Part
1 I | őt illeté az elsőbbség! S ezt jól látszott érezni; felült
2 I | csattantva fogaival. Miután ezt a mulatságot is megunta,
3 I | őket vasvillázni.~Tehát ezt a derék urat kelté fel ilyen
4 I | belefúltak a nagy vízbe, hacsak ezt a tizenkét rákot itt konyhámra
5 I | kocsmáros csak úgy komázik vele. Ezt nem várta, és még jobban
6 I | kirukkolt a szóval:~– Hátha ezt a csárdát nekem adná a nagyságos
7 I | szimpátiákat föltételezett; ezt aztán mindjárt a chapeau
8 I | ország – – – hogy híják ezt a département-t?~– Nem part
9 I | amibe beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy híják?~–
10 II | embereknek pénzt kölcsönzött, s ezt azért látjuk jónak újra
11 II | egyszer valami tréfás ember ezt a bêtise-t írta: „Itten
12 II | támlájára könyökölni. Még ezt Abellino nem tudhatta.~–
13 II | bátyámnak nincsenek ideáljai. Ezt a nevet sem ismeri. Egyébiránt
14 II | mindenesetre elfogadom.~– Ah! Ezt reméltem.~– Csupán a biztosítékok
15 II | sok lélekerővel bírok. Ha ezt ki nem állom, akkor megpróbálom
16 III | odasúgva mondá:~– Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét
17 III | egész francia földön csak ezt fogom sajnálni, hogy magammal
18 III | volt írva: „Ki állíthatja ezt fel újra?” Miklós megfordítá
19 IV | kozák bement. Meglátják ezt az ablakból a követ cselédei,
20 IV | Monsieur! Mind szükség minekünk ezt megtudnunk? – kiálta fel
21 IV | Italiana in Algeri”-t, ezt a kopott és divatból kiment
22 IV | ellenetek? – kérdé Miklós, ki ezt nagyon természetesnek találta
23 V | játszott drámai szerepeket. Ezt, úgy hiszem, a lehető legnagyobb
24 V | van. – Lárifári! Ki hinné ezt? Azért nem akar fellépni,
25 V | kezébe vevé a levelet, s ezt olvasá belőle fennhangon:~„
26 VI | hogy a merő taps miatt ezt a csendes áriát el nem énekelheti,
27 VI | szisszenés sem hallatszott; ezt csak akkor volt szokás megkezdeni,
28 VI | vonított, mintegy mutatva, hogy ezt a szillogizmust, melynek
29 VI | tett ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló tapsot?
30 VI | Mainvielle ekként ére véget.~És ezt nevezték 1822-ben „pompás
31 VII | új nőt és új férjet, és ezt annyiszor ismételheti, ahányszor
32 VII | itt bátor férfiak, akik ezt meg tudják gátolni? – kérdé
33 VII | fordulva. – Nem hallják önök ezt a sírást? Hát nincs mód
34 VII | legelébb megkapták, nézzétek ezt az őrjöngést; mint szorítják
35 VII | ki mint afféle muszka, ezt bajosan tudhatja. – Hisz
36 VII | végbemehet. Én elveszem nőül ezt az asszonyt; ez az első.
37 VII | restellni, hogy a fiatal óriások ezt a fogadást olyan igen jó
38 VII | fülébe… és annyiszor álmodta ezt.~Most is úgy volt.~Az ifjú
39 VII | unalmat megismerhesse.~– Ezt a bókot elteszem az összes
40 VII | midőn meghalt a férj, mint ezt őshonában szokták, utánahalt,
41 VIII | orcáján, midőn visszakerül.~Ezt elvégezve legutoljára marad
42 VIII | koszorú, mely fejére van téve. Ezt az ifjú leányok fonták gyászfűzekből
43 VIII | ahol kétfelé választvák.~Ezt a koszorút nyerje el aztán,
44 VIII | vendég kiissza, a többinek ezt a nótát kell dalolni:~Valahányszor
45 VIII | együtt farsangoltak veled. Én ezt igen jó tréfának találom;
46 VIII | derekasan viselte magát.~Ezt mindenki eredeti tréfának
47 VIII | Igen jó mulatságnak tartják ezt, s szoktak vele dicsekedni.~
48 VIII | téren nélkülözze, hanem ezt még társadalmi életébe,
49 VIII | Pozsonyba. Lehet azonban, hogy ezt csak mulatságból tevé, miszerint
50 IX | visszautasíttatik, mert ezt a nyelvet csak a szolgálók
51 IX | ért, sőt voltak, akik már ezt sem hitték róla.~Előtünedeztek
