1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7733
bold = Main text
Part grey = Comment text
7001 XXIV | külön is meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik
7002 XXIV | szavadért, Rudolf. Te, gyöngye a férfiaknak! Valóban: nőd
7003 XXIV | mellette. Ő különben sem az a szépség, ami szellemdús
7004 XXIV | születhetett nálánál szebb nő a világra. Egészen bolond
7005 XXIV | forintot játszott valahogy a leány kezébe, s ez azt oly
7006 XXIV | Abellino ellenének én voltam a segédje.~– Ah, çà, ez igaz.
7007 XXIV | ajánlatra, s édesanyjának, a derék Mayernénak meg is
7008 XXIV | forintját, meghallgatja, amidőn a szerencsés véletlen azt
7009 XXIV | Jankónak, hogy kérje nőül a leányt, amit ő kétségtelenül
7010 XXIV | bosszúból meg is tett, s a leány tudott választani
7011 XXIV | leány tudott választani a két ajánlat között, s az
7012 XXIV | nem költ, hanem kitudja a legmélyebben elhallgatott
7013 XXIV | mindenkinek.~Alig várta, hogy a táncvigalomnak vége legyen,
7014 XXIV | eszébe jutott kirúgtatni a középre, s eljárni a kállai
7015 XXIV | kirúgtatni a középre, s eljárni a kállai kettőst, melyre a
7016 XXIV | a kállai kettőst, melyre a finnyásabb delnők mindjárt
7017 XXIV | delnők mindjárt elvonultak a táncteremből; lassankint
7018 XXIV | hölgy eltávozott, s csak a vidám fiatalság maradt még
7019 XXIV | fiatalság maradt még ott a zenészekkel, kivigadni magát
7020 XXIV | s bekukucskálva rajta.~A legszeretetreméltóbb mosolygás
7021 XXIV | biztosítá az engedély felől.~A szobaleány a karcsú rózsaszín
7022 XXIV | engedély felől.~A szobaleány a karcsú rózsaszín derék kifűzéséhez
7023 XXIV | fogja.~Kedves előjogok, mik a férjnek vannak megengedve.~
7024 XXIV | igen szeretetreméltó volt a kedves nőtől, hogy előbb
7025 XXIV | sikerült azalatt elkaphatni a fenyegető kis kezecskék
7026 XXIV | vonva azt, kényszeríteni a kedves nőt, hogy ismét mellé
7027 XXIV | hogy ismét mellé üljön a pamlagra.~– Tudja-e ön,
7028 XXIV | mondják, hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Az
7029 XXIV | hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Az nem volna
7030 XXIV | tőled. Ámbár tudom, hogy itt a büntetést ismét csak a megbántott
7031 XXIV | itt a büntetést ismét csak a megbántott fél fogja viselni.~–
7032 XXIV | Te akarsz hazudni? Ezzel a tiszta, őszinte arccal akarsz
7033 XXIV | Rudolf fél, hogy soká tart a beszéd. No, jó éjszakát,
7034 XXIV | menni.~Ekkor természetesen a nőn volt a sor engedékenynek
7035 XXIV | természetesen a nőn volt a sor engedékenynek lenni.~–
7036 XXIV | enyelegve állván útját a távozónak. – Látod, még
7037 XXIV | még most is hajlandó vagy a rossz kedvre, az ember nem
7038 XXIV | kényelmesen végigdűlve a pamlagon, s fejét Flóra
7039 XXIV | ez az ujjain számlálgatá a talányt.~– Te mendemondákat
7040 XXIV | kínozlak vele. Elmondom. Azzal a szándékkal jöttem hozzád,
7041 XXIV | Flóra nem tudott mit mondani a csodálkozás miatt. Akármi
7042 XXIV | nem. De környezeted. Ez a Kárpáthyné egy nagyon kétséges
7043 XXIV | Rudolf. Miért bántod ezt a szegény nőt; ha ismernéd
7044 XXIV | azt mondanád, hogy nincs a világon szánalomra méltóbb
7045 XXIV | becsületére válik, de nem a világ előtt. A világ előtt
7046 XXIV | válik, de nem a világ előtt. A világ előtt ő igen könnyelmű
7047 XXIV | könnyelmű nőnek tartatik.~– A világ igazságtalan.~– Talán
7048 XXIV | is fogsz érteni. Vannak a világban eszmék, rút, rendkívüli
7049 XXIV | gondolatok, mikre nézve a te tiszta, gyermeteg lelkedben
7050 XXIV | menté meg. Tudom, hogy ezek a világ előtt mind igen kényes
7051 XXIV | kezemben tartom, addig őt a világ nem meri elítélni,
7052 XXIV | Utoljára is, mi gondom nekem a világra, nekem az egész
7053 XXIV | csak te ne tarts annak; a többivel nem törődöm.~–
7054 XXIV | sem vagyok gyönge.~Azzal a csengettyű zsinórjához lépett,
7055 XXIV | háromszor hevesen megrántá.~A szobaleány bejött.~– Netti,
7056 XXIV | Kárpáthy-atyafiságot, amely oka ennek a rossz mulatságnak.~Kedvetlenül
7057 XXIV | nem tudott elaludni.~Az a gondolat, hogy ő most egy
7058 XXIV | két ajtónyi távolra tőle a legszebb, a legkedvesebb
7059 XXIV | távolra tőle a legszebb, a legkedvesebb nő szerelme
7060 XXIV | magányát.~Sokszor már azt a gondolatot sugdosta fülébe
7061 XXIV | gondolatot sugdosta fülébe a szerelmi gyávaság, hogy
7062 XXIV | keze írását adja róla, hogy a nők a legerősebb lények
7063 XXIV | írását adja róla, hogy a nők a legerősebb lények a világon,
