bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

 501 I      |                vagyok szokva, hogy velem még a hajdúm is gorombán beszél,
 502 I      |                      földről engem örökölni, a hitelezői regementestül
 503 I      |                    serait bien fatigant mind a kettőnkre nézve; hanem azon
 504 I      |                     No, édes onkli, minek ez a plaisanterie? Minek azt
 505 I      |                     de nem segíthetek rajta; a pénz nekem is kell; én is
 506 I      |                     és ha azokra el nem megy a jövedelmem, megtraktálom
 507 I      |                     jövedelmem, megtraktálom a mezőn lakó darvakat, vagy
 508 I      |                      építtetek egyik hegytől a másikig, de biz az én jövedelmemből
 509 I      |        hercegasszonyokat nem szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk;
 510 I      |                  cifrára, csak olyanok, mint a marokkói hercegasszony;
 511 I      |                      nap akár le se szálljon a szekérről, mindig saját
 512 I      |                    Dunába vizet nem hordunk.~A chevalier veszteni kezdé
 513 I      |                szüntelen forgatta maga alatt a széket, előre-hátra feszengve
 514 I      |                       Előlegezést? Mire? Tán a tulajdon bőrömre?~– Eh! –
 515 I      |           türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia kifejezése
 516 I      |                     nem akarja magával vinni a koporsóba?~– Koporsóba! –
 517 I      |                     igen; fél lába úgyis már a koporsóba, bankettek, pástétomok
 518 I      |            pástétomok és parasztleányok majd a másikat is odaviszik, és
 519 I      |                    vonásai látszottak. – Elő a szekerekkel! Megyünk innen,
 520 I      |                 Megyünk innen, megyünk ebben a pillanatban. Ne vegyen senki
 521 I      |                  lélegzetet sem többet ebben a szobában.~Abellino kacagott
 522 I      |                      így még hamarább megüti a guta. Nono, jó öreg, nem
 523 I      |                      egyszerre három széken.~A hajdúk ki akarták alóla
 524 I      |                     akarták alóla ráncigálni a székeket, s a holmit készültek
 525 I      |                     ráncigálni a székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~–
 526 I      |                     Hol van az úr? Ami ebben a szobában van, az mind az
 527 I      |                    az öreg, hogy alig lehete a szavait érteni. A bohóc
 528 I      |                     lehete a szavait érteni. A bohóc megfogá kezét, hogy
 529 I      |                     kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében előrekotródott.~–
 530 I      |                   Lássa, magának nem használ a lárma – szólt gúnyos részvéttel
 531 I      |                  magát meg ne hűtse; hol van a nagyságos úr lábtarisznyája?
 532 I      |                  milyen kimenetele leendett! A hajdúk, a lovászok reszketve
 533 I      |               kimenetele leendett! A hajdúk, a lovászok reszketve állottak
 534 I      |                     uram is megnémult, amint a hallgató néma arcra tekinte,
 535 I      |                      merően nézett maga elé…~A hajdúk nagy nehezen a kocsiba
 536 I      |                   elé…~A hajdúk nagy nehezen a kocsiba emelték; a két leány
 537 I      |                   nehezen a kocsiba emelték; a két leány mellé ült kétfelől,
 538 I      |              kétfelől, ekkor odainté magához a kocsmárost, s tompa, rekedt
 539 I      |                   meg mind.~Azzal kirobogott a hintó, körülfogva fáklyás
 540 I      |                 rikácsoló hangon szólt utána a roué boszontó búcsúja, aki
 541 I      |                      Jancsi bácsi! Tisztelem a kisasszonyokat odahaza és
 542 I      |                    kisasszonyokat odahaza és a kiskutyákat detto! Au revoir!
 543 I      |                kiskutyákat detto! Au revoir! A viszontlátásig!~És hányta
 544 I      |           viszontlátásig!~És hányta folyvást a csókokat utána.~A kocsmáros
 545 I      |                   folyvást a csókokat utána.~A kocsmáros ezalatt kezdett
 546 I      |                kezdett egyet-mást kihurcolni a szobából, ágyakat és asztalokat,
 547 I      |                    ami, nem hagyhatná el azt a takarítást reggelig, szükségem
 548 I      |                    reájok!~– Nem lehet, mert a házat fel kell gyújtanom.~–
 549 I      |                    hogy mer ilyet mondani?~– A ház azé az úré, aki elment;
 550 I      |                      ő azt parancsolta, hogy a kocsmát fel kell gyújtani,
 551 I      |                    fel kell gyújtani, s ezen a helyen nem lesz többet kocsma;
 552 I      |                      nem lesz többet kocsma; a többire kinek mi gondja.~
 553 I      |                      odatartá nagy flegmával a gyertyát az eresz alatti
 554 I      |                       mint harapódzik tovább a láng. A világosságnál nagy
 555 I      |                    harapódzik tovább a láng. A világosságnál nagy kényelmesen
 556 I      |                 Szegeden. Meg volt elégedve.~A chevalier-nak, ha benn nem
 557 I      |                   mit tenni más, mint szedni a köpönyegét, s leguggoltatván
 558 I      |                 hórihorgas lovászát, felülni a hátára, s újra visszavitetni
 559 I      |                     újra visszavitetni magát a hintójához.~– Te kiűztél
 560 I      |               hintójához.~– Te kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek téged
 561 I      |                  csárdából, én kiűzlek téged a világból! – mormogá magában,
 562 I      |             csizmákkal tántorgott vele odább a végtelen sárban. A két ember
