bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

2001 VII    |                   pillanatban, midőn a delnő a csecsemőt anyjának visszaadta,
2002 VII    |                anyjának visszaadta, eltűntek a néptömeg közül, hihetőleg
2003 VII    |                    néptömeg közül, hihetőleg a hálálkodásokat akarták kikerülni.~
2004 VII    |                 hasztalan tudakozódék utánok a körülállóktól, senki sem
2005 VII    |                    ez akrobatai produkcióról a jobb körökben elég.~A fiatal
2006 VII    |           produkcióról a jobb körökben elég.~A fiatal óriások klubjában
2007 VII    |                  fiatal óriások klubjában az a boldogabb, aki szebb élcet
2008 VII    |                      újságíró előtt? Vagy ha a jobb körökből való, hogy
2009 VII    |                    nem siet jutalmát elvenni a kormánytól; ha főúr, Chataquélától?~
2010 VII    |                   Egy délben legjobban folyt a tréfa és elméncség e tárgy
2011 VII    |                       ezúttal Abellino vitte a szót az erkélyteremben,
2012 VII    |                 erkélyteremben, jelen voltak a szokott ismerősök, lord
2013 VII    |                     Debry márki, Fennimor és a többi.~– Nyomon vagyok,
2014 VII    |                    az ismeretlen szalamander a nemesi körökből való.~–
2015 VII    |             Chataquéla azt az ajánlatot tevé a nép között, hogy ezer aranyat
2016 VII    |                     aranyat fog kapni, ki őt a tűz közé fogja követni,
2017 VII    |                        Hát azután megkapta-e a csókot?~– Hagyjon ön beszélni,
2018 VII    |                  sértette, hogy egy ilyennek a fia belevág a szavába.~–
2019 VII    |                   egy ilyennek a fia belevág a szavába.~– Tehát – folytatá
2020 VII    |                    folytatá magához térve –, a monda szerint a mi delnőnk
2021 VII    |                     térve –, a monda szerint a mi delnőnk az ismeretlen
2022 VII    |                      hitelesség kedvéért ott a tűz közepett a nép szeme
2023 VII    |                  kedvéért ott a tűz közepett a nép szeme láttára szolgáltatá
2024 VII    |                 szeme láttára szolgáltatá ki a kitűzött csókot.~Általános
2025 VII    |                   némbernek nagy kedve lehet a tűzben csókolózni – jegyzé
2026 VII    |                    herceg.~– Hogyne! – szólt a megjavíthatlan alispánfi,
2027 VII    |                    férjei valamelyikét ebben a dicsőségben részesítse –
2028 VII    |                   szólt nevetve Abellino, és a többi is nevetett utána
2029 VII    |                    nevetett utána mind.~Erre a szóra fölkelt Rudolf a helyéből,
2030 VII    |                  Erre a szóra fölkelt Rudolf a helyéből, hol eddig ült,
2031 VII    |                   hol eddig ült, s odalépett a kacagó társaság közé.~Szép,
2032 VII    |              ránéztek, önkénytelen elhagyták a kacajt. Tekintete különösen
2033 VII    |                  szemközt tekintve. Egyfelől a könnyelmű, oktalan gőg,
2034 VII    |                   Rudolf, könnyeden odavetve a szót Kárpáthyhoz.~– Hogyan? –
2035 VII    |                    szemeibe nézve –, hogy ez a kérdéses nő képes magát
2036 VII    |                  fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy különbség,
2037 VII    |                  hogy hirtelen meghaljak; ez a második. Chataquéla utánam
2038 VII    |              Chataquéla utánam fog halni; ez a harmadik; és akkor ön kötelezve
2039 VII    |                 szerinti módon kivégezni; ez a negyedik.~– Ah, ez bolondság! –
2040 VII    |                    Ez pompás tréfa! – állítá a lord. – Igen sajnálom, hogy
2041 VII    |                 szoktak azok, kik megijedtek a komoly szótól.~– Hinni vagy
2042 VII    |                fogadni – fejet fejért!~– Áll a fogadás! – kiálta Abellino
2043 VII    |              Hallották, uraim – szólt Rudolf a körülállókhoz fordulva –,
2044 VII    |              szavának meg fog felelni. Addig a titoktartás becsületügy.~
2045 VII    |                     s kezdte restellni, hogy a fiatal óriások ezt a fogadást
2046 VII    |                    hogy a fiatal óriások ezt a fogadást olyan igen jó tréfának
2047 VII    |               szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~E fogadás
2048 VII    |                    az egy volt benne szomorú a jelenlevőkre nézve, hogy
2049 VII    |                     természetes volt, nehogy a hírt megtudhassa maga az
2050 VII    |                    nagyurakhoz ez nem illik, a divatszerű blazírt kedélyek
2051 VII    |                istenének; nagyurak között az a hit él, hogy ők nem tartoznak
2052 VII    |              tartozik az életével valakinek: a hitelezőjének.~Mr Griffard
2053 VII    |          hitelezőjének.~Mr Griffard megtudta a fogadást, mert hiszen neki
2054 VII    |                   meg kell tudni, legyen bár a titok lakat, diplomáciai
2055 VII    |                      úr tehát megtudva, hogy a tréfa annyira komoly, miszerint
2056 VII    |                miszerint ha Rudolf teljesíti a fogadás föltételeit, Kárpáthy
2057 VII    |              elfogadni, különben jogában áll a jelenvoltak bármelyikének
2058 VII    |               teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord
2059 VII    |                szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord ellövi ötven
2060 VII    |                   lord ellövi ötven lépésről a fölvetett tallért.~E fogadás
2061 VII    |                     tehát éppen nem tetszett a bankárnak. Fölkeresé személyesen
2062 VII    |                   távol az életveszély, mint a hold. Először annak kell
