Part

  1 I     |       észrevételt nemzetes Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen sors
  2 I     |             gáton, melyben Bús Péter uram volt a kocsmáros. Nevét
  3 I     |              az idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg
  4 I     |             néhány lépést.~Bús Péter uram nézi igaz predestinációt
  5 I     |         elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel verte
  6 I     |            valahová!~… Míg Bús Péter uram csendesen aluszik az Úrban,
  7 I     |             Márpedig nemes Bús Péter uram híres volt arról, hogy nála
  8 I     |            Mindent biz én, nagyságos uram; csakhogy amim volt, az
  9 I     |          magában mindenki.~Bús Péter uram ezalatt felnyitá egyetlen
 10 I     |            Pardon, grácia, nagyságos uram! Majd én csak verset írok
 11 I     |            be ízibe!~– Én, nagyságos uram? – szólt az, mintha nem
 12 I     |           csodára kilépett Bús Péter uram gyertyával kezében, s miután
 13 I     |           kérni akart.)~– Mit adjak, uram?~– Comment s’appelle cela?
 14 I     |             ami kell.~– Hát mi kell, uram?~– No, az, ami a kocsit
 15 I     |         forspont, mindjárt.~– Nincs, uram, kinn vannak a lovak a legelőn.~–
 16 I     |        département-t?~– Nem part ez, uram, hanem gát, úgy híják, hogy
 17 I     |            egyebet, mint gólyát.~Bús uram gondolá magában, hogy vele
 18 I     |      állottak előtte, maga Bús Péter uram is megnémult, amint a hallgató
 19 II    |             a bankár beszédét.~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem
 20 II    |      kétszeresen vissza? Egyébiránt, uram, a pénz árunemű, s ha szabad
 21 II    |             tudnék szabadulni.~– Ah, uram – szólt a bankár felugorva –,
 22 III   |          Párizsban?~– Munkás vagyok, uram, asztaloslegény Gaudcheux
 23 III   |            akarok Párizsban maradni, uram; visszamegyek hazámba.~–
 24 IV    |            azt mondja: „Excellenciás uram…”~A többit nem mondhatta
 25 VI    |             akarsz ölni bennünket?~– Uram – szabódék a sápadt tapskereskedő –,
 26 VI    |        csitítani.~– Oda ne menjen ön uram, mert ezek valami részeg
 27 VI    |             Gaudcheux asztalosmester uram legénye.~– Va-t’en! (Eredj!) –
 28 VI    |          füttyért, nagy ember!~– Ah, uram, nem vagyok én többé nagy
 29 VI    |             fonott oignonokat.~– Ah, uram, gondolja ön, hogy lesz
 30 VI    |      istenért, azt ne cselekedje ön, uram; akkor inkább még egy kísérletet
 31 VI    |          helyesen gyanítá: Gaudcheux uram asztaloslegényei vitték
 32 VII   |              egymásnak.~– Fogadjunk, uram, hogy amit ön mondott, az
 33 VII   |        szótól.~– Hinni vagy fogadni, uram! – szólt hideg arccal Rudolf,
 34 VII   |           kérdeni: „Hogy hívják önt, uram? Mikor fogom önt láthatni
 35 VII   |          valaki zavarba hozza.~– Ah, uram, hogy unhatta volna magát,
 36 VII   |       magasztos elmélkedéseit.~– Ah, uram, ne is folytassa tovább
 37 VII   |          szót hallani.~– Legyen úgy, uram. Eggyel többen lesznek velünk,
 38 VIII  |             uramnak; de Varju András uram senkit sem ismer, mert ő
 39 VIII  |              Még le se feküdt.~Varju uram kotródott tovább. Most még
 40 VIII  |              melyet le is rótt Varju uram, minden hosszadalmasság
 41 VIII  |         elvégeztem.~– Jól van, Varju uram.~Most lássunk nevezetesebb
 42 VIII  |             napja.~– Tudom, nemzetes uram, tegnap én is voltam a templomban,
 43 VIII  |         énrajtam nem múlik, nemzetes uram. Csak hatodik esztendeje
 44 VIII  |    vendégeket?~– Nem tudom, nemzetes uram, nekem csak arra volt gondom,
 45 VIII  |        hordón.~Itt következett Varju uram. A sors még magasabbra emelte.
 46 VIII  |               hirtelen kikapta Varju uram kezéből a zászlót, s diadalmasan
 47 VIII  |        ezúttal úgy kikapta azt Varju uram kezéből, hogy maga Varju
 48 VIII  |             kezéből, hogy maga Varju uram is leesett a lóról.~Márton
 49 VIII  |             szolgálatjára, nagyságos uram.~– No, te Kis Miska, te
 50 X     |            szállni a családba; Mayer uram, midőn bürójából vagy ki
 51 X     |          érte egy ütet taplót.~Mayer uram nagyon megütődött e szavakon;
 52 X     |          megy el.~Ez sok volt!~Mayer uram nem ismert magára dühében.