 563 I      |                     odább a végtelen sárban. A két ember egymás hátán olyan
 564 I      |                      egymás hátán olyan volt a tűzvilágnál, mint egy bukdácsoló
 565 I      |              bukdácsoló óriás.~Itt végződött a két rokon végzetteljes találkozása
 566 I      |                     végzetteljes találkozása a Törikszakad csárda alatt.~
 567 II     |                    finánctudományát még csak a picpusi kollégium diákjain
 568 II     |                      ha egy diák adós maradt a fellakomázott pogácsák árával,
 569 II     |                    árával, hogy lehessen azt a többi készfizetőre felróni.~
 570 II     |                  többi készfizetőre felróni.~A Mississippi-őrjöngés őt
 571 II     |             köztéreken árulták, adták-vették a Mississippi-részvényeket.
 572 II     |                     eladta pástétomosboltját a legöregebb legényének, maga
 573 II     |               találta; egy napon aztán, mint a cifra szappanbuborék, szétpattant
 574 II     |               Griffard kilenc sou-val maradt a zsebében.~Ha az ember még
 575 II     |                     s akkor marad kilenc sou a zsebében, azon nincs mit
 576 II     |                      ha valaki már állt azon a magasságon, ahonnan saját
 577 II     |                 kellemes tájékokat láthatni, a visszaesés csakugyan kellemetlenül
 578 II     |               tartalmát nem ismerik, levevék a póznárul, s egy a több közül,
 579 II     |                    levevék a póznárul, s egy a több közül, aki legkevésbé
 580 II     |                      fennhangon elolvasá azt a köszörűs butikja előtt;
 581 II     |                      mint hogy az ember vele a saját torkát elmesse. Dugá
 582 II     |                     azt az öve mellé, s ő is a csoport közé vegyült, és
 583 II     |                     vegyült, és kiáltá, mint a többi:~– À bas les aristocrates!~
 584 II     |                    azt tán ő maga sem tudja. A hírrel, dicsőséggel nem
 585 II     |                  hanem amint néhány év múlva a direktórium alatt ismét
 586 II     |                      élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi
 587 II     |                    amint vagy az egyik, vagy a másik tábornok akarta főbe
 588 II     |                  melyeket kivándorolt főurak a státusra hagytak, s midőn
 589 II     |                    midőn újra visszajövének, a restauráció napjaiban, Mr
 590 II     |                 emigráns, ki csoporttal jött a diadalmas seregek hátuljában,
 591 II     |                  pompás, ötemeletes palotára a Boulevard des Italiens-ban,
 592 II     |                     megtiszteltetéshez, hogy a legjobb társaságokba juthasson.~
 593 II     |                   neve rövid időn egyike lőn a legkellemesebben hangzó
 594 II     |                      ügyes, figyelmező ember a többiek szenvedélyeit, bohóságait,
 595 II     |                építhessen rájok.~Griffard úr a legmerészebb vállalkozó
 596 II     |                 legmerészebb vállalkozó volt a világon. Ő mert nagy összegeket
 597 II     |                      tékozlóknak, akiket már a cselédjeik is megidéztettek
 598 II     |                   nemcsak egyeseket, nemcsak a legmagasabbakat bírta ő
 599 II     |                lekötelezni. Gondja kiterjedt a tisztelt közönségre is.
 600 II     |                      tisztelt közönségre is. A legjobb karban álló tontinák,
 601 II     |                     életbiztosító intézetek, a legszolidabb játékbankok
 602 II     |            védurasága alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa, miszerint
 603 II     |                      se mondhassa, miszerint a közügyekkel nem törődik,
 604 II     |                     közügyekkel nem törődik, a börzén mindig leghitelesebbek
 605 II     |                   tudósításai, s akármi állt a hivatalos Moniteur-ben,
 606 II     |                 ijedtében, s futottak lefelé a kurzusok, ha pedig ő vásárolni
 607 II     |              kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól a fű, úgy nőtt
 608 II     |                  arcok, s mint a napsugártól a fű, úgy nőtt fel ismét minden
 609 II     |                 milliomot szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti.~
 610 II     |                 szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti.~Ismételjük,
 611 II     |                     Ismételjük, miszerint ez a nagy férfiú bírt azon ritka
 612 II     |                    minden csodálkozásnak, ha a legközelebb történt csárdai
 613 II     |                   szabad e címmel megbántani a fiatal sensitif chevalier-t.~
 614 II     |                 fiatal sensitif chevalier-t.~A hely tulajdonképpen nem
 615 II     |             tulajdonképpen nem Párizs, hanem a Szajna egyik kedves szigete,
 616 II     |                szigete, az Île de Jérusalem, a párizsi leggazdagabb pénzemberek
 617 II     |                 parkokat rendezni, mert ezen a helyen minden négyszögölet
 618 II     |                 emelt magasra, homlokzatával a Szajna vizébe tekintve épült
 619 II     |                 Szajna vizébe tekintve épült a mindenféle nemzet és kor
 620 II     |              iparkodott mindenben feltalálni a tekervényest, a furcsát
 621 II     |                   feltalálni a tekervényest, a furcsát és a kényelmetlent.~
 622 II     |                   tekervényest, a furcsát és a kényelmetlent.~Nem volt
 623 II     |                    Nem volt pedig elég, hogy a kert maga is szigeten állott,
 624 II     |                    amerikai lánchídon kezdve a fa és kéregből összerakott
 625 II     |                   úton közelít valami vendég a kastély felé.~A hídon túl