2063 VII    |             megtörténni, hogy Rudolf elvegye a delnőt – afgán szertartás
2064 VII    |                   asszony nem akarta feledni a brit poétát sem értem, sem
2065 VII    |                  vágy, mely vissza fog térni a végletnél. Végre azonban
2066 VII    |                    kell önnek gondolni, hogy a delnő azoktól még életökben
2067 VII    |                   békét!~Azzal hátat fordíta a bankárnak, és elkezdett
2068 VII    |                        Az indu hölgy azalatt a szenvedély hevével keresé
2069 VII    |               nyilvános éttermekben ebédelt, a leglátogatottabb kioszkokba
2070 VII    |              fagylaltozni, este rendre járta a színházakat, szemüvege szüntelen
2071 VII    |                      ébren van. Vén dajkája, a bűvész Hyurmala mulattatja
2072 VII    |                    és fogja-e őt újra látni.~A vén duenna felállítja az
2073 VII    |                     alacsony lábú asztalkára a hindu palackot. Ez egy öblös
2074 VII    |          kristálytiszta nedvvel. Ekkor felül a szűk nyíláson valami aranytiszta
2075 VII    |                   sárga folyadékot tölt belé a varázslónő, s a palack nedve
2076 VII    |                    tölt belé a varázslónő, s a palack nedve azonnal elhomályosul,
2077 VII    |                hömpölyögve rohannak le egész a palack fenekéig mindig sötétebben,
2078 VII    |                     mindig feketébben. Midőn a feneket érte a felhőszerű
2079 VII    |             feketébben. Midőn a feneket érte a felhőszerű gomolygás, elkezd
2080 VII    |                 felhőszerű gomolygás, elkezd a palack belseje bámulatosan
2081 VII    |                egymást félretolják, s mikből a felizgatott képzelet ismerős
2082 VII    |                   házakat, városokat teremt. A sötét felhőszerű tárgyakat
2083 VII    |             szivárványos színek derengik át, a mezők zöldje s a hajnal
2084 VII    |                derengik át, a mezők zöldje s a hajnal pirossága játszik
2085 VII    |                   tündéri világítást nyernek a mozgó alakok, majd végre
2086 VII    |                      majd végre lassúbb lesz a ködalakok mozgása, a tárgyak
2087 VII    |                    lesz a ködalakok mozgása, a tárgyak mindinkább egymásba
2088 VII    |                mindinkább egymásba olvadnak, a szivárványló színek elsápadnak,
2089 VII    |              szivárványló színek elsápadnak, a körforgás csodái elülepednek,
2090 VII    |                 átlátszótlan fakó halálszín.~A vén Hyurmala, kinek arcbőrét
2091 VII    |                arcbőrét cserszínűre festette a kegyes idő, nem késik e
2092 VII    |                      lép, zöld és piros lesz a táj, s ha elhagyja, gyászos
2093 VII    |                   lilaszínre válik. Mik ezek a barna alakok itt mögötte?
2094 VII    |                  keresztül-kasul törve magát a gomolygó tüneményeken, mintha
2095 VII    |                     egymást. Apró gyermekfők a földön, repkedő kígyók a
2096 VII    |                     a földön, repkedő kígyók a légben vonulnak előtte,
2097 VII    |                  Most egymáshoz közelítenek, a sárga alak megáll, a gyermekfők
2098 VII    |            közelítenek, a sárga alak megáll, a gyermekfők rózsafejekké
2099 VII    |                    lugost alakítanak körüle, a kígyók galambokká, mik mindkettőjök
2100 VII    |                      Most az alakok elülnek, a nedv elsápad, elhomályosul. –
2101 VII    |                     lelke alkotá, összekötve a hindu és európai viseletből
2102 VII    |                    fehér szalag tartá hátra, a hosszú halványsárga selyemöltözet
2103 VII    |               nyitott volantok látni engedék a csodaszép tarkasággal szőtt
2104 VII    |                    indu rokolyát, ahogy csak a keleti kelmeszövők mernek
2105 VII    |                     kelmeszövők mernek bánni a színekkel, a legellentétesebb
2106 VII    |                    mernek bánni a színekkel, a legellentétesebb neműeket
2107 VII    |                      karcsú, nyúlánk derekán a délceg csípőkre leszorulva
2108 VII    |                leszorulva van keresztülkötve a hosszú, arannyal, ezüsttel
2109 VII    |                    idomítják, átnyújtja neki a tegnapi látogatók névjegyeit,
2110 VII    |            szerelemből vagy tán szeszélyből.~A delnő végignézi a névjegyeket.
2111 VII    |               szeszélyből.~A delnő végignézi a névjegyeket. Mind ismerős,
2112 VII    |                     csak el sem tud olvasni. A keresztnév hátul, a vezetéknév
2113 VII    |                 olvasni. A keresztnév hátul, a vezetéknév elöl, ahogy sehol
2114 VII    |                     ismeretes világban. Hisz a többiek mind megfordítva
2115 VII    |                  éppen ez az egy ily különc? A cím leghátul így: „Szentirmay
2116 VII    |                     Szentirmay Rudolf báró”.~A többi jegy kihullott kezéből,
2117 VII    |                  Hátha éppen ő az, akit vár. A varázspalack jót jövendöl,
2118 VII    |                  alakja, arca? – tudakozódék a delnő, epedő kíváncsisággal.~
2119 VII    |                 maradhatlan vágyak közt múlt a dél; hintók, cabriolet-k
2120 VII    |             cabriolet-k álltak meg koronkint a hotel előtt; hallatszott
2121 VII    |                     hotel előtt; hallatszott a portás csengettyűje; azután
2122 VII    |                   azután ismét tovagördültek a hintók; nem az jött, akit
2123 VII    |                      az jött, akit várt.~Már a délután is ott volt. Chataquéla
2124 VII    |                     Egyszer ismét hallatszik a kapus csengetése, s a hindu
2125 VII    |             hallatszik a kapus csengetése, s a hindu nő éles hallása a
