Part
1 I | olyankor kiegyenesedik, mintha elszántan mondaná: „Már
2 I | a kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna el, oly
3 I | annak úgy kitette a szűrét, mintha benn sem lett volna; azt
4 I | szolgáljon kend ízibe!~Bús Pétert mintha kiöntötték volna e szóra
5 I | monda rá a nagy úr, s azzal mintha hirtelen valamit meglátott
6 I | nagyságos uram? – szólt az, mintha nem hallott volna jól.~–
7 I | szomorún mondá olyankor, mintha az utolsó falatját osztaná
8 I | kemény „r”-eket mondott, mintha nagyon haragudnék.~A chapeau
9 I | foliántokat, s kiadtam, mintha magam írtam volna, az académie
10 II | megállt az ifjú merveilleux, mintha időt akarna engedni a bankárnak,
11 II | s az egészet vegye úgy, mintha jelenleg nagybátyját egy
12 III | olyankor úgy tetszik nekem, mintha ővele magával beszélnék.
13 III | zöldülő bokrokat növeszt, mintha egészen el akarná azt foglalni
14 IV | zaj támadt a szalonban, mintha valakit diadallal üdvözlenének,
15 IV | oly hangon volt mondva, mintha azt jelentené: „Hogy is
16 IV | a színe lesz a dolognak, mintha Catalani csak szükségben
17 IV | öntudattal ütött homlokára, mintha mondaná: „Az én fejem!”~–
18 V | Jeanette habozni látszott, mintha új szókat akarna felfedezni,
19 V | lehunyják szemeiket, tettetve, mintha alunnának, csak azért, hogy
20 V | közepett, s mely jobban fáj, mintha fullánkját érzenéd a kígyónak;
21 V | fogom hallani a sziszegést, mintha poharamból hangzanék felém.
22 VI | látszik – szólt Rudolf –, mintha ma ti fognátok debütírozni,
23 VI | babérkoszorú hullt alá.~E percben, mintha rögtön kicserélték volna
24 VI | ijedten kapta vissza a fejét, mintha valami explózió történt
25 VI | de költészet!~A közönség, mintha megbánását akarná benne
26 VI | dallamát az ember, úgy tetszik, mintha szívével hallaná, s régi
27 VII | És valóban úgy tetszék, mintha a lárma és zavar közül távol
28 VII | szívvel tekint fel az égre, mintha gyermekét keresné benne,
29 VII | A delnő körültekintett, mintha valakit keresne, de a három
30 VII | két nemesember életéről, mintha két tekebírót kellene választva
31 VII | nedve azonnal elhomályosul, mintha felhőkkel töltötték volna
32 VII | a gomolygó tüneményeken, mintha valakit keresne. Mindig
33 VII | valaki.~– Igen, úgy érzém, mintha valaki vont volna kezemnél
34 VII | hogy helyéből fölkeljen, mintha egy gőzgépet kellene mozgásba
35 VII | néz az ember, úgy tetszik, mintha valami dicsfényt látna körüle,
36 VII | amikor mi megérkezünk, mintha szántszándékkal kerülne
37 VII | arcán azt látszott mutatni, mintha ilyesmit mondana magában: „
38 VII | Rudolf nagyot sóhajtott, mintha azt kérdené magában: „Lesz-e
39 VII | költő – lord Byron.~Rudolf, mintha egy villanyos ütést kapott
40 VII | érze végigfutni tagjain, mintha azon hangokat hallaná, miknek
41 VIII | hegyesen szedegeti a lábait, mintha tojásokon járna, s félre
42 VIII | az ing nem éri, azon alul mintha más bőrbül szabták volna.
43 VIII | oly szilárdul ül a lovon, mintha hozzá volna nőve.~Mellette
44 VIII | oly folyvást tud hazudni, mintha diktálnák neki. Negyedik
45 VIII | is. Ugye, Ráró?~A paripa, mintha értené, hogy mit beszélnek
46 VIII | úgy felkapálják a füvet, mintha szántva volna. Amelyik azután
47 VIII | a gáton álló sokaságot, mintha sejtené, hogy mit akarnak
48 VIII | oly ismerős lett velök, mintha mindig köztük lett volna,
