bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

4501 XIII   |              megbotránkozva kiálta Jancsi úr a széke mögött álló Palkóra:~–
4502 XIII   |                  Palkóra:~– Mi ez? Minek itt a teríték?~– Ugyan, ne kiabáljon
4503 XIII   |                      no! Hát nem látja, hogy a családi billikom van odatéve?
4504 XIII   |                    Hát gondoltam, hogy ha az a másik eljön, legyen neki
4505 XIII   |                      szóra, tetszett neki ez a figyelem, megveregeté Palkó
4506 XIII   |                 nincs – mormogá ez durcásan.~A leves elhallgattatá egy
4507 XIII   |                     elhallgattatá egy percre a vendégsereget, ki-ki jó
4508 XIII   |                   ki-ki jó appetitust kívánt a szomszédjának, s azután
4509 XIII   |                     azután hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. Jobb
4510 XIII   |                   asztal alatt, s ecetet önt a szomszédja poharába, ha
4511 XIII   |                      más asztalt foglalt el. A háttérben állt egy oszlopos
4512 XIII   |                peristyl, közepét foglalva el a feldíszített színpad, melyről
4513 XIII   |       ködfátyolképeket fog mutogatni, azután a diákok közremunkálása mellett
4514 XIII   |                      meghalt, szétnyittatnak a háttérben levő szárnyajtók,
4515 XIII   |              szerzeményei.~Javában folyt már a vígság; dal, zene, pohárcsörgés
4516 XIII   |                      áldást ne mondott volna a házigazdára. Jókedvű volt
4517 XIII   |                  mint másszor. Este is lett, a hajdúk nagy karos tartókban
4518 XIII   |             tartókban gyertyákat hoztak elé, a pohár csengett egyre. Hátul
4519 XIII   |                  pohár csengett egyre. Hátul a függönyös peristylben harcias
4520 XIII   |                     s egyszerre széttárulván a hátulsó ajtók, az elcsendesült
4521 XIII   |                  napok kezdenek kigyulladni, a tűzijátékos mesterművei,
4522 XIII   |                     tűzijátékos mesterművei, a futó röppentyűk kékre, rózsaszínre
4523 XIII   |                     váló csillagokat szórtak a sötétkék éjben, s a tüzes
4524 XIII   |                  szórtak a sötétkék éjben, s a tüzes cseresnyefa aranyesőben
4525 XIII   |                     vissza helyére, megtudva a küldött szájából, hogy Abellino
4526 XIII   |                  beteg; hanem amit óhajtott, a névnapi ajándékot ezennel
4527 XIII   |              legénynek dolgot adott felhozni a hosszú ládát, melybe a születésnapi
4528 XIII   |              felhozni a hosszú ládát, melybe a születésnapi ajándék volt
4529 XIII   |                   minden vendég megláthassa.~A láda minden szegletén erős
4530 XIII   |                    Vajon mi lehet e ládában? A vendégek összedugták fejeiket,
4531 XIII   |                    Egyszerre széttágult mind a négy kapocs, a láda négy
4532 XIII   |               széttágult mind a négy kapocs, a láda négy oldala négyfelé
4533 XIII   |                     mindenfelé!~Szép ajándék a hetvenedik születésnapra:
4534 XIII   |               szemfedővel letakarva, tetején a Kárpáthy család ősi címerei,
4535 XIII   |              hallható, nehéz, fuldokló, mint a szíven talált vadállaté.
4536 XIII   |                     szíven talált vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása
4537 XIII   |             iszonyúan megbántott öreg, amint a koporsót meglátta, amint
4538 XIII   |                    esett hanyatt karszékébe.~A vér fagyott meg azok ereiben,
4539 XIII   |              zsibongó zajjal kezdett bomlani a társaság, néhányan a főúrhoz
4540 XIII   |                 bomlani a társaság, néhányan a főúrhoz futottak, hogy ágyába
4541 XIII   |                      után kiáltoztak, többen a koporsót vették le az asztalról;
4542 XIII   |                  mellett, Kiss és Kutyfalvi.~A hajdani pünkösdi király
4543 XIII   |                  öntudatlanul szorítá öklébe a nehéz aranyserleget, mely
4544 XIII   |                  orgyilkos!~S azzal, ami bor a serlegben volt, a megtámadott
4545 XIII   |                    ami bor a serlegben volt, a megtámadott szeme közé önté.~
4546 XIII   |                 megtámadott szeme közé önté.~A többiek egyik rémületből
4547 XIII   |                     többiek egyik rémületből a másikba estek, ki-ki kereste
4548 XIII   |                  dolgok fognak még történni.~A megcsúfolt verekedő a megbántás
4549 XIII   |              történni.~A megcsúfolt verekedő a megbántás után lassan felemelkedett
4550 XIII   |                     letörlé halavány arcáról a bort, s közbámulatra – ahelyett,
4551 XIII   |                      ily szomorú véget érjen a tréfa, s midőn Kiss szemébe
4552 XIII   |                  bele minden tagja, nem érzé a megbántást s megcsúfolást,
4553 XIII   |              megbántást s megcsúfolást, csak a rémületet, mely e szavakra
4554 XIII   |                       ordítá rá Kiss, s mint a veszett vad keresztülszökve
4555 XIII   |        keresztülszökve az asztalon, rárohant a szökni készülőre, s megragadá
4556 XIII   |                    uram, hanem ha elejtettük a vadat, megüljük a torát!~
4557 XIII   |                 elejtettük a vadat, megüljük a torát!~Kutyfalvi szemeit
4558 XIII   |                  Kutyfalvi szemeit elfutotta a vér, kezével megtámadója
4559 XIII   |                      annál irtózatosabb volt a tusa; nincs rémítőbb a puszta
4560 XIII   |                  volt a tusa; nincs rémítőbb a puszta kézzel való harcnál.
4561 XIII   |                egyszerre félrekapta fejét, s a másik percben Kutyfalvi
4562 XIII   |                 bezúzott homlokkal terült el a küszöbön.~A vendégsereg
4563 XIII   |              homlokkal terült el a küszöbön.~A vendégsereg rémülten futott