2126 VII    |                      a hindu nő éles hallása a zárt lépcsőn férfiléptek
2127 VII    |                hajadon, ki vőlegényét várja.~A szőnyegek susogtak, valaki
2128 VII    |                   volt az! Fel sem tekintett a hölgy, de tudta azért, hogy
2129 VII    |                  Hiszen sokszor álmodta így: a hős, a bátor ifjú belépett
2130 VII    |                  sokszor álmodta így: a hős, a bátor ifjú belépett szobájába;
2131 VII    |               belépett szobájába; arca, mely a vész közepett oly hideg
2132 VII    |                     tekinte most rá, szemei, a halállal dacolók, tele voltak
2133 VII    |                 szerelemmel, odaült mellé…és a delnő most is attól tartott,
2134 VII    |                     sem fogunk egyebet látni a szokott hidegségnél; a bűbájt
2135 VII    |                 látni a szokott hidegségnél; a bűbájt sugárzó szemeket
2136 VII    |                 bűbájt sugárzó szemeket csak a szerelmes nő szemei látják
2137 VII    |                   Férfiak nem tudják azt, de a nők, akik szeretnek, ismerik
2138 VII    |                     Azt gondolám, hogy midőn a gyermekek meg lesznek mentve,
2139 VII    |                      önt felvonjam, levessem a kötelet a mélységbe, s magam
2140 VII    |                felvonjam, levessem a kötelet a mélységbe, s magam is utána
2141 VII    |                    és ott vesszünk el együtt a tűz között.~– Miért nem
2142 VII    |                  Miért nem tevé azt? – kérdé a hölgy kimondhatatlan epedéssel.~–
2143 VII    |                      köté, s így nehézkedett a kötélre. És én nem tehettem
2144 VII    |                      gyönyör lett volna. Kik a tűzben halnak meg, azok
2145 VII    |                   halnak meg, azok egyszerre a napba jutnak, akik a földben
2146 VII    |               egyszerre a napba jutnak, akik a földben halnak meg, azoknak
2147 VII    |                porszemekké válnak, minők itt a függönyök közt besütő napsugárban
2148 VII    |               napsugárban táncolnak, s miket a nap szemenként szí fel magához.
2149 VII    |                    szí fel magához. Legszebb a halál a tűzben és szerelemben –
2150 VII    |                    magához. Legszebb a halál a tűzben és szerelemben –
2151 VII    |                    hazámban szoktak meghalni a nők.~Rudolf megfogá csendesen
2152 VII    |                     Rudolf megfogá csendesen a csodás asszony kezét.~–
2153 VII    |               Chataquéla, légy te az én nőm!~A hölgy reszketett, nem bírt
2154 VII    |                   foglak, míg meg nem halok.~A delnő elsápadt, mint a viasz,
2155 VII    |                       A delnő elsápadt, mint a viasz, ajkai elfehérültek,
2156 VII    |                     férjemtől nem váltam el. A haragos szellemek ezért
2157 VII    |                    szorítva ellenállhatlanul a delnőt.~Egy óra múlva útban
2158 VII    |                     különcködés, e megvetése a világnak, ez útjából kitévedt
2159 VII    |                  eszmejárás? Megmondjuk.~Nem a máj és lép betegsége ez,
2160 VII    |                      lép betegsége ez, hanem a léleké, és többnyire nagy
2161 VII    |                      otthon találják magukat a világban. A tétlenség átka
2162 VII    |                 találják magukat a világban. A tétlenség átka ez mindazokon,
2163 VII    |                 rendkívüli szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték,
2164 VII    |                     kikerülték, nem keresték a tért, mely számukra ki volt
2165 VII    |                 lélekerő, mert üresnek látta a világot és haszontalannak
2166 VII    |                       és az – ha nem egyéb – a haza.~Tíz nap múlt Chataquéla
2167 VII    |                   még mindig hasztalan várta a delnő levelét, pedig elválásuk
2168 VII    |                    tűzte, még egyszer elment a színházba, és tapasztalá,
2169 VII    |                     szavalt oly helytelenül, a claqueurök sohasem impertinenskedtek
2170 VII    |            impertinenskedtek oly ügyetlenül, a páholyokban sohasem viselte
2171 VII    |                    viselte magát oly kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú
2172 VII    |             tökéletesen készen volt rá, hogy a legelső emberrel, aki páholyába
2173 VII    |                 grófot látja belépni.~Még az a bosszúság hozzá, hogy ezzel
2174 VII    |                      volt iránta egy nemével a becsülésnek viseltetni.~
2175 VII    |                    ajtaját nyitá meg előtte.~A kérdéses család egyike volt
2176 VII    |                       s két tagja volt jelen a páholyban: az öreganya,
2177 VII    |                      páholyban: az öreganya, a derék, kedélyes gróf Eszéki
2178 VII    |            asszonyság még mindenben megtartá a császárság alatti divatot,
2179 VII    |                   császárság alatti divatot, a nagy hajporozott dupét,
2180 VII    |               egészséges matronális arcához, a hegyes derekat, hímzett
2181 VII    |                       hímzett virágos övvel, a szűk, megfeszülő ruhát rövid
2182 VII    |            megfeszülő ruhát rövid ujjaival s a hosszú, pávafark nagyságú
2183 VII    |                 nagyságú festett legyezőt és a könyökig érő szarvasbőr
2184 VII    |                    kesztyűket.~Ő foglalja el a főhelyet, a színpaddal szemközt.
2185 VII    |                      foglalja el a főhelyet, a színpaddal szemközt. Átellenben
2186 VII    |                    szépségű arc, melyet csak a szerény komolyság őriz,
2187 VII    |                  miknek látása magában képes a vulgivaga Vénust megtagadtatni
