Part

  1 II    |           narancsfák között látjuk az ifjú gentlemant, kivel már volt
  2 II    |           térdig érő kaputot visel az ifjú dandy, mely széles, keresztülvető
  3 II    |              Monseigneur! – kiáltá az ifjú merveilleux („csodálatos”:
  4 II    |        megfelelt nekem! – kacagott az ifjú dandy. – E bonmot-ról egy
  5 II    |             olyan udvarias – szólt az ifjú incroyable („hihetetlen!”:
  6 II    |               napfény.~Itt megállt az ifjú merveilleux, mintha időt
  7 II    |            után nincs örökösödés”.~Az ifjú dandy nagy szemeket meresztett.~–
  8 II    |            szeretni. Egy év múlva egy ifjú sarjadékkal több lenne a
  9 II    |          öntől.~– Haha! – nevetett az ifjú dandy. – Nincs gyilokról
 10 III   |             tagadhatnak meg maguktól.~Ifjú magyar főnemes mind a három.
 11 III   |            között halad, magas, sugár ifjú, simára borotvált arccal.
 12 III   |        tehetségét bámultassa. Ez azon ifjú, kiről Griffard mondá, hogy
 13 III   |             szólítják; a tüzes, izmos ifjú neve Miklós, ama sötét szemöldűé
 14 III   |               a három karöltve sétáló ifjú közül az egyik egy egész
 15 III   |          bokrokon keresztültörtet egy ifjú alak, s az úton megállva,
 16 III   |        inggallér látszik kihajtva.~Az ifjú arcán öröm és meglepetés
 17 III   |               én is magyar vagyok.~Az ifjú munkásnak örömkönny csillogott
 18 III   |                 szólt ama dörgő hangú ifjú, barátságosan nyújtva jobbját
 19 III   |               társai is követének.~Az ifjú kézműves egészen el volt
 20 III   |              induljanak.~– Ah, hiszen ifjú barátunk járatos e vidéken –
 21 III   |       Rousseau sírjához indultunk.~Az ifjú kézműves nem rejthette el
 22 III   |              előszeretet, ez öntudat; ifjú költőink, kik újabb időkben
 23 III   |           kiálta egyszerre mind a két ifjú hevesen.~Rudolf elveszíthetlen
 24 III   |           Holnap jöjjetek el velem az ifjú óriások klubjába. Ez egy
 25 III   |              holnap együtt megyünk az ifjú óriások klubjába.~
 26 IV    |                                IV. Az ifjú óriások~A Boulevard Montmartre
 27 IV    |               Az erkélyen öt vagy hat ifjú látszik egy csoportban,
 28 IV    |              Vezekéri, magyar elegant ifjú hangja volt, egy nyúlánk,
 29 IV    |            többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux, mert e percben
 30 IV    |           költség, azt én fedezem.~Az ifjú óriások közt nagy mozgalom
 31 IV    |            felkeresni és idehívni.~Az ifjú ember egy darabig gondolkozott,
 32 V     |               keresztvonás volt ez az ifjú óriások számításain! Rémültökben
 33 V     |              tökéletes dühbe hozta az ifjú óriások seregét. Ez merész
 34 VI    |               jól tudva van előtte az ifjú gentlemanek ez esti fáradozása,
 35 VI    |           őket; egy páholyban a három ifjú magyar mágnás ült, István,
 36 VI    |          szabad, minden jól illik.~Az ifjú óriások magukon kívül voltak
 37 VI    |         valamennyire megközelítené az ifjú merveilleux-k belső mivoltát.~–
 38 VI    |            páholyt.~Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak. Sokan Oignon
 39 VI    |            ifjút küldötte előre.~S az ifjú titánok rohantak fel a mennydörgő
 40 VI    |              Elöl rohant az excellens ifjú vállán a veszélyes koszorúkkal;
 41 VII   |          szívéből kitörölhesse.~És az ifjú óriások azért nem szűntek
 42 VII   |             hasonlóul díszes öltözetű ifjú törekedett az átelleni házon
 43 VII   |                szólt hidegvérrel azon ifjú, ki legelébb megszólítá
 44 VII   |              haladtak felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért. Kezével
 45 VII   |              a tűzfalig eljutniok. Az ifjú helyet keres lábaival, megtapogatva
 46 VII   |             lebocsátkozik; a kötél az ifjú kezében van, ki őt csendesen
 47 VII   |         csendesen bocsátja alá; ha az ifjú csak egy percre gyáva talál
 48 VII   |              várakozás, a bámulat. Az ifjú fél térdre bocsátkozva,
 49 VII   |          mindjárt ott fogja zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé kezét,
 50 VII   |         ügyesen hajolt előle félre az ifjú, s az lábaihoz esett le,
