1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3257
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 I | idő van odakünn a pusztán, az ég felhős, a föld sáros,
2 I | felhős, a föld sáros, szakad az eső két hét óta, mint a
3 I | Medardus napján kezdődött az ítéletidő, már ez negyven
4 I | akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális özönvízből
5 I | szerzé, mert amíg azt elérte az utas, törni vagy szakadni
6 I | időben, midőn megerednek az égnek csatornái, és eszébe
7 I | csatornái, és eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel
8 I | szekerét.~Estére kezd már az idő járni. Bús Péter uram
9 I | kivenni azért, amit mond. Az a pipa azért látszik feltalálva
10 I | látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni
11 I | szénát boglyástul elvitte az ördög, a búza a földön fekszik,
12 I | búza a földön fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött az
13 I | az ördögé lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő
14 I | hintó jön ott?~– Hiszen csak az kellene még, hogy most meg
15 I | most meg vendéget hozzon az istennyila – szól Bús Péter
16 I | koplalok.~Végre mégis kitekinte az ablakon, letörölve róla
17 I | ablakon, letörölve róla az izzadságot, s megláta egy
18 I | vigasztalódottan monda:~– Nem ér az MA ide.~Azzal kiült a kapu
19 I | a küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat,
20 I | mellyel ha segélyére menne az érkező vendégnek, úgy kirántaná
21 I | szikrát hányna; de minek az? Ha a végzetek könyvében
22 I | Ha a végzetek könyvében az volt megírva, hogy az a
23 I | könyvében az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig
24 I | akkor így is eljut, ha pedig az van róla határoztatva, hogy
25 I | lovak lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétült szépen.
26 I | midőn kapuján befordulva az üresen álló kocsiállást
27 I | melyben kedélyesen veszekedtek az éjszakai álláson összekapott
28 I | Péter uram csendesen aluszik az Úrban, jön másfelől házára
29 I | hintóval.~Már közel lehet az éjfél, mert a Törikszakad
30 I | hiszen lovai jól tudják az utat, s csak olyankor ébred,
31 I | elfoglalva lenni, mégis az első ülésbe helyezkedék
32 I | agár. Tehát őt illeté az elsőbbség! S ezt jól látszott
33 I | végighúzá annak orcáján. Az nagyot dörmögött rá:~– Ne
34 I | Belőle sem látszik egyéb az arcánál, de az arcvonások
35 I | látszik egyéb az arcánál, de az arcvonások és e szemek oly
36 I | oly mereven tud nézni; az egész arc kövér, de színtelen
37 I | elferdülve, e durva szemöldök, az elhanyagolt bajusz oly visszataszító
38 I | tekintetre, pedig ha tovább nézné az ember, lassankint kibékülne
39 I | midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt körvonalakat,
40 I | tekintetet vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol utána.
41 I | csintalan tréfa ülteté őket az öregúr mellé.~Az agg férfi
42 I | ülteté őket az öregúr mellé.~Az agg férfi fázik a hűvös,
43 I | szétbomladozó életműszereinek.~Az ember sietett élni, és hamarább
44 I | tetszhalálából.~Most is az hozza távol fekvő kastélyából
45 I | abba mindenáron beleköt, az különben is mérges fog lenni,
46 I | A kocsmáros nemesember, az egész tréfa kerülni fog
47 I | tizenkét hajdúval nekiindult az úttalan sömlyéknek, magával
48 I | valami vár, megnagyítva az éji látás csalódásától.~
49 I | csalódásától.~Odaérve meghagyatott az egyik hajdúnak, hogy verje
50 I | nézés elég volt rá, hogy az emberbe belekössön, s ha
51 I | vagy okoskodni próbált az ellen, amit ő mondott, avagy
52 I | pogány dörömbözést mívelvén az ablakán:~– Keljen fel kend
53 I | kiöntötték volna e szóra az ágyából, kiugrott, kapta
54 I | fokosát, s veszettségében az almáriomba ment be a konyhaajtó
55 I | Amint azonban kitekinte az ablakon, s meglátta azt
56 I | vállára kanyarítva kilépett az udvarra.~Az érkezett vendégek
57 I | kanyarítva kilépett az udvarra.~Az érkezett vendégek már akkor
58 I | hajdúk skarlát montúrjára, s az ötlet azonnal félrevitte
59 I | sohasem élek egyébbel.~– Kár az ilyen úri gyomorba – szólt
60 I | kikérem! – kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia, azt nem
61 I | ez ízetlen tréfákon; neki az ilyenekben telt mulatsága,
62 I | uram; csakhogy amim volt, az elfogyott, amim pedig lesz,
