bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

7501 XXIX   |                       elég arra, hogy valaki a szűkölködés ellen biztosítva
7502 XXIX   |                   fővétele napja eljön, azon a napon kapjon egyszerre száz
7503 XXIX   |                    Óh, uram… – akará hebegni a másik öreg, de nyelve nem
7504 XXIX   |                      öreg Vidra bohócomat és a lapáji pusztát, melyet magam
7505 XXIX   |                    óhajtom Istentől, hogy az a hon, melynek földében őseim
7506 XXIX   |                    legyen, és viruljon, hogy a nemzet, melynek tagja lehetnem
7507 XXIX   |                  lelkemet Istennek, testemet a földnek ajánlva várom nyugodalmas
7508 XXIX   |               leírattak. Az ügyész felolvasá a végrendeletet, s azzal Kárpáthy
7509 XXIX   |                    azzal Kárpáthy János után a jelen volt tanúk mind aláírták,
7510 XXIX   |                átvette.~Ekkor mondá Kárpáthy a papnak, hogy hívja be az
7511 XXIX   |                      egyházfit.~Bejött az, s a kis gömbölyű ébenfa asztalra
7512 XXIX   |                vacsorája ez. Utolsó, minőben a halálra vált betegeket részeltetik.~
7513 XXIX   |                  vált betegeket részeltetik.~A pap odaállt az asztal elé,
7514 XXIX   |                odaállt az asztal elé, melyen a bor és a kenyér volt. Kárpáthy
7515 XXIX   |                  asztal elé, melyen a bor és a kenyér volt. Kárpáthy keresztényi
7516 XXIX   |                 keresztényi alázattal járult a szent jelvények elé, a többiek
7517 XXIX   |                járult a szent jelvények elé, a többiek némán álltak körül.~
7518 XXIX   |                  többiek némán álltak körül.~A pap nyújtá a tört kenyérfalatot:~–
7519 XXIX   |                   álltak körül.~A pap nyújtá a tört kenyérfalatot:~– Az
7520 XXIX   |                  testének sebeibe!~És nyújtá a poharat:~– Az Ő vére mossa
7521 XXIX   |                poharat:~– Az Ő vére mossa le a te bűneidet!~János áhítattal
7522 XXIX   |                   jámbor megnyugvással mondá a lelkésznek:~– Nemsokára
7523 XXIX   |                    vagyok, ne tartsanak imát a templomban meggyógyulásomért,
7524 XXIX   |                       odamentek, körülállták a gyermek bölcsőjét; az komolyan
7525 XXIX   |                 kivette őt, s karjára emelé. A gyermek nagy, okos szemeivel
7526 XXIX   |                ajkait.~Azután körülvándorolt a többi öregek kezén; mindenikre
7527 XXIX   |                      Rudolf is kezébe vette, a gyerek kacagni, hánykolódni
7528 XXIX   |              nagyokat sikongatva, mint ahogy a gyermekek szokták tenni,
7529 XXIX   |                    miért? Rudolf megcsókolta a gyermek homlokát.~– Hogy
7530 XXIX   |                     azt mondá, hogy nem akar a szent kenyér és bor után
7531 XXX    |                      Mindenki jókor lefeküdt a kastélyban, csak Rudolf
7532 XXX    |                   Rudolf maradt fenn sokáig. A kandallóban barátságos tűz
7533 XXX    |              robogott; éjfélen túl elült ott a tűz előtt, s múltról és
7534 XXX    |                   Vannak titkok, miknek jobb a szívek fenekén maradni.~
7535 XXX    |                      nagy járás-kelés támadt a kastélyban, cselédek futkostak
7536 XXX    |               kastélyban, cselédek futkostak a folyosókon fel s alá. Rudolf
7537 XXX    |                     volt öltözve, s kilépett a tornácra. Szemben találkozék
7538 XXX    |                     és nem tud. Végre kitört a szó és a könny ajkán és