 626 II     |                valami vendég a kastély felé.~A hídon túl következtek az
 627 II     |                     utai, melyek azon időben a színfalakká nyírt korábbi
 628 II     |                    nimfa idejében jók voltak a római isteneknek, s melyek
 629 II     |                      valami tréfás ember ezt a bêtise-t írta: „Itten kaphatók
 630 II     |              kaphatók régi pástétomok” – ami a hajdani pástétomsütőt egyébiránt
 631 II     |                  csak le sem törülteté onnan a tréfát. Néhol a tágasabb
 632 II     |              törülteté onnan a tréfát. Néhol a tágasabb helyeken roppant
 633 II     |                       üveglabdákat hajigálva a magasba; s virgonc aranyhalacskákat
 634 II     |                      fehér hattyúk úszkáltak a csendes habtükrökön, melyek
 635 II     |                     ugyan olyan szépen, mint a költők el akarják hitetni
 636 II     |                 akkor még drágább volt, mint a tiszta búza.~Ha az ember
 637 II     |                   mégis okkal-móddal ráakadt a tuszkulánumhoz vezető sétányra,
 638 II     |                megrakva, egyik még virágzik, a másikat már ért gyümölcseinek
 639 II     |                   egy egész évszak folyt le, a divat nagyon változott;
 640 II     |                     hogy őt újra bemutassuk.~A calicot-szezonnak vége van;
 641 II     |                  fényes csizmákba van húzva, a bajusznak híre sincs már,
 642 II     |                     híre sincs már, helyette a fültől az orr felé induló
 643 II     |                      ad új idomot az arcnak, a haj kétfelé van simítva,
 644 II     |                      igen célszerű faja volt a kalapoknak, oly széles karimája
 645 II     |           szélesedett.~Ez Kárpáthy Abellino.~A bankár lépcsőin, előszobáin
 646 II     |                előszobáin seregei hemzsegtek a léhűtőknek, ezüstös cselédi
 647 II     |                      kesztyűjét, miket aztán a visszafelé jövőnek úgy kellett
 648 II     |                érdemes kenyérpusztítók, mert a magyar főurak jól tudják
 649 II     |               nemzetük becsületét, különösen a cselédek előtt, fenn kell
 650 II     |                     csak egy mód van: szórni a pénzt, minden pohár vízért,
 651 II     |                kalapja, pálcája és kesztyűi, a cselédek egymásnak csengettek,
 652 II     |                     csengettek, egyik futott a másik szobába, a lovag alig
 653 II     |                      futott a másik szobába, a lovag alig ért az utolsó
 654 II     |                      ajtóhoz, midőn már jött a legelébb szaladó vissza,
 655 II     |             elfogadására, s azzal szétcsapta a magas mahagónifa szárnyajtókat,
 656 II     |                  mert mellesleg mondva, csak a magyar főuraknak van azon
 657 II     |             főuraknak van azon ideájuk, hogy a nyár azért adatott a Teremtőtől,
 658 II     |                    hogy a nyár azért adatott a Teremtőtől, miszerint abban
 659 II     |                      Griffard úr tehát éppen a görögök legújabb diadalait
 660 II     |          innen-amonnan lopogatta, s mindazok a dolgok meg voltak írva.
 661 II     |                    emberré tette Watts urat.~A bankár előtt kis kínai porcelánasztalon
 662 II     |                   volt, mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül
 663 II     |               szenvedni, hogy vele élhessen.~A bankár szobája egy pillanatra
 664 II     |                 pillanatra sem emlékeztetett a hajdani pástétomsütőre;
 665 II     |            váltogatta, s egy ügyes komornyik a legjobb nevelő, aki valakit
 666 II     |                   Unform) megtaníthat, miket a tiers état emberei, a chinéser,
 667 II     |                  miket a tiers état emberei, a chinéser, lateiner és filiszter
 668 II     |                     nem tudnak elsajátítani. A bútorok masszív része, a
 669 II     |                     A bútorok masszív része, a fotelek, pamlagok, író-
 670 II     |              ébenfából, ezüst ékítményekkel, a kelmék fehér kasmírból,
 671 II     |            bordürökkel, egy bútordarab sincs a fal mellett vagy a szögletekben,
 672 II     |                     sincs a fal mellett vagy a szögletekben, hanem részint
 673 II     |                  szögletekben, hanem részint a szoba közepén, részint keresztbe
 674 II     |                   részint keresztbe fordítva a szegletek felé, mert most
 675 II     |                 szegletek felé, mert most ez a divat, s a tömör bútorok
 676 II     |                      mert most ez a divat, s a tömör bútorok között, melyek
 677 II     |                érzett ellentétek, felállítva a szépen cizellírozott, nyúlánk
 678 II     |                   drága antik szobrok, miket a nemrég felfedezett Pompeji
 679 II     |                 omladékai közül ástak ki, és a tarka, fényes, aranyos,
 680 II     |                     kínai porcelánasztalkák. A lábszőnyegek mind kézzel
 681 II     |                  mind kézzel hímzett munkák; a legtöbbre nagy betűkkel
 682 II     |                     ami azért nem hárítja el a gyanút, hogy azokat a bankár
 683 II     |                     el a gyanút, hogy azokat a bankár drága pénzen vásárolta;
 684 II     |                      drága pénzen vásárolta; a falak ezüsttel préselt szőnyegekkel
 685 II     |                  szőnyegekkel bevonva, miket a virágos tibet-sálok osztanak
 686 II     |            tibet-sálok osztanak szakaszokra, a plafontól a földig levén
 687 II     |                     szakaszokra, a plafontól a földig levén vonva, s középett
 688 II     |               olajfestményeket tartani, azok a szalonba valók), híres divatköltők
