Part
1 I | nem tesz semmit; Stuart János fejedelmi vér volt, és végtére
2 I | testvére, valami Kárpáthy János, aki még sokkal gazdagabb
3 I | Én vagyok az a Kárpáthy János, kit a köznép Jancsi úrnak
4 I | Vigyázzatok minden haja szálára!~János úr ezalatt egy szót sem
5 I | helybenhagyólag billentett fejével. János úr ekkor odaveté neki tárcáját,
6 I | ágyakat és asztalokat, miket János úr neki hagyott.~– Ah, cher
7 II | Senki más nincs, ki Kárpáthy János holta után még e nevet kívülem
8 II | Azt tudom. De Kárpáthy János még megházasodhatik.~Abellino
9 II | Elmondom; míg az öreg Kárpáthy János él, nem szabad önnek párbajt
10 III | kezdtek. Korunkban egy Hunyadi János szellemére alig várna egyéb
11 VIII | hogy nagyságos Kárpáthy János úr édesatyja, akinek az
12 VIII | elvégezve, utoljára Kárpáthy János úr kastélyába kellett mind
13 VIII | Kárpáthy-kastély egy-egy János fővétele napján szokott
14 XI | Pozsonyban, neve Boltay János. E gazdag kézműves régen,
15 XIII | XIII. A nábob neve napja~János fővétele napja közelgett,
16 XIII | vármegye környékén. Kárpáthy János úr őnagysága névnapja ez,
17 XIII | vigalomnak ünnepe, mert amióta János úr megszületett, minden
18 XIII | ületni; elsőbb ugyan Kárpáthy János úr édesatyja, később pedig
19 XIII | a házi zivatarok, amint János napja közelgett, mely el
20 XIII | elkártyázva szállingózván haza.~János úr ő maga annyira szokva
21 XIII | szokatlan áhítat lepte meg János urat; a bohócok, a pórleányok
22 XIII | morogta:~– Befogtam már.~János úr erre példás elszántsággal
23 XIII | csomag után, mely Kárlátó János tiszttartó számadásait foglalá
24 XIII | úr alig bírta bevárni a János fővétele reggelét; úgy örült
25 XIII | nem hiteti vele, hogy nem János úr, hanem Kalotai Frici
26 XIII | ezüstszegekkel kiverve Kárpáthy János neve…~Az iszonyat lezárt
27 XIII | vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása volt az; az
28 XIII | halál révén álló Kárpáthy János mellett annyi jó barát,
29 XIII | megszökött. Gyárfásnak csak „János” helyett „Bélát” kellett
30 XIII | barátok, alattvalók, kik János fővétele napján együtt imádkoztak
31 XIII | beletekintett.~Az öreg Kárpáthy János saját kézírása volt az,
32 XIV | mondjak ki: én vagyok Kárpáthy János… Csak tessék bátran fennhangon
33 XIV | kísértő nagybátyja; Kárpáthy János.~Itt éppen felkacagott a
34 XIV | Boltayt, hogy ha Kárpáthy János elküldend gyűrűjeért, azt
35 XV | kárpátfalvi eseményekről, mik János úr neve éjszakáján történtek.
36 XV | Griffard, megtudva, hogy János úr haldoklik, százezer helyett
37 XV | többet. Izenjék meg Kárpáthy János úrnak, hogy még ma keressen
38 XV | halványság úgy illik neki. János úr magánkívül volt elragadtatásában,
39 XV | azokban.~Hát még a vőlegény, János úr! Hol van a János úr,
40 XV | vőlegény, János úr! Hol van a János úr, hová lett az öreg nábob?
41 XV | érintésre egészen odalett János úr; nemcsak kezébe, hanem
42 XV | fölötti örömében sorra ölelte János úr még egyszer Boltayt és
43 XV | tenni.~Erre azután rohana János úr hintajához, maga kinyitva
44 XV | Hajts Pozsonyba! – kiálta János úr nyugtalan sietséggel,