7064 XXIV | nők a legerősebb lények a világon, s nem is volt,
7065 XXIV | asszony – de mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~Ily hamar
7066 XXIV | lesz az első, aki megtöri a kontumáciát.~Hasonló esetek
7067 XXIV | kontumáciát.~Hasonló esetek a legszeretőbb, a legkedélyesebb
7068 XXIV | Hasonló esetek a legszeretőbb, a legkedélyesebb házastársak
7069 XXIV | aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága volt hozzá, hogy
7070 XXV | találkozott nejével Rudolf. A hölgy szép arcán semmi nyoma
7071 XXV | hölgy szép arcán semmi nyoma a neheztelésnek, oly hódító,
7072 XXV | titkosan mosolygott.)~Midőn a vendégek eloszlottak, késő
7073 XXV | Mennyi gyöngédség van ebben a szóban: „kettecskén”. Alig
7074 XXV | lehessen azt adni, amit a magyar e szóval kifejez: „
7075 XXV | egyetértő édes szövetség, a bizalmas órák örömei, a
7076 XXV | a bizalmas órák örömei, a világtól elkerített paradicsom
7077 XXV | paradicsom gyönyörűsége, a gondtalan nyugalmas önfeledés,
7078 XXV | ezen szóban: „kettecskén”.~A nő még szebb, még kedvesebb
7079 XXV | Rudolf háladatosan gondolt a német példabeszédre, mely
7080 XXV | teljes mértékben élvezi a tegnap megkezdett harc győzedelmét,
7081 XXV | örökké ott akarná őt tartani, a szép hölgy szelíden kifejlék
7082 XXV | hallá, mint fordul kettőt a kulcs.~Ez már mégis több
7083 XXV | változatokkal ismét így folyt.~A hölgy kifogyhatatlan volt
7084 XXV | bűvös-bájos hízelgéssel; maga volt a jóság, szelídség irányában;
7085 XXV | kedvesen vehetni – egész a hálószoba ajtajáig. Az ismét
7086 XXV | el lehet követni. Ehhez a kis menyecskéhez képest
7087 XXV | vonja megalázó véleményét a nők felől.~Hisz az egy szóval
7088 XXV | De azon egy szó drága a férfibüszkeségnek. A hölgyjárom
7089 XXV | drága a férfibüszkeségnek. A hölgyjárom kedves lehet
7090 XXV | nyakát, miért ne hódolna a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb
7091 XXV | hódolna a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb zsarnokság
7092 XXV | meggyőzve nem, nem, soha!~Ezt a szót, a kegyelemkérés, a
7093 XXV | nem, soha!~Ezt a szót, a kegyelemkérés, a meghódolás
7094 XXV | a szót, a kegyelemkérés, a meghódolás ezen szavát csak
7095 XXV | fogja kényszeríteni nejét a meghódolásra. Ezeken a magános
7096 XXV | nejét a meghódolásra. Ezeken a magános álmatlan éjszakákon
7097 XXV | éjszakákon elég ideje volt a tervet kifőzni magában.~
7098 XXV | tölteni.~Lehetetlen, hogy a fiatal nő szívesen ne lássa,
7099 XXV | lássa, udvarolni fog neki. A sikertől nincs oka félni.
7100 XXV | neheztelni, őt szívedtől, a legnagyobb örömtől, amit
7101 XXV | szívét. Ugye, hogy gyönge a nő?”~E tervvel, e szándékkal
7102 XXV | másnap útra készült. Ismét a legnyájasabb, hízelgőbb
7103 XXV | legnyájasabb, hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a legszeretőbb
7104 XXV | hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a legszeretőbb szívdobogással
7105 XXV | tőle Flóra. Nem volt az a szerelem tettetése, hanem
7106 XXV | tettetése, hanem diadal a legforróbb szerelmen.~Rudolf
7107 XXV | most sincs közöttünk vége a harcnak?~– Föltétlen meghódolás –
7108 XXV | visszajövök. De akkor én diktálom a békét.~Flóra kétkedve rázta
7109 XXV | férjét, s még azután, hogy a hintóba felült is, utánafutott,
7110 XXV | nézett, Rudolf pedig kihajolt a kocsiból, s úgy integettek
7111 XXV | feltett szándékkal, hogy a más feleségét elcsábítsa,
7112 XXV | cselekszik?!~ ~Kárpáthyék a beiktatási nap óta madarasi
7113 XXV | Szentirmayék is felmennek a télre.~Míg a Kárpátfalvára
7114 XXV | is felmennek a télre.~Míg a Kárpátfalvára szokott látogatók
7115 XXV | meglehetős magányban folytak a nő napjai.~Meg volt e magánnyal
7116 XXV | sétált János úr nejével. A szelíd őzikék ismerték már
7117 XXV | az országúton, s Kárpáthy a kerítésen áttekintve fölkiált:~–
7118 XXV | összerezzent. János érzé a rántást karján.~– El akartál
7119 XXV | csigára léptem – felele a nő, és elhalványult.~– Bohó
7120 XXV | látta már messziről, hogy a hintóban, mely közelít,
7121 XXV | eléje – szólt nejéhez, amint a hintó a parkba becsavarodott.~
7122 XXV | szólt nejéhez, amint a hintó a parkba becsavarodott.~Fanny
7123 XXV | Fanny állva maradt, mintha a földbe gyökerezett volna.~
7124 XXV | barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~Fanny ijedten,
7125 XXV | nem tartott semmi igényt a gyanakodásra. – Hát ki jön
