Part
1 I | corpus delictit.~– Hát, te csalárd semmirekellő! –
2 I | fel az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak.
3 I | epitáfiummal.~„Itt fekszel, te cigány, soha többé nem te
4 I | te cigány, soha többé nem te kacagván, ~Más hegedűse
5 I | visszavitetni magát a hintójához.~– Te kiűztél engem a csárdából,
6 III | szemeit hanyagul lehunyva.~– Te azt hiszed, hogy meg vagyunk
7 III | belevetni; hanem az, amit te mondtál, csak fordított
8 III | csendesen mosolygott.~– Te misszionárius vagy, ki meg
9 IV | akkor száll le lováról. – „Te paraszt!” – kiált rá a kozák –,
10 IV | hord, vagy lovon nem jár. „Te paraszt, úgymond, jer ide,
11 V | borostyánkoszorú e szavakkal: „Te nuova Euterpe Adria plaudente
12 V | boldog, ha azt elfeledtem. Te enyim maradsz.~– Nem kellett
13 V | ugye, midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az én
14 VII | kezét.~– Chataquéla, légy te az én nőm!~A hölgy reszketett,
15 VIII | senki.~– De ilyenformán a te pünkösdi királyságod vajmi
16 VIII | is gondold, öcsém, hogy te győztél, mert az a parancsolat,
17 VIII | derekabb legény. Itt a síkon te jártál elébb, megvallom,
18 VIII | szolgálatjára, nagyságos uram.~– No, te Kis Miska, te derék fiú
19 VIII | uram.~– No, te Kis Miska, te derék fiú vagy! Te nekem
20 VIII | Miska, te derék fiú vagy! Te nekem megtetszettél. Mármost
21 VIII | nekem megtetszettél. Mármost te esztendeig pünkösdi király
22 VIII | egyiket is.~– Hát megállj te, Miska. Mit szólnál hozzá,
23 VIII | tréfának találom; nem tudom, te is annak találod-e? Hogy
24 VIII | tömött meg dohánnyal.~– Te, fiam, Miska – szólt nagy
25 VIII | háromnegyed négyre megszűnt a te pünkösdi királyságod.~–
26 VIII | Hát hol és mikor találtál te ennyi pénzt?~– Tisztességes
27 VIII | egészből.~– Hogy vehettél te nemesi jószágot? Hiszen
28 X | gyalázattól megőrizzem, most te is vigyázz, hogy megóvd
29 X | földön a tömlöcbe jutásnál. Te értesz engem. Szerezz magadnak
30 X | szoktasd gyermekeidet munkához! Te magad ne szégyellj valami
31 X | leány.~– Azt hiszi, hogy a te átkod fogott rajta. Amióta
32 X | Bizony megérdemlenéd, hogy te kérj bocsánatot megbántott
33 XI | mindazt ~a hatalmat, ha te imádandasz engemet, mindezek
34 XIII | végignézem az egész számadást, s te azalatt itt fogsz állva
35 XIII | hogy eszembe juttatod. Hát te mikor adsz számot arról
36 XIII | lophatta?~– De nagy bolond vagy te, Palkó. Hát más senki sincs
37 XIII | tessék!~– No, ne bolondulj, te Palkó! – szólt tréfásabb
38 XIII | Hát miért nem állhatod ki, te vén golyhó?~– Mert valahányszor
39 XIII | rossz kedvedben vagy ma, te Palkó; hát az aprószentek
40 XIII | a bárányok közül! Nem a te fogadra szántam. No, leányom,
41 XIII | egymást.~– No, csakhogy te is itt vagy! – monda a jámbor
42 XIII | nevetve rákiálta:~– No, te is eljöttél, Marci fiam?
43 XIII | is eljöttél, Marci fiam? Te ugyan jól jártál, hogy nem
44 XIV | deszkafaragó! Íme, akit te bálványképül tartogattál
45 XIV | ne is lássad, mint mikor te keresed őt fel. Hiszed-e,
46 XIV | vállakra rakni a gondokat. Te viszed helyettem a munkát,
47 XIV | Látod, nekem nincs fiam, és te egészen oly fiú vagy, mint
