Part

  1 I     |       ítéletidő, már ez negyven napig majd így fog tartani, márpedig
  2 I     |         kétfelől, s ahol zökkenő jön, majd egyik, majd másik nehezedik
  3 I     |              zökkenő jön, majd egyik, majd másik nehezedik a lépcsőkre,
  4 I     |               grácia, nagyságos uram! Majd én csak verset írok arra,
  5 I     |              bécsi zsurnálokban, hogy majd halálra kacagta magát fölötte).
  6 I     |          hozzátok elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~A bohóc
  7 I     |            sírjon-e, vagy nevessen, s majd elneveti magát, majd ismét
  8 I     |                s majd elneveti magát, majd ismét elbődül, ült neki
  9 I     |               ne félj, epitáfiumodról majd én gondoskodom.~– Meg is
 10 I     |              hogy miért hívják annak, majd az is kiderül.~Ott a bolondos
 11 I     |          pástétomok és parasztleányok majd a másikat is odaviszik,
 12 II    |               mint élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi
 13 II    |     élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi hadseregnél;
 14 II    |              tanyáikon, melyek szinte majd remetekunyhót, majd tengeri
 15 II    |            szinte majd remetekunyhót, majd tengeri világítótornyot
 16 II    |   virágsorokkal, minden kanyarodásnál majd egy jázminlugas, idilli
 17 II    |         jázminlugas, idilli padokkal, majd antik márvány istenszobrok,
 18 II    |            halmozott divatvirágokból, majd mesterséges romok, közéjök
 19 II    |               meg akarja érteni, amit majd későbben mondok. Van aztán
 20 II    |               biztató hangon mondá:~– Majd megpróbáljuk, mit lehetne
 21 II    |               hogy ez összeg helyett, majd ha majorátusát megnyeri,
 22 II    |            nem oly irtóztató dolog.~– Majd meglássuk – szólt Abellino
 23 II    |         mutatkozik, ez akkor kezdi el majd játszani a begyest.~– Azt
 24 II    |           begyest.~– Azt mondom, hogy majd meglátjuk, az előttem álló
 25 III   |               távol hazájuktól, akkor majd megtudják, hogy mi az.~Szegény
 26 III   |    találandjátok együtt. Akkor azután majd megkérdem tőled: „Akarod-e
 27 IV    |               beszélj magadról, rólad majd beszélünk mi, ha elmégy.~–
 28 IV    |            nézni. Hát amint rátekint, majd a föld alá süllyed a szerencsétlen
 29 IV    |         villát dugott a fagylaltba, s majd kilőtte a tábornok szemét
 30 IV    |           szegény nyavalyás ijedtében majd elhalt, térdre esik a herceg
 31 IV    |           Rudolf fülébe.~– Ne búsulj, majd mindjárt elrontja.~– Azonban
 32 IV    |              azt hitte, hogy már most majd én fogok városról városra
 33 IV    |             Ön velünk dacol? Megállj, majd megmutatjuk, hogy le tudunk
 34 IV    |               végre mégis meglágyítá; majd meglátja, hogy mit tehet.
 35 V     |     fullánkját érzenéd a kígyónak; én majd csendesen aludjam akkor,
 36 VI    |           ének, melyik a zene hangja, majd lement mélyen harmadfél
 37 VI    |          második darabban ezek fognak majd sziszegni. Az entr’acte
 38 VII   |          helyette komornyikot, mert ő majd ismét vissza fog térni.~
 39 VII   |     öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, miszerint a tüzet oltani
 40 VII   |            boldog. Hogy fogják áldani majd a nyomorú viskókban! – És
 41 VII   |      viskókban! – És hogy kigúnyolják majd a szalonokban e kötéltáncosi
 42 VII   |              lovagját, s e szenvedély majd dühvé, végre kétségbeeséssé
 43 VII   |               nyernek a mozgó alakok, majd végre lassúbb lesz a ködalakok
 44 VII   |            vele. Mi azt hisszük, hogy majd a színházban találkozunk
 45 VIII  |           engedi meg a leereszkedést.~Majd a tisztelendő urak házai
 46 VIII  |             Ján – Jancsi úr?~– Ejnye, majd alig látja kend kimondani
 47 VIII  |            hányavetiség, Márton, mert majd nagyon hozzá találsz szokni
 48 VIII  |            szokni ehhez az élethez, s majd nehezen esik aztán újra
 49 VIII  |              zászlót tartott, mellyel majd kiverte a szél a szemeit.
 50 VIII  |            szívvel. – Nem tudtam. No, majd a másodszori futásnál ügyelni
 51 VIII  |            Tán biz azt gondolod, hogy majd akkor is magam elé eresztlek?