63 I | elfogyott, amim pedig lesz, az messze van, amim pedig volna,
64 I | messze van, amim pedig volna, az nincs.~A nagy úrnak annyira
65 I | orcával kedvetlenül szemlélve az egész mulatságot. – Frissen,
66 I | verset erre a csárdára, hol az emberek nem kapnak enni.~
67 I | szemöldökét, száját feltolta az orráig, s ujja hegyével
68 I | Van kendnek egere?~– Nem az enyimek, mert én csak árendás
69 I | azután válogathatott bennök az ember, azazhogy a macska.~
70 I | azazhogy a macska.~Különben az egér olyan szép, kedves
71 I | megfőzik, senki sem irtózik, az asztalra tett csigától senki
72 I | sokkal iszonyúbb állatok az egérnél, mi van hát azon
73 I | megsütnek? Kivált, mikor az Kínában a legnagyobb delícia,
74 I | s csemegeképp adnak fel az asztalra.~Egyébiránt az
75 I | az asztalra.~Egyébiránt az egész társaság meg volt
76 I | nagy, pajtányi szobáját az úri vendég számára, melynek
77 I | másikban pedig egy fogas. Az ember válogathatott, ha
78 I | alatt úri lakká varázsolták az üres, kongó termet. Az asztal
79 I | varázsolták az üres, kongó termet. Az asztal tetézve rakatott
80 I | nagy sarkantyús csizmákat, az egyik parasztleány a fejéhez
81 I | kapargálva, a másik pedig az ágy végéhez, flaneldarabbal
82 I | távolabb a hajdúk, ágy alatt az agár.~Ilyen környezete volt
83 I | kenyér.~Ezalatt megsült az egér. Maga a kocsmáros hozta
84 I | állatnál szokták.~Letevék az asztal közepére.~Legelébb
85 I | nagyságos uram? – szólt az, mintha nem hallott volna
86 I | megittuk volna. Akkor volt az!~– No, hát csak szaporán,
87 I | állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~– Légy különb
88 I | öregapám sem.~– Légy különb az öregapádnál.~– Különb leszek –
89 I | s egy perc alatt eltűnt az egér.~A bohóc még nem tudott
90 I | megszeppent nagy úr, ki az ijedségből alig tudott magához
91 I | bohócot.~– Köszönöm – nyögé az keservesen –, nem kell már,
92 I | kicsinyt hátba; hozzátok elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~
93 I | elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~A bohóc megköszönte
94 I | megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették, azzal
95 I | ismét elbődül, ült neki az ízletes hideg sültnek, mely
96 I | keservesen evett, odainté az agarat is, nagy falatokat
97 I | hányva fel a levegőbe, miket az gyönyörű ügyességgel tudott
98 I | szomorún mondá olyankor, mintha az utolsó falatját osztaná
99 I | verset.~A poéta megvakarta az orrát, és szólt:~„Mily kicsiny
100 I | rá a nagy úr. – Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből,
101 I | maga ágyán fekve maradt, az asztal túlsó végén három
102 I | kedvenc személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~A nagy
103 I | nagyságolni, a bohóc meg az urát tegezte, ki egyre-másra
104 I | szórta a silány elméncségeket az egérről, melyeken a másik
105 I | többféle variációban szólni az egérről, akkor a cigány
106 I | s elneveté magát:~– Itt az egér!~S azzal kirántá azt
107 I | mindenféle jóval.~– Nesze, Matyi!~Az agár aztán igazán elnyelte
108 I | semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így szedsz te rá engem!
109 I | Gyárfás rögtön készen volt az epitáfiummal.~„Itt fekszel,
110 I | elállt, hiába csiklandák az orrát, a talpait, meg nem
111 I | mozdult. Akkor feltevék az asztalra, körülrakták égő
112 I | A nagy úr kacagott, hogy az orcája elkékült bele.~ ~
113 I | módon belovagolt a csárdáig. Az izmos cseh vadász ott tette
114 I | a hátárul.~Érdemes lesz az új jövevényt, amennyire
115 I | viselete mutatá, hogy nem az alföldi urak közül való.~
116 I | napjainkban mutogatnának az utcán, nemcsak az utcagyerekek,
117 I | mutogatnának az utcán, nemcsak az utcagyerekek, de magunk
118 I | keskeny karimával, hogy az ember kétségbeesik, ha elgondolja,
119 I | felyülkerül a kalap karimáján.~Az arc meg van borotválva,
120 I | hegyes bajusz ágaskodik az ég felé öklelő modorban,
121 I | hegyes vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem bírja
122 I | vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem bírja benne
123 I | melltászli által.~Megteszi az egészet az à la cosaque
124 I | által.~Megteszi az egészet az à la cosaque lábravaló,
125 I | ütve, hogy ha nem vigyáz az ember, kiszúrhatja velök