 51 VII   |          megsegítse a fáradozókat.~Az ifjú újra két gyermeket húzott
 52 VII   | kétségbeesésében hajfürteit tépve. Az ifjú már int a tetőn álló embereknek,
 53 VII   |               a földre, Chataquéla az ifjú özvegy keblére tevé a megmentett
 54 VII   |        keresne, de a három ismeretlen ifjú már nem volt sehol; ők azon
 55 VII   |             volna tudni, ki volt azon ifjú, kire ő életét oly könnyelműen
 56 VII   |        találkoznia valahol, hacsak ez ifjú nem aszkéta vagy puritán,
 57 VII   |              megjósolni, ki volt azon ifjú, és fogja-e őt újra látni.~
 58 VII   |            asszonyának, az ismeretlen ifjú mostan hol jár. Most virágos
 59 VII   |                Félt, reszketett, mint ifjú hajadon, ki vőlegényét várja.~
 60 VII   |           álmodta így: a hős, a bátor ifjú belépett szobájába; arca,
 61 VII   |             ezt.~Most is úgy volt.~Az ifjú belépett, susogva üdvözlé,
 62 VII   |               nem volt álom többé, az ifjú meleg lehelete érinté vállait.~
 63 VII   |           remegve, lázasan rogyott az ifjú lábaihoz, ki karcsú derekát
 64 VII   |          kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú óriások sohasem mondtak
 65 VII   |            becsülésnek viseltetni.~Az ifjú gróf csak amúgy az ajtóban
 66 VII   |            foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép, könnyű
 67 VIII  |               fejére van téve. Ezt az ifjú leányok fonták gyászfűzekből
 68 VIII  |             gondos édes mamák a derék ifjú körülményei felől, kik nem
 69 VIII  |               gyanítani, hogy a derék ifjú komolyabb célokat táplál
 70 IX    |              és Bajza, még akkor mind ifjú szellemek – annak már huszonnyolc
 71 IX    |            közülök István gróf, kinek ifjú lángeszét, annyi agg bölcsességgel
 72 IX    |            örökös céltáblája lévén az ifjú ellenzék gúnynyilainak,
 73 IX    |                  szólt Kárpáthy a két ifjú főúrhoz, kik e percben székére
 74 IX    |          Livius, egy nyúlánk, sasorrú ifjú. – Ez rendkívül szigorúan
 75 IX    |             egy csoportban beszélgető ifjú honatyák. – Miről volt szó?~
 76 IX    |            vagy nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta, ami
 77 X     |       tisztelet, arról pedig, hogy az ifjú leányzó erényei mily ostromolhatlan
 78 XI    |               nagynénjénél lakott. Az ifjú, hajlékony lelkületre nagy
 79 XI    |              most említjük először az ifjú kézműves nevét) hosszasabb
 80 XI    |            ideig ott felejti magát az ifjú leánnyali beszélgetésben.~
 81 XI    |              pár leendett belőlük. Az ifjú magas, ideges, szabályos
 82 XI    |             szemére tartá az érzékeny ifjú.~Vajon minő sors érhette
 83 XI    |               monda szomorú arccal az ifjú lovag –, ezelőtt tíz évvel
 84 XI    |              feledhetetlen Máriám.~Az ifjú itt ismét szemeire nyomá
 85 XI    |           Midőn az utcán végigment, s ifjú gavallérokkal találkozott,
 86 XII   |        szenvedő emberiség nevében, az ifjú óriások tüzelték, lovalták,
 87 XII   |              bonjourt kívánt, mint az ifjú hasonlóul viszonozva, eléjök
 88 XII   |         mellén rettentő karjait, s az ifjú elé állva, csaknem a szájába
 89 XII   |       ajánlkoznának.~– Óh, elegen. Az ifjú óriások közt valóságos csődület
 90 XII   |              Miklós mélyen tekinte az ifjú szemeibe. Sejteni kezdé,
 91 XII   |            dugva, köszönetet monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért,
 92 XIII  |        tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú úrra raktak, az arról menten
 93 XIII  |      gondolatja mindig. Egy szerelmes ifjú nem várja oly vak hittel
 94 XIII  |              dugott a fülébe a tréfás ifjú, mely elmésség következtében
 95 XIV   |        egyszerre a választott szegény ifjú iránt, amint e gondolatot
 96 XIV   |           Sándort felkeresni.~A derék ifjú éppen remekét végzé be,
 97 XIV   |               hogy nem érez semmit az ifjú iránt; de akkor a második
 98 XIV   |           aggastyánba, midőn egy deli ifjú iránt szíve hidegségével
 99 XIV   |         előhozta előtte véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt,
100 XIV   |              becsületes, tiszta lelkű ifjú, jómódú, munkás kézműves,
