Part
1 I | akkor legdivatosabb név volt Abellino, csináltam Bélából azt,
2 I | pokolba?~– Hélas! – sóhajta Abellino késével, villájával marsot
3 I | vagyok, és nem haltam meg.~Abellino szétmeredt e szókra, kezét-lábát
4 I | kiálta fel türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia
5 I | többet ebben a szobában.~Abellino kacagott az öreg tehetetlen
6 I | szólt gúnyos részvéttel Abellino. – Ne szaladjon úgy, mert
7 II | szélesedett.~Ez Kárpáthy Abellino.~A bankár lépcsőin, előszobáin
8 II | perc alatt el volt szedve Abellino kalapja, pálcája és kesztyűi,
9 II | támlájára könyökölni. Még ezt Abellino nem tudhatta.~– Eh, bien,
10 II | Képzelni kell önnek – folytatá Abellino, mellét kifeszítve, s jobb
11 II | Miből? – kiálta föl dühvel Abellino. – Ha csak, mint Don Juan
12 II | János még megházasodhatik.~Abellino felkacagott.~– Ön nagybátyámat
13 II | Jobban tudta ő azt, mint maga Abellino.~– Tehát azt mondám az imént,
14 II | szakállamra a sor – dörmögé Abellino, arcához simogatva fekete
15 II | Majd meglássuk – szólt Abellino felkelve helyéről, s körme
16 II | Nem fogom önt fárasztani.~Abellino elbúcsúzott, a bankár, kezeit
17 IV | egy lába meg egy lőcse. Abellino azután a Conciergerie-n,
18 IV | hírt hallhassák, melyet Abellino a Mainvielle-Catalani-féle
19 IV | kiálta bosszúsan felpattanva Abellino.~– Bocsánat érte, a név
20 IV | miénk?”~– Tehát – folytatá Abellino –, az igazgató egészen hozzájárulhatlanná
21 IV | kérek – szólt méltatlankodva Abellino –, különben egy szót sem
22 IV | szakadjon. – Itt felugrott Abellino székéről, egyet csettentve
23 IV | sajnálja a kutyát – szólt Abellino Rudolfhoz, Istvánra mutatva.~–
24 IV | szólt a mindent rendező Abellino –, siessen ön monsieur Oignont
25 IV | fogtok mozdítani, he? – kérdé Abellino odafordulva, hol Rudolf
26 IV | Rudolf, míg István megfogá Abellino karját, s mutatóujját annak
27 IV | fogjuk-e azt, ami a miénk?~Abellino nem felelt a kérdésre, hanem
28 VI | gyémántokkal kirakott órát, melyet Abellino ma reggel ajándékozott a
29 VI | Sietett mindenki páholyaiba. Abellino még egyszer végigfutotta
30 VI | végére állva fel, kivel Abellino a páholyban levő nagy velencei
31 VI | elfeledkezve, bosszúsan toppantott.~Abellino dühösen rohant erre ki a
32 VI | megmarkolásszák az embert.~Abellino kétségbeesve tépte haját.~
33 VI | az alvilági páholyt, míg Abellino nem állhatva tovább a nyugtalanságot,
34 VI | amilyet itt nem viselnek.~Abellino oda irányzá látcsövét.~–
35 VI | Eredj!) – kiáltá bosszúsan Abellino, s felugrott és otthagyta
36 VI | nem bírták kibonyolítani.~Abellino ezalatt rohant monsieur
37 VI | mi vegyük át a szerepet.~Abellino ezzel visszatért az oroszlánbarlangba,
38 VI | Fel a karzatokra! – kiálta Abellino. – Ha kell botrány, legyen
39 VI | mit csináljon?~Így járt Abellino, mert a mellette álló excellens
40 VII | kutyát felváltá Kárpáthy Abellino, ki azt ötvenezer frankért
41 VII | e tárgy fölött; ezúttal Abellino vitte a szót az erkélyteremben,
42 VII | Nyomon vagyok, uraim – szólt Abellino. – Psychologicus adataim
43 VII | szólt neheztelő lenézéssel Abellino, ki igen jól tudta, hogy