7126 XXV | hiszen te vagy az asszony a háznál.~E szóra hirtelen
7127 XXV | szóra hirtelen eszére tért a hölgy, valóban közel volt
7128 XXV | az érkező elé sietett.~Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli
7129 XXV | lenni hozzá, mert az illem, a kötelesség úgy parancsolja.
7130 XXV | mulattatni is? Mulattatni!~A kertből éppen akkorra értek
7131 XXV | éppen akkorra értek fel a kastély tornácába, midőn
7132 XXV | volna.~Fanny azt hivé, hogy a földnek kell alatta inogni,
7133 XXV | földnek kell alatta inogni, s a vén palota, oszlopaival
7134 XXV | könnyű munkája fog lenni.~A lépcsőkön felmenet közben
7135 XXV | napokon keresztül.~Tehát a szenvedés nemcsak nehéz,
7136 XXV | nehéz, hanem hosszú is lesz.~A délelőtti órákat a férfiak
7137 XXV | lesz.~A délelőtti órákat a férfiak együtt tölték el,
7138 XXV | asztal felett szótlan volt a hölgy.~Természetesen közönyös
7139 XXV | közönyös tárgyak felett folyt a beszéd. Rudolfnak kevés
7140 XXV | szólhatni, bókokat pedig a férj jelenlétében mondani
7141 XXV | használd könyvtáramat.~A választás nem volt nehéz.~
7142 XXV | az ebéd végeztével rögtön a kertbe távozott.~Hogy kérte,
7143 XXV | bolyongott egyes-egyedül a csavargós tévutakon, anélkül,
7144 XXV | szemközt jőni.~Ha véletlenül a kalitjából kiszabadult tigris
7145 XXV | általános tárgyon kezdődik a beszéd; hogy e kert virágai
7146 XXV | hátramaradni tőle.~– Én szeretem a virágokat – rebegé Fanny,
7147 XXV | Igen, ha ismerné nagysád a virágokat nemcsak név szerint,
7148 XXV | sajátszerű ábrándvilágot, ami a virágok életéhez van kötve.
7149 XXV | szerelme, mint minekünk. A költők ábrándjai mindenikhez
7150 XXV | valóban sok érdekest találni a virágok eszményi életében.~
7151 XXV | egyik sem lehet csapodár. Ez a virágok boldogsága. Ezek
7152 XXV | Ezek itt arisztokraták. A felső emeletben a férj,
7153 XXV | arisztokraták. A felső emeletben a férj, az alsóban a nő; úri
7154 XXV | emeletben a férj, az alsóban a nő; úri házasélet. Hanem
7155 XXV | úri házasélet. Hanem azért a virág hamvas bársony színe
7156 XXV | abból.~– Olyan fekete, mint a gyöngy – monda Rudolf.~–
7157 XXV | gyöngy – monda Rudolf.~– Mint a gyöngy – rebegé utána Fanny,
7158 XXV | Nem volt az az igazgyöngye a két Indiának, amelyért ő
7159 XXV | Most tekintse nagysád ezt a két jávort egymás mellett.
7160 XXV | világosabb zöldnek tetszik, mint a másik; az azért van, mert
7161 XXV | másik; az azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt
7162 XXV | azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb
7163 XXV | van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb zölddé
7164 XXV | az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb zölddé teszik
7165 XXV | világosabb zölddé teszik a gazdag tobozfürtök, mikkel
7166 XXV | meséket mondja.~– Lám, ez a virágok boldogtalan szerelme.
7167 XXV | érti. Pedig nem értette.~A kétségbeesés volt ez, mely
7168 XXV | hogy ha meg akar szakadni a szíve, hát csak szakadjon
7169 XXV | alant összezúzni magát. Majd a gazdagon ellátott üvegházhoz
7170 XXV | Rudolf igen szépnek találta a példányt, s bizonyítá, miszerint
7171 XXV | tárgyakról, és sétáltak alá s fel a kertben. És Rudolf azt hivé,
7172 XXV | hogy már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy már vétkezett
7173 XXV | legyen ítélve.~Ki előtt? A világ előtt? Nem. Férje
7174 XXV | az!~Végre fölmentek ismét a kastélyba.~Fanny férjével
7175 XXV | délig el voltak foglalva a férfiak úgynevezett hivatalos
7176 XXV | okoskodásokkal; ki gondolt volna a nőre!~Délután esős idő keletkezett,
7177 XXV | idő keletkezett, amiből az a kettős baj támadt, hogy
7178 XXV | Fannynak pedig nem lehetett a kertbe menekülni, ahol a
7179 XXV | a kertbe menekülni, ahol a szabad ég oltalma jobban
7180 XXV | ég oltalma jobban megőrzé a rettegett veszélytől.~Láz
7181 XXV | helyet, és maga addig kifut a szobából. Társalkodónéját
7182 XXV | iparkodik elrejteni. Ezek a hipokrita nők a moderne
7183 XXV | elrejteni. Ezek a hipokrita nők a moderne jeunesse-t és a
7184 XXV | a moderne jeunesse-t és a nouvelle Messaline-t olvassák,
7185 XXV | szigorúaknak látszani.~Felemelé a könyvről a zsebkendőt, s
7186 XXV | látszani.~Felemelé a könyvről a zsebkendőt, s felnyitá a
7187 XXV | a zsebkendőt, s felnyitá a könyvet. Az egy imakönyv
7188 XXV | egy imakönyv volt. S amint a könyv magától szétnyílt
7189 XXV | hogy csak akkor vevé észre a visszatérő hölgyet, midőn
