Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
avatva 1
avec 1
avval 2
az 3257
az-e 1
azalatt 28
azáltal 11
Frequency    [«  »]
-----
-----
7733 a
3257 az
2589 hogy
2133 s
1978 nem
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

az

1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3257

                                                      bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text
1 I | idő van odakünn a pusztán, az ég felhős, a föld sáros, 2 I | felhős, a föld sáros, szakad az eső két hét óta, mint a 3 I | Medardus napján kezdődött az ítéletidő, már ez negyven 4 I | akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális özönvízből 5 I | szerzé, mert amíg azt elérte az utas, törni vagy szakadni 6 I | időben, midőn megerednek az égnek csatornái, és eszébe 7 I | csatornái, és eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel 8 I | szekerét.~Estére kezd már az idő járni. Bús Péter uram 9 I | kivenni azért, amit mond. Az a pipa azért látszik feltalálva 10 I | látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni 11 I | szénát boglyástul elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, 12 I | búza a földön fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött az 13 I | az ördögé lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő 14 I | hintó jön ott?~– Hiszen csak az kellene még, hogy most meg 15 I | most meg vendéget hozzon az istennyila – szól Bús Péter 16 I | koplalok.~Végre mégis kitekinte az ablakon, letörölve róla 17 I | ablakon, letörölve róla az izzadságot, s megláta egy 18 I | vigasztalódottan monda:~– Nem ér az MA ide.~Azzal kiült a kapu 19 I | a küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat, 20 I | mellyel ha segélyére menne az érkező vendégnek, úgy kirántaná 21 I | szikrát hányna; de minek az? Ha a végzetek könyvében 22 I | Ha a végzetek könyvében az volt megírva, hogy az a 23 I | könyvében az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig 24 I | akkor így is eljut, ha pedig az van róla határoztatva, hogy 25 I | lovak lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétült szépen. 26 I | midőn kapuján befordulva az üresen álló kocsiállást 27 I | melyben kedélyesen veszekedtek az éjszakai álláson összekapott 28 I | Péter uram csendesen aluszik az Úrban, jön másfelől házára 29 I | hintóval.~Már közel lehet az éjfél, mert a Törikszakad 30 I | hiszen lovai jól tudják az utat, s csak olyankor ébred, 31 I | elfoglalva lenni, mégis az első ülésbe helyezkedék 32 I | agár. Tehát őt illeté az elsőbbség! S ezt jól látszott 33 I | végighúzá annak orcáján. Az nagyot dörmögött :~– Ne 34 I | Belőle sem látszik egyéb az arcánál, de az arcvonások 35 I | látszik egyéb az arcánál, de az arcvonások és e szemek oly 36 I | oly mereven tud nézni; az egész arc kövér, de színtelen 37 I | elferdülve, e durva szemöldök, az elhanyagolt bajusz oly visszataszító 38 I | tekintetre, pedig ha tovább nézné az ember, lassankint kibékülne 39 I | midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt körvonalakat, 40 I | tekintetet vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol utána. 41 I | csintalan tréfa ülteté őket az öregúr mellé.~Az agg férfi 42 I | ülteté őket az öregúr mellé.~Az agg férfi fázik a hűvös, 43 I | szétbomladozó életműszereinek.~Az ember sietett élni, és hamarább 44 I | tetszhalálából.~Most is az hozza távol fekvő kastélyából 45 I | abba mindenáron beleköt, az különben is mérges fog lenni, 46 I | A kocsmáros nemesember, az egész tréfa kerülni fog 47 I | tizenkét hajdúval nekiindult az úttalan sömlyéknek, magával 48 I | valami vár, megnagyítva az éji látás csalódásától.~ 49 I | csalódásától.~Odaérve meghagyatott az egyik hajdúnak, hogy verje 50 I | nézés elég volt , hogy az emberbe belekössön, s ha 51 I | vagy okoskodni próbált az ellen, amit ő mondott, avagy 52 I | pogány dörömbözést mívelvén az ablakán:~– Keljen fel kend 53 I | kiöntötték volna e szóra az ágyából, kiugrott, kapta 54 I | fokosát, s veszettségében az almáriomba ment be a konyhaajtó 55 I | Amint azonban kitekinte az ablakon, s meglátta azt 56 I | vállára kanyarítva kilépett az udvarra.~Az érkezett vendégek 57 I | kanyarítva kilépett az udvarra.~Az érkezett vendégek már akkor 58 I | hajdúk skarlát montúrjára, s az ötlet azonnal félrevitte 59 I | sohasem élek egyébbel.