7539 XXX    |                   tud. Végre kitört a szó és a könny ajkán és szemein,
7540 XXX    |                    hálószobájába.~Ott feküdt a nábob lehunyt szemekkel,
7541 XXX    |                tiszteletre méltó volt ez arc a halál után, letisztulva
7542 XXX    |                 halál után, letisztulva róla a gyarló szenvedélyek, csak
7543 XXX    |                szobában aludt, és csak midőn a nagy nesztelenség által
7544 XXX    |                   jól sejté utolsó óráit. Az a névtelen öröm, az a kimagyarázhatlan
7545 XXX    |                       Az a névtelen öröm, az a kimagyarázhatlan jó érzés
7546 XXX    |                    kimagyarázhatlan jó érzés a halál közelléte volt.~Rudolf
7547 XXX    |                    vége volt mindennek, csak a ravatalra volt szükség.~
7548 XXX    |                      készítve hálószobájában a ravatalhoz. Koporsó, szemfödél,
7549 XXX    |                   címerek, fáklyák. Nem félt a koporsótól úgy, miként ama
7550 XXX    |                  vele megesküdött, úgy tevék a koporsóba.~Ugyanazon énekes
7551 XXX    |                  ismét tarka néppel tölt meg a kárpátfalvi udvar. De most
7552 XXX    |                   kárpátfalvi udvar. De most a víg arcok helyett szomorúak
7553 XXX    |                  jöttek. Senki sem maradt el a régi ismerősök közől; mindenki
7554 XXX    |                   ráismerni, úgy elváltozott a halálban. Hát még akik életében
7555 XXX    |               Koporsóját roppant nép követte a sírboltig; fáklyáit az ország
7556 XXX    |               legelőkelőbb férfiai vitték, s a legtiszteletreméltóbb delnők
7557 XXX    | legtiszteletreméltóbb delnők járultak utána.~A szokás úgy hozta magával,
7558 XXX    |                 anyja volna.~Boldog gyermek!~A legnagyobb csapásokon, apa-anya
7559 XXX    |                     és anyát nyer helyettök.~A jó öreg nábobot elbúcsúztatá
7560 XXX    |                    de legtöbbet sírt maga az a pap, akinek a többit vigasztalni
7561 XXX    |                   sírt maga az a pap, akinek a többit vigasztalni kellett
7562 XXX    |                  téríté magához, midőn végül a megholt ismerőit kellett
7563 XXX    |                     csendes szobákba, mikben a halottak laknak, odatették
7564 XXX    |                    oly enyészetesen hangzott a sírboltba alá a földön keresztül;
7565 XXX    |                     hangzott a sírboltba alá a földön keresztül; maguk
7566 XXX    |                      földön keresztül; maguk a sírásók is siettek onnan
7567 XXX    |                      siettek onnan feljutni. A nagy vasajtó döngve csapódott
7568 XXXI   |                                        XXXI. A világ nyelve~A magyarországi
7569 XXXI   |                         XXXI. A világ nyelve~A magyarországi leggazdagabb
7570 XXXI   |               családfők egyike követte nejét a sírba, maga után egy reményteljes
7571 XXXI   |                     elő sokak számításaiban.~A vélt örökös, Abellino, ki
7572 XXXI   |                 egész az Île de Jérusalemig.~A sok összevissza bonyolult
7573 XXXI   |              bonyolult esetnél nekiszabadult a világ nyelve, néhány hétig
7574 XXXI   |                      van Livius, itt Konrád, a bohó Erdey Gergely, az étvágya
7575 XXXI   |                  ellen küzdő Málnay Georges, a szabadelvű Darvay Jenő,
7576 XXXI   |                      szabadelvű Darvay Jenő, a szép Csendey, a különc báró
7577 XXXI   |                 Darvay Jenő, a szép Csendey, a különc báró Berky, az előtáncos
