát
 74 X     |             Mayer! Hol volt az eszed, midőn a másik fél kihallgatása
 75 X     |          ugyan észre Mayer uram, hogy midőn az utcán találkozik ezen
 76 X     |               Alig tette be az ajtót, midőn víg kacaj hangzott fel az
 77 X     |              is kellemetlen leendett.~Midőn a család magára maradt,
 78 X     |         hajdani boldog időkben szoká, midőn még hivataltiszti társak
 79 X     |              lehetett tehát rá nézve, midőn beszédét végezvén, tekintetes
 80 X     |       ellenkezik, fűhöz-fához kapkod, midőn egy tisztességes személy
 81 XI    |         kellemetlen, de igen hasznos.~Midőn végre a gyermek elvadult
 82 XI    |            Végre annyira jutott, hogy midőn egyszer Teréz engedelmével
 83 XI    |           gyönyör, milyen élvezet az, midőn a fiatal férfi, leány, becsületes
 84 XI    |           támadás.~Ő tehát egy napon, midőn megtudá, hogy Fanny egyedül
 85 XI    |           Fanny vigasztalhatlan volt, midőn Krammné ki találta előtte
 86 XI    |        hátulsó ajtaját, s rálesettek, midőn a chevalier bement, akkor
 87 XI    |               esett bele a verembe, s midőn végre elkezdett esni az
 88 XI    |              a gyermek szép énekében, midőn maga mellett elragadtatott
 89 XI    |               soha nem mosolyog, csak midőn jót tesz, szelíd tekintete
 90 XI    |               felkereste őt álmaiban.~Midőn az utcán végigment, s ifjú
 91 XI    |         titokteljesen gondoskodik, de midőn végre a kegyes asszonyság
 92 XI    |               szívével többé.~Másnap, midőn Krammné Fannyért ment, őt
 93 XII   |           hogy helytelenül cselekvék, midőn amaz embertől pénzt fogadott
 94 XII   |               ajtót, eltávozott. Csak midőn hintajában ült, akkor jutott
 95 XII   |          legközönyösebb tárgyakról, s midőn a napirenden levő országos
 96 XII   |              nagyon kora volt az idő, midőn a hídon keresztül a ligetbe
 97 XII   |          Abellinóhoz fordulva –, hogy midőn célozni kezdesz, ne felülről
 98 XIII  |      körülmények idéztek elé benne, s midőn végre a nádor őfensége megengedé
 99 XIII  |           emlék késő Ulászló idejéig, midőn a körüle terült falunak
100 XIII  |               a közeledő szemébe, még midőn csak messziről látja a kárpátfalvi
101 XIII  |             három nap és három éjjel, midőn a tatárok üldözék, táplálván
102 XIII  |             azonban nem lehete félni, midőn neve napján történt valamely
103 XIII  |            nábob igen jól tudja, hogy midőn e számadásokat átnézi és
104 XIII  |              fenn volt a nap az égen, midőn Pál felrángatá álmábul,
105 XIII  |           öröme vagy terhe. Ilyenkor, midőn úgy vár az ember valamire,
106 XIII  |       képzelhetni a jámbor ijedelmét, midőn tudtára adák, hogy egy negyedóra
107 XIII  |            kifejezéseit lehete látni. Midőn leborult imádkozni, valódi
108 XIII  |            vonásán, s lesüté szemeit, midőn érdemeit hallá emlegetni,
109 XIII  |             felszedett a szekerére, s midőn legjavában hajtatott, kiesett
110 XIII  |           gonoszabbakat is beszélnek, midőn a vendégség vége felé a
111 XIII  |             úr az asztalfőhöz indult. Midőn odaért, megpillantá, hogy
112 XIII  |    aranyserleget, mely előtte állt, s midőn az elősiető hajdúk elvivék
113 XIII  |                Meg volt rémülve ő is. Midőn az ifjabb Kárpáthyval kicsinálták,
114 XIII  |        szomorú véget érjen a tréfa, s midőn Kiss szemébe vágta az orgyilkos
115 XIV   |         rabnőm, ki téged meg sem lát, midőn előtte térdelsz, midőn az
116 XIV   |                midőn előtte térdelsz, midőn az idvességet ígéred neki,
117 XIV   |        mogorván állt künn az ajtóban, midőn díszes úri hintó áll meg
118 XIV   |         vagyok bigott ember, uram, de midőn halálos ágyamon feküdtem,
119 XIV   |         csodájára a halál országából, midőn már mindenki hitte halálomat,
120 XIV   |         korban vette őt gyámsága alá, midőn a szív már ismer! S nincs
121 XIV   |            képet csinált ez ideig, de midőn a fiú elment, két könnycsepp
122 XIV   |        hatvankilenc éves aggastyánba, midőn egy deli ifjú iránt szíve
123 XIV   |         gazdagság ragyogványát akkor, midőn csak kezét kellene kinyújtani,