4564 XIII   |                   hagyták el minden irányban a Kárpáthy-kastélyt. Iszony
4565 XIII   |                   szállt vendégül abba, csak a tűzijáték röppentyűi szálltak
4566 XIII   |                      röppentyűi szálltak még a magasba, s óriási égő betűkkel
4567 XIII   |                    betűkkel kiírva ragyogott a távolba a „Kárpáthy” név.~*~
4568 XIII   |                   kiírva ragyogott a távolba a „Kárpáthy” név.~*~Kutyfalvi
4569 XIII   |                    természetesebb, mint hogy a kárpátfalvi kastélyból lélekszakadva
4570 XIII   |                menekülő vendégek útba ejtsék a szomszéd lakot; már ha csupa
4571 XIII   |           keresztyéni kötelességből is, hogy a betört fejű uraság felüdültének
4572 XIII   |                  mulaszthatta volna el, hogy a jelenlevő Kárpáthy Abellino,
4573 XIII   |                  Kárpáthy Abellino, most már a Kárpáthy-család roppant
4574 XIII   |                   karszékében, azt megütötte a guta; ha rögtön meg nem
4575 XIII   |                   bele, s voltak többen, kik a barátságos részvét önkényt
4576 XIII   |                   támadó ösztönével unszolák a nagyra becsült ifjút, hogy
4577 XIII   |                     lefoglalni, lepecsételni a holmikat, nehogy valaki
4578 XIII   |                     híreket várni be, s csak a temetés hírére jelenni meg.
4579 XIII   |                    vajon aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot érdeklő kodicillust –,
4580 XIII   |                     nem lehet vele aláíratni a kodicillust.~Követték még
4581 XIII   |                     urat több főtisztviselői a Kárpáthy-család uradalmainak,
4582 XIII   |                 bővebb részleteket is tudtak a haldokló testi állapota
4583 XIII   |                 agyonlövi, csak hagyják nála a borbélyt, ahhoz több bizalma
4584 XIII   |              Abellino jó előjelenségnek vevé a tiszttartók megjelenését,
4585 XIII   |              kegyeibe felkoldulni. Valójában a régi gazdának meg voltak
4586 XIII   |                  Senki sem merte neki ígérni a holnapi napot.~Harmadnap
4587 XIII   |                 holnapi napot.~Harmadnap még a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak
4588 XIII   |                   már ekkor boszontani kezdé a sok hálálkodás; ezekkel
4589 XIII   |                  tőlök, hogy ezentúl ő fogja a földi gondviselés dolgait
4590 XIII   |                     kiadá parancsban, hogy ő a Kárpáthy-uradalmak tiszti
4591 XIII   |                     levő hivatalnok tartozik a bajuszát mint dísztelen
4592 XIII   |                   kinövést, menten kiirtani! A tiszttartók, kasznárok haladéktalanul
4593 XIII   |                     engedelmeskedtek; csupán a hajdúk között akadt egy-kettő,
4594 XIII   |                teljesítik, lefaragák azok is a sok esztendeig ápolt s annyi
4595 XIII   |             arcaiknak, s megköszönték szépen a gombos frakkot, bársonybugyogót,
4596 XIII   |               cserélni.~Negyednap nem maradt a halál révén álló Kárpáthy
4597 XIII   |                 pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató, Palkó, a
4598 XIII   |                     a jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány.
4599 XIII   |                 Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött.
4600 XIII   |                      és Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött. Gyárfásnak
4601 XIII   |                       kellett mindenüve írni a köszöntő versbe, hogy az
4602 XIII   |                     és gratulált. Hiába, még a bolondok között is van kvalifikáció.~
4603 XIII   |                     napján együtt imádkoztak a templomban, együtt ittak
4604 XIII   |                     kalandok meséiből, miket a jámbor öregre tudtak, kinél
4605 XIII   |                   Szólta, szidta, rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett,
4606 XIII   |                       aki csak beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában
4607 XIII   |            beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában a kukták, a tornácon
4608 XIII   |                teremben az urak, a konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk,
4609 XIII   |                  urak, a konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, s aligha
4610 XIII   |               konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, s aligha volt valaki
4611 XIII   |                   Talán azóta el is temették a boldogtalant.~Hatodnap aztán
4612 XIII   |                   lováról leugrott, meglátta a pukkancsi tiszttartó a tornácból,
4613 XIII   |              meglátta a pukkancsi tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:~–
4614 XIII   |                      esett egy héttel később a lakodalmad, új földesurad
4615 XIII   |                   földesurad úzusba hozhatná a jus primae noctist. Hát
4616 XIII   |                     hívja az urakat. Ez volt a legtermészetesebb vélemény.~–
4617 XIII   |               vélemény.~– Egy levelet hoztam a tiszttartó úrnak! – szólt
4618 XIII   |                     szólt hidegvérrel Marci; a tiszttartó nagy megbotránykozására
4619 XIII   |                   álló Abellino előtt.~– Hát a kalapod, pimasz? Ki küldi
4620 XIII   |                kalapod, pimasz? Ki küldi azt a levelet?~Az első kérdésre
4621 XIII   |              kérdésre vállat vonított Marci, a másodikra azt felelte, hogy
4622 XIII   |             másodikra azt felelte, hogy neki a jószágigazgató adta.~A tiszttartó
4623 XIII   |                  neki a jószágigazgató adta.~A tiszttartó felszakítá a
4624 XIII   |                      A tiszttartó felszakítá a levelet, s zöld karikát
