Part

  1 I     |            virradjon, akkor úgy kell annak megtörténni, s kár volna
  2 I     |             első lábát, és végighúzá annak orcáján. Az nagyot dörmögött
  3 I     |             őt nagy uramnak címezni, annak úgy kitette a szűrét, mintha
  4 I     |            futó pataki diák; azok is annak köszönjék, hogy elbújtak
  5 I     |       idegenre, hogy keresse fel hát annak a szobának az ajtaját, ahova
  6 I     |            hívják; hogy miért hívják annak, majd az is kiderül.~Ott
  7 II    |              többen vannak, akik még annak tartalmát nem ismerik, levevék
  8 II    |       birtokon kívül van, övé a baj; annak, aki belül van, bármilyen
  9 II    |         nekem mindezt meghallanom?~– Annak bizonyítékául, miszerint
 10 III   |        valami régi templomforma áll, annak egy oszlopára szintén fel
 11 III   |           akarunk hiú majmolói lenni annak, ami idegen, hanem, ha átvettünk
 12 IV    |                No, adok száz aranyat annak, ki kitalálja.~– Add magadnak
 13 IV    |         felől hozott, rá lévén bízva annak elrendezése.~– Hogyan, mint
 14 IV    |              egy lovagot megöltek, s annak hűséges kutyája lép fel
 15 IV    |       Abellino karját, s mutatóujját annak gomblyukába akasztva, odavoná
 16 IV    |           később szokássá vált nála, annak, akivel beszélt, nyakkendőjét
 17 V     |              keblét, hogy válogasson annak minden kincseiből.~Híre
 18 V     |           visszahozta hervadatlanul, annak fején örökzölddé lettek
 19 V     |           művel, s lánglelke belátta annak szépségeit. Azt kívánta,
 20 V     |       közönséget mulattatni, mi joga annak köhögni, gyöngélkedni, lefeküdni?~
 21 V     |            az?~– Egészen ellenkezője annak, amit hittem. Elolvashatja
 22 VI    |           tekintetét. Ez ugyan kevés annak, ki a művészetet imádja,
 23 VI    |              a művészetet imádja, de annak, ki a művésznőt, elég.~Catalaninak
 24 VI    |      bátorságát bizonyítja, másfelől annak tanúságára szolgál, mennyire
 25 VII   |           tudhatja mindenki, hogy ez annak felesége, és többé nem szabad;
 26 VII   |     derekáról az övet, s visszaküldi annak, akitől kapta, s ismét szabadok
 27 VII   |      föltételeit, Kárpáthy kénytelen annak eredményét elfogadni, különben
 28 VII   |    életveszély, mint a hold. Először annak kell megtörténni, hogy Rudolf
 29 VII   |        varázspalack jót jövendöl, és annak teljesülnie kell.~Szegény
 30 VII   |         engedé magát cepelni, amerre annak tetszett.~István gróf egy
 31 VII   |        leggazdagabbak, legnagyobbak, annak okvetlen szegénnyé és kicsinnyé
 32 VII   |           hajolt le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd, fehér ujjait érintve
 33 VII   |             pedig mily végtelen volt annak szerelmi önfeláldozása.
 34 VIII  |             Jancsi urat megtisztelni annak rendi módja szerint.~Ez
 35 VIII  |            alkalommal győztes marad, annak a kegyes úr hagyományából
 36 VIII  |            város minden kocsmájában, annak a lovait minden gazda tartozik
 37 VIII  |            azt hajasan. Most is csak annak köszönd, hogy a lovam megijedt
 38 VIII  |         zászlóhoz, s lyukat hasított annak piros lebernyegén. Hasztalan
 39 VIII  |          rohant a lovagra, s mielőtt annak ideje lett volna előle menekülhetni,
 40 VIII  |            ott egy pohár bort kiinni annak egészségére, mely szokás
 41 VIII  |              alkalmat e kastélyról s annak saját vigalmairól annak
 42 VIII  |              annak saját vigalmairól annak idejében beszélhetni, s