 53 X     |             adott alkalmat, de Mayer uram feltette magában, hogy keményszívű
 54 X     |            kezdte rá a sírást, Mayer uram úgy tett, mintha az orrát
 55 X     |              látogatottabb lőn Mayer uram háza; a régi fényűzés, könnyelműség,
 56 X     |              Vette ugyan észre Mayer uram, hogy midőn az utcán találkozik
 57 X     |       szavait:~– No, mi baj, barátom uram, Mayer?~Mayer úr megörült
 58 XI    |              Abellino volt.~– Nemde, uram, gyönyörűen énekel? – monda
 59 XI    |       legyenek is e leányzó rokonai, uram, ő gyermekkorától fogva
 60 XI    |             boldoggá tesz.~– Hogyan, uram?~– Máriám szellemének valahára
 61 XII   |          azért ment oda, mert Boltay uram fogadott fiával akarja elvétetni
 62 XII   |           dolgai után látott. Boltay uram felgyürkőzve versenyt dolgozott
 63 XII   |              Kárpáthy!”, hogy Boltay uram utoljára rákiáltott a legényekre:~–
 64 XII   |         túlsó ajtó is, melyen Boltay uram jött az előterembe az érkezett
 65 XII   |              nagyra becsülöm.~Boltay uram nem volt az az ember, aki
 66 XII   |           rajzol…~– Nem én rajzolom, uram, az első legényem, ki Párizsban
 67 XII   |             lehetett enyim. És most, uram, ebben a kicsiny városban
 68 XII   |              szemökbe mondja.~Boltay uram e beszéd alatt lassankint
 69 XII   |           megszólítá.~– Vigye el ön, uram, a pénzét, és írja alá a
 70 XII   |             előlük, felkeresé Boltay uram lakát, s benyitott annak
 71 XII   |   nemesemberek közt szokásos.~– Hisz uram, nem én vagyok a kihívó,
 72 XIII  | jószágigazgató, nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral hasonkorú
 73 XIII  |              hozzá, mint Varga Péter uram, aki nemcsak hogy lopni
 74 XIII  |             megvan.~– Jól van, Péter uram, tovább. Majd máskor másképp
 75 XIII  |             Kösse össze, Varga Péter uram, az aktáit!~A tiltul átlapozott
 76 XIII  |              tessék hetvenkedni, Pál uram! Lássuk, hogyan tanult meg
 77 XIII  |              ebéd ideje alatt Lokodi uram elébb ködfátyolképeket fog
 78 XIII  |           meredtek, változtak Lokodi uram eleven képletei, s egyszerre
 79 XIII  |             De nem megyünk el innen, uram! – ordítá rá Kiss, s mint
 80 XIII  |                Nem megyünk mi innen, uram, hanem ha elejtettük a vadat,
 81 XIII  |       egykori pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató, Palkó,
 82 XIV   |              itt Boltay mester háza, uram?~A megszólított annyira
 83 XIV   |            házába.~– Még nem hozott, uram – szólalt meg Boltay –,
 84 XIV   |     gyámleányát elcsábítsa.~– Tudom, uram. De én is vigyázok.~– Ön,
 85 XIV   |             én is vigyázok.~– Ön, jó uram, felét sem ismeri azon ravasz
 86 XIV   |              fognak.~– Megálljon ön, uram, egyet tudok; azt, hogy
 87 XIV   |           nevezik magukat, de addig, uram… addig… meg ne kapjak itt
 88 XIV   |     használja azt sokáig.~– Jól van, uram, ez az ön dolga, nem az
 89 XIV   |        örömtől.~– Én adjak tanácsot, uram?~– Nem szükség. Ön csak
 90 XIV   |             nem vagyok bigott ember, uram, de midőn halálos ágyamon
 91 XIV   |            ez az én házam.~– Hogyan, uram!~– Én nőül kérem öntől gyámleányát.~–
 92 XIV   |              felállt az asztaltól.~– Uram, nagyságod ajánlata engem
 93 XIV   |          bibliai nábob. De én tudom, uram, hogy a gazdagság nem boldogság.
 94 XIV   |         látta; ez rossz tapasztalás, uram, s nagyon erős szív kell
 95 XIV   |          hogy elessék?~– Nem hiszem, uram, nem hiszek semmit, amit
 96 XIV   |     üzletemet át akarnám adni?~– Ah, uram, ez tréfa. Miért adná ön
 97 XIV   |             kellene akkor élnünk, jó uram, hogy azt megérjük.~– Eredj,
 98 XV    |        kérdezte, hogy mi baja.~– Óh, uram, óh, én kedves uram, maga
 99 XV    |              Óh, uram, óh, én kedves uram, maga derék, maga mindenekfelett
100 XV    |              engemet! Szegény lelkem uram jókor elköltözött e gyalázat
101 XV    | utánaugrottam volna akkor! De látja, uram, az anya szíve csak mindig
102 XV    |           emberrel találkozom?” Hát, uram, e szavakra, mint a megtestesült
103 XV    |               Én csak elszörnyedtem, uram. Hát így kell tinektek bánnotok
