Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
nincsenek 8
nini 2
ninon 1
no 184
no- 1
noalak 1
nobili 1
Frequency    [«  »]
185 mintha
185
185 szólt
184 no
181 azután
178 hát
176 elott
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

no

    Part
1 I | tiszttartónak számot adnom.~– No, hát süttessen meg kend 2 I | írok arra, aki megeszi.~– No, hát ide, Vidra. Kapd be 3 I | nem hallott volna jól.~– No, mit félsz tőle? Mikor a 4 I | volna. Akkor volt az!~– No, hát csak szaporán, a tál 5 I | érthetlen szókat makogott.~– No, fogjad a száz forintot – 6 I | Vidrát, de egér öli meg.~– No, ne bolondozz, hiszen semmi 7 I | nesze, még a másik száz is, no, ne tégy úgy, hiszen már 8 I | Hát mi kell, uram?~– No, az, ami a kocsit húzza; 9 I | fordult a szobája felé.~– No, no, ne menjen el azzal 10 I | fordult a szobája felé.~– No, no, ne menjen el azzal a gyertyával, 11 I | détestable földre lépjek.~– No, hát akkor csak fogassa 12 I | Hogyan? Nem értem.~– No, én nem akarok évenkénti 13 I | akkor tán háborút indít?~– No, édes onkli, minek ez a 14 I | öreg tehetetlen haragján:~– No, mit dühösködik, mit échaufirozza 15 II | számomra.~– Én? Biztosítékot? No, most kerül a szakállamra 16 IV | már egyszer volt szó.~– No, adok száz aranyat annak, 17 IV | adja át kisasszonyának.~– No, azokat bizonyosan mind 18 IV | azután? – kérdé a lord.~– No, ez derék. A nemes lord 19 IV | des caricatures”-ben.~– No, ez kemény levágás – szólt 20 IV | nem akart előle kitérni. „No, várj!” monda neki, én mellette 21 IV | név meglepett, miután e hazánk leánya.~– Az…~E szó 22 IV | fürdőkre kell vele menni. No már ki ne látná itt megint 23 IV | micsoda mesterségeket tud. No, semmirevaló, hogy lássad, 24 IV | nyakkendőjét igazgatva –, ez a magyar születésű, hazánk 25 IV | claqueur-chefnek is van szíve.~No, de szerencsére a claqueur-chef 26 V | szereti szülőit, az rútnak fel, mert a szerelem teremti 27 V | Mainvielle betegsége ragályos. A átölelte férjét, mellé hajtá 28 V | darabra!~– Tharaud! – esenge a . – Ne indulatoskodjál. Sérthet-e 29 VI | nincsen, nem értheti.~– No, mert azt csak nem tagadhatod, 30 VII | afgán erkölcs szigorú! Azon házasságtörő volna, s az 31 VII | mert a régi még bírja a szerelmét, és ez a régi 32 VII | zsarátnakos falra. Ez a vagy a jókkal, vagy a rosszakkal 33 VII | nézve –, hogy ez a kérdéses képes magát férje halála 34 VII | tartsanak gyávának, ha azon nem teszi kötelességét, 35 VII | lélektani abszurdum. Egy , kinek ötven férje volt 36 VII | teljesülnie kell.~Szegény indu , ő nem ismeré azon áldást, 37 VII | kapus csengetése, s a hindu éles hallása a zárt lépcsőn 38 VII | szemeket csak a szerelmes szemei látják benne. Az 39 VII | volt ama híres férfi és ? – kérdé Flórától, mint 40 VII | érzékeit.~– És ki volt a ? – kérdé elszorult hangon, 41 VII | kezdének térni gondolatai.~– E egy más éghajlat leánya, 42 VII | elválhatott volna.~És az indu kötelességének tartá utána 43 VII | akart magának tenni, hogy e halálán legkisebb szomorúságot 44 VIII | nyerje el aztán, aki tudja!~– No, Mártonszól hozzá a bíró –, 45 VIII | nézi az érdekes versenyt.