~– Kár az ilyen úri gyomorba – szólt 60 I | kikérem! – kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia, azt nem 61 I | ez ízetlen tréfákon; neki az ilyenekben telt mulatsága, 62 I | uram; csakhogy amim volt, az elfogyott, amim pedig lesz, 63 I | elfogyott, amim pedig lesz, az messze van, amim pedig volna, 64 I | messze van, amim pedig volna, az nincs.~A nagy úrnak annyira 65 I | orcával kedvetlenül szemlélve az egész mulatságot. – Frissen, 66 I | verset erre a csárdára, hol az emberek nem kapnak enni.~ 67 I | szemöldökét, száját feltolta az orráig, s ujja hegyével 68 I | Van kendnek egere?~– Nem az enyimek, mert én csak árendás 69 I | azután válogathatott bennök az ember, azazhogy a macska.~ 70 I | azazhogy a macska.~Különben az egér olyan szép, kedves 71 I | megfőzik, senki sem irtózik, az asztalra tett csigától senki 72 I | sokkal iszonyúbb állatok az egérnél, mi van hát azon 73 I | megsütnek? Kivált, mikor az Kínában a legnagyobb delícia, 74 I | s csemegeképp adnak fel az asztalra.~Egyébiránt az 75 I | az asztalra.~Egyébiránt az egész társaság meg volt 76 I | nagy, pajtányi szobáját az úri vendég számára, melynek 77 I | másikban pedig egy fogas. Az ember válogathatott, ha 78 I | alatt úri lakká varázsolták az üres, kongó termet. Az asztal 79 I | varázsolták az üres, kongó termet. Az asztal tetézve rakatott 80 I | nagy sarkantyús csizmákat, az egyik parasztleány a fejéhez 81 I | kapargálva, a másik pedig az ágy végéhez, flaneldarabbal 82 I | távolabb a hajdúk, ágy alatt az agár.~Ilyen környezete volt 83 I | kenyér.~Ezalatt megsült az egér. Maga a kocsmáros hozta 84 I | állatnál szokták.~Letevék az asztal közepére.~Legelébb 85 I | nagyságos uram? – szólt az, mintha nem hallott volna 86 I | megittuk volna. Akkor volt az!~– No, hát csak szaporán, 87 I | állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~– Légy különb 88 I | öregapám sem.~– Légy különb az öregapádnál.~– Különb leszek – 89 I | s egy perc alatt eltűnt az egér.~A bohóc még nem tudott 90 I | megszeppent nagy úr, ki az ijedségből alig tudott magához 91 I | bohócot.~– Köszönöm – nyögé az keservesen –, nem kell már, 92 I | kicsinyt hátba; hozzátok elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~ 93 I | elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~A bohóc megköszönte 94 I | megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették, azzal 95 I | ismét elbődül, ült neki az ízletes hideg sültnek, mely 96 I | keservesen evett, odainté az agarat is, nagy falatokat 97 I | hányva fel a levegőbe, miket az gyönyörű ügyességgel tudott 98 I | szomorún mondá olyankor, mintha az utolsó falatját osztaná 99 I | verset.~A poéta megvakarta az orrát, és szólt:~„Mily kicsiny 100 I | a nagy úr. – Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből, 101 I | maga ágyán fekve maradt, az asztal túlsó végén három 102 I | kedvenc személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~A nagy 103 I | nagyságolni, a bohóc meg az urát tegezte, ki egyre-másra 104 I | szórta a silány elméncségeket az egérről, melyeken a másik 105 I | többféle variációban szólni az egérről, akkor a cigány 106 I | s elneveté magát:~– Itt az egér!~S azzal kirántá azt 107 I | mindenféle jóval.~– Nesze, Matyi!~Az agár aztán igazán elnyelte 108 I | semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így szedsz te engem! 109 I | Gyárfás rögtön készen volt az epitáfiummal.~„Itt fekszel, 110 I | elállt, hiába csiklandák az orrát, a talpait, meg nem 111 I | mozdult. Akkor feltevék az asztalra, körülrakták égő 112 I | A nagy úr kacagott, hogy az orcája elkékült bele.~      ~ 113 I | módon belovagolt a csárdáig. Az izmos cseh vadász ott tette 114 I | a hátárul.~Érdemes lesz az új jövevényt, amennyire 115 I | viselete mutatá, hogy nem az alföldi urak közül való.~ 116 I | napjainkban mutogatnának az utcán, nemcsak az utcagyerekek, 117 I | mutogatnának az utcán, nemcsak az utcagyerekek, de magunk 118 I | keskeny karimával, hogy az ember kétségbeesik, ha elgondolja, 119 I | felyülkerül a kalap karimáján.~Az arc meg van borotválva, 120 I | hegyes bajusz ágaskodik az ég felé öklelő modorban, 121 I | hegyes vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem bírja 122 I | vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem bírja benne 123 I | melltászli által.