4625 XIII   |                       s zöld karikát hánytak a szemei, ahogy beletekintett.~
4626 XIII   |                     volt az, melyben tudatja a Kutyfalvi-kastélyba gyülekezett
4627 XIII   |                többet képpel se forduljanak.~A tiszttartó olyan képet csinált,
4628 XIII   |             örvendetes hír, kézről kézre adá a levelet a többi tisztitársaknak
4629 XIII   |                   kézről kézre adá a levelet a többi tisztitársaknak is,
4630 XIII   |                      és írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt
4631 XIII   |                     cselédek közt is megtevé a veszélyes irat a leverő
4632 XIII   |                     megtevé a veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek
4633 XIII   |               vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán, s ahol van ni!
4634 XIII   |                    se hivatal, se bajusz. Ki a fejét vakarta, ki ríva fakadt,
4635 XIII   |                     síró arccal tudtul adák. A nagy filozófusi férfiú hidegvérrel
4636 XIII(1)|                                    Ellentéte a „szemenkint” kifejezésnek.~
4637 XIV    |                    nagy változásokon ment át a nábob; termete annyira megcsappant
4638 XIV    |                      öltönyeit nem viselheti a nagy bőség miatt, arcáról
4639 XIV    |                  bőség miatt, arcáról elmúlt a lázas veresség, szemei körül
4640 XIV    |                 lázas veresség, szemei körül a mámoros pöffedés; az emberekkel
4641 XIV    |             becsületes tisztviselőket keres; a dorbézoló mulatságokat kerüli,
4642 XIV    |                      Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi király
4643 XIV    |           Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi király egymásra
4644 XIV    |                 mulatságos, dicsőséges tromf a koporsóküldésre; még most
4645 XIV    |                    koporsóküldésre; még most a fiatal rouék az ő rovására
4646 XIV    |                  számára olyan szerep készül a saját maga szerzette vaudeville-ban,
4647 XIV    |                    nagymértékben képes leend a közönség jókedvét felgerjeszteni.~
4648 XIV    |                    terve után. Értjük alatta a szép polgárleány ellen intézett
4649 XIV    |           polgárleány ellen intézett hajhát.~A meghiúsult kísérletek csak
4650 XIV    |               növelték az ingert, s minthogy a cél megközelítése nehézségekkel
4651 XIV    |                      szerelmes kezdett lenni a leányba; nem a fogadás,
4652 XIV    |                 kezdett lenni a leányba; nem a fogadás, nem a hiúság, nem
4653 XIV    |                  leányba; nem a fogadás, nem a hiúság, nem a kérkedés ösztönzé
4654 XIV    |                   fogadás, nem a hiúság, nem a kérkedés ösztönzé csupán,
4655 XIV    |                    hogy őt elcsábítsa, hanem a legmakacsabb szenvedély,
4656 XIV    |                Boltay mester éppen kinn állt a kapujában, s hátratett kezében
4657 XIV    |                    les, hogy azt meghajítsa.~A jámbor férfiúnak nagyon
4658 XIV    |                    férfiúnak nagyon meggyűlt a fejfájása, amióta Fanny
4659 XIV    |                   Fanny ügyébe avatta magát. A patvarba! Szép provinciát
4660 XIV    |                  ablakredőny, már azt hiszi, a szerelmes csábító mászik
4661 XIV    |                 kaputja zsebjében viszi haza a szerelmes levelet; minden
4662 XIV    |                     és sohasem lát; óh, ezek a legmulatságosabb gúnytárgyai
4663 XIV    |                 legmulatságosabb gúnytárgyai a divatköltészetnek, ha olvassátok
4664 XIV    |             divatköltészetnek, ha olvassátok a vidám Boccaccio Dekameronját,
4665 XIV    |                      árnyék után futnak, míg a szerencsés kéjelgő furfangos
4666 XIV    |                olvasmányok fogadtatnak, hogy a költő sokkal háladatosabb
4667 XIV    |                szerepet választa magának, ha a könnyelműség és az édes
4668 XIV    |                   hogy morált prédikáljon, s a társadalom fenéit gyógyítgassa.~
4669 XIV    |                   kis falusi jószága valahol a hegyek között; az első ijedségben
4670 XIV    |             sziklatoronyba volt zárva; azért a korhelység gavallér istene,
4671 XIV    |                      egyszer e nemes utánzói a görög isteneknek kitűzének
4672 XIV    |                 áldozatul, hiába töröd rajta a fejedet, édes poétám, miként
4673 XIV    |                     akaszd fel, pusztítsd el a csábítót, mert meg nem menekülsz
4674 XIV    |                       hogy hová rejték előle a leányt, s néhány nap múlva
4675 XIV    |                    néhány nap múlva már egy, a házhoz tartozó cselédet
4676 XIV    |                    olvasókönyvébe lopni. Azt a cselédet rögtön elkergette
4677 XIV    |                     s mulatságképpen kiveték a kártyán a tapasztalatlan
4678 XIV    |             mulatságképpen kiveték a kártyán a tapasztalatlan leánynak,
4679 XIV    |                      lenni, mint kánikulában a bivaly. Dúlt, fúlt, szörnyű
4680 XIV    |                      dolgokra készült, leüti a derekát, akit megkap! Igen,
4681 XIV    |               furfangos lény, ki nem fogy ki a leleményességből, kinek
4682 XIV    |                   mint az ő rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba legényével,
4683 XIV    |                legérzékenyebb részére, éppen a szíve kellő közepére gázolhasson.
4684 XIV    |                   gázolhasson. Ez jobban fog a fickónak fájni, mintha odalőtt
4685 XIV    |                 magyar urat segít leszállani a hajdú.~Az öreg úr nyájasan
4686 XIV    |                  maradjon hátra, megszólítja a kézművest.~– Ez itt Boltay
