Part
1 I | orcáján. Az nagyot dörmögött rá:~– Ne izéljen a tekintetes
2 I | egy görbe nézés elég volt rá, hogy az emberbe belekössön,
3 I | között a tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha
4 I | szemtelen tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az
5 I | fel az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak. Hajdúk,
6 I | fölvegye.~– Ma foi, semmi egyéb rá nem bírt volna, hogy e détestable
7 II | cocu (hála istennek, nincs rá magyar szó) hűtlen feleségét
8 II | küldöm Toledóba, hogy adjanak rá pénzt. De már azt sem tehetem,
9 II | rosszabb a spanyolénál; én adok rá, amennyit parancsol, s bátran
10 II | nyalánkságok. Egy jóllakás belőle, rá jó vörösbor, és kész a gutaütés.~–
11 II | A legszebb kilátás volt rá, hogy a magyarországi legnagyobb
12 III | galvanizmusa az egész – felelt rá hidegen Rudolf, szemeit
13 III | most jó alkalmam volna rá. Hol vannak azok a magyar
14 IV | aranyat, és találd ki – szólt rá lord Burlington, egy furcsa
15 IV | Te paraszt!” – kiált rá a kozák –, a kozáknak mindenki
16 IV | vonásban. A lord azt mond rá, hogy ez csak különcködés,
17 IV | Mainvielle-Catalani-féle ügy felől hozott, rá lévén bízva annak elrendezése.~–
18 IV | akarta, hogy valamit bízzanak rá.~– Parancsoljanak velem
19 IV | nagy megtiszteltetés-e ez rá nézve, vagy sem. Végre mégis
20 V | többet.~– Én ne gondoljak rá többet? – szólt keserűn
21 V | értem mindent; de gondolj rá, milyen nevetséges szerep
22 VII | szegletre állíták, felszökött rá, s csövét megragadva, gyönyörű
23 VII | kétfelől két gyermeket ültetett rá, meghagyva nekik, hogy kapaszkodjanak
24 VII | első. Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen meghaljak;
25 VII | visszajön?~Senki sem emlékezett rá.~– Milyen volt alakja, arca? –
26 VII | bűbájos szelíden tekinte most rá, szemei, a halállal dacolók,
27 VII | bűbájos szelíden tekinte rá, szemei telesugárzák lelkét
28 VII | tökéletesen készen volt rá, hogy a legelső emberrel,
29 VII | mindenkire, hogy senki sem felelt rá.~Azonban a hallgatás és
30 VIII | két hajdú, mikor felülök rá. Minden a parancsolat szerint
31 VIII | másodszori futásnál ügyelni fogok rá.~– Ugyan ugyé? – mondta
32 VIII | másodszor, majd megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~
33 VIII | erővel elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk ide
34 VIII | meglátta, elkezdi üldözni; van rá eset, hogy a fára felfutott
35 VIII | pattantott felé.~A bika elbődült rá, de meg sem moccant helyéből,
36 VIII | a csikós, nem is felelt rá, csak a farkával csapkodott
37 VIII | szemérmetesség az, amiről a parasztra rá lehet ismerni.~– Ha csak
38 VIII | ez kell, én kész vagyok rá.~– Mindenüvé eljársz velem,
39 VIII | már mindenki emlékezett rá, hogy a legelső látásnál
40 VIII | fidibusz mellette, gyújtson rá maga; eléri.~Jancsi úr rámeresztette
41 VIII | Ej, ej, gondolj csak rá, hogy háromnegyed négyre
42 IX | Bizonyosan jegyzeteket tesz rá, vagy valamit indítványoz.
43 X | elhitetni atyjával, hogy rá a színpadon fényes jövendő
44 X | legjobb ismerőseik; kik rá nem jőnek semmi változásra,
45 X | bornyú a vágóhídon! – kiálta rá végre epés kifakadással
46 X | könyv nélkül emlékezett rá; mondá, hogy tizenhat forint,