~Megteszi az egészet az à la cosaque 124 I | által.~Megteszi az egészet az à la cosaque lábravaló, 125 I | ütve, hogy ha nem vigyáz az ember, kiszúrhatja velök 126 I | velök a szemét.~Ilyen volt az azon idők harcias divatja; 127 I | sípolni.~Ilyen férfi volt az újon érkezett vendég, s 128 I | hiszem, egészen ismerjük őt. Az akkori idők divatemberei 129 I | alakult.~A „jeunesse dorée”, az „aranyifjak” divatjában 130 I | szalonokban szokássá vált azrbetűt ki nem mondani, 131 I | Coblenzig terjedt, hogy mikor az elegáns ifjak XVIII. Lajos 132 I | a katonák nem értették az elköszörült „r”-ek miatt, 133 I | magukat, mint a katonák, s az egész elegáns világ oly 134 I | la russe váltotta fel, és az emberek mindig ugyanazok 135 I | Herr von War.~De nem ez az, aki előttünk áll.~– Eh, 136 I | kérdezé:~– Mit parancsol az úr? – A képe mutatta, hogy 137 I | hogy semmit sem fog adni.~Az idegen törte a magyar nyelvet, 138 I | csak magyarul?~– Nem.~– Az rossz. Hát maga a kocsmáros?~– 139 I | kocsmáros?~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan jön? 140 I | odább; de a sár megfogott az úton. Mármost adjon nekem – 141 I | Hát mi kell, uram?~– No, az, ami a kocsit húzza; négy 142 I | úgy híják.~– Forspontot?~– Az, az, forspont! Nekem kell 143 I | híják.~– Forspontot?~– Az, az, forspont! Nekem kell forspont, 144 I | déplorable gunyhóban, s az nekem mulatság. Azt fogom 145 I | Nílus áradva ki, s ezek az állatok, akik a vízben szólnak, 146 I | körül hogy híják?~– Úgy? Az Szabolcs vármegye.~– Szabolcs? 147 I | érzékeny.~– Hát megkövetem, az úr miféle nemzet?~– Én nem 148 I | piszoknak nincs feneke, s az ember nem lát egyebet, mint 149 I | contadino! – kiálta utána az idegen.~– Megkövetem, az 150 I | az idegen.~– Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter, 151 I | Szolgálóm pedig csúf, mint az éjszaka.~– Csúf! Ah, cest 152 I | chose! Ez mindegy; így tarka az élet.~Bús Péter uramnak 153 I | volna bizony, ha azt kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel 154 I | kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel hálni, mert azt ugyan 155 I | reá nézve.~– Nem úgy van az. Meg kell tudni, hogy Jancsi 156 I | Quest-ce que cela? Ki az ördög az a Jancsi úr?~– 157 I | est-ce que cela? Ki az ördög az a Jancsi úr?~– Hát Jancsi 158 I | Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha hírét Jancsi úrnak?~– 159 I | patriarkális élet van, hogy az embereknek csak keresztneveik 160 I | refüzírozni nem lehet.~– Az bizony leszmondá Bús 161 I | bement lefekünni, ráhagyva az idegenre, hogy keresse fel 162 I | fel hát annak a szobának az ajtaját, ahova be akar menni.~ 163 I | sötétség volt, hogy ragadt az emberre, hanem a víg danolás 164 I | miért hívják annak, majd az is kiderül.~Ott a bolondos 165 I | érte, a hajdúk felkapták az asztalt a rajta fekvő bohóccal 166 I | nyakába kötve palástul az abroszt, s pokolnak való 167 I | E pillanatban lépett be az idegen úr a terembe; az 168 I | az idegen úr a terembe; az ajtót senki sem őrizte, 169 I | idegen; mert a bohóc meglepve az egyszerre beállt csend által 170 I | drôle de cigány! – szólt az idegen kifeszegetve magát 171 I | módjára kezdte körülszaglászni az idegent.~Végre ünnepélyes, 172 I | hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e, 173 I | Kárpáthy? Tudja-e, mit tesz az: egy Kárpáthynak neveztetni? 174 I | hazában? Azért gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy 175 I | Bélának hívják.~– Le voilà! Az éppen én vagyokszólt 176 I | éppen én vagyokszólt az idegen az egyik lábát elnyújtva 177 I | vagyokszólt az idegen az egyik lábát elnyújtva egy 178 I | ebben a barbár országban az apámah, çà! Nem az apám: 179 I | országban az apámah, çà! Nem az apám: comment s’appele cela? 180 I | comment s’appele cela? Az az apám, amelyik asszony 181 I | comment s’appele cela? Az az apám, amelyik asszony volt?~– 182 I | amelyik asszony volt?~– Tán az anyja?~– Úgy ni! Az anyám. 183 I | Tán az anyja?~– Úgy ni! Az anyám. Az egy noble dáma 184 I | anyja?