4687 XIV    |                    Boltay mester háza, uram?~A megszólított annyira el
4688 XIV    |                    hogy felelet helyett csak a fejével bólintott.~– Tán
4689 XIV    |                helyre gondolataiból, s abban a képzeletben volt, hogy ez
4690 XIV    |                  éltes úr mosolygott, karját a mesterébe ölté, s kitűnő
4691 XIV    |                     fel, hogy menjen be vele a házba, mert hosszú beszédök
4692 XIV    |                    beszédök leend egymással.~A mester engedett a szónak,
4693 XIV    |                 egymással.~A mester engedett a szónak, bevitte az urat
4694 XIV    |                 furcsa mosolygással tekintve a mesterre –, legelsőbb is
4695 XIV    |                     fennhangon elmondani azt a szedtevettét, ami már a
4696 XIV    |                      a szedtevettét, ami már a szájára akadt. Tudom én
4697 XIV    |                    egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt zárdai
4698 XIV    |                     addig… meg ne kapjak itt a közelemben egyet azok közül
4699 XIV    |                  közelemben egyet azok közül a hímes pillangók közül, mert
4700 XIV    |                  alatt vagyok, ő pedig nekem a nyakamon van. Ő azt akarja,
4701 XIV    |               valószínűleg rövidebb utam van a halálig, mint neki, a küzdés
4702 XIV    |                    van a halálig, mint neki, a küzdés nagyon egyenlőtlen
4703 XIV    |               fegyverekkel történik. Ő nekem a minap nevem napjára egy
4704 XIV    |                  akar ajándékozni, itt lakik a szomszédban az esztergályos.~–
4705 XIV    |                    legyen ön türelmetlen; az a bot csak embléma. Nekem,
4706 XIV    |                     ki!~– Semmit sem ért ön. A jószág ősi, azt senkire
4707 XIV    |                    hagyni nem lehet, mert az a törvényes örökösre marad,
4708 XIV    |                örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes örökös. Szép örökség!
4709 XIV    |                      kiálta fel elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra,
4710 XIV    |          elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra, mintha alig hihetné,
4711 XIV    |                   örökölni fog, és engem még a föld alatt is üldözni fogna
4712 XIV    |                    egy méltatlan utód szórja a szelekbe, ossza darabokra,
4713 XIV    |                 Másfél millió! – sóhajta fel a kézműves, alig hallva, amit
4714 XIV    |                  kézműves, alig hallva, amit a főúr azután mondott. Nem
4715 XIV    |                     főúr azután mondott. Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja
4716 XIV    |                     mondott. Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja volt az,
4717 XIV    |                kívánás sóhaja volt az, hanem a rémületé, az elszörnyedésé!
4718 XIV    |              ellenében mit nyomhat az erény, a szegény ember akarata, becsületessége?
4719 XIV    |                    lehetetlen! Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „
4720 XIV    |                    forint!”~Kárpáthy megfogá a kézműves karját, hogy jobban
4721 XIV    |                   fog végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom sérteni,
4722 XIV    |              végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom sérteni, ahogy
4723 XIV    |                      beszédében, s hátraveté a karszékben magát, mintha
4724 XIV    |                      hogy mit fog rá mondani a kézműves. Az csak fejével
4725 XIV    |                    mintha tökéletesen értené a dolgot.~– Ha énnekem gyermekem
4726 XIV    |                    az asztalra –, hah! Ennél a gondolatnál újra kezdek
4727 XIV    |               visszatértem emberek csodájára a halál országából, midőn
4728 XIV    |                   ami e részben önt érdekli.~A kézműves agyában merő zavar
4729 XIV    |                     jó bolond” címmel ismert a világ, a még hátralevő napokat
4730 XIV    |                       címmel ismert a világ, a még hátralevő napokat szeretném
4731 XIV    |               szeretném arra fordítani, hogy a bolond címet kiköszörüljem
4732 XIV    |                  érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De én tudom,
4733 XIV    |                      De én tudom, uram, hogy a gazdagság nem boldogság.
4734 XIV    |                   úrhoz adtak nőül, s tegnap a Dunából vonták ki mint öngyilkost,
4735 XIV    |                  maradt, s nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~– Üljön
4736 XIV    |                      többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen családból
4737 XIV    |                      van oltva születése óta a könnyelműség; nevelése nagyravágyás,
4738 XIV    |                törekvés iskolájában történt, a szigorúbb évek csak elnyomák,
4739 XIV    |           indulatokat, miket magával hozott. A bűnt ünnepelve, a szigorúságot
4740 XIV    |                    hozott. A bűnt ünnepelve, a szigorúságot kinevetve látta;
4741 XIV    |                   valaki azt mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy
4742 XIV    |                 mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy ez az édes.
4743 XIV    |                   szigorú elveiben nevelheté a gyermeket, akkor jótállhatna
4744 XIV    |                 vette őt gyámsága alá, midőn a szív már ismer! S nincs
4745 XIV    |                      szív már ismer! S nincs a világnak oly bűvésze, aki
4746 XIV    |              ismerettől többé megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret
4747 XIV    |                   lelkében már gyökeret vert a nagyravágyás, a fényleni,
4748 XIV    |                gyökeret vert a nagyravágyás, a fényleni, kitűnni törekvés.