48 XIV | milyen derék lesz, ha te asszonyt hozasz a házhoz,
49 XIV | Nézze meg az ember, hiszen te mindenhez értesz a világon.
50 XIV | mindjárt hozzámegyek.~– Eredj, te golyhó – szólt alig bírva
51 XIV | boldogítani tudná.~– És te nem akarnál hozzája menni? –
52 XIV | úrnak elmondhatni: „Íme, te másfél milliót ígértél gyámleányomnak
53 XIV | Az álom jó tanácsot ad.~Te lásd magadat boldog unokákkal
54 XIV | unokákkal játszó örömapának, te álmodjál zárdai csendes
55 XIV | zárdai csendes nyugalomról, te pedig álmodd magadat ifjadhoz
56 XV | ok miért tagadni. Szeresd te is. De egyre kérlek: ne
57 XV | forintért…~– Ah, minő szép vagy te, Fáni! – suttogá végre önkénytelen
58 XV | vélte: „Milyen szép vagy te, Fáni!” … Ez a kerítőné
59 XV | leányom, édes szép leányom, te – így kezdé a beszédet Mayerné –,
60 XV | volna több leányom, mint te, vagy bár vette volna el
61 XV | amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna, akkor tudom,
62 XV | kezdett más beszédet.~– Te ugyan boldog vagy ennél
63 XV | szónál: „Minő szép vagy te!”, egyszerre világ derült
64 XV | lélekkísértőül jött hozzá.~– Fázol, te Fáni?~– Nem én – rebegé
65 XV | Nem.~– Ugyebár ismerted te Halm Rézit?~– Ismertem –
66 XV | legnagyobb szerencse! Fáni! Te fázol?~– Nem, nem – suttogá
67 XV | hogy már alunni fog.~– Te, Fáni – szólalt meg egyszerre,
68 XV | Egyszerre újra megszólalt.~– Te Fáni! Tudsz te még hímezni?~–
69 XV | megszólalt.~– Te Fáni! Tudsz te még hímezni?~– Tudok – felelt
70 XV | esve, mikor megtudta, hogy te nem lakol már ott. Főbe
71 XV | melyről megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra elnézte
72 XV | ugyanarra a pamlagra, amit te hímzettél, melyen két csókolódó
73 XV | ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen leányom.
74 XV | szolga.~– Mit hagytunk itt, te?~– Húsz esztendőt az öregségből,
75 XV | Abellino.~– Ah, Fennimor, te ma kegyetlenül erős lehetsz
76 XV | Abellino ingerülten.~– Valóban te. Hiszen csak nem állítod
77 XV | most már gazdagabb, mint te vagy, pénzed el nem bolondítja,
78 XVIII | mellett (értsd: ez nem a te jószágod, nem férjedé, hanem
79 XVIII | háborítni (mivel tudnál te foglalkozni?); mert ámbár
80 XVIII | ez a rendes szokás (ezt te talán nem is tudod, hogyan
81 XVIII | vén ember volt, mikor én a te idődben voltam, de én nem
82 XVIII | magamat gazdagságért, mint te). No, de ön is szerencsés
83 XVIII | teszem föl János úr, és te szegény, szerencsétlen asszony
84 XVIII | szólítson ön is… szólíts te is engem Flórának!~Csak
85 XVIII | beiktatási lakomán azután te fogsz majd nekem ismét segíteni,
86 XVIII | ismét segíteni, s egy hétig te leszesz nálam. Látod, milyen
87 XVIII | Értsétek: csupán csak a te családod kellett még ide
88 XVIII | hírnevét.~– Adieu, adieu. Te kocsis, vigyázz, nehogy
89 XIX | szeretni; egész odáig, ahol a te neved áll, mind olyanokat
90 XIX | fog neked udvarolni, és te nem utasíthatod őt el, hanem
91 XIX | nálánál rangra alábbvaló, és te azon hibát találod elkövetni,
92 XIX | elhalaványodva.~– Ah, be bohó vagy te! Ez egy igen jeles, szép,
93 XIX | aztán ne félj tőle, s csak te magad ne adj ellenkezőre