2188 VII    |               vulgivaga Vénust megtagadtatni a szemlélővel. Egyike azon
2189 VII    |                 tökéletes.~Figyelmét egészen a színpad foglalja el, s midőn
2190 VII    |                 színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép,
2191 VII    |              foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép, könnyű főhajtással
2192 VII    |            gyöngédséggel vonja el tekintetét a színpadtól, anélkül azonban,
2193 VII    |                    azonban, hogy azt egészen a bejövőknek szentelné.~–
2194 VII    |                    Mi azt hisszük, hogy majd a színházban találkozunk vele,
2195 VII    |                   ahelyett, hogy sorba nézné a páholyokat, behúzza magát
2196 VII    |                       midőn szóhoz juthatott a beszédes asszonyságtól. –
2197 VII    |           asszonyságtól. – Nem feledkezém el a tiszteletről, mellyel nagysádtoknak
2198 VII    |                   magában: „Kell menni, mert a repcét most kaszálják, a
2199 VII    |                     a repcét most kaszálják, a bárányokat most nyírják,
2200 VII    |                    jókor hagyták el Angliát; a víg élet, a lóversenyek,
2201 VII    |                      el Angliát; a víg élet, a lóversenyek, vadászatok,
2202 VII    |            vadászatok, tengeri kirándulások, a víg mulatságok a Jersey
2203 VII    |               kirándulások, a víg mulatságok a Jersey szigeten még csak
2204 VII    |             kezdődnek.~– Nem maradhattam már a kis unokalyányomtól, mindig
2205 VII    |          unokalyányomtól, mindig unszolt még a télen, hogy szeretne otthon
2206 VII    |                 ekkor tekinte figyelmesebben a „kis unokalyány” arcára,
2207 VII    |                   bírta rejteni meglepetését a kifejlett hajadon komoly,
2208 VII    |                    év alatt ideállá fejlődik a gyermeki vonásaiban keveset
2209 VII    |                 Londonban? – szólt egyenesen a lyánykához intézve szavait,
2210 VII    |                   zavarba kérdésére.~Azonban a jó nagymamának azon kedves
2211 VII    |               megfelelni, nem engedvén, hogy a gyermeket valaki zavarba
2212 VII    |                 unalmat megismerhesse.~– Ezt a bókot elteszem az összes
2213 VII    |               támaszkodva –, regényes epedés a szőke Tisza után, újra hallani
2214 VII    |                     Tisza után, újra hallani a malmok csendes kelepelését
2215 VII    |                   malmok csendes kelepelését a tiszaváradi jegenyék árnyékából,
2216 VII    |                 jegenyék árnyékából, sétálni a búzavirágok között, látni
2217 VII    |                      ismerős cigánycsoportot a falu végén, mint készítenek
2218 VII    |                     s hallani vasárnaponként a tiszteletes úr magasztos
2219 VII    |                 nagyon mezei fogalmai vannak a honvágyról, ha azt csak
2220 VII    |                      honvágyról, ha azt csak a búzavirágok közt látja érni;
2221 VII    |                   vagy akár Hódmezővásárhely a legritkább élvezetekkel
2222 VII    |                 Debrecenben van egy nagy híd a város közepén, mely az egész
2223 VII    |               csalódik, mi tiszteljük ezeket a nagy kenyértermő városokat,
2224 VII    |               német-zsidó kolónia, ahol csak a kőrösi, kecskeméti udvarban
2225 VII    |              építtetünk nagyobbszerű palotát a város kitűnőbb helyén. Nyári
2226 VII    |                       Nyári lakul választjuk a budai hegyeket; rajta leszünk,
2227 VII    |                     lesz minden idegenszerű, a divatvilág asztalainkon
2228 VII    |                  komolyan Eszékiné, megfogva a gróf kezét. – Ön méltatlanságot
2229 VII    |        méltatlanságot követ el lelkén, midőn a legszentebb érzelmet megtagadja.
2230 VII    |                      alig látni másutt, mint a mi köreinkben. Végignézek
2231 VII    |                    mi köreinkben. Végignézek a páholysorokon, s öt-hat
2232 VII    |                    mert magam is régen élek. A mi fajtánk férfiai rendesen
2233 VII    |                    huszonötig azután elmerül a világ minden örömébe, vad,
2234 VII    |                      várta, hogy vége legyen a grófnő textusának, s erre
2235 VII    |                   mondhatott, ő, ki különben a kegyeleteket nem szokta
2236 VII    |                     az oltárra egy táncosnőt a Bal Mabille-ből állítottak
2237 VII    |                   magát Londonban, s mik ott a legújabb közbeszéd tárgyai?~
2238 VII    |                  legújabb közbeszéd tárgyai?~A lyánka okos, nagy fekete
2239 VII    |                 szemeit s tündértiszta arcát a kérdezőhöz emelve, helyes
2240 VII    |                    oly magas ne legyen, hogy a hallgató közönséget zavarja,
2241 VII    |                  zavarja, sem oly halk, hogy a páholyban levők suttogásnak
2242 VII    |                   azelőtti napon temették el a leghíresebb férfit és a
2243 VII    |                      a leghíresebb férfit és a leghíresebb asszonyt Angliában.~–
2244 VII    |                      és gondolá magában: „Ez a kis együgyű leány bizonyosan
2245 VII    |                     együgyű leány bizonyosan a Lord Mayort vagy valami
2246 VII    |                        E híres férfi – mondá a lyánka némi egzaltációval,
2247 VII    |                korának legmagasabb szelleme, a halhatatlan költő – lord
2248 VII    |                     volt látható; egy percre a szellem elhagyta minden
2249 VII    |                minden érzékeit.~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult hangon,
2250 VII    |                      más éghajlat leánya, ki a költőt nagyon szerette,