45 XV | húzva azon a legelső „ú”-n.~János úr jókedvűn nevetett e tréfás
46 XV | együtt; ím férjem, Kárpáthy János úr! – szólt a vele jött
47 XV | a tükör előtt.~Kárpáthy János azonban – a jókedvű, a vidám,
48 XV | jókedvű, a vidám, a ragyogó János úr – megszorítva a háziúr
49 XV | de e pillanatban szemei János úréival találkoztak, ki
50 XV | fehér volt, mint a fal.~János úr odább ment, magát Mr
51 XV | mintha semmit sem tudna róla. János úr félrehívja a házigazdát,
52 XV | tudja, hogy az estély hőse János úr, ki szép nejét kívánta
53 XVI | adni jegyzeteit.~Kárpáthy János pedig, a boldog, a túl boldog
54 XVII | reputációjokhoz jutni.~Kárpáthy János is hazament nejével. Megemlegették
55 XVII | legszebbet mind összevásárolta János úr szép neje számára, kit
56 XVII | következtében feltevé magában János úr, hogy a legközelebbi
57 XVII | Ez féltréfa akart lenni János úr részéről, de Teréz nem
58 XVII | mulatságos embereket, kikkel János úr körül van véve; a furfangos
59 XVII | legmulatságosabb alakot, magát János uramat, kik mind arra látszanak
60 XVII | tárgy kezd érdeket önteni János úr életébe.~Mióta az országgyűlésen
61 XVII | hogy töltsék ott a telet. János urat már rá is vette, hogy
62 XVII | különös társaságokat látogatja János úr, s azóta gyakorta figyelmezteti
63 XVII | hogy efölötti örömében János úr minden fogalmat felyülhaladó
64 XVII | hajdani bohóságok közül.~János úr még Pozsonyból írt haza
65 XVII | minden intézményt, mely János urat oly hírnevessé tette,
66 XVII | Itt, ezen a helyen volt János úr ittas, itt verekedett,
67 XVII | azok a mulatságok, hogy János úr tizenkét parasztleányt
68 XVII | vidéken híre futamodék, hogy János úr megházasodott, jöttek
69 XVII | amikért nagyon kár volna, ha János úr vagy éppen szeretett
70 XVII | szaladt utána lóháton.~Maga János úr a legörvendetesebben
71 XVII | kíméletlen emlékeztetéseket tenni János úr előtt, később pedig,
72 XVII | előtt, később pedig, midőn János úr vevé észre, hogy a betyár
73 XVII | kelle létrejönni, mégpedig János úr elnöklete alatt, ki az
74 XVII | indítványozója Kárpáthy János úr volt, neveztetik agarászegyletnek.~
75 XVII | gerjeszte mind a két hazában János úrnak ímez indítványa, annak
76 XVII | országhírű versenyzők közül? János úr Marcija-e, avagy Horhi
77 XVII | tinta, felnyalván vitézül.~János úr mindennap egész halmaz
78 XVII | versenyen.~És ezen leveleket János úr nagy elégültséggel hagyja
79 XVII | figyelembe sem vétetnek. János úr sokkal jobban át van
80 XVII | férfiak is, mert Kárpáthy János iránt mindnyájan viseltetnek
81 XVII | ilynemű ünnepély, melybe János úr hölgyeket is hívott meg.
82 XVIII | utasítsa. Férje legkevésbé.~János úr minden kötelességét teljesítni
83 XVIII | közel, mely őt megértené. János úr nagyon lekötelező magaviseletet
84 XVIII | ünnepély már nem messze volt.~János úr összehívott nagy csomó
85 XVIII | mutatja, mily előzékeny János úr neje iránt.~Varga uram
86 XVIII | küldött iratot, elmondva hozzá János úr izenetét, s azután iparkodott
87 XVIII | sürgés-forgás hallatszott, közben János úr sztentorhangja, mintha
