Part
1 I | szolgáját, szörnyűképpen hozzá nem illő készséggel kérdezé:~–
2 I | Jancsi úrral? Megyek be hozzá, és megmondom neki, hogy
3 I | feltekintve, amint meglátta a hozzá nem hasonlótlanul öltözött
4 II | ismer, kik verseket írtak hozzá, és hátukon hordozák.~Mindez
5 II | szabott tilalmait. Óh, én hozzá vagyok szokva az aszkétai
6 IV | hihetetlen volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~– A nemes lord
7 IV | száz kérdés intéztetett hozzá.~– Uraim, hagyjatok egy
8 V | Isten neki, hát hívasson hozzá orvost, ő úgysem gyógyítja
9 V | igazgató minden órában izenget hozzá, végre fenyegetölőzik, hogy
10 V | jutottunk!…~Jozefine lehajolt hozzá, és megcsókolá homlokát.~–
11 VII | derekán viselt övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja
12 VII | sóhajtást meghallhassa, melyek hozzá intéztetnek.~Két év alatt
13 VII | szabadítani.~– Hiszen csak hozzá lehetne férni azon udvarhoz,
14 VII | beszélnek róla? Oly közel állt hozzá, kezét szorítá kezében,
15 VII | csak egy szót is szólni hozzá, csak annyit kérdeni: „Hogy
16 VII | Chataquéla suttogva szólt hozzá, ahogy szokás álomképekhez
17 VII | belépni.~Még az a bosszúság hozzá, hogy ezzel össze sem lehetett
18 VIII | tudja!~– No, Márton – szól hozzá a bíró –, megint itt van
19 VIII | Márton, mert majd nagyon hozzá találsz szokni ehhez az
20 VIII | szilárdul ül a lovon, mintha hozzá volna nőve.~Mellette kétfelől
21 VIII | komájához, úgy például eljött hozzá márciusban, s körülbelül
22 VIII | értené, hogy mit beszélnek hozzá, kapált lábaival, s fejét
23 VIII | sem ért még csak közel is hozzá, maga Márton több ölnyi
24 VIII | lovasok közül oda kezdettek hozzá seregleni, kiket boszontott
25 VIII | megállj te, Miska. Mit szólnál hozzá, ha én téged még nagyobb
26 VIII | érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~– El
27 VIII | amint ellenfele közel jutott hozzá, hirtelen karjai alá ugrott,
28 IX | fölkeltek, hogy odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem.
29 IX | székére hajolva beszéltek hozzá.~– Én nem hiszem, míg nem
30 IX | csak kulcsot kell találni hozzá.~– Ott még zártörőkkel sem
31 IX | principálisom cirkulárékkal küzd hozzá. Azért nézett ide bizonyosan,
32 X | rábírta, hogy elmenjenek hozzá kezét csókolni, mely eléggé
33 X | kéményen.~Mayerné asszonynak hozzá kellett magát szoktatni
34 X | teszik.~– No, vezessetek el hozzá délután! – monda Mayer úr
35 X | bűnbánó képpel lépett oda hozzá, mintha ő vétett volna ellene;
36 X | földesúr saját kezűleg írta hozzá, mély fájdalmát fejezve
37 X | együgyűség kellett volna hozzá, hogy ki ne találja, miszerint
38 X | ereje volna is, nincsen esze hozzá.~Mayer úr olyan jó ember
39 X | ha szépasszonyok jöttek hozzá ítéletére kecseik által
40 X | hogy bizonyára nem mentek hozzá másodszor informálni.~Amint
41 X | Amint Bordácsi meglátta a hozzá belépő Mayer urat, levevé
42 X | Törökországban, majd Angliában láttak hozzá hasonló embert.~ ~
43 XI | De Teréz szülői nem adták hozzá a leányt – pedig az is szerette
44 XI | virágokból kötött bokrétát külde hozzá, amibe egy szerelmi levél
45 XI | kevés költség kívántatik hozzá. Ez utóbbit szívesen előlegezem
46 XII | hogy távollétében minden hozzá érkező levelet elolvashassak,
47 XII | oly lelkesüléssel szólt hozzá, mint aki száz év haladó
48 XIII | megrohanta volna.~Egy napon, akik hozzá látogatni mentek, értesíték
49 XIII | egy-egy olyan bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram,
50 XIII | üveghutát is, s készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt egyebet
51 XIII | elcsapom. De hol juthat hozzá, mikor az egész uradalomban
52 XIII | alig volt hihető, hogy ő a hozzá küldött levelet ez ideig
53 XIII | is törődjék vele; elég az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~–
54 XIII | elő is hordtunk már minden hozzá való fegyvert és öltözetet,
55 XIII | történetét, Gyárfás most készíti hozzá a verset, a kántus prézes
56 XIII | ivadéka látná, mit mondana hozzá? Nem! Egyszer látta már
57 XIII | Egyszer látta már nagybátyját hozzá illetlen mulatság közepett,
58 XIII | elég legyen, ~Ápetitussa is hozzá elég legyen,~Sohse költsön
59 XIII | tanulni, s ki-ki told, fold hozzá, amit illendőnek talál.~– „
60 XIII | névnapi ajándékba, mondott is hozzá valami beszédet, de abból
61 XIII | csupán Kiss Miskának van hozzá bejárása. Azonban aligha
62 XIV | s nagyon erős szív kell hozzá, hogy az édesre valaki azt