124 XIV   |              mindannyiszor felkeresé, midőn élő arc nem volt körüle,
125 XIV   |       mélységes megvetését, olyankor, midőn e megvetést, ez utálatot
126 XIV   |              s istent kísérteni mégy, midőn az oltár előtt e szót kimondod: „
127 XV    |               alatt magát.~Egy napon, midőn Boltay mester éppen otthon
128 XV    |       kérdésben, amiért sietnie kell.~Midőn a falu végére értek, leszállt
129 XV    |      szegélyét, elkérte imakönyvét, s midőn visszaadta neki, Fanny a
130 XV    |               szoktak óvatosak lenni, midőn éjszakai toalettjöket végzik.
131 XV    | kiszalasztódni a jámbor anyák ajkain, midőn felnőtt leányaik sorsán
132 XV    |              már besütött az ablakon, midőn Fanny felébredt.~Egész alvása
133 XV    |                remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred,
134 XV    |             az álom jó tanácsot ad. S midőn reggel felébredünk, oly
135 XV    |         végezni, s mindnyájan várták, midőn betoppant. Ugyanazon öltönyben
136 XV    |         idegen szavakkal, s elbámult, midőn ezt olvasá benne:~„Kedves
137 XV    |           elénekelte a „casta divát”, midőn Abellino inasa urához furakodva
138 XV    |           látja.~Így mosolygott most, midőn Kecskerey úr elé lépett,
139 XVII  |             Fanny elhagyá rokonait, s midőn elvált tőlök, azt látszék
140 XVII  |            szinte torkán akadt a szó, midőn ki kelle mondani:~– Barna
141 XVII  |              szinte nagyot lélegzett, midőn az utolsó búcsúszóval a
142 XVII  |         kövezeten.~Alig múlt egy hét, midőn Teréz már levelet kapott
143 XVII  |              monda erre Vidra cigány.~Midőn aztán a vidéken híre futamodék,
144 XVII  |   legörvendetesebben volt meglepetve, midőn hazaérve, semmit sem talált
145 XVII  |    becsülettudó, jámbor ember volt, s midőn legelső úri barátai megjelentek
146 XVII  |               úr előtt, később pedig, midőn János úr vevé észre, hogy
147 XVII  |       aláírási íveikkel megtisztelék. Midőn aztán jöttek a kortyondi
148 XVII  |               mi más nemzetek felett, midőn a közmíveltség ezen ágazatát
149 XVII  |              át annak az elsőbbséget, midőn indítványozói megígérték,
150 XVIII |              kényelméről gondoskodik, midőn a világ minden részeiből
151 XVIII |            vél neje iránt tanúsítani, midőn őt e vidám társaságokban
152 XVIII |             kezdek rá emlékezni, hogy midőn hagymázbeteg voltam, legnehezebb
153 XVIII |          izzadságcseppjeit gyöngyözi, midőn mindig újabb nevek kerülnek
154 XVIII |            Flóra.”~Emlékezék rá, hogy midőn a névsorozaton magától végigfutott,
155 XVIII |               elfoglalva minden szív, midőn ő lelkében a hallottak szerint
156 XVIII |            dobogott az ifjú nő szíve, midőn a léptek mind közelebb jöttek
157 XVIII |               legnehezebb állása van, midőn legelőször a világba lép,
158 XVIII |              lép, kivált egy esetben, midőn azt kénytelen nélkülözni,
159 XVIII |             Marion kisasszony mögött, midőn Fanny a legszenvedélyesebb
160 XVIII |            szelleme a vidéknek. Éppen midőn megérkezett ide, önrül hallottam
161 XVIII |               a szemei az orcájába, s midőn ismét napvilágra jöttek,
162 XIX   |               És mikor eljött az est, midőn egyedül maradtak, s volt
163 XIX   |         holtig; ha valaki jön hozzád, midőn ő nálad van, s azon valaki
164 XIX   |             ellen felkelsz helyedről, midőn csak meg kellene magadat
165 XX    |            engemet vissza attól, hogy midőn mindezen osztályai számára
166 XX    |     megemlítenem, uraim, azon esetet, midőn egy agár gazdája meghalálozik,
167 XX    |             szomorú tapasztalásom ez; midőn halálos beteg voltam, cselédeim,
168 XX    |       bosszúsággal vonta hátra magát, midőn a társaság nagy része éljent
169 XXI   |               Hajnal alig hasadt még, midőn a felöltözött vendégek kijöttek
170 XXI   |           Gyönyörű nyári reggel volt, midőn a pompás menet kivonult
171 XXI   |         hitvestársnak; vannak esetek, midőn kellemesebb nőnek lenni,
172 XXI   |               lépéssel előzött meg, s midőn vevé észre, hogy a távolság
173 XXI   |             hitte, hogy már vége van; midőn egyszerre oldalt csap újra,