7190 XXV | remegve előtte állt.~Mind a ketten visszadöbbentek egymástól.~
7191 XXV | visszadöbbentek egymástól.~A titok el volt árulva. És
7192 XXV | Rudolf szótlanul tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly
7193 XXV | már valóban érte mindent.~A szánalom e hangjára megtört
7194 XXV | szenvedélytől reszkető hangon a hölgy magát nem tartóztatva
7195 XXV | többet, mikor én kerültem azt a helyet, ahol önnel találkozhatom,
7196 XXV | karjai tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak, midőn
7197 XXV | tudni, hogy egy esztelen nő a kétségbeeséssel küzd, midőn
7198 XXV | boldogtalanabb lettem, mert most már a gondolattól is meg kell
7199 XXV | neki? Micsoda szava van itt a vigasztalásnak? Tehetett-e
7200 XXV | csókjaival halmozza? Engedé, hogy a szenvedély kétségbeesésében
7201 XXV | magát keblén, elcsöndesült a nő, elhagyta a zokogást,
7202 XXV | elcsöndesült a nő, elhagyta a zokogást, és suttogó, de
7203 XXV | az élet.~Rudolf elhagyta a nőt, s alig várva, hogy
7204 XXV | lelkébe. Egész hazáig.~Otthon a vidám, eleven, kedves nő
7205 XXV | édes csókjaival letörlé a keserű könnyek nyomát.~–
7206 XXV | Flóra. – Nekem megsúgta a kisujjam, hogy te kémkedni
7207 XXV | szólt gyöngéden Rudolf. – A nők nem gyöngék.~– No, akkor
7208 XXV | gyöngék.~– No, akkor szent a béke. – Mit izent Fanny?~–
7209 XXV | öröme határtalan volt, s azt a kis felleget, amit férje
7210 XXV | napfényes örömével. Rudolf a boldogság özönében úszott;
7211 XXV | boldogság özönében úszott; de a legboldogabb óra örömei
7212 XXV | fülében, lelkében hangzottak a szavak, miket nem bírt elfeledni
7213 XXVI | lapszerkesztő: pihenést adunk a közönségnek, azalatt fördőkre
7214 XXVI | Ezalatt éppen vége van a fördői szezonnak, a főuraságok
7215 XXVI | van a fördői szezonnak, a főuraságok mindenünnen megtértek
7216 XXVI | nem csekély lendületet ad a fővárosnak.~Szentirmayék
7217 XXVI | Szentirmayék is megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi
7218 XXVI | megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi ideáljai a magasabb
7219 XXVI | és a derék férfi ideáljai a magasabb köröknek. Mindenki
7220 XXVI | delnő és lovag akad, ki a férj vagy a nő után eped,
7221 XXVI | lovag akad, ki a férj vagy a nő után eped, természetesen
7222 XXVI | Kecskerey úr? – Műutazást tett a hazában. Beszéltek róla
7223 XXVI | hazában. Beszéltek róla a hírlapok. Hol volt, merre
7224 XXVI | megfordult. Ezt mondták a hírlapok, obligát magasztalásokkal
7225 XXVI | magasztalásokkal kísérve a szívély-, kedély- és nedélydús
7226 XXVI | hogy mi is úgy címezzük.~A legelső dolog egy jóravaló
7227 XXVI | okvetlenül kellett történni a tagok megválogatása következtében,
7228 XXVI | műutazása köréből, hogy még a tekeasztalokat is odahagyják
7229 XXVI | tanácsos másodszor betenni a lábát az érdemes gentlemannek.~
7230 XXVI | Éppen most is valami lesz a begyében, mert nagyon suttog
7231 XXVI | tekintettel szokott viseltetni a Kárpáthy majorátus leendő
7232 XXVI | most lép be! Most is az a dacos, hetyke lépés, az
7233 XXVI | dacos, hetyke lépés, az a büszke, kötekedő tekintet,
7234 XXVI | inasaival volna tele, az a visszataszító szépség –
7235 XXVI | átölelve ül, mint ahogy a régi magyar kártyákon festik
7236 XXVI | magyar kártyákon festik a makk kettőst.~Abellino erre
7237 XXVI | Ez Abellino részére húzta a nevetőket.~– Tudod, hogy
7238 XXVI | öregúr egészséges, mint a makk, mint a fáról szakasztott
7239 XXVI | egészséges, mint a makk, mint a fáról szakasztott alma.
7240 XXVI | miatta legkisebb aggodalmad, a nagybácsi jól érzi magát.
7241 XXVI | nagybácsi jól érzi magát. Hanem a nagynéni beteg, nagyon beteg,
7242 XXVI | hogy alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni
7243 XXVI | soha rá nem ismernél. Az a szép rózsaarc és az a karcsú
7244 XXVI | Az a szép rózsaarc és az a karcsú őzike termet! Mind
7245 XXVI | orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~
7246 XXVI | neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~Abellinónak még
7247 XXVI | így könnyebben kitalálta a gondolatok élét, el nem
7248 XXVI | arca nem bírta elrejteni a dühöt, mely belsejében felforrott
7249 XXVI | fel magánkívül Abellino.~A körülállók szánni kezdték,
7250 XXVI | fajait meg fogod ismerhetni a mérgezéseknek növényi és
7251 XXVI | növényi és ásványi méreggel, a késsel és baltával, pisztollyal
7252 XXVI | hurokkal való gyilkolásoknak s a corpus delicti hogyan és
