bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

5001 XV     |                   sikerre.~Ő maga csinálá ki a tervet, miszerint Mayerné (
5002 XV     |                    anya!) ravaszul férkőzzék a Boltay család körébe, utolsó
5003 XV     |                 utolsó leányához, és – tudja a többit.~Hatvanezer pengőben
5004 XV     |                    pengőben alkudtak meg, ha a terv sikerül.~Lehetséges
5005 XV     |                   szép pénz, abból ő magának a takarékpénztárba tesz harmincezret,
5006 XV     |          takarékpénztárba tesz harmincezret, a másik harmincezret pedig
5007 XV     |                     biztosítva vannak holtig a szükséget látás ellen; s
5008 XV     |                      eladja: – az erényt. És a hatvanezer forinttal jól
5009 XV     |                  leányának.~Tehát mégis – az a bűnös, aki vesz.~Mert ha
5010 XV     |  rabszolga-kereskedők.~Egy óra múlva előállt a szekér. Boltay mester kérte
5011 XV     |                  szekér. Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott Mayernét,
5012 XV     |          szíveskedjék felülni, és ne mutassa a kocsis előtt, hogy sír,
5013 XV     |                   nagy megerőtetésébe került a jó asszonyságnak.~Boltay
5014 XV     |                   nem ült mellé, hanem kiült a kocsishoz. Azzal menté magát,
5015 XV     |                 szokott ülni, mert fél, hogy a kocsis elalszik, a lovak
5016 XV     |                      hogy a kocsis elalszik, a lovak elragadják a szekeret
5017 XV     |                 elalszik, a lovak elragadják a szekeret s több efféle;
5018 XV     |                   pedig voltaképpen úgy állt a dolog, hogy bármily nagy
5019 XV     |                   tisztelte, becsülte légyen a magát megjavított asszonyságot,
5020 XV     |                      városa láttára.~Vevé is a gyeplűt és ostort a kocsis
5021 XV     |                  Vevé is a gyeplűt és ostort a kocsis kezéből, s úgy elhajtott
5022 XV     |                     kezéből, s úgy elhajtott a városból, mintha valami
5023 XV     |                   amiért sietnie kell.~Midőn a falu végére értek, leszállt
5024 XV     |                  falu végére értek, leszállt a szekérről, s lesütött szemekkel
5025 XV     |                  dolga, azazhogy beszéde van a zsidóval, akará mondani
5026 XV     |                      zsidóval, akará mondani a göröggel, csak tessék azért
5027 XV     |                  göröggel, csak tessék azért a házához hajtatni, azért
5028 XV     |                   azért ő hamarább hazakerül a kertek alatt, s mire a szekér
5029 XV     |             hazakerül a kertek alatt, s mire a szekér odaér, ő is otthon
5030 XV     |                 együgyű hazudságot elmondani a derék ember, talán most
5031 XV     |                    először életében, arra is a végső szükség kényszeríté;
5032 XV     |                szükség kényszeríté; ő bizony a kertek alatt elébb otthon
5033 XV     |                     otthon akart lenni, mint a szekér megérkezik, s előre
5034 XV     |                    véghez is vivé, hogy mire a kocsizörgés az utca végén
5035 XV     |                 hallatszott, már ő kint állt a kapuban vendégét elfogadandó,
5036 XV     |               fölösleges buzgalommal kiabált a kocsisra:~– Erre hajts,
5037 XV     |                     Erre hajts, ne menj neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!~
5038 XV     |                    neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!~A két hölgy künn
5039 XV     |                sárnak, jól kitérj a kapunak!~A két hölgy künn állt a folyosón.
5040 XV     |               kapunak!~A két hölgy künn állt a folyosón. Fanny éppen akkor
5041 XV     |                      Fanny éppen akkor jövén a kertből, előre leoldá nagy
5042 XV     |                  Teréz is letevé kezéből azt a perpetuum mobilét, amit
5043 XV     |                    kötésnek neveznek, nehogy a tűkkel ki találja szúrni
5044 XV     |                  szúrni testvérje özvegyének a szemét.~Mayerné asszonyság,
5045 XV     |               szállni, hanem csak úgy leesni a szekérből, amit azonban
5046 XV     |                  szekérből, amit azonban sem a kocsis, sem Boltay mester
5047 XV     |                      szépen, s úgy tették le a földre; azt azonban semmiképpen
5048 XV     |                    meg nem gátolhatták, hogy a jeles asszonyság valamennyi
5049 XV     |                   aratók előtt el ne játssza a csodát, amit leánya számára
5050 XV     |                   térdre esett, úgy csúszott a két nő lábaihoz, akik azáltal
5051 XV     |                     Boltay mester szedte fel a földről, kit nagyon bosszantani
5052 XV     |             szájtátók láttára megy véghez ez a szcéna.~– Ugyan, Mayerné
5053 XV     |                      ha megölik, sem térdel.~A jó kézműves még a nemzeti
5054 XV     |                    térdel.~A jó kézműves még a nemzeti büszkeséget is segélyül
5055 XV     |                lábacskáira egyebet is húzzon a kis házi papucsoknál, s
5056 XV     |               lehajolt Mayernéhoz, s mielőtt a botrány megtörténhetett
5057 XV     |                 felemelte őt magához, melyet a kegyes anya ölelésnek véve,
5058 XV     |                    egyik könnyekbe olvad fel a találkozásnál, a másik hideg,
5059 XV     |                   olvad fel a találkozásnál, a másik hideg, mint a fagy.~
5060 XV     |           találkozásnál, a másik hideg, mint a fagy.~Végre sikerült az
5061 XV     |              egyesült törekvéseinek Mayernét a pitvarból a szobába betuszkolni,
5062 XV     |           törekvéseinek Mayernét a pitvarból a szobába betuszkolni, ott