 689 II     |                      paripák arcképei, kiket a bankár személy szerint ismer,
 690 II     |                      eléggé bizonyítja, hogy a bankárnak igen ügyes és
 691 II     |                      bankárnak igen ügyes és a kor ízlését ismerő komornyikja
 692 II     |                 ismerő komornyikja van.~Maga a bankár egy hetven év körüli,
 693 II     |                      méltó, ősz férfiú, arca a nyájasságig kedves, mondhatni
 694 II     |                édestészták gyúrásával.~Amint a szétnyitott ajtókon meglátta
 695 II     |                 szétnyitott ajtókon meglátta a pénzember Kárpáthyt, letette
 696 II     |                      az ajtóig eléje menvén, a kitelhető legnyájasabban
 697 II     |           legnyájasabban üdvözlé.~Állt pedig a kitelhető nyájasság az elegáns
 698 II     |                 ember hirtelen fölemelkedett a két lábhegyére, egyszersmind
 699 II     |                     lábhegyére, egyszersmind a kezét ujjaival a szája felé
 700 II     |                egyszersmind a kezét ujjaival a szája felé fordítva, derekát,
 701 II     |           merveilleux („csodálatos”: ez volt a divaturak címe) – öné vagyok
 702 II     |        plaisantériával – én öné vagyok egész a pincém fenekéig.~– Hahaha!
 703 II     |                        Legjobb újság – szólt a bankár –, miszerint önt
 704 II     |                  volt divat Párizsban, hanem a megfordított székre úgy
 705 II     |                székre úgy kellett ülni, mint a nyeregbe, s a támlájára
 706 II     |                     ülni, mint a nyeregbe, s a támlájára könyökölni. Még
 707 II     |                  jövedelmez.~– Tudom – szólt a bankár hideg mosolygással,
 708 II     |                    ez ázsiai országban, ahol a majorátusom fekszik, semmi
 709 II     |                      olyan rossz lábon, mint a törvénykezés, kivéve az
 710 II     |                     az országutakat. De nem, a törvénykezés mégis rosszabb.
 711 II     |                    idő van, lehetnek jók, de a törvénykezésre mindegy –
 712 II     |                   mintha időt akarna engedni a bankárnak, hogy az esprit-teljes
 713 II     |                    kifeszítve, s jobb karját a karszék támlája mögé vetve –,
 714 II     |                      tele van prókátorokkal, a parasztság csak két osztályból
 715 II     |                     nem tudom miért; ezeknek a prókátoroknak nincsen egyéb
 716 II     |                       mint mindenütt keresni a pört, csinálni, ahol nincs,
 717 II     |                     félnek szabadságában van a bírót elkergetni bottal,
 718 II     |                  törvényszékre, melyek közül a legutolsót septemtrionális
 719 II     |                     még egy gonosz kifejezés a magyar nyelvben: „Intra
 720 II     |                      birtokon kívül van, övé a baj; annak, aki belül van,
 721 II     |                      könnyű mosolyogni, mert a dolog messze elhúzható.
 722 II     |                 tehát. Képzelje, az örökség, a gazdag majorátus másfél
 723 II     |                      jövedelemmel már szinte a kezeim között van, én sietek
 724 II     |                       én sietek csak átvenni a jószágokat, amidőn azt találom,
 725 II     |                    benne ül.~– Értem – szólt a bankár furcsa mosolygással –,
 726 II     |                ostoba nagy könyvhöz, melyben a sok paragrafus között az
 727 II     |               indiszkrét; miután egyszer már a guta megütötte, hirtelen
 728 II     |                    csendesen – csillapítá őt a bankár. – Mindenki azt hiszi,
 729 II     |                   hallgatni szoktam. Előttem a nepauli herceg családi viszonyai
 730 II     |                  éppen úgy ismeretesek, mint a legelső spanyol grand életmódja.
 731 II     |                      úgy hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott
 732 II     |               hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott szegénység.
 733 II     |                    vissza, hol az egész utat a harmadik födözeten tölté,
 734 II     |                     fehér lóval hajtatott be a minap Porte St. Denis-n
 735 II     |                    északi herceg, kinek neve a legjobban hangzik, de én
 736 II     |                  türelmetlenül szakítá félbe a bankár beszédét.~– Eh, uram,
 737 II     |                  igenis voltak és lesznek is a szívek és tárcák fenekén,
 738 II     |                      fenekén, és azért, hogy a pénzvilágot kormányzó emberek
 739 II     |                    ön egészen mást beszélhet a világ előtt, s nem fogja
 740 II     |                  nekem?~– Vagy úgy? – kiáltá a bankár homlokát megütve. –
 741 II     |                     orvos vagyok, s meglátom a szenvedés okait az arc színéből.
 742 II     |             gyógyítani?~Abellinónak tetszett a keserű tréfa.~– Hm, tapintsa
 743 II     |                        de ne kezemhez, hanem a zsebemhez nyúljon.~– Nem
 744 II     |                     szükség az. Előbb lássuk a kórjeleket. Tehát van önnek
 745 II     |                      emberekért; ki ölné meg a kárpitosát, a kocsigyártóját,
 746 II     |                    ki ölné meg a kárpitosát, a kocsigyártóját, a lócsiszárját
 747 II     |                kárpitosát, a kocsigyártóját, a lócsiszárját azért, hogy
 748 II     |                     mint Don Juan de Castro, a fél bajuszomat nem küldöm
 749 II     |                    nem teszi ön. Mit mondana a világ, hogy egy előkelő
 750 II     |                     börtönébe záratja magát?~A bankár mosolyogva tevé kezét
 751 II     |                 bankár mosolyogva tevé kezét a dandy vállára, s biztató