7253 XXVI | Akarom tudni!~– Hát – a férje.~– Ez ostoba gúny! –
7254 XXVI | gyalázatos átadással. És ez a vén gazember tudja, és eltűri,
7255 XXVI | senkinek sincs oka, sem joga a világon.~– Mi ez, Rudolf?
7256 XXVI | erkölcsi tekintéllyel bír a világ előtt, hanem azért
7257 XXVI | mert ő legjobb vívó és lövő a környékben, és hidegvérű
7258 XXVI | hidegvérű és szerencsés.~A klubban nem hozták többet
7259 XXVII | örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot:~– Önnek neje fiat
7260 XXVII | erényekkel váltandja be a vén adósságokat, mikkel
7261 XXVII | vén adósságokat, mikkel a Kárpáthy-család hazának
7262 XXVII | soha, hogy majd ha egykor a nagy és nemes eszmék ünnepelt
7263 XXVII | elmondhassa: „Ezeknek neveit a jó öreg Kárpáthy Jánostól
7264 XXVII | fejedelmek nevének, kik a legelső Kárpáthy őssel áldomást
7265 XXVII | Kárpáthy őssel áldomást ittak a szép Hunnia földén. Legyen
7266 XXVII | Repeső tekintettel nézte a gyermeket. Szép, erőteljes
7267 XXVII | nyakánál szinte ránc támadt a kövérség miatt, szája alig
7268 XXVII | olykor lecsukta azokat, a hosszú szempillák gömbölyű
7269 XXVII | most is tudná már, hogy a gyöngeség milyen nagy szégyen,
7270 XXVII | egypárszor, amit azután a körülállók János úrral együtt
7271 XXVII | rebegé János, látva, hogy a gyermek mindenféle változatokra
7272 XXVII | megint?~Az orvos azonban és a tudós asszonyok jónak látták
7273 XXVII | asszonyok jónak látták megérteni a csecsemő beszédét, odamagyarázva
7274 XXVII | elég lesz most az egyszerre a szeretgetés, s kivették
7275 XXVII | visszavitték anyjához, mely után a jó úr nem tehetett egyebet,
7276 XXVII | egyebet, mint hogy odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott,
7277 XXVII | ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek; minden kijövőtől
7278 XXVII | ha egy-egy vidám kiáltása a gyermeknek kihallatszott
7279 XXVII | gyermeknek kihallatszott a szobából; hiszen csak még
7280 XXVII | tekintetétől, s gépileg követte őt a szomszéd terembe.~– Nos,
7281 XXVII | szívére, de jónak látta a fájdalom által is próbára
7282 XXVII | féltem, azért híttam ki a mellékszobából; legyen ön
7283 XXVII | meg e hír után. Most azon a helyen maradt állva, és
7284 XXVII | Kárpáthy hagyta magát vezetni a haldokló szobájába. Előtte
7285 XXVII | szobájába. Előtte összefolyt a világ; nem látott ő senkit,
7286 XXVII | halványan, elhervadtan, a halál verítékével gyönyörű
7287 XXVII | verítékével gyönyörű arcain, a halál halaványságával édes
7288 XXVII | halaványságával édes ajkai körül, a halál megtört fényével szép
7289 XXVII | Szemei könnytelenek voltak. A szoba tele van szolgálattevő
7290 XXVII | nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra néz némán, mereven.
7291 XXVII | ismerős nő ül, egyik Teréz, a másik Flóra.~A jó öreg nagynéne
7292 XXVII | egyik Teréz, a másik Flóra.~A jó öreg nagynéne összekulcsolt
7293 XXVII | kezekkel imádkozik, arcát a vánkosba rejtve. Flóra a
7294 XXVII | a vánkosba rejtve. Flóra a kisgyermeket tartja ölében,
7295 XXVII | keblén csendesen elaludt.~A beteg felemeli törtvilágú
7296 XXVII | mondott neki, csak mind a két kezében tartja neje
7297 XXVII | ezáltal visszatartja őt a haláltól.~A haldokló nyögése
7298 XXVII | visszatartja őt a haláltól.~A haldokló nyögése mindig
7299 XXVII | kínt okozhatnak neki; óh, a test küzdelme a lélekkel
7300 XXVII | neki; óh, a test küzdelme a lélekkel mily nehéz, amíg
7301 XXVII | az írisz és az amaránt… a sárga jávor – szegény árva
7302 XXVII | hozzám eljönnöd…~János érzi a kezében tartott kéz szorításáról,
7303 XXVII | küzdés után elcsendesült a beteg lázas küzdése, vérerei
7304 XXVII | Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle állókhoz, arcának
7305 XXVII | tekintetet vetve Jánosra.~A férj örül magában, gondolva,
7306 XXVII | magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás jele; az orvos
7307 XXVII | fejét, ő tudja, hogy ez a halál jele.~Azután Flórához
7308 XXVII | Azután Flórához fordul a beteg. Kérő tekintetét megérti
7309 XXVII | Kérő tekintetét megérti a barátné, s ölében tartott
7310 XXVII | tartott kisdedét odatartja a beteg ajkához.~Fanny hevesen,
7311 XXVII | Flóra keblére, s megszorítja a delnő kezét, és suttogva
7312 XXVII | félrefordítja, hogy ne lássa a haldokló szemeinek könnyezését.~
7313 XXVII | könnyezését.~Ekkor elvonja kezeit a beteg, és összetéve keblén,