7578 XXXI   |                Aladár, és ki tudna emlékezni a többire, kiket tulajdon
7579 XXXI   |                   elfeledni.~Táncszünet van; a férfiak a pipázóterembe
7580 XXXI   |                    Táncszünet van; a férfiak a pipázóterembe gyűltek.~Egy
7581 XXXI   |                   közéjök, kecsesen füstölve a fehér papírszivarral, s
7582 XXXI   |                     legyen, onnan mulattatja a társaságot elmés élceivel.~
7583 XXXI   |               temetését beszélik.~Most éppen a végrendeletet kíséri kommentárokkal
7584 XXXI   |                   virágok. Mondják, hogy még a kaszásoknak is meghagyta
7585 XXXI   |                     ahol egy íriszt találnak a mezőben, azt le ne kaszálják,
7586 XXXI   |                       hogy ő ki nem állhatja a virágokat, mert az mind
7587 XXXI   |                     az mind merő szenvelgés.~A jávorfák levágatását pedig
7588 XXXI   |                  kacaj követte ezen ötletet.~A liberális Darvay Jenő jónak
7589 XXXI   |                aranyat kap in natura, melyet a Maroccaner-házban lakó ügyvivőtől
7590 XXXI   |               kolduskosztümben; rongyos szűr a nyakában, kiszakadt csizmában,
7591 XXXI   |                     Rettentő kacagás fogadta a leleményes illusztrációt.
7592 XXXI   |                  érdemesnek tovább beszélni.~A gazdag majorátustól elmaradt,
7593 XXXI   |                      vétkül, azért megbocsát a világ, az csak érdekesebbé
7594 XXXI   |                      hogy semmire se tanítsa a fiút, mint lovagolni és
7595 XXXI   |             székestül – alig bírták elkapni.~A liberális Darvay Jenő csak
7596 XXXI   |                   tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se menjen át
7597 XXXI   |                szőlőkoszorút tegyenek, s ezt a nótát húzzák a cigányok,
7598 XXXI   |               tegyenek, s ezt a nótát húzzák a cigányok, mikor a temetőbe
7599 XXXI   |                     húzzák a cigányok, mikor a temetőbe viszik: „Múlik,
7600 XXXI   |                 sírja fölött kedvenc nótáit; a kortyondi frátereknek pedig
7601 XXXI   |                 napján összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak egyet
7602 XXXI   |                  csupán azt kötötte ki, hogy a temetőbe ne járjanak csókolózni,
7603 XXXI   |               hallgatni; azonfelyül mindenét a cigányokra hagyta.~– Csak
7604 XXXI   |                 cigányokra hagyta.~– Csak az a kár – szakítá félbe Gergely
7605 XXXI   |                   szakítá félbe Gergely gróf a kedélyes rágalmakat sardonicus
7606 XXXI   |              Kecskerey urat, most hallgassuk a kortyondi frátereket.~Kutyfalvinál
7607 XXXI   |                    hogy az elem van őbennük, a bor. Óriási nagyokat kacagnak.
7608 XXXI   |                 Óriási nagyokat kacagnak. Az a boldogabb, aki bolondabbat
7609 XXXI   |                  franciául meg németül, hogy a másvilágon, haneha az angyalok
7610 XXXI   |                       Utolsó nap befalaztatá a pinceajtót, magam beszéltem
7611 XXXI   |                  pinceajtót, magam beszéltem a kőművessel, aki ott dolgozott,
7612 XXXI   |                  alkalma az ő borának miatta a részegség bűnébe esni, s
7613 XXXI   |                   bűnébe esni, s megtiltotta a bormérést valamennyi domíniumán,
7614 XXXI   |                  valamennyi domíniumán, csak a patikában szabad ezentúl
7615 XXXI   |         Megparancsolá még azt is, hogy senki a más feleségére rá ne merjen
7616 XXXI   |              csapodár asszony van, fojtassék a Berettyóba, és amely iskolásleány
