Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
szólott 1
szólottak 1
szólsz 1
szólt 185
szólta 1
szóltak 3
szóltam 2
Frequency    [«  »]
189 nagyon
185 mintha
185
185 szólt
184 no
181 azután
178 hát
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

szólt

    Part
1 I | az ilyen úri gyomorba – szólt Bús Péter –, szolgálok inkább 2 I | volna, ismét a kocsmároshoz szólt:~– Van kendnek egere?~– 3 I | Én, nagyságos uram? – szólt az, mintha nem hallott volna 4 I | leszekszáz forintért! – szólt a bohóc, kondor haját körülvakargatva.~ 5 I | fogjad a száz forintotszólt a megszeppent nagy úr, ki 6 I | megvakarta az orrát, és szólt:~„Mily kicsiny a kis egér, 7 I | kéményseprőrül.~– Pardon gráciaszólt a poéta megzavarhatatlan 8 I | gondoskodom.~– Meg is halokszólt a bohóc, s hanyatt veté 9 I | Ah, ce drôle de cigány! – szólt az idegen kifeszegetve magát 10 I | voilà! Az éppen én vagyokszólt az idegen az egyik lábát 11 I | magának nem használ a lármaszólt gúnyos részvéttel Abellino. – 12 I | úr ezalatt egy szót sem szólt; életében első eset volt 13 I | Gúnyos, rikácsoló hangon szólt utána a roué boszontó búcsúja, 14 II | ami .~– Legjobb újságszólt a bankár –, miszerint önt 15 II | mindig olyan udvariasszólt az ifjú incroyable („hihetetlen!”: 16 II | milliót jövedelmez.~– Tudomszólt a bankár hideg mosolygással, 17 II | amiket ön nekem beszélszólt felkacagva Mr Griffard, 18 II | előttem benne ül.~– Értemszólt a bankár furcsa mosolygással –, 19 II | tapintsa ön üteremet – szólt tréfával –, de ne kezemhez, 20 II | fizessen vissza.~– Fi donc! – szólt megvetőleg Kárpáthy, kiben 21 II | utánozni?~– . Egyezzünk megszólt Kárpáthy, egészen komolyan 22 II | Valóban, ez alku éppen olyanszólt derülten a bankár –, mint 23 II | dolog.~– Majd meglássukszólt Abellino felkelve helyéről, 24 II | szabadulni.~– Ah, uramszólt a bankár felugorva –, ez, 25 III | Üdvözlünk, honfitárs – szólt ama dörgő hangú ifjú, barátságosan 26 III | visszatérőben vagyok.~Rudolf hidegen szólt közbe, egészen más irányt 27 III | barátunk járatos e vidékenszólt Miklós, ki legszabadelvűbb 28 III | csüggetegséget érzek magambanszólt István, ahogy a kézműves 29 III | jóslani.~– Ismeretlen nevekszólt Rudolf, kezét feje alá téve, 30 III | ígérjen neki?~– Vannak fiai! – szólt Miklós mély, erős hangon.~– 31 III | helyesen volt mondva, Miklósszólt István, társa kezét megszorítva –, 32 III | legfőbb, amit elfeledtél – szólt közbe Miklós –, előtte a 33 III | Ennek itt nem felelekszólt Miklósra mutatva –, mert 34 III | szoktam fennhangon nevetniszólt Rudolf –, most alkalmam 35 IV | aranyat, és találd kiszólt lord Burlington, egy 36 IV | Úgy dupla célt ért elszólt hátulról a lord –, mert 37 IV | redingote-omat teával végigöntötte – szólt a lord –, és én egy pofont 38 IV | kéz ad, ne tudja a balszólt feddőleg a márki. – Tehát 39 IV | gonoszul Debry.~– Ön tréfálszólt közbe István –, csak nem 40 IV | kiváltsága a különcködésre – szólt Debry. – Hallották önök 41 IV | No, ez kemény levágás – szólt Debry –, végigmondatni az 42 IV | én diszkréciót kérekszólt méltatlankodva Abellino –, 43 IV | Társad sajnálja a kutyátszólt Abellino Rudolfhoz, Istvánra 44 IV | tizedszer.