 43 VIII  |            akar ölni, s egymást nézi annak; a földön heverők ordítanak
 44 VIII  |            találom; nem tudom, te is annak találod-e? Hogy fognak káromkodni
 45 VIII  |           kik nem látták kedvetlenül annak leányaik körüli megjelenését,
 46 IX    |          akkor mind ifjú szellemek – annak már huszonnyolc esztendeje.~
 47 IX    |          ünnepéllyel nyitá meg, mely annak magas tekintélyt volt képes
 48 IX    |          alig korlátolná egyéb, mint annak tudata, hogy ez ősmagyar
 49 X     |    közhivatalnok megszabott fizetése annak nemigen nevezhető. A háztartás
 50 X     | mellékeszméje is volt, hogy megtudva annak ünnepélyes eredetét, Teréz
 51 X     |           hogy odahaza elő ne merjék annak a nevét hozni, mert aki
 52 X     |             beszélt, sohasem szokott annak a szeme közé nézni, akihez
 53 X     |      hímzőráma egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett volna a megijedésre,
 54 X     |      utoljára került az asszony. Már annak nem jutott a rámából. Tehát
 55 XI    |    közelebbről ismerik, tudják, hogy annak is megvannak a maga örömei,
 56 XI    |           lakott, s így alkalma volt annak apró kényelmeiről gondoskodni
 57 XI    |           odáig is; vagy Teréz, vagy annak egy barátnője, egy jámbor
 58 XI    |            veszitek, egész élteteket annak boldogításában töritek össze;
 59 XII   |           rohant nagynénjéhez, arcát annak ölébe rejtve, lábaihoz omolva,
 60 XII   |           egyet füttyentett, mintegy annak kifejezéseül, hogy ily haszontalan
 61 XII   |              uram lakát, s benyitott annak dolgozószobájába.~A mester
 62 XII   |      kihívást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését.~Konrád félrevoná
 63 XII   |            menjen az egész komolyan, annak rende szerint.~Sándor megköszöné
 64 XII   |            tollat és tintát kerítve, annak rendi szerint aláírták a
 65 XIII  |            mellett, s jaj lett volna annak, aki ebből csak egy követ
 66 XIII  |             épült roppant palotából, annak az ablakait berakatta téglával,
 67 XIII  |     ajándékokat sem örömest vesz el, annak a kincsek közepett könnyen
 68 XIII  |     számadások megvizsgálása végett; annak okáért bátorkodtam egész
 69 XIII  |          jobban tanulságos fog lenni annak megtudása, hogyan gazdálkodtak
 70 XIII  |              megnevezve lenni.~– No, annak hát egyenesen magam vagyok
 71 XIII  |              erdőm! Meg kell mondani annak az embernek, hogy ültessen
 72 XIII  |        különb gyűjteményem van, mint annak a nemzeti múzeumnak, s ha
 73 XIII  |            legelső. Az apja sem volt annak nemesember, mert már két
 74 XIII  | jókívánságokkal a Kárpáthy-családot, annak minden fi- és leányágon
 75 XIII  |           egyszer jött a maga lován, annak meg égő taplót dugott a
 76 XIII  |          magával tisztelet jeléül, s annak belsejébe egy pár galamb
 77 XIII  |          érdemes népegyengető azután annak esett neki; Frici futott
 78 XIII  |        lekuporodott a báránykához, s annak nyakát átölelte.~– Ni, hogy
 79 XIII  |        szökni készülőre, s megragadá annak mellén az öltönyt. – Nem
 80 XIV   |              gömbölyű piros ajkaival annak borostás orcáját –, vegyen
 81 XIV   |            omolt Boltay előtt, fejét annak durva kezére nyugtatva.~–
 82 XIV   |       beszélni szíve ügyei felől, az annak a jele, hogy sokat kellett
 83 XV    |               Boltay mesterhez érve, annak meg kellett engedni, hogy
 84 XV    |              akit nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások iránt