94 XIX | haszontalan fiú a földön.~– Ah, te Flóra, milyen ravasz vagy
95 XIX | Flóra, milyen ravasz vagy te!~– Ugye, hogy elrontalak!~–
96 XXI | ne bizonyítsa be azt.~– A te kedvedért? Rögtön leszállok
97 XXII | Mit jelentene ez?~„Ha te nem volnál boldog, nem volnék
98 XXII | boldogtalan, midőn látom, hogy te semminek sem örülsz, mikor
99 XXIII | száraz kezét.~– Ah, Abellino! Te vagy az? Honnét hullottál
100 XXIII | egyébről se beszéljenek, mint a te rongyos párbajodról. Van
101 XXIII | amit abból gyanítok, hogy te itt vagy établírozva. Mit
102 XXIII | recsegé:~– Kinek tartasz te engemet, barátom? Kémed
103 XXIII | nem az említett mesterség. Te meglehetős kelepcében vagy
104 XXIV | Imádlak e szavadért, Rudolf. Te, gyöngye a férfiaknak! Valóban:
105 XXIV | hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Az nem volna
106 XXIV | barátom, engem nem csalsz meg. Te akarsz hazudni? Ezzel a
107 XXIV | tiszta, őszinte arccal akarsz te hazudni? Ezekkel az átlátszó
108 XXIV | szemekkel? És énelőttem akarsz te hazudni, aki lelket cseréltem
109 XXIV | elég komoly.~– No, igen. Te légy komoly, én pedig tréfás;
110 XXIV | kérdezek tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul.
111 XXIV | számlálgatá a talányt.~– Te mendemondákat hallottál?~–
112 XXIV | engem nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval oly mély barátságban
113 XXIV | férfiaktól félti nejét, te adsz rá legelső példát,
114 XXIV | adok-e az ellenkezőre okot?~– Te nem. De környezeted. Ez
115 XXIV | asszony nálánál.~– Tudom. És te szánalomból szíveddel ajándékoztad
116 XXIV | hitvese fejét.~– Kedves Flóra, te gyermek vagy, te sokat nem
117 XXIV | Flóra, te gyermek vagy, te sokat nem értesz, és nem
118 XXIV | gondolatok, mikre nézve a te tiszta, gyermeteg lelkedben
119 XXIV | használnak egy nő hírének. És te Kárpáthyné által ugyanazokkal
120 XXIV | Pedig ez saját eszmém, te azt fogod köszönni Kárpáthynévali
121 XXIV | világra, nekem az egész világ te vagy. S ám tartson mindenki
122 XXIV | nőnek Kárpáthyné miatt, csak te ne tarts annak; a többivel
123 XXIV | kelt föl Rudolf mellől.~– Te? Rudolf? Engemet? Gondold
124 XXIV | körüllengje, hogy elmondja neki: „Te engemet gyűlölsz, megvetsz,
125 XXV | és elhalványult.~– Bohó te, hogy megijedtél tőle. –
126 XXV | kezdett.~– Milyen bohó vagy te. Hisz azt is csak neked
127 XXV | neked kell elfogadni, hiszen te vagy az asszony a háznál.~
128 XXV | barátságosan megszorított.~– No, – te is nyújtsd hát neki kezedet –
129 XXV | hagyná el délutáni álmát.~– Te addig, öcsém, mulasd magadat
130 XXV | keserű könnyek nyomát.~– Ah, te Madarason voltál! – szólt
131 XXV | megsúgta a kisujjam, hogy te kémkedni jársz. Nos, mit
132 XXVI | Mit gratulálsz nekem, te makk csali? – (Lám, Abellinónak
133 XXVI | agyában.~– Ezer ördög! Ha te most igazat beszélsz!~Abellino
134 XXVIII| látszik ura állítását.~– Menj te egyenesen a nyomon, s adj
135 XXIX | Rudolf. – Nekem fáj az, amit te beszélsz.~– Neked fáj, és
136 XXIX | Az Ő vére mossa le a te bűneidet!~János áhítattal
137 XXIX | mintha tudná, hogy ezentúl te fogsz atyja lenni…~Néhány
|