Part
1 I | magamban bemutatni Kárpáti Kárpáthy Abellinót.~S ezzel pálcája
2 I | kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e, mit tesz az: egy
3 I | meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy csak egy van még a hazán
4 I | még a hazán kívül, és azt Kárpáthy Bélának hívják.~– Le voilà!
5 I | apámnak egy testvére, valami Kárpáthy János, aki még sokkal gazdagabb
6 I | úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János, kit a köznép Jancsi
7 I | felugorva helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e percben egy hős
8 II | mindinkább szélesedett.~Ez Kárpáthy Abellino.~A bankár lépcsőin,
9 II | tehát önnek, monseigneur Kárpáthy, gazdag örökségében szintén
10 II | Ah, ez gyalázat! – kiálta Kárpáthy, felugorva fektéből. – Én
11 II | vagyonai lezároltattak.~Kárpáthy türelmetlenül szakítá félbe
12 II | donc! – szólt megvetőleg Kárpáthy, kiben egy percre felébredt
13 II | vagyok önnek előlegezni.~Kárpáthy érdekelten fordult e szóra
14 II | Jó. Egyezzünk meg – szólt Kárpáthy, egészen komolyan véve a
15 II | lehet?~– Senki más nincs, ki Kárpáthy János holta után még e nevet
16 II | viseli.~– Azt tudom. De Kárpáthy János még megházasodhatik.~
17 II | Elmondom; míg az öreg Kárpáthy János él, nem szabad önnek
18 IV | ah, milyen derék fiú ez a Kárpáthy! Uraim, ilyen kocsis nincs
19 IV | ragyogó arccal lép be rajta Kárpáthy, kísérve az összecsoportosult
20 VI | infernale-ban mikor áll fel Kárpáthy a tükör előtt. Ez azt jelenti,
21 VI | Miklós. Hozzájuk is benyitott Kárpáthy.~– Ah, ti is megjelentetek?
22 VI | számtalan tenyér tapsolni.~Kárpáthy ijedten tekinte fel: „Micsoda
23 VI | Megőrült ez az Oignon? – kiálta Kárpáthy elég hallhatólag, kihajolva
24 VI | Oignon szavát nem tartja, Kárpáthy ígéretét beváltani, s a
25 VI | vannak!~Már benne voltunk. Kárpáthy kénytelen volt végigjátszani
26 VII | közönséget. A kutyát felváltá Kárpáthy Abellino, ki azt ötvenezer
27 VII | kacajt. Tekintete különösen Kárpáthy felé volt fordulva.~Alig
28 VII | ön – szólt Rudolf, merően Kárpáthy szemeibe nézve –, hogy ez
29 VII | Nemesi szavamra! – állítá Kárpáthy nevetve.~– Hallották, uraim –
30 VII | bizonyosan látni fogják, hogy Kárpáthy Béla nemesi szavának meg
31 VII | kivétel van. Monseigneur Kárpáthy csakugyan tartozik az életével
32 VII | teljesíti a fogadás föltételeit, Kárpáthy kénytelen annak eredményét
33 VIII | telik, hanem, hogy nagyságos Kárpáthy János úr édesatyja, akinek
34 VIII | mindezeket elvégezve, utoljára Kárpáthy János úr kastélyába kellett
35 VIII | volt piros pünkösd napja.~Kárpáthy nagy, költséges ozsonnát
36 IX | mi párizsi ismerősünket, Kárpáthy Bélát, Fennimort, Liviust
37 IX | elmondani.~De alig ismernők meg Kárpáthy Jánost, a magyar nábobot,
38 IX | állani.~– Nézzétek, az ottan Kárpáthy Béla! – mutatja a többieknek.~–
39 IX | okos ember ám ez!~Az ifjabb Kárpáthy ezalatt azzal mulatta magát,
40 IX | hogy itt lesz! – szólt Kárpáthy a két ifjú főúrhoz, kik
41 IX | principálisához, ha azalatt Kárpáthy beszélni talál, jól megjegyezzék,
42 IX | társaitól. – Hát mit beszélt Kárpáthy? Ugye, dicső volt? Ugye,
43 XI | könnyet törölt szét. Ez Kárpáthy Abellino volt.~– Nemde,