~– No, most mindjárt elibe vág! 46 VIII | hogy ül rajta az a suhanc!… No, Marci, most mindjárt vége 47 VIII | nyugodt szívvel. – Nem tudtam. No, majd a másodszori futásnál 48 VIII | ahol Szent Pál az oláhokat. No, de csak gyere másodszor, 49 VIII | szolgálatjára, nagyságos uram.~– No, te Kis Miska, te derék 50 IX | kevés lesz a kisujjára…~– … No, hát fogadjunk, hogy itt 51 X | kétfelé fordult a szája:~– No, ez szép születésnapi köszöntő! 52 X | mikor a koporsóba teszik.~– No, vezessetek el hozzá délután! – 53 X | következik, hogy el kell venni.~– No, jól vanmonda Mayer úr, 54 X | mimikával kísérve szavait:~– No, mi baj, barátom uram, Mayer?~ 55 XI | alszik. Amelyiket ápolják, az meg, és elhagyja testvérét, 56 XII | Abellino fejében a terv.~– No, isten velünk, madame – 57 XII | nevében elintézhetni.~– No, tehát fogja ön ezen levelet – 58 XII | Ez kihívás párbajra.~– No, és mi jogon akar ön egy 59 XII | lőtt meg ellenfele helyett. No, nézzék, uraim, amely fa 60 XIII | tisztelettel meghajtá magát.~– No! Menjen már közelebb! – 61 XIII | akkor nem vitte volna el.~– No, csak bízza azt kegyelmed 62 XIII | fekete, és savanyodott meg.~– No, bizony. Hát keresztyén 63 XIII | szoktak megnevezve lenni.~– No, annak hát egyenesen magam 64 XIII | meggyógyít, a kevés megöl.~– No, de lássuk a többieket! 65 XIII | Egy szót sem szóltam.~– No. Ez az ember itt mindig 66 XIII | elődök építtetlen hagytak!~– No, azután holnap nevem estéjére 67 XIII | színésznek, az agárnak.~– No, mit tátja kend a száját? – 68 XIII | amikor Debrecenbe küldtelek? No, most tessék előállni, most 69 XIII | megtiszteltetés.~– Hallja az úr! No, jöjjön ide az úr. Jaj, 70 XIII | álmábul, fülébe kiabálva:~– No, keljen fel, itt a csizma!~ 71 XIII | van, hát csak tessék!~– No, ne bolondulj, te Palkó! – 72 XIII | akit én ki nem állhatok.~– No, ugyan sokat is törődik 73 XIII | begombolá, amint illett.~– No, már most kimehet emberek 74 XIII | mellett az asztalnál, s más nem volt jelen a lakomán. 75 XIII | lyány lesütve szemeit.~– No, hát válassz magadnak ezek 76 XIII | halasztani másnap délutánig.)~– No, legények, kinek van kedve 77 XIII | Nem a te fogadra szántam. No, leányom, válassz izibe 78 XIII | kullogott elé levett kalappal.~– No, válasszon kend a leányának 79 XIII | jómódú gazda volt az apja.~– No, hát megelégszel vele? – 80 XIII | agyba-főbe ölelgeték egymást.~– No, csakhogy te is itt vagy! – 81 XIII | kiabáljon olyan nagyon már, no! Hát nem látja, hogy a családi 82 XIII | tornácból, s nevetve rákiálta:~– No, te is eljöttél, Marci fiam? 83 XIV | Én? Miről gondolkoznám?~– No, teszem föl arról, hogy 84 XIV | hogy azt megérjük.~– Eredj, no, mit beszélsz, csak nem 85 XIV | tudom, hogy kit szeretsz. No, kimondjam? Ne légy hát 86 XIV | sem lesz fogyatkozásod. No! Vagy jobban szereted, ha 87 XV | tisztességesen, ahogy nekem tetszik. „No, várjatok, gonosz leányok, 88 XV | úgy megríkatta az eset.~– No, no, asszonyom. Ne legyen 89 XV | megríkatta az eset.~– No, no, asszonyom. Ne legyen olyan 90 XV | esett, úgy csúszott a két lábaihoz, akik azáltal annyira 91 XV | patyolat öltöny. Ki látja azt? egy nő, ki neki édesanyja. 