126 I | velök a szemét.~Ilyen volt az azon idők harcias divatja;
127 I | sípolni.~Ilyen férfi volt az újon érkezett vendég, s
128 I | hiszem, egészen ismerjük őt. Az akkori idők divatemberei
129 I | alakult.~A „jeunesse dorée”, az „aranyifjak” divatjában
130 I | szalonokban szokássá vált az „r” betűt ki nem mondani,
131 I | Coblenzig terjedt, hogy mikor az elegáns ifjak XVIII. Lajos
132 I | a katonák nem értették az elköszörült „r”-ek miatt,
133 I | magukat, mint a katonák, s az egész elegáns világ oly
134 I | la russe váltotta fel, és az emberek mindig ugyanazok
135 I | Herr von War.~De nem ez az, aki előttünk áll.~– Eh,
136 I | kérdezé:~– Mit parancsol az úr? – A képe mutatta, hogy
137 I | hogy semmit sem fog adni.~Az idegen törte a magyar nyelvet,
138 I | csak magyarul?~– Nem.~– Az rossz. Hát maga a kocsmáros?~–
139 I | kocsmáros?~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan jön?
140 I | odább; de a sár megfogott az úton. Mármost adjon nekem –
141 I | Hát mi kell, uram?~– No, az, ami a kocsit húzza; négy
142 I | úgy híják.~– Forspontot?~– Az, az, forspont! Nekem kell
143 I | híják.~– Forspontot?~– Az, az, forspont! Nekem kell forspont,
144 I | déplorable gunyhóban, s az nekem mulatság. Azt fogom
145 I | Nílus áradva ki, s ezek az állatok, akik a vízben szólnak,
146 I | körül hogy híják?~– Úgy? Az Szabolcs vármegye.~– Szabolcs?
147 I | érzékeny.~– Hát megkövetem, az úr miféle nemzet?~– Én nem
148 I | piszoknak nincs feneke, s az ember nem lát egyebet, mint
149 I | contadino! – kiálta utána az idegen.~– Megkövetem, az
150 I | az idegen.~– Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter,
151 I | Szolgálóm pedig csúf, mint az éjszaka.~– Csúf! Ah, c’est
152 I | chose! Ez mindegy; így tarka az élet.~Bús Péter uramnak
153 I | volna bizony, ha azt kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel
154 I | kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel hálni, mert azt ugyan
155 I | reá nézve.~– Nem úgy van az. Meg kell tudni, hogy Jancsi
156 I | Qu’est-ce que cela? Ki az ördög az a Jancsi úr?~–
157 I | est-ce que cela? Ki az ördög az a Jancsi úr?~– Hát Jancsi
158 I | Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha hírét Jancsi úrnak?~–
159 I | patriarkális élet van, hogy az embereknek csak keresztneveik
160 I | refüzírozni nem lehet.~– Az bizony jó lesz – mondá Bús
161 I | bement lefekünni, ráhagyva az idegenre, hogy keresse fel
162 I | fel hát annak a szobának az ajtaját, ahova be akar menni.~
163 I | sötétség volt, hogy ragadt az emberre, hanem a víg danolás
164 I | miért hívják annak, majd az is kiderül.~Ott a bolondos
165 I | érte, a hajdúk felkapták az asztalt a rajta fekvő bohóccal
166 I | nyakába kötve palástul az abroszt, s pokolnak való
167 I | E pillanatban lépett be az idegen úr a terembe; az
168 I | az idegen úr a terembe; az ajtót senki sem őrizte,
169 I | idegen; mert a bohóc meglepve az egyszerre beállt csend által
170 I | drôle de cigány! – szólt az idegen kifeszegetve magát
171 I | módjára kezdte körülszaglászni az idegent.~Végre ünnepélyes,
172 I | hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e,
173 I | Kárpáthy? Tudja-e, mit tesz az: egy Kárpáthynak neveztetni?
174 I | hazában? Azért gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy
175 I | Bélának hívják.~– Le voilà! Az éppen én vagyok – szólt
176 I | éppen én vagyok – szólt az idegen az egyik lábát elnyújtva
177 I | vagyok – szólt az idegen az egyik lábát elnyújtva egy
178 I | ebben a barbár országban az apám – ah, çà! Nem az apám:
179 I | országban az apám – ah, çà! Nem az apám: comment s’appele cela?
180 I | comment s’appele cela? Az az apám, amelyik asszony
181 I | comment s’appele cela? Az az apám, amelyik asszony volt?~–
182 I | amelyik asszony volt?~– Tán az anyja?~– Úgy ni! Az anyám.
183 I | Tán az anyja?~– Úgy ni! Az anyám. Az egy noble dáma
184 I | anyja?~– Úgy ni! Az anyám. Az egy noble dáma volt, igen
185 I | igen finom nevelésű, hanem az apám az egy kissé furcsán
186 I | nevelésű, hanem az apám az egy kissé furcsán tetszett
187 I | több furcsaság között van az, hogy engem, egyetlenegy
188 I | Hát nemesembernek való név az? Szerencsémre az apám jókor
189 I | való név az? Szerencsémre az apám jókor meghalt, s én