5063 XV     |                   tenni előtte, hogy itt fog a szobában lakni; erőnek erejével
5064 XV     |               erejével ki akart menni. Elébb a padláson akart hálni, azután
5065 XV     |                 padláson akart hálni, azután a konyhában a cselédek között,
5066 XV     |                    hálni, azután a konyhában a cselédek között, végtére
5067 XV     |                     egy pincegége, csak hogy a leányát láthassa onnan. –
5068 XV     |                      s azután engedé magának a beszédhez jött Mayerné által
5069 XV     |                 Mayerné által elmondatni azt a hosszú históriát, ami az
5070 XV     |             előadásában célszerűen vegyítvén a valót a költészettel, néha
5071 XV     |                 célszerűen vegyítvén a valót a költészettel, néha annyira
5072 XV     |                      annyira belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával
5073 XV     |                     vagy egészen újra kezdte a felvett szöveget, ami Boltay
5074 XV     |                       Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné lakául szánt szobát
5075 XV     |                 szobát siettek rendbe hozni. A jó asszonyság csak azon
5076 XV     |                    magyarázni az érzést, sőt a magáét elmondva, azt még
5077 XV     |                 lépését.~Mikor készen voltak a szobarendezéssel, Teréz
5078 XV     |                  Nemigen alkalmas arra, hogy a gyermeki szeretetet újra
5079 XV     |                   előtt rosszat beszéljenek.~A kirendelt napon elküldé
5080 XV     |                     nagy örvendezésére hallá a választ, miszerint jöjjön
5081 XV     |                csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony
5082 XV     |                  Rögtön, azonnal akart menni a menyasszonyért. Azon gondolat,
5083 XV     |          menyasszonyért. Azon gondolat, hogy a tündér szépségű leány kész
5084 XV     |                      is vannak, amikről hogy a főúr mint törvényhozó tag
5085 XV     |                     mennyire el kellett neki a házasság eszméje által ragadtatva
5086 XV     |                     Boltay megígérte, s csak a főúr búcsúvétele után kezdett
5087 XV     |                      Teréz gyanúját. Ha mind a két félnek érdekében áll,
5088 XV     |                   félnek érdekében áll, hogy a házasság az esküvő napjáig
5089 XV     |                   bizonyos.~Az előkészületek a házon kívül folytak, különben
5090 XV     |                     nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások iránt is?
5091 XV     |                   oly hideg lehangoltság ült a társalgáson, valami egymástól
5092 XV     |                   megnémultak volna.~Aki ezt a lehangoltságot legélesebb
5093 XV     |                     bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt gondolá.
5094 XV     |                     nem boldog. Ezt gondolá. A leányt nagyon szigorúan
5095 XV     |                  hideg hozzá és bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek
5096 XV     |            szerencsétlennek érzi magát ebben a nyakig érő falusi boldogságban.
5097 XV     |                    magához illő ifjút, pedig a szív vágyai ilyenkor legerősebbek.
5098 XV     |                     kapták rajta, hogy kiült a cselédek közé tollat fosztani,
5099 XV     |                      szappanyozni; kisöpörte a szobákat, mire észrevették;
5100 XV     |             asztalhoz hurcolni, erővel rakni a tányérjára az ételt, mert
5101 XV     |                  akart sem enni, sem inni, s a harmadik tál után mindig
5102 XV     |                  után mindig felkelt, mintha a negyedik tálból már őt nem
5103 XV     |                    szánta.~Hinni kezdé, hogy a szegény asszony csakugyan
5104 XV     |                     valami, szaladt érte; ha a cseléd elkésett valamivel,
5105 XV     |                     olykor lopva megcsókolta a ruhája szegélyét, elkérte
5106 XV     |                 midőn visszaadta neki, Fanny a szülőknek gyermekeikért
5107 XV     |                    Teréz berándult Pozsonyba a menyasszonyruhák után nézendő,
5108 XV     |               nagynénje még mindig ott aludt a benyílóban, s a két szoba
5109 XV     |                    ott aludt a benyílóban, s a két szoba ajtaját nyitva
5110 XV     |                     eső veri az ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat,
5111 XV     |                    szél rugdalja az ajtókat, a kutyák ugatnak a folyosó
5112 XV     |                    ajtókat, a kutyák ugatnak a folyosó alatt– olyan jólesett
5113 XV     |                   szakadt az eső, úgy zúgott a szél a fák között, ugattak
5114 XV     |                    az eső, úgy zúgott a szél a fák között, ugattak az ebek,
5115 XV     |                  mintha valakit kergetnének, a szél rázta az ajtókat, mintha
5116 XV     |                      ő, észrevette volna azt a veszedelmes örömöt, azt
5117 XV     |                      veszedelmes örömöt, azt a kapóra jött alkalom fölötti
5118 XV     |                      Mayerné arcára szökött. A másik pillanatban már el
5119 XV     |                    volt az fedve, elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével
5120 XV     |                    kivonva hajából lebocsátá a hosszú tömött kettős tekercset,
5121 XV     |                       mely fekete volt, mint a bársony, és fényes, mint
5122 XV     |                   ágra kezdé azt újra fonni; a kibontott gyönyörű haj,
5123 XV     |                  Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt. Szemeit le nem vette
5124 XV     |                   fonja nagy gondatlanul azt a hosszú selyemhajat, még