 85 XV    |             mint az acél, s kibontva annak többszörös fonadékát, éjszakára
 86 XV    |              eléje, csak azért, hogy annak legféltettebb kincsét, a
 87 XV    |          alig mert leányához szólni; annak hideg, örökké vigyázó szemei
 88 XV    |            Nagyon sok, édes leányom, annak háromezer-hatszáz forint
 89 XV    |      kilencszáz forintra felment, ez annak csak egynegyed része. Úgy
 90 XV    |          után jár, akinek pénze van, annak van becsülete is. A koldus
 91 XV    |            azt teszi, hogy elfogadja annak a pamlagülő úrnak az ajánlatát,
 92 XV    |            hintajához, maga kinyitva annak ajtaját, s nem várva, míg
 93 XV    |          csalatkoznék. Semmije sincs annak a nap alatt, sőt a föld
 94 XV    |             valaki kerítőnek nevezi, annak csupán ez az ostoba magyar
 95 XVI   |       amelyik e szabályok ellen vét, annak kardját leütik.~– Ah, uraim,
 96 XVI   |        visszatarthatlanul belerohant annak kinyújtott kardjába. Ott
 97 XVII  |           közönséges lelkek szokták, annak ellenségéhez szegődött át,
 98 XVII  |         János úrnak ímez indítványa, annak leírásához sokkal erősebb
 99 XVII  |               s csak akkor engedé át annak az elsőbbséget, midőn indítványozói
100 XVII  |      rádisputáltak. Igaz ugyan, hogy annak felével, amit évenkint az
101 XVII  |              elfeledhetni családját, annak homályos eredetét és undok
102 XVIII |            oly mágnes vonz, mint őt, annak igen sebesen kell utazni.
103 XVIII |       kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni,
104 XVIII |           méltóságteljes tekintetet, annak a napvilágra hozatalául,
105 XIX   |            ha valakire megharagszik, annak jobb lett volna vakon születni;
106 XX    |            tagú bizottmány, s mindez annak rendi szerint protokolláltaték.~
107 XX    |           Igen komolyan haragszom.~– Annak csak örülni tudok – felelt
108 XXI   |        agarait név szerint ismeri, s annak is igen örült, hogy az agarak
109 XXII  |          hogy vezesse, hogy pártolja annak boldogsága ellen, mint a
110 XXII  |   legkedvesebb nőt, egy másikért, ki annak bájaiból századrésznyit
111 XXII  |           esett neje ágya mellett, s annak kezét csókjaival, könnyeivel
112 XXIII |    szükségesebb alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása: ő amalgamázza
113 XXIII |            egy karszékbe.~– Ki lehet annak az oka, hogy e nő boldogabb,
114 XXIV  |              várt, ha e férfiúval és annak nejével szemtől szemben
115 XXIV  |           bosszúsan tapasztalá, hogy annak szemei folyton őrajta függnek.~
116 XXIV  |            hogy azon emlékekkel, mik annak múltjához vannak ragadva,
117 XXIV  |           szemeit, amennyi elég volt annak bebizonyítására, hogy hiába
118 XXIV  |              miatt, csak te ne tarts annak; a többivel nem törődöm.~–
119 XXIV  |            nem törődöm.~– S ha én is annak tartanálak?~Flóra csudálkozva
120 XXV   |            ki meglopatott, nem tudja annak értékét, de az ő szívét
121 XXV   |         lenyomott virág látszott meg annak lapjai között – az írisz
122 XXVI  |        urának tartottunk, és maga is annak tartotta magát, íme, néhány
123 XXVIII|          megdöbbenve állt meg, midőn annak talapján egy férfialakot
124 XXIX  |      forintot hagyok oly célra, hogy annak jövedelméből szegény, jó
125 XXXI  |             szólt valaki.~– De iszen annak már megválasztá János úr
126 XXXI  |        értéktelen tárgyat. Ne legyen annak egy fillérnyi becse is,
127 XXXI  |              szeretett egy ifjút, és annak nevét sem mondta soha senkinek,