47 X | mint egy orgona kezdte rá a sírást, Mayer uram úgy
48 X | minthogy ezúttal oka sincs rá, mert még aznap kapott egy
49 X | minthogy senki sem felelt rá, a kocogás ismétlődik; harmadszor
50 X | csak mosolyogni szokott rá.~– Hogy mentül kevesebb
51 X | bármely tagjának is ne legyen rá többé semmi gondja. Engemet
52 X | akkor kezdődött még csak rá a Teréz elleni kifakadás;
53 X | nagy szelíden azt felelte rá:~– Nem fogja azt Teréz cselekedni.~
54 X | rendkívüli pokróc hangon kiálta rá, daróc mimikával kísérve
55 X | Nagyon meglepő lehetett tehát rá nézve, midőn beszédét végezvén,
56 X | kérdés, de rögtön talált rá feleletet.~– Hová? Azon
57 X | nagy szerencsétlenség várna rá.~– Szegény Fáni! Nálunk
58 XI | kevés figyelmet fordítanak rá.~Testvéreiről sohasem szólt
59 XI | örökbe fogadott, s mindenét rá szándékozik hagyni; mert
60 XI | s hogy nénjét beszélje rá engedékenységre; ily dolgokkal
61 XI | asszonyság elhatározá is rá magát, hogy kérésének engedjen,
62 XII | nyomor sem vehette egykor rá, elment Boltayhoz, elmondott
63 XII | maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog mutatni az utcán,
64 XII | oszlop mellől vigyázott rá, hogy kivel fog az asszonyság
65 XII | cselekszik ön? – kiálta rá egyszerre mind a két tanú.~–
66 XII | kezdett valóban emlékezni rá, hogy a Mainvielle-Catalani
67 XII | halkan Rudolf, míg társa már rá akart kiáltani Kárpáthyra,
68 XII | Egy lövés eldördült, s rá egy fél másodperc múlva
69 XIII | úr elé, ki ott várakozik rá a családi archívum termében,
70 XIII | Menjen már közelebb! – riadt rá a konfidens hajdú. – Nem
71 XIII | érdemes.~És a nagy világért rá nem lehetett volna venni,
72 XIII | nélkül beszél kend! – förmedt rá Jancsi úr.~– Hiszen mindegy
73 XIII | kend a száját! – rivallá rá Jancsi úr; mire Palkó komikus
74 XIII | úr inte, hogy felajánlja rá magát.~– Tehát; ez évben
75 XIII | viszonza Péter úr –, de télen rá kellett volna ereszteni
76 XIII | forint”.~– Nohát – volt rá a felelet.~– Most lóduljon
77 XIII | maradt lyuk igen célszerűen rá van fogantatva a pantalló
78 XIII | jól tudja, hogy várakozik rá valaki, inte az ügyésznek.~–
79 XIII | neki borítékot, és írja rá: Nagyságos Kárpáthy Béla
80 XIII | nekem egy csepp gondom sincs rá; dehogy van egy szikra is,
81 XIII | szádon többet! – kiálta rá Jancsi úr. – Ha az befog
82 XIII | valami mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára pedig
83 XIII | Fél a vágóhídtól – felelt rá kétértelműen Horhi Miska.~
84 XIII | társaság hangosan felkacagott rá.~– Minek hívtad hát ide
85 XIII | azt hitte, hogy haragszom rá, s Kutyfalvit küldte előre;
86 XIII | el innen, uram! – ordítá rá Kiss, s mint a veszett vad
87 XIV | rászedik, és éppen akkor szedik rá, mikor nem hiszi; sem éjjele,
88 XIV | mintha várná, hogy mit fog rá mondani a kézműves. Az csak
89 XIV | Az csak fejével bólintott rá, mintha tökéletesen értené
90 XIV | az dicséretes öntől. Ön rá akarja hagyni nem megvetendő
91 XIV | adja, sem hogy biztassa rá, csupán egyszerűen adja
92 XIV | Ha a leány azt mondja rá: „Nem!”, úgy én megnyugszom
93 XIV | valóban remek.~– Büszke vagyok rá. Éjjel-nappal erről gondolkozom.~–
