Part

  1 IX  |        veszedelmes volt, az udvarban Boltay uramnak nyolc asztaloslegénye
  2 XI  |             is bírt Pozsonyban, neve Boltay János. E gazdag kézműves
  3 XI  |            illett bele egy kézműves. Boltay azután mást vett el, házassága
  4 XI  |             élt már huszonöt év óta. Boltay ezalatt meggazdagodott,
  5 XI  |          beszéltek egymással. – Maga Boltay a város túlsó végén lakott
  6 XI  |         jeles fiú volt, mint mondák, Boltay kedvence, kit úgyszólván
  7 XI  |             küldé annyiszor Terézhez Boltay, hogy majd egy, majd más
  8 XI  |            is, hogy mind Teréz, mind Boltay igen kevés nyugtalanságot
  9 XII |   asszonyvédelem itt többé nem elég.~Boltay örömmel ajánlkozott a pártfogásra.
 10 XII |            ha meg kellene is halnia. Boltay mindenfelé eljárt a kávéházakba,
 11 XII |               hanem ő gyanítja, hogy Boltay uramhoz hurcolkodtak el,
 12 XII |         valami viszony volt közte és Boltay között fiatal korukban,
 13 XII |           talán azért ment oda, mert Boltay uram fogadott fiával akarja
 14 XII |              Miféle mesterember az a Boltay? – kérdezé Krammnétól.~–
 15 XII |         Mindenki dolgai után látott. Boltay uram felgyürkőzve versenyt
 16 XII |           Kárpáthy, Kárpáthy!”, hogy Boltay uram utoljára rákiáltott
 17 XII |           jött be az utcába, s éppen Boltay háza előtt állt meg.~Fanny
 18 XII |              a túlsó ajtó is, melyen Boltay uram jött az előterembe
 19 XII |           mestert meglátva. – Ön az, Boltay mester? Ah, derék mester.
 20 XII |       polgárokat én nagyra becsülöm.~Boltay uram nem volt az az ember,
 21 XII |            vagyok – monda az idegen.~Boltay uramat csak az almáriom
 22 XII |              valaki szemökbe mondja.~Boltay uram e beszéd alatt lassankint
 23 XII |       indulat zivatarja volt rejtve.~Boltay, látva, hogy a dandy távozni
 24 XII |            vége a visszautasításnak.~Boltay mester vissza sem tevé többé
 25 XII |          kell párbajra kihívni.~Kit? Boltay uramat? Az asztalosmestert?
 26 XII |              volna előlük, felkeresé Boltay uram lakát, s benyitott
 27 XII |            dörgő hangon Konrád. – Ez Boltay mester háza?~– Ez – viszonza
 28 XII |            átadhatja uraságod. Engem Boltay úr megbízott távollétében
 29 XII |          tanú.~– Én meg vagyok bízva Boltay úr által, hogy távollétében
 30 XII |             ért ön ez alatt?~– Engem Boltay úr minden ellene intézett
 31 XII |           tegnap óta címtársa vagyok Boltay úrnak, s akármely követelés
 32 XII |        ezüstsinóros hajdú keresé fel Boltay mester műhelyét, és Barna
 33 XII |         sohasem volt szándéka; 2. ha Boltay mester ugyanazon téren,
 34 XIV |     gondolatért, odavetette volna!~*~Boltay mester éppen kinn állt a
 35 XIV |      társadalom fenéit gyógyítgassa.~Boltay mesternek volt egy kis falusi
 36 XIV |           cselédet rögtön elkergette Boltay mester. De azután mindennap
 37 XIV |            aki őt el is fogja venni.~Boltay mester ilyen dolgokat hallva
 38 XIV |       ráuntam én!”~Nem ez-e az élet?~Boltay mester tehát nagy mogorván
 39 XIV |             öreg úr nyájasan közelít Boltay mester felé, s hajdújának
 40 XIV |    megszólítja a kézművest.~– Ez itt Boltay mester háza, uram?~A megszólított
 41 XIV |         vagyok szerencsés szólhatni?~Boltay mester még nem jött egészen
 42 XIV |           hozott, uram – szólalt meg Boltay –, s hiszem istenemet, hogy