5125 XV     |                 hosszú selyemhajat, még csak a tükörbe sem néz, hogy bámulná,
5126 XV     |                    csodálná magát; sőt amint a gömbölyű tükör előtte áll,
5127 XV     |                szalagát.~Mayerné egyre nézte a leányt. Bámulni, gyönyörködni
5128 XV     |            termetének idomai. Ah, ez valóban a legműértőbb szemek becsülése
5129 XV     |                   fehér takaróját, s elfútta a gyertyát maga előtt, és
5130 XV     |                     attól tartana, hogy azok a vizsgáló szemek a sötéten
5131 XV     |                  hogy azok a vizsgáló szemek a sötéten keresztül is ránéznek,
5132 XV     |                    szép vagy te, Fáni!” … Ez a kerítőné suttogása volt.~
5133 XV     |                     Éjszaka, sötétben, mikor a gyertyát eloltják, az öreg
5134 XV     |              asszonyságok akkor legerősebbek a beszélgetésben, kivált ha
5135 XV     |                     svádájukat. Ilyenkor van a legalkalmasabb idő elmondani
5136 XV     |                      horkolása véget nem vet a diskurzusnak.~Mayernénak
5137 XV     |                   sok mondanivalója lehetett a leányához, és soha jobb
5138 XV     |                  senki, semmi nem zavarhatja a beszédet, nem lehet előle
5139 XV     |                   elmenni semmi ürügy alatt, a tárgyat százszor lehet változtatni,
5140 XV     |                százszor lehet változtatni, s a sötétben semmi módon nem
5141 XV     |                      leányom, te – így kezdé a beszédet Mayerné –, de nem
5142 XV     |                 leány, egyik bolondabb, mint a másik, mert ha bolondok
5143 XV     |                   életmód alsóbb fokát, hogy a kevésbé alacsony némi tetsző
5144 XV     |              Tisztességes viszonynak nevezik a finom társaságok nyelvén
5145 XV     |                      ugyan boldog vagy ennél a háznál. Látom, hogy mindenki
5146 XV     |                   meghalni, mert nagyon sűrű a vére, az apja is gutaütésben
5147 XV     |                    gutaütésben halt meg, meg a két testvére, éppen az ő
5148 XV     |                  mindent. Természetes is, az a család büszkesége. Hiába,
5149 XV     |                    család büszkesége. Hiába, a vér csak a vérhez szít,
5150 XV     |                büszkesége. Hiába, a vér csak a vérhez szít, ki-ki azt pártolja,
5151 XV     |                      ki-ki azt pártolja, ami a magáé.~Ez volt a második
5152 XV     |               pártolja, ami a magáé.~Ez volt a második roham. Döbbenjen
5153 XV     |                 második roham. Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra,
5154 XV     |                   Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, hogy mi lesz
5155 XV     |                  volna azt – eladni!~Az volt a borzasztó, hogy Fanny mind
5156 XV     |                      kísértget, mit tapogat. A sötétségen keresztül vélte
5157 XV     |                    már, Fáni?~– Nem – rebegé a leány. Nem bírt annyi ravaszsággal,
5158 XV     |              elvettek. Miért is nem maradnak a leányok mindig olyan kicsinyek!~
5159 XV     |              olyankor szokott kiszalasztódni a jámbor anyák ajkain, midőn
5160 XV     |              senkinek sincs kedve házasodni. A kereset mindig gyérül, a
5161 XV     |                     A kereset mindig gyérül, a háztartás költsége szaporodik,
5162 XV     |                      aggodalom, egyik bajból a másikba esik, dolgozik,
5163 XV     |                 másikba esik, dolgozik, mint a szolgáló, a sok rossz gyerek
5164 XV     |                   dolgozik, mint a szolgáló, a sok rossz gyerek a nyakára
5165 XV     |                 szolgáló, a sok rossz gyerek a nyakára nő, s ha megvénül,
5166 XV     |                    Íme, elmondá leánya előtt a férjhez juthatás nehéz voltát,
5167 XV     |                     juthatás nehéz voltát, s a házasélet kellemetlen oldalait.
5168 XV     |                     kellemetlen oldalait. És a leány mind jól tudta, hogy
5169 XV     |                      közt, s ő is megtalálta a gyanút, melyet Teréz nem
5170 XV     |                      Fáni?~– Nem én – rebegé a leány, összehúzódva takarója
5171 XV     |                    velünk. Mikor nénéddel az a szerencsétlenség történt,
5172 XV     |                   veled sem hagyták beszélni a leányukat. És most, tudod
5173 XV     |                    És most, tudod mi történt a leányukkal? Egy gazdag földesúr
5174 XV     |               kiátkozták, kitagadták, később a földesúr vett a leánynak
5175 XV     |                       később a földesúr vett a leánynak egy szép jószágot,
5176 XV     |               valamennyien ott laknak őnála. A büszkék, akik más embert
5177 XV     |                      semmi kárhoztatni való, a leány boldogabb, mint akárhány
5178 XV     |              hűségesebb hozzá, mint sok férj a feleségéhez, minden kívánságát
5179 XV     |                     azt mind megszerzi neki; a cselédek nagyságos asszonynak
5180 XV     |                      s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva sétál
5181 XV     |                      így beszélnek most azok a büszke, dölyfös Halmék,
5182 XV     |                 emberek elhiszik, és keresik a barátságukat. Ilyen bolond
5183 XV     |                   barátságukat. Ilyen bolond a világ.~Itt megállt egy percre
5184 XV     |                  hogy időt engedjen Fannynak a mondottakon végiggondolni.~
5185 XV     |                   mondottakon végiggondolni.~A leány hirtelen, vágyó, ösztönszerű
5186 XV     |                    amint anyja elhallgatott, a támadt csendben egy Úrimáját2
5187 XV(1)  |                       Így hívják Duna mentén a töpörtős pogácsát.~
