Part
1 I | tiszttartónak számot adnom.~– No, hát süttessen meg kend
2 I | írok arra, aki megeszi.~– No, hát ide, Vidra. Kapd be
3 I | nem hallott volna jól.~– No, mit félsz tőle? Mikor a
4 I | volna. Akkor volt az!~– No, hát csak szaporán, a tál
5 I | érthetlen szókat makogott.~– No, fogjad a száz forintot –
6 I | Vidrát, de egér öli meg.~– No, ne bolondozz, hiszen semmi
7 I | nesze, még a másik száz is, no, ne tégy úgy, hiszen már
8 I | Hát mi kell, uram?~– No, az, ami a kocsit húzza;
9 I | fordult a szobája felé.~– No, no, ne menjen el azzal
10 I | fordult a szobája felé.~– No, no, ne menjen el azzal a gyertyával,
11 I | détestable földre lépjek.~– No, hát akkor csak fogassa
12 I | Hogyan? Nem értem.~– No, én nem akarok évenkénti
13 I | akkor tán háborút indít?~– No, édes onkli, minek ez a
14 I | öreg tehetetlen haragján:~– No, mit dühösködik, mit échaufirozza
15 II | számomra.~– Én? Biztosítékot? No, most kerül a szakállamra
16 IV | már egyszer volt szó.~– No, adok száz aranyat annak,
17 IV | adja át kisasszonyának.~– No, azokat bizonyosan mind
18 IV | azután? – kérdé a lord.~– No, ez derék. A nemes lord
19 IV | des caricatures”-ben.~– No, ez kemény levágás – szólt
20 IV | nem akart előle kitérni. „No, várj!” monda neki, én mellette
21 IV | név meglepett, miután e nő hazánk leánya.~– Az…~E szó
22 IV | fürdőkre kell vele menni. No már ki ne látná itt megint
23 IV | micsoda mesterségeket tud. No, semmirevaló, hogy lássad,
24 IV | nyakkendőjét igazgatva –, ez a nő magyar születésű, hazánk
25 IV | claqueur-chefnek is van szíve.~No, de szerencsére a claqueur-chef
26 V | szereti szülőit, az rútnak nő fel, mert a szerelem teremti
27 V | Mainvielle betegsége ragályos. A nő átölelte férjét, mellé hajtá
28 V | darabra!~– Tharaud! – esenge a nő. – Ne indulatoskodjál. Sérthet-e
29 VI | nincsen, nem értheti.~– No, mert azt csak nem tagadhatod,
30 VII | afgán erkölcs szigorú! Azon nő házasságtörő volna, s az
31 VII | mert a régi még bírja a nő szerelmét, és ez a régi
32 VII | zsarátnakos falra. Ez a nő vagy a jókkal, vagy a rosszakkal
33 VII | nézve –, hogy ez a kérdéses nő képes magát férje halála
34 VII | tartsanak gyávának, ha azon nő nem teszi kötelességét,
35 VII | lélektani abszurdum. Egy nő, kinek ötven férje volt
36 VII | teljesülnie kell.~Szegény indu nő, ő nem ismeré azon áldást,
37 VII | kapus csengetése, s a hindu nő éles hallása a zárt lépcsőn
38 VII | szemeket csak a szerelmes nő szemei látják benne. Az
39 VII | volt ama híres férfi és nő? – kérdé Flórától, mint
40 VII | érzékeit.~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult hangon,
41 VII | kezdének térni gondolatai.~– E nő egy más éghajlat leánya,
42 VII | elválhatott volna.~És az indu nő kötelességének tartá utána
43 VII | akart magának tenni, hogy e nő halálán legkisebb szomorúságot
44 VIII | nyerje el aztán, aki tudja!~– No, Márton – szól hozzá a bíró –,
45 VIII | nézi az érdekes versenyt.~– No, most mindjárt elibe vág!
46 VIII | hogy ül rajta az a suhanc!… No, Marci, most mindjárt vége
47 VIII | nyugodt szívvel. – Nem tudtam. No, majd a másodszori futásnál
48 VIII | ahol Szent Pál az oláhokat. No, de csak gyere másodszor,