 43 XIV |       szomszédban az esztergályos.~– Boltay mester, ne legyen ön türelmetlen;
 44 XIV |              kiköszörüljem nevemből.~Boltay mester lassan felállt az
 45 XIV |          Üljön vissza helyére, derék Boltay mester. Amint ön arcát megláttam,
 46 XIV |            barátságosan megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá őt
 47 XIV |              gondolatai martalékául.~Boltay nyugtalanul kezde el alá
 48 XIV |              örömükben.~Mint látjuk, Boltay mester kérdezett, és felelt
 49 XIV |      elhalaványult, némán megszorítá Boltay mester kezét, azután kifordult
 50 XIV |             tudja, mi baja lehetett?~Boltay mester csak víg képet csinált
 51 XIV |            terv jól volt fogalmazva.~Boltay még aznap kiszekerezett
 52 XIV |         Fanny messziről eléje futott Boltay mester szekerének, s lehúzva
 53 XIV |       gyolcsnak, sávolyos abrosznak!~Boltay megcsipkedé a leányka arcát,
 54 XIV |          Fanny, pajkosan kapaszkodva Boltay mester nyakába, s megcsókolva
 55 XIV |       borostás orcáját –, vegyen el, Boltay bácsi, magához mindjárt
 56 XIV |             illik.~– Jó lesz biz az, Boltay bácsi, mentül elébb, annál
 57 XIV |          mint egy gondatlan gyermek.~Boltay mester sietett Terézt felkeresni.
 58 XIV |           rendben van-e az asztalon. Boltay mesternek elég ideje volt
 59 XIV |            Az ízletes vacsora felett Boltay mester váltig kötekedék
 60 XIV |              hárman maradtak együtt.~Boltay mester eddigi víg kedélyéből
 61 XIV |            az – szólt közbe a leány.~Boltay mester elhallgatott. Nem
 62 XIV |        boldogtalan lesz ő is, én is.~Boltay felsóhajtott, s kis idő
 63 XIV |             gyámjait, s térdre omolt Boltay előtt, fejét annak durva
 64 XIV |            jő neki többé véletlenül.~Boltay végigsimítá izzadó homlokát
 65 XIV |          róla, atyám! – vágott közbe Boltay nyakába borulva a lyánka. –
 66 XIV |         királynői termetén. Utoljára Boltay mester maga is kacagott,
 67 XIV |              jó öreg ölébe.~– Lássa, Boltay papa, az elébb önnek mondám,
 68 XIV |             mutatja be kérő gyanánt.~Boltay mester kacagott, hogy a
 69 XIV |               hogy azt nem próbálta.~Boltay mester magánkívül volt örömében.
 70 XIV |             álmot mindenki szeméről.~Boltay mester olyan hosszú beszédeket
 71 XIV |           Mit mondanának jó rokonai, Boltay, Teréz? Ha megvetve a derék,
 72 XV  |              XV. A vadász a veremben~Boltay és Teréz egy szóval sem
 73 XV  |              magát.~Egy napon, midőn Boltay mester éppen otthon volt
 74 XV  |       öltözött asszonyszemély, kiben Boltay mester alig bírt valami
 75 XV  |              azután iparkodott, hogy Boltay mester szóhoz ne juthasson,
 76 XV  |          asszonyság, s odaveté magát Boltay úr lábaihoz, elébb a kezeit,
 77 XV  |         tenger mennyiségű könnyeket. Boltay, ki nem volt szokva ilyen
 78 XV  | mindenekfelett becsületes, nagylelkű Boltay úr, engedje, hogy lábai
 79 XV  |             leginkább meg kell tudni Boltay úrnak, hogy milyen szerencsétlen
 80 XV  |              anya vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga sem képzelheti
 81 XV  |              így állnának az ég felé Boltay úr hajai. Végtére tegnap
 82 XV  |            vittek a sírba, a Dunába.~Boltay mester fejében a sok mindenféle
 83 XV  |         Nekem nincs több kívánságom.~Boltay mester egészen elérzékenyült
 84 XV  |             fel jámbor nehezteléssel Boltay. – Van énnekem cselédem