94 XV | elfoglalva, arra sem ért rá, hogy parányi lábacskáira
95 XV | tenni, mintha nem is ügyelne rá, mintha minden szavát elhinné,
96 XV | magát így az utcán, könnyen rá lehetne fogni, hogy lutriba
97 XV | Boltay mester figyelmeztetni rá, hogy az összekelésnek még
98 XV | soha jobb alkalma nem volt rá, mint ilyenkor, mindkettő
99 XV | beszél róla, és irigykednek rá. Persze, hogy irigykednek.
100 XV | jobban történt-e ez így rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez
101 XV | A testvéreid haragudtak rá, mert rájuk sem nézett,
102 XV | kávézásnál. Boltay nem talált rá okot, hogy emiatt aggódjék,
103 XV | aggasztó befolyást gyakoroltak rá. Most ettől ment volt.~Fanny
104 XV | becsületes, senki sem ügyel rá. Még most fiatal vagy, szép
105 XV | lefesse. De nem, most nem ért rá. Csak gyorsan. Mit végzett?~
106 XV | mert útról jön, s nem ért rá átöltözni.~– Hopp! ez nem
107 XV | Quanta species!” – mondaná rá Aesopus rókája.~Most belép
108 XV | megközelíthetetlenné vált rá nézve.~Ha az egekbe vitték
109 XV | égő karddal vigyáznának rá bosszús arkangyalok, nem
110 XV | bosszús arkangyalok, nem volna rá nézve úgy elzárva, mint
111 XV | társasági termen, s nem látszott rá ügyelni, hogy minden suttogás,
112 XVII | részéről, de Teréz nem felelt rá semmit, s Fanny oly kínos
113 XVII | a telet. János urat már rá is vette, hogy egy nagyszerű
114 XVII | azalatt miből él, azt felelte rá, majd csak elélődöm egyik
115 XVII | oly hírnevessé tette, hogy rá nem lehet Kárpátfalvára
116 XVII | volt.~Fanny remegve gondolt rá, vajon eljönnek-e a meghívásra
117 XVIII | előtáncos, aki nem emlékezik rá, hogy találkozott volna
118 XVIII | nem nyitott egyet is, amíg rá nem kiáltottak, hogy „Szabad!”.
119 XVIII | egy hombál alá, ahol senki rá ne találjon.~Végre zavara
120 XVIII | nagyságod iránt. Most már kezdek rá emlékezni, hogy midőn hagymázbeteg
121 XVIII | Eszéki Flóra.”~Emlékezék rá, hogy midőn a névsorozaton
122 XVIII | nagy örömmel fogadna, s rá egy pillanat múlva Marci,
123 XVIII | aközben figyelmesen tekintve rá, vajon hogyan tudja ő e
124 XVIII | gyermek, haha, nem vehettem rá magamat, haha; hibáztam,
125 XVIII | Félti a vén bolond, van oka rá.)~– Óh, férjem igen előzékeny –
126 XVIII | kénytelen nélkülözni, ami rá nézve legszükségesebb, a
127 XVIII | egészen őszintén nevetni kezde rá, s miután a nevetés ragadós –
128 XIX | munkával elfoglalva; ne tessék rá mosolyogni. A munka nagy
129 XIX | ünnepélyt adok, hivatalos lesz rá az egész környék, akiket
130 XIX | hogy mindenki figyelmezzen rá, kérdést csak azért intéz
131 XIX | a kettőt. Mégsem ismersz rá?~Fanny fejét rázta. De igen.
132 XX | tekintetben várható. Avagy tud-e rá valaki esetet, hogy egy
133 XX | árulás szörnyű bűne, van-e rá példa, hogy, mint a bosszúálló
134 XX | s nem tartom érdemesnek rá, hogy agarainkkal egyérdekűvé
135 XX | minő istentől adott ajándék rá nézve e nemes barátnő, ki
136 XX | rettenetes éljeneket ne kiáltson rá; a jó annál jobb, mentül
137 XX | ki oly szelíden tekinte rá beszédes kék szemeivel,
138 XXI | hogy a sarkantyús vitézek rá ne gázoljanak.~S ki lett
139 XXI | nézhetnek.~– Adtam volna talán rá okot, hogy nagyságod úgy
140 XXI | rejtőzködik. Ha figyelmezne rá valaki, észrevehetné, miszerint