44 XII | Sándor a kapustól.~– Kárpáti Kárpáthy Abellino őnagysága.~– Köszönöm.~
45 XII | fák kérgébe véstek.~Tehát Kárpáthy Abellinónak hívják!~Azt
46 XII | ráhallgatott, hogy az mind Kárpáthy nevét mondja, különösen
47 XII | vonásnál oly tisztán ismétlé: „Kárpáthy, Kárpáthy!”, hogy Boltay
48 XII | tisztán ismétlé: „Kárpáthy, Kárpáthy!”, hogy Boltay uram utoljára
49 XII | egyre szakadatlanul beszél: „Kárpáthy, Kárpáthy…”~– Ah, jó napot! –
50 XII | szakadatlanul beszél: „Kárpáthy, Kárpáthy…”~– Ah, jó napot! – szólt
51 XII | parancsol uraságod?~– Én Kárpáthy Abellino vagyok – monda
52 XII | bánni, ha ezt nem teszi.~Kárpáthy megvetően elfordult, s becsapva
53 XII | mely összeget nagyságos Kárpáthy Béla úr kegyeskedett az
54 XII | fogja iktatni, miszerint Kárpáthy a kérdéses összeget a legnemesebb,
55 XII | leírhatlan erőszakú füttyentéssel Kárpáthy füle mellett elsüvöltött,
56 XII | oldalt vette az irányt, s Kárpáthy maga háttal fordulva találtatott
57 XIII | Szabolcs vármegye környékén. Kárpáthy János úr őnagysága névnapja
58 XIII | és ületni; elsőbb ugyan Kárpáthy János úr édesatyja, később
59 XIII | a legrégibb nagyapának, Kárpáthy Ubulnak erős faragott kövekből
60 XIII | feltámadt a nemzeti büszkeség Kárpáthy Ákosban, az akkori Szabolcs
61 XIII | mozdítani.~Egy későbbi utód: Kárpáthy Ábel, akkor térvén át református
62 XIII | vállalatba, s öccse, a praktikus Kárpáthy Bertalan, magtárnak fordítá
63 XIII | kandidált falakat.~Ennek a fia, Kárpáthy Boldizsár iszonyú fösvény
64 XIII | bejutni az angolkertbe.~Kárpáthy Dalia, ki Mária Terézia
65 XIII | melynek lombjai közt rejtőzött Kárpáthy Kupa három nap és három
66 XIII | vendégszerető fa édes gyümölcseivel.~Kárpáthy Dalia csak egy kerek termet
67 XIII | jószágigazgató és a hajdú. Kárpáthy arca ez órában szokatlanul
68 XIII | öcsémuram!” – kezde az öreg Kárpáthy diktálni.~„Miután öcsémuram
69 XIII | pedig nem akarom, hogy a Kárpáthy név kisebbítve legyen, e
70 XIII | borítékot, és írja rá: Nagyságos Kárpáthy Béla úrnak, őméltóságának
71 XIII | leendő örököse, idestova a Kárpáthy név egyedüli fenntartója,
72 XIII | akarom megtudni – monda Kárpáthy komoly hangon –, ha nincs-e
73 XIII | szemfedővel letakarva, tetején a Kárpáthy család ősi címerei, oldalán
74 XIII | oldalán ezüstszegekkel kiverve Kárpáthy János neve…~Az iszonyat
75 XIII | talált vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása volt
76 XIII | hajdúk elvivék magukkal Kárpáthy Jánost, egyszerre felugrott
77 XIII | kiírva ragyogott a távolba a „Kárpáthy” név.~*~Kutyfalvi Bandit
78 XIII | volna el, hogy a jelenlevő Kárpáthy Abellino, most már a Kárpáthy-család
79 XIII | nyilvánítsa.~Mindnyájan látták Kárpáthy Jánost hanyatt dűlni karszékében,
80 XIII | maradt a halál révén álló Kárpáthy János mellett annyi jó barát,
81 XIII | ahogy beletekintett.~Az öreg Kárpáthy János saját kézírása volt
82 XIV | ismét Pozsonyban találjuk Kárpáthy Jánost, most már haragszik
83 XIV | nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy János… Csak tessék bátran
84 XIV | Másfél millió forint!”~Kárpáthy megfogá a kézműves karját,
85 XIV | megházasodom…~Itt megállt Kárpáthy beszédében, s hátraveté