7617 XXXI   |              kövessen eklézsiát.~– Hahhahha! A templomajtóban!~– De az
7618 XXXI   |                 hiába, félt, hogy megátkozza a másvilágon.~– Dehogy. Szégyenlette,
7619 XXXI   |                    enni.~– Félt szegény öreg a haláltól nagyon, azért változott
7620 XXXI   |                 templomokra hagyta.~– Kivéve a fiát. Azt Szentirmay úrnak
7621 XXXI   |                    élt volna csak még sokáig a menyecske, s kaptam volna
7622 XXXI   |             menyecske, s kaptam volna én oda a házhoz, fogadom, hogy lett
7623 XXXI   |                    itt, aki vagy egy poharat a fejükhöz vágjon. Míg élt
7624 XXXI   |                  Vessünk most egy pillantást a Boulevard des Italiens-i
7625 XXXI   |                   lordok most is ott szólják a világot az erkélyszobában,
7626 XXXI   |               erkélyszobában, s ha kifogytak a közel levőkből, előveszik
7627 XXXI   |                      távol vannak.~Jelen van a különc lord, az északi herceg,
7628 XXXI   |                    lép be monsieur Griffard, a gazdag bankár, ugyanazon
7629 XXXI   |         körülményesebben ismerte – kiált elé a vidám márki. (Hihetőleg
7630 XXXI   |                      nem bizonyíthatja, hogy a kérdéses örökös egy helyettesíttetett.~–
7631 XXXI   |                      viszonyban élt volna?~– A nő példánya volt az erénynek –
7632 XXXI   |             Abellinóra nézve.~– Még rosszabb a hitelezőire – szól közbe
7633 XXXI   |                     szemhunyorítás, egy ránc a homlokon nem mutatja, hogy
7634 XXXI   |                 nagyon restellené, ha valaha a világ megtudná, miszerint
7635 XXXI   |            gyermekemet.~És azután sírt, mint a záporeső.~A Mayer leányok
7636 XXXI   |                azután sírt, mint a záporeső.~A Mayer leányok is feketében
7637 XXXI   |                 leányok is feketében jártak. A fekete ruha nagyon emeli
7638 XXXI   |                     fekete ruha nagyon emeli a szépséget. De már ha mégis
7639 XXXI   |                kíváncsi volt azt hinni, hogy a viselet előnyén kívül más
7640 XXXI   |                    sírtak ugyan, mert az árt a szép szemeknek, hanem ők
7641 XXXI   |                     Nagynénénk (!) holt meg; a gazdag Kárpáthy Jánosné,
7642 XXXI   |                  miránk nem hagyott semmit – a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~
7643 XXXI   |                    stb., stb…~Rudolf megérté a jó asszony kívánatát, s
7644 XXXI   |                 képes felőle. Ha meghal, még a másvilágon is hiába fog
7645 XXXI   |                      kezeit, lábait csókolva a méltóságos asszonynak, adja
7646 XXXI   |                     nem bánja, ha meghal – s a többi, s a többi.~Szentirmayné
7647 XXXI   |                     ha meghal – s a többi, s a többi.~Szentirmayné igazán
7648 XXXI   |                   Hiszen csak az kellene még a világ nyelvének, hogy Mayerné
7649 XXXI   |                   Teréz nem állhatott ellent a szíves meghívásnak, sőt
7650 XXXI   |                   bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek sohasem volt
7651 XXXI   |                    úgy tekinté, mint egyikét a legtiszteletreméltóbb rokonoknak.~
7652 XXXI   |             természetesen örökre távol tartá a – drága nagymamát, aki a
7653 XXXI   |                     a – drága nagymamát, aki a kerek földön senkitől sem
7654 XXXI   |                 csupáncsak egyedül Teréztől. A paradicsomból képes volna
7655 XXXI   |                    másvalakit is elriasztott a háztól Teréz ottléte. És