7314 XXVII | elalszik.~– Elaludt… – suttogja a férj csöndesen.~– Meghalt… –
7315 XXVII | bánatos tekintettel.~És a jó öreg nábob térdre hull
7316 XXVII | az ágy mellett, s arcát a holt párnáiba temetve, zokog
7317 XXVII | keservesen… keservesen…~A nő alszik, és álma örök.
7318 XXVII | álmodhatik boldog szerelemről – a föltámadásig… Senki sem
7319 XXVIII | látogatók~Nemsokára eljött a tél; korán beálltak a hideg,
7320 XXVIII | eljött a tél; korán beálltak a hideg, zúzmarás, hófuvatagos
7321 XXVIII | délután négy órakor elkezdte a láthatárt körülfogni az
7322 XXVIII | láthatárt körülfogni az a sötétszürkés, lilaszín gőzkör,
7323 XXVIII | összeér, és éjszaka van. Csak a sík hófehérsége tart némi
7324 XXVIII | hófehérsége tart némi világot a táj felett.~Halavány fakó
7325 XXVIII | fakó szalagok látszanak a nagy hóabroszon vonva, miket
7326 XXVIII | törtettek egyik falutól a másikig.~A kárpátfalvi kastély
7327 XXVIII | egyik falutól a másikig.~A kárpátfalvi kastély oly
7328 XXVIII | ablakban ég világ, s csak a kémények kék füstje mutatja,
7329 XXVIII | Egyikén e fakó utaknak a hosszú téli est beálltával
7330 XXVIII | keresztül Kárpátfalva felé tart.~A szán hátuljában egyszerű
7331 XXVIII | hajtja egy parasztember a két ösztövér lovat. A hátul
7332 XXVIII | parasztember a két ösztövér lovat. A hátul ülő gyakran feláll
7333 XXVIII | hátul ülő gyakran feláll a szánban, s mintha keresne
7334 XXVIII | keresne valamit, széttekinget a síkságon. Már előtte sötétlenek
7335 XXVIII | síkságon. Már előtte sötétlenek a kárpátfalvi vadaskert erdejei,
7336 XXVIII | hídra fölérnek, megpillantja a jövevény, amit keresett.~–
7337 XXVIII | minden más fa lehullatta a levelét.~Az egész határban
7338 XXVIII | atyafi. Kend térjen be amoda a csárdába, mely az útfélen
7339 XXVIII | Azzal leszállt az idegen a szánról, s fokosát kezébe
7340 XXVIII | s fokosát kezébe véve, a hómezőn keresztül arrafelé
7341 XXVIII | arrafelé vette útját, ahol a fenyők sötétlenek a hófehér
7342 XXVIII | ahol a fenyők sötétlenek a hófehér síkság közepén.~
7343 XXVIII | Mi van ezen fenyők alatt?~A Kárpáthy-család temetkezőhelye
7344 XXVIII | Kárpáthy-család temetkezőhelye az. És a jövevény, ki azt ez órában
7345 XXVIII | Sándor.~Az ifjú kézműves a visszaérkező Teréztől hallá,
7346 XXVIII | hallá, hogy Fanny meghalt. A nagyságos asszony csakúgy
7347 XXVIII | asszony csakúgy leszállt a sír férgeihez, mint a legszegényebb
7348 XXVIII | leszállt a sír férgeihez, mint a legszegényebb kézműves felesége,
7349 XXVIII | El kellett vándorolnia a megholt kedves sírhalmához,
7350 XXVIII | imádott, s kinek most már a föld alatt bevallhatta,
7351 XXVIII | van most, mint akárkinek a földön.~A két öreg nem iparkodott
7352 XXVIII | mint akárkinek a földön.~A két öreg nem iparkodott
7353 XXVIII | Télvíz idején útnak indult a fiú, s leírás után, melyet
7354 XXVIII | Teréztől hallott, megismeré a fenyőligetet, melyet Kárpáthy
7355 XXVIII | Kárpáthy János ültetett a családi sírbolt körül, hogy
7356 XXVIII | holt és fehér.~Elhagyta a szánt, keresztülvágott a
7357 XXVIII | a szánt, keresztülvágott a mezőn, a fuvaros betért
7358 XXVIII | keresztülvágott a mezőn, a fuvaros betért az útféli
7359 XXVIII | két lovast látunk haladni a még félig töretlen csapáson.
7360 XXVIII | szól az elöl menő lovas, a hátul jövőt figyelmeztetve. –
7361 XXVIII | Könnyen ráakadhatunk a friss hóban, ha vigyázunk
7362 XXVIII | mielőtt Kárpátfalvára érnénk.~A lovász erősíteni látszik
7363 XXVIII | állítását.~– Menj te egyenesen a nyomon, s adj át két agarat
7364 XXVIII | megkerítem addig.~Azzal átvett a beszélő kettőt az agarak
7365 XXVIII | került, lassú lépést járatva a hóban.~Amint azonban kísérőjét
7366 XXVIII | gyors poroszkálással tartott a fenyves felé. Odaérve, a
7367 XXVIII | a fenyves felé. Odaérve, a fenyvest körülvevő árok
7368 XXVIII | megköté egy bokorhoz, agarát a nyeregkápához, s átmászott
7369 XXVIII | nyeregkápához, s átmászott a széles árkon.~A hóvilágnál
7370 XXVIII | átmászott a széles árkon.~A hóvilágnál bizton haladt
7371 XXVIII | lomb oldalában, rajta fenn a halál szomorú angyala aláfordított
7372 XXVIII | látogató Rudolf.~Tehát mind a ketten eljöttek, s a sors
7373 XXVIII | mind a ketten eljöttek, s a sors úgy akarta, hogy ott
7374 XXVIII | Rudolf biztosan sietett a fehér emlékoszlophoz, s
7375 XXVIII | alakjától.~Egyik sem ismert rá a másikra.~– Mit keres ön