49 VIII | hidegvérrel nyúlt a pénzhez, mintha otthon zsákkal állna nála,
50 IX | megeredt, úgy szakadt reggelig, mintha cseberből öntenék, az egész
51 X | hallgatag, unatkozó volt, mintha alig várná, hogy vége legyen
52 X | bármiféle beszédhez kezdeni, mintha attól tartana, hogy abból
53 X | sírást, Mayer uram úgy tett, mintha az orrát fúná.~– Hát hol
54 X | képpel lépett oda hozzá, mintha ő vétett volna ellene; a
55 X | mikor jönnek, mikor mennek, mintha grófkisasszonyokkal társalognának.
56 X | bankárokkal, azok úgy tesznek, mintha nem látnák, sőt, ha leányaival
57 X | valamelyik leány felsikoltott, mintha megijedt volna, amidőn kocogás
58 X | az asszesszor oly hangon, mintha azt hinné, hogy süketnek
59 X | leányt, ölelték, csókolták, mintha valami nagy szerencsétlenség
60 X | Mayer leányához lehajolva, mintha nem jól hallott volna.~Fanny
61 XI | virágok közt rejlő levelet, s mintha egyszerre egy nagy mérgespókot
62 XI | éppen így hangzott ajkairól, mintha csak őt magát hallanám.
63 XI | hallgatott, de arcán látszott, mintha valamit nagyon szeretne,
64 XI | legcsodálatosabb híreket hallottam, mintha nem éppen nagyon sokat tartanának
65 XII | nem értő ember, úgy érzé, mintha az egész támadással neki
66 XII | mely ölébe volt rejtve, mintha attól féltené, hogy ez együgyű
67 XII | a kiszegzett pisztolyt, mintha rögtön lőni akarna. Ez a
68 XIII | mint őse, Daliáé volt, nem mintha pálmákat akart volna benne
69 XIII | jószágigazgatót!~Nem azért, mintha e derék ember volna az ő
70 XIII | szalag többe került abból, mintha egy rőf bársonyt vett volna
71 XIII | nyírfa sínylett a homokban, mintha seprűket ültettek volna
72 XIII | ujjai pediglen oly tentásak, mintha nem is tollal szokna írni,
73 XIII | személyesen e levelet.~Azzal, mintha kétszázezer követ vetett
74 XIII | mezőkön ezüst köd lapult meg, mintha tündér tenger támadt volna
75 XIII | ideig kaphatta volna, de mintha valami mégis azt mondaná
76 XIII | érdemeit hallá emlegetni, mintha mindazt, amit életében jót
77 XIII | mondá utána a jámbor ember, mintha maga sem hinné, hogy a fentebbi
78 XIII | feszengést e szavak hallatára, mintha nem tetszenék neki e nagyon
79 XIII | szomszédja arcáról, s az, mintha le volna bűvölve helyére,
80 XIV | bűnök kerítőjévé szegődött, mintha hosszú pofát ölt, hogy morált
81 XIV | jobban fog a fickónak fájni, mintha odalőtt volna; azt mondhatni
82 XIV | kézműves, s rábámult a főúrra, mintha alig hihetné, hogy ez ember
83 XIV | hátraveté a karszékben magát, mintha várná, hogy mit fog rá mondani
84 XIV | csak fejével bólintott rá, mintha tökéletesen értené a dolgot.~–
85 XIV | miket itt-amott fog tartani, mintha város szájának készülne.~
86 XV | tragédiákhoz, csak állt ott, mintha leszegezték volna, és sem
87 XV | gondolatom. Hanem mire odaértem, mintha valami angyal súgta volna
88 XV | én evésem az asztalnál, mintha ott sem volnék. Többet érne
89 XV | kétannyit teende. Az egész mintha tévedésből történt volna.
90 XV | úgy elhajtott a városból, mintha valami nagy halálos veszedelem
91 XV | kiöltse szarvait, úgy tenni, mintha nem is ügyelne rá, mintha
92 XV | mintha nem is ügyelne rá, mintha minden szavát elhinné, és
93 XV | senki sem szólt egy szót is, mintha megnémultak volna.~Aki ezt
94 XV | tál után mindig felkelt, mintha a negyedik tálból már őt