44 VII | részesítse – szólt nevetve Abellino, és a többi is nevetett
45 VII | meg fogja szavát tartani.~Abellino kacagott, mint szoktak azok,
46 VII | Áll a fogadás! – kiálta Abellino kacagva, s megragadá az
47 VII | kalapját, és eltávozott.~Abellino arca az utóbbi szavaknál
48 VII | bocsátkozva.~– Ah, bah! – szólt Abellino –, itt oly távol az életveszély,
49 VII | megfordítva vannak: Vicomte Abellino de Carpathy – Comte Fennimore
50 VII | ön után égette meg, tehát Abellino sem veszté azt el.~– Hallottam
51 IX | harmadik, ki most érkezett ide.~Abellino kész volt rögtön magyarázatokkal
52 IX | Melyik?~– Ott van, ni! – súgá Abellino társai csoportjához, s odairányzá
53 IX | megtanulni azt a beszédet, amit Abellino tartott.~– Nos? Nos? – kérdé
54 XI | renoméjának helyreállítására Abellino veté fel magát, büszke önbizalommal
55 XI | törölt szét. Ez Kárpáthy Abellino volt.~– Nemde, uram, gyönyörűen
56 XI | vasárnap ismét megjelent Abellino.~Az ének végeztéig hallgatott,
57 XI | nem vala módjában, mert Abellino nem jött el többé vasárnaponkint
58 XII | De a név, a név?~Végre Abellino maga segített a kutatókon.~
59 XII | Harmadik vasárnap maga jött oda Abellino.~A jámbor asszonyság elmondá
60 XII | nem törődik velök többet.~Abellino vérig harapta ajkait bosszúságában;
61 XII | Egy perc alatt kész volt Abellino fejében a terv.~– No, isten
62 XII | meglelé a templomi kísértőt! Abellino sietve ment az utcaszegletig,
63 XII | kapustól.~– Kárpáti Kárpáthy Abellino őnagysága.~– Köszönöm.~Menten
64 XII | uraságod?~– Én Kárpáthy Abellino vagyok – monda az idegen.~
65 XII | számvevést ír – gondolá magában Abellino, s azalatt szétnézegetett: –
66 XII | hiányosság nélkül visszakapta.~Abellino végtelenül meg volt lepetve.
67 XII | udvarlónak ellenséges indulatát?~Abellino nem merte e jelentést elmondani
68 XII | megtorlatlan hagyni nem lehet. Abellino egész nap járt alá s fel
69 XII | Délután tehát elküldé segédeit Abellino az asztaloshoz.~Az egyik
70 XII | ezüstnyárfa bokrokon keresztül; Abellino, a termetes Konrád, Livius,
71 XII | korlát.~Ez értekezés alatt Abellino elővevé jó vontcsövű peckes (
72 XII | elébb a felek kibékítését. Abellino e két föltétel alatt ígéré
73 XII | nincs más mód, mint lőni.~Abellino segédjeit fellázasztotta
74 XII | gyöngédtelen kínzásnak.~Abellino ekkor lövé el a negyedik
75 XII | nem volna a gyávaságnak. Abellino lassan féloldalt állva tett
76 XII | ingerlő hunyorítást, mellyel Abellino ellenfelét zavarba hozni
77 XII | merészség azt okozá, hogy Abellino megállt hat lépésnyire saját
78 XII | látták állni egyenesen. Abellino háttal volt felé fordulva,
79 XIII | igazán mulatságos szenvedély.~Abellino mosolyogni látszott. Noha
80 XIII | bocsánatkész indulatot viszonzani Abellino, azt majd meglátjuk azonnal.~*~
81 XIII | a küldött szájából, hogy Abellino csakugyan nem jöhet, mert
82 XIII | hogy a jelenlevő Kárpáthy Abellino, most már a Kárpáthy-család
83 XIII | reggelnél tovább vihetni.~Abellino jó előjelenségnek vevé a
84 XIII | apróbb emberek, magukat Abellino úri kegyeibe felkoldulni.
85 XIII | kalapját az erkélyen álló Abellino előtt.~– Hát a kalapod,