174 XXI   |       hullámzik. Itt van, íme a perc, midőn mellette lovagol az ifjú,
175 XXI   |            ehelyett azon pillanatban, midőn Fanny elszédülten, elaléltan
176 XXII  |              megszabadult a haláltól. Midőn legelőször tekinte szét
177 XXII  |              ez őrült merénylet tőle, midőn amaz oly szép, oly jó és
178 XXII  |             akkor vagyok boldogtalan, midőn látom, hogy te semminek
179 XXII  |               vitte; behítta magához, midőn zongorázott, együtt kocsikázott
180 XXII  |              De lelkébe látott Teréz. Midőn megcsókolá néma ajkát, s
181 XXIV  |       félreismerhetlen volt a jókedv, midőn Fannyt karjai közé szoríthatta.
182 XXIV  |            kisebbnek érzé a veszélyt, midőn szemei előtt volt, mint
183 XXIV  |     reszketett, úgy dobogott a szíve, midőn felé látá őt közeledni.
184 XXIV  |             volt oly nehéz lélegzete, midőn azt mondá: „Én nem hiszem,
185 XXIV  |             úr megragadá az alkalmat, midőn Rudolfhoz közel juthatott,
186 XXIV  |               szép volt mind a kettő! Midőn egymásra mosolyogtak, az
187 XXIV  |              ami Abellinóval történt, midőn hatszáz forintot játszott
188 XXV   |              és titkosan mosolygott.)~Midőn a vendégek eloszlottak,
189 XXV   |          akarta azt nejének előhozni.~Midőn végre ittas volt az örömtől,
190 XXV   |              fel a kastély tornácába, midőn Rudolf hintaja az udvarra
191 XXV   |               szegény asszony szívén, midőn e tréfás meséket mondja.~–
192 XXV   |            vágy ez, amit érez valaki, midőn magas toronyból alátekint,
193 XXV   |           együttmaradt velök.~Rudolf, midőn alunni ment, hálóterme előszobájában
194 XXV   |            kimondani, hogy: „szabad”, midőn Rudolf már szobájába lép.~
195 XXV   |           észre a visszatérő hölgyet, midőn az lázasan remegve előtte
196 XXV   |             hogy a halálba ne fussak, midőn ismét találkozánk? Ah, már
197 XXV   |               a kétségbeeséssel küzd, midőn önre gondol? Boldogabb lesz-e
198 XXV   |         mondhatlan gyönyör között?~És midőn kisírta magát keblén, elcsöndesült
199 XXV   |          percig volt boldog életében. Midőn zokogva az ő keblén függött.~
200 XXVI  |             ugyanazon érdekes alak, s midőn délesti óráiban felteszi
201 XXVI  |                 folytatá Kecskerey –, midőn legutóbb láttam, már akkor
202 XXVII |      gyöngeség milyen nagy szégyen, s midőn János úr elragadtatással
203 XXVIII|             zöld legyen ott akkor is, midőn minden holt és fehér.~Elhagyta
204 XXVIII|               s megdöbbenve állt meg, midőn annak talapján egy férfialakot
205 XXVIII|               fog ő lenni egykor!… És midőn homlokát a hideg márványra
206 XXVIII|        gondolkozik. Előtte állt arca, midőn utánanézett az elvetett
207 XXVIII|               az elvetett amarántnak, midőn szilaj paripán vágtatott
208 XXVIII|              paripán vágtatott előle, midőn szerelemben kétségbeesett
209 XXIX  |       valamint legelső gondolatom ez, midőn felébredek, és legutolsó,
210 XXIX  |             felébredek, és legutolsó, midőn lefekszem, és örökkévaló,
211 XXIX  |             lefekszem, és örökkévaló, midőn majd nem ébredek fel többet.
212 XXIX  |         veheti észre rajta, mit érez, midőn e szavakat hallja. „Milyen
213 XXIX  |              percegése által zavarva.~Midőn az ügyvéd feltekintett a
214 XXIX  |              s fejét alácsüggeszté:~– Midőn elhozza rám Isten azon órát,
215 XXIX  |            rég elhunyt ősöket, kiknek midőn lankadt kezéből kihullott
216 XXIX  |         sokáig nem bírt szóhoz jönni, midőn e részét végintézetének ~
217 XXIX  |          tiszteletreméltó férfiak, és midőn Rudolf is kezébe vette,
218 XXX   |               szobában aludt, és csak midőn a nagy nesztelenség által
219 XXX   |               csak az téríté magához, midőn végül a megholt ismerőit
220 XXXI  |          hagyva, aki akkor született, midőn már senki sem várt reá,
221 XXXI  |             Szentirmaynéval megossza. Midőn Pozsonyból eltávozott, úgy
222 XXXI  |              egyiránt szigorú.~Mégis, midőn egyszer Flóra azzal lepé
223 XXXI  |               volt hatéves a gyermek, midőn egyszer Flóra felvitte a
224 XXXI  |           komolyan hallgatta végig, s midőn hazavitték, összegyűjté