86 XIV | talál születni… – folytatá Kárpáthy halk, alányomott hangon,
87 XIV | gazdagságért el nem adom.~Kárpáthy ülve maradt, s nyájasan
88 XIV | cselekedjék? Érzé magában, hogy Kárpáthy igazat mondott. A leány
89 XIV | mentő gondolat gyanánt.~Kárpáthy ajánlatát el nem hallgathatja
90 XIV | templombeli kísértő nagybátyja; Kárpáthy János.~Itt éppen felkacagott
91 XIV | megkéré Boltayt, hogy ha Kárpáthy János elküldend gyűrűjeért,
92 XV | Boltayhoz Palkót az öreg Kárpáthy (ámbár ezentúl nemigen szabad
93 XV | Csupán arra kérte tehát Kárpáthy leendő nászurát (ki nálánál,
94 XV | neki a kérdezett nevet:~– Kárpáthy Abellino.~– Úgy? Ő az? –
95 XV | hozzánk többet. Izenjék meg Kárpáthy János úrnak, hogy még ma
96 XV | Tehát rögtön izenni kell Kárpáthy Jánosnak. Ki megy érte?
97 XV | amint egymásra tekintnek.~Kárpáthy túláradó érzelemmel szorítja
98 XV | franciául:~– Madame Fanny de Kárpáthy, née de Mayer!~– Patvart! –
99 XV | családommal együtt; ím férjem, Kárpáthy János úr! – szólt a vele
100 XV | változva állt a tükör előtt.~Kárpáthy János azonban – a jókedvű,
101 XV | e név talizmánja által: „Kárpáthy Jánosné”.~Neki Kárpáthy
102 XV | Kárpáthy Jánosné”.~Neki Kárpáthy Jánosnéval semmiféle viszonyt
103 XV | nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy Béla. Kedves öcsém, ajánlom
104 XV | ne nevessen. – Monsieur Kárpáthy, a példabeszéd önön is rosszul
105 XVI | orgyilkos! – kiálta fel Kárpáthy a döfés fájdalmára, s egyszerre
106 XVI | fogja majd adni jegyzeteit.~Kárpáthy János pedig, a boldog, a
107 XVII | szorított reputációjokhoz jutni.~Kárpáthy János is hazament nejével.
108 XVII | főfőkereskedő is megtanult, hogy Kárpáthy úrnak egy „alásszolgáját”
109 XVII | előnye lesz abban, ha majd Kárpáthy úr gyermekei szintén feljőnek
110 XVII | télen, jó Boltay – folytatá Kárpáthy. – Ha tetszik, feljövök
111 XVII | gazdászati célok előmozdítására. Kárpáthy mindezen társulatokba beíratta
112 XVII | kerülni kezdték a fráterek Kárpáthy udvarát, mint valami gonosz
113 XVII | szerencsés indítványozója Kárpáthy János úr volt, neveztetik
114 XVII | ünnepeltebb férfiak is, mert Kárpáthy János iránt mindnyájan viseltetnek
115 XVIII | ajtajához, s hallá, hogy Kárpáthy mily élénken beszél valakihez;
116 XVIII | kellett volna várnunk, hogy Kárpáthy János úr mutassa be nálunk
117 XVIII | különben is egy régi perem van Kárpáthy János úrral (tehát nekem
118 XVIII | de ön is szerencsés kópé, Kárpáthy, valóban önnek semmi panasza
119 XVIII | szúró észrevételével:~– Kárpáthy úr persze, hogy rejtegeti
120 XVIII | Sok beszélnivalójok lesz. Kárpáthy úr, mondhatom, hogy két
121 XVIII | fog rám féltékeny lenni Kárpáthy úr miatt. Óh, kérem! az
122 XVIII | visszajött Marion kisasszony Kárpáthy úrral az archívumból, már
123 XVIII | sok családi névtől, amivel Kárpáthy úr jurium directora teleolvasta
124 XVIII | alatt akár azt a gúnyt, hogy Kárpáthy János irányában bizony nemigen
125 XIX | Pozsonyban többször látta őt Kárpáthy Jánossal karöltve sétálni,
126 XX | komoly bevezetésen kezdődött. Kárpáthy János mint elnök megnyitó
127 XX | tartassék gyűlés és iskola Kárpáthy jószágán, miért nem az övén.
128 XX | majd megfelelne az neked.~Kárpáthy János kevéssé rejtett bosszúsággal
