Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
mezore 3
mezorol 1
mezoségi 1
mi 219
mialatt 4
miáltal 2
miatt 54
Frequency    [«  »]
224 midon
223 pedig
222 rudolf
219 mi
209 valami
208 aki
206 mit
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

mi

    Part
1 I | lövetik.~Minthogy azonban mi nem félünk a főbelövethetéstől, 2 I | elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~– Nekem nem kell egyéb, 3 I | Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához a 4 I | egeret.~– Csak egyet?~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol 5 I | iszonyúbb állatok az egérnél, mi van hát azon elszörnyednivaló, 6 I | hanem azt, ami kell.~– Hát mi kell, uram?~– No, az, ami 7 I | keresztneveik vannak? Eh bien, hát mi baj van Jancsi úrral? Megyek 8 I | kezdett elvonulni.~– Hát mi hozza most ide az urat – 9 I | frank jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember 10 I | egynéhány százezer livres. Mi az magának?~– Már, édes 11 I | kocsma; a többire kinek mi gondja.~És azzal szépen 12 II | szalonban fognak beszélni. – Hát mi újság Párizsban, kedves 13 II | éppen nem értette, hogy mi szükség neki mindezeket 14 II | beszédét.~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem mindezt meghallanom?~– 15 III | akkor majd megtudják, hogy mi az.~Szegény bohó fiú! Azt 16 III | bennünket útba igazítani. Mi is Rousseau sírjához indultunk.~ 17 III | akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk 18 IV | után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni – 19 IV | engem alterál, ily skandál a mi köreinkben!~– Nincs valamelyiteknél 20 IV | hagyjátok hát elmondanom, mi történt tovább, mert ez 21 IV | magadról, rólad majd beszélünk mi, ha elmégy.~– Tehát maradjunk 22 IV | élt, és hogyan halt meg?~– Mi történt azután Saint-Michellel?~– 23 IV | irántam irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra, aki innen 24 IV | Mit léphetne miellenünk? Mi közönség vagyunk, és ő színész, 25 IV | közönség vagyunk, és ő színész, mi fizetünk, és ő játszik; 26 IV | mondaniszólt István, mi később szokássá vált nála, 27 V | ama barbár emberek, kikről mi, forró égalj művelt szülöttei 28 V | a közönséget mulattatni, mi joga annak köhögni, gyöngélkedni, 29 V | Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön ellen készülőben! 30 V | mindenre képesek.~– Tehát mi az?~– Egészen ellenkezője 31 VI | Nagyon szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra vigyázzatok.~– 32 VI | fiatal óriás társaságában, mi annyival hallhatóbb volt, 33 VI | merveilleux-k belső mivoltát.~– Mi ez? Ez ármány! Ez komplott! 34 VI | végletekre mennek, megyünk mi is oda.~– Ők! ők! De kik 35 VI | helyrehozza a kudarcot, nehogy mi vegyük át a szerepet.~Abellino 36 VI | elkezdtek pisszegni. De mi volt ez annyi taps ellen? 37 VII | amilyen különösen hangzik a mi nyelvünknek, kétszeres bajt 38 VII | a tűzbe ne rohanjanak.~– Mi baja azon asszonyoknak? – 39 VII | térve –, a monda szerint a mi delnőnk az ismeretlen férfinak 40 VII | eltűnt. Ki lehetett az? Mi oka van előle rejtőzni? 41 VII | viszonza Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk 42 VII | nem is szólhatnánk vele. Mi azt hisszük, hogy majd a 43 VII | el egy városból, amikor mi megérkezünk, mintha szántszándékkal 44 VII | az egyszer rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~– Én tettem 45 VII | beszédje közé Eszékiné –, mi nem megyünk Tiszaváradra 46 VII | búzavirágok közt látja érni; mi Magyarországon is nagy városban 47 VII | járni.~– Ön ismét csalódik, mi tiszteljük ezeket a nagy 48 VII | alig látni másutt, mint a mi köreinkben. Végignézek a 49 VII | mosollyal –, de énnekem mi hasznomat vehetné még? Én 50 VII | mert magam is régen élek. A mi fajtánk férfiai rendesen 51 VII | asszonyt Angliában.~– Ah, erről mi még mit sem tudunkmonda 52 VIII | királyságért.