95 XV | ugattak az ebek, s futottak, mintha valakit kergetnének, a szél
96 XV | a szél rázta az ajtókat, mintha valaki nyitogatná kívül.
97 XV | felrezzen. Ijedten tekinte szét, mintha először nem tudná, honnan
98 XV | azokat ismét felnyitni, mintha attól tartana, hogy azok
99 XV | takarója alatt.~– Úgy tetszik, mintha reszketni hallanálak.~–
100 XV | a leány, és reszketett, mintha lázban volna.~– De fázol,
101 XV | hányt-vetett gondolatok, mintha hetek, havak múltak volna
102 XV | Ez az asszony úgy beszél, mintha soha keresztvíz nem érte
103 XV | azután lesétálnak a mezőre, mintha a vetéseket néznék, s a
104 XV | díszesen bókolnak egymásnak, mintha igazi házigazda s igazi
105 XV | oly komolysággal történik, mintha nem Abellino volna valósággal
106 XV | az estélyt adó háziúr, s mintha nem tudná ezt minden ember.~
107 XV | fordult kötekedő szóval: mintha éppen csak azt érdekelné
108 XV | cérnavékony hangja. – Úgy látszik, mintha ön nekem ezer arannyal tartoznék.
109 XV | kártyán, de mindenki úgy tesz, mintha semmit sem tudna róla. János
110 XVI | három! En garde!~Egyszerre, mintha összebeszéltek volna, oly
111 XVI | oly állásba tette magát, mintha egyszerre mind az öttel
112 XVII | előtt olyformán hangzott, mintha azt mondaná: „alle sollen
113 XVII | körök iránt viseltetnek, mintha éreznék, hogy ők képezik
114 XVII | akik olyasmit mernek írni, mintha jobb volna, ha azon gondolkoznátok,
115 XVIII | magát vissza a karszékbe, mintha attól is bocsánatot akarna
116 XVIII | úr olyasvalamit rebegett, mintha meg nem foghatná, mivel
117 XVIII | átolvasta a névsorozatot, mintha a nevek hangzásából akarná
118 XVIII | úgy vegye ön e kérdést, mintha ön édesatyám volna, s most
119 XVIII | parancsolni? – kérdé olyan hangon, mintha minden szótag lábára éppen
120 XVIII | kezde helyet adni szívében, mintha igen föltehető esetnek tartaná
121 XVIII | tetőpontján úgy tetszék neki, mintha Kárpáthyné szólt volna ismét.~–
122 XVIII | messze tartá szemeitől, mintha azzal kecsegtetné magát,
123 XVIII | már semmi sem volt írva, mintha azt gondolná, hogy sympathetica
124 XVIII | barátom. Tekintsen engem úgy, mintha atyám volna, kitől egyedül
125 XVIII | tekintettel fordult Fannyhoz, mintha instálná, hogy ne dicsérje
126 XVIII | Fannyt most úgy tekinti, mintha tulajdon leánya volna. A
127 XVIII | végigfutott, mikor e névhez ért, mintha valami öntudatlan sejtelem
128 XVIII | megkapta volna figyelmét, mintha meg lett volna afelől győződve,
129 XVIII | János úr sztentorhangja, mintha valakit nagy örömmel fogadna,
130 XVIII | várta bejelentett vendégét. Mintha csak jelszóra érkezett volna,
131 XVIII | oly jelesül elmulattatni, mintha külön-külön mindenkit egy-egy
132 XVIII | azért dicsérjük szépségedet, mintha az érdem volna; szégyelld
133 XVIII | meg az ifjú hölgy kezét, s mintha ugyanazt a beszédet folytatná,
134 XVIII | ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetes sok oka
135 XVIII | sem bocsátott el kezéből, mintha attól tartana, hogy a kedves
136 XVIII | beszélgettek egymással, mintha régi-régi jó ismerősök volnának.~–
137 XVIII | plafonra a festett múzsákra, mintha nem tudná, hogy ki az a
138 XVIII | Fanny érzékenyen ölelte át, mintha örökké ott akarná tartani.~–
139 XIX | tekinték, s úgy tetszék, mintha János úr maga csak most
140 XIX | valamit végezni, úgy tett, mintha ő kérdené azt Fannytól: „