5188 XV     |                     elhagyta.~– Ilyen bolond a világ. Ha tisztességesen
5189 XV     |           tisztességesen férjhez ment volna, a kutya sem ugatná meg, így
5190 XV     |                      Az meg csak neveti őket a kastélyából. Beszéljetek,
5191 XV     |                      rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez ment volna,
5192 XV     |            polgáremberhez ment volna, akihez a szülői akarták erővel adni,
5193 XV     |                    ha három gyerek nem volna a nyakukon, régen el is váltak
5194 XV     |                 elkölti, s mindennap megveri a feleségét. Ha Rézi megy
5195 XV     |                    van ni, ő lett volna vele a szerencsétlen. Csak hiába,
5196 XV     |                   hiába, sokszor jót akarnak a szülék, és a legrosszabb
5197 XV     |                     jót akarnak a szülék, és a legrosszabb lesz belőle;
5198 XV     |                 sokszor meg azt hiszik, hogy a legnagyobb szerencsétlenség
5199 XV     |                     szerencsétlenség történt a gyermekükkel, s abból lesz
5200 XV     |                   gyermekükkel, s abból lesz a legnagyobb szerencse! Fáni!
5201 XV     |                  fázol?~– Nem, nem – suttogá a leány, és reszketett, mintha
5202 XV     |                         De fázol, én hallom, a fogaid is vacognak bele.
5203 XV     |                     reád, vagy megdörzsöljem a lábaidat!~– Ne! nem! Nem
5204 XV     |                   meg egyszerre, újra kezdve a beszédet –, alszol már?~–
5205 XV     |                    alszol már?~– Nem – szólt a leány. Kíváncsi volt hallani,
5206 XV     |                   Tán hogy ismeretlen vagyok a szobában. Mindig oda képzelem
5207 XV     |                    képzelem az ablakot, ahol a tükör van. Úgy ne járjak,
5208 XV     |                     van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói követ, aki másodmagával
5209 XV     |                     már, de az ablak helyett a sajtos almáriomba lépett,
5210 XV     |                  lépett, s aztán azt felelte a társának, hogy az egész
5211 XV     |                  asszony nagyon jót nevetett a sötétben ennek a lőcsei
5212 XV     |                    nevetett a sötétben ennek a lőcsei kalendáriumban megjelent
5213 XV     |                   Onnan jutott eszembe, hogy a legutolsó hímzésed most
5214 XV     |                    megvan odahaza, tudod, az a pamlag, avval a két csókolódó
5215 XV     |                    tudod, az a pamlag, avval a két csókolódó galambbal;
5216 XV     |                      arcképed alatt, amit az a fiatal festő vett le ingyen.
5217 XV     |                háromszáz formában lefestette a képedet, el is küldte mindenfelé
5218 XV     |                      el is küldte mindenfelé a műtárlatokba, ott a legnagyobb
5219 XV     |               mindenfelé a műtárlatokba, ott a legnagyobb urak vették meg
5220 XV     |                    hogy azzal alapította meg a szerencséjét az a festő,
5221 XV     |             alapította meg a szerencséjét az a festő, mert azóta minden
5222 XV     |                minden főrangú háznál ismerik a nevét. Egy kép tette az
5223 XV     |                      egészet.~Ah! most kerül a hiúság ajtajára.~– Nem hinné
5224 XV     |                   annyira beleszeretett abba a képbe, persze külföldön
5225 XV     |                  odajött hozzánk, leült arra a pamlagra, melyről megtudta,
5226 XV     |                       melyről megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra
5227 XV     |                      s óraszámra elnézte azt a képet ottan szembe. A testvéreid
5228 XV     |                    azt a képet ottan szembe. A testvéreid haragudtak rá,
5229 XV     |                hallgatá anyja beszédét azzal a visszaborzadó tudásvággyal,
5230 XV     |                     amilyennel Damiens nézte a testén tépett sebeket, mikbe
5231 XV     |                       vánkosai egyik feléről a másikra helyezve át magát
5232 XV     |                    ilyenformán egészíteni ki a mondatot:~„Hanem ha megmondja,
5233 XV     |                    érzelmű, előkelő hölgyek, a magasabb, nemesebb világkör
5234 XV     |               rettentő szerepét? Befurakodni a szerencsétlenség álarcával
5235 XV     |                 annak legféltettebb kincsét, a becsületet, az erényt, a
5236 XV     |                     a becsületet, az erényt, a szűztisztaságot ellopja,
5237 XV     |                    unjam-e, vagy szánjam azt a szegény embert, egészen
5238 XV     |               odalett. Egyszer csak eltűntél a városból. Már ekkor egészen
5239 XV     |                     leveté magát – ugyanarra a pamlagra, amit te hímzettél,
5240 XV     |                      közepében. Én sajnáltam a szegény embert, mert szép,
5241 XV     |                halavány arc, olyan kéz, mint a bársony, gyönyörű száj és
5242 XV     |                   meghaljon, aki ellenzé ezt a házasságot. Igen ám, uram,
5243 XV     |                házasságot. Igen ám, uram, de a leány nem várhat addig,
5244 XV     |                     világban nem lehet hinni a férfiaknak. Ön szerencsétlenné
5245 XV     |                    Ön szerencsétlenné teheti a leányt, s örökre titokban
5246 XV     |                    örökre titokban hagyhatja a házasságot. Erre azt mondta,
5247 XV     |                egyszerre készpénzben letenni a kezembe, s ha ő olyan gyalázatos
5248 XV     |                   tudok olyan nagy urat, aki a szavát megszegje, hogy hatvanezer
5249 XV     |                   elveszítsen, kivált, mikor a szavát egy olyan szép, remek
5250 XV     |            gyűlölettel és undorodással. Csak a késő hajnal hozott végre