190 I | semmit. Én tudok négerül is. Az nem árt egy igazi gentlemannek.~–
191 I | csodálatos, hogy tudnak itt élni az emberek. Ah, mon cher hajdú,
192 I | közelebb adni, tegye ide az asztalra, és töltsön poharat
193 I | et mesdames! És különösen az úr egészségére, monsieur
194 I | Hát mi hozza most ide az urat – az égből a pokolba?~–
195 I | hozza most ide az urat – az égből a pokolba?~– Hélas! –
196 I | van, s nekem nem hagyott az apám többet, mint rongyos
197 I | frank jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember
198 I | mi az arra, hogy abból az ember illendően éljen? És
199 I | éljen? És hogyan éljen? Ha az ember becsületet akar szerezni
200 I | mintha magam írtam volna, az académie des sciences megválasztott
201 I | elhúztam volna arcomon, s az én rongyos négyszázezer
202 I | és szájjal mutatá, hogy az mind a levegőbe van fújva.~
203 I | megnyugtató hangon –, míg az embernek van egymilliója,
204 I | kérjenek tőlem, s amint az egyik elkezdi, a többi bolond
205 I | megszeret. Ekkor történik, hogy az apámnak egy testvére, valami
206 I | még sokkal gazdagabb volt az apámnál…~– Ahán!~– Egy bolondos
207 I | csak borsot sem enged tenni az asztalára, mert nem idebenn
208 I | Nem bolond ez?~– De biz az. Tud még róla valamit?~–
209 I | valamit?~– Ah, ezer ilyet; az egész élete mind bolondság,
210 I | okosat; amidőn én már éppen az utolsón voltam, és semmi
211 I | tudósítottak.~– És most az úr azért jött ugyebár, hogy
212 I | hát akkor csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába,
213 I | vagy akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya, az
214 I | az a félbolond nagybátya, az a gazdag betyár én vagyok,
215 I | possible? Lehetséges volna?~– Az úgy van. Én vagyok az a
216 I | Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János, kit a
217 I | Jancsi úrnak csúfol, ahogy az úrnak is tetszett szólítani.~–
218 I | egészen másformán írták le az én egyetlenegy onklimat,
219 I | még valaki mondani, hogy az én kedves onklim nem a legderekabb
220 I | belém bolondult.~– Hagyja az ilyenfajta beszédet, édes
221 I | is gorombán beszél, mert az nekem jobban tetszik. Úröcsém
222 I | egynéhány százezer livres. Mi az magának?~– Már, édes úröcsém,
223 I | hegytől a másikig, de biz az én jövedelmemből sem táncosnékat
224 I | utazhat is, mert elég nagy az ország, hét egész nap akár
225 I | veszteni kezdé türelmét, s az egész kelletlen lecke alatt
226 I | türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia
227 I | monda:~– Hisz amije van, az elébb-utóbb úgyis az enyém
228 I | van, az elébb-utóbb úgyis az enyém lesz; csak nem akarja
229 I | kiálta fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre elhalaványult. –
230 I | odaviszik, és akkor mindene az enyim lesz, anélkül, hogy
231 I | ordíta felugorva helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e
232 I | szobában.~Abellino kacagott az öreg tehetetlen haragján:~–
233 I | mindent, ahogy van! – kiálta az öreg. – Nem kell semmihez
234 I | hozzáért! Kocsmáros! Hol van az úr? Ami ebben a szobában
235 I | Ami ebben a szobában van, az mind az úré.~Az utolsó szavaknál
236 I | a szobában van, az mind az úré.~Az utolsó szavaknál
237 I | szobában van, az mind az úré.~Az utolsó szavaknál már egészen
238 I | szavaknál már egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete a
239 I | szaladjon úgy, mert elesik, s az nem egészséges, vegye magára
240 I | fickók, téglát melegíteni az én kedves onklim lába alá!
241 I | szót mormogott fülébe, mire az helybenhagyólag billentett
242 I | ilyet mondani?~– A ház azé az úré, aki elment; ami benne
243 I | aki elment; ami benne van, az enyim, s ki van fizetve
244 I | enyim, s ki van fizetve az ára; ő azt parancsolta,
245 I | nagy flegmával a gyertyát az eresz alatti nádkévéhez,
246 II | szüntelen hányva-vetve azt az aureus calculust, mely szerint
247 II | szappanbuborék, szétpattant az egész Mississippi-tréfa,
248 II | sou-val maradt a zsebében.~Ha az ember még nem volt millionaire,
249 II | sipkákban, erősen kiáltozva: „Le az arisztokratákkal!” – s egy
250 II | késsel mívelni, mint hogy az ember vele a saját torkát
251 II | elmesse. Dugá tehát azt az öve mellé, s ő is a csoport
252 II | biztost majd a rajnai, majd az olaszországi hadseregnél;
