bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

 501 IV    |                   a színház üres volt, s az igazgatók dühösködtek a
 502 IV    |                harapná meg a kutyát, nem az őt; tehát azon ajánlatot
 503 IV    |            szerepét Catalaninak adni, ez az első. Megígérte.~A fiatal
 504 IV    |               Abellinót.~– A másik pedig az, hogy „Zelmira” adatása
 505 IV    |                 még azon órában odaizent az igazgatóhoz, hogy őt bocsássa
 506 IV    |                 együtt utazzanak? Enfin, az igazgató kötelezve volt,
 507 IV    |                van betanulva, s így csak az ő eltávozta után fog színre
 508 IV    |               után fog színre kerülni, s az a színe lesz a dolognak,
 509 IV    |              homlokára, mintha mondaná: „Az én fejem!”~– Annál jobb,
 510 IV    |             Leleményesen van kidolgozva, az arrangement tökéletes. Ugyanazon
 511 IV    |                 tovább. A feltétel ezért az volt, hogy a kutyaszezonnak
 512 IV    |                vágtattam Pelerinhez, kié az a művészkutya. Kihívattam
 513 IV    |            kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?” A pimasz elébb gorombául
 514 IV    |                 tudom megadni kutyájának az árát? Mit kér ön érte? –
 515 IV    |                 árát? Mit kér ön érte? – Az ember azt felelé, hogy nem
 516 IV    |                nevezi ő pénznek! Itt van az ötvenezer frankod! – kiálték,
 517 IV    |                  ugyan jó vásárt csinált az úr!” A gazember valami vándorszínház-igazgatónak
 518 IV    |                 agyonlőve – s azzal vége az ebszezonnak.~A csodálkozás
 519 IV    |                  A csodálkozás megnémítá az ajkakat, csak egy önkénytelen
 520 IV    |                  sietve gondoskodni kell az előkészületekről, a szerepeket
 521 IV    |        magasztaló verseket. Iván siessen az ékszerárushoz, s válassza
 522 IV    |                 költség, azt én fedezem.~Az ifjú óriások közt nagy mozgalom
 523 IV    |       Parancsoljanak velem is! – ismétlé az a fiatal gentleman, aki
 524 IV    |                  a fiatal gentleman, aki az atyját excellenciás úrnak
 525 IV    |                  felkeresni és idehívni.~Az ifjú ember egy darabig gondolkozott,
 526 IV    |              Hogy négy év előtt idejött, az egekig emeltük, dicsőítettük,
 527 IV    |               ahová felemeltünk!~– Hátha az asszony férje fel talál
 528 IV    |             frakkomat, és itt hagyjam? – Az elsőbbi megtörténvén, a
 529 IV    |                 Nemsokára visszaérkezett az alispáni és bárónői mésallianceból
 530 IV    |                 tekintélyű férfiú, kitől az írók és művészek sorsa függ.~
 531 IV    |                  és művészek sorsa függ.~Az első cikk iránt, a taps,
 532 IV    |        versszórás dolgában hamar megvolt az alku. A másik kissé nehezebben
 533 IV    |          könnyedén hozzáfogni nem lehet, az ember hamar alkalmat nyújt
 534 IV    |                 elhatározott fütty, mert az unalom és hidegség sokkal
 535 IV    |          megköttetett és ratifikáltatott az egyezség a holnaputáni napra,
 536 IV    |                 a lépcsők végén mondá:~– Az meglehet.~*~Most lássuk,
 537 IV    |               erős mozgalomra adott okot az óriások világában, s kinek
 538 IV    |             érdekességét növeli előttünk az, hogy magyar születésű hölgy,
 539 V     |             beszélek; a költők hazudnak, az élet mond igazat.~Azon művésznő,
 540 V     |             szülői nem szeretik egymást, az rútnak születik, s aki nem
 541 V     |                 aki nem szereti szülőit, az rútnak nő fel, mert a szerelem