7656 XXXI   |                      ott lesz, s minthogy ez a néhány hét esztendőkig tartott,
7657 XXXI   |                végképpen Kőhalmon – vegzálni a kasznárnékat és ispánnékat.~
7658 XXXI   |                     És azután egyik esztendő a másik után jött. Teréz csak
7659 XXXI   |                 Teréz csak mindig ott maradt a háznál, Marion pedig egészen
7660 XXXI   |                    már nagyon meggyűlt benne a méreg, hogy azt kiönthesse.~
7661 XXXI   |               Marionnak sohasem volt alkalma a békességes hölgyet bosszanthatni.~
7662 XXXI   |                     elmondá viszontagságait, a veszélyeket, mikben forgott.
7663 XXXI   |                    sem mondta soha senkinek, a sírba vitte magával a titkot.~
7664 XXXI   |              senkinek, a sírba vitte magával a titkot.~És Flóra meghitt
7665 XXXI   |                    boldogtalanul, és még tán a túlvilágon is szeret, és
7666 XXXI   |                    igen gyakran elmenni vele a fenyőfák ligetéhez, s meglátogatni
7667 XXXI   |                ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet, melynek mindegyik
7668 XXXI   |                  szép napfényes délután künn a parkban sétált Flóra, egy
7669 XXXI   |                     gyermeket vezetve kezén.~A gyermek őt tanulta nevezni
7670 XXXI   |                   adna megfelelni akárkinek.~A kastélyba ezalatt Marion
7671 XXXI   |                      meg. Hallva, hogy Flóra a parkban sétál, sietett le
7672 XXXI   |                   nagy legény lenne.~(Persze a hároméves fiú értette ezt
7673 XXXI   |                     Milyen szépen tartja ezt a fiút. Milyen kár, hogy önnek
7674 XXXI   |                      nincs gyermeke. (Egyike a legfájóbb gyöngédtelenségeknek
7675 XXXI   |                    szerették egymást.~S hogy a csalódás annál nagyobb legyen
7676 XXXI   |                   nagyobb legyen önre nézve, a szemei a megszólalásig hasonlítanak
7677 XXXI   |                  legyen önre nézve, a szemei a megszólalásig hasonlítanak
7678 XXXI   |                  hozzá – s azzal ölibe kapta a gyermeket, s összecsókolá
7679 XXXI   |          összecsókolá szemeit és száját.~(Ez a nő hígvelejű! – gondolá
7680 XXXI   |                  majd akkor meg fogja utálni a gyermeket, ha gyanút gerjeszthet
7681 XXXI   |                     egy gyermek szíve, s még a fogalom is hiányzott belőle
7682 XXXI   |                    fogva még jobban szerette a gyermeket.~Néhány év múlva,
7683 XXXI   |                 egyszer Flóra azzal lepé meg a székvárosból hazatérő férjét,
7684 XXXI   |           székvárosból hazatérő férjét, hogy a kis Zoltánnal eléje lovagol –
7685 XXXI   |                    Zoltánnal eléje lovagol – a hölgy szelíd fehér paripáján,
7686 XXXI   |                      szelíd fehér paripáján, a gyermek egy kis eleven tatár
7687 XXXI   |                    meg, hogy meg ne csókolja a fiút.~Még alig volt hatéves
7688 XXXI   |                  fiút.~Még alig volt hatéves a gyermek, midőn egyszer Flóra
7689 XXXI   |                 midőn egyszer Flóra felvitte a gyűlésterembe, ahol Rudolf
7690 XXXI   |                      elmés beszédet tartott; a gyermek komolyan hallgatta
7691 XXXI   |               gyermekeit s több kis pajtását a gyermekszobába, s ott megyegyűlést
7692 XXXI   |                gyermeteg lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva.
7693 XXXI   |                       hamis termettel csalja a világot és magát. Szakállát,
7694 XXXI   |                   képes élvezni.~Így jár-kel a világban. Toldott-foldott