7376 XXVIII | hidegvérét, s közelebb lépett a térdeplőhöz.~Sándor ráismert
7377 XXVIII | merészséggel tette ki magát a halálnak.~Most érte mindent.~
7378 XXVIII | Most érte mindent.~Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította
7379 XXVIII | akit megszégyenítsek vele. A halottakat szabad szeretni.
7380 XXVIII | látogathatja őt meg újra.~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „
7381 XXVIII | És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza
7382 XXVIII | órában, hát ön kit keres itt a halottak között?” Mással
7383 XXVIII | Mással volt elfoglalva ő. A kedves, vidám gyermekre
7384 XXVIII | ott ült mellette egykor a jázminlugas alatt, s beszélt
7385 XXVIII | egykor!… És midőn homlokát a hideg márványra hajtá, azt
7386 XXVIII | én egyedül hagyom. Itt a temetőn kívül meg fogom
7387 XXVIII | megölt, álomkórossá tett azt a gondolat, hogy ő meghalt,
7388 XXVIII | ha megöli-e hát az embert a szívbeli érzés? Most már
7389 XXVIII | hogyan lehet tovább élni.~A sírkőre nagy aranybetűkkel
7390 XXVIII | aranybetűkkel volt felvésve a kedves halott neve; a hóvilágnál
7391 XXVIII | felvésve a kedves halott neve; a hóvilágnál ott ragyogtak
7392 XXVIII | hóvilágnál ott ragyogtak a betűk:~„Kárpáthyné Mayer
7393 XXVIII | órában fordulok vissza. A hold nemsokára feljő, az
7394 XXVIII | Nem lehetett őt erőtetni, a férfi fájdalma azt kívánja,
7395 XXVIII | az útféli csárdáig, ahol a szán készen várt reá; nem
7396 XXVIII | oly jó őhozzá e magas úr.~A szán nemsokára eltűnt az
7397 XXVIII | haladt tüszkölő ménjével a hósíkon keresztül… Ismét
7398 XXVIII | keresztül… Ismét visszatért a fenyőfákhoz. Ismét fölkereste
7399 XXVIII | fenyőfákhoz. Ismét fölkereste a fehér emléket. Ott megállt,
7400 XXVIII | Ott megállt, és gondolt a sokat szenvedett nőre, ki
7401 XXVIII | nyomai még ott látszottak a hóban, mely az emlék talapját
7402 XXVIII | ez emléken.~És olvasá azt a nevet… Mint a kísértethívás,
7403 XXVIII | olvasá azt a nevet… Mint a kísértethívás, oly csábítón
7404 XXVIII | már nyugtalanul kürtölt a vadaskert szélében, azt
7405 XXIX | XXIX. A végintézet~Rudolfot már
7406 XXIX | végintézet~Rudolfot már várták a kastélyban. Amint leugrott
7407 XXIX | felvezette őt Kárpáthyhoz. A cselédség mind fekete ruhát
7408 XXIX | amióta az úrnőt eltemették, s a tükrök és címerek a szobákban
7409 XXIX | eltemették, s a tükrök és címerek a szobákban még azon módon
7410 XXIX | fekete fátyollal húzva, ahogy a temetés napján hagyták.~
7411 XXIX | éjjel felkölt álmomból, s a különös öröm miatt, vagy
7412 XXIX | helyeslesét.~– Jer tehát velem a levéltárba. A többi tanúk
7413 XXIX | tehát velem a levéltárba. A többi tanúk mind ott várnak
7414 XXIX | ült – itt rajzolt – amott a zongora most is felnyitva,
7415 XXIX | felnyitva, az ábrándmű kitárva a támlán. Ha még egyszer visszajönne!~
7416 XXIX | nyitott be, melyet amint a gyertyák megvilágították,
7417 XXIX | borzadályt érezni e helyen.) Amaz a kertre nyílik. Látod, minden
7418 XXIX | kertre nyílik. Látod, minden a régi helyén: a lámpa, melynél
7419 XXIX | Látod, minden a régi helyén: a lámpa, melynél írni szokott,
7420 XXIX | Százszor bejöttem azóta a szobába, soha egy betűt
7421 XXIX | előttem. Az ágy előtt még a két kis hímzett papucs,
7422 XXIX | napokat elültem itt, ezeken a helyeken, s visszagondoltam
7423 XXIX | szomorúan – láttam, mint hajolt a félig kész hímzés fölé;
7424 XXIX | menyegzőjére készül, hagyá el a szobát, az ajtóból még egy
7425 XXIX | néma csókot vetve kezével a sötétség felé, mintha senkitől
7426 XXIX | utolszor.~– Jerünk, jerünk!~A levéltár nagy termében ott
7427 XXIX | termében ott várták már a tanúk.~Négyen voltak: a
7428 XXIX | a tanúk.~Négyen voltak: a helybeli jegyző, egy fiatal,
7429 XXIX | fiatal, telt képű férfi, ki a meleg kályhának támaszkodott
7430 XXIX | kályhának támaszkodott háttal; a jószágigazgató, az emberséges
7431 XXIX | hogy hadd járjon ő is, mint a többi cselédség, fekete
7432 XXIX | élünk sokáig – vén bűnösök.~A harmadik tanú a pap. A negyedik
7433 XXIX | bűnösök.~A harmadik tanú a pap. A negyedik Kiss Miska.
7434 XXIX | A harmadik tanú a pap. A negyedik Kiss Miska. A jó
7435 XXIX | A negyedik Kiss Miska. A jó fiú elhagyta a fényes
7436 XXIX | Miska. A jó fiú elhagyta a fényes szalonokat, miknek
7437 XXIX | volna jobbat valakivel.~A fiskális is ott van, és
7438 XXIX | s azokat félszárig veri a kalamárisokba, melyek a
7439 XXIX | a kalamárisokba, melyek a kerek asztalon mindenki