52 IX | Eredménydús idők kezdetét éljük, ezt érzi minden ember. Nagy
53 X | kiadni; az apa jól látta ezt, törte is rajta a fejét
54 X | is így szokták kezdeni – ezt mondák Mayernek ahhoz értő,
55 X | senkinek, hogy elhiggyen.~Ezt természetesen nem kötötték
56 X | szereptanulást, legalább ezt hitték egymásról. Pedig
57 X | fizetésjavítást követeljenek. Mayer úr ezt igen természetesnek találta.~
58 X | a másikon ismét túlad. Ezt így szokták a színháznál.~
59 X | szülöttjét egy kis botlás miatt.~Ezt annál kevésbé teheti, minthogy
60 X | fejét; azt gondolta, hogy ezt mind így szokták a nagy
61 X | fuldokolt néhány szót, hogy ő ezt sohasem cselekvé.~– Most
62 X | emlékezik már reá az úr? És most ezt is el akarja adni az úr?
63 XI | mondja neki.: „Nézd, én ezt mind neked adom, ha engemet
64 XI | látott volna!~Teréz megtudta ezt, s ez idő óta legnagyobb
65 XI | Munkájáért pénzt kapott. Óh, ti ezt nem tudjátok, jólétben úszó
66 XI | gyermeteg vigalmakról eszmél; ezt letépni könyörtelenül, bimbójából
67 XI | kijátszatni vénasszonyok által – ezt már csak „esprit du corps”
68 XI | neki a világot, és mondá: „Ezt mind neked adom, imádj engemet!”
69 XII | Most is műhelyéből jön; ezt szeretem, a munkás polgárokat
70 XII | tessék leülni, s aláírni ezt a nyugtatványt.~Azzal egy
71 XII | bizonyomra, meg fogja bánni, ha ezt nem teszi.~Kárpáthy megvetően
72 XII | tüzelték, lovalták, hogy ezt a bosszantást megtorlatlan
73 XII | helyett tartozunk fizetni, ezt kívánja a kölcsönös hitel.~
74 XII | szívesek, uraim, saldírozni ezt a követelést! – szólt Sándor
75 XIII | összeveszett, egy harmadiknak csak ezt kellett mondania, hogy rögtön
76 XIII | Továbbá…~– Hagyjuk el ezt már, Péter. Ezt látjuk,
77 XIII | Hagyjuk el ezt már, Péter. Ezt látjuk, hogy derék, becsületes
78 XIII | tudatik, hol fogá ki a vízből ezt a jeles egyéniséget Jancsi
79 XIII | parasztokat megcsapatni.~Ezt per „hallja az úr!” szokta
80 XIII | többet, még azt is elhiszem. Ezt ezen szavakkal írja a levélbe.
81 XIII | hogy Vidra cigány a kántor, ezt azután körülfogta, hogy
82 XIII | jutott eszébe: „Ha most ezt a Kárpáthy-család legifjabb
83 XIII | tökéletesen leigya magát, s ezt a pohár bort már anticipálta
84 XIII | felköszönteni a nagyságos urat, s ezt meg is cselekedte volna,
85 XIII | itt-amott –, máskor el szokta ezt halasztani másnap délutánig.)~–
86 XIII | mindjárt hazavinni feleségül ezt a hajadon leányzót?~Tízen
87 XIII | Senki sem foghatta meg ezt; máskor egy sértő tekintet
88 XIV | vezérelt. Én jobban gyűlölöm ezt az embert, mint ön. Nem
89 XIV | eleinte azt hivé, hogy ezt önmaga, művészete által
90 XIV | határidőt hagyok. Egy hét múlva ezt a bizalmas emberemet, ki
91 XIV | őrültnek fogná mondani, aki ezt visszautasítná.~Már azon
92 XIV | reménytelenül szeret.~És mégis ezt tartá mentő gondolat gyanánt.~
93 XIV | termett, hogyan fonatja ezt a télen gyolcsnak, sávolyos
94 XIV | ajánlatát elutasítanád, ezt neki visszaküldjem.~– Adjak
95 XV | folytatta az előadást.) Ezt érdemlettem én annyi keserves
96 XV | könyveket, nézegessen belőlök.~Ezt az egyórai távollétet arra
97 XV | hogy téged nagyon szeret. Ezt nem volna ok miért tagadni.
98 XV | mintha megnémultak volna.~Aki ezt a lehangoltságot legélesebb
99 XV | volt. A leány nem boldog. Ezt gondolá. A leányt nagyon
100 XV | tudta, hogy mért mondja ezt neki, mert azon szónál: „
101 XV | nagybátyja meghaljon, aki ellenzé ezt a házasságot. Igen ám, uram,
102 XV | kezet csókolt leányának.~– Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű
103 XV | leányának.~– Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh, te