 52 VIII  |              de csak gyere másodszor, majd megtanítalak rá, hogy ki
 53 VIII  |    mulatságnak az szokott lenni, hogy majd egyike, majd másika a vendégeknek
 54 VIII  |              lenni, hogy majd egyike, majd másika a vendégeknek kidűl
 55 VIII  |   bugyillárisban. Most eredj, hajdúim majd felöltöztetnek, ha készen
 56 VIII  |          asztal felugrált, a társaság majd megpukkadt a kacagás miatt,
 57 VIII  |        jogcímen.~Jancsi úr csodájában majd hanyatt esett.~– Százhúszezer
 58 IX    |          megismernők bennök egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket,
 59 IX    |              a köszmétebokrok között, majd hogy senki sem érkezik,
 60 IX    |               nemsokára beszélni fog. Majd éljenezzünk neki! Csak jó
 61 IX    |             föl, kardját ölébe kapta, majd meg rátámaszkodott, a bajuszát
 62 IX    |         egyszer szelíd képet csinált, majd bölcsen mosolygott, ahogy
 63 X     |    ismerkedett meg; az talán el fogja majd venni, mert hiszen más egyéb
 64 X     |             úri házhoz, a többinek is majd mutat dolgot az isten, és
 65 X     |         lisztet dugva a szájába, hogy majd megfulladt tőle. – Olyan
 66 X     |            azután ismét egy földesúr, majd egy negyedik és egy ötödik –
 67 X     |         keresni fel, remélve, hogy az majd határozottabb választ adand.~
 68 X     |      bennünket előtted szidni mindig, majd úgy elidegenülsz tőlünk,
 69 X     |             hogy ő nem akar odamenni, majd a többiek azután mind pártját
 70 X     |               hírt távoli utasok, kik majd Törökországban, majd Angliában
 71 X     |              kik majd Törökországban, majd Angliában láttak hozzá hasonló
 72 XI    |      félretevé – gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon Fannynak.
 73 XI    |       annyiszor Terézhez Boltay, hogy majd egy, majd más női munkát
 74 XI    |       Terézhez Boltay, hogy majd egy, majd más női munkát rendeljen
 75 XI    |            hét napon keresztül azután majd megölte a tudnivágy, hogy
 76 XI    |              ajándékba, csak kölcsön; majd ha gazdag leend, nekem vissza
 77 XII   |                  Az időről és helyről majd tudósítják önt – monda Livius,
 78 XII   |       Konrádhoz eltávozásuk közben.~– Majd meglássuk, eltart-e neki
 79 XII   |         szíverősítőre volt szükségem. Majd azután… Vagy azután sem! –
 80 XII   |         vagyok, maustodt! – Maustodt! Majd jövök én többször párbajsegédnek,
 81 XIII  |            Azután ismét mosolygott.~– Majd én is megköszöntöm őt –
 82 XIII  |              lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt volna meg; jégeső
 83 XIII  |              van, Péter uram, tovább. Majd máskor másképp lesz. Csak
 84 XIII  |         mennyiséget vett belőle, hogy majd ő abból indigót támaszt;
 85 XIII  |             társaságában megjelennem, majd én csak holnapután reggel
 86 XIII  |            nevében, béküljön ki vele, majd szerzek neki valakit, akin
 87 XIII  |              viszonzani Abellino, azt majd meglátjuk azonnal.~*~Jancsi
 88 XIII  |             nevét a fejemben tartsam; majd meglátja őket, még meg is
 89 XIII  |        feladta urára a dolmányt, hogy majd kitörte vele a kezét.~–
 90 XIII  |     mindenféle tréfát kigondolt, amin majd nevetni lehet nagyokat;
 91 XIII  |        szurkot a kántor ülésébe, hogy majd ott fenekeljen meg; kiment
 92 XIV   |               az unokaöcs ötletét, de majd mindjárt nevetni fog minden
 93 XIV   |               hogy oda bejuthassanak; majd átöltözött úri inasok ajánlkoztak
 94 XIV   |             ott! Jó lesz neked akkor, majd ha ráuntam én!”~Nem ez-e
 95 XIV   |          melyen azt el lehet érni, de majd eljönnek az unalom, a szenvedély,
 96 XIV   |          vagyok én már, mint az apám. Majd keresünk neked valakit,
 97 XIV   |             állásban mennyi jót fogsz majd tehetni szükséget szenvedőkkel,
 98 XV    |         fényesebbeket fog vehetni, ha majd a főúr neje lesz, de legalább
 99 XV    |             kellett volna őket, akkor majd megbecsültek volna, akkor
100 XV    |             megbecsültek volna, akkor majd nem hoztak volna gyalázatot
101 XV    |            őket, csak azt hiszi, hogy majd megjavulnak; óh, bár vakultam
102 XV    |             kissé szigorú személy, de majd kibékítem én őt magával.~–