~– Szívesen, barátomszólt a mindent rendező Abellino –, 45 IV | Már így igazatok vanszólt Rudolf, alig mozdítva keserű 46 IV | Egyet hagyj még mondaniszólt István, mi később szokássá 47 V | ne gondoljak többet? – szólt keserűn a beteg színész. – 48 V | Feküdj le, Tharaudszólt hidegvérrel Jozefine. – 49 V | Jöhet! Bárminő izenettelszólt Jozefine, erős szívvel. – 50 V | Tisztelem Deboureux uratszólt, hirtelen elhatározva magát –, 51 VI | vigyázzatok.~– Úgy látszikszólt Rudolf –, mintha ma ti fognátok 52 VI | szeparatizmusokkal.~– Ahszólt lerohanva a páholyba –, 53 VI | ennek igazat mondani? – szólt Rudolf, szemüvegét az arszlánpáholy 54 VII | Azon könnyű segíteniszólt Chataquéla, s inte kocsisának, 55 VII | megszabadítani?~– Van egyszólt hidegvérrel azon ifjú, ki 56 VII | lehet adogatni.~– Igenszólt a munkás, bosszúsan lerántva 57 VII | másszék?~– Leszek én! – szólt változatlan arccal a gavallér.~– 58 VII | Nyomon vagyok, uraimszólt Abellino. – Psychologicus 59 VII | ön beszélni, monsieurszólt neheztelő lenézéssel Abellino, 60 VII | Iván herceg.~– Hogyne! – szólt a megjavíthatlan alispánfi, 61 VII | dicsőségben részesítse – szólt nevetve Abellino, és a többi 62 VII | mondott, az nem igaz… – szólt Rudolf, könnyeden odavetve 63 VII | magaviseletén.~– Fogadjon önszólt Rudolf, merően Kárpáthy 64 VII | Hinni vagy fogadni, uram! – szólt hideg arccal Rudolf, kezét 65 VII | nevetve.~– Hallották, uraimszólt Rudolf a körülállókhoz fordulva –, 66 VII | bocsátkozva.~– Ah, bah! – szólt Abellino –, itt oly távol 67 VII | bocsássatok be hozzám! – szólt Hyurmalához. – Csupán csak 68 VII | vállait.~Chataquéla suttogva szólt hozzá, ahogy szokás álomképekhez 69 VII | Közöttük és közötted állok! – szólt Rudolf, magához szorítva 70 VII | szentelné.~– Ön rossz emberszólt tréfás feddőzéssel Eszékiné 71 VII | Én tettem volna azt? – szólt Rudolf, midőn szóhoz juthatott 72 VII | unta magát Londonban? – szólt egyenesen a lyánykához intézve 73 VII | lelkesülhetni.~– Édes Rudolfszólt komolyan Eszékiné, megfogva 74 VII | azt el.~– Hallottam márszólt Rudolf, teljesen osztva 75 VIII | született még az az ember! – szólt Márton, hetykén intve a 76 VIII | én kezemben van.~– Úgy? – szólt a legény nyugodt szívvel. – 77 VIII | legény.~– Megállj, öcsémszólt rekedt, eltompult hangon 78 VIII | király.~– Itt a kezem! – szólt versenytársa tenyerébe csapva 79 VIII | csinálni.~– Ez mind semmiszólt Kis Miska, legkisebb erőltetés 80 VIII | lovára, és ha egy szót sem szólt is, különb ember volt száz 81 VIII | dohánnyal.~– Te, fiam, Miskaszólt nagy ravaszsággal –, kelj 82 VIII | pénzt?~– Tisztességes útonszólt Kiss Miska mosolyogva –, 83 IX | fogadjunk, hogy itt lesz! – szólt Kárpáthy a két ifjú főúrhoz, 84 IX | fölött.~– Nézzétek csakszólt a jurátusi notabilitás újonctársaihoz –, 85 IX | hosszú sihedert.~– Niniszólt a jurátus. – Most rám mutatott, 86 X | Azt azáltal érheted elszólt az éltes hölgy –, ha családodnak 87 X | háromszor köhögött, míg egyet szólt. Mayer úr csak várta, hogy 88 X | tajtpipám van.~– Szépszólt az anélkül, hogy ránézett 89 X | fizetése felemeltetett – szólt Mayer, ki nagyon szerette 90 X | tekintett, csak Fannyhoz szólt.~– Vedd fel a köpenyedet, 91 X | egész alatt egy szót sem szólt, ő csak dühét elégítette 92 XI | .~Testvéreiről sohasem szólt előtte Teréz; sőt még arra 93 XI | elment, és egy szót sem szólt többet Krammnéhoz.