253 II | hadseregnél; aszerint, amint vagy az egyik, vagy a másik tábornok
254 II | akarta főbe lövetni.~Mert az élelmezési biztosoknak két
255 II | lesznek vállalatuk mellett; az elsőbbek magukat szokták
256 II | magukat szokták főbe lőni, az utóbbiakat mások. Hanem
257 II | utóbbiakat mások. Hanem az utolsó eset sokkal ritkább.~
258 II | palotáik balkonjárul nézték az egyesült seregek pompás
259 II | hátuljában, csodálkozva tekinte az új, pompás, ötemeletes palotára
260 II | Akinek milliomai vannak, az kevés fáradsággal juthat
261 II | sem maradt el, mert hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók
262 II | legszolidabb játékbankok az ő védurasága alatt állottak,
263 II | mindig leghitelesebbek voltak az ő tudósításai, s akármi
264 II | áruba, hanyatt-homlok esett az egész börzevilág ijedtében,
265 II | kezde, szépen kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól
266 II | egyedül egymaga maradt kitartó az egész börzeingadozásban,
267 II | Szajna egyik kedves szigete, az Île de Jérusalem, a párizsi
268 II | mulatólak; nagy dicséretére az akkori építészeknek, mely
269 II | hidak vezettek keresztül, az amerikai lánchídon kezdve
270 II | A hídon túl következtek az angolkert tekervényes utai,
271 II | egészen háttérbe szoríták. Az ember mindenütt egymásra
272 II | odatalálhatna, ahova akar; az utak melléke mindenütt teleültetve
273 II | költők el akarják hitetni az emberrel, hanem annál több
274 II | mint a tiszta búza.~Ha az ember mind e tekervényeket
275 II | narancsfák között látjuk az ifjú gentlemant, kivel már
276 II | térdig érő kaputot visel az ifjú dandy, mely széles,
277 II | sincs már, helyette a fültől az orr felé induló vajas szarvas
278 II | pofaszakáll ad új idomot az arcnak, a haj kétfelé van
279 II | széles karimája levén, hogy az eső nem érhette az embert,
280 II | hogy az eső nem érhette az embert, teteje pedig fölfelé
281 II | egyenruhákban kevélykedve, kik az érkező vendégeket kézről
282 II | Abellinót jól ismerték már az érdemes kenyérpusztítók,
283 II | szobába, a lovag alig ért az utolsó ajtóhoz, midőn már
284 II | hogy monsieur Griffard kész az elfogadására, s azzal szétcsapta
285 II | hajdani pástétomsütőre; midőn az emigráltak kastélyait megvásárlá,
286 II | melyek nehézkes alakjaikkal az újabb kori (1822) európai
287 II | szemüveg nélkül olvasott, s az ajtóig eléje menvén, a kitelhető
288 II | pedig a kitelhető nyájasság az elegáns divatformák szerint
289 II | divatformák szerint abból, hogy az ember hirtelen fölemelkedett
290 II | csöndesen megrázva, tenyerét az érkező elé kinyújtá, mit
291 II | érkező elé kinyújtá, mit az hasonló attitűdökkel viszonzott.~–
292 II | Monseigneur! – kiáltá az ifjú merveilleux („csodálatos”:
293 II | megfelelt nekem! – kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-ról
294 II | még annál is jobb újság az, hogy ön nálam van.~– Ah,
295 II | mindig olyan udvarias – szólt az ifjú incroyable („hihetetlen!”:
296 II | mint a törvénykezés, kivéve az országutakat. De nem, a
297 II | törvénykezés mégis rosszabb. Az országutak, ha száraz idő
298 II | akár napfény.~Itt megállt az ifjú merveilleux, mintha
299 II | engedni a bankárnak, hogy az esprit-teljes ötletnek gratulálhasson.~
300 II | ötletnek gratulálhasson.~Az csak mosolygott csendesen.~–
301 II | valaha barbárok hoztak, még az is, hogy egy cocu (hála
302 II | meggyilkolhatja. Emellett az ország tele van prókátorokkal,
303 II | departement-ban egy bíró, az is repcét vet meg pálinkát
304 II | igazságos ítéletet kapott is az ember, az elítélt félnek
305 II | ítéletet kapott is az ember, az elítélt félnek szabadságában
306 II | vagyok én tehát. Képzelje, az örökség, a gazdag majorátus
307 II | kiszolgáltatni, s ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhöz, melyben
308 II | a sok paragrafus között az is meg van írva, hogy: „
309 II | után nincs örökösödés”.~Az ifjú dandy nagy szemeket
310 II | Csupán nekem kell tudnom az igazat; mert én bankár vagyok.
311 II | grand életmódja. S nekem az egyiknél az embarras de
312 II | életmódja. S nekem az egyiknél az embarras de richesse (gazdagság
313 II | mondani minden idegennek az állását, aki Párizsba jön,
314 II | Amerikából tért vissza, hol az egész utat a harmadik födözeten