 542 V     |                atyjához, hogy Jozefine-t az udvari énekesszínházhoz
 543 V     |                   Azonban kiütött a harc az orosz és francia császár
 544 V     |                  érte a tilalom súlya, ő az orosz udvari operánál volt
 545 V     |                 tekintendi mindenki, aki az operaénekesek ragyogó pályáját
 546 V     |                  énekesnőt szerződtették az olasz operatársasághoz,
 547 V     |             midőn Griseldában fellépett, az elébbi primadonna, signora
 548 V     |                tetőpontját. Ritka művész az, ki Olaszhonba viszi másutt
 549 V     |           borbély”-a került a színpadra; az első előadáson kipisszegték,
 550 V     |               hasonló szerepeket játszva az életben, mint a színpadon,
 551 V     |            szeret – lassankint elfogynak az imádók, később a tisztelők
 552 V     |                érdeme van fölötte: egyik az, hogy új, másik az, hogy
 553 V     |                 egyik az, hogy új, másik az, hogy a közönség kegyét
 554 V     |                játéksorozatból.~Már csak az is nem eléggé bosszantó-e,
 555 V     |                 óta keringett a városban az a botrányos hír, hogy Mainvielle-né
 556 V     |                  s ez sérti a madame-ot.~Az igazgatót minden oldalról
 557 V     |              lépteti fel Mainvielle-nét? Az igazgató minden órában izenget
 558 V     |                  is oly halavány, miként az. Hosszú éjszakákon át ott
 559 V     |           ajkainak sóhajtását, számlálta az órák perceit, nehogy a gyógyszer
 560 V     |              feledve volt a színvilág és az egy napig élő dicsőség!~
 561 V     |               Mainvielle betegsége éppen az éjszakán fordult meg, s
 562 V     |               álom fogta le szempilláit, az orvosok biztatása szerint
 563 V     |                 Csak egy gondolatja van, az, hogy férje meggyógyuland.~
 564 V     |               Hasztalan. Hálátlan szerep az, egyike azoknak, mikben
 565 V     |                  árnyék, de egy tekintet az alvó férj arcára, s szemei
 566 V     |                mosolyogni kezdenek, hisz az mind csak komédia! A boldogság
 567 V     |                   Lám, amiért imádkozott az éghez: férje meggyógyul;
 568 V     |            vissza.~Egyszer halkan nyílik az ajtó, s a puha szőnyegeken
 569 V     |              Tudja, Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott lenni,
 570 V     |              felfedezni, végre mégiscsak az igazit mondá meg:~– Hogy
 571 V     |                Mainvielle. – A színésznő az egész világé, s aki azt
 572 V     |            világé, s aki azt lefoglalja, az tolvaj, és azt megbüntetik.~–
 573 V     |                  Én, aki tudom, mit tesz az, egyetlen szisszenést hallani
 574 V     |              ugye, midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az én oltárképem,
 575 V     |                hogy te, az én bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon
 576 V     |                 pírját.~– S én addig itt az ágyban fekve fetrengek?
 577 V     |   keresztülgázolni? Én! Én magam kihívom az egész világot!~– Feküdj
 578 V     |                  nevetséges szerep volna az: egy színésznő férje, aki
 579 V     |               eltakarta arcát.~E percben az előszoba ajtaján csengettek.
 580 V     |                 művészet. Ha újra kezdem az életet, lovardát kormányzok,
 581 V     |              irat, valami paszkvill; óh, az emberek mindenre képesek.~–
 582 V     |             mindenre képesek.~– Tehát mi az?~– Egészen ellenkezője annak,
 583 V     |                ami önhöz szólni késztet, az, hogy én is Magyarországban