49 VIII | szolgálatjára, nagyságos uram.~– No, te Kis Miska, te derék
50 IX | kevés lesz a kisujjára…~– … No, hát fogadjunk, hogy itt
51 X | kétfelé fordult a szája:~– No, ez szép születésnapi köszöntő!
52 X | mikor a koporsóba teszik.~– No, vezessetek el hozzá délután! –
53 X | következik, hogy el kell venni.~– No, jól van – monda Mayer úr,
54 X | mimikával kísérve szavait:~– No, mi baj, barátom uram, Mayer?~
55 XI | alszik. Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja testvérét,
56 XII | Abellino fejében a terv.~– No, isten velünk, madame –
57 XII | nevében elintézhetni.~– No, tehát fogja ön ezen levelet –
58 XII | Ez kihívás párbajra.~– No, és mi jogon akar ön egy
59 XII | lőtt meg ellenfele helyett. No, nézzék, uraim, amely fa
60 XIII | tisztelettel meghajtá magát.~– No! Menjen már közelebb! –
61 XIII | akkor nem vitte volna el.~– No, csak bízza azt kegyelmed
62 XIII | fekete, és savanyodott meg.~– No, bizony. Hát keresztyén
63 XIII | szoktak megnevezve lenni.~– No, annak hát egyenesen magam
64 XIII | meggyógyít, a kevés megöl.~– No, de lássuk a többieket!
65 XIII | Egy szót sem szóltam.~– No. Ez az ember itt mindig
66 XIII | elődök építtetlen hagytak!~– No, azután holnap nevem estéjére
67 XIII | színésznek, az agárnak.~– No, mit tátja kend a száját? –
68 XIII | amikor Debrecenbe küldtelek? No, most tessék előállni, most
69 XIII | megtiszteltetés.~– Hallja az úr! No, jöjjön ide az úr. Jaj,
70 XIII | álmábul, fülébe kiabálva:~– No, keljen fel, itt a csizma!~
71 XIII | van, hát csak tessék!~– No, ne bolondulj, te Palkó! –
72 XIII | akit én ki nem állhatok.~– No, ugyan sokat is törődik
73 XIII | begombolá, amint illett.~– No, már most kimehet emberek
74 XIII | mellett az asztalnál, s más nő nem volt jelen a lakomán.
75 XIII | lyány lesütve szemeit.~– No, hát válassz magadnak ezek
76 XIII | halasztani másnap délutánig.)~– No, legények, kinek van kedve
77 XIII | Nem a te fogadra szántam. No, leányom, válassz izibe
78 XIII | kullogott elé levett kalappal.~– No, válasszon kend a leányának
79 XIII | jómódú gazda volt az apja.~– No, hát megelégszel vele? –
80 XIII | agyba-főbe ölelgeték egymást.~– No, csakhogy te is itt vagy! –
81 XIII | kiabáljon olyan nagyon már, no! Hát nem látja, hogy a családi
82 XIII | tornácból, s nevetve rákiálta:~– No, te is eljöttél, Marci fiam?
83 XIV | Én? Miről gondolkoznám?~– No, teszem föl arról, hogy
84 XIV | hogy azt megérjük.~– Eredj, no, mit beszélsz, csak nem
85 XIV | tudom, hogy kit szeretsz. No, kimondjam? Ne légy hát
86 XIV | sem lesz fogyatkozásod. No! Vagy jobban szereted, ha
87 XV | tisztességesen, ahogy nekem tetszik. „No, várjatok, gonosz leányok,
88 XV | úgy megríkatta az eset.~– No, no, asszonyom. Ne legyen
89 XV | megríkatta az eset.~– No, no, asszonyom. Ne legyen olyan
90 XV | esett, úgy csúszott a két nő lábaihoz, akik azáltal annyira
91 XV | patyolat öltöny. Ki látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja.
92 XV | Ki látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja. Mit
93 XV | sok rossz gyerek a nyakára nő, s ha megvénül, kidobják
94 XV | házasságot. Erre azt mondta, hogy no jó, ha én nem bízom az ő