7440 XXIX | hogy senki sincs jelen a nábob nagyságos és méltóságos
7441 XXIX | gyanítani, mennyire sietett a végintézkedéssel, s tanúkul
7442 XXIX | végintézkedéssel, s tanúkul a legigénytelenebb embereket
7443 XXIX | amidőn egy élő rendelkezik a halála utániakról.~János
7444 XXIX | Miskát ülteté, átellenébe a fiskálist, hogy értse, amit
7445 XXIX | barátim, jó feleim! – kezdé a nábob, míg mindenki mélyen
7446 XXIX | azon kezdem, aki előttem a legkedvesebb volt a világon,
7447 XXIX | előttem a legkedvesebb volt a világon, és aki már a sírban
7448 XXIX | volt a világon, és aki már a sírban nyugszik. Ez a sír
7449 XXIX | már a sírban nyugszik. Ez a sír kezdete és vége életembeli
7450 XXIX | forint kamatját élvezzék a madarasi kastély kertészei,
7451 XXIX | délutánokon keresztül… És ültessen a kertész egy másik jávorfát
7452 XXIX | magányosan; ha valaha kiszárad a fa, vagy valami tiszteletlen
7453 XXIX | az egész összeg szálljon a szegényekre.~Rudolf hideg,
7454 XXIX | mozdulatlan arccal ült ott a beszélő mellett; senki sem
7455 XXIX | az uradalombeli hajadonok a templomban, imádkozzanak
7456 XXIX | meghaltak, akkor háromnak a szüzek közül, kiket a lelkész
7457 XXIX | háromnak a szüzek közül, kiket a lelkész legérdemesebbnek
7458 XXIX | legérdemesebbnek fog ítélni, nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi
7459 XXIX | nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi koszorút és
7460 XXIX | összeget, azután menjenek ki a sírhoz, szórjanak rá virágot,
7461 XXIX | tegye őt isten boldogabbá a túlvilágon, mint volt itt
7462 XXIX | túlvilágon, mint volt itt ezen a földön. Ez az én kívánságom.~
7463 XXIX | fájdalmas csend uralkodott a teremben, csak a papíron
7464 XXIX | uralkodott a teremben, csak a papíron nyargaló toll percegése
7465 XXIX | Midőn az ügyvéd feltekintett a papírról, mutatva, hogy
7466 XXIX | visszhangosan zengett el a teremben, mintha egészen
7467 XXIX | volt, az ezen mind fekete. A név ki van verve szépen
7468 XXIX | Uram, uram – szólt közbe a lelkész. – Ki olvasott az
7469 XXIX | gyászfátyolt le ne vegyenek a szobákról, legyen minden
7470 XXIX | mind.~– Óh, uram – szólt a pap –, lehet, hogy azon
7471 XXIX | És azután felnyitván a sírboltot, két fülke között
7472 XXIX | fülke között töressék át a közfalat, hogy ne legyen
7473 XXIX | hogy őmellette fogok alunni a boldog feltámadás napjáig,
7474 XXIX | minden igazhívőre. Ámen.~És a nagy komoly férfiak mind
7475 XXIX | egyik sem szégyenlé magát a másik előtt; még a hidegvérű
7476 XXIX | magát a másik előtt; még a hidegvérű ügyvéd is összerágta
7477 XXIX | összerágta tollát, s nem látta a betűket, melyeket leírt…
7478 XXIX | csak egy esztendőt, álmodta a többit”.~– Ennyit rólunk,
7479 XXIX | Kárpáthy. – Egy kincsem van a föld alatt, kivel nemsokára
7480 XXIX | fiam.~E szóknál jelent meg a legelső könny Kárpáthy szemében.
7481 XXIX | megbocsátja az Isten, megbocsátja a haza, amit ellene vétettünk,
7482 XXIX | milyeneknek kellett volna lennünk. A gazdagság ne rontsa meg
7483 XXIX | volna rá, mint használjam a másik felét! Én azt akarom,
7484 XXIX | hogy fiam boldog legyen. Mi a boldogság? Pénz? Birtok?
7485 XXIX | önkénytelen eszébe juttatá a reánézőnek ama rég elhunyt
7486 XXIX | lankadt kezéből kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló
7487 XXIX | kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló ivadéknak
7488 XXIX | kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló ivadéknak tanácsokat
7489 XXIX | törpén hagynák, mert hisz a gazdagok bűnei több hasznot
7490 XXIX | kézbe, mely őt vezetni fogja a becsület és honfidicsőség
7491 XXIX | fogja őt, jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám kezemet
7492 XXIX | gróf Szentirmay Rudolf.~A jó öreg szívesen nyújtá
7493 XXIX | szívesen nyújtá e szavaknál a mellette ülő ifjúnak kezeit:
7494 XXIX | így kívánta azt – szólt a nábob. – Utolsó órájában
7495 XXIX | hagyunk neki örökségül!~A jó öreg sokáig nem bírt
7496 XXIX | végintézetének ~elmondá, a nagy érzés annyira erőt
7497 XXIX | azon vétkeit, miket Isten, a haza és énellenem elkövetett.
7498 XXIX | meg azokat neki Isten és a haza, miként én is megbocsátom!
7499 XXIX | kit Isten nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen meg
7500 XXIX | Magát meg nem öli ő, mert a kéjencek nem tudnak öngyilkosok
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-7733 |