4749 XIV    |                   mint hidegült el egyszerre a választott szegény ifjú
4750 XIV    |                    hogy hangja alig tartozik a tűrhetőbbek közé, de az
4751 XIV    |                     majd eljönnek az unalom, a szenvedély, a vér követelései,
4752 XIV    |                     az unalom, a szenvedély, a vér követelései, néha az
4753 XIV    |                   önfeledő pillanat, melyben a szív rossz tanácsadóira
4754 XIV    |                    sietnek alkalmat nyújtani a bukásra, mert szépségének
4755 XIV    |               bukásra, mert szépségének híre a legmagasabb körökig felhatott,
4756 XIV    |             felhatott, és egyúttal erényeié. A patvarba! Az erény a legingerlőbb
4757 XIV    |               erényeié. A patvarba! Az erény a legingerlőbb csalétek! Sohase
4758 XIV    |                      azt nem akarjátok, hogy a tolvajok felkeressék, és
4759 XIV    |                gazdag főúr kér tégedet nőül; a kérő nem fiatal, nem szép,
4760 XIV    |                       hogy az úri név fénye, a gazdagság hatalma boldogítni
4761 XIV    |                     ajánlatot elfogadni?” Ha a leány azt mondja rá: „Nem!”,
4762 XIV    |                  önnek gyámapai kötelessége. A válaszadásra egy héti határidőt
4763 XIV    |                    hagyok. Egy hét múlva ezt a bizalmas emberemet, ki itt
4764 XIV    |                   bizalmas emberemet, ki itt a hintó mellett ácsorog, fogom
4765 XIV    |                     fogom ide küldeni – mert a netaláni kosarat mégsem
4766 XIV    |                     nem feledtem-e itten. Ha a válasz tagadó, akkor ön
4767 XIV    |                    akkor ön visszaküldi tőle a gyűrűt, ha pedig ajánlatom
4768 XIV    |                    érte magam.~Ezzel fölkelt a főúr, s barátságosan megszorítván
4769 XIV    |                     Kárpáthy igazat mondott. A leány a csábító képnek nem
4770 XIV    |                      igazat mondott. A leány a csábító képnek nem fog ellentállhatni,
4771 XIV    |                     azon körben, melybe csak a vak szerencse emelte, le
4772 XIV    |                     érdeme; ha elfogadja azt a hódolatot, amivel a szépségnek
4773 XIV    |                      azt a hódolatot, amivel a szépségnek áldoznak, mennyit
4774 XIV    |                   Lelke öntudatát adja érte, a gazdagság nem fogja kárpótolni
4775 XIV    |                    tiszteletre méltó; egyike a leggazdagabb főuraknak kínál
4776 XIV    |                    szerencséjének? Bizonyára a világ őrültnek fogná mondani,
4777 XIV    |                  hogy eltitkolja azt egészen a lyány elől. De nem, az méltatlan
4778 XIV    |                     Úgy van, ez elejét veszi a bajnak. Sietett Sándort
4779 XIV    |                  Sietett Sándort felkeresni.~A derék ifjú éppen remekét
4780 XIV    |                Sándor – szólítá meg az ifjút a mester –, remeked valóban
4781 XIV    |                  Mert látod, én már meguntam a bajlódást, s szeretném fiatalabb
4782 XIV    |                     fiatalabb vállakra rakni a gondokat. Te viszed helyettem
4783 XIV    |                gondokat. Te viszed helyettem a munkát, és azután a jövedelemben
4784 XIV    |                helyettem a munkát, és azután a jövedelemben osztozunk.
4785 XIV    |                 Fáradság nélkül akarok jutni a jövedelemhez.~– Azt tehetem,
4786 XIV    |                         És azután – folytatá a mester –, milyen derék lesz,
4787 XIV    |                  lesz, ha te asszonyt hozasz a házhoz, és énnekem gyönyörűségem
4788 XIV    |               rukkolni egyenesen! Megmondani a leánynak, hallod-e szívem,
4789 XIV    |                  násznagyod, még ma megkérem a leányt neked, s holnap,
4790 XIV    |                      kezét, azután kifordult a szobából. Ki tudja, mi baja
4791 XIV    |                   csinált ez ideig, de midőn a fiú elment, két könnycsepp
4792 XIV    |              szeméből. Ő is sejté, ő is félt a gondolattól, hogy Sándor
4793 XIV    |                     megelőző kérő ajánlatára a leány igent mondana, akkor,
4794 XIV    |                  Sándor számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta
4795 XIV    |                      az ifjú iránt; de akkor a második ajánlatra mit fog
4796 XIV    |                     hidegségével védi magát?~A terv jól volt fogalmazva.~
4797 XIV    |                 kellemes kis völgyben fekvék a Kárpátok között, védencét
4798 XIV    |                       védencét felkeresendő.~A falusi élet gondjai és élvei
4799 XIV    |                      parasztemberek beszéde, a rendes és mégis változatos
4800 XIV    |               gondolatokra szoktaták lelkét; a hiúság, nagyravágyás, divatszenvedély,
4801 XIV    |          nagyravágyás, divatszenvedély, ezek a műveltség fattyai, elvesznek,
4802 XIV    |                       elvesznek, eltörpülnek a szent természet ölében.~
4803 XIV    |                      sorra, hogy felszóratta a gabonát a szérűkön, be is
4804 XIV    |                   hogy felszóratta a gabonát a szérűkön, be is mérte, rovást
4805 XIV    |                  vágva róla, mekkorát nőttek a nemes oltványok a faiskolában,
4806 XIV    |                     nőttek a nemes oltványok a faiskolában, hány rajt eresztettek
4807 XIV    |           faiskolában, hány rajt eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei
4808 XIV    |                  termett, hogyan fonatja ezt a télen gyolcsnak, sávolyos
4809 XIV    |                abrosznak!~Boltay megcsipkedé a leányka arcát, mely oly
4810 XIV    |                   hiszen te mindenhez értesz a világon. Dejszen téged már
4811 XIV    |                  szólt alig bírva jókedvével a mester. – Vénebb vagyok