7695 XXXI   |                     Toldott-foldott kísértet a múlt szép időkből, egyik
7696 XXXI   |                  szép időkből, egyik kezében a mankósbot, mellyel köszvényes
7697 XXXI   |            köszvényes lábain segít, másikban a hallótülök. Hanem ő azért
7698 XXXI   |               szeretetre méltó alak, melynek a nők ellene nem állhatnak,
7699 XXXI   |                    komikus alaknak tartja, s a főbb körökben csak azért
7700 Vegszo |                      egész e század közepéig a nemesség képviselte a vagyont,
7701 Vegszo |               közepéig a nemesség képviselte a vagyont, értelmiséget és
7702 Vegszo |             nemzeterőt. Ez az egyik tény. És a magyar nemzet ez időben
7703 Vegszo |                   alig más nép Európában. Ez a másik tény.~A következtetést –
7704 Vegszo |                  Európában. Ez a másik tény.~A következtetést – ha szíveskedett
7705 Vegszo |             következtetést – ha szíveskedett a türelmes olvasó e regényt
7706 Vegszo |                 csekélységének érzetében ezt a csekélységet nem iparkodnának
7707 Vegszo |             elnyugodni készülő ügyet.~Nálunk a vagyonos osztály hivatása
7708 Vegszo |              emelkedik. Az ősi hazaszeretet, a nemzeti míveltség és az
7709 Vegszo |              gazdálkodás példáit tőlük várja a nemzet.~Az idők elmúltak,
7710 Vegszo |                     Az idők elmúltak, amidőn a gazdag magyar nem tartá
7711 Vegszo |                gazdag magyar nem tartá magát a magyar nemzet tagjának.
7712 Vegszo |                  megmutatta, hogy boldogítni a legnagyobb boldogság.~Most
7713 Vegszo |                      boldogság.~Most már, ha a regényíró alakokat keres,
7714 Vegszo |                 álmíveltség divathőseit vagy a durva, parlagi, borzas jellemeket
7715 Vegszo |                  mutassa be, kénytelen értök a régen múlt időkbe visszamenni.
7716 Vegszo |                 visszamenni. Amonnét ma csak a valódi míveltséget s az
7717 Vegszo |                      s az ősszokásokból csak a valódi honfiúságot látjuk
7718 Vegszo |                 nevetségesekké. Vannak-e még a jelenben mintaképei e torzalakoknak?
7719 Vegszo |                     barátaim (komolyan értve a szót) véleményét és illető
7720 Vegszo |                    hogy az első kötet, tehát a regénynek egynegyed része,
7721 Vegszo |                  irányregénynél megvan, ahol a társadalmi eszméknek keresztülvitele
7722 Vegszo |                  keresztülvitele felszabadít a művészi formák alól. A mesét
7723 Vegszo |           felszabadít a művészi formák alól. A mesét illetőleg tulajdonképpen
7724 Vegszo |                   nem írhattak hőskölteményt a római írók Mars és Minerva
7725 Vegszo |                      Mars és Minerva nélkül; a különbség csak az, hogy
7726 Vegszo |             századnak, melyben éltek, tiltja a méltó kegyelet.~Némi anakronizmusokat
7727 Vegszo |               második kiadásban kiigazítani.~A nyelv ellen tett észrevételek,
7728 Vegszo |                     megvallani, miszerint én a végletekig vitt purizmust
7729 Vegszo |                     újabb időkben avatatlan, a nyelvek összehasonlított
7730 Vegszo |                      annyira elszaporították a rossz új szavakat nyelvünkben,
7731 Vegszo |           nyelvünkben, hogy kénytelen vagyok a régieket visszakérni s használatban
7732 Vegszo |          használatban tartani mindaddig, míg a magyar tudós társaság nagy
7733 Vegszo |                   borzalommal emelek kalapot a vegytani műszavak rejtelmes