Part
1 I | lövetik.~Minthogy azonban mi nem félünk a főbelövethetéstől,
2 I | elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~– Nekem nem kell egyéb,
3 I | Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához a
4 I | egeret.~– Csak egyet?~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol
5 I | iszonyúbb állatok az egérnél, mi van hát azon elszörnyednivaló,
6 I | hanem azt, ami kell.~– Hát mi kell, uram?~– No, az, ami
7 I | keresztneveik vannak? Eh bien, hát mi baj van Jancsi úrral? Megyek
8 I | kezdett elvonulni.~– Hát mi hozza most ide az urat –
9 I | frank jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember
10 I | egynéhány százezer livres. Mi az magának?~– Már, édes
11 I | kocsma; a többire kinek mi gondja.~És azzal szépen
12 II | szalonban fognak beszélni. – Hát mi újság Párizsban, kedves
13 II | éppen nem értette, hogy mi szükség neki mindezeket
14 II | beszédét.~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem mindezt meghallanom?~–
15 III | akkor majd megtudják, hogy mi az.~Szegény bohó fiú! Azt
16 III | bennünket útba igazítani. Mi is Rousseau sírjához indultunk.~
17 III | akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk
18 IV | után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni –
19 IV | engem alterál, ily skandál a mi köreinkben!~– Nincs valamelyiteknél
20 IV | hagyjátok hát elmondanom, mi történt tovább, mert ez
21 IV | magadról, rólad majd beszélünk mi, ha elmégy.~– Tehát maradjunk
22 IV | élt, és hogyan halt meg?~– Mi történt azután Saint-Michellel?~–
23 IV | irántam irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra, aki innen
24 IV | Mit léphetne miellenünk? Mi közönség vagyunk, és ő színész,
25 IV | közönség vagyunk, és ő színész, mi fizetünk, és ő játszik;
26 IV | mondani – szólt István, mi később szokássá vált nála,
27 V | ama barbár emberek, kikről mi, forró égalj művelt szülöttei
28 V | a közönséget mulattatni, mi joga annak köhögni, gyöngélkedni,
29 V | Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön ellen készülőben!
30 V | mindenre képesek.~– Tehát mi az?~– Egészen ellenkezője
31 VI | Nagyon szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra vigyázzatok.~–
32 VI | fiatal óriás társaságában, mi annyival hallhatóbb volt,
33 VI | merveilleux-k belső mivoltát.~– Mi ez? Ez ármány! Ez komplott!
34 VI | végletekre mennek, megyünk mi is oda.~– Ők! ők! De kik
35 VI | helyrehozza a kudarcot, nehogy mi vegyük át a szerepet.~Abellino
36 VI | elkezdtek pisszegni. De mi volt ez annyi taps ellen?
37 VII | amilyen különösen hangzik a mi nyelvünknek, kétszeres bajt
38 VII | a tűzbe ne rohanjanak.~– Mi baja azon asszonyoknak? –
39 VII | térve –, a monda szerint a mi delnőnk az ismeretlen férfinak
40 VII | eltűnt. Ki lehetett az? Mi oka van előle rejtőzni?
41 VII | viszonza Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk
42 VII | nem is szólhatnánk vele. Mi azt hisszük, hogy majd a
43 VII | el egy városból, amikor mi megérkezünk, mintha szántszándékkal
44 VII | az egyszer rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~– Én tettem
45 VII | beszédje közé Eszékiné –, mi nem megyünk Tiszaváradra
46 VII | búzavirágok közt látja érni; mi Magyarországon is nagy városban
47 VII | járni.~– Ön ismét csalódik, mi tiszteljük ezeket a nagy
48 VII | alig látni másutt, mint a mi köreinkben. Végignézek a
49 VII | mosollyal –, de énnekem mi hasznomat vehetné még? Én
50 VII | mert magam is régen élek. A mi fajtánk férfiai rendesen
51 VII | asszonyt Angliában.~– Ah, erről mi még mit sem tudunk – monda
52 VIII | királyságért.~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzék;
53 VIII | vagyok fáradt, sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk is.
54 VIII | erővel elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk
55 VIII | az, mint a bárány, vagy mi is ott maradunk.~Hirtelen,