4812 XIV    |                      nénihez, én addig futok a vacsorát elkészíteni.~Azzal
4813 XIV    |                  vacsorát elkészíteni.~Azzal a legcsintalanabb pukerlivel
4814 XIV    |              pukerlivel lehajolva megcsókolá a mester kezét, s trallázva,
4815 XIV    |                 trallázva, szökdelve tűnt el a konyhába, mint egy gyermek,
4816 XIV    |                      felkeresni. Fanny egész a terítés idejéig nem jött
4817 XIV    |                     terítés idejéig nem jött a szobába, csak akkor jelent
4818 XIV    |                    helyzettel megismertetni.~A főúr ajánlata őt is leveré.
4819 XIV    |              ragyogvány, hatalom mellett még a szégyent is el lehet felejteni,
4820 XIV    |                       hát még ha vele együtt a jogos tisztelet ajánltatott.~
4821 XIV    |                       Sokszor próbálta Teréz a leány szívét, előhozta előtte
4822 XIV    |                    véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt, dicsérte,
4823 XIV    |                    tréfás célzatokkal, mikre a lyánka hasonló tréfával
4824 XIV    |                     tudott megfelelni. Végre a cselédek széthordták az
4825 XIV    |                   ünnepélyesre vált. Megfogá a leányka két kezét, s odavoná
4826 XIV    |                   mondá ki egyenesen, nehogy a kerülgetéssel valamit sejtessen
4827 XIV    |                      valamit sejtessen vele.~A leány felsóhajtott, és nem
4828 XIV    |                      és nem felelt semmit.~– A kérő derék fiatalember,
4829 XIV    |                      Sándor az – szólt közbe a leány.~Boltay mester elhallgatott.
4830 XIV    |                 semmi rendkívüli abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~
4831 XIV    |                 titkot tudhassa.~Vártak mind a ketten Fanny szavára.~–
4832 XIV    |                    Szegény Sándor! – sóhajta a leány.~– Miért sajnálkozol
4833 XIV    |                      örömet, hanem magadnak; a fiú oly derék legény, hogy
4834 XIV    |                  mondá:~– Úgy ne menj hozzá.~A két öreg szemeiben önkénytelen
4835 XIV    |                      boldognak láthatnák. És a sors másképpen akarja.~Fanny
4836 XIV    |                  szíve ügyei felől, az annak a jele, hogy sokat kellett
4837 XIV    |                  szólt:~– Kelj fel, leányom. A szívet erőtetni nem lehet,
4838 XIV    |                 közbe Boltay nyakába borulva a lyánka. – Ha valakit tudnék
4839 XIV    |                      tudósítani; mert látod, a világban a leány kérőit „
4840 XIV    |                       mert látod, a világban a leány kérőit „szerencsének”
4841 XIV    |                 János.~Itt éppen felkacagott a leány.~– Ah, az a kövér
4842 XIV    |                felkacagott a leány.~– Ah, az a kövér póktermetű ember!~–
4843 XIV    |                  akar belőle tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem venni,
4844 XIV    |                       jux”-ot csináljon vele a világban. Ah, még erre nem
4845 XIV    |                    felegyenesedve járt végig a szobában; a két öreg örömtől
4846 XIV    |        felegyenesedve járt végig a szobában; a két öreg örömtől ragyogó
4847 XIV    |                     Fanny csintalanul odaült a jó öreg ölébe.~– Lássa,
4848 XIV    |                 Boltay mester kacagott, hogy a könnyei csorogtak bele.
4849 XIV    |                      Tehát mégsem igaz, amit a vén tapasztalás mint ércből
4850 XIV    |                     lehet erős, s megvetheti a gazdagság ragyogványát akkor,
4851 XIV    |                     kellene kinyújtani, hogy a hatalmat mint jegygyűrűt
4852 XIV    |                 Adjak kosarat hozzá? – kérdé a dévaj lyánka.~– Nem szükség,
4853 XIV    |                      megérti így is – nevete a mester; még a jó Teréz is
4854 XIV    |                    is – nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett, pedig
4855 XIV    |                       Egészen elnyomta benne a Sándor miatti keservet azon
4856 XIV    |                    fogják vehetni! Koldusok!~A leányt összecsókolák mind
4857 XIV    |                    leányt összecsókolák mind a ketten, s jó éjt kívánva
4858 XIV    |                  előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. Ah, de nem
4859 XIV    |                     Teréz lelke eltévedezett a múlt és jelen eseményei
4860 XIV    |                    engedik kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az
4861 XIV    |                       mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön, mi ott
4862 XIV    |                   tündérei. Ablakán besütött a hold, az ábrándozók csillaga,
4863 XIV    |                      az ábrándozók csillaga, a vidék csendes volt, a lég
4864 XIV    |              csillaga, a vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan éj, melyben
4865 XIV    |                    lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék1 előjönnek berkeikből,
4866 XIV    |                berkeikből, s kereket hánynak a harmatos fűben; mikor a
4867 XIV    |                      a harmatos fűben; mikor a tündérek szedik a csillagok
4868 XIV    |                      mikor a tündérek szedik a csillagok hamvát, s az a
4869 XIV    |                     a csillagok hamvát, s az a vénember ott a holdban pengeti
4870 XIV    |                  hamvát, s az a vénember ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat;
4871 XIV    |                    ezüstfelhők alakjában jár a bűv csillagról csillagra,
4872 XIV    |                    csillagról csillagra, jár a gyermekrém a fekete éji
4873 XIV    |                  csillagra, jár a gyermekrém a fekete éji pillangón repkedve; …
4874 XIV    |                  pillangón repkedve; … mikor a fiatal leányok nem tudnak