2251 VII    |                     fogadta, s midőn meghalt a férj, mint ezt őshonában
2252 VII    |                    utánahalt, magára gyújtva a kioszkot, melyben lakott.
2253 VII    |                   életunt kezéből kifacsarja a saját maga ellen irányzott
2254 VII    |               megilletődését nem vevék észre a jelenlevők, mert e percben
2255 VII    |                    egy monológja foglalta el a figyelmet, s mindenki oda
2256 VII    |                nézett. Rudolf maga is követé a közfigyelmet, s első volt,
2257 VII    |                közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás végeztével tapsolni
2258 VII    |                     Milyen jól szavalt ma ez a Mars.~És akárhová nézett,
2259 VII    |                  szép, nemes vonásokat, hogy a leányka lassan pirulni kezdett,
2260 VII    |                 lassan pirulni kezdett, mint a napsugártól érő gyümölcs.~
2261 VII    |                 senki sem felelt rá.~Azonban a hallgatás és bámulás elég
2262 VII    |                férfit visszaadott hazájának.~A szép hajadon fejecskéjét
2263 VII    |                      pedig sebesen rohant le a lépcsőn; egy sarokfordulatánál
2264 VII    |                     egy fogadás, melyet mind a két fél megnyert, és egyik
2265 VII    |                      után. Tehát ön megnyeré a fogadást. De nem ön után
2266 VII    |                      Rudolf, teljesen osztva a márki derültségét, s kiszabadítva
2267 VII    |                 zajosabb érzések elriasztják a gyászt.~Szívtelennek kezdé
2268 VII    |                     egy regényes tájék rajza a Duna csendes partjain, egy
2269 VII    |                színben megmaradt virág, mely a lapok közül kihull, azon
2270 VII    |                    míg ő nem tudott megválni a sírtól, mely legkedvesebb
2271 VII    |                   halvány körrajzokat vetett a papírra. A kép nem akart
2272 VII    |                körrajzokat vetett a papírra. A kép nem akart sikerülni;
2273 VII    |                 valamivel hosszúkásabb lett, a szemek kevéssel derültebbek,
2274 VII    |                   derültebbek, nyitottabbak, a szemöld keskenyebb, az ajk
2275 VII    |                 megdöbbenve állt meg előtte, a kép nem Chataquélához hasonlított,
2276 VII    |                   kebléből egy fohász szállt a magasba, s szemeiben egy
2277 VII    |                    első fohász és első könny a bezárt gyermekévek óta.~
2278 VII    |                  rajzónját, maga elé képzelé a szép piruló leánykát, Flórát,
2279 VII    |                Flórát, néhány vonást igazíta a képen, és íme, az arc most
2280 VII    |                  öntudatlanul ajkaihoz emelé a képet, és megcsókolá azt.
2281 VII    |                 erein, új színt nyert előtte a világ.~Nyugodtan és jókedvvel
2282 VII    |                    készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~
2283 VII    |           készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~
2284 VIII   |                                        VIII. A pünkösdi király~Tehát ismét
2285 VIII   |                  Tehát ismét itthon vagyunk, a kedves, szegény Magyarhonban.
2286 VIII   |                   még ma pálinkát nem ivott.~A derék esküdt férfiú becsületesen
2287 VIII   |                       oly hegyesen szedegeti a lábait, mintha tojásokon
2288 VIII   |                     járna, s félre nem nézne a világért, még kevésbé a
2289 VIII   |                      a világért, még kevésbé a háta mögött járó cigányokra;
2290 VIII   |                   hogy menni lassabban kell, a trombitát fújni pedig erősebben.~
2291 VIII   |             trombitát fújni pedig erősebben.~A nagy zenére mindenütt felébrednek
2292 VIII   |                      redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel
2293 VIII   |               eltakarva kebleiket, néznek ki a kapuajtón, s kívángatnak
2294 VIII   |                   visel, mely nem engedi meg a leereszkedést.~Majd a tisztelendő
2295 VIII   |                    meg a leereszkedést.~Majd a tisztelendő urak házai elé
2296 VIII   |                 foglalatossága van velük: ez a különös foglalatosság abból
2297 VIII   |                  elvégezve legutoljára marad a legfontosabb hivatás, őnagyságát,
2298 VIII   |                     esküdti hivatalára, vagy a kopók közé téved, s úgy
2299 VIII   |                      éppen odakinn ácsorgott a kapuban, azt tehát megszólítá
2300 VIII   |                 békességgel:~– Felkelt-e már a nagyságos Jan – Ján – Jancsi
2301 VIII   |                    alig látja kend kimondani a szedtevettét. Hát! Még le
2302 VIII   |                      jelentést kellett tenni a községházánál bírák uraiméknak,
2303 VIII   |                      nevezetesebb embereket.~A tisztes községi teremben
2304 VIII   |                 teremben ülnek hosszú sorral a falakra függesztve az ország
2305 VIII   |                  közben elég hely maradt még a meghalt patrónusok, esperesek,
2306 VIII   |                     tarkázva tintával, ahogy a tollakat oda szokták verni.~
2307 VIII   |                 verni.~Még csak most hangzik a hajnali harangszó, s már
2308 VIII   |                     hajnali harangszó, s már a tanácsbeliek mind fel vannak
2309 VIII   |                   mind fel vannak gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek
2310 VIII   |                     könyökölnek szép rendben a hosszú asztal körül, elnököl
2311 VIII   |                 hosszú asztal körül, elnököl a bíró, egy derék kövér ember.~
2312 VIII   |                    valamennyinek tarka kendő a gomblyukában, s sarkantyús