63 XIV | Hozzámegyek, hű leszek hozzá holtomig, de boldogtalan
64 XIV | hangon mondá:~– Úgy ne menj hozzá.~A két öreg szemeiben önkénytelen
65 XIV | visszaküldjem.~– Adjak kosarat hozzá? – kérdé a dévaj lyánka.~–
66 XIV | örvények fölé hág, hogy hozzá közelebb legyen.~Legalább
67 XIV | Legalább közel lehetne hozzá!~Milyen boldogok azon nagyvilági
68 XIV | Miért nem juthat ő ily közel hozzá soha?~Soha?~Egy különös
69 XV | volt gyári házában, berohan hozzá egy szennyesen, csaknem
70 XV | ne ismerné. El fogom önt hozzá vinni, mert falura küldtem,
71 XV | tündér szépségű leány kész hozzá nőül menni, valóban szerelmessé
72 XV | szigorúan tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan. A leány
73 XV | jólesett arra gondolni, hogy hozzá közel egy éber lélek pihen,
74 XV | anyja lélekkísértőül jött hozzá.~– Fázol, te Fáni?~– Nem
75 XV | s az az ember hűségesebb hozzá, mint sok férj a feleségéhez,
76 XV | feleségét. Ha Rézi megy hozzá, ott van ni, ő lett volna
77 XV | A leány szelíden simult hozzá, minden prűd, ízetlen vonakodás
78 XV | Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy gyertyatartót
79 XV | Mr Griffard? (Mit szól hozzá?)~– C’est bien fatal!~–
80 XVII | ismét kezdenek odakapni hozzá, s van kilátás, hogy bizalmukkal
81 XVII | hogy századok kellenek hozzá, míg valaki bennünket utolérhet
82 XVIII | férj, másik saját híre. Hozzá egy lépéssel közelebb van
83 XVIII | de kinél? Egy szív sincs hozzá közel, mely őt megértené.
84 XVIII | mindenkinek bizalma támadjon hozzá. Fanny nem várta, hogy Varga
85 XVIII | küldött iratot, elmondva hozzá János úr izenetét, s azután
86 XVIII | gyanúsítani fogják, akárki szóland hozzá, bárminő édes nyelven, a
87 XVIII | törülgesse.~Fanny közelebb voná hozzá székét, s a névjegyzéket
88 XVIII | látta, hogy valami módon hozzá kell fogni feladatához,
89 XVIII | nyájassággal fordult ismét hozzá.~– Édes barátom. Tekintsen
90 XVIII | hogy valamit ne beszéljen hozzá, s ha beszél, akkor szokott
91 XVIII | gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót,
92 XVIII | tenni, de nem juthatott hozzá barátnéja vidám arca miatt;
93 XVIII | hintóba, melyet valamennyi hozzá közel levő kéz iparkodott
94 XIX | nevezni.)~Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz.~Legelőbb
95 XIX | pedig minden hónapban van hozzá szerencsém. De egyet mégis
96 XIX | támogassa fel, hanem tarts hozzá közel valami üveget, akár
97 XIX | S még az a kín járul hozzá, hogy minden csinos arcú
98 XX | gyöngédebb kezekkel nyúljon hozzá. Tehát ő írja azt! Pestről
99 XX | édes hangon tudott beszélni hozzá. Hiszen álmodni mindent
100 XXI | fogaival, egyszerre túlnan csap hozzá, mint a villám, s azon pillanatban
101 XXII | nemes szívű barátnét, ki hozzá jobb, kedvesebb volt, mint
102 XXII | tele szeretettel járult hozzá, ki legelső nyújtá neki
103 XXII | lábujjhegyen besompolyodott hozzá, odalépett ágyához, fejét
104 XXIV | gyűlésteremből szörnyen integet fel hozzá, kézzel és fejjel, s minden
105 XXIV | feltekinteni. Rudolf félig hozzá hajolva nyújtá neki kezét.~
106 XXIV | köszöntve, s bizalmasan lépett hozzá közelebb.~Fanny hirtelen
107 XXIV | még az a bosszúsága volt hozzá, hogy álmában mindig Kárpáthynéval
108 XXV | neje jól mulat. Nem kell hozzá nagy bűvészet, hogy az élvezetsóvár
109 XXV | cukros mandulával; odamentek hozzá, s tenyeréből evék az édes
110 XXV | hölgy, valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse azt.~Egy
111 XXV | nélkül. Nyájasnak lenni hozzá, mert az illem, a kötelesség
112 XXV | ifjú nyájasan üdvözölve lép hozzá, s valami általános tárgyon
113 XXV | játszani kezdjen. Odasimult hozzá, és karját karjába ölté;
114 XXV | Rudolf érzékenyen szólt hozzá, megfogta szép kezét gyöngéden.~–
115 XXVI | Többen azok közül, kik hozzá közel álltak, tréfásan kezdtek
116 XXVII | hangzani!~Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt, s odatették
117 XXVII | kezéből!~Dél felé ismét kijött hozzá az orvos, s kérte őt, hogy
118 XXVII | indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert
119 XXVIII| csak közel sem lehettem hozzá. El kellett jönnöm, hogy
120 XXIX | kívül semmi se tétessék hozzá. Kívánom, hogy úgy maradjon,
121 XXXI | anyjának, s fecsegve tett hozzá százféle kérdést, mik közül
122 XXXI | parkban sétál, sietett le hozzá.~– Jó estét, jó estét, kedves
123 XXXI | mozdulása is úgy hasonlít hozzá – s azzal ölibe kapta a
|