~Krammnét 94 XI | történet felett. De ez nem szólt felőle senkinek.~Jövő vasárnap 95 XII | Kárpáthy…”~– Ah, napot! – szólt az érkezett úr fidélis leereszkedéssel, 96 XII | forint meg harminc krajcárszólt, ujjával megböködve mindenik 97 XII | fogja ön ezen leveletszólt mennydörgő hangon Konrád, 98 XII | Nos? Hát aztán?~– Tehátszólt Sándor, a kitárt levelet 99 XII | Hallja ön, Barna Sándorszólt Konrád –, amit ön ajánl, 100 XII | Tisztelettel kéremszólt a hajdú udvarias hangon, 101 XII | tud semmit?~E levél így szólt:~„Ön derék férfi; ön igen 102 XII | beszéd, oly lelkesüléssel szólt hozzá, mint aki száz év 103 XII | mert már ismeretesekszólt Rudolf. – A mieink egészen 104 XII | saldírozni ezt a követelést! – szólt Sándor a tanúkhoz lépve, 105 XIII | úr?~– Óh, kérem alássanszólt kezeit félredugva az érdemes 106 XIII | kegyeskedni a méltóságos úrnakszólt Péter úr az asztalhoz állva – 107 XIII | Megkövetem alázatossággal – szólt Péter úr –, így van az, 108 XIII | molnárnét a nagyságos úrra! – szólt közbe a hátul álló Palkó.~– 109 XIII | elvárom kegyelmedet, Péterszólt Jancsi úr, mint negyven 110 XIII | Annyi, mint a szemétszólt ez, ugyancsak megbecsülve 111 XIII | kell beszélni!~– Mit? – szólt Pál hátratéve kezeit. – 112 XIII | ne bolondulj, te Palkó! – szólt tréfásabb akkordbul Jancsi 113 XIII | szószékből, és egy szót sem szólt. Csakugyan az esperes urat 114 XIII | érett meg.~– Ne bántsátok – szólt egy harmadik –, az emberi 115 XIII | Találd ki.~– Béla öcsém! – szólt egyszerre az öreg.~– Ördögöd 116 XIII | Jancsi úr addig senkihez sem szólt, míg nem látta, hogy a fiskális 117 XIII | Látjátok, barátimszólt végre kitörő nyíltsággal 118 XIII | hoztam a tiszttartó úrnak! – szólt hidegvérrel Marci; a tiszttartó 119 XIV | felelt is magának. Sándor nem szólt egy szót is, lesüté szemeit, 120 XIV | hozzámegyek.~– Eredj, te golyhószólt alig bírva jókedvével a 121 XIV | szeret.~– Tudom, Sándor azszólt közbe a leány.~Boltay mester 122 XIV | s erőtetett nyugalommal szólt:~– Kelj fel, leányom. A 123 XV | egész ebéd felett senki sem szólt egy szót is, mintha megnémultak 124 XV | beszédet –, alszol már?~– Nemszólt a leány. Kíváncsi volt hallani, 125 XV | Én nem tudom, mi lelt? – szólt Mayerné. – Én sem tudok 126 XV | várjon még, édes bátyám – szólt Fanny –, néhány sort írok 127 XV | Én pedig, uram, fogadomszólt Fanny határozott, nyugodt 128 XV | szerencsét!~Fennimor egy szót sem szólt, ő adott éppen bankot. Néhány 129 XV | győzött rajta kacagni.~– Na! – szólt elvégre, tárcájába seperve 130 XV | férjem, Kárpáthy János úr! – szólt a vele jött férfira mutatva.~ 131 XVI | megszegte a párbaj szabályait – szólt Konrád –, ön meg van fosztva 132 XVI | vívók tegyék le a kardot! – szólt Kecskerey határozottan.~ 133 XVIII | neki, mintha Kárpáthyné szólt volna ismét.~– Tessék.~– 134 XVIII | ügyünkre, öreg barátomszólt Fanny, attól tartva, hogy 135 XVIII | istenem, mit cselekszik ön? – szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza 136 XVIII | mosolyogni látja.~– Mondja önszólt édes vonzalomtól reszkető 137 XVIII | úgy! Nevezzen engem úgy! – szólt Fanny hevesen, túl boldogan 138 XVIII | ismerősök volnának.~– Ah, ah! – szólt Marion kisasszony, felkapva 139 XVIII | Kegyed úgy fut tőlünkszólt közbe Fanny –, várjon, majd 140 XIX | nézve .