92 XV | Ki látja azt? Nő – egy , ki neki édesanyja. Mit 93 XV | sok rossz gyerek a nyakára , s ha megvénül, kidobják 94 XV | házasságot. Erre azt mondta, hogy no , ha én nem bízom az ő 95 XV | Abellino, hogy engem elvesz?~– No, a biztosítékot minden percben 96 XV | nagynéném! Mindent tudok. Azon , kit anyámnak nevezni irtózom, 97 XV | flegmatice nézett vissza urára.~– No, mit bámulsz? Hajts!~– Valamit 98 XV | közbenjárókat legjobb nélkülözni. No, ez szép volna, ha őt skiccírozná!~ 99 XV | használatba vette nevemet. No, csak tessék neki, ha ez 100 XV | percre a társalgást. A szép tekintetén bámultak-e úgy 101 XV | kénytelen vigyázni, hogy a valakit mást, derék fiatal 102 XV | remegni kell most, hogy e szeretni talál! Kárhozat, 103 XVI | gyönge testalkata volt.~– No . Abellino le fogja tenni 104 XVII | mit gondolhatott volna!~– No, Boltay mestermonda a 105 XVII | Sajnálom az állatokat.~– No, de kegyed, Teréz, csak 106 XVII | kapott Fannytól. A fiatal jókedvvel iparkodott írni, 107 XVII | eset, hogy valaki az ifjú előtt elmondhassa: „Itt, 108 XVIII | csalnak oda, hanem a szép , az elhírhedett, a csodára 109 XVIII | a csodára állított szép , ki iránt kétszeres oka 110 XVIII | Miért nincs legalább egy , egy barátnő közel, kit 111 XVIII | bemutatni. Azt hivé, hogy e , ki a finom világ estélyén 112 XVIII | jellemmel bírni.~– Milyen e ? – kérdé a öregtől.~– 113 XVIII | ezeket elmondjam.~– Fiatal e ?~– Éppen nagyságod korából 114 XVIII | valóban?~Úgy dobogott az ifjú szíve, midőn a léptek mind 115 XVIII | gazdagságért, mint te). No, de ön is szerencsés kópé, 116 XVIII | ellen. Ily szeretetre méltó , mint az öné, oly kincs, 117 XVIII | társaságukat óhajtani.~A két ifjú egyedül maradt.~Alig zárult 118 XVIII | legendai szép volt e két együttlétében, amint egymást 119 XVIII | egy szegény magára hagyott , ki néhány nap múlva egyedül, 120 XVIII | úgy örült neki, hogy ezen az ő keblére borulva zokog.~– 121 XVIII | kicsinylőleg Marion kisasszony. – No, . Fiatal hölgyeknél hamar 122 XVIII | nemigen mozdítják elő egy hírnevét.~– Adieu, adieu. 123 XIX | elővélemény kedvezőbb lett azon felől, kit Szentirmayné 124 XIX | Szentirmayné kedélyesen kacagott.~– No, tehát jer ide, szóljuk 125 XIX | szólnánk, csak gondolkodnánk. No, lesz most mindjárt csuklás 126 XXI | kinek arca még ég a szerető csókjaitól –, azon hölgyet 127 XXI | magához, át a nyeregbe. A ájultan borul vállára, a 128 XXII | csak ez volna a szegény baja, milyen kevés volna 129 XXII | lelkében reá pazarlott. És e és e férfiideál a legboldogabb 130 XXII | gyermek.~Végre túl volt a minden veszélyen. Szentirmayné 131 XXIII | lehet annak az oka, hogy e boldogabb, hogy eelégült? 132 XXIII | hogy eboldogabb, hogy e elégült? Mert az nem lehet, 133 XXIII | tudnám bizonyítani, hogy e valakibe szerelmes, ha azt 134 XXIV | hazafit, mint tekintélyt, kit és férfi egyaránt imád, 135 XXIV | Nőknél ez egészen más. A születve van arra, hogy 136 XXIV | házikörében is szép legyen, a mindig csábító, akár felpiperézve, 137 XXIV | Szentirmayné sokkal finomabb érzésű volt, hogysem férjét barátnője 138 XXIV | jellemek szokása. Helyesen érző egyszer elmondhatja, hogy 139 XXIV | nyújtá neki kezét.