88 XVIII | Rudolfné! – nőm… – sietett János úr a hölgyeket egymásnak
89 XVIII | kisasszony – – ezerszer bocsánat…~János urat egy tekintet a delnő
90 XVIII | volna várnunk, hogy Kárpáthy János úr mutassa be nálunk előbb
91 XVIII | régi perem van Kárpáthy János úrral (tehát nekem köszönöd,
92 XVIII | most, jó parti! (értsd: János úr már akkor is vén ember
93 XVIII | újra felvehetni, mely alatt János úrnak ideje maradt tréfásan
94 XVIII | hölgyek nevettek a tréfán. János úrtól jó néven kellett venni
95 XVIII | és más férfi, teszem föl János úr, és te szegény, szerencsétlen
96 XVIII | pörölni! – vágott közbe János úr, ki maga is észrevette
97 XVIII | kicsiny kis gyermek voltam.~János úr karját nyújtá az amazonnak,
98 XVIII | Marion kisasszony –, maga János úr is annyira belejött a
99 XVIII | mindenféle redő) fordult János úrhoz:~– Reménylem, hogy
100 XVIII | Nagyságod kerekeit? – kiáltá János úr. – Engem uccse, én csak
101 XVIII | Hahaha! hahaha! óhhaha!~János úr úgy el tudott nevetni
102 XVIII | komolyságra kényszerítsék.~János úr hirtelen észre térve
103 XVIII | szinte hanyatt bukott bele.~János úr most igazán nem tudta,
104 XVIII | ha megrémült, odafordula János úrhoz.~– Bocsánat, hogy
105 XVIII | azt a gúnyt, hogy Kárpáthy János irányában bizony nemigen
106 XVIII | tartani. Adieu!~Megy már.~János úr még most is hajlong,
107 XVIII | kétfelül karjára a jámbor János urat, s dalolva, táncolva
108 XVIII | fel magával a lépcsőkön.~János úr arca ragyog, nevet, vidám;
109 XIX | tekinték, s úgy tetszék, mintha János úr maga csak most kezdené
110 XIX | mindenhez ért, legalább János úr abban a meggyőződésben
111 XX | bevezetésen kezdődött. Kárpáthy János mint elnök megnyitó beszéde
112 XX | elkezdé homlokát dörzsölni János úr, nem tudva, hogy mint
113 XX | agárhűség ez érzékeny rajzolása.~János úr fel is hagyott a pátosszal,
114 XX | hiányt én magam fedezem.~János úr a társaság éljenzése
115 XX | nyomtatandó betű, s ámbár utoljára János úr mindent a maga költségére
116 XX | megfelelne az neked.~Kárpáthy János kevéssé rejtett bosszúsággal
117 XX | vonatkozásokkal meg nem bántja János úr kedvenc agarát, mire
118 XX | elfogadá az indítványt. János úr általános felkiáltással
119 XX | többször hallja az ember. Maga János úr is kifogyhatatlan volt
120 XX | mindenki szobáiba távozék. János úr zeneszóval kíséré vendégeit
121 XXI | éltes urak és hölgyek; maga János úr is nyeregbe ült, s megmutatá,
122 XXI | nagyokat nevet rajtok.~– János úr, János úr – szól hegyesen,
123 XXI | nevet rajtok.~– János úr, János úr – szól hegyesen, élesen
124 XXI | ragadnak el az állatra.~János kiválaszta a többi közül
125 XXI | úrnő kezei után kapkodva.~János urat nagyon kellemetesen
126 XXI | ijedtiben.~Annyi gyöngédség volt János úrnak ezen tettében, miszerint
127 XXI | rám, én úgy féltem önt. János ajkaihoz szorítá a nyújtott
128 XXI | Palkó rögtön felugrott János úr lovára, s Kárpáthy felment
129 XXI | azokat ismét megelőzte.~Pedig János úr legjobb agarai, a Cicke,
130 XXI | ellenféllel volt dolga! Hogy ezt János úr mind nem láthatja! Kérdezzetek