 584 V     |           leányára, büszke vagyok. N. N.~Az egyszerű, cifrázatlan szavak
 585 V     |          cifrázatlan szavak oly jólestek az üldözött művésznőnek. Tehát
 586 V     |             énnekem, mint egész halmazai az illatos leveleknek, miknek
 587 V     |       kétségeskedő arccal jött vissza.~– Az igazgató kihordója van itt
 588 V     |               kedélyizgatottságba hozza.~Az igazgató egész tisztelettel
 589 V     |              családi bajok tartóztatnák, az igazgató kegyeskedik elengedni
 590 V     |              milyen keresztvonás volt ez az ifjú óriások számításain!
 591 V     |                 A kihordó sietett vissza az izenettel, mely tökéletes
 592 V     |               mely tökéletes dühbe hozta az ifjú óriások seregét. Ez
 593 V     |               velök; a kihordó jól hallá az ajtón keresztül, mint parancsolá
 594 VI    |           rettegett óra, a népség tódult az operaszínház felé. A fiatal
 595 VI    |            monsieur Kárpáthyt? Nem látta az én barátomat, Iván herceget?
 596 VI    |                helyen tudakozódni, lévén az embereknek bizonyos osztálya,
 597 VI    |          földszinten és karzatokon; most az előőrsöket vizsgálni jár,
 598 VI    |                  adja a hitelt; minthogy az opera először adatik, az
 599 VI    |                 az opera először adatik, az emberek nem tudhatják, mikor
 600 VI    |            harmadik karzaton ott van már az az ember, akinek a kalapját
 601 VI    |                  karzaton ott van már az az ember, akinek a kalapját
 602 VI    |              nagyon jól tudva van előtte az ifjú gentlemanek ez esti
 603 VI    |                biztosítják számára, mely az örök fiatalságé. Emellett
 604 VI    |                közé mosolyogva, s meghal az alvilági páholy felé vetve
 605 VI    |              rendkívülisége által, midőn az opera igazgatónéja volt,
 606 VI    |              fölé. E kitüntetést növelte az is, hogy a pompás gyémántokkal
 607 VI    |         szépségflastromot és zsebórákat, az nem idetartozó kérdés.~Végre
 608 VI    |                elfelejteni, miszerint ők az okai, hogy ma Mainvielle-né
 609 VI    |                idáig tartóztatták, midőn az éppen azt szerette volna,
 610 VI    |               Oignon, a taps karmestere, az első karzaton emelkedék
 611 VI    |              észrevevé, hogy a vihar nem az ő kedvéért támadt, s sietett
 612 VI    |             együtt, ki prológokat készít az operák elé, s másnak szóratja
 613 VI    |  keresztülgondolt összhangot adni, hanem az egy változatos láncolata
 614 VI    |          varázsló, bűvölő, csábító; maga az ének is messze esett attól,
 615 VI    |              teleszórta csillagokkal úgy az egész darabot, hogy maga
 616 VI    |               Micsoda ügyetlen bolond ez az Oignon! Ilyenkor tapsoltat,
 617 VI    |             piano van.”~Catalani megállt az ének közepén, s látható
 618 VI    |             bravókiáltást.~– Megőrült ez az Oignon? – kiálta Kárpáthy
 619 VI    |         páholyából. – Csitt! Csendesség!~Az egész loge infernale felállt,
 620 VI    |                 kezek működnek, ezek nem az én tapsaim, ez ármány, amely
 621 VI    |                  ez ármány, amely túljár az eszemen. Én e tapsolók közül
 622 VI    |               akik hamar megmarkolásszák az embert.~Abellino kétségbeesve
 623 VI    |                szabad, minden jól illik.~Az ifjú óriások magukon kívül
 624 VI    |                  a színpadon hallatszott az ügyelő csengetése –, egy
 625 VI    |         páholyban nagy zajjal csapták be az ajtót, s elkezdtek fennhangon
 626 VI    |            fennhangon beszélni, nevetni; az Catalani páholya volt, ki