~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzék; 53 VIII | vagyok fáradt, sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk is. 54 VIII | erővel elfogni, menjünk mi ketten, s amelyikünk 55 VIII | az, mint a bárány, vagy mi is ott maradunk.~Hirtelen, 56 VIII | s megmutatta ő is, hogy mi a csikóstempó.~Egy kézzel 57 VIII | maga is elfelejtette, hogy mi nap van ma. Annál érdekesebb 58 VIII | kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~– Ej, 59 VIII | nem vagy többé úr!~– Hát mi vagyok?~– Mi vagy? Paraszt 60 VIII | többé úr!~– Hát mi vagyok?~– Mi vagy? Paraszt vagy, betyár 61 IX | mesterséggel járt.~Tudományokra mi szüksége volt? Használhatta 62 IX | bennök egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket, Kárpáthy 63 IX | értek.~– Hogyan, hogyan? Mi történt vele? – kérdezősködék 64 IX | lesz, ami a nénjei.~– S mi úton vélsz célhoz juthatni?~– 65 IX | között, melynek bámulásában a mi jurátusaink kifogyhatatlanok 66 IX | dörejétől kísérve.~– Mit? Mi zaj ez? – kérdék egymástól 67 IX | vagy nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta, 68 IX | mondta, ami nyelvére akadt.~A mi jurátusainknak kevés fáradságukba 69 X | akarom önnek elmondani, hogy mi nézeteim vannak ez életpálya 70 X | színházigazgatóhoz. Kérdé, hogy mi fizetése van lányának.~Az 71 X | nem fogja kérdezni, kinek mi a baja.~Egy egész hétig 72 X | állhatta tovább.~– Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért 73 X | Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek? 74 X | nekik referálni róla, hogy mi hozta ide a vénkisasszonyt.~– 75 X | mimikával kísérve szavait:~– No, mi baj, barátom uram, Mayer?~ 76 X | megtaszított gipszfigurának.~– Mi?! – kiálta még nagyobb tüdőfeszítéssel 77 XI | rokonai úgysincsenek.~Ez a mi Párizsban látott ismerősünk, 78 XI | érzelemgazdag – azonban ki tudja, mi van felőlök megírva a csillagokban?~ 79 XI | Mért nem vigyázott magára. Mi fölkeressük, fölszaglásztatjuk, 80 XI | az ismerős dandyknek, kit mi Fennimor néven szoktunk 81 XI | megölte a tudnivágy, hogy mi baja lehet azon rejtélyes 82 XI | a feddhetlen erényt. Hát mi kell több?~Krammné elfogadta 83 XI | csak nevét se mondja meg?~Mi természetesebb, mint hogy 84 XII | megböködve mindenik összeget.~Mi a patvart akar ez a filiszter 85 XII | míg Pozsonyból megszökik.~Mi cél lesz azáltal elérve?~ 86 XII | Rárivallt:~– Olvasta ön, mi van azon levélben?~– Igen. 87 XII | kihívás párbajra.~– No, és mi jogon akar ön egy más valaki 88 XII | mondhatom.~– Leginkább ez volt, mi bennünket arra indított, 89 XII | szolgálatunkat felajánljuk. Mi éppen nem találunk semmi 90 XII | párbajokat siettessünk, mi körünkben, fájdalom a legjobb 91 XII | komor egykedvűség ült a mi ifjaink arcán.~Az ellenfél 92 XIII | indigenáltatott be.~Erre következett a mi nábobunk, ki holta napjáig 93 XIII | az ősi telepen. Minden, mi felötlő, mi kiáltó, mi az 94 XIII | telepen. Minden, mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket 95 XIII | mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket mérföldekre 96 XIII | lajstroma.~Hallgassuk meg mi is. Kissé unalmas, de jobban 97 XIII | ember; minden rendén van. Mi az a másik csomó ottan?~– 98 XIII | de lássuk a többieket! Mi az a vékony köteg ottan?~ 99 XIII | fizetne! Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó?~– Ez a 100 XIII | gyorsan a végére, Péter. Mi van még hátra?~– A kegyes 101 XIII | lesimogatva, körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~– 102 XIII | szokott engem látogatni. Mi?~Palkó egy ideig eltátotta 103 XIII | Az a szélkergető…~– Nos? Mi az? Tanulja meg kend, hogy 104 XIII | urat úgy megbántotta.~– S mi gondja arra kendnek?~– Óh, 105 XIII | kótyomfitty hajdú vagyok, mi dolgom nekem a nagyurak 106 XIII | egészsége felől tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos 107 XIII | ott sem a sarokban,~S ha mi is itt hagyjuk e földön 108 XIII | fejét, s nyájasan kérdezé:~– Mi a neved, leánykám?~– Zsuzsi – 109 XIII | az úrfiak felé vágott.~(– Mi lelhette az öregurat? – 110 XIII | széke mögött álló Palkóra:~– Mi ez? Minek itt a teríték?