 85 XV  |            újólag meg akarta ragadni Boltay csizmáit, de az emberséges
 86 XV  |            távollétet arra használta Boltay mester, hogy elment egy
 87 XV  |           nagy hatású rongyait.~Hogy Boltay mesternek az ilynemű vásárlásoknál
 88 XV  |       hitének kellene lenni, minővel Boltay mester van megáldva. Nem
 89 XV  |          anya!) ravaszul férkőzzék a Boltay család körébe, utolsó leányához,
 90 XV  |              múlva előállt a szekér. Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott
 91 XV  |           került a jó asszonyságnak.~Boltay mester azonban nem ült mellé,
 92 XV  |            azonban sem a kocsis, sem Boltay mester egyáltaljában meg
 93 XV  |             őt felemelni. – Végre is Boltay mester szedte fel a földről,
 94 XV  |         onnan. – Szerencsétlenségére Boltay mester házában minden szoba
 95 XV  |            volt, mint egy granárium.~Boltay mester odakinn, falusi házában
 96 XV  |       Mayerné benne emberére talált; Boltay mester csak arra kért engedelmet,
 97 XV  |              a felvett szöveget, ami Boltay mestert csendes szemlélődéseiben
 98 XV  |           megvehetné; minek örül ez?~Boltay mesterhez érve, annak meg
 99 XV  |              őt bele; kénytelen volt Boltay mester figyelmeztetni rá,
100 XV  |              lenni, és viszont, hogy Boltay mesternek ugyanazok eszébe
101 XV  |              sajátságos okai vannak.~Boltay megígérte, s csak a főúr
102 XV  |              ellehetsz, amíg az öreg Boltay él; bár az isten éltesse
103 XV  |              hogy mi lesz belőle, ha Boltay meghal. Addig, míg Boltay
104 XV  |            Boltay meghal. Addig, míg Boltay él, tán kárba vész drága
105 XV  |              kicsinyt fáradjon érte.~Boltay mester sohasem szokott ezzel
106 XV  |       egyedül maradtak a kávézásnál. Boltay nem talált rá okot, hogy
107 XV  |         hamarább hervadnak.~– Csitt, Boltay jön!…~Az öregúr belépett,
108 XV  |           menni.~– Szívesen – felelt Boltay –, hová parancsolja?~– Haza
109 XV  |            tudtára, ez a vastag fejű Boltay egy betűt sem gyaníthat
110 XV  |             leány, arany eszű leány!~Boltay egy percre kiszólt a kocsisához,
111 XV  |           Fanny.~Erre ismét belépett Boltay.~– Egy percig várjon még,
112 XV  |           laine vagy poil de chèvre…~Boltay megijedt az idegen szavaktól.~–
113 XV  |       legelső boltnál ismét leszállt Boltay; tűzkövet vagy mit árultak
114 XV  |     Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay mester vett számára. Ah,
115 XV  |            őket ott vigadni.~Ezalatt Boltay uram is szépen hazaballagott.
116 XV  |           Kezet csókoltak egymásnak… Boltay mester nem értett semmit.~
117 XV  |       Jánosnak. Ki megy érte? Elmegy Boltay mester maga. Az ő lábai
118 XV  |             perc alatt útban vannak. Boltay, Teréz a hintóban ülnek
119 XV  |         alatt megjárják az utat, ami Boltay mester csendes hajtásával
120 XV  |          derült, mint a feslő rózsa.~Boltay mester egyre pödrötte a
121 XV  |              érzelemmel szorítja meg Boltay kezét, azután Terézét, most
122 XV  |       hetivásáros kocsin érkezett ki Boltay falusi lakába valami cselédféle
123 XV  |         ugyanazon öltözetben, melyet Boltay mester vett neki; az úton
124 XV  |              is érkezék szerencsésen Boltay mezei lakába; a mennyei
125 XVII|            gondolhatott volna!~– No, Boltay mester – monda a nábob,
126 XVII|             majd egyszer a télen, jó Boltay – folytatá Kárpáthy. – Ha