2313 VIII   |            gomblyukában, s sarkantyús csizma a lábán.~Legeslegelöl mind
2314 VIII   |                     lábán.~Legeslegelöl mind a fiatalok között áll a tavalyi
2315 VIII   |                   mind a fiatalok között áll a tavalyi pünkösdi király.~
2316 VIII   |              háromszor is meg van kanyarítva a végéig, s megerősítve viaszos
2317 VIII   |                   rézcsatja szépen kilátszik a rövid zöld selyemmellény
2318 VIII   |                      egyik szegleténél fogva a gomblyukba, ujjain karika-
2319 VIII   |                    De ami legjelesebbé teszi a legényt, az egy nagy lombos
2320 VIII   |                      és virágokból úgy, hogy a szegfűkkel és rózsákkal
2321 VIII   |                      füzérek hosszan omlanak a legény vállaira, mint hosszú
2322 VIII   |                      kétfelé választvák.~Ezt a koszorút nyerje el aztán,
2323 VIII   |                      No, Márton – szól hozzá a bíró –, megint itt van piros
2324 VIII   |                    uram, tegnap én is voltam a templomban, hallottam, mondta
2325 VIII   |                templomban, hallottam, mondta a tisztelendő úr.~– Hát szándékozol-e
2326 VIII   |                      lakodalomból hánytad ki a vendégeket?~– Nem tudom,
2327 VIII   |                     hány bevert fej van neki a rovásán!~És kisült a lajstromból,
2328 VIII   |                    neki a rovásán!~És kisült a lajstromból, hogy Márton
2329 VIII   |               királysága 72 akó borba került a községnek, s több mint száz
2330 VIII   |               összetörte az üvegeit, fizette a város.~– Hát azt számolod-e,
2331 VIII   |                 öcsém, hányszor mentek kárba a lovaid?~– Sohse törődöm
2332 VIII   |                  nem-igaz jószág fordult meg a kezeden.~– Engem nem kapott
2333 VIII   |                      senki.~– De ilyenformán a te pünkösdi királyságod
2334 VIII   |             királyságod vajmi sokba kerül ám a városnak.~– Jól tudom én
2335 VIII   |                    tudom én azt, hogy ez nem a város pénzéből telik, hanem,
2336 VIII   |                      orcája most is ott függ a falon la, hagyott egy summa
2337 VIII   |                      hagyott egy summa pénzt a községnek azon célból, hogy
2338 VIII   |          fenntartassék, másrészt pedig, hogy a lónemesítés előmozdíttassék,
2339 VIII   |                harmadik ünnepén összegyűlnek a lovas legények a környékből,
2340 VIII   |                összegyűlnek a lovas legények a környékből, s versenyt futtatnak
2341 VIII   |              alkalommal győztes marad, annak a kegyes úr hagyományából
2342 VIII   |               hagyományából szabad ivása van a város minden kocsmájában,
2343 VIII   |                    minden kocsmájában, annak a lovait minden gazda tartozik
2344 VIII   |                   megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki rosszul vigyázott
2345 VIII   |                   pünkösdi királynak – felel a legény, mellét büszkén kidüllesztve –,
2346 VIII   |                 kitanulni.~– Nono – feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség,
2347 VIII   |                 feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség, Márton, mert
2348 VIII   |                    vagy holnap letelik rólad a pünkösdi királyság. Pedig
2349 VIII   |                  szólt Márton, hetykén intve a fél szemöldökével, s két
2350 VIII   |            szemöldökével, s két hüvelykujját a nadrághasítékba akasztva
2351 VIII   |                  akasztva nagy méltóságosan.~A tanácsbeliek is átlátták,
2352 VIII   |                   tele frissen sült cipóval, a szekerek mögé volt kötve
2353 VIII   |                   volt kötve szarvánál fogva a levágásra szánt két ökör.~–
2354 VIII   |                 egészen beleszokott már abba a peremptórius parancsoló
2355 VIII   |                      kell ide. Ki látta azt: a vágni való ökröt szekér
2356 VIII   |                szekér után kötni? Holott azt a mészárosoknak kell kétfelől
2357 VIII   |                     szarvánál fogva vezetni, a szarvára pedig citromot
2358 VIII   |                   Ejnye, hogy tudja az öcsém a módját!~– A hordók tetejébe
2359 VIII   |                   tudja az öcsém a módját!~– A hordók tetejébe pedig üljön
2360 VIII   |             osztogassa onnan füleskancsókkal a bort!~– Parancsolsz-e még
2361 VIII   |                      valamit, Márton?~– Hát! A cigányok húzzák az én nótámat,
2362 VIII   |              megindulnak, nekem pedig tartsa a lovamat két hajdú, mikor
2363 VIII   |                     mikor felülök rá. Minden a parancsolat szerint történt.~
2364 VIII   |                 parancsolat szerint történt.~A népség rövid isteni tiszteletét
2365 VIII   |                    megindult szép rendben ki a mező felé. Elöl lovagolt
2366 VIII   |             rézfokost tartva kezében, utánuk a szekérre rakott cigánybanda
2367 VIII   |              égbekiáltó hangokon harsogtatva a Márton nótáját. Ezek után
2368 VIII   |                     Ezek után jött közvetlen a két felpántlikázott tulok,
2369 VIII   |                    győzött eleget rimánkodni a saraglyában ülő vén brúgós,
2370 VIII   |                  istenért el ne eresszék azt a bikát, mert ő lesz az első,
2371 VIII   |                 élelmiszeres kocsik, hátrább a boros társzekerek, fürge
2372 VIII   |                      következett Varju uram. A sors még magasabbra emelte.
2373 VIII   |                tartott, mellyel majd kiverte a szél a szemeit. Ha szabad
2374 VIII   |                  mellyel majd kiverte a szél a szemeit. Ha szabad arca
2375 VIII   |               pünkösdi palatínus.~Végre jött a pünkösdi király. Lova nemigen
