Part
1 I | iránta való szándéka.~– Hát mit tud kend adni vendégeinek? –
2 I | Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához
3 I | tiszttartónak számot adnom.~– No, hát süttessen meg kend nekünk
4 I | egeret.~– Csak egyet?~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol
5 I | állatok az egérnél, mi van hát azon elszörnyednivaló, hogy
6 I | arra, aki megeszi.~– No, hát ide, Vidra. Kapd be ízibe!~–
7 I | volna. Akkor volt az!~– No, hát csak szaporán, a tál tisztességéért.~–
8 I | kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy adok száz
9 I | elnyelte a corpus delictit.~– Hát, te csalárd semmirekellő! –
10 I | magyarul?~– Nem.~– Az rossz. Hát maga a kocsmáros?~– Én vagyok;
11 I | kocsmáros?~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan jön?
12 I | hanem azt, ami kell.~– Hát mi kell, uram?~– No, az,
13 I | département-okat, ez érzékeny.~– Hát megkövetem, az úr miféle
14 I | végtére ő is kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk, van-e
15 I | Ah, çà, ez intéressant. Hát nincs itt vendégszoba?~–
16 I | ördög az a Jancsi úr?~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta
17 I | Ah, c’est fort, ez erős! Hát itt oly patriarkális élet
18 I | keresztneveik vannak? Eh bien, hát mi baj van Jancsi úrral?
19 I | idegenre, hogy keresse fel hát annak a szobának az ajtaját,
20 I | magyarul taníttatott. Béla! Hát nemesembernek való név az?
21 I | szomorúság kezdett elvonulni.~– Hát mi hozza most ide az urat –
22 I | velök egy asztalnál eszik.~– Hát még?~– Hogy egész háremet
23 I | s vérig verekesznek.~– Hát aztán?~– És annyira különc
24 I | détestable földre lépjek.~– No, hát akkor csak fogassa az úr
25 I | gyújtanom.~– Quae diable! Hát hogy mer ilyet mondani?~–
26 II | szalonban fognak beszélni. – Hát mi újság Párizsban, kedves
27 II | beszédét.~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem mindezt
28 III | jólesik, de olyan jólesik.~– Hát jöjjön velünk – mondá a
29 III | dörgő szavával közbeszólt:~– Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak,
30 IV | nevetett Debry. – De hagyjátok hát elmondanom, mi történt tovább,
31 IV | farkasszemet kellett nézni. Hát amint rátekint, majd a föld
32 IV | közönség tomboló kacajára. Hát nem érdekes tréfa ez?~Rudolf
33 IV | megint a világos malíciát? Hát az-e a világ rende, hogy
34 IV | szokott szökni a közönség. Hát nem jól van így?~– Dicső,
35 IV | nagyobb gorombaságot mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim,
36 IV | respektusod legyen előtte, hát íme, nézz ide! Azzal kivontam
37 IV | kalapját és eltávozott.~– Hát ti semmit sem fogtok mozdítani,
38 IV | felizgatott óriások kedélyének.~– Hát viszed-e őket haza? – kérdé
39 V | gyöngélkedni, lefeküdni?~S hát olyat hallott-e már valaki,
40 V | férje beteg? Isten neki, hát hívasson hozzá orvost, ő
41 V | mit beszélnek körülöttük… Hát ide jutottunk!…~Jozefine
42 VI | és otthagyta a páholyt.~– Hát érdemes ennek igazat mondani? –
43 VII | bírtak vele prüszkölni.~– De hát nincs itt közelében nagy
44 VII | odahajtani a lovakat?~– Hát mit tegyek? Itt az előfogattalan
45 VII | most mind odaégnek.~– De hát ki kell őket szabadítani.~–