 627 VI    |                hallhatóbb volt, minthogy az egész közönség az utolsó
 628 VI    |               minthogy az egész közönség az utolsó dobütés elhangoztával
 629 VI    |                 szokás megkezdeni, midőn az illető a lámpák elé lépett.~
 630 VI    |         pillanatban egy férfihang kiálta az első karzatról:~– Au nom
 631 VI    |                 s amilyen könnyen hajlik az elsőre, éppoly kitörő a
 632 VI    |          énekelni! Hangja csengett, mint az üvegharmonika zenéje, versenyt
 633 VI    |              lehetett megismerni, melyik az ének, melyik a zene hangja,
 634 VI    |             szíveken keresztül. Nem volt az mesterséges, de művészi;
 635 VI    |        mesterséges, de művészi; nem volt az csáb, nem varázslat; de
 636 VI    |                   valami névtelen hangja az elragadtatásnak, mely olyan ,
 637 VI    |       elragadtatásnak, mely olyan , mint az arany: nem lehet mondva
 638 VI    |                  mely által meglepetett, az valamennyire megközelítené
 639 VI    |               valamennyire megközelítené az ifjú merveilleux-k belső
 640 VI    |            fizetett dolog. Bizonyosan ez az újonnan érkezett két magyar
 641 VI    |               két magyar mágnás rendezte az egészet. Nem, nem, azok
 642 VI    |            hasonló aposztrófok tölték be az alvilági páholyt, míg Abellino
 643 VI    |         botránynak valami összeköttetése az ő szeparatizmusokkal.~–
 644 VI    |                 tehát ismeritek, hogy ki az. Csak nekem mondjátok meg,
 645 VI    |               meg ne tudják.~– Amott áll az első galéria közepén, jól
 646 VI    |                látcsövét.~– Bon Dieu! Ki az ördög az?~Rudolf hidegvérrel
 647 VI    |                    Bon Dieu! Ki az ördög az?~Rudolf hidegvérrel felelt:~–
 648 VI    |                 szólt Rudolf, szemüvegét az arszlánpáholy felé fordítva,
 649 VI    |              lépcsőkön találkozott vele. Az ember úgy nézett ki, mint
 650 VI    |               úgy nézett ki, mint akinek az orra vére foly.~A dandy
 651 VI    |                 ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló tapsot? Én
 652 VI    |               oda.~– Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen, ha csak egyet
 653 VI    |                    Fripon! Lesz nekem.~– Az istenért, azt ne cselekedje
 654 VI    |                Abellino ezzel visszatért az oroszlánbarlangba, elmondva
 655 VI    |         ellenében, mely hősi magaviselet az egész klub helybenhagyásával
 656 VI    |         ellenében határozottan föllépni.~Az első felvonás ezalatt dicsőségesen
 657 VI    |                  páholyt.~Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak. Sokan Oignon
 658 VI    |                  Egy művész pályáján még az idegen emberek szerencsétlensége
 659 VI    |                 ábránd, melynek dallamát az ember, úgy tetszik, mintha
 660 VI    |              cifrát ásítani, végignyúlva az ábécé valamennyi magánhangzóin.~
 661 VI    |            semmiféle ábécében, nem lévén az egyéb, mint egy goromba
 662 VI    |                 tenyérnek a hangja, mely az ásítás közepén valakinek
 663 VI    |                 ütődik.~A közönség hallá az ásítást és a csattanást,
 664 VI    |               zavartan folytatá áriáját.~Az első jeladás megtörténvén
 665 VI    |                 a színpadra szól-e, vagy az ásítóknak, vagy a nevetőknek.~
 666 VI    |                Több nem hallatszott.~Már az áriának is vége volt, pisszegés
 667 VI    |              hanem a közönség tapsolt, s az eltávozott művésznőt nyílt
 668 VI    |             jelenetben kihívá.~Már ekkor az ellenfél dühe nem fékezheté