4875 XIV    |                   álmodnak ébren.~Hol jártak a szűz lélek tétova gondolatai?
4876 XIV    |                    tétova gondolatai? Jártak a boldogság, jártak-e a szerelem
4877 XIV    |                 Jártak a boldogság, jártak-e a szerelem után, tévedeztek-e
4878 XIV    |                  szerelem után, tévedeztek-e a hallottak nyomán, követték-e
4879 XIV    |                    követték-e nyomrul nyomra a tudás, az emlék száraz,
4880 XIV    |                     vagy repkedtek szanaszét a csillagos jövőben, repülve
4881 XIV    |                      felé, melyről azt hiszi a gyermek, hogy az a földre
4882 XIV    |                     hiszi a gyermek, hogy az a földre köröskörül lehajlik.~
4883 XIV    |                      Nem jutott eszébe akkor a gyámja által tudtul adott
4884 XIV    |                 tudtul adott kettős ajánlat; a magányos órák ihlete kitörölte
4885 XIV    |                   ihlete kitörölte emlékéből a szomorú ifjú arcát és a
4886 XIV    |                      a szomorú ifjú arcát és a bohó vénemberét, kik őt
4887 XIV    |                      akarják venni.~És ilyen a világ. Egy ifjú szeret egy
4888 XIV    |                   ifjú szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes, és
4889 XIV    |                     és így fut egyik csillag a másik után, és sohasem éri
4890 XIV    |                      most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen – az elfelejthetlen?
4891 XIV    |                    bánatban utána eped, mint a holdnak nincs tudata a kórosról,
4892 XIV    |                  mint a holdnak nincs tudata a kórosról, ki sugarait követi,
4893 XIV    |                     Csak egy könnyű karcolás a szíven, minő a rózsa töviseé,
4894 XIV    |                      karcolás a szíven, minő a rózsa töviseé, és azután
4895 XIV    |           fájdalomról gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik; naponkint
4896 XIV    |                      szeretve, és azután ott a csendes hant alatt hallgatni
4897 XIV    |                 csendes hant alatt hallgatni a lágy zokogást, mit a szánó,
4898 XIV    |               hallgatni a lágy zokogást, mit a szánó, méla részvét hoz
4899 XIV    |                      szánó, méla részvét hoz a sírkövi oltárra.~Miért nem
4900 XIV    |                     vágynál, mely hasonlatos a holdkóri delejhez…?~Hiszen
4901 XIV    |                      látni az arcot, hallani a hangot, mely imádott bálványaé,
4902 XIV    |              titokban önelégülten szívni fel a halálos mérget, mely a néma
4903 XIV    |                   fel a halálos mérget, mely a néma szerelemből támad.~
4904 XIV    |                   Boltay, Teréz? Ha megvetve a derék, férfias, nemes szívű
4905 XIV    |                suttogott az ingerlő ábra.~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni
4906 XIV    |                   ingerlő ábra.~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni
4907 XIV    |                       szerelem viszi előtted a napfáklyát2, az fog vezetni
4908 XIV    |                   rossz világokon keresztül, a többi mind csak ámulat.~
4909 XIV    |                       ittasítsd meg lelkedet a világ gyönyörképeinek tündér
4910 XIV    |                      egyik csillagban, másik a másikban. Az álom jó tanácsot
4911 XIV    |                      különös meglepetés várt a két öreg gyámra. Fanny megkéré
4912 XIV(2) |                                    Így hívja a csillagászat az oly álló
4913 XV     |                                          XV. A vadász a veremben~Boltay
4914 XV     |                                 XV. A vadász a veremben~Boltay és Teréz
4915 XV     |              határozatának, nem szóltak soha a férjhezmenetel felől, hanem
4916 XV     |                      idő alatt, mint szokás, a kiházasítási cikkek után
4917 XV     |           fényesebbeket fog vehetni, ha majd a főúr neje lesz, de legalább
4918 XV     |                      előveheti, ha néha-néha a nagyvilág zajából a polgári
4919 XV     |                néha-néha a nagyvilág zajából a polgári csendélet szerény
4920 XV     |                      volt arra szükség, mert a szomorú alak sietett megmondani,
4921 XV     |               beszélte magát.~– Én vagyok az a szerencsétlen Mayerné –
4922 XV     |                    Boltay úr lábaihoz, elébb a kezeit, azután a térdeit,
4923 XV     |                       elébb a kezeit, azután a térdeit, utoljára a csizmáit
4924 XV     |                   azután a térdeit, utoljára a csizmáit csókolva össze,
4925 XV     |                 porát csókolhassam, hogy még a másvilágon is érte könyöröghessek.
4926 XV     |                    érte könyöröghessek. Maga a minden igazak őriző angyala,
4927 XV     |                     ilyet valaha ember? Nem. A szívem megreped, ha el kell
4928 XV     |                     elmondom. Meg kell tudni a világnak, de leginkább meg
4929 XV     |                milyen iszonyatos egy anyának a kínszenvedése, akinek rossz
4930 XV     |                  elköltözött e gyalázat elől a világból, nem bírta meg
4931 XV     |                    bírta meg azt, beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam
4932 XV     |                      érez, még ha rosszak is a gyermekei, csak szereti
4933 XV     |                   álló esztendeig tűrtem azt a szégyent, az isten csudája,
4934 XV     |                   hajai. Végtére tegnap volt a napja, hogy megsokalltam
4935 XV     |                     napja, hogy megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam,
4936 XV     |                     az utcára kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes
4937 XV     |                       uram, e szavakra, mint a megtestesült hárpiák, úgy
4938 XV     |                     tartjuk-e úri módon? Azt a ruhát is én vettem, ami
4939 XV     |                      ami most rajta van. Azt a fejkötőt is tőlem kapta,
4940 XV     |                   egy szalmaszéke nincs, ami a saját keresménye volna,
4941 XV     |                      keserves fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig
4942 XV     |               fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig vitte a zokogást
4943 XV     |                      Itt a fuldoklásig vitte a zokogást a beszélő, de azért
4944 XV     |                 fuldoklásig vitte a zokogást a beszélő, de azért csak folytatta
4945 XV     |           betegágyaitoknál eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam
4946 XV     |                      magam szájától elvontam a falatot, csak hogy tinektek
4947 XV     |                      tartottam, magam voltam a szolgáló, csak hogy ti kisasszonyok
4948 XV     |               meghunyászkodnék, nekem áll az a legnagyobbik, s nagy pikantul
4949 XV     |                   Pozsony városa, vegyem elő a kapitálisaimat, fogadjak
4950 XV     |                    szállást, válasszam külön a bútoraimat, vitessem el
4951 XV     |                      bútoraimat, vitessem el a gardróbomat, és éljek nálok
4952 XV     |         megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a ruhákat, amiket ők vettek
4953 XV     |                     idejében viseltem, mikor a konyhán magam főztem, hogy
4954 XV     |                  főztem, hogy legyen ezeknek a culáknak mit enni; azokat
4955 XV     |                    sem tudtam, mit csinálok. A Dunának megyek, ez volt
4956 XV     |                      Dunának megyek, ez volt a legelső gondolatom. Hanem
4957 XV     |                    valami angyal súgta volna a fülembe: „Hiszen van még
4958 XV     |               valahol valamelyik szegletében a háznak adnak helyet, ahol
4959 XV     |                  megeléglette szenvedéseidet a mennyei felség.” Ezzel jöttem
4960 XV     |                   falatot, s ha az úr kitilt a házból, ha a leányom nem
4961 XV     |                    az úr kitilt a házból, ha a leányom nem akar látni,
4962 XV     |                    falatot elfogadjak többet a gyalázatos, a háladatlan
4963 XV     |              elfogadjak többet a gyalázatos, a háladatlan gyermekektől;
4964 XV     |                szegény jó uramnak, akit ezek a rossz gyermekek vittek a
4965 XV     |                     a rossz gyermekek vittek a sírba, a Dunába.~Boltay
4966 XV     |                    gyermekek vittek a sírba, a Dunába.~Boltay mester fejében
4967 XV     |                Dunába.~Boltay mester fejében a sok mindenféle közül az
4968 XV     |                ragadt meg legerősebben, hogy a jámbor asszonyság még ma
4969 XV     |                     az által elkövetni, hogy a faliszekrényből egy tányér
4970 XV     |                   eszem én különben is, mint a madár, csak annyit tesz
4971 XV     |                  volnék. Többet érne énnekem a világ minden jóságainál
4972 XV     |                 milyen jól játszott benne az a Wildner, akkor is úgy megríkatta
4973 XV     |                 olyan elkeseredett – biztatá a siránkozó anyát –, amit
4974 XV     |                 mennyből leszállt angyal. De a leányom, óh, a leányom nem
4975 XV     |                    angyal. De a leányom, óh, a leányom nem fog engemet
4976 XV     |                  jobb lelkű, minthogy anyját a nyomorúságban meg ne ismerné.
4977 XV     |                      múlva velem jön falura, a többit azután bízza énrám.~
4978 XV     |                   jelenés elől, s ott hagyta a szobában a tisztes asszonyságot,
4979 XV     |                      s ott hagyta a szobában a tisztes asszonyságot, megígérve
4980 XV     |                teljes öltözettel tért vissza a házba, mellyel Mayernénak
4981 XV     |           hazánkfiának, P. H. Lázárnak, kire a legelegánsabb delnő rábízhatta
4982 XV     |               legelegánsabb delnő rábízhatta a piperevásárt, az nagyon
4983 XV     |               teljesen fölequipírozva magát, a tükörbe tekintett, egyedül
4984 XV     |                     tekintett, egyedül levén a szobában, meg nem állhatta,
4985 XV     |                   felett! – Hogy fognak majd a leányok odahaza és a galant
4986 XV     |                    majd a leányok odahaza és a galant ifjú urak nevetni,
4987 XV     |                  meglátják!~Mit?~Igen, igen, a leányok és a galant ifjú
4988 XV     |                     Igen, igen, a leányok és a galant ifjú urak odahaza.~
4989 XV     |                    Mayerné nem veszett össze a leányaival, azok sem kergették
4990 XV     |                     nem is volt neki szükség a Dunába ugrani, hanem így
4991 XV     |                 Dunába ugrani, hanem így áll a dolog:~Abellino (ismét ő)
4992 XV     |                   utóbbi idők kudarcai által a dühig fokozott szenvedéllyel
4993 XV     |                    az utolsó százezer pengőt a második millióból. Abellino
4994 XV     |                      szüntelen volt egy kéme a cselédségből az eszélyes
4995 XV     |                   által tudósítani Párizsból a legelső kárpátfalvi eseményekről,
4996 XV     |                     küldött Abellinónak, ami a visszafizetésben természetesen
4997 XV     |                  múlva természetesen megérté a másik levélből, hogy a nagybátya
4998 XV     |               megérté a másik levélből, hogy a nagybátya élve maradt, de
4999 XV     |                    élve maradt, de már akkor a pénz útban volt, s éppen
5000 XV     |                        Ennyi éppen elég lesz a sikerre.~Ő maga csinálá