315 II | jól tudom, hogy ezeknek az uraknak oly jó rendben hagyott
316 II | szegénynek minden pénze az, amit magával hozott, mert
317 II | emberek valamit megtudnak, az váltig titok maradhat, s
318 II | azokban.~– Enfin, mit használ az nekem?~– Vagy úgy? – kiáltá
319 II | Ön kevésbé bánná, ha az egész világ tudná azt, mit
320 II | meglátom a szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis
321 II | zsebemhez nyúljon.~– Nem szükség az. Előbb lássuk a kórjeleket.
322 II | ha mégis kérni fogják?~– Az rövid. Főbe lövöm magamat.~–
323 II | rongyos százezer frankért az adósok börtönébe záratja
324 II | pénz árunemű, s ha szabad az elvetett magtól tíz magot
325 II | tíz magot várni, miért ne az elvetett pénztől? Azt is
326 II | meghűlés, s én tehetek gyászt az én kalapomra, megboldogult
327 II | frankomért. De menjünk tovább. Az önre nézve nem elég, hogy
328 II | hosszabb találna lenni, mint az ön kezében az egymillió?~–
329 II | lenni, mint az ön kezében az egymillió?~– Akkor fog ön
330 II | Tessék bátran.~– Nálunk, kik az életbiztosító intézetekkel
331 II | foglalkozunk, megszokott dolog az, valakinek az életét megbecsülni,
332 II | megszokott dolog az, valakinek az életét megbecsülni, s az
333 II | az életét megbecsülni, s az egészet vegye úgy, mintha
334 II | Abellino.~– Tehát azt mondám az imént, hogy önnek nagybátyja
335 II | akit meglátnak, legyen az bár néha konyhaszolgáló,
336 II | máshoz volt kötve, midőn az hetvenéves korában ismét
337 II | lesz, akkor veszik el.~– Az én bátyámnak nincsenek ideáljai.
338 II | szoktak nevezni, hogy midőn az embereknek megmérhetetlen
339 II | kötelezi le magának. Par Dieu! Az én ízlésem más, ez a monsieur
340 II | Például?~– Elmondom; míg az öreg Kárpáthy János él,
341 II | nem vesszük oly szorosan. Az elsorolt tilalmak, megengedem,
342 II | azután megszüntetné.~– És az?~– Ha ön megházasodnék.~–
343 II | hölgyet megtisztelne kezével; az első évet eltöltené boldogan,
344 II | találhatni hölgyet, akit az ember képes legyen egy egész
345 II | jobbnak találná azt, hogy az életben gyönyörködjék, Párizs
346 II | mondom, hogy majd meglátjuk, az előttem álló utak közül
347 II | melyik lesz a legjárhatóbb. Az ajánlott pénzt mindenesetre
348 II | én hozzá vagyok szokva az aszkétai lemondásokhoz;
349 II | Mindezeknél sokkal jobb eset volna az, ha nagybátyámtól szépszerivel
350 II | öntől.~– Haha! – nevetett az ifjú dandy. – Nincs gyilokról
351 II | által rongáljam szegénynek az egészségét. Vannak, tudja
352 II | olyanokat – szóla komolyan az egykori pástétomsütő.~–
353 II | Mentül több pénzt költök el, az csak önnek használ, mert
354 II | Aki utánam jő, tegye be az ajtót.~– Eszerint megegyezénk.~–
355 III | könnyedén öltözött ifjat látunk az ermenonville-i erdőcske
356 III | arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt különösen jellemzik
357 III | szarkasztikus mosolygása az arcnak, mely azonban csak
358 III | dörgő hangot hallat, hogy az ember meglett korú férfinak
359 III | szenvedélytelen nyugalom terül az egészen, ajkain, szemeiben
360 III | egészen, ajkain, szemeiben az a tisztult egykedvűség,
361 III | hogy történetünk ideje az ezernyolcszázhuszonkettedik
362 III | ezernyolcszázhuszonkettedik év, helye az ermenonville-i csalit és
363 III | adhat a méltó bámulásra.~Az ifjak egymást beszéd közben
364 III | karöltve sétáló ifjú közül az egyik egy egész fejjel mindig
365 III | közben untalan felbomlik.~Az erdei magányban kissé hangosabb
366 III | beszédet engednek maguknak; az ermenonville-i erdő nemigen
367 III | kedvenc tere a divatvilágnak, az ember beszélhet, vitatkozhatik
368 III | keresztültörtet egy ifjú alak, s az úton megállva, pillanatokig
369 III | inggallér látszik kihajtva.~Az ifjú arcán öröm és meglepetés
370 III | beszélnek, én is magyar vagyok.~Az ifjú munkásnak örömkönny
371 III | barátságosan nyújtva jobbját az ismeretlen elé, s megrázva
372 III | mit társai is követének.~Az ifjú kézműves egészen el
373 III | hazám nyelvén beszélni, s az nekem olyan jólesik, de
374 III | látszott vonakodni, mire az ifjak közül az, kit Istvánnak
375 III | vonakodni, mire az ifjak közül az, kit Istvánnak neveztek,
376 III | mulatsággal kínálkozó hely.~– Az igaz, hogy bormérő házak