 669 VI    |                  Ha kell botrány, legyen az csattanós! Miért nem hozattam
 670 VI    |                  előre hagymakoszorúkat!~Az ember mond sokszor nagyot,
 671 VI    |    elhatározottan.~Annyi esze volt, hogy az excellens ifjút küldötte
 672 VI    |                  ifjút küldötte előre.~S az ifjú titánok rohantak fel
 673 VI    |          megjelenésök.~Jaj, de már akkor az egész szövetséges sereg
 674 VI    |     nyilatkozatait idejekorán elfojtsák.~Az első darab alatt igen együgyű
 675 VI    |              ezek fognak majd sziszegni. Az entr’acte alatt tehát, midőn
 676 VI    |               abban a pillanatban, amint az első pisszenés megtörtént,
 677 VI    |              könyök vagy egy izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant többet.
 678 VI    |          füttyért”. S ez untig elég volt az ellenfél elnémítására. Hasonló
 679 VI    |         elnémítására. Hasonló fátum érte az ásítót is, ki hihetőleg
 680 VI    |             otthon fogja magát kialudni. Az egész claque le volt fegyverezve;
 681 VI    |                  triáriusok. Elöl rohant az excellens ifjú vállán a
 682 VI    |                    Itt vagyunk! – kiálta az első diadallal, a legfelső
 683 VI    |                  a Bolivar-kalapot, hogy az széles karimájával a vállait
 684 VI    |                  kesztyűk) nem állták ki az ostromot, ki kalap, ki frakkszárny
 685 VI    |               jutott vissza a lépcsőkre, az egész fellázadt óriássereg
 686 VI    |                odakinn harcoltak ezalatt az ismeretlen canaille-jal,
 687 VII   |                   s aki ma bálvány volt, az holnap áldozat lesz egy
 688 VII   |               établírozott, páholyt vett az opéra comique-ban, és balett-táncosnőknek
 689 VII   |       balett-táncosnőknek udvarolt. Ezen az úton nagyon könnyű volt
 690 VII   |                 a címert, s azok helyett az ő saját palotájára tetetett
 691 VII   |             hírhedett művésznő egyenesen az ő palotájába hajtatott be,
 692 VII   |                 rat (patkány; így hívják az operáknál a némaszemélyzetet)
 693 VII   |               Mert ez is elég arra, hogy az ember divatba jöjjön.~A
 694 VII   |                kutyája, mely lázba hozta az egész közönséget. A kutyát
 695 VII   |              felőle regélni, lett legyen az való, avagy sem.~Így, a
 696 VII   |               leánya volt, s mint olyan, az angolokkali harc alatt jutott
 697 VII   |                 azután uralkodásra, mert az Európába átültetett meleg
 698 VII   |                   Arc- és testbőre, mint az ezüsttel vegyített arany,
 699 VII   |                aranyon keresztülviláglik az arc hajnalodó színe, melyet
 700 VII   |             szemek? Mit ér a holt leírás az élőnek egy tekintete mellett?
 701 VII   |            fogalmak szerint.~Csupán csak az afgán fogalmakat kell tehát
 702 VII   |         fogalmakat kell tehát ismernünk.~Az afgánok házassági kódexeiben
 703 VII   |                 összeköttetésekre nézve. Az egész mindössze abból áll,
 704 VII   |                 aki őket ezért megáldja.~Az elválás hasonló egyszerű
 705 VII   |               Amelyik félnek nem tetszik az összeköttetés többé, leoldja
 706 VII   |                 többé, leoldja derekáról az övet, s visszaküldi annak,
 707 VII   |                 engedné kezeit érinteni; az afgán erkölcs szigorú! Azon
 708 VII   |                 nő házasságtörő volna, s az még csak istenes dolog,
 709 VII   |         kedvezésében részesült Siovának, az afgánok szerelem-istenasszonyának,
 710 VII   |          látottat, sajátságai elragadók.~Az ember tudja, milyen végtelen