104 XV | írd le, jobb lesz. Mert ezt meg nem tanulom.~Fanny mosolyogva
105 XV | szavakkal, s elbámult, midőn ezt olvasá benne:~„Kedves nagynéném!
106 XV | Kecskerey úr kicsoda? Még ezt is meg kell ismernünk?~Egy
107 XV | háziúr, s mintha nem tudná ezt minden ember.~Tulajdonképpen
108 XVI | keresztben állt közöttük.~– Urak, ezt nem szabad! A viadal nem
109 XVI | mint két mészároslegény.~Ezt Konrád mondta, ki jobban
110 XVII | hallgathatják az elmés beszédeket. Ezt befejezi egy népes lakoma;
111 XVIII | asszony maga is úgy kívánta ezt, és mikor ő hagymázbeteg
112 XVIII | atyai szívének megbocsátani ezt az illúziót.~Ah, végtére-valahára
113 XVIII | Engedelmet kérek, hogy ezt a szabadságot veszem magamnak,
114 XVIII | nejét, ez a rendes szokás (ezt te talán nem is tudod, hogyan
115 XVIII | hogy messze kell lennie; ezt nagyon sajnálom, mert nekem
116 XVIII | önnek, kedves Flóra.~És ezt oly hangon mondá el, mintha
117 XVIII | mások által is érezett. Ezt ő jól átgondolta, s örült
118 XVIII | volt ő is nevetni.~– Óh, ezt ne gondold, hogy nem önzésből
119 XVIII | maga sem állhatta meg, hogy ezt igen jó gondolatnak ne találja,
120 XIX | azt Fannytól: „Ugye, most ezt és ezt kell tenni? Ma nemde
121 XIX | Fannytól: „Ugye, most ezt és ezt kell tenni? Ma nemde ezt
122 XIX | ezt kell tenni? Ma nemde ezt végezzük el?” Úgyhogy ha
123 XIX | nincs, ettől felocsúdik.~– Ezt jól megismertük. A neve
124 XIX | rágalmazni, bántani nem fog. Hát ezt kitalálod-e?~Fanny félig
125 XX | Asszonyom! Próbálták ezt már velem mások is. Én asszonyokkal
126 XX | elmondatott; voltak, akik már ezt a beszédet negyedszer hallották,
127 XXI | harmadik egy szép medvebőr. Ezt az utolsót alkalmasint legjobban
128 XXI | beszédein. Ha tudná, hogy ezt udvarlásnak nevezik, nem
129 XXI | mondja neki:~– Úgy féltem ezt az asszonyt; ha valami baj
130 XXI | vállalkozni, úgyis jól tudta, hogy ezt a rókát egyik sem fogja
131 XXI | ellenféllel volt dolga! Hogy ezt János úr mind nem láthatja!
132 XXII | mellett, ágyánál virrasztva ezt a két nőt, kik mindegyikének
133 XXII | fog nevedre halmozni.~– Ezt tehát megígéri ön nekem?~–
134 XXIII | hogy nincs felöltözve, ezt a szó betű szerinti értelmében
135 XXIV | műszavakat szabdaljak; bízom ezt műértőbb tollakra.)~A derék
136 XXIV | hatvanezer forinttal nem tesz. Ezt nem azért mondom, mintha
137 XXIV | Mindig arra gondolt:~– Ezt az asszonyt már hatvanezer
138 XXIV | egyebet várt volna, csak ezt nem… – Ez valóban meglepő!
139 XXIV | Jó Rudolf. Miért bántod ezt a szegény nőt; ha ismernéd
140 XXIV | magával talál rántani?~– Ezt nem értem.~– Ha azt fogják
141 XXIV | mondtál! Komolyan értetted ezt?~– Komolyan.~Flóra egy percig
142 XXV | meggyőzve nem, nem, soha!~Ezt a szót, a kegyelemkérés,
143 XXV | Most tekintse nagysád ezt a két jávort egymás mellett.
144 XXVI | ahol egyszer megfordult. Ezt mondták a hírlapok, obligát
145 XXVI | vagy magamat ölni meg, vagy ezt az asszonyt.~Kecskerey oly
146 XXVI | hiszi, hogy gyilkos. Ajánlom ezt figyelmedbe. Hahaha.~Abellino
147 XXVI | elfeledkezve magáról. – Ezt senki sem foga hinni. Azon
148 XXIX | neki, hogy legyen nyugodt, ezt jobban tudja már ő.~– Addig
149 XXXI | arccal megjegyezni, miszerint ezt alig hiszi jogosan kivihető
150 XXXI | azon esetben Abellinóból? – ezt szerette volna ismét valaki
151 XXXI | szőlőkoszorút tegyenek, s ezt a nótát húzzák a cigányok,
152 XXXI | a hároméves fiú értette ezt az élcet.)~– Ah, milyen
153 XXXI | Flóra! Milyen szépen tartja ezt a fiút. Milyen kár, hogy
154 Vegszo| csekélységének érzetében ezt a csekélységet nem iparkodnának
|