~– Úgy ni! Az anyám. Az egy noble dáma volt, igen 185 I | igen finom nevelésű, hanem az apám az egy kissé furcsán 186 I | nevelésű, hanem az apám az egy kissé furcsán tetszett 187 I | több furcsaság között van az, hogy engem, egyetlenegy 188 I | Hát nemesembernek való név az? Szerencsémre az apám jókor 189 I | való név az? Szerencsémre az apám jókor meghalt, s én 190 I | semmit. Én tudok négerül is. Az nem árt egy igazi gentlemannek.~– 191 I | csodálatos, hogy tudnak itt élni az emberek. Ah, mon cher hajdú, 192 I | közelebb adni, tegye ide az asztalra, és töltsön poharat 193 I | et mesdames! És különösen az úr egészségére, monsieur 194 I | Hát mi hozza most ide az urat – az égből a pokolba?~– 195 I | hozza most ide az urataz égből a pokolba?~– Hélas! – 196 I | van, s nekem nem hagyott az apám többet, mint rongyos 197 I | frank jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember 198 I | mi az arra, hogy abból az ember illendően éljen? És 199 I | éljen? És hogyan éljen? Ha az ember becsületet akar szerezni 200 I | mintha magam írtam volna, az académie des sciences megválasztott 201 I | elhúztam volna arcomon, s az én rongyos négyszázezer 202 I | és szájjal mutatá, hogy az mind a levegőbe van fújva.~ 203 I | megnyugtató hangon –, míg az embernek van egymilliója, 204 I | kérjenek tőlem, s amint az egyik elkezdi, a többi bolond 205 I | megszeret. Ekkor történik, hogy az apámnak egy testvére, valami 206 I | még sokkal gazdagabb volt az apámnál…~– Ahán!~– Egy bolondos 207 I | csak borsot sem enged tenni az asztalára, mert nem idebenn 208 I | Nem bolond ez?~– De biz az. Tud még róla valamit?~– 209 I | valamit?~– Ah, ezer ilyet; az egész élete mind bolondság, 210 I | okosat; amidőn én már éppen az utolsón voltam, és semmi 211 I | tudósítottak.~– És most az úr azért jött ugyebár, hogy 212 I | hát akkor csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába, 213 I | vagy akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya, az 214 I | az a félbolond nagybátya, az a gazdag betyár én vagyok, 215 I | possible? Lehetséges volna?~– Az úgy van. Én vagyok az a 216 I | Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János, kit a 217 I | Jancsi úrnak csúfol, ahogy az úrnak is tetszett szólítani.~– 218 I | egészen másformán írták le az én egyetlenegy onklimat, 219 I | még valaki mondani, hogy az én kedves onklim nem a legderekabb 220 I | belém bolondult.~– Hagyja az ilyenfajta beszédet, édes 221 I | is gorombán beszél, mert az nekem jobban tetszik. Úröcsém 222 I | egynéhány százezer livres. Mi az magának?~– Már, édes úröcsém, 223 I | hegytől a másikig, de biz az én jövedelmemből sem táncosnékat 224 I | utazhat is, mert elég nagy az ország, hét egész nap akár 225 I | veszteni kezdé türelmét, s az egész kelletlen lecke alatt 226 I | türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia 227 I | monda:~– Hisz amije van, az elébb-utóbb úgyis az enyém 228 I | van, az elébb-utóbb úgyis az enyém lesz; csak nem akarja 229 I | kiálta fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre elhalaványult. – 230 I | odaviszik, és akkor mindene az enyim lesz, anélkül, hogy 231 I | ordíta felugorva helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e 232 I | szobában.~Abellino kacagott az öreg tehetetlen haragján:~– 233 I | mindent, ahogy van! – kiálta az öreg. – Nem kell semmihez 234 I | hozzáért! Kocsmáros! Hol van az úr? Ami ebben a szobában 235 I | Ami ebben a szobában van, az mind az úré.~Az utolsó szavaknál 236 I | a szobában van, az mind az úré.~Az utolsó szavaknál 237 I | szobában van, az mind az úré.~Az utolsó szavaknál már egészen 238 I | szavaknál már egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete a 239 I | szaladjon úgy, mert elesik, s az nem egészséges, vegye magára 240 I | fickók, téglát melegíteni az én kedves onklim lába alá! 241 I | szót mormogott fülébe, mire az helybenhagyólag billentett 242 I | ilyet mondani?~– A ház azé az úré, aki elment; ami benne 243 I | aki elment; ami benne van, az enyim, s ki van fizetve 244 I | enyim, s ki van fizetve az ára; ő azt parancsolta, 245 I | nagy flegmával a gyertyát az eresz alatti nádkévéhez, 246 II | szüntelen hányva-vetve azt az aureus calculust, mely szerint 247 II | szappanbuborék, szétpattant az egész Mississippi-tréfa, 248 II | sou-val maradt a zsebében.