46 VII | hallják önök ezt a sírást? Hát nincs mód e gyermekeket
47 VII | arccal a gavallér.~– De hát az a másik, aki onnan leereszkedik
48 VII | aki segített neki benne. Hát éppen nincs abban az emberben
49 VII | rögtön akadt vállalkozó. Hát nem közülünk valót jelent
50 VII | rossz élceit megnevetni. – Hát azután megkapta-e a csókot?~–
51 VII | kérdené magában: „Lesz-e hát isteni hatalom, mely őt
52 VII | ce! Ecco ce! Megálljon ön hát. Íme, egy fogadás, melyet
53 VIII | kimondani a szedtevettét. Hát! Még le se feküdt.~Varju
54 VIII | mondta a tisztelendő úr.~– Hát szándékozol-e még az idén
55 VIII | üvegeit, fizette a város.~– Hát azt számolod-e, édes öcsém,
56 VIII | Parancsolsz-e még valamit, Márton?~– Hát! A cigányok húzzák az én
57 VIII | zsibongó víg kacaj válta fel.~Hát ezúttal azt a tréfát gondolta
58 VIII | vesztette el a koronát?~De hát ki lesz akkor? A koronát
59 VIII | reszketett a dühtől –, váljék el hát köztünk, hogy melyikünk
60 VIII | király fogsz lenni, ugye? Hát mit mívelsz ez alatt az
61 VIII | Sohasem láttam egyiket is.~– Hát megállj te, Miska. Mit szólnál
62 VIII | akkor bocsáttassék be.~– Hát ez micsoda új módi! – kiálta
63 VIII | is meglepetik általa.~– Hát, szerelmes öcsém, tudod-e,
64 VIII | meg a kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~–
65 VIII | pünkösdi királyságod.~– Hát aztán? – kérdé Miska legkisebb
66 VIII | csiszolva selyemkendőjével.~– Hát aztán! – kiálta Jancsi,
67 VIII | ki kezdett dühbe jőni. – Hát aztán e perctől fogva nem
68 VIII | fogva nem vagy többé úr!~– Hát mi vagyok?~– Mi vagy? Paraszt
69 VIII | Százhúszezer forinton! Hát hol és mikor találtál te
70 IX | tollát a kalamárisba mártja? Hát az ott, aki háttal van fordulva?
71 IX | lesz a kisujjára…~– … No, hát fogadjunk, hogy itt lesz! –
72 IX | magyarázatokkal szolgálni:~– Hát a jó fiú szerelmes ajánlatokat
73 IX | szabadított ki.~– Ezért volt hát oly kedve Fanny erényeire
74 IX | hazaérkező társaitól. – Hát mit beszélt Kárpáthy? Ugye,
75 IX | Ugye, fölséges volt?~– Hát azt mondta, hogy „Én az
76 X | születésem napjára. Nézze hát!~E szókkal odanyújtá Teréznek
77 X | úr nem állhatta tovább.~– Hát titeket mi lelt? Mi bajotok?
78 X | legalább nem szenved többet.~– Hát miért nem hívatnak neki
79 X | mintha az orrát fúná.~– Hát hol fekszik? – kérdé megerősítve
80 X | Mayer úr. – Akkor talán hát mégsem egészen igaz az,
81 X | tiszta szándokkal van iránta, hát vegye el, hanem a művésznő
82 X | ez már egészen más; de hát legalább ne iparkodjék Matildot
83 X | Szeretném tudni, miért? Hát nem nevelem-e én őt tisztességesen?
84 X | nevelem-e én őt tisztességesen? Hát lehet-e énellenem valakinek
85 X | legharagosabb hangon ráordíta:~– Hát miért mondja el az úr nekem
86 X | és pártfogást.~– Micsoda? Hát azt gondolja az úr, hogy
87 XI | amit a gazdag nem is ismer!~Hát hallhatni-e, hogy a gazdagok
88 XI | szabja a feddhetlen erényt. Hát mi kell több?~Krammné elfogadta
89 XI | becsületesen nincs megszolgálva! Hát még a másik pont: a művészi
90 XII | Szeret-e, nem szeret-e?” Hát még, ha valaki szemökbe
91 XII | ifjúnak marcona tekintettel.~– Hát hol van a mester?~– E bizalmával