101 XIV   |           embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú leányt lehetetlen.~Fanny
102 XIV   |         kitörölte emlékéből a szomorú ifjú arcát és a bohó vénemberét,
103 XIV   |          venni.~És ilyen a világ. Egy ifjú szeret egy leányt, de a
104 XIV   |           derék, férfias, nemes szívű ifjú ajánlatát, pénzért, ragyogványért
105 XV    |           leányok odahaza és a galant ifjú urak nevetni, ha őt ilyen
106 XV    |           igen, a leányok és a galant ifjú urak odahaza.~Mert ahhoz,
107 XV    |           embert, mert szép, gyönyörű ifjú volt, sohasem láttam nálánál
108 XV    |               a szerencsére jogosítá; ifjú gavallérok, szellem és vagyon
109 XV    |           válságos nap reggelén, mely ifjú honatyáinkat jobban érdeklé,
110 XV    |                 stb…~Azután jönnek az ifjú gentlemanek, s bemutogatják
111 XV    |        elváltozott hangon a szenzitív ifjú, ajka tajtékzik, és szava
112 XVI   |     excellenciás családból eredendett ifjú), Abellinóé Konrád és Kecskerey.~
113 XVII  |              elő eset, hogy valaki az ifjú nő előtt elmondhassa: „Itt,
114 XVII  |                meghalna előtte, és az ifjú sohase tudná meg, miért
115 XVIII |         környék legelső arszlánai:~Az ifjú Darvay Jenő, kit a megyei
116 XVIII |             és sok érzelemdús lyánka, ifjú, rokonszenvű hölgy, kiket
117 XVIII |              valóban?~Úgy dobogott az ifjú nő szíve, midőn a léptek
118 XVIII |     szószaporítás, amint más korabeli ifjú amazonoknál szokott lenni,
119 XVIII |              görcsösen szorítá meg az ifjú hölgy kezét, s mintha ugyanazt
120 XVIII |               gondolná célszerűnek az ifjú hölgyekkel aktáinkat megismertetni…~–
121 XVIII |          társaságukat óhajtani.~A két ifjú nő egyedül maradt.~Alig
122 XVIII |              őt kar-karban kísérő két ifjú delnőre, ámbátor azok minden
123 XX    |       hallgatagan hajtja meg magát az ifjú háziasszony, mi az arisztokrata
124 XX    |          mellett a vidék legszebb két ifjú delnője: Kárpáthyné és Szentirmayné;
125 XXI   |  Kereszthynének.~– Félti az öreget az ifjú menyecske. Az ilyen majorátusi
126 XXI   |              de mindenütt látni a két ifjú delnő lobogó fátyolát, őket
127 XXI   |             midőn mellette lovagol az ifjú, lélegzete éri, hajfürteinek
128 XXI   |            meghalna e pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb,
129 XXII  |               győzött a természet. Az ifjú véralkatnak erős küzdelmei
130 XXIV  |             vezetve, a tizenkét nemes ifjú, kik pompás ősmagyar öltözetekben
131 XXIV  |           keleti komolyság. Többen az ifjú lovagok közül kardjaikkal
132 XXIV  |              éppen elvitte valamelyik ifjú lovag egy körfordulóra,
133 XXIV  |              gróf anyjával együtt, az ifjú Darvay Jenő, a szabadelvű
134 XXV   |        hintaja az udvarra gördült. Az ifjú főúr meglátva őket, odasietett
135 XXV   |              íme, szemközt állnak.~Az ifjú nyájasan üdvözölve lép hozzá,
136 XXV   |   természetesnek találva, hogy azt az ifjú kezéből az ő kezébe kellett
137 XXV   |               hozza.~Óh, mint fájt az ifjú lelke, mint fájt neki az,
138 XXVII |         helyrehozza apjának hibáit, s ifjú erényekkel váltandja be
139 XXVIII|           kérdi kocsisától.~– Igenis, ifjú uram. Megismerhetni azokat
140 XXVIII|               volna, ha elkísérném az ifjú urat, ha valahova akar menni?
141 XXVIII|          látogatja – Barna Sándor.~Az ifjú kézműves a visszaérkező
142 XXVIII|               lett volna, egy szegény ifjú kézművessel volt eljegyezve,
143 XXVIII|            mindent.~Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította azt.~–
144 XXVIII|             szerelem fogadta volna az ifjú szívében, kitől úgy elszakította
145 XXVIII|           Kárpáthyné Mayer Fanny.”~Az ifjú kézműves levevé fövegét,
146 XXVIII|              nem akarta, hogy most ez ifjú szemeibe lásson.~– Mármost
147 XXVIII|      megteltek könnyel.~Az eltávozott ifjú térdének nyomai még ott
148 XXVIII|          betűt… éppen, mint ama másik ifjú…~Azzal lovára veté magát.
149 XXXI  |               elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról;
150 XXXI  |             hogyha felnő!…~*~Azon két ifjú nemes neve, kiket István