2376 VIII   |                 állat, s ami hiányzott rajta a formából, az meg volt neki
2377 VIII   |              formából, az meg volt neki adva a cifra sallangokban, serénye
2378 VIII   |                 farkasbőrbül.~Nem rosszul ül a lovon. Egy kicsinyt lóg
2379 VIII   |                kicsinyt lóg rajta, de ez nem a bevett reggelitől van, ez
2380 VIII   |                       pedig oly szilárdul ül a lovon, mintha hozzá volna
2381 VIII   |                   Utána jönnek hosszú sorral a pályázó legények, mindegyik
2382 VIII   |                látszik valami biztató sugára a reménynek, hogy hátha ő
2383 VIII   |                 reménynek, hogy hátha ő lesz a nyertes! Ki tudja, hátha
2384 VIII   |                  tavaly óta meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié
2385 VIII   |         meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié rosszabb lett?~Befejezi
2386 VIII   |                      rosszabb lett?~Befejezi a menetet az úri és fakó szekerek
2387 VIII   |                   nagy port verve száguldnak a lovasok nyomában, megrakva
2388 VIII   |                    kendővel.~Így érkeznek ki a síkra. Azon pillanatban
2389 VIII   |                 tarackdurranás jelenti, hogy a legfőbb patrónus, Jancsi
2390 VIII   |                 legfőbb patrónus, Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula kastélyából.
2391 VIII   |                 nábob, elindula kastélyából. A népség az elárkolt kertekben
2392 VIII   |                 temetőkben helyezi el magát. A bizakodó lovasok kiállnak
2393 VIII   |                    bizakodó lovasok kiállnak a síkra, egy-kettő kevélyen
2394 VIII   |               egy-kettő kevélyen fincoltatja a lovát, nagyokat kongatnak
2395 VIII   |                   mind borba megy.~Nemsokára a kertek alól támadó porfelleg
2396 VIII   |                      hogy Jancsi úr közelít, a dombra állított gyerekek
2397 VIII   |                     vasból készült állat van a földbe ásva s beverve facövekekkel;
2398 VIII   |                     egy tapasztalt ember, ki a francia háborúban is járt,
2399 VIII   |          gyújtólyukaikat, elpukkantja szépen a veszedelmes ágyút; a facövek
2400 VIII   |                  szépen a veszedelmes ágyút; a facövek kimegy a levegőbe,
2401 VIII   |                      ágyút; a facövek kimegy a levegőbe, a népség szétszalad
2402 VIII   |                   facövek kimegy a levegőbe, a népség szétszalad előle,
2403 VIII   |                  hintók láthatóvá lőnek, hol a nép előtt elhaladtak, óriási
2404 VIII   |                   válta fel.~Hát ezúttal azt a tréfát gondolta ki Jancsi
2405 VIII   |                   aranyos ruhába, őt ültette a négylovas díszhintóba, maga
2406 VIII   |                     szekéren ülve hajtatott, a jámbor népség aztán elébb
2407 VIII   |                   pedig meglátva, hogy abban a cigány van öltöztetve, annál
2408 VIII   |                   nagyobb lőn kacagása, s ez a jó urat úgy mulattatá.~Vele
2409 VIII   |                   úgy mulattatá.~Vele jöttek a két udvari bohócon kívül
2410 VIII   |              legszívesebben látott vendégei: a Bács megyei Horhi Miska,
2411 VIII   |                      néha rándulni egy szóra a szomszédba (Nagykunságba)
2412 VIII   |                    meg, hogy kinek is hítták a szabolcsi második alispánt.
2413 VIII   |                minden termése. Ez egy. Másik a híres Csenkő Laci, a legszebb
2414 VIII   |                   Másik a híres Csenkő Laci, a legszebb ménes birtokosa
2415 VIII   |                       Harmadik Berki Lőrinc, a leghíresebb vadász és agarász
2416 VIII   |                leghíresebb vadász és agarász a környéken, oly folyvást
2417 VIII   |                      Kalotai Frici, kinek az a különös rossz tulajdonsága
2418 VIII   |                    nyakon fogják, kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé
2419 VIII   |                  látott ostobaságokon törték a fejüket, melyek között a
2420 VIII   |                     a fejüket, melyek között a legszelídebbek közé tartoztak
2421 VIII   |          legszelídebbek közé tartoztak ezek: a vendég lovainak farkait
2422 VIII   |                      apróra faragtatni, mint a forgács; a házat felgyújtani,
2423 VIII   |                  faragtatni, mint a forgács; a házat felgyújtani, mikor
2424 VIII   |                délben, mikor legtöbb nép jár a városban, oly kosztümben
2425 VIII   |                   oly kosztümben járni végig a sétányon, amilyet csak az
2426 VIII   |                    úri vendégek megérkezvén, a barna zenészek háromszoros
2427 VIII   |                   elöljáró esküdtek kimérték a pályatért, a cél végéhez
2428 VIII   |               esküdtek kimérték a pályatért, a cél végéhez odaállíták Varju
2429 VIII   |                      odaállíták Varju uramat a vörös zászlóval, túlnan
2430 VIII   |                      zászlóval, túlnan pedig a lovas legényeket, sorshúzás
2431 VIII   |                     nézők az egész futtatást a legkényelmesebben láthassák
2432 VIII   |      legkényelmesebben láthassák hintaikról.~A pályatér ezerlépésnyi volt.~
2433 VIII   |                     botjával, hogy süssék el a tarackokat, a harmadik lövés
2434 VIII   |                      süssék el a tarackokat, a harmadik lövés leendvén
2435 VIII   |                  harmadik lövés leendvén jel a verseny kezdésére, amidőn
2436 VIII   |                     kezdésére, amidőn túlnan a pusztáról nagy vágtatva
2437 VIII   |                  kondítva karikásával, rohan a pályázók felé, s nemsokára