92 XII | kielégítésére megbízott.~– Nos? Hát aztán?~– Tehát – szólt Sándor,
93 XII | szükség fog lenni. Mit, hát a csontfűrészt miért nem
94 XII | álltam, oda fúródott a golyó; hát diszkréció ez, tulajdon
95 XIII | savanyodott meg.~– No, bizony. Hát keresztyén ember kegyelmed,
96 XIII | megnevezve lenni.~– No, annak hát egyenesen magam vagyok az
97 XIII | lehetett volna tőle kapni.~– Hát mit csináljon szegény ember?
98 XIII | idegennek adjam a bányákat? Hát ha csillagokkal fizetne!
99 XIII | Odanyargalunk nagy sietve, hát erdőnek sem híre, sem hamva.
100 XIII | ültettek volna szépen sorba. Hát ez az én nagy költséggel
101 XIII | mindig a fülembe beszél; hát lehet ilyen lárma mellett
102 XIII | észrevegye, miszerint csalják? Hát nincs-e annyi pénze, hogy
103 XIII | jó hogy eszembe juttatod. Hát te mikor adsz számot arról
104 XIII | nem szabad termeszteni? – Hát azért hívattam az urat,
105 XIII | két órakor talpon van.~– Hát még ki van itt?~– Itt van
106 XIII | visszamegy.~– A bolondos! Hát még kik érkeztek?~– Az úri
107 XIII | nagy bolond vagy te, Palkó. Hát más senki sincs itt?~– Más?
108 XIII | ráncot talált öltözetén.~– Hát valaki, valami különös,
109 XIII | be simplex ember kend!~– Hát mit tudom én, kit vár a
110 XIII | nagyságos úrnak az kedvére van, hát csak tessék!~– No, ne bolondulj,
111 XIII | sokat is törődik az vele.~– Hát iszen ne is törődjék vele;
112 XIII | hogy én ki nem állhatom.~– Hát miért nem állhatod ki, te
113 XIII | egészsége felől tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos
114 XIII | kedvedben vagy ma, te Palkó; hát az aprószentek itt vannak-e?~–
115 XIII | asztagot mint tavaly.~– Hát komédiások nem jöttek?~–
116 XIII | ábrázolatban – görögtűz mellett.~– Hát miért az előszobámban és
117 XIII | Úgy! Biz igazad van. Hát miért nem harangoznak még?~–
118 XIII | lyány lesütve szemeit.~– No, hát válassz magadnak ezek közül
119 XIII | gazda volt az apja.~– No, hát megelégszel vele? – kérdé
120 XIII | felkacagott rá.~– Minek hívtad hát ide az apádat?~Marcinak
121 XIII | kiabáljon olyan nagyon már, no! Hát nem látja, hogy a családi
122 XIII | családi billikom van odatéve? Hát gondoltam, hogy ha az a
123 XIII | hozhatná a jus primae noctist. Hát mi újság Kárpátfalván?~Bizonyos
124 XIII | erkélyen álló Abellino előtt.~– Hát a kalapod, pimasz? Ki küldi
125 XIV | Arról bizonyos vagyok.~– Hát ahhoz mit szólsz, hogyha
126 XIV | No, kimondjam? Ne légy hát olyan gyáva. Mit sóhajtozol
127 XIV | szégyent is el lehet felejteni, hát még ha vele együtt a jogos
128 XIV | szállta meg egyszerre lelkét.~Hát olyan magasan volnának ezen
129 XV | kiadtam, ami lelkemen volt. „Hát már ez így fog menni mindig?
130 XV | ez így fog menni mindig? Hát ti már azt sem kérditek,
131 XV | mi illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem fogjátok
132 XV | magatokat becsületesen viselni, hát már énnekem sohasem lehet
133 XV | becsületes emberrel találkozom?” Hát, uram, e szavakra, mint
134 XV | csak elszörnyedtem, uram. Hát így kell tinektek bánnotok
135 XV | magamat általok tartatnom, hát elég nagy Pozsony városa,