129 XXI | ne maradjon-e ő is itt?~Kárpáthy elérté a tekintetet.~– Nem,
130 XXI | erkélyről tapsolnak nekik.~Csak Kárpáthy nyughatatlan. Nem találja
131 XXI | felugrott János úr lovára, s Kárpáthy felment ismét az erkélyre,
132 XXII | volt életben maradása is. Kárpáthy a világ legelső orvosait
133 XXII | Hát a férj, a jó öreg?~Kárpáthy csak most érzé, mennyire
134 XXII | legjobban szokták tudni.~Kárpáthy áldások közt bocsátá útra
135 XXII | gondolatot, mely abban támadt.~Kárpáthy azt hivé, hogy az ő keze
136 XXII | kezet, s ajkaihoz voná azt.~Kárpáthy oly boldognak érzé magát
137 XXII | ott lakni talán? – sietett Kárpáthy megelőzve neje gondolatát. –
138 XXII | hely.~– Azután még egyet.~Kárpáthy alig bírt magával az öröm
139 XXII | el férje kezét kezéből. Kárpáthy a nap felét ott tölté ágya
140 XXIV | bizonyos.~– E szó kétségbeejt. Kárpáthy barátom oly udvariatlan
141 XXV | hogy győznie kell. Az öreg Kárpáthy nem törődik az egésszel;
142 XXV | kastélyukban tartózkodtak, az öreg Kárpáthy neje kívánságának engedett,
143 XXV | hangzik az országúton, s Kárpáthy a kerítésen áttekintve fölkiált:~–
144 XXV | nem nő ül, hanem férfi. Kárpáthy szemei gyöngék voltak. Lovat
145 XXV | őket, odasietett hozzájuk. Kárpáthy már messziről nyújtá elé
146 XXV | felett találkozának ismét.~Kárpáthy maga is meg volt ütődve
147 XXV | nőt, s alig várva, hogy Kárpáthy felébredjen, búcsút vőn
148 XXVI | tekintettel szokott viseltetni a Kárpáthy majorátus leendő örököse
149 XXVII | XXVII. Kárpáthy Zoltán~Amiről Abellinónak
150 XXVII | reszketni kellett, megtörtént. – Kárpáthy Jánosné anya lett. Fiat
151 XXVII | Ezeknek neveit a jó öreg Kárpáthy Jánostól hallottam legelőször”.~
152 XXVII | fejedelmek nevének, kik a legelső Kárpáthy őssel áldomást ittak a szép
153 XXVII | Hunnia földén. Legyen Zoltán. Kárpáthy Zoltán! Milyen szépen fog
154 XXVII | mondani? – ordíta fel ijedten Kárpáthy, s arca elkékült.~– Lám,
155 XXVII | Nagyságod neje meg fog halni.~Kárpáthy egy szó nélkül állt meg
156 XXVII | kevés szava van még hátra.~Kárpáthy hagyta magát vezetni a haldokló
157 XXVIII| megismeré a fenyőligetet, melyet Kárpáthy János ültetett a családi
158 XXVIII| hogy hiszen e nő, mielőtt Kárpáthy neje lett volna, egy szegény
159 XXVIII| utolérte, s félóra múlva Kárpáthy János udvarán voltak, ki
160 XXIX | elmulandókról – folytatá Kárpáthy. – Egy kincsem van a föld
161 XXIX | jelent meg a legelső könny Kárpáthy szemében. Széttörülte azt,
162 XXIX | Jól tudom – folytatá Kárpáthy –, hogy ha egyetlen fiam
163 XXIX | a végrendeletet, s azzal Kárpáthy János után a jelen volt
164 XXIX | megyefőnök átvette.~Ekkor mondá Kárpáthy a papnak, hogy hívja be
165 XXIX | a bor és a kenyér volt. Kárpáthy keresztényi alázattal járult
166 XXX | lett halott – vitézlett Kárpáthy János ezennel búcsút veszen.~
167 XXXI | élceivel.~Kacagnak. Az öreg Kárpáthy temetését beszélik.~Most
168 XXXI | gyönyörű Fannymat, nagyságos Kárpáthy János úr hitvesét, az én
169 XXXI | Nagynénénk (!) holt meg; a gazdag Kárpáthy Jánosné, s ámbár miránk
170 XXXI | gyönyörű Fannyjától, nagyságos Kárpáthy Jánosné asszonyságtól még
171 XXXI | Alásszolgálója, nagyságos Kárpáthy úr, alásszolgálója. Ha én
|