 752 II     |                    leereszkedő vállveregetés a legtökéletesebben rajzolák
 753 II     |                   legtökéletesebben rajzolák a parvenüt.~Kárpáthynak e
 754 II     |                      nem jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak egyikének
 755 II     |              terjeszti ki pártfogó védelmét.~A bankár helyet foglalt mellette
 756 II     |                      helyet foglalt mellette a széles pamlagon, s ezáltal
 757 II     |                   kiben egy percre felébredt a nemesi büszkeség, s hidegen
 758 II     |                     s hidegen voná ki karját a bankár kezéből. – Ön mégiscsak
 759 II     |                        Ön mégiscsak uzsorás.~A bankár mosolyogva tette
 760 II     |                      mosolyogva tette zsebre a megbántást, s tréfával iparkodott
 761 II     |                 iparkodott azt elsimítani.~– A latin példabeszéd azt mondja: „
 762 II     |                    vissza? Egyébiránt, uram, a pénz árunemű, s ha szabad
 763 II     |                    önnek venni, miszerint ez a legerősebben kockáztatott
 764 II     |           legerősebben kockáztatott vállalat a világon; ön elébb meghalhat,
 765 II     |                     örökölni akar; leeshetik a lórul rókavadászaton vagy
 766 II     |                   érdekelten fordult e szóra a bankár felé.~– Ön tréfál?~–
 767 II     |                  mint Don Juan de Castro, ki a toledói szaracénoktól fél
 768 II     |                   bajusza se legyen rosszabb a spanyolénál; én adok rá,
 769 II     |                  merem hozni, hogy rajtam és a toledói mórokon kívül tette-e
 770 II     |              Kárpáthy, egészen komolyan véve a dolgot –, ön ad nekem egymilliót,
 771 II     |                     nagybátyjának életfonala a párkák kezében hosszabb
 772 II     |                     jó helyre teszi ön, mert a magyar nemes vagyonának
 773 II     |                      vagyonának rabja, s azt a törvényes örökösön kívül
 774 II     |                      bizonyos ön arról, hogy a törvényes örökös egyedül
 775 II     |                    jól tudom, hogy ő csaknem a halál révén áll, s életműszerei
 776 II     |                     iránt semmi kegyelettel.~A bankár mosolygott. Jobban
 777 II     |             megházasodhatik. Ez nem tartozik a legritkább esetek közé.
 778 II     |                   kik nyolcvan évig irtóztak a házasságtól, hirtelen valami
 779 II     |                 valami elérzékenyült órában, a legelső fiatal ladyt, akit
 780 II     |                hajlamuk, s évek múltán, mint a kőszénbe szorult rovar,
 781 II     |                      nincsenek ideáljai. Ezt a nevet sem ismeri. Egyébiránt
 782 II     |                 Biztosítékot? No, most kerül a szakállamra a sor – dörmögé
 783 II     |                     most kerül a szakállamra a sor – dörmögé Abellino,
 784 II     |                 éppen olyan – szólt derülten a bankár –, mint ahogy beszélik
 785 II     |                  Dieu! Az én ízlésem más, ez a monsieur Sátán tud valamit
 786 II     |                   Sátán tud valamit csinálni a lelkekkel, de mire használnám
 787 II     |               tengeri útra kelni, nem szabad a balettszemélyzet tagjaival
 788 II     |                      leeshetem, s kitörhetem a nyakam?~– Azt nem vesszük
 789 II     |              Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben hallja
 790 II     |             vaudeville-ekben hallja beszélni a festett chevalier-ket. Ez
 791 II     |                  közelről szeret látni, hogy a házasságú elegáns világban
 792 II     |                  ifjú sarjadékkal több lenne a Kárpáthy-család, s azontúl
 793 II     |             gyönyörködjék, Párizs elég nagy, a világ kétakkora – csak kétszer
 794 II     |                     Hogyan? – kérdé figyelve a bankár, ki előre látta,
 795 II     |                 akkor kezdi el majd játszani a begyest.~– Azt mondom, hogy
 796 II     |                  álló utak közül melyik lesz a legjárhatóbb. Az ajánlott
 797 II     |                       Ezt reméltem.~– Csupán a biztosítékok forognak kérdésben.
 798 II     |                  volt szabad kávét innom, és a hajamat beillatszereznem.
 799 II     |                     állom, akkor megpróbálom a házasságot. Mindezeknél
 800 II     |               szabadulni.~– Ah, uram – szólt a bankár felugorva –, ez,
 801 II     |                      rá jó vörösbor, és kész a gutaütés.~– Nem tudom, mert
 802 II     |                    mondhatok, hogy ha én azt a fáradságot venném magamnak,
 803 II     |                 képes volnék őt megszöktetni a világból.~– Kár volna, várjuk
 804 II     |            fárasztani.~Abellino elbúcsúzott, a bankár, kezeit dörzsölve,
 805 II     |                    dörzsölve, kíséré egészen a szalon ajtajáig.~A legszebb
 806 II     |                   egészen a szalon ajtajáig.~A legszebb kilátás volt rá,
 807 II     |               legszebb kilátás volt rá, hogy a magyarországi legnagyobb
 808 III    |                mellett is, észre lehet venni a keresetlen csínt, melyet
 809 III    |                     Ifjú magyar főnemes mind a három. Mindháromnak hallottuk
 810 III    |                jelölt arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt különösen
 811 III    |                    elsőt különösen jellemzik a sűrű, fekete szemöldök s
 812 III    |           pillanatokra jelen meg, s eltűnik; a másik egy atlétai termetű
 813 III    |                    tartaná, arcát nem látva.~A harmadik, ki középen, kettőjük
 814 III    |                egészen, ajkain, szemeiben az a tisztult egykedvűség, mely