95 XV | Abellino, hogy engem elvesz?~– No, a biztosítékot minden percben
96 XV | nagynéném! Mindent tudok. Azon nő, kit anyámnak nevezni irtózom,
97 XV | flegmatice nézett vissza urára.~– No, mit bámulsz? Hajts!~– Valamit
98 XV | közbenjárókat legjobb nélkülözni. No, ez szép volna, ha őt skiccírozná!~
99 XV | használatba vette nevemet. No, csak tessék neki, ha ez
100 XV | percre a társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e úgy
101 XV | kénytelen vigyázni, hogy a nő valakit mást, derék fiatal
102 XV | remegni kell most, hogy e nő szeretni talál! Kárhozat,
103 XVI | gyönge testalkata volt.~– No jó. Abellino le fogja tenni
104 XVII | mit gondolhatott volna!~– No, Boltay mester – monda a
105 XVII | Sajnálom az állatokat.~– No, de kegyed, jó Teréz, csak
106 XVII | kapott Fannytól. A fiatal nő jókedvvel iparkodott írni,
107 XVII | eset, hogy valaki az ifjú nő előtt elmondhassa: „Itt,
108 XVIII | csalnak oda, hanem a szép nő, az elhírhedett, a csodára
109 XVIII | a csodára állított szép nő, ki iránt kétszeres oka
110 XVIII | Miért nincs legalább egy nő, egy jó barátnő közel, kit
111 XVIII | bemutatni. Azt hivé, hogy e nő, ki a finom világ estélyén
112 XVIII | jellemmel bírni.~– Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~–
113 XVIII | ezeket elmondjam.~– Fiatal e nő?~– Éppen nagyságod korából
114 XVIII | valóban?~Úgy dobogott az ifjú nő szíve, midőn a léptek mind
115 XVIII | gazdagságért, mint te). No, de ön is szerencsés kópé,
116 XVIII | ellen. Ily szeretetre méltó nő, mint az öné, oly kincs,
117 XVIII | társaságukat óhajtani.~A két ifjú nő egyedül maradt.~Alig zárult
118 XVIII | legendai szép volt e két nő együttlétében, amint egymást
119 XVIII | egy szegény magára hagyott nő, ki néhány nap múlva egyedül,
120 XVIII | úgy örült neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva zokog.~–
121 XVIII | kicsinylőleg Marion kisasszony. – No, jó. Fiatal hölgyeknél hamar
122 XVIII | nemigen mozdítják elő egy nő jó hírnevét.~– Adieu, adieu.
123 XIX | elővélemény kedvezőbb lett azon nő felől, kit Szentirmayné
124 XIX | Szentirmayné kedélyesen kacagott.~– No, tehát jer ide, szóljuk
125 XIX | szólnánk, csak gondolkodnánk. No, lesz most mindjárt csuklás
126 XXI | kinek arca még ég a szerető nő csókjaitól –, azon hölgyet
127 XXI | magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, a
128 XXII | csak ez volna a szegény nő baja, milyen kevés volna
129 XXII | lelkében reá pazarlott. És e nő és e férfiideál a legboldogabb
130 XXII | gyermek.~Végre túl volt a nő minden veszélyen. Szentirmayné
131 XXIII | lehet annak az oka, hogy e nő boldogabb, hogy e nő elégült?
132 XXIII | hogy e nő boldogabb, hogy e nő elégült? Mert az nem lehet,
133 XXIII | tudnám bizonyítani, hogy e nő valakibe szerelmes, ha azt
134 XXIV | hazafit, mint tekintélyt, kit nő és férfi egyaránt imád,
135 XXIV | Nőknél ez egészen más. A nő születve van arra, hogy
136 XXIV | házikörében is szép legyen, a nő mindig csábító, akár felpiperézve,
137 XXIV | Szentirmayné sokkal finomabb érzésű nő volt, hogysem férjét barátnője
138 XXIV | jellemek szokása. Helyesen érző nő egyszer elmondhatja, hogy