141 XXI | mint vénleánynak – felelt rá Kereszthyné mérgesen, gorombán,
142 XXI | bajuszát.~– Majd vigyázok én rá! – monda Szentirmayné, erős
143 XXI | fel saját lovamra. Vigyázz rá, hogy a mocsár felé ne tévedjenek,
144 XXI | visszanéz.~Rossz dolog volt rá nézve ide a síkra kiszorulni,
145 XXII | másik – Teréz.~Amire semmi rá nem vehette volna Terézt,
146 XXII | ébren van-e, s nem lesz-e rá nézve alkalmatlan, szép
147 XXII | távozott el.~Fanny nem szólt rá semmit. Csak kezét húzá
148 XXIII | mindezekre? Annyit sem gondolok rá, mint arra, hogy a majmom
149 XXIII | látszik; az ember alig ismerne rá; jó életrendet tart, tán
150 XXIV | tisztviselőjéül. Aki sohasem látta is, rá kellett ismernie ez arcról.
151 XXIV | Kárpáthyné remegve néz rá. Mégis jobb lett volna őt
152 XXIV | keresztülfutva, emlékezni rá, hogy találkozott már valahol
153 XXIV | találkozott már valahol e rá nézve kellemetlen arccal. –
154 XXIV | szép volt!~Fanny nem mert rá e pillanatban feltekinteni.
155 XXIV | lesznek, nem meglepetés rá nézve. Mondjunk neki valakit,
156 XXIV | hölgy.~– Nőm szebb… – felelt rá édes önelégültséggel Rudolf.~–
157 XXIV | is érte magát. Elköltötte rá vagy hatvanezer forintját.~–
158 XXIV | tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul. Jer hát ide;
159 XXIV | férfiaktól félti nejét, te adsz rá legelső példát, hogy nőtől
160 XXV | volna.~Tán jobb is leendett rá nézve, hogy rögtön egy szomorúfűzzé
161 XXV | tétova szemekkel tekinte rá.~– Hiszen nem Flóra jő –
162 XXV | barátnéd férje, úgy nézesz rá, mintha sohasem láttad volna.~
163 XXV | minthogy valamit kellett rá felelni.~– Hát még ha ismerős
164 XXV | Fanny kérdőleg tekinte rá.~– Igen, ha ismerné nagysád
165 XXV | Kocogás az ajtón, alig ér rá kimondani, hogy: „szabad”,
166 XXV | tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly bűvös-bájos
167 XXVI | megváltozott azóta, soha rá nem ismernél. Az a szép
168 XXVI | élét, el nem kacagta volna rá magát. Ez egyszerre világot
169 XXVI | körül, barátom, és fogd rá valakire.~– Legalább azt
170 XXVII | nagyság vár majd egykor rá! Hogy fogják nevét milliók
171 XXVII | mondani, de nem találná rá az igazi szót. – Mondjad,
172 XXVIII| friss hóban, ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt
173 XXVIII| alakjától.~Egyik sem ismert rá a másikra.~– Mit keres ön
174 XXVIII| semmit.~Rudolf bámulva ismert rá az ifjúra. Most világlott
175 XXIX | utolsó lesz. Örömmel gondolok rá, legkisebb félelmet sem
176 XXIX | menjenek ki a sírhoz, szórjanak rá virágot, és imádkozzanak,
177 XXIX | meg, ki megtanított volna rá, mint használjam a másik
178 XXIX | magán uralkodni. Idő kellett rá, míg újra erejéhez tért,
179 XXIX | szokásból. Az első Rudolf. Rá gyermekemet hagytam. Második
180 XXIX | okos szemeivel úgy látszott rá ügyelni, s az öreg érzékeny
181 XXXI | majorátustól elmaradt, s rá lesz szorulva azon egypár
182 XXXI | ellenzék zászlói alá?~– Volt rá gondja! – nevetett Kecskerey –
183 XXXI | hogy senki a más feleségére rá ne merjen nézni, aki az
184 XXXI | cipőszalagot sem bír, amiről rá emlékezhessék, amit keblében
185 XXXI | találkozni, mert ott sem ismerhet rá! – Esedezik tehát – kezeit,
|