 815 III    |                     sem erősebb hangot, mint a másiknak, s inkább azon
 816 III    |              Griffard mondá, hogy Amerikából a harmadik fedélzeten jött.~
 817 III    |                     hozzátehetjük, hogy mind a hárman magyarul beszélnek,
 818 III    |                     főurak – elég okot adhat a méltó bámulásra.~Az ifjak
 819 III    |                   keresztneveiken szólítják; a tüzes, izmos ifjú neve Miklós,
 820 III    |                      sötét szemöldűé István, a középen levőé Rudolf.~A
 821 III    |                      a középen levőé Rudolf.~A figyelmes szemlélő észreveendé
 822 III    |                     miszerint haladás közben a három karöltve sétáló ifjú
 823 III    |                 fejjel mindig elébb jár, míg a másik hátrább, ilyenformán
 824 III    |                     kénytelen megállni, hogy a menetrendet helyreállítsa,
 825 III    |              menetrendet helyreállítsa, mely a heves vita közben untalan
 826 III    |                    erdő nemigen kedvenc tere a divatvilágnak, az ember
 827 III    |           neveletlennek tartassék.~Egyszerre a bokrokon keresztültörtet
 828 III    |                  úton megállva, pillanatokig a hallott beszédre látszik
 829 III    |                  figyelni. Külsejéről ítélve a munkásosztályhoz tartozik,
 830 III    |              meglepetés tükrözi magát, amint a három szemközt jövőt beszélni
 831 III    |                    Hát jöjjön velünk – mondá a középen álló –, ha dolgai
 832 III    |                   karjába, és beszélgessünk.~A kézműves szerényen látszott
 833 III    |                  arcán.~– Éppen nem – felelt a kézműves. – Csak úgy szoktam
 834 III    |                   úgy vannak azok írva, hogy a legegyügyűbb ember is gyönyörködhessék
 835 III    |                 szokta látogatni?~– Az nekem a legkedvesebb emberem. Könyveit
 836 III    |                      egészen más irányt adva a beszédnek:~– Minő hivatás
 837 III    |                    templomfelszerelést, mely a kirakatban látható, azokat
 838 III    |                     établissement-hoz jutni?~A kézműves öntudatlan felsóhajtott.~–
 839 III    |                       kérdé Rudolf.~– Senkim a jó istenen kívül.~– Akkor
 840 III    |                   mégis megfoghatatlan, hogy a jólétből elkívánkozik.~–
 841 III    |                      ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik az én nyelvemet
 842 III    |                     lehetek közöttük, kiesik a könny szememből, és én nem
 843 III    |                      ki legszabadelvűbb volt a baráti szó osztogatásában. –
 844 III    |                      meglepetését.~– Önök is a jegenyefák szigetére szándékoznak?~–
 845 III    |               elhagyatott hely, egy bölcsnek a sírja, akit nagyon kevesen
 846 III    |                     visszamegyek újra. Egész a sírig ugyan nem mehetünk,
 847 III    |                   felállva éppen ráláthatunk a bölcs sírkövére.~Az ifjak
 848 III    |                     ajánlatot, s megindultak a sűrű bozóttá vált csaliton
 849 III    |                      vált csaliton keresztül a gyalogutakkal ismerős legény
 850 III    |                     nem akarva elhinni, hogy a háta mögött jövők tudjanak
 851 III    |                 sietni, mint ő.~Végre kitűnt a domb, melyen a Montaigne
 852 III    |                  Végre kitűnt a domb, melyen a Montaigne tiszteletére épült
 853 III    |            jegenyefák szigetének hívnak, ott a rezgő lombú fák alatt fehérlik
 854 III    |                     lombú fák alatt fehérlik a bölcsnek sírja; egy magas
 855 III    |                      e szavak:~„Itt nyugszik a természet és igazság férfia.”~
 856 III    |                  csoda, hogy oly elhagyatott a sír, az igazság rossz ajánlólevél.~
 857 III    |                igazság rossz ajánlólevél.~De a természet pártul fogta legkedvesebb
 858 III    |               legkedvesebb emberének sírját, a virág sohasem szárad el
 859 III    |                      emlékéhez érve, ahonnan a sírra lehete látni, a kézműves
 860 III    |                ahonnan a sírra lehete látni, a kézműves búcsút vett a három
 861 III    |                       a kézműves búcsút vett a három magyar ifjútól, neki
 862 III    |               magamban – szólt István, ahogy a kézműves eltávozott. – Nem
 863 III    |                      alakú fehér kő látszik, a legkevésbé festői, fekete
 864 III    |                    mondá Rudolf, leheveredve a fűbe, míg Miklós az emlék
 865 III    |                     Tempe-völgy, melyből még a najádok sem hiányzottak,
 866 III    |                      felhőszakadás, elhordta a kis patak martjait, elöntötte
 867 III    |                    Rousseau sírját más, mint a békák, kik Homer óta nagy
 868 III    |                      Homer óta nagy barátjai a költészetnek, néhány különc
 869 III    |                     hivatása minden tudósnak a föld alatt. Boldog barbárok
 870 III    |                     jutottunk, újabb időkben a magyar is kezd lelki letargiájából
 871 III    |              ébredezni, s többé nem Csokonai a legutolsó költő, ki a literatúrában
 872 III    |               Csokonai a legutolsó költő, ki a literatúrában helyet foglal,
 873 III    |           literatúrában helyet foglal, s nem a Tudós palóc az egyetlen
 874 III    |                     egyetlen folyóirat, mely a szépirodalmat képviseli.
 875 III    |                    melyek ez évben kijöttek, a legkövetelőbb kritika elől
 876 III    |           tiszteletreméltó érzületnek tartom a sajátunk iránti előszeretetet.~
 877 III    |                 fajunkra.~Miklós készen volt a feliratok lemásolásával,