56 VIII | s megmutatta ő is, hogy mi a csikóstempó.~Egy kézzel
57 VIII | maga is elfelejtette, hogy mi nap van ma. Annál érdekesebb
58 VIII | kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~– Ej,
59 VIII | nem vagy többé úr!~– Hát mi vagyok?~– Mi vagy? Paraszt
60 VIII | többé úr!~– Hát mi vagyok?~– Mi vagy? Paraszt vagy, betyár
61 IX | mesterséggel járt.~Tudományokra mi szüksége volt? Használhatta
62 IX | bennök egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket, Kárpáthy
63 IX | értek.~– Hogyan, hogyan? Mi történt vele? – kérdezősködék
64 IX | lesz, ami a nénjei.~– S mi úton vélsz célhoz juthatni?~–
65 IX | között, melynek bámulásában a mi jurátusaink kifogyhatatlanok
66 IX | dörejétől kísérve.~– Mit? Mi zaj ez? – kérdék egymástól
67 IX | vagy nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta,
68 IX | mondta, ami nyelvére akadt.~A mi jurátusainknak kevés fáradságukba
69 X | akarom önnek elmondani, hogy mi nézeteim vannak ez életpálya
70 X | színházigazgatóhoz. Kérdé, hogy mi fizetése van lányának.~Az
71 X | nem fogja kérdezni, kinek mi a baja.~Egy egész hétig
72 X | állhatta tovább.~– Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért
73 X | Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek?
74 X | nekik referálni róla, hogy mi hozta ide a vénkisasszonyt.~–
75 X | mimikával kísérve szavait:~– No, mi baj, barátom uram, Mayer?~
76 X | megtaszított gipszfigurának.~– Mi?! – kiálta még nagyobb tüdőfeszítéssel
77 XI | rokonai úgysincsenek.~Ez a mi Párizsban látott ismerősünk,
78 XI | érzelemgazdag – azonban ki tudja, mi van felőlök megírva a csillagokban?~
79 XI | Mért nem vigyázott magára. Mi fölkeressük, fölszaglásztatjuk,
80 XI | az ismerős dandyknek, kit mi Fennimor néven szoktunk
81 XI | megölte a tudnivágy, hogy mi baja lehet azon rejtélyes
82 XI | a feddhetlen erényt. Hát mi kell több?~Krammné elfogadta
83 XI | csak nevét se mondja meg?~Mi természetesebb, mint hogy
84 XII | megböködve mindenik összeget.~Mi a patvart akar ez a filiszter
85 XII | míg Pozsonyból megszökik.~Mi cél lesz azáltal elérve?~
86 XII | Rárivallt:~– Olvasta ön, mi van azon levélben?~– Igen.
87 XII | kihívás párbajra.~– No, és mi jogon akar ön egy más valaki
88 XII | mondhatom.~– Leginkább ez volt, mi bennünket arra indított,
89 XII | szolgálatunkat felajánljuk. Mi éppen nem találunk semmi
90 XII | párbajokat siettessünk, mi körünkben, fájdalom a legjobb
91 XII | komor egykedvűség ült a mi ifjaink arcán.~Az ellenfél
92 XIII | indigenáltatott be.~Erre következett a mi nábobunk, ki holta napjáig
93 XIII | az ősi telepen. Minden, mi felötlő, mi kiáltó, mi az
94 XIII | telepen. Minden, mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket
95 XIII | mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket mérföldekre
96 XIII | lajstroma.~Hallgassuk meg mi is. Kissé unalmas, de jobban
97 XIII | ember; minden rendén van. Mi az a másik csomó ottan?~–
98 XIII | de lássuk a többieket! Mi az a vékony köteg ottan?~
99 XIII | fizetne! Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó?~– Ez a
100 XIII | gyorsan a végére, Péter. Mi van még hátra?~– A kegyes
101 XIII | lesimogatva, körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~–
102 XIII | szokott engem látogatni. Mi?~Palkó egy ideig eltátotta
103 XIII | Az a szélkergető…~– Nos? Mi az? Tanulja meg kend, hogy
104 XIII | urat úgy megbántotta.~– S mi gondja arra kendnek?~– Óh,
105 XIII | kótyomfitty hajdú vagyok, mi dolgom nekem a nagyurak
106 XIII | egészsége felől tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos
107 XIII | ott sem a sarokban,~S ha mi is itt hagyjuk e földön
108 XIII | fejét, s nyájasan kérdezé:~– Mi a neved, leánykám?~– Zsuzsi –
109 XIII | az úrfiak felé vágott.~(– Mi lelhette az öregurat? –
110 XIII | széke mögött álló Palkóra:~– Mi ez? Minek itt a teríték?~–
111 XIII | harapófogakkal lefeszegetni.~Vajon mi lehet e ládában? A vendégek