5251 XV     |                 végre álmot fáradt pilláira.~A nap már besütött az ablakon,
5252 XV     |                különös álomlátásai voltak, s a felébredés pillanatában
5253 XV     |                 magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt.~Vagy
5254 XV     |                     álom, s gyakran oly erős a képzelet, hogy nemcsak ábrándképeket,
5255 XV     |                       Ilyenkor lát az álmodó a jövőbe. Ezért mondják, hogy
5256 XV     |                 haját egyszerűen elrendezni.~A reggeli már készen várt
5257 XV     |                    Mayerné azalatt kinn volt a konyhán, megfőzte a kávét,
5258 XV     |                     volt a konyhán, megfőzte a kávét, megpirította a kenyérszeletkéket,
5259 XV     |               megfőzte a kávét, megpirította a kenyérszeletkéket, semmit
5260 XV     |        kenyérszeletkéket, semmit sem hagyott a cselédnek végezni; megérdemli
5261 XV     |              szilvapálinkát, s azzal ment ki a mezőre. Csak a hangján érzett
5262 XV     |                 azzal ment ki a mezőre. Csak a hangján érzett meg egy kicsinyt
5263 XV     |                      érzett meg egy kicsinyt a papramorgó.~Fanny és anyja
5264 XV     |                    és anyja egyedül maradtak a kávézásnál. Boltay nem talált
5265 XV     |                     csókolt leányának.~– Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű
5266 XV     |                        Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves,
5267 XV     |                Engedd, hadd én csináljam meg a kávédat. Én már tudom, hogyan
5268 XV     |                     reggelit.~– Mama – kezdé a lyán, megfogva anyja kezét;
5269 XV     |                  módon kezdtek ragyogni, ah, a vad a hálóhoz közelít!~Pedig,
5270 XV     |                  kezdtek ragyogni, ah, a vad a hálóhoz közelít!~Pedig,
5271 XV     |                      fejét, és megsúgta neki a kérdezett nevet:~– Kárpáthy
5272 XV     |                  olyan férfias alakot.~Fanny a morzsákat szedegeté fel
5273 XV     |                      hatvanezer forint?~(Ah, a hálóban a vad, gyorsan!
5274 XV     |            hatvanezer forint?~(Ah, a hálóban a vad, gyorsan! gyorsan!)~–
5275 XV     |                     háromezer-hatszáz forint a legális interese. Sokat
5276 XV     |                    Sokat túrhatja az orrával a földet a szegény ember,
5277 XV     |                 túrhatja az orrával a földet a szegény ember, amíg annyi
5278 XV     |                      Mondja csak, mama, volt a papának annyi jövedelme?~–
5279 XV     |                     hogy engem elvesz?~– No, a biztosítékot minden percben
5280 XV     |                     ha megcsal, ő bánja meg, a hatvanezer forint mindenesetre
5281 XV     |               hatvanezer forint mindenesetre a mienk marad.~„Ah! okos leány!
5282 XV     |                       Nem olyan szeles, mint a testvérei. Ez ám nem hagyja
5283 XV     |                dörzsölé örömében.~Most meleg a vas. Most lehet ütni.~–
5284 XV     |                    hamar megéhezik mellette. A poéta urak szeretnek ideális
5285 XV     |                     nézik, hogy mi fán terem a pénz. Ma az egész világ
5286 XV     |                      annak van becsülete is. A koldus lehet becsületes,
5287 XV     |                kapnak rajtad. Meddig tart ez a szépség? Tíz esztendő alatt
5288 XV     |                 Minden csak e világból való. A vallás csak poézis.~– Sőt
5289 XV     |                esztendeig sem tart ily módon a szépség – folytatá még erősebb
5290 XV     |                   mert az olyan hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják
5291 XV     |               kérdezé, nem izennek-e valamit a városba, mert rögtön indul,
5292 XV     |                  városba, mert rögtön indul, a kocsi be van már fogva.~–
5293 XV     |                    kocsi be van már fogva.~– A mama be akar menni – felelt
5294 XV     |                  hímzéseim, nem akarom, hogy a nénéim elhányják, még zsibvásárra
5295 XV     |                  mama, magam hímeztem, azzal a két galambbal, azt már most
5296 XV     |                  teszi, hogy elfogadja annak a pamlagülő úrnak az ajánlatát,
5297 XV     |                     finoman adja tudtára, ez a vastag fejű Boltay egy betűt
5298 XV     |                    Boltay egy percre kiszólt a kocsisához, hogy csináljon
5299 XV     |                      bácsi, tehát mondja meg a néninek, hogy vegyen nekem
5300 XV     |                       fel hagyá magát emelni a szekérre, s az víg ostorpattogás
5301 XV     |                  dalolt igen-igen jókedvűen.~A szekér a városhoz érvén,
5302 XV     |                igen-igen jókedvűen.~A szekér a városhoz érvén, a legelső
5303 XV     |                     szekér a városhoz érvén, a legelső boltnál ismét leszállt
5304 XV     |                      vásárolni kellett neki. A kocsisnak megparancsolá,
5305 XV     |                 Éppen ott találta Abellinót. A dandy leste már, mit fog
5306 XV     |                     hogy forgatták erre-arra a dévaj leányok! Abellino
5307 XV     |                      ékesszólással volt, míg a leányt rávehette az engedékenységre.
5308 XV     |                     az engedékenységre. Mert a leány szemérmes szörnyen,
5309 XV     |                   kellett vele hitetni, hogy a lovag bizonyára nőül veendi
5310 XV     |                   hogy összevissza ne ölelje a duennát, amit azzal bánt
5311 XV     |                   már várta az ajtóban, mert a kocsis elébb hazaért, s
5312 XV     |                   hírül adá. Első dolga volt a levelet átadni.~– Levelet
5313 XV     |                      szájjal.~Teréz felbontá a levelet, elolvasá. Boltayra