~– 111 XIII | harapófogakkal lefeszegetni.~Vajon mi lehet e ládában? A vendégek 112 XIII | fejeiket, hogy meglássák, mi lesz benne; találgatták, 113 XIII | vérben-fagyban hagyjon. Mi lelte most?~Meg volt rémülve 114 XIII | az öltönyt. – Nem megyünk mi innen, uram, hanem ha elejtettük 115 XIII | járásnyira eső lakásába.~Mi volt természetesebb, mint 116 XIII | jus primae noctist. Hát mi újság Kárpátfalván?~Bizonyos 117 XIV | senki sem tudja elképzelni, mi lelhette őt egyszerre.~Egy 118 XIV | elfogadja. És nem leend boldog. Mi által lenne az? Ha férje 119 XIV | kifordult a szobából. Ki tudja, mi baja lehetett?~Boltay mester 120 XIV | s nem engedik kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a , 121 XIV | kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a , mi az ösztön, 122 XIV | ott a rossz, mi ott a , mi az ösztön, mi ott az akarat; 123 XIV | ott a , mi az ösztön, mi ott az akarat; titkok, miket 124 XV | sem azt nem kérdezte, hogy mi baja.~– Óh, uram, óh, én 125 XV | ti már azt sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát 126 XV | sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem 127 XV | leckéz minket az anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk? 128 XV | anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e 129 XV | amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e úri módon? Azt 130 XV | keresménye volna, mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem, 131 XV | Gyanította, sejtette ő, mi lappang ez álarc alatt, 132 XV | el nem tudták gondolni, mi érte, mert arcán meglátszott, 133 XV | arra a gondolatra, hogy mi lesz belőle, ha Boltay meghal. 134 XV | ahelyett, hogy vigadnak. Mi lesz belőlük, ki veszi el 135 XV | halkan, s rettegve várta, mi új fordulat, mi új támadás 136 XV | rettegve várta, mi új fordulat, mi új támadás vár ismét reá.~– 137 XV | leányukat. És most, tudod mi történt a leányukkal? Egy 138 XV | látják, s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva 139 XV | Kíváncsi volt hallani, mi következik még. Van az emberben 140 XV | azt tudni.~– Én nem tudom, mi lelt? – szólt Mayerné. – 141 XV | is csak azt nézik, hogy mi fán terem a pénz. Ma az 142 XV | Fanny.”~Mit jelent ez? Mi történt ezek között? Mikor 143 XVI | monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk meg, ha nem 144 XVI | nem megy életre-halálra; mi szükség tinektek ilyen közel 145 XVI | Úgy kell vívnotok, ahogy mi határoztunk. Ha romantice 146 XVI | elintézettnek tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni, 147 XVII | Persze Fanny nem érti, hogy mi érdek van ebben. Éppen oly 148 XVII | lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb rugója? Az 149 XVII | s mily büszkék lehetünk mi más nemzetek felett, midőn 150 XVIII | csak azt nem tudja, hogy mi fán terem az az alma, amitől 151 XVIII | hogy közelítsen hozzájok, mi által nyerje meg szíveiket, 152 XVIII | azt is fel tudja keresni, mi baja van a szenvedőnek a 153 XVIII | melyek csuklóban, nem tudom, mi okbul, szörnyű hattyúprém 154 XVIII | szomszédnő, chère voisinemert mi itt lakunk a Kárpáthy-család 155 XVIII | mindenütt reméltem feltalálni; mi itt környékbeli ismerősök 156 XVIII | válni szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van 157 XVIII | egymással. Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk a családi 158 XVIII | Fanny –, várjon, majd ha mi Szentirmára megyünk, mi 159 XVIII | mi Szentirmára megyünk, mi is úgy fogunk sietni haza. 160 XIX | szeszélyeit, tudni, ki mi által lesz kellemesen meglepve, 161 XIX | lesz kellemesen meglepve, mi által érezhetné magát mellőzve, 162 XIX | sem ad afelől, hogy neki mi tetszik, és mi nem. Hanem 163 XIX | hogy neki mi tetszik, és mi nem. Hanem tessék azon másoknak 164 XIX | meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk ellene, a diadal 165 XIX | kölcsönbe esik.~– Persze, aztán mi csak igazat mondunk róluk.