112 XIII | fejeiket, hogy meglássák, mi lesz benne; találgatták,
113 XIII | vérben-fagyban hagyjon. Mi lelte most?~Meg volt rémülve
114 XIII | az öltönyt. – Nem megyünk mi innen, uram, hanem ha elejtettük
115 XIII | járásnyira eső lakásába.~Mi volt természetesebb, mint
116 XIII | jus primae noctist. Hát mi újság Kárpátfalván?~Bizonyos
117 XIV | senki sem tudja elképzelni, mi lelhette őt egyszerre.~Egy
118 XIV | elfogadja. És nem leend boldog. Mi által lenne az? Ha férje
119 XIV | kifordult a szobából. Ki tudja, mi baja lehetett?~Boltay mester
120 XIV | s nem engedik kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó,
121 XIV | kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön,
122 XIV | ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön, mi ott az akarat;
123 XIV | ott a jó, mi az ösztön, mi ott az akarat; titkok, miket
124 XV | sem azt nem kérdezte, hogy mi baja.~– Óh, uram, óh, én
125 XV | ti már azt sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát
126 XV | sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem
127 XV | leckéz minket az anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk?
128 XV | anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e
129 XV | amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e úri módon? Azt
130 XV | keresménye volna, mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem,
131 XV | Gyanította, sejtette ő, mi lappang ez álarc alatt,
132 XV | el nem tudták gondolni, mi érte, mert arcán meglátszott,
133 XV | arra a gondolatra, hogy mi lesz belőle, ha Boltay meghal.
134 XV | ahelyett, hogy vigadnak. Mi lesz belőlük, ki veszi el
135 XV | halkan, s rettegve várta, mi új fordulat, mi új támadás
136 XV | rettegve várta, mi új fordulat, mi új támadás vár ismét reá.~–
137 XV | leányukat. És most, tudod mi történt a leányukkal? Egy
138 XV | látják, s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva
139 XV | Kíváncsi volt hallani, mi következik még. Van az emberben
140 XV | azt tudni.~– Én nem tudom, mi lelt? – szólt Mayerné. –
141 XV | is csak azt nézik, hogy mi fán terem a pénz. Ma az
142 XV | Fanny.”~Mit jelent ez? Mi történt ezek között? Mikor
143 XVI | monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk meg, ha nem
144 XVI | nem megy életre-halálra; mi szükség tinektek ilyen közel
145 XVI | Úgy kell vívnotok, ahogy mi határoztunk. Ha romantice
146 XVI | elintézettnek tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni,
147 XVII | Persze Fanny nem érti, hogy mi érdek van ebben. Éppen oly
148 XVII | lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb rugója? Az
149 XVII | s mily büszkék lehetünk mi más nemzetek felett, midőn
150 XVIII | csak azt nem tudja, hogy mi fán terem az az alma, amitől
151 XVIII | hogy közelítsen hozzájok, mi által nyerje meg szíveiket,
152 XVIII | azt is fel tudja keresni, mi baja van a szenvedőnek a
153 XVIII | melyek csuklóban, nem tudom, mi okbul, szörnyű hattyúprém
154 XVIII | szomszédnő, chère voisine – mert mi itt lakunk a Kárpáthy-család
155 XVIII | mindenütt reméltem feltalálni; mi itt környékbeli ismerősök
156 XVIII | válni szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van
157 XVIII | egymással. Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk a családi
158 XVIII | Fanny –, várjon, majd ha mi Szentirmára megyünk, mi
159 XVIII | mi Szentirmára megyünk, mi is úgy fogunk sietni haza.
160 XIX | szeszélyeit, tudni, ki mi által lesz kellemesen meglepve,
161 XIX | lesz kellemesen meglepve, mi által érezhetné magát mellőzve,
162 XIX | sem ad afelől, hogy neki mi tetszik, és mi nem. Hanem
163 XIX | hogy neki mi tetszik, és mi nem. Hanem tessék azon másoknak
164 XIX | meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk ellene, a diadal
165 XIX | kölcsönbe esik.~– Persze, aztán mi csak igazat mondunk róluk.~–
166 XIX | És az nem emberszólás, és mi csak egymás előtt beszélünk,