377 III | bennök; talán ismerik műveit az urak? Ah, be együgyű kérdés
378 III | sírját szokta látogatni?~– Az nekem a legkedvesebb emberem.
379 III | ki szoktam ide járni, s az egyszerű emlék alá, mely
380 III | fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti itt mesterségét,
381 III | megszereti itt mesterségét, mert az örökké változó divat csaknem
382 III | dolgozhatni, abban kitüntethetni az embernek tehetségét; de
383 III | karzatokat dolgozhatni, mert az ilyesmit nem bízzák magyar
384 III | elkívánkozik.~– Oktalanság biz az, uraim, és én magam sem
385 III | mégis, ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik az én nyelvemet
386 III | hogy az a nép, amelyik az én nyelvemet beszéli, száz
387 III | elmondani, hogy micsoda érzés az. Legyenek csak az urak hét
388 III | érzés az. Legyenek csak az urak hét esztendeig távol
389 III | majd megtudják, hogy mi az.~Szegény bohó fiú! Azt gondolta,
390 III | minden ember úgy érez, ahogy az asztaloslegények!~István
391 III | Rousseau sírjához indultunk.~Az ifjú kézműves nem rejthette
392 III | csodálkozni látszik.~– Mert az igen elhagyatott hely, egy
393 III | önök is megemlékeztek róla; az egész francia földön csak
394 III | ugyan nem mehetünk, mert az körös-körül van mocsárral,
395 III | ráláthatunk a bölcs sírkövére.~Az ifjak szívesen fogadták
396 III | ifjak szívesen fogadták az ajánlatot, s megindultak
397 III | Montesquieu és Rousseau. Az épület félbe van hagyva,
398 III | sírja; egy magas kőobeliszk az egész, ráírva e szavak:~„
399 III | hogy oly elhagyatott a sír, az igazság rossz ajánlólevél.~
400 III | másképpen képzeltem magamnak? Én az ermenonville-i virányt egy
401 III | leheveredve a fűbe, míg Miklós az emlék feliratait jegyezgeté
402 III | martjait, elöntötte vízzel az egész síkságot, s azóta
403 III | egy asztaloslegény, aki az Új Heloïse-t olvassa. Ez
404 III | foglal, s nem a Tudós palóc az egyetlen folyóirat, mely
405 III | egy nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak, s
406 III | nemzet új életének hangja az, ha költői szólni kezdtek.
407 III | azon ifjaknak, kik ez évben az Aurorában léptek ki a közönség
408 III | nehogy azt hidd, miszerint az irodalommal foglalkozók
409 III | nemzet páriáinak tartatnak; az idei Hébé című almanachban
410 III | nevek.~Itt újra látszott az a futó szarkasztikus mosoly
411 III | Holttestek galvanizmusa az egész – felelt rá hidegen
412 III | nyugalommal felelt:~– Ha az erős hang jó cáfolat a meghalás
413 III | térképről tudják, merre van az ország, s legkisebb maguk
414 III | akármely más nemzethez; az eredeti faj apródonként
415 III | Bora, búzája, ugyebár?~– Az is egy. Van neki miből élni,
416 III | jelszavait, lépést fog haladni az idővel, versenyezni fog
417 III | új mozgás, új vérkeringés az egész fajban, leteszi a
418 III | becsületet lehet szerezni, legyen az szobrászvéső vagy bányakalapács,
419 III | mondani.)~Rudolf mosolygott az utóbbi állításra, s fél
420 III | mocsárba belevetni; hanem az, amit te mondtál, csak fordított
421 III | mondtál, csak fordított része az én állításomnak; ha fajunk
422 III | azon formákba, miket elé az újabb fogalmak szabnak,
423 III | szabnak, megszűnik lenni az, ami; új életet kezd, de
424 III | átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől
425 III | megszületik a nemzeti szellem, az ország fővárosában, Pesten
426 III | Holnap jöjjetek el velem az ifjú óriások klubjába. Ez
427 III | Ej, oktalan törekvés! Az országgyűlési regálisok
428 III | Miklós biztatta társait, ki az egész vita alatt azzal fáradozott,
429 III | Tehát holnap együtt megyünk az ifjú óriások klubjába.~
430 IV | IV. Az ifjú óriások~A Boulevard
431 IV | kedvenc gyűlhelye volt az elegáns fiatalságnak. (E
432 IV | még ennél is, hogy vajon az Académie Royale de Musique (
433 IV | ilyen cifra neve volt akkor az operaszínháznak) igazgatója
434 IV | vagy egy diadalmas sextet.~Az elitje a társaságnak, a
435 IV | crême legkedvencebb helye az erkélyszoba. Pompás márvány
436 IV | Lebrun ecsetje remekelt.~Az erkélyen öt vagy hat ifjú
437 IV | ha valakire ránézett, már az bizonyos lehet felőle, hogy
438 IV | sért, ezért pedig, amit az embernek háta mögött mondanak,
439 IV | röviden bemutatja társait, s az illő üdvözlet után tovább