103 XV    |        figurája felett! – Hogy fognak majd a leányok odahaza és a galant
104 XV    |    csatlakozik hozzám, tudva, hogy én majd magammal viszem. Önzés.
105 XV    |            kellett járni, mit csinál. Majd azon kapták rajta, hogy
106 XV    |        cselédek közé tollat fosztani, majd mikor megtudta, hogy szapulnak,
107 XV    |             egész világé akart lenni. Majd úgy veszik hasznát!~… Ez
108 XV    |               az úr! – mondám neki. – Majd hiszi azt valaki az úrnak,
109 XV    |            ahova parancsolni fogja. Ő majd hazatalál gyalog.~Mayerné
110 XVI   |              tompa hangon Abellino –, majd beszélhetünk azután.~Erre
111 XVI   |               kardok kézben, a többit majd elvégzik ők.~A tanúk gyanítani
112 XVI   |             visszajön, úgyis ki fogja majd adni jegyzeteit.~Kárpáthy
113 XVII  |            mily előnye lesz abban, ha majd Kárpáthy úr gyermekei szintén
114 XVII  |            jószágán odakinn, most már majd önnek is meg kell látogatni
115 XVII  |      halaványabb lett a falnál.~– Hát majd egyszer a télen, jó Boltay –
116 XVII  |             miből él, azt felelte rá, majd csak elélődöm egyik vagy
117 XVII  |          kenyér és érett sajt láttára majd kiugrott a bőréből dühében,
118 XVII  |            lehet elvitatni, hogy ezek majd csak megélnek azért valahogy,
119 XVIII |              balfogásai, hiúsága, tán majd később kalandjai, sőt botrányai
120 XVIII |        megtudni a személyek jellemét, majd felsóhajtva tevé azt le
121 XVIII |              melyet Fanny eléje tolt, majd közel, majd ismét messze
122 XVIII |               eléje tolt, majd közel, majd ismét messze tartá szemeitől,
123 XVIII |             voltam bátor.~– Úgy, úgy, majd többet is fogunk beszélni
124 XVIII |              ha pedig ketten leszünk, majd meglátod, mennyi tréfa lesz
125 XVIII |               lakomán azután te fogsz majd nekem ismét segíteni, s
126 XVIII |          hullámzatokat képezett. Erre majd meg fogja tanítani Fannyt,
127 XVIII |          szólt közbe Fanny –, várjon, majd ha mi Szentirmára megyünk,
128 XX    |                Volna csak itt Rudolf, majd megfelelne az neked.~Kárpáthy
129 XX    |       mosolygó, derült arcokat körül.~Majd megzendült az előszobákban
130 XXI   |               közé tévedve lovával, s majd leverte Horhi Miskát a nyergéből.
131 XXI   |            állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak kiosztatni. A
132 XXI   |                hogy Marion kisasszony majd elszédült ijedtiben.~Annyi
133 XXI   |      megpödörintve hetyke bajuszát.~– Majd vigyázok én rá! – monda
134 XXI   |               ordas, a szóló agár, ez majd megmutatja, hogy mit tud.
135 XXII  |               nem lesz neki szabad, s majd egy hét múlva, ha szép idő
136 XXIV  |          nejével szemtől szemben kell majd állania s tűrni, hallgatni
137 XXIV  |              kitüntetést, amivel azok majd elhalmozzák, és azalatt
138 XXIV  |               volt ma rossz kedved?~– Majd holnap.~– Nem, nem. Ma kell
139 XXV   |              eszméket neki! Azt hivé, majd kedvenc virágai magukra
140 XXV   |               alant összezúzni magát. Majd a gazdagon ellátott üvegházhoz
141 XXV   |              Valahogy el tudok veszni majd idővel.~Rudolf szép szemeit
142 XXVI  |          járván, hanem ha megtértünk, majd igen szép vadászkalandokat
143 XXVI  |       Abellinóval beszélgetni látják, majd gyűljenek körüle, mert az
144 XXVII |         boldogság, mennyi nagyság vár majd egykor rá! Hogy fogják nevét
145 XXVII |               felejtsen el soha, hogy majd ha egykor a nagy és nemes
146 XXVIII|           ültették valamennyit.~– Itt majd megálljunk, atyafi. Kend
147 XXVIII|                és felejtse ott; talán majd jobb kedvű lesz, ha ott
148 XXIX  |              még egyszer visszajönne!~Majd egy szobába nyitott be,
149 XXIX  |                más szobában lakunk mi majd együtt. Menjünk, menjünk.~
150 XXIX  |       lefekszem, és örökkévaló, midőn majd nem ébredek fel többet.
151 XXIX  | ezüstszegekkel, csak az évszámot kell majd utána tenni. Ugyanazon teremben
152 XXXI  |              úgy imádkoztak mellette, majd lehúzták lábaiknál fogva
153 XXXI  |              lehet tenni.) Azt hitte, majd akkor meg fogja utálni a