 711 VII   |       végződhetik házasságon, s emellett az a tréfa is van benne, hogy
 712 VII   |                 tréfa is van benne, hogy az ember magának örömet, másnak
 713 VII   |               igen nagy baj, mert hiszen az ember tehát nőül venné,
 714 VII   |                tőle; de nem olyan könnyű az afgán hölgyet meghódítani.
 715 VII   |               afgán hölgyet meghódítani. Az európai courtoisie szegény
 716 VII   |               európai courtoisie szegény az ő szeszélyeinek megfelelni.
 717 VII   |               indulatokat szenvelgeni, ő az embert kényelmetlen próbákra
 718 VII   |                pedig mily könnyű és édes az ő bírhatása!~Ez ád legnagyobb
 719 VII   |                virágok, mikről azt hiszi az ember, hogy kezével elérheti,
 720 VII   |             mélyen vannak.~Ez lázítá fel az egész elegáns fiatalságot,
 721 VII   |          fiatalságot, mindenki törekszik az új férj helyét elfoglalhatni,
 722 VII   |            kétségbe kell esni, miszerint az ő emlékét valaki egy szerető
 723 VII   |                szívéből kitörölhesse.~És az ifjú óriások azért nem szűntek
 724 VII   |                  szelídített állataival; az ifjak mindennap elmondják
 725 VII   |                 hogy a benne támadt égés az egész környékre nézve veszélyessé
 726 VII   |        veszélyessé váljék. Egy tömkelege az a legcsodálatosabb alakú
 727 VII   |              falakkal, szúette kapukkal; az utcán keresztül a házak
 728 VII   |               úgysem robognak keresztül, az utca néhol oly keskeny,
 729 VII   |                Gobelin szőnyeggyár, mely az egész utca népességének
 730 VII   |                  mennek rongyot keresni.~Az utca egyik végén áll a La
 731 VII   |               fekete füstoszlopot látott az égre gomolygani, melyet
 732 VII   |         épülethalmaz között; ide sietett az elegáns világ a nagyszerű
 733 VII   |         előfogatain, lovon, cabriolet-n; az asszonyságok készen tartott
 734 VII   |             látjuk Abellinót, Fennimort, az alispánfit s más honi ismerősöket,
 735 VII   |               hosszú látcsővel vizsgálva az égés terjedését; a többi
 736 VII   |            lelövöldözni a fákról; persze az égő ház ablakáig sem bírtak
 737 VII   |           lovakat?~– Hát mit tegyek? Itt az előfogattalan kocsiban csak
 738 VII   |             ülhetek.~Azzal közibe vágott az ostorral lovainak, a nehéz
 739 VII   |                  a Mouffetard utca felé. Az elegáns világ megbotránkozva
 740 VII   |            lassankint elmaradozott tőle, az élére vert néptömeg rögtön
 741 VII   |  hurrá-kiáltással sietett utat csinálni, az utána jövő lovasokat szitkozódva
 742 VII   |                  érve, egyedül van jelen az elegánt világból.~– Ide,
 743 VII   |                 öltözetű ifjú törekedett az átelleni házon a tűz terjedését
 744 VII   |               tett szolgálatot, s miután az új fecskendőt a szegletre
 745 VII   |                viselt rájuk gondot. Most az a vénasszony valahova bizonyosan
 746 VII   |                ház ég már, hacsak valaki az égő házak tetején keresztül
 747 VII   |                másikat kötélen leereszti az udvarba, s ez ugyanazon
 748 VII   |              arccal a gavallér.~– De hát az a másik, aki onnan leereszkedik
 749 VII   |             magával, hirtelen kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó
 750 VII   |                uraim! Hozzátok a lábtót, az anyák gyermekeikért sírnak,
 751 VII   |                   a lábtót nekitámaszták az égő háznak, a kötelet dereka
 752 VII   |               körül foná a delnő, s inte az ifjúnak, hogy menjen