5314 XV     |                     S azzal Boltaynak nyújtá a levelet.~– Hm – dörmöge
5315 XV     |                 csakugyan azt gondolva, hogy a levél tele van idegen szavakkal,
5316 XV     |                      egy perc alatt ott van. A vén Palkó már ismeri, s
5317 XV     |                 karonfogva cepeli be urához. A vőlegény megérti az izenetet,
5318 XV     |                  útban vannak. Boltay, Teréz a hintóban ülnek mellette,
5319 XV     |                     hintóban ülnek mellette, a fedett ablakon át senki
5320 XV     |                  halványabb, mint máskor, de a halványság úgy illik neki.
5321 XV     |                       meg nem állhatja, hogy a szép ara elé járulván, ilyen
5322 XV     |                      Most legyenek önök mind a hárman szívesek néhány órai
5323 XV     |        engedelmeskedni kellett nekik, s mind a négyen eltávoztak a legbelsőbb
5324 XV     |                     mind a négyen eltávoztak a legbelsőbb szobákba, bezárva
5325 XV     |                      ajtók, s előjöttek mind a négyen.~De minő változás
5326 XV     |                   halvány, hanem piros, mint a hajnal, kinyílt, derült,
5327 XV     |                hajnal, kinyílt, derült, mint a feslő rózsa.~Boltay mester
5328 XV     |                 Boltay mester egyre pödrötte a bajuszát, mint ki rettentő
5329 XV     |                 haragosnak is láthatnók.~Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak,
5330 XV     |                     szikráznak, de e szikrák a diadalmas bosszú szikrái
5331 XV     |                     szikrái azokban.~Hát még a vőlegény, János úr! Hol
5332 XV     |                  vőlegény, János úr! Hol van a János úr, hová lett az öreg
5333 XV     |                  nábob? Ismeri őt valaki? Ez a vidám, ugráló, szökellő,
5334 XV     |               bűvölve, el van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala,
5335 XV     |                  Terézét, most Fannyra kerül a sor.~– Szabad-e e szép kezet
5336 XV     |                     szívélyesen nyújtá eléje a legparányibb, a legsimább,
5337 XV     |                 nyújtá eléje a legparányibb, a legsimább, a leggyöngédebb
5338 XV     |                   legparányibb, a legsimább, a leggyöngédebb kezecskét.
5339 XV     |                     leggyöngédebb kezecskét. A villanyos érintésre egészen
5340 XV     |                   ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem haragudott érte.~
5341 XV     |                 Fannyt is karjai közt tartá. A leány szelíden simult hozzá,
5342 XV     |                  várva, míg Palkó lebocsátja a felhágót, onnan is visszakiálta:~–
5343 XV     |                    tempóval kapaszkodott fel a bakra, onnan flegmatice
5344 XV     |                  képpel, s nagyot húzva azon a legelső „ú”-n.~János úr
5345 XV     |              nevetett e tréfás megjegyzésre. A kocsis pattogva ereszté
5346 XV     |                 pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok belekaptak az
5347 XV     |                    perc múlva messze porzott a hintó az országúton.~… Vajon
5348 XV     |               egyéniség, kit Mayerné küldött a hímzett pamlaggal Fannyhoz.~
5349 XV     |                  hímzett pamlaggal Fannyhoz.~A cseléd titokban megsúgá,
5350 XV     |                cseléd titokban megsúgá, hogy a pamlag aljában levél van
5351 XV     |                     Igen jó.~Fanny előkeresé a levelet. Anyja írása volt
5352 XV     |                levelet. Anyja írása volt az. A gazdag úr nagyon örül. Örömében
5353 XV     |                 meghívja; ide van mellékelve a cifra meghívási jegy.~„Mademoiselle
5354 XV     |                   leend.~Fanny visszabocsátá a cselédet azon izenettel,
5355 XV     |                      Kecskerey úrnak.~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda? Még
5356 XV     |                      Egy derék gentleman, ki a finom társaságokban nem
5357 XV     |                       Előkelő hölgyek, kiket a művészet iránti buzgalom
5358 XV     |                    társalgása valódi fűszere a vigalmaknak, egypár basbleu,
5359 XV     |                     beszéltek; egy-egy delnő a magasabb körökbül, kit nagy
5360 XV     |                    kit nagy énekesnőnek tart a világ, s ki szereti magát
5361 XV     |                    vagy más tónadó kegyelése a finom társaságokbani megjelenhetésre
5362 XV     |                      ki azon okot, mely őket a szerencsére jogosítá; ifjú
5363 XV     |               gourmand öregurak, kiknek csak a szeme és a szája élvez már
5364 XV     |                       kiknek csak a szeme és a szája élvez már gyönyörűséget;
5365 XV     |                    dúsgazdag gavallérok, kik a szépség és élvezet műkiállítását
5366 XV     |                két-három feuilletonista, aki a lapokban mindent leírjon,
5367 XV     |                 Ilyenforma elemekből állanak a finom társaságok, melyek
5368 XV     |                    soron kívül is, és minden a legfényesebben szokott azokban
5369 XV     |            csalatkoznék. Semmije sincs annak a nap alatt, sőt a föld alatt
5370 XV     |                 sincs annak a nap alatt, sőt a föld alatt és a víz alatt
5371 XV     |                   alatt, sőt a föld alatt és a víz alatt sincs; de van „
5372 XV     |      arisztokráciának, csakhogy nála egyesül a címer, pénz, szellem és
5373 XV     |        arisztokráciája. Ez elmés közvetítése a különböző társadalmi köröknek.
5374 XV     |                 azután gazdagabb főurainkat, a derék bankárfiúkat s a galant
5375 XV     |                       a derék bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat,