131 XXII | tudósítja eltávozásomról.~János úr kapott e megbízáson,
132 XXII | rosszul sikerült, de jólesett János úrnak észrevenni a szándékot
133 XXII | egyet! – kiálta örömmel János úr, hogy neje is fog tehát
134 XXV | hogy csaknem az egész napot János úr közelében töltötte, bátran
135 XXV | rendezett angolkertben sétált János úr nejével. A szelíd őzikék
136 XXV | lovai.~Fanny összerezzent. János érzé a rántást karján.~–
137 XXV | remegve.~– Hát ki más? – kérdé János. Bárkit rajta kívül meglepett
138 XXV | kivonva férje karjaiból. János kacagni kezdett.~– Milyen
139 XXV | kezedet – szólt nejéhez János úr –, hiszen barátnéd férje,
140 XXV | gentleman tréfa.~Ebéd után János úr rendesen aludni szokott,
141 XXV | kettős baj támadt, hogy János úr kétszer oly álmos volt,
142 XXVII | Ki merne hozzáfogni, hogy János örömét leírja? Amit csak
143 XXVII | milyen nagy szégyen, s midőn János úr elragadtatással emelé
144 XXVII | amit azután a körülállók János úrral együtt találgattak,
145 XXVII | lelkem kicsinyem – rebegé János, látva, hogy a gyermek mindenféle
146 XXVII | szeretgetés, s kivették őt János úr kezéből, visszavitték
147 XXVII | meghallják, amit mi beszélünk.~János rámeredt. Rosszul kezde
148 XXVII | susogja alig hallhatólag.~János nem hallja, nem eszmél reá,
149 XXVII | szabad lesz hozzám eljönnöd…~János érzi a kezében tartott kéz
150 XXVIII| határban nincs több ezeknél. János úr idejében ültették valamennyit.~–
151 XXVIII| fenyőligetet, melyet Kárpáthy János ültetett a családi sírbolt
152 XXVIII| s félóra múlva Kárpáthy János udvarán voltak, ki sietve
153 XXIX | temetés napján hagyták.~János magánszobájában várt Rudolfra,
154 XXIX | végigmentek három-négy szobán, János gyakran megállítá Rudolfot,
155 XXIX | embereket hívta össze.~Amint János és Rudolf beléptek, az együtt
156 XXIX | rendelkezik a halála utániakról.~János úr inte mindenkinek, hogy
157 XXIX | itt félig magához beszélve János –, itt ült ő egész délutánokon
158 XXIX | hagyományozott.”~– Továbbá – folytatá János –, ötvenezer forintot hagyok
159 XXIX | mutatva, hogy mindent leírt, János felsóhajtott, s fejét alácsüggeszté:~–
160 XXIX | kettőnk közül ki él tovább?~János inte neki, hogy legyen nyugodt,
161 XXIX | férfiak lesznek valamennyien.~János megcsóválta fejét, és folytatá.~–
162 XXIX | betűket, melyeket leírt… Csak János arcán nem volt szomorúság.~
163 XXIX | nem szabad. Amidőn pedig János fővétele napja eljön, azon
164 XXIX | végrendeletet, s azzal Kárpáthy János után a jelen volt tanúk
165 XXIX | mossa le a te bűneidet!~János áhítattal imádkozott ez
166 XXIX | ő is közéjök való volna. János kivette őt, s karjára emelé.
167 XXIX | társaság.~Feltűnt, hogy János úr semmit sem evett, és
168 XXX | kiálta Rudolf, és sietett János hálószobájába.~Ott feküdt
169 XXX | halott – vitézlett Kárpáthy János ezennel búcsút veszen.~Azután
170 XXXI | iszen annak már megválasztá János úr Rudolfot – szólt Kecskerey –,
171 XXXI | Fannymat, nagyságos Kárpáthy János úr hitvesét, az én szívemtől
172 XXXI | mozdulhat ki, csupáncsak János nap után, amikor egyszerre
|