440 IV | nemigen számíthatja magát az Adoniszok közé (milyen alkalmas
441 IV | ismeretlen emberek bírják, s az a havi fizetés nem elég
442 IV | kényes lustasággal veté hátát az erkély rácsozatának, két
443 IV | nevetett Iván –; tán éppen az volt, ki a múltkor kocsim
444 IV | rubelt adtam neki.~– És aki az én redingote-omat teával
445 IV | isten kegyelméből.~– És az én erszényemből – dörmögé
446 IV | tábornok igen szerencsés az asszonyok körül, engem magamat
447 IV | Tehát amint Damon és Phyllis az asztalhoz ülnek, a szerencsétlen
448 IV | szerencsétlen Saint-Michel, hisz az tulajdon – nagybátyja!~–
449 IV | diable, hisz ez Saint-Michel, az én unokaöcsém!” – kiált
450 IV | Saint-Michelt odaültették az asztalhoz, terítéket adtak
451 IV | nemes lord azt akarja, hogy az ember úgy végezzen egy anekdotont,
452 IV | Saint-Michellel?~– Abban az órában semmi. Vannak nagybátyák,
453 IV | kívül-belül, ha vajon csakugyan az ő kalapja-e; s azután felpróbálva
454 IV | fejére, ha vajon csakugyan az ő feje-e az, amire ráteszi.~–
455 IV | vajon csakugyan az ő feje-e az, amire ráteszi.~– Honnan
456 IV | késik ez el? – kérdé egy az ottmaradottak közül, midőn
457 IV | ottmaradottak közül, midőn az előbbi eltávozott.~– A „
458 IV | fürdik tán tejben, mint az asszonyok?~– Sőt igen, mert
459 IV | asszonyok?~– Sőt igen, mert az finommá teszi a bőrt és
460 IV | teszi a bőrt és érzékennyé az idegeket; egy időben folyvást
461 IV | társaság jött, ment, változott az erkélyen, az eltávozottak
462 IV | változott az erkélyen, az eltávozottak helyett újak
463 IV | Ez olyan rendes.~Legelébb az északi herceg távozott el.
464 IV | anekdotát mondani.~– A minap az orosz követségi palota előtt
465 IV | kozák bement. Meglátják ezt az ablakból a követ cselédei,
466 IV | szemközt jövő kozákra, hogy az istenért, mit cselekedék!
467 IV | zsebébe, s kalapját meglelve az asztalon, abba beledugta
468 IV | hozzányúlna, és eltávozott az erkélyszobából.~– Lám, a
469 IV | fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja, vajon hallotta-e,
470 IV | színpadon, ráül, s ott danol el az elejtett medvén egy kedves
471 IV | medve szerepét játszani. Az beleegyezik. A lordot befűzik
472 IV | medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja a vadászkést,
473 IV | énekli el a vadász hátán az ismeretes kuplét a közönség
474 IV | szólt Debry –, végigmondatni az emberrel egy mesét, amit
475 IV | emberrel egy mesét, amit már az újságokban is olvastak.
476 IV | egyszerre más tárgy ragadta meg az erkélyen ülők figyelmét,
477 IV | parókájára vonatkoznak; egyszer az angollal szinte párbajra
478 IV | ment egy élc miatt, amidőn az Odéonban voltak, s a fiatal
479 IV | ellene, ahogy eltávozott az emberszólás köréből, amidőn
480 IV | diadalszekér előtt. A lovakat maga az elegáns úr hajtja, a kocsis
481 IV | szól egy fiatal dandy az erkélyen kihajolva (ez,
482 IV | óta iparkodik elhitetni az emberekkel, hogy az anyja
483 IV | elhitetni az emberekkel, hogy az anyja báróné, s hogy Magyarországon
484 IV | báróné, s hogy Magyarországon az alispánokat excellenciás
485 IV | felfordította, mind a négy kereke az ég felé állt, a tejárus
486 IV | processzust csinált, elővette az erszényét: „Ennyi az eltörött
487 IV | elővette az erszényét: „Ennyi az eltörött lőcsért, ennyi
488 IV | eltörött lőcsért, ennyi az eltörött lábért.” Milyen
489 IV | többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux, mert e
490 IV | üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől
491 IV | rajta Kárpáthy, kísérve az összecsoportosult fiatal
492 IV | makacs, önfejű Deboureux, az operaszínház igazgatója,
493 IV | miután e nő hazánk leánya.~– Az…~E szó oly hangon volt mondva,
494 IV | Tehát – folytatá Abellino –, az igazgató egészen hozzájárulhatlanná
495 IV | ereszkedni e pont felett. Ekkor az én régi pártfogóném, a szerencsés
496 IV | háládatos kutya”. A tárgy az, hogy egy lovagot megöltek,
497 IV | csinálni. Eleinte ugyan féltek az igazgatók felléptetni, mert
498 IV | másik kezéből ragadta ki az elhírhedt négylábú művészt;
499 IV | színház, a Théâtre Français és az Académie Royale de Musique
500 IV | közönség nélkül maradt; az elegáns világ törte magát
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3257 |