139 XXIV | nyújtá neki kezét.~Szegény nő, alig bírta e néhány szót
140 XXIV | születhetett nálánál szebb nő a világra. Egészen bolond
141 XXIV | hogy soká tart a beszéd. No, jó éjszakát, kedves Rudolf.
142 XXIV | sor engedékenynek lenni.~– No, maradj hát, hiszen csak
143 XXIV | kívánatodra elég komoly.~– No, igen. Te légy komoly, én
144 XXIV | Talán nem egészen. E nő múltjában sok van, ami ez
145 XXIV | több, ami megcáfolja. E nő jelleme tiszteletre méltó.~
146 XXIV | hogy könnyelmű, hogy gyönge nő vagy?~– Ok nélkül?~– Nem
147 XXIV | bizonyosan nem használnak egy nő hírének. És te Kárpáthyné
148 XXIV | legszebb, a legkedvesebb nő szerelme által lehetne boldog,
149 XXIV | tudja, nem az ábrándozó nő téveteg lelke volt-e az,
150 XXV | szóban: „kettecskén”.~A nő még szebb, még kedvesebb
151 XXV | Lehetetlen, hogy a fiatal nő szívesen ne lássa, udvarolni
152 XXV | bűvészet, hogy az élvezetsóvár nő kegyének valami jelével
153 XXV | bizonyítványa legyen kezében e nő gyöngesége felől, hogy azt
154 XXV | elmondhassa neki: „Lásd, ez azon nő, akinek erényeért jótállottál,
155 XXV | tekintet kellene még, és azon nő, kinek szívedet ajándékoztad,
156 XXV | szívét. Ugye, hogy gyönge a nő?”~E tervvel, e szándékkal
157 XXV | meglehetős magányban folytak a nő napjai.~Meg volt e magánnyal
158 XXV | csigára léptem – felele a nő, és elhalványult.~– Bohó
159 XXV | hintóban, mely közelít, nem nő ül, hanem férfi. Kárpáthy
160 XXV | senki sem tudja, mit.~– No, jer hát barátnéd elé –
161 XXV | barátságosan megszorított.~– No, – te is nyújtsd hát neki
162 XXV | család. Három férj és három nő; mindenik férj szorosan
163 XXV | emeletben a férj, az alsóban a nő; úri házasélet. Hanem azért
164 XXV | az azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb
165 XXV | már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy már vétkezett
166 XXV | mélyebb pillantást vethetni e nő jellemébe, s tudnia kellett,
167 XXV | tudni, hogy egy esztelen nő a kétségbeeséssel küzd,
168 XXV | magát keblén, elcsöndesült a nő, elhagyta a zokogást, és
169 XXV | úton.~Mindig azon szegény nő könnyeit érzé kezein, arcán,
170 XXV | a vidám, eleven, kedves nő futott eléje, s édes csókjaival
171 XXV | A nők nem gyöngék.~– No, akkor szent a béke. – Mit
172 XXV | Légy jó e nőhöz, mert e nő nagyon, nagyon boldogtalan.~
173 XXVI | lovag akad, ki a férj vagy a nő után eped, természetesen
174 XXVI | senki sem foga hinni. Azon nő szeret valakit! Szeret valakit
175 XXVII | mellett kétfelől két ismerős nő ül, egyik Teréz, a másik
176 XXVII | keservesen… keservesen…~A nő alszik, és álma örök. Arcán
177 XXVIII| át eszén, hogy hiszen e nő, mielőtt Kárpáthy neje lett
178 XXVIII| érdemelt-e meg ennyit azon nő, ki szenvedett – szeretett –
179 XXXI | fejükhöz vágjon. Míg élt e nő, meg nem mertek előtte állani,
180 XXXI | viszonyban élt volna?~– A nő példánya volt az erénynek –
181 XXXI | kitéve.~Szentirmayné okos nő volt, s kedélyének leleményességében
182 XXXI | dolgokat Rudolfnak, hogy azon nő gyermekkorától fogva szeretett
183 XXXI | vetni, hogy nem anya.)~– No, de az illúzió megvan. Mégis
184 XXXI | szemeit és száját.~(Ez a nő hígvelejű! – gondolá magában
|