~Szegény , alig bírta e néhány szót 140 XXIV | születhetett nálánál szebb a világra. Egészen bolond 141 XXIV | hogy soká tart a beszéd. No, éjszakát, kedves Rudolf. 142 XXIV | sor engedékenynek lenni.~– No, maradj hát, hiszen csak 143 XXIV | kívánatodra elég komoly.~– No, igen. Te légy komoly, én 144 XXIV | Talán nem egészen. E múltjában sok van, ami ez 145 XXIV | több, ami megcáfolja. E jelleme tiszteletre méltó.~ 146 XXIV | hogy könnyelmű, hogy gyönge vagy?~– Ok nélkül?~– Nem 147 XXIV | bizonyosan nem használnak egy hírének. És te Kárpáthyné 148 XXIV | legszebb, a legkedvesebb szerelme által lehetne boldog, 149 XXIV | tudja, nem az ábrándozó téveteg lelke volt-e az, 150 XXV | szóban: „kettecskén”.~A még szebb, még kedvesebb 151 XXV | Lehetetlen, hogy a fiatal szívesen ne lássa, udvarolni 152 XXV | bűvészet, hogy az élvezetsóvár kegyének valami jelével 153 XXV | bizonyítványa legyen kezében e gyöngesége felől, hogy azt 154 XXV | elmondhassa neki: „Lásd, ez azon , akinek erényeért jótállottál, 155 XXV | tekintet kellene még, és azon , kinek szívedet ajándékoztad, 156 XXV | szívét. Ugye, hogy gyönge a ?”~E tervvel, e szándékkal 157 XXV | meglehetős magányban folytak a napjai.~Meg volt e magánnyal 158 XXV | csigára léptem – felele a , és elhalványult.~– Bohó 159 XXV | hintóban, mely közelít, nem ül, hanem férfi. Kárpáthy 160 XXV | senki sem tudja, mit.~– No, jer hát barátnéd elé – 161 XXV | barátságosan megszorított.~– No, – te is nyújtsd hát neki 162 XXV | család. Három férj és három ; mindenik férj szorosan 163 XXV | emeletben a férj, az alsóban a ; úri házasélet. Hanem azért 164 XXV | az azért van, mert az a ; a sötét a hím, a nőt világosabb 165 XXV | már megnyerte e nőt, s a azt hivé, hogy már vétkezett 166 XXV | mélyebb pillantást vethetni e jellemébe, s tudnia kellett, 167 XXV | tudni, hogy egy esztelen a kétségbeeséssel küzd, 168 XXV | magát keblén, elcsöndesült a , elhagyta a zokogást, és 169 XXV | úton.~Mindig azon szegény könnyeit érzé kezein, arcán, 170 XXV | a vidám, eleven, kedves futott eléje, s édes csókjaival 171 XXV | A nők nem gyöngék.~– No, akkor szent a béke. – Mit 172 XXV | Légy e nőhöz, mert e nagyon, nagyon boldogtalan.~ 173 XXVI | lovag akad, ki a férj vagy a után eped, természetesen 174 XXVI | senki sem foga hinni. Azon szeret valakit! Szeret valakit 175 XXVII | mellett kétfelől két ismerős ül, egyik Teréz, a másik 176 XXVII | keservesenkeservesen…~A alszik, és álma örök. Arcán 177 XXVIII| át eszén, hogy hiszen e , mielőtt Kárpáthy neje lett 178 XXVIII| érdemelt-e meg ennyit azon , ki szenvedettszeretett – 179 XXXI | fejükhöz vágjon. Míg élt e , meg nem mertek előtte állani, 180 XXXI | viszonyban élt volna?~– A példánya volt az erénynek – 181 XXXI | kitéve.~Szentirmayné okos volt, s kedélyének leleményességében 182 XXXI | dolgokat Rudolfnak, hogy azon gyermekkorától fogva szeretett 183 XXXI | vetni, hogy nem anya.)~– No, de az illúzió megvan. Mégis 184 XXXI | szemeit és száját.~(Ez a hígvelejű! – gondolá magában


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License