104 XV    |       semmirevaló teremtések! Ekkor, uram, ahelyett, hogy meghunyászkodnék,
105 XV    |    előkerestem azokat, amiket lelkem uram idejében viseltem, mikor
106 XV    |           felség.” Ezzel jöttem ide, uram. Így vagyok, ahogyan lát.
107 XV    |         magát az éhenhalástól.~– Óh, uram, ezer köszönet, hiszen bizony
108 XV    |            nem lesz semmi baj.~– Óh, uram, ön úgy beszél, mint egy
109 XV    |       kibékítem én őt magával.~– Óh, uram, nem várom én, hogy engem
110 XV    |          hová lettél. „Én nem tudom, uram – mondék –, tőlem régóta
111 XV    |           ezt a házasságot. Igen ám, uram, de a leány nem várhat addig,
112 XV    |       esküdött volna meg veled. Jaj, uram, bajos abban bízni, mai
113 XV    |              vigadni.~Ezalatt Boltay uram is szépen hazaballagott.
114 XV    |        örömet szerezzek.~– Én pedig, uram, fogadom – szólt Fanny határozott,
115 XV    |       legőszintébb tisztelőjökről. – Uram, ez igen szép öntől, hogy
116 XV    |         mondani.~Fanny üdvözlé őt.~– Uram, örömmel fogadtam el ön
117 XVII  |              büszkesége.~– Köszönöm, uram – felele. – Én innen alig
118 XVII  |            Szeret-e vadászni?~– Nem, uram. Sajnálom az állatokat.~–
119 XVII  |        buzgalmát annyira vitte Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken
120 XVII  |       átugratott a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára azzal
121 XVIII |           János úr neje iránt.~Varga uram elhozá a lajstromot, sorba
122 XVIII |          Fanny nem várta, hogy Varga uram közelebb jöjjön, hanem felkelt,
123 XVIII |             kéréssel terhelem.~Varga uram sietett felelni, hogy parancsoljon
124 XVIII |         kérés nagy, igen nagy.~Varga uram bizonyítá, miszerint ő mindenre
125 XVIII |         őszinte választ várok.~Varga uram el volt szánva mindenre.~–
126 XVIII |            voltak mondva, hogy Varga uram meg nem állhatá, miszerint
127 XVIII |       hidegségre méltóknak?~Jó Varga uram sem volt ilyen rigorózumba
128 XVIII |             neveiket kimondja.~Varga uram kétségbeesetten zsúrolta
129 XVIII |               Ez bölcs tanács.~Varga uram kérő tekintettel fordult
130 XVIII |          neveket kísérő ujj, s Varga uram feltekintett, hogy valamit
131 XVIII |              hol a fiskális és Varga uram tiszteletteljes állásban
132 XVIII |           állásban vártak reá. Varga uram olyasmit gondolt, hogy ennek
133 XVIII |       hallottak e falak.~A vén Varga uram áthallja azokat az archívumba,
134 XX    |          egész nap, keserűségében.~– Uram, ne mondja tovább! – kiálta
135 XXI   |            honnan termett oda, Varga uram ugrott Fanny lova mellé,
136 XXI   |         magam fogok menni.~– Hogyan, uram? Ön futtatni akar? Ne tegye
137 XXIII |              csultámüm! (Parancsolj, uram!)~– Eszbaplerimi! Csizmelerimi! (
138 XXIV  |                Nem szabad táncolnom, uram. Nagybeteg voltam…~El kelle
139 XXV   |            baja van?~– Semmi, semmi, uram – szólt Fanny –, néha szédülök –
140 XXVII |             szomszéd terembe.~– Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar
141 XXVII |              ne hallják?~– Nagyságos uram. Ma nagy öröm szállt nagyságod
142 XXVII |                Azt tudom, azt érzem, uram. Áldom érte az Istent.~–
143 XXVII |           elkékült.~– Lám, nagyságos uram, ez volt, amitől féltem,
144 XXVII |              hátra, azért, nagyságos uram, tegyen erőszakot indulatjain,
145 XXVIII|           kocsisától.~– Igenis, ifjú uram. Megismerhetni azokat messziről,
146 XXVIII|         másikra.~– Mit keres ön itt, uram? – szólt Rudolf, elébb visszanyerve
147 XXVIII|        eljött őt megsiratni?~– Igen, uram. Nincs, akit megszégyenítsek
148 XXVIII|      rendelkezzék velem.~– Köszönöm, uram, én is megyek; már elvégeztem,
149 XXVIII|          lásson.~– Mármost mehetünk, uram.~– Hol akarja ön az éjt
150 XXVIII|       Szentirmára velem.~– Köszönöm, uram. Un igen jó hozzám. De még
151 XXIX  |         legtávolabb végére ült Varga uram, s elrakott maga elől minden
152 XXIX  |     imádkozott, ami oly szép volt.~– Uram, uram – szólt közbe a lelkész. –
153 XXIX  |           ami oly szép volt.~– Uram, uram – szólt közbe a lelkész. –
154 XXIX  |             volt ez ének mind.~– Óh, uram – szólt a pap –, lehet,
155 XXIX  |               jószágigazgatóm…~– Óh, uram… – akará hebegni a másik