 878 III    |                   szavával közbeszólt:~– Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak,
 879 III    |                        Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak, csak a nyelvében
 880 III    |                   mint a vénasszonynak, csak a nyelvében van már minden
 881 III    |                     előttünk egyéb tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás,
 882 III    |                      tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás, melyen naggyá
 883 III    |                      csak ott születtek, hol a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa
 884 III    |                 évben az Aurorában léptek ki a közönség elé, Bajzának,
 885 III    |                      irodalommal foglalkozók a nemzet páriáinak tartatnak;
 886 III    |                  nevek.~Itt újra látszott az a futó szarkasztikus mosoly
 887 III    |                    futó szarkasztikus mosoly a beszélő arcán.~– Holttestek
 888 III    |                        kiálta egyszerre mind a két ifjú hevesen.~Rudolf
 889 III    |                      az erős hang jó cáfolat a meghalás ellen, akkor helyesen
 890 III    |                kiáltoztok rám; ti tagadjátok a gondolatot, mert nektek
 891 III    |                      fog térni, hová elődei: a hunok, avarok és pecsenégek.
 892 III    |                  most is kevés magyar lakja. A faj optimatesei csak a térképről
 893 III    |                       A faj optimatesei csak a térképről tudják, merre
 894 III    |                       elpusztul, eladósodik, a nemesség eltemeti magát
 895 III    |               obsolet institúciói alá, amint a civilizációval első összeütközésbe
 896 III    |                      összeütközésbe jön. Nem a barbárok fogják a magyar
 897 III    |                   jön. Nem a barbárok fogják a magyar népet ezután elfogyasztani,
 898 III    |                  ezután elfogyasztani, hanem a civilizáció, s mije van
 899 III    |               szellemét tökéletesítse; pedig a magyar ezermester. Ha kényszerítve
 900 III    |                  tehetségeinek. Elfogadandja a polgáriasulás minden jelszavait,
 901 III    |                 versenyezni fog minden téren a világ első nemzeteivel;
 902 III    |                     az egész fajban, leteszi a kardot, mellyel egykor egész
 903 III    |                     úgy hiszem, hogy azoknak a születése után már nem kell
 904 III    |                   nem kell várakoznunk.~– És a legfőbb, amit elfeledtél –
 905 III    |                 szólt közbe Miklós –, előtte a diplomáciai tér, s azt meg
 906 III    |                      meg kell engedned, hogy a legutolsó magyar táblabírónak
 907 III    |                legutolsó magyar táblabírónak a kisujjában több státusférfiúi
 908 III    |           státusférfiúi bölcsesség van, mint a legelső…~(Maga is átlátta,
 909 III    |                        mert képes lenne ebbe a mocsárba belevetni; hanem
 910 III    |                      ami; új életet kezd, de a réginek meghal; lehet boldog
 911 III    |                 népzenészek fenn nem tartják a nemzetéletet. A státusférfiakról
 912 III    |                      tartják a nemzetéletet. A státusférfiakról nem merek
 913 III    |                    saját tehetségei szerint, a választott pályán becsületesen
 914 III    |               magunkat, megbecsülni azt, ami a mienk, akarjuk mindazon
 915 III    |             átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér
 916 III    |                      mint a tüdő leheletétől a fehér chylus, piros vérré
 917 III    |                   válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért, hogy hazánknak
 918 III    |            bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal
 919 III    |               bennünket elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „
 920 III    |               elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „Én
 921 III    |                    olvadok!”, és szikrát vet a napban. A népek át fogják
 922 III    |                     és szikrát vet a napban. A népek át fogják látni, hogy
 923 III    |                     vízi utainkon megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv
 924 III    |                     megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba,
 925 III    |                     városainkban megszületik a nemzeti szellem, az ország
 926 III    |                    Pesten összpontosulni fog a nemzet fénye, ereje, szelleme;
 927 III    |                   kell példával elöljárulni, a lélek nem szállhat meg egyszerre
 928 III    |                   egynéhány millió embert.~– A capite foetet piscis; azok,
 929 III    |                      legtöbb érdemeik vannak a múltban, legtöbb bűneik
 930 III    |                      múltban, legtöbb bűneik a jelenben s legtöbb tartozásuk
 931 III    |                jelenben s legtöbb tartozásuk a jövendő iránt: a magyar
 932 III    |                  tartozásuk a jövendő iránt: a magyar főurak.~– Sajnálom,
 933 III    |                    volna rá. Hol vannak azok a magyar főurak?~– Nagy része
 934 III    |                    akarod elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port leverték
 935 III    |                eretnek hazádfiait, s bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~–
 936 III    |                   által kitüntették magukat. A magyar előkelő világ itt
 937 III    |                  azzal fáradozott, hogy egy, a templom előtt heverő kettétört
 938 III    |                     újra?” Miklós megfordítá a követ, tört felét a földbe