136 XV | egészen őrült volt miattad!~Hát ennyire vagyunk?~Fanny most
137 XV | nem lehet mindig leány. Hát azt mondja, addig titokban
138 XV | Negyedrésznyi jövedelme volt.~– De hát, mama, igazán mondta azt
139 XV | bizonyára nőül veendi őt, hát csak mindig azt mondja neki.~
140 XV | bosszú szikrái azokban.~Hát még a vőlegény, János úr!
141 XV | nagyságos Kecskerey úrnak.~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda?
142 XV | annyit kölcsönzött, akar-e hát voltaképpen valahára meghalni,
143 XVI | kicsit hánykolódott, hogy hát adjanak neki egyenes kardot,
144 XVI | ismert határt.~– Mit akartok hát velünk? Minek hoztatok hát
145 XVI | hát velünk? Minek hoztatok hát ide, komédiát játszani?
146 XVII | halaványabb lett a falnál.~– Hát majd egyszer a télen, jó
147 XVII | mikor kérdezték tőle, hogy hát maga azalatt miből él, azt
148 XVIII | nehéz ne legyen neki.~– Hát mit hozott nekem, édes jó
149 XVIII | beszélünk többé semmit, hát akkor én itt maradok nálad
150 XIX | természet nála, és nem szokás.~– Hát még ki?~– Még egy árulkodó,
151 XIX | rágalmazni, bántani nem fog. Hát ezt kitalálod-e?~Fanny félig
152 XXI | mégis eljött!~Kijött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb
153 XXI | hódítani, embert és állatot!~– Hát a Matyi hol van? – kérdé
154 XXI | kezében tartva azt kérdé:~– Hát én ne féltselek téged?~Fanny
155 XXI | itt-amott. Most mutassa meg hát, hogy ő ellenében mit tud!~
156 XXII | felsóhajtani: „Ismét új nap!”!~Hát a férj, a jó öreg?~Kárpáthy
157 XXIV | kellemessé tenni reám nézve.~– De hát miért megy el éppen az ünnepély
158 XXIV | igen komolyan beszélni.~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott
159 XXIV | engedékenynek lenni.~– No, maradj hát, hiszen csak tréfáltam –
160 XXIV | felelsz rá csintalanul. Jer hát ide; játsszunk találós meséket.
161 XXIV | homlokát csókolni.~– De kiről hát?~– Nem kínozlak vele. Elmondom.
162 XXV | valóságos filantróp!~– De hát meddig fog e vesztegzár
163 XXV | sem tudja, mit.~– No, jer hát barátnéd elé – sürgetőzék
164 XXV | Flóra jő – hebegé remegve.~– Hát ki más? – kérdé János. Bárkit
165 XXV | igényt a gyanakodásra. – Hát ki jön más?~– Ez Flóra férje –
166 XXV | megszorított.~– No, – te is nyújtsd hát neki kezedet – szólt nejéhez
167 XXV | valamit kellett rá felelni.~– Hát még ha ismerős volna nagysád
168 XXV | meg akar szakadni a szíve, hát csak szakadjon meg.~Az az
169 XXVI | bizonyosan kedvező híreket hoz.~– Hát mit csinál az én kedves
170 XXVI | gondolva, hogy alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni
171 XXVI | tudni?~– Akarom tudni!~– Hát – a férje.~– Ez ostoba gúny! –
172 XXVIII| kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre ily
173 XXVIII| hozza e helyre ily órában, hát ön kit keres itt a halottak
174 XXVIII| megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert a szívbeli érzés?
175 XXVIII| Rudolf elgondolkozott.~Hát nem érdemelt-e meg ennyit
176 XXX | elváltozott a halálban. Hát még akik életében látták
177 XXXI | bohóságokkal? – kérdé valaki.~– Hát lehet azt tudni, hogy ő
178 XXXI | Kecskerey nevetve.~– De hát mi lesz azon esetben Abellinóból? –
|