5376 XV     |                      az ő szerzeményök, csak a művészi kezelés a házigazdáé. –
5377 XV     |                       csak a művészi kezelés a házigazdáé. – Magyarul beszélve:
5378 XV     |                  Magyarul beszélve: ők adják a pénzt az estélyekhez, mikre
5379 XV     |                 mikre Kecskerey úr hívja meg a vendégeket.~Aki erre azt
5380 XV     |                     vendégeket.~Aki erre azt a szót ejtené ki száján, hogy
5381 XV     |                senkit, az ő estélyein minden a legszigorúbb illedelemmel
5382 XV     |                 illedelemmel történik.~Elébb a művészek és művésznők szavalnak,
5383 XV     |            vacsorához járulnak szép rendben, a hölgyek ülve, a férfiak
5384 XV     |                     rendben, a hölgyek ülve, a férfiak állva falatoznak,
5385 XV     |                néhány pohár pezsgő üríttetik a jelenlevő hölgyek s netaláni
5386 XV     |            táncoltatik le, tizenegy óra után a hölgyek felkészülnek, eltávoznak,
5387 XV     |                    meg nem engedné! Ő büszke a maga renoméjára. Ő csupán
5388 XV     |                    tehát nagy estély készült a kitűzött napon. Abellino
5389 XV     |                      Abellino erszénye bánta a költségeket, tulajdonképpen
5390 XV     |                  veszíteni, fogadás fejében.~A dolog pedig már oly bizonyos
5391 XV     |                     kellett belőle csinálni. A tréfa angolos. Abellino
5392 XV     |                    egy ezeraranyas fogadást, a többi csak mellékes dolog.~
5393 XV     |                     s meg is ígérkezett mind a finom világ, a szabadelvű
5394 XV     |               ígérkezett mind a finom világ, a szabadelvű delnők, a jókedvű
5395 XV     |                  világ, a szabadelvű delnők, a jókedvű öreg dámák, a kegyelt
5396 XV     |                delnők, a jókedvű öreg dámák, a kegyelt divatszépségek,
5397 XV     |                      kegyelt divatszépségek, a művészek és művésznők, a
5398 XV     |                     a művészek és művésznők, a naplóíró kékharisnyák és
5399 XV     |                     naplóíró kékharisnyák és a versmondó költők, a dandyk,
5400 XV     |          kékharisnyák és a versmondó költők, a dandyk, a gourmandok, a
5401 XV     |                  versmondó költők, a dandyk, a gourmandok, a bánátusi szellemdús
5402 XV     |                      a dandyk, a gourmandok, a bánátusi szellemdús földesurak
5403 XV     |              epithetonnal akar felszolgálni.~A válságos nap reggelén, mely
5404 XV     |            honatyáinkat jobban érdeklé, mint a legújabbi válaszfelirat,
5405 XV     |                    úton így főzte ki magában a további tervet: a bérkocsit
5406 XV     |                    magában a további tervet: a bérkocsit elhagyja az erdő
5407 XV     |                   Fannyval azután lesétálnak a mezőre, mintha a vetéseket
5408 XV     |                  lesétálnak a mezőre, mintha a vetéseket néznék, s a bérkocsihoz
5409 XV     |                 mintha a vetéseket néznék, s a bérkocsihoz jutva felülnek,
5410 XV     |            szerencsésen Boltay mezei lakába; a mennyei gondviselés olyan
5411 XV     |                   törte az úton.~Hanem abban a kellemetlen meglepetésben
5412 XV     |                      részesülnie, hogy amint a cselédektől Fanny után tudakozódott,
5413 XV     |                   azt válaszolták neki, hogy a kisasszony még reggel bekocsikázott
5414 XV     |          bekocsikázott Pozsonyba.~Helye volt a megijedésnek.~– Tán az öregek
5415 XV     |                      Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán bizony csak
5416 XV     |                      játszani, s egyedül lát a nyereséges üzlet után? Tán
5417 XV     |                     hasonló szolgálatok után a szolgálattevő közbenjárókat
5418 XV     |                    skiccírozná!~Uccu! vissza a bérkocsihoz! Rajta, vissza
5419 XV     |                       Vajon hova lehetett az a leány? Jaj, ha az ideig
5420 XV     |                   küzdeni egy anya szívének!~A vendégek pedig már mind
5421 XV     |                      egymás után szállnak le a kecses delnők a bejárás
5422 XV     |                  szállnak le a kecses delnők a bejárás előtt, finom kacérsággal
5423 XV     |               láttatni szalagos lábacskáikat a szemüvegező gavallérok előtt
5424 XV     |                 szemüvegező gavallérok előtt a hintókból alálépve; a tornácban
5425 XV     |                  előtt a hintókból alálépve; a tornácban kölcsönadott egyenruhás
5426 XV     |                  egyenruhás inasok szedik el a meghívójegyeket, mikre szokásos
5427 XV     |                   szokásos felügyelet van, s a burnuszokat, sliffereket;
5428 XV     |                    burnuszokat, sliffereket; a háziúr, őnagysága Kecskerey,
5429 XV     |                       s bemutogatják egymást a házigazdának, ki mindezt
5430 XV     |                   régen ismerik már egymást. A poétának lapokat ad, melyekben
5431 XV     |                 tulajdon munkáit olvashassa; a művészt zongorához ülteti,
5432 XV     |                      pikant anekdotákat szór a csoportozatok közé, teát
5433 XV     |                 mindenkire szeme van. Ez már a derék házigazda.~Végre jön
5434 XV     |                      hoz karján, s egyenesen a háziúr elé vezeti és bemutatja.~–
5435 XV     |                 minden ember.~Tulajdonképpen a derék banquier azért jött
5436 XV     |                   akkor nem hoztak oly közel a vasutak Pozsonyhoz, mint
5437 XV     |          meggyőződhessék róla, hogy vajon az a vén nábob, kinek bőrére
5438 XV     |                       vagy sem.~Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb
5439 XV     |                Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb figyelemmel
5440 XV     |           figyelemmel iparkodott mulattatni, a legkellemesebb delnők társaságába
5441 XV     |                társaságában kivonult ezalatt a kártyázóterembe, ez levén
5442 XV     |                       Már akkor többen ültek a zöld asztalnál, köztük Fennimor
5443 XV     |                     kegyetlenül erős lehetsz a játékban, mert a másikban
5444 XV     |                     lehetsz a játékban, mert a másikban ugyan ellenkező
5445 XV     |                    terajtad rosszul teljesül a példabeszéd: szerencsétlen
5446 XV     |                   példabeszéd: szerencsétlen a kártyán, szerencsés a szerelemben.
5447 XV     |          szerencsétlen a kártyán, szerencsés a szerelemben. Szegény Fennimor,
5448 XV     |                    azon meg kellene látszani a sápadtságnak, melyet elfojtott
5449 XV     |                mellőztetés, pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi
5450 XV     |                  pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi kigúnyoltatás
5451 XV     |                   látta felállni, és kimenni a szobából.~Abellino tovább
5452 XV     |          szerencsétlenségével hazudtolta meg a közmondást, én megyek azt
5453 XV     |                   szerencsémmel cáfolni meg.~A legközelebbi teremben éppen
5454 XV     |                      mondá, hogy nem találja a leányt, de az bizonyosan
5455 XV     |                különben nem fogadta volna el a meghívást.~Abellino bosszúsan
5456 XV     |                    Ott pedig nem vala szabad a bosszúságot mutatni, hanem
5457 XV     |               megkérdezni, hogy nem mondta-e a leánynak, hogy nőül fogja
5458 XV     |                  fogja venni.~– Óh, igen, és a leány nagyon látszott rajta
5459 XV     |                   kicsint, s újra visszament a társalgási terembe, s Mr
5460 XV     |                   igyekezett mulattatni.~Már a teát kezdték felhordani,
5461 XV     |                     X. grófné már elénekelte a „casta divát”, midőn Abellino
5462 XV     |                   súgja:~– Éppen most láttam a hintóból leszállni Mayer
5463 XV     |                       néhány aranyat nyomott a szolga markába, s azzal
5464 XV     |                   Aesopus rókája.~Most belép a vendégeket jelentő komornyik,
5465 XV     |                 komornyik, kit Abellino csak a tükörből lát, s szaloni
5466 XV     |              gondolja magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba
5467 XV     |                  viszonza Abellino tréfásan.~A vendégek egy része kíváncsian
5468 XV     |             kíváncsian tódul az érkezők elé, a házigazda (Kecskerey úr)
5469 XV     |                       az ajtóig megy eléjök, a komornyik kitárja a szárnyajtókat,
5470 XV     |                  eléjök, a komornyik kitárja a szárnyajtókat, s belép rajta
5471 XV     |                      egy férfi társaságában. A bámulat elhallgattatja egy
5472 XV     |                    elhallgattatja egy percre a társalgást. A szép nő tekintetén
5473 XV     |                     egy percre a társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e
5474 XV     |                  hagyva s bámultatni engedve a parányi domború lábacskákat;
5475 XV     |                      indulattal, ellentétben a gyermeteg ajkkal, mely az
5476 XV     |                összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel,
5477 XV     |                   Kárpáthy János úr! – szólt a vele jött férfira mutatva.~
5478 XV     |                  véghetetlenül örül, mialatt a legláthatóbb zavarban látszott
5479 XV     |                    sóbálvánnyá változva állt a tükör előtt.~Kárpáthy János
5480 XV     |                     Kárpáthy János azonban – a jókedvű, a vidám, a ragyogó
5481 XV     |                   János azonban – a jókedvű, a vidám, a ragyogó János úr –
5482 XV     |                azonban – a jókedvű, a vidám, a ragyogó János úr – megszorítva
5483 XV     |               ragyogó János úr – megszorítva a háziúr kezét, mint régi
5484 XV     |                vagyok. Semmi szükségem sincs a paradicsomra többé; ezen
5485 XV     |                     paradicsomra többé; ezen a világon idvezültem.~Azzal
5486 XV     |                       tündöklő arccal lépett a társaság közé, egyenkint
5487 XV     |                  egyenkint bemutogatta nejét a tiszteletre méltó körnek,
5488 XV     |                     egekbe vitték volna vagy a poklok fenekére, ha sziklavárban
5489 XV     |                   kezdeni.~Minden szem, mely a szép menyecske bámulásában
5490 XV     |                    gúny és kacagás volt reá.~A dandy, ki nagybátyja lakodalmát
5491 XV     |                   nagybátyja lakodalmát üli!~A kijátszott kérkedő, kinek
5492 XV     |                 Abellinónak, hogy látott még a társaságban valakit, ki
5493 XV     |                     éppen csak azt érdekelné a dolog:~– Qu’en dites vous,
5494 XV     |                 karjára fűzött hitvesével, s a legnyájasabb mosolygással
5495 XV     |                  feleségemet.~Ah! ez volt az a pillanat, melynek úgy örült
5496 XV     |                      örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás,
5497 XV     |                 szemeit, kiknek azt elmondá.~A vadász a veremben! Saját
5498 XV     |                 kiknek azt elmondá.~A vadász a veremben! Saját vermében.
5499 XV     |              összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~János úr odább ment,
5500 XV     |                    baja sincs, lejtett végig a társasági termen, s nem