 939 III    |               megfordítá a követ, tört felét a földbe nyomta, s felülkerült
 940 III    |                      s felülkerült talapjára a tört darabot koronájával
 941 III    |               koronájával állítá, megcáfolva a bölcs kérdést.~– Tehát holnap
 942 IV     |                          IV. Az ifjú óriások~A Boulevard Montmartre északi
 943 IV     |                  háromemeletes ház, jelenleg a Jockey Club szállása, mely
 944 IV     |                   mindazon események, melyek a magasabb köröket foglalkoztatni
 945 IV     |                tiszteletére; innen indult ki a színházakat lesújtó és fölemelő
 946 IV     |                   itt határoztatott el, hogy a jövő farsangon minő virág
 947 IV     |                      lenni; tavaly egy ideig a hortenzia volt, de vége
 948 IV     |                 hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág és a heliotropium
 949 IV     |                  vége felé a narancsvirág és a heliotropium kiszorította,
 950 IV     |          heliotropium kiszorította, most már a narancs- és a napraforgóvirág
 951 IV     |                       most már a narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba
 952 IV     |                narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba száműzetett,
 953 IV     |         cselédszobákba száműzetett, jelenleg a geránium és melaleuca között
 954 IV     |                melaleuca között oszlanak meg a vélemények, s nem lehet
 955 IV     |                     megjósolni, melyik leend a győztes. Nagyobb kérdés
 956 IV     |                   Rossini legújabb zeneműve, a címszerepet Catalaninak
 957 IV     |            címszerepet Catalaninak adni, kit a fiatal óriások pártolni
 958 IV     |                       egy színészhez, és ami a legfőbb: jól él a férjével.
 959 IV     |                     és ami a legfőbb: jól él a férjével. Minden szobában,
 960 IV     |                   férjével. Minden szobában, a pikétasztaloknál úgy, mint
 961 IV     |                   pikétasztaloknál úgy, mint a biliárdok körül, csoportok
 962 IV     |                     foglalkoztat, alig bírja a közérdeket egy percre magára
 963 IV     |                  diadalmas sextet.~Az elitje a társaságnak, a crême du
 964 IV     |                     Az elitje a társaságnak, a crême du crême legkedvencebb
 965 IV     |                mulatságra, melynek médisance a neve, nálunk emberszólásnak
 966 IV     |         emberszólásnak hívják.~Köztük látjuk a híres marquis Debryt, Párizs
 967 IV     |                 Párizs legelső bonhomme-ját, a legszeretetreméltóbb rágalmazót,
 968 IV     |                  kinek minden apró kalandot, a budoárok legkisebb titkait,
 969 IV     |                  budoárok legkisebb titkait, a kulisszák regényes intrikáit
 970 IV     |                    róla valamit, hanem azért a márki a legkedvesebb ember,
 971 IV     |                 valamit, hanem azért a márki a legkedvesebb ember, mert
 972 IV     |                     nem szokás megharagudni.~A körüle álló ifjak kacagása
 973 IV     |                  kedves kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig alászáll,
 974 IV     |                kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók
 975 IV     |                beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók összedugják fejeiket,
 976 IV     |              fejeiket, egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek jobbra-balra.~
 977 IV     |                       s dűlnek jobbra-balra.~A márki egy elhízott kövér
 978 IV     |                   szavait, hogy gyakran maga a történet alig volna érdekes,
 979 IV     |                  gróffal és társaival, midőn a történet már javában foly;
 980 IV     |                     foly; Rudolf, ki ismerős a társasággal, röviden bemutatja
 981 IV     |                    üdvözlet után tovább foly a monda.~– Mindannyi meghiúsult
 982 IV     |                 fiaskó után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni –
 983 IV     |                  visszarettenteni – folytatá a kedves ember –, miután szegény
 984 IV     |                  csak annyira sem ment, hogy a kis Petit-pas-nak szemébe
 985 IV     |               alkalmas emberszólási forma ez a „velem együtt”), jövendőbeli
 986 IV     |              ismeretlen emberek bírják, s az a havi fizetés nem elég Petit-pas-nak
 987 IV     |                 tehát mit gondoljon ki mégis a szegény Saint-Michel, hogy
 988 IV     |                   szegény Saint-Michel, hogy a kedves kis őzlábú táncosnő
 989 IV     |                kitalálja.~– Add magadnak azt a száz aranyat, és találd
 990 IV     |                    angol fiú, ki háttal ülve a társaságnak, lovagolt egy
 991 IV     |                    széken, annyira elnyújtva a lábait, hogy szinte hihetetlen
 992 IV     |                      mind hozzá tartozzék.~– A nemes lord jobb élceket
 993 IV     |                  mond, mint magam – nevetett a márki –, jól tudja, hogy
 994 IV     |                  hogy száz arany nem szokott a zsebemben heverni. Tehát
 995 IV     |                     zsebemben heverni. Tehát a jámbor fiú beszegődött a
 996 IV     |                     a jámbor fiú beszegődött a kis táncosnéhoz – inasnak.~–
 997 IV     |                      ért el – szólt hátulról a lord –, mert egyúttal szobaleányoknak
 998 IV     |                   engem alterál, ily skandál a mi köreinkben!~– Nincs valamelyiteknél
 999 IV     |                 valamelyiteknél szagos üveg? A gróf úr elájul! – kiálta
1000 IV     |                    tréfásan Debry.~– Halljuk a történetet tovább! – sürgeték