86 XIII | embert bolonddá tesznek!~Abellino volt az utolsó, kinek ez
87 XIV | összesúgnak, valami tervök lehet Abellino ellen, valami mulatságos,
88 XIV | jókedvét felgerjeszteni.~Abellino kétheti távollét után kétszeres
89 XIV | az első hétben megtudta Abellino, hogy hová rejték előle
90 XIV | ni. Én azt akarom, hogy Abellino hiába várjon halálom órájára,
91 XIV | ráfigyeljen.~– Egy mód van, mely Abellino számadásain veres keresztet
92 XIV | fiatal gyámleánya van, kit Abellino üldöz, kire kortársai fogadásokat
93 XIV | akarok neki adni, ahol őt Abellino öcsém, bárha nyitott ajtó,
94 XV | hanem így áll a dolog:~Abellino (ismét ő) az utóbbi idők
95 XV | pengőt a második millióból. Abellino mellett szüntelen volt egy
96 XV | kérdezett nevet:~– Kárpáthy Abellino.~– Úgy? Ő az? – monda Fanny
97 XV | mama, igazán mondta azt Abellino, hogy engem elvesz?~– No,
98 XV | erre-arra a dévaj leányok! Abellino megkérte, engedje meg, hogy
99 XV | mindig azt mondja neki.~Abellino nem állhatá meg, hogy összevissza
100 XV | készült a kitűzött napon. Abellino erszénye bánta a költségeket,
101 XV | csinálni. A tréfa angolos. Abellino kivetett hatvanezer pengőt
102 XV | derék házigazda.~Végre jön Abellino. Neki nem volt szabad jókor
103 XV | komolysággal történik, mintha nem Abellino volna valósággal az estélyt
104 XV | fő cél levén ebben, hogy Abellino nyakáról lerázza, ki több
105 XV | impertinens nevetésre fakadt Abellino.~– Ah, Fennimor, te ma kegyetlenül
106 XV | bankja szét volt ugratva, Abellino nyert bomlottul.~– Ah, ah!
107 XV | és kimenni a szobából.~Abellino tovább is játszott, tovább
108 XV | Hopp! ez nem jó jel! – Abellino sietett rögtön beszélni
109 XV | fogadta volna el a meghívást.~Abellino bosszúsan fogadá e kedves
110 XV | elénekelte a „casta divát”, midőn Abellino inasa urához furakodva fülébe
111 XV | Mayer Fanny kisasszonyt.~Abellino, ami kezébe akadt, néhány
112 XV | vendégeket jelentő komornyik, kit Abellino csak a tükörből lát, s szaloni
113 XV | Patvart! – gondolja magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba
114 XV | Csak balkézre – viszonza Abellino tréfásan.~A vendégek egy
115 XV | est bien fatal!~– Mon cher Abellino – szólalt meg ekkor mellette
116 XV | arannyal tartoznék. Hahaha!~Abellino dühösen fordult felé, de
117 XV | Megcsalva, megvetve, megtorolva.~Abellino feszesen meghajtá magát,
118 XV | egészségben tisztelheti.~Abellino pedig, amint elfordultak
119 XV | ennél boszontóbb valami?~Abellino széket húzott az asztalhoz,
120 XV | nyolcszoros húzást tegyen.~Abellino veszteni kezdi hidegvérét,
121 XV | szerencsétlen a szerelemben! Szegény Abellino, bizony isten sajnállak.
122 XV | tartozol.~– Én? – kérdé Abellino ingerülten.~– Valóban te.
123 XV | elcseppennél. Ah, ez famóz! Abellino fut nagybátyja nejének ölelése
124 XV | ne szeressen. Ah, ah, ah! Abellino mint erényőr! Abellino mint
125 XV | Abellino mint erényőr! Abellino mint garde des dames! Ez
126 XV | vérig, az elevenig hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől.
127 XV | négyszeres tételt nyert. Abellino fizet neki, de csak kétszeresen.~–
128 XV | Fennimor. E megbántó szóra Abellino egyszerre talpra ugrik,