~– 166 XIX | És az nem emberszólás, és mi csak egymás előtt beszélünk, 167 XX | magát az ifjú háziasszony, mi az arisztokrata hazafinak 168 XX | esperes úr nagyon szereti.~– Mi az? – kiálta Málnay – krumpli? – 169 XX | kérdem és újra kérdem, mi ok tarthatna engemet vissza 170 XX | egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna engemet ettől 171 XX | buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk azon 172 XX | asszonyok haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk, mi 173 XX | mi ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk önt, s ön 174 XX | is meg kelle tudni, hogy mi van bele írva.~Felszakítá 175 XXI | volna most is szebb, mint a mi két kedvenc hölgyünk? Flóra 176 XXI | a sűrű csipkefodrozatot. Mi jogon meri azt valaki megszámlálni: 177 XXII | gyógyították, senki sem tudta, mi baja. Az nagy hiba, hogy 178 XXII | végiggondolni az egész életen. Mi volt ő, mivé lett most, 179 XXII | volt ő, mivé lett most, és mi lesz belőle?~Ivadéka egy 180 XXII | a legboldogabb házasok.~Mi legyen akkor ő?~Néma tanúja 181 XXII | magamban, minő új életet fogunk mi ott kezdeni.~– Igen; víg 182 XXII | nyújthatá neki az orvosságot.~– Mi ez? – kérdezé magában Teréz, 183 XXII | és kezdé sejteni, hogy mi az.~Néhány nap múlva már 184 XXII | boldogítani, örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, 185 XXIII | papirosgalacsinokkal hajigálhassa.~– Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba, 186 XXIII | csinálnak tőlem Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem 187 XXIII | látogatóba járni, s más effélét; mi gondom nekem mindezekre? 188 XXIII | Bizony az különös volna.~– Mi volna oly különös?~– Ez 189 XXIV | Ez Kecskerey úr…~Vajon mi hozta ide az érdemes férfiút? 190 XXIV | hívta őt fel a táncra.~Óh, mi szép volt!~Fanny nem mert 191 XXIV | mondott:~– Én nem hiszem, hogy mi Pestre menjünk.~Azzal fölkelt 192 XXIV | önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség egyik napnak a másikra 193 XXIV | meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik szövetkezniök; 194 XXIV | Fogadjunk, hogy én kitalálom, mi bajod.~– Lássukszólt 195 XXIV | egy emberhez. Utoljára is, mi gondom nekem a világra, 196 XXV | karján az érkező elé sietett.~Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli 197 XXVI | barátunknak hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~A legelső 198 XXVI | is hal ez asszony. – És mi baja?~– Hja! nagyon veszélyes 199 XXVI | e szóra.~– Hisz különben mi okom lett volna gratulálni? – 200 XXVI | oka, sem joga a világon.~– Mi ez, Rudolf? Mit érdekel 201 XXVII | Jánostól hallottam legelőször”.~Mi legyen e fiú neve? Egyike 202 XXVII | Ne félj semmit, megértjük mi! Mit mondtál megint?~Az 203 XXVII | odabenn meghallják, amit mi beszélünk.~János rámeredt. 204 XXVII | szomszéd terembe.~– Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar mondani, 205 XXVII | Ne kínozzon ön, mondja, mi történik?~– Nagyságod neje 206 XXVIII| hófehér síkság közepén.~Mi van ezen fenyők alatt?~A 207 XXVIII| kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre ily órában, 208 XXIX | volna mellette. Én tudom, mi az. Kétszer éreztem hasonlóul, 209 XXIX | felkeresni, más szobában lakunk mi majd együtt. Menjünk, menjünk.~ 210 XXIX | ami szép és ami , csak mi élünk sokáigvén bűnösök.~ 211 XXIX | hogy fiam boldog legyen. Mi a boldogság? Pénz? Birtok? 212 XXIX | mint amennyi hajszála van. Mi lesz belőle? Dolgozni nem 213 XXX | találkozék az öreg Pállal.~– Mi baj? – kérdezé tőle.~Az 214 XXXI | vágatni nem szabad.~– De mi lelte az öreget e bohóságokkal? – 215 XXXI | Kecskerey nevetve.~– De hát mi lesz azon esetben Abellinóból? – 216 XXXI | fogják örökíteni, legalább mi sem fáradnánk itt ingyen!~*~ 217 XXXI | semmita fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~Egy 218 XXXI | Flóra el volt ragadtatva. Mi lesz e fiúból, hogyha felnő!…~*~ 219 Vegszo| egyik által sem leszünk sem mi magunk, sem mások előtt


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License