141 XIX | otthonias mindezen dolgokban, mintha örökké grófi házakban nevelkedett
142 XIX | amit hallunk.~– Annyi, mintha nem is szólnánk, csak gondolkodnánk.
143 XIX | embernek egyet sóhajtani. Mintha izzó parázsra tennék, aki
144 XIX | holnap már megint úgy tesz, mintha semmi sem történt volna,
145 XX | fekete szemöldeit leráncolva, mintha keresztül akarna rajta nézni,
146 XX | Olyan képpel és állással, mintha a zöld asztalnál ülne, viszonza,
147 XX | megfordulni, és tovamenni, mintha nem hinné képesnek ellenfelét,
148 XX | hölgyek pedig úgy tettek, mintha oda sem hallgatnának, szomszédjaikkal
149 XX | hova a férj neve volt írva, mintha legalábbis 100-at előlegezni
150 XX | azután elrejté keblébe, mintha a többi 900-at még későbbre
151 XX | elővette, és újra elolvasá, mintha nem emlékeznék egészen a
152 XXI | kifejezésével azon aggodalomnak, mintha egy szál deszkán kellene
153 XXI | önkénytelenül barátnéjára tekinte, mintha azt kérdezné tőle, vajon
154 XXI | bukdácsolva baktatott előre, nem mintha gyorsabban futni nem bírna,
155 XXI | neki-nekifutott egy-egy boglyának, mintha azt hinné, hogy amellett
156 XXII | kezét húzá végig homlokán, mintha el akarná onnan űzni a gondolatot,
157 XXIII | valakinek. Úgy elfelejtettek, mintha sohasem lettél volna. Fennimort
158 XXIII | Kecskerey pedig úgy tett, mintha nem az ő kedvéért beszélne,
159 XXIII | Szolnokon sógorasszonyoddal, de mintha sokkal boldogabbnak, sokkal
160 XXIV | nem merte felütni szemeit, mintha attól tartana, hogy még
161 XXIV | hirtelen összeszedé magát, mintha sejtené, hogy ez ember elől
162 XXIV | üdvözletet, és úgy tett, mintha nem félne tőle.~– Amilyen
163 XXIV | naiv kérdés tőled, Rudolf. Mintha nem tudnád, hogy szokás
164 XXIV | tesz. Ezt nem azért mondom, mintha Kárpáthynénak akarnék ártani
165 XXIV | egész komolyan úgy tett, mintha el akarna menni.~Ekkor természetesen
166 XXIV | mindennap érintkezésbe.~– Mintha Marion kisasszonyt hallanám
167 XXV | összefonva tartá Flóra körül, mintha örökké ott akarná őt tartani,
168 XXV | becsavarodott.~Fanny állva maradt, mintha a földbe gyökerezett volna.~
169 XXV | barátnéd férje, úgy nézesz rá, mintha sohasem láttad volna.~Fanny
170 XXV | virágai mily csodaszépek, mintha úrnőjük közellétét éreznék,
171 XXV | az elhajított virágnak, mintha meg akarná magának jegyezni,
172 XXVI | büszke, kötekedő tekintet, mintha az egész világ az ő inasaival
173 XXVII | sírt, egészen komoly volt, mintha most is tudná már, hogy
174 XXVII | illeszti apró gömbölyű ajkait, mintha tudná ő jól, hogy mit akar
175 XXVII | kezében tartja neje kezét, mintha azt hinné, hogy ezáltal
176 XXVIII| gyakran feláll a szánban, s mintha keresne valamit, széttekinget
177 XXIX | zúgás csap el fülem mellett, mintha valami sebesen elrepült
178 XXIX | hímzett papucs, akkorák, mintha gyermek számára volnának
179 XXIX | kezével a sötétség felé, mintha senkitől sem, csak általa
180 XXIX | visszhangosan zengett el a teremben, mintha egészen üres volna az) –,
181 XXIX | hallgatag férfiarcokon, mintha már ő is közéjök való volna.
182 XXIX | mindenikre oly komolyan tekinte, mintha tudná jól, hogy ezek igen
183 XXIX | gyermek homlokát.~– Hogy örül, mintha tudná, hogy ezentúl te fogsz
184 XXX | gyermeket ölelni, takargatni, mintha valódi anyja volna.~Boldog
185 XXXI | melynek mindegyik betűje mintha egy égő szem volna, mely
|