~– Kicsoda is ez? – szólt Fanny megnyálazva irónjának 141 XIX | ki senkit?~– De igen! – szólt Flóra nevetve, s gyermeteg 142 XIX | találod ki?~– Nem én! – szólt Fanny egészen elhalaványodva.~– 143 XX | ő, mielőtt valaki egyet szólt volna, mindenek előtt indítványba 144 XX | Tudja-e ön azt, grófszólt Flóra az útjokat álló nagy 145 XXI | Köszönöm, édes barátomszólt édes hangon a delnő, megszorítva 146 XXII | most távozott el.~Fanny nem szólt semmit. Csak kezét húzá 147 XXIII | visszajöttél Indiákról – szólt, protektori arccal öltve 148 XXIII | hazugság, hogy csalásszólt Kecskerey, hidegvérrel véve 149 XXIV | Karmel-hegyi Madonna! – szólt a derék chevalier chapeau-bas-jával 150 XXIV | világítani?~– Minő két asszony! – szólt Kecskerey elragadtatással. – 151 XXIV | forintját.~– Hogyan érted azt? – szólt megütközve Rudolf.~Kecskerey 152 XXIV | arcára!~– Ah, megálljon önszólt hirtelen Flóra, kibontakozva 153 XXIV | De tréfán kívül, Rudolfszólt Flóra, félresimítva hajfürteit 154 XXIV | hiszen csak tréfáltam – szólt, enyelegve állván útját 155 XXIV | kitalálom, mi bajod.~– Lássukszólt Rudolf, kényelmesen végigdűlve 156 XXV | Föltétlen meghódolásszólt Flóra engesztelhetlen mosollyal.~– 157 XXV | Jer, menjünk eléjeszólt nejéhez, amint a hintó a 158 XXV | más?~– Ez Flóra férjeszólt Fanny kezét kivonva férje 159 XXV | elveszítse azt.~Egy szót sem szólt többé, megkeményíté szívét, 160 XXV | nyújtsd hát neki kezedetszólt nejéhez János úr –, hiszen 161 XXV | Semmi, semmi, uramszólt Fanny –, néha szédülök – 162 XXV | rogyott.~Rudolf érzékenyen szólt hozzá, megfogta szép kezét 163 XXV | szemeit, megszilárdult hangon szólt:~– Most mit használ önnek 164 XXV | te Madarason voltál! – szólt csintalanul csevegve Flóra. – 165 XXV | tanultál?~– Neked igazad vanszólt gyöngéden Rudolf. – A nők 166 XXVI | kedvesem.~– Ah, ez másszólt Abellino szelídebben hangolva, 167 XXVI | lenni.~– Szegény nagynéniszólt Abellino, magában gondolva, 168 XXVI | lett volna gratulálni? – szólt Kecskerey nevetve.~– Ah, 169 XXVI | tudom, hogy kit szeretszólt Kecskerey.~– Kit? – kérdé 170 XXVI | férje.~– Ez ostoba gúny! – szólt Abellino egészen elfeledkezve 171 XXVII | számára e világon segély – szólt az orvos –, azt mondanám, 172 XXVII | Odaállt ágya mellé, és nem szólt egy szót is. Szemei könnytelenek 173 XXVII | Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle állókhoz, arcának 174 XXVIII| Mit keres ön itt, uram? – szólt Rudolf, elébb visszanyerve 175 XXVIII| Gróf Szentirmay úrszólt szelíden –, én azon kézműves 176 XXVIII| szégyenlem e gyöngeséget – szólt azután felállva Rudolfhoz –, 177 XXIX | szép volt.~– Uram, uramszólt közbe a lelkész. – Ki olvasott 178 XXIX | ének mind.~– Óh, uramszólt a pap –, lehet, hogy azon 179 XXIX | átölelve, mialatt senki sem szólt egy szót is.~Azután Rudolf 180 XXIX | Őis így kívánta aztszólt a nábob. – Utolsó órájában 181 XXXI | esetnek.~– Magam sem hiszemszólt Kecskerey nevetve.~– De 182 XXXI | szegődnék unokaöccse mellészólt valaki.~– De iszen annak 183 XXXI | megválasztá János úr Rudolfotszólt Kecskerey –, kikötve, hogy 184 XXXI | ajándékozá.~– De iszenszólt Kutyfalvi csúf, szemtelen 185 XXXI | Rudolf szemeihez.~– Valóbanszólt Flóra elevenen –, sőt még


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License