2438 VIII   |                   pályázók felé, s nemsokára a két esküdt elé érve megáll,
2439 VIII   |                     szerencsét próbálni jött a pünkösdi királyságért.~–
2440 VIII   |                  kérdésére.~Senki sem ismeré a legényt. Szép, barnapiros
2441 VIII   |                   ügyes, viselete népies, de a kényességig tiszta, fehér
2442 VIII   |                     egy pecsétet, s kalapját a hosszú árvaleányhajjal úgy
2443 VIII   |                  gavallér.~Akárhol vette azt a paripát, amelyen ül, de
2444 VIII   |                     húzni, s azután elvegyül a többi lovas között.~Míg
2445 VIII   |                 lócsiszárok szemügyre vették a lovat, a lovasra nem sok
2446 VIII   |                    szemügyre vették a lovat, a lovasra nem sok gondjuk
2447 VIII   |                     nem sok gondjuk volt, de a paripa figyelmet gerjesztett.~
2448 VIII   |                gerjesztett.~Végre megtörtént a jeladás, az első tarackdurranásra
2449 VIII   |         tarackdurranásra elkezdtek hánykódni a paripák, a második lövésnél
2450 VIII   |               elkezdtek hánykódni a paripák, a második lövésnél elcsendesültek,
2451 VIII   |                toporzékolt még apróra. Ekkor a harmadik pukkanás is elhangzott,
2452 VIII   |               percben megindult az egész sor a pályasíkon.~Öt-hat mindjárt
2453 VIII   |                      mindjárt eleinte kivált a többi közül, ezek a legszelesebb
2454 VIII   |                   kivált a többi közül, ezek a legszelesebb lovasok, kik
2455 VIII   |                 utóbb elmaradnak, köztük van a legújabban érkezett legény
2456 VIII   |               legújabban érkezett legény is.~A pünkösdi király a középtájon
2457 VIII   |                 legény is.~A pünkösdi király a középtájon lovagol még csípőre
2458 VIII   |                  egyszerre sarkantyúba kapja a lovát, s kieresztve karikását,
2459 VIII   |                     három szökéssel kinn van a többiek csoportjából.~Ekkor
2460 VIII   |                 csoportjából.~Ekkor kezdődik a lárma, az ostorcsattogás,
2461 VIII   |                  lovas lova nyakára fekszik, a kalapok hullnak, a menték
2462 VIII   |                  fekszik, a kalapok hullnak, a menték repülnek, a pálya
2463 VIII   |                  hullnak, a menték repülnek, a pálya közepén mindenki azt
2464 VIII   |                      azt hiszi, hogy ő leend a nyertes; egy paripa elbukott
2465 VIII   |                   paripa elbukott lovagostul a porban, a többi előrenyargal.~
2466 VIII   |                elbukott lovagostul a porban, a többi előrenyargal.~A hintókról
2467 VIII   |                porban, a többi előrenyargal.~A hintókról szépen lehet látni,
2468 VIII   |                     látni, mint vágtat előre a többi között a pünkösdi
2469 VIII   |                  vágtat előre a többi között a pünkösdi király, fejéről
2470 VIII   |                     pünkösdi király, fejéről a hosszú virágfüzér repülve
2471 VIII   |                  hetykén:~– Szorítsd, öcsém!~A pályatér negyedik részében
2472 VIII   |               hosszabb, de amazé gyors, mint a szellő. Már csak kétszáz
2473 VIII   |                  csak kétszáz lépés az élet. A fiatal legény visszanéz
2474 VIII   |                     mosollyal, az urak onnan a hintókról kiabálják: – „
2475 VIII   |                  magad!” – mely kiáltás mind a két versenyzőt illetheti,
2476 VIII   |                  mindjárt elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút adott
2477 VIII   |                       Ez is sarkantyút adott a lovának. Egyet pattantott,
2478 VIII   |                     pattantott, s repül mint a fergeteg; milliom adta,
2479 VIII   |                milyen ló, s hogy ül rajta az a suhanc!… No, Marci, most
2480 VIII   |                    Marci, most mindjárt vége a pünkösdi királyságnak! Már
2481 VIII   |                    másodperccel hamarább ért a célhoz, mint Márton, s ott
2482 VIII   |                   célhoz, mint Márton, s ott a zászló előtt megállt. Márton
2483 VIII   |                   kikapta Varju uram kezéből a zászlót, s diadalmasan kiálta
2484 VIII   |                zászlót, s diadalmasan kiálta a legényre:~– Ne is gondold,
2485 VIII   |                     hogy te győztél, mert az a parancsolat, hogy aki hamarább
2486 VIII   |                    hogy aki hamarább elkapja a zászlót, azé a pünkösdi
2487 VIII   |              hamarább elkapja a zászlót, azé a pünkösdi királyság, már
2488 VIII   |                 kezemben van.~– Úgy? – szólt a legény nyugodt szívvel. –
2489 VIII   |                         Nem tudtam. No, majd a másodszori futásnál ügyelni
2490 VIII   |                     csak annak köszönd, hogy a lovam megijedt a lobogós
2491 VIII   |               köszönd, hogy a lovam megijedt a lobogós üngödtől, s félreugrott,
2492 VIII   |                     megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~Ezalatt
2493 VIII   |            megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~Ezalatt a többi versenyzők
2494 VIII   |                      legény a gáton!~Ezalatt a többi versenyzők is beérkeztek,
2495 VIII   |               paraszthajszállal volt előbbre a lovának a feje, mint az
2496 VIII   |     paraszthajszállal volt előbbre a lovának a feje, mint az övé.~Az idegen
2497 VIII   |                   jókedvvel léptetett vissza a kiindulási vonalra.~E nyugalom,
2498 VIII   |                   teljesen megnyerék számára a közönség rokonszenvét a
2499 VIII   |                      a közönség rokonszenvét a garázda Márton ellenében,
2500 VIII   |                     hogy az idegen lesz mind a három futásban a győztes.~