167 XX | magát az ifjú háziasszony, mi az arisztokrata hazafinak
168 XX | esperes úr nagyon szereti.~– Mi az? – kiálta Málnay – krumpli? –
169 XX | kérdem és újra kérdem, mi ok tarthatna engemet vissza
170 XX | egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna engemet ettől
171 XX | buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk azon
172 XX | asszonyok haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk, mi
173 XX | mi ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk önt, s ön
174 XX | is meg kelle tudni, hogy mi van bele írva.~Felszakítá
175 XXI | volna most is szebb, mint a mi két kedvenc hölgyünk? Flóra
176 XXI | a sűrű csipkefodrozatot. Mi jogon meri azt valaki megszámlálni:
177 XXII | gyógyították, senki sem tudta, mi baja. Az nagy hiba, hogy
178 XXII | végiggondolni az egész életen. Mi volt ő, mivé lett most,
179 XXII | volt ő, mivé lett most, és mi lesz belőle?~Ivadéka egy
180 XXII | a legboldogabb házasok.~Mi legyen akkor ő?~Néma tanúja
181 XXII | magamban, minő új életet fogunk mi ott kezdeni.~– Igen; víg
182 XXII | nyújthatá neki az orvosságot.~– Mi ez? – kérdezé magában Teréz,
183 XXII | és kezdé sejteni, hogy mi az.~Néhány nap múlva már
184 XXII | boldogítani, örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz,
185 XXIII | papirosgalacsinokkal hajigálhassa.~– Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba,
186 XXIII | csinálnak tőlem Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem
187 XXIII | látogatóba járni, s más effélét; mi gondom nekem mindezekre?
188 XXIII | Bizony az különös volna.~– Mi volna oly különös?~– Ez
189 XXIV | Ez Kecskerey úr…~Vajon mi hozta ide az érdemes férfiút?
190 XXIV | hívta őt fel a táncra.~Óh, mi szép volt!~Fanny nem mert
191 XXIV | mondott:~– Én nem hiszem, hogy mi Pestre menjünk.~Azzal fölkelt
192 XXIV | önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség egyik napnak a másikra
193 XXIV | meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik szövetkezniök;
194 XXIV | Fogadjunk, hogy én kitalálom, mi bajod.~– Lássuk – szólt
195 XXIV | egy emberhez. Utoljára is, mi gondom nekem a világra,
196 XXV | karján az érkező elé sietett.~Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli
197 XXVI | barátunknak hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~A legelső
198 XXVI | is hal ez asszony. – És mi baja?~– Hja! nagyon veszélyes
199 XXVI | e szóra.~– Hisz különben mi okom lett volna gratulálni? –
200 XXVI | oka, sem joga a világon.~– Mi ez, Rudolf? Mit érdekel
201 XXVII | Jánostól hallottam legelőször”.~Mi legyen e fiú neve? Egyike
202 XXVII | Ne félj semmit, megértjük mi! Mit mondtál megint?~Az
203 XXVII | odabenn meghallják, amit mi beszélünk.~János rámeredt.
204 XXVII | szomszéd terembe.~– Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar mondani,
205 XXVII | Ne kínozzon ön, mondja, mi történik?~– Nagyságod neje
206 XXVIII| hófehér síkság közepén.~Mi van ezen fenyők alatt?~A
207 XXVIII| kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre ily órában,
208 XXIX | volna mellette. Én tudom, mi az. Kétszer éreztem hasonlóul,
209 XXIX | felkeresni, más szobában lakunk mi majd együtt. Menjünk, menjünk.~
210 XXIX | ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.~
211 XXIX | hogy fiam boldog legyen. Mi a boldogság? Pénz? Birtok?
212 XXIX | mint amennyi hajszála van. Mi lesz belőle? Dolgozni nem
213 XXX | találkozék az öreg Pállal.~– Mi baj? – kérdezé tőle.~Az
214 XXXI | vágatni nem szabad.~– De mi lelte az öreget e bohóságokkal? –
215 XXXI | Kecskerey nevetve.~– De hát mi lesz azon esetben Abellinóból? –
216 XXXI | fogják örökíteni, legalább mi sem fáradnánk itt ingyen!~*~
217 XXXI | semmit – a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~Egy
218 XXXI | Flóra el volt ragadtatva. Mi lesz e fiúból, hogyha felnő!…~*~
219 Vegszo| egyik által sem leszünk sem mi magunk, sem mások előtt
|