129 XV | rekedt rikácsolássá válik. Abellino nem szól egy szót is, de
130 XV | megtudta, hogy Fennimor és Abellino összevesztek a kártyán,
131 XV | nyugtalan álmokat alszik, az Abellino, Fennimor és monsieur Griffard.~
132 XVI | Párizsba, anélkül, hogy Abellino után tovább tudakozódott
133 XVI | kézben – monda tompa hangon Abellino –, majd beszélhetünk azután.~
134 XVI | Ő is azt gondolta, amit Abellino. Csak egyszer szemközt álljanak,
135 XVI | s emiatt hátrálni kezde. Abellino nyomban utána; efölötti
136 XVI | egészséges csapást mért Abellino fejének, melyet az csak
137 XVI | fogjuk nyilatkoztatni, hogy Abellino eleget tett lovagi kötelességének.~–
138 XVI | testalkata volt.~– No jó. Abellino le fogja tenni a kardot,
139 XVI | hogy tegye le a kardot.~Abellino már hajlandó volt szavaiknak
140 XVI | hátulról megszúrja.~A szúrás Abellino lapockájában akadt meg,
141 XVI | adni. Kardja elcsúszott Abellino válla felett, ő pedig vakon,
142 XVI | arcmozdulat nélkül halva volt. Abellino feküdt egy hónapig kapott
143 XXIII| hosszú, száraz kezét.~– Ah, Abellino! Te vagy az? Honnét hullottál
144 XXIII| nargilával nem szolgálhatok.~Abellino leveté bő köpenyét, melyet
145 XXIII| Minő föltétel ez rólam!~Abellino nyugodt lélekkel hajigálta
146 XXIII| hogy a majmom mit álmodott.~Abellino békét hagyott a látogatójegyeknek,
147 XXIII| baromból embert formálni!~Abellino ezalatt sajátságos gyönyörűségét
148 XXIII| pokol! – kiálta fel dühösen Abellino, kiszakítva karját Kecskereyéből,
149 XXIII| utasítást, hogy mit tegyen Abellino. Tiltakozott minden tanácskérés
150 XXIII| kimerítő feleletet adni.~Abellino nagyon meg volt vele elégedve.
151 XXIV | Valóban; például szegény Abellino aligha engedte volna egy
152 XXIV | mert párbaj lett belőle, s Abellino ellenének én voltam a segédje.~–
153 XXIV | Mayernénak meg is ígérte, hogy Abellino szavait, értsd hatvanezer
154 XXVI | kártyákon festik a makk kettőst.~Abellino erre odajárul, személye
155 XXVI | Kecskerey, hosszú kezeit Abellino felé lobogtatva.~– Mit gratulálsz
156 XXVI | ama históriai képhez.)~Ez Abellino részére húzta a nevetőket.~–
157 XXVI | kedvesem.~– Ah, ez más – szólt Abellino szelídebben hangolva, s
158 XXVI | Szegény nagynéni – szólt Abellino, magában gondolva, hogy
159 XXVI | kell neki – gondolá titkon Abellino –, el kell vesznie azon
160 XXVI | te most igazat beszélsz!~Abellino arca nem bírta elrejteni
161 XXVI | kiálta fel magánkívül Abellino.~A körülállók szánni kezdték,
162 XXVI | számomra – mormolá fogai közt Abellino –, mint vagy magamat ölni
163 XXVI | ezt figyelmedbe. Hahaha.~Abellino minderre nem ügyelt.~– Ki
164 XXVI | Kecskerey.~– Kit? – kérdé Abellino villogó szemekkel. – Óh,
165 XXVI | Ki az? Ki az? – kiálta Abellino megragadva Kecskerey karját.~–
166 XXVI | Ez ostoba gúny! – szólt Abellino egészen elfeledkezve magáról. –
167 XXXI | számításaiban.~A vélt örökös, Abellino, ki már nagybátyja rovására
168 XXXI | nevetséges ember – mint Abellino.~Abellinóról senki sem tartá
169 XXXI | monsieur, igaz-e, hogy Abellino nagybátyjának fia született?~–
170 XXXI | kevés mondanivalónk van még.~Abellino mind e mai napig él.~Egy
|