~Ha az ember még nem volt millionaire, 249 II | sipkákban, erősen kiáltozva: „Le az arisztokratákkal!” – s egy 250 II | késsel mívelni, mint hogy az ember vele a saját torkát 251 II | elmesse. Dugá tehát azt az öve mellé, s ő is a csoport 252 II | biztost majd a rajnai, majd az olaszországi hadseregnél; 253 II | hadseregnél; aszerint, amint vagy az egyik, vagy a másik tábornok 254 II | akarta főbe lövetni.~Mert az élelmezési biztosoknak két 255 II | lesznek vállalatuk mellett; az elsőbbek magukat szokták 256 II | magukat szokták főbe lőni, az utóbbiakat mások. Hanem 257 II | utóbbiakat mások. Hanem az utolsó eset sokkal ritkább.~ 258 II | palotáik balkonjárul nézték az egyesült seregek pompás 259 II | hátuljában, csodálkozva tekinte az új, pompás, ötemeletes palotára 260 II | Akinek milliomai vannak, az kevés fáradsággal juthat 261 II | sem maradt el, mert hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók 262 II | legszolidabb játékbankok az ő védurasága alatt állottak, 263 II | mindig leghitelesebbek voltak az ő tudósításai, s akármi 264 II | áruba, hanyatt-homlok esett az egész börzevilág ijedtében, 265 II | kezde, szépen kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól 266 II | egyedül egymaga maradt kitartó az egész börzeingadozásban, 267 II | Szajna egyik kedves szigete, az Île de Jérusalem, a párizsi 268 II | mulatólak; nagy dicséretére az akkori építészeknek, mely 269 II | hidak vezettek keresztül, az amerikai lánchídon kezdve 270 II | A hídon túl következtek az angolkert tekervényes utai, 271 II | egészen háttérbe szoríták. Az ember mindenütt egymásra 272 II | odatalálhatna, ahova akar; az utak melléke mindenütt teleültetve 273 II | költők el akarják hitetni az emberrel, hanem annál több 274 II | mint a tiszta búza.~Ha az ember mind e tekervényeket 275 II | narancsfák között látjuk az ifjú gentlemant, kivel már 276 II | térdig érő kaputot visel az ifjú dandy, mely széles, 277 II | sincs már, helyette a fültől az orr felé induló vajas szarvas 278 II | pofaszakáll ad új idomot az arcnak, a haj kétfelé van 279 II | széles karimája levén, hogy az eső nem érhette az embert, 280 II | hogy az eső nem érhette az embert, teteje pedig fölfelé 281 II | egyenruhákban kevélykedve, kik az érkező vendégeket kézről 282 II | Abellinót jól ismerték már az érdemes kenyérpusztítók, 283 II | szobába, a lovag alig ért az utolsó ajtóhoz, midőn már 284 II | hogy monsieur Griffard kész az elfogadására, s azzal szétcsapta 285 II | hajdani pástétomsütőre; midőn az emigráltak kastélyait megvásárlá, 286 II | melyek nehézkes alakjaikkal az újabb kori (1822) európai 287 II | szemüveg nélkül olvasott, s az ajtóig eléje menvén, a kitelhető 288 II | pedig a kitelhető nyájasság az elegáns divatformák szerint 289 II | divatformák szerint abból, hogy az ember hirtelen fölemelkedett 290 II | csöndesen megrázva, tenyerét az érkező elé kinyújtá, mit 291 II | érkező elé kinyújtá, mit az hasonló attitűdökkel viszonzott.~– 292 II | Monseigneur! – kiáltá az ifjú merveilleux („csodálatos”: 293 II | megfelelt nekem! – kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-ról 294 II | még annál is jobb újság az, hogy ön nálam van.~– Ah, 295 II | mindig olyan udvariasszólt az ifjú incroyable („hihetetlen!”: 296 II | mint a törvénykezés, kivéve az országutakat. De nem, a 297 II | törvénykezés mégis rosszabb. Az országutak, ha száraz idő 298 II | akár napfény.~Itt megállt az ifjú merveilleux, mintha 299 II | engedni a bankárnak, hogy az esprit-teljes ötletnek gratulálhasson.~ 300 II | ötletnek gratulálhasson.~Az csak mosolygott csendesen.~– 301 II | valaha barbárok hoztak, még az is, hogy egy cocu (hála 302 II | meggyilkolhatja. Emellett az ország tele van prókátorokkal, 303 II | departement-ban egy bíró, az is repcét vet meg pálinkát 304 II | igazságos ítéletet kapott is az ember, az elítélt félnek 305 II | ítéletet kapott is az ember, az elítélt félnek szabadságában 306 II | vagyok én tehát. Képzelje, az örökség, a gazdag majorátus 307 II | kiszolgáltatni, s ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhöz, melyben 308 II | a sok paragrafus között az is meg van írva, hogy: „ 309 II | után nincs örökösödés”.~Az ifjú dandy nagy szemeket 310 II | Csupán nekem kell tudnom az igazat; mert én bankár vagyok. 311 II | grand életmódja. S nekem az egyiknél az embarras de 312 II | életmódja. S nekem az egyiknél az embarras de richesse (gazdagság 313 II | mondani minden idegennek az állását, aki Párizsba jön, 314 II | Amerikából tért vissza, hol az egész utat a harmadik födözeten 315 II | jól tudom, hogy ezeknek az uraknak oly rendben hagyott 316 II | szegénynek minden pénze az, amit magával hozott, mert 317 II | emberek valamit megtudnak, az váltig titok maradhat, s 318 II | azokban.~– Enfin, mit használ az nekem?~– Vagy úgy? – kiáltá 319 II | Ön kevésbé bánná, ha az egész világ tudná azt, mit 320 II | meglátom a szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis 321 II | zsebemhez nyúljon.~– Nem szükség az. Előbb lássuk a kórjeleket. 322 II | ha mégis kérni fogják?~– Az rövid. Főbe lövöm magamat.~– 323 II | rongyos százezer frankért az adósok börtönébe záratja 324 II | pénz árunemű, s ha szabad az elvetett magtól tíz magot 325 II | tíz magot várni, miért ne az elvetett pénztől? Azt is 326 II | meghűlés, s én tehetek gyászt az én kalapomra, megboldogult 327 II | frankomért. De menjünk tovább. Az önre nézve nem elég, hogy 328 II | hosszabb találna lenni, mint az ön kezében az egymillió?~– 329 II | lenni, mint az ön kezében az egymillió?~– Akkor fog ön 330 II | Tessék bátran.~– Nálunk, kik az életbiztosító intézetekkel 331 II | foglalkozunk, megszokott dolog az, valakinek az életét megbecsülni, 332 II | megszokott dolog az, valakinek az életét megbecsülni, s az 333 II | az életét megbecsülni, s az egészet vegye úgy, mintha 334 II | Abellino.~– Tehát azt mondám az imént, hogy önnek nagybátyja 335 II | akit meglátnak, legyen az bár néha konyhaszolgáló, 336 II | máshoz volt kötve, midőn az hetvenéves korában ismét 337 II | lesz, akkor veszik el.~– Az én bátyámnak nincsenek ideáljai. 338 II | szoktak nevezni, hogy midőn az embereknek megmérhetetlen 339 II | kötelezi le magának. Par Dieu! Az én ízlésem más, ez a monsieur 340 II | Például?~– Elmondom; míg az öreg Kárpáthy János él, 341 II | nem vesszük oly szorosan. Az elsorolt tilalmak, megengedem, 342 II | azután megszüntetné.~– És az?~– Ha ön megházasodnék.~– 343 II | hölgyet megtisztelne kezével; az első évet eltöltené boldogan, 344 II | találhatni hölgyet, akit az ember képes legyen egy egész 345 II | jobbnak találná azt, hogy az életben gyönyörködjék, Párizs 346 II | mondom, hogy majd meglátjuk, az előttem álló utak közül 347 II | melyik lesz a legjárhatóbb. Az ajánlott pénzt mindenesetre 348 II | én hozzá vagyok szokva az aszkétai lemondásokhoz; 349 II | Mindezeknél sokkal jobb eset volna az, ha nagybátyámtól szépszerivel 350 II | öntől.~– Haha! – nevetett az ifjú dandy. – Nincs gyilokról 351 II | által rongáljam szegénynek az egészségét. Vannak, tudja 352 II | olyanokat – szóla komolyan az egykori pástétomsütő.~– 353 II | Mentül több pénzt költök el, az csak önnek használ, mert 354 II | Aki utánam , tegye be az ajtót.~– Eszerint megegyezénk.~– 355 III | könnyedén öltözött ifjat látunk az ermenonville-i erdőcske 356 III | arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt különösen jellemzik 357 III | szarkasztikus mosolygása az arcnak, mely azonban csak 358 III | dörgő hangot hallat, hogy az ember meglett korú férfinak 359 III | szenvedélytelen nyugalom terül az egészen, ajkain, szemeiben 360 III | egészen, ajkain, szemeiben az a tisztult egykedvűség, 361 III | hogy történetünk ideje az ezernyolcszázhuszonkettedik 362 III | ezernyolcszázhuszonkettedik év, helye az ermenonville-i csalit és 363 III | adhat a méltó bámulásra.~Az ifjak egymást beszéd közben 364 III | karöltve sétáló ifjú közül az egyik egy egész fejjel mindig 365 III | közben untalan felbomlik.~Az erdei magányban kissé hangosabb 366 III | beszédet engednek maguknak; az ermenonville-i erdő nemigen 367 III | kedvenc tere a divatvilágnak, az ember beszélhet, vitatkozhatik 368 III | keresztültörtet egy ifjú alak, s az úton megállva, pillanatokig 369 III | inggallér látszik kihajtva.~Az ifjú arcán öröm és meglepetés 370 III | beszélnek, én is magyar vagyok.~Az ifjú munkásnak örömkönny 371 III | barátságosan nyújtva jobbját az ismeretlen elé, s megrázva 372 III | mit társai is követének.~Az ifjú kézműves egészen el 373 III | hazám nyelvén beszélni, s az nekem olyan jólesik, de 374 III | látszott vonakodni, mire az ifjak közül az, kit Istvánnak 375 III | vonakodni, mire az ifjak közül az, kit Istvánnak neveztek, 376 III | mulatsággal kínálkozó hely.~– Az igaz, hogy bormérő házak 377 III | bennök; talán ismerik műveit az urak? Ah, be együgyű kérdés 378 III | sírját szokta látogatni?~– Az nekem a legkedvesebb emberem. 379 III | ki szoktam ide járni, s az egyszerű emlék alá, mely 380 III | fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti itt mesterségét, 381 III | megszereti itt mesterségét, mert az örökké változó divat csaknem 382 III | dolgozhatni, abban kitüntethetni az embernek tehetségét; de 383 III | karzatokat dolgozhatni, mert az ilyesmit nem bízzák magyar 384 III | elkívánkozik.~– Oktalanság biz az, uraim, és én magam sem 385 III | mégis, ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik az én nyelvemet 386 III | hogy az a nép, amelyik az én nyelvemet beszéli, száz 387 III | elmondani, hogy micsoda érzés az. Legyenek csak az urak hét 388 III | érzés az. Legyenek csak az urak hét esztendeig távol 389 III | majd megtudják, hogy mi az.~Szegény bohó fiú! Azt gondolta, 390 III | minden ember úgy érez, ahogy az asztaloslegények!~István 391 III | Rousseau sírjához indultunk.~Az ifjú kézműves nem rejthette 392 III | csodálkozni látszik.~– Mert az igen elhagyatott hely, egy 393 III | önök is megemlékeztek róla; az egész francia földön csak 394 III | ugyan nem mehetünk, mert az körös-körül van mocsárral, 395 III | ráláthatunk a bölcs sírkövére.~Az ifjak szívesen fogadták 396 III | ifjak szívesen fogadták az ajánlatot, s megindultak 397 III | Montesquieu és Rousseau. Az épület félbe van hagyva, 398 III | sírja; egy magas kőobeliszk az egész, ráírva e szavak:~„ 399 III | hogy oly elhagyatott a sír, az igazság rossz ajánlólevél.~ 400 III | másképpen képzeltem magamnak? Én az ermenonville-i virányt egy 401 III | leheveredve a fűbe, míg Miklós az emlék feliratait jegyezgeté 402 III | martjait, elöntötte vízzel az egész síkságot, s azóta 403 III | egy asztaloslegény, aki az Új Heloïse-t olvassa. Ez 404 III | foglal, s nem a Tudós palóc az egyetlen folyóirat, mely 405 III | egy nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak, s 406 III | nemzet új életének hangja az, ha költői szólni kezdtek. 407 III | azon ifjaknak, kik ez évben az Aurorában léptek ki a közönség 408 III | nehogy azt hidd, miszerint az irodalommal foglalkozók 409 III | nemzet páriáinak tartatnak; az idei Hébé című almanachban 410 III | nevek.~Itt újra látszott az a futó szarkasztikus mosoly 411 III | Holttestek galvanizmusa az egészfelelt hidegen 412 III | nyugalommal felelt:~– Ha az erős hang cáfolat a meghalás 413 III | térképről tudják, merre van az ország, s legkisebb maguk 414 III | akármely más nemzethez; az eredeti faj apródonként 415 III | Bora, búzája, ugyebár?~– Az is egy. Van neki miből élni, 416 III | jelszavait, lépést fog haladni az idővel, versenyezni fog 417 III | új mozgás, új vérkeringés az egész fajban, leteszi a 418 III | becsületet lehet szerezni, legyen az szobrászvéső vagy bányakalapács, 419 III | mondani.)~Rudolf mosolygott az utóbbi állításra, s fél 420 III | mocsárba belevetni; hanem az, amit te mondtál, csak fordított 421 III | mondtál, csak fordított része az én állításomnak; ha fajunk 422 III | azon formákba, miket elé az újabb fogalmak szabnak, 423 III | szabnak, megszűnik lenni az, ami; új életet kezd, de 424 III | átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől 425 III | megszületik a nemzeti szellem, az ország fővárosában, Pesten 426 III | Holnap jöjjetek el velem az ifjú óriások klubjába. Ez 427 III | Ej, oktalan törekvés! Az országgyűlési regálisok 428 III | Miklós biztatta társait, ki az egész vita alatt azzal fáradozott, 429 III | Tehát holnap együtt megyünk az ifjú óriások klubjába.~ 430 IV | IV. Az ifjú óriások~A Boulevard 431 IV | kedvenc gyűlhelye volt az elegáns fiatalságnak. (E 432 IV | még ennél is, hogy vajon az Académie Royale de Musique ( 433 IV | ilyen cifra neve volt akkor az operaszínháznak) igazgatója 434 IV | vagy egy diadalmas sextet.~Az elitje a társaságnak, a 435 IV | crême legkedvencebb helye az erkélyszoba. Pompás márvány 436 IV | Lebrun ecsetje remekelt.~Az erkélyen öt vagy hat ifjú 437 IV | ha valakire ránézett, már az bizonyos lehet felőle, hogy 438 IV | sért, ezért pedig, amit az embernek háta mögött mondanak, 439 IV | röviden bemutatja társait, s az illő üdvözlet után tovább 440 IV | nemigen számíthatja magát az Adoniszok közé (milyen alkalmas 441 IV | ismeretlen emberek bírják, s az a havi fizetés nem elég 442 IV | kényes lustasággal veté hátát az erkély rácsozatának, két 443 IV | nevetett Iván –; tán éppen az volt, ki a múltkor kocsim 444 IV | rubelt adtam neki.~– És aki az én redingote-omat teával 445 IV | isten kegyelméből.~– És az én erszényemből – dörmögé 446 IV | tábornok igen szerencsés az asszonyok körül, engem magamat 447 IV | Tehát amint Damon és Phyllis az asztalhoz ülnek, a szerencsétlen 448 IV | szerencsétlen Saint-Michel, hisz az tulajdonnagybátyja!~– 449 IV | diable, hisz ez Saint-Michel, az én unokaöcsém!” – kiált 450 IV | Saint-Michelt odaültették az asztalhoz, terítéket adtak 451 IV | nemes lord azt akarja, hogy az ember úgy végezzen egy anekdotont, 452 IV | Saint-Michellel?~– Abban az órában semmi. Vannak nagybátyák, 453 IV | kívül-belül, ha vajon csakugyan az ő kalapja-e; s azután felpróbálva 454 IV | fejére, ha vajon csakugyan az ő feje-e az, amire ráteszi.~– 455 IV | vajon csakugyan az ő feje-e az, amire ráteszi.~– Honnan 456 IV | késik ez el? – kérdé egy az ottmaradottak közül, midőn 457 IV | ottmaradottak közül, midőn az előbbi eltávozott.~– A „ 458 IV | fürdik tán tejben, mint az asszonyok?~– Sőt igen, mert 459 IV | asszonyok?~– Sőt igen, mert az finommá teszi a bőrt és 460 IV | teszi a bőrt és érzékennyé az idegeket; egy időben folyvást 461 IV | társaság jött, ment, változott az erkélyen, az eltávozottak 462 IV | változott az erkélyen, az eltávozottak helyett újak 463 IV | Ez olyan rendes.~Legelébb az északi herceg távozott el. 464 IV | anekdotát mondani.~– A minap az orosz követségi palota előtt 465 IV | kozák bement. Meglátják ezt az ablakból a követ cselédei, 466 IV | szemközt jövő kozákra, hogy az istenért, mit cselekedék! 467 IV | zsebébe, s kalapját meglelve az asztalon, abba beledugta 468 IV | hozzányúlna, és eltávozott az erkélyszobából.~– Lám, a 469 IV | fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja, vajon hallotta-e, 470 IV | színpadon, ráül, s ott danol el az elejtett medvén egy kedves 471 IV | medve szerepét játszani. Az beleegyezik. A lordot befűzik 472 IV | medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja a vadászkést, 473 IV | énekli el a vadász hátán az ismeretes kuplét a közönség 474 IV | szólt Debry –, végigmondatni az emberrel egy mesét, amit 475 IV | emberrel egy mesét, amit már az újságokban is olvastak. 476 IV | egyszerre más tárgy ragadta meg az erkélyen ülők figyelmét, 477 IV | parókájára vonatkoznak; egyszer az angollal szinte párbajra 478 IV | ment egy élc miatt, amidőn az Odéonban voltak, s a fiatal 479 IV | ellene, ahogy eltávozott az emberszólás köréből, amidőn 480 IV | diadalszekér előtt. A lovakat maga az elegáns úr hajtja, a kocsis 481 IV | szól egy fiatal dandy az erkélyen kihajolva (ez, 482 IV | óta iparkodik elhitetni az emberekkel, hogy az anyja 483 IV | elhitetni az emberekkel, hogy az anyja báróné, s hogy Magyarországon 484 IV | báróné, s hogy Magyarországon az alispánokat excellenciás 485 IV | felfordította, mind a négy kereke az ég felé állt, a tejárus 486 IV | processzust csinált, elővette az erszényét: „Ennyi az eltörött 487 IV | elővette az erszényét: „Ennyi az eltörött lőcsért, ennyi 488 IV | eltörött lőcsért, ennyi az eltörött lábért.” Milyen 489 IV | többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux, mert e 490 IV | üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől 491 IV | rajta Kárpáthy, kísérve az összecsoportosult fiatal 492 IV | makacs, önfejű Deboureux, az operaszínház igazgatója, 493 IV | miután e hazánk leánya.~– Az…~E szó oly hangon volt mondva, 494 IV | Tehátfolytatá Abellino –, az igazgató egészen hozzájárulhatlanná 495 IV | ereszkedni e pont felett. Ekkor az én régi pártfogóném, a szerencsés 496 IV | háládatos kutya”. A tárgy az, hogy egy lovagot megöltek, 497 IV | csinálni. Eleinte ugyan féltek az igazgatók felléptetni, mert 498 IV | másik kezéből ragadta ki az elhírhedt négylábú művészt; 499 IV | színház, a Théâtre Français és az Académie Royale de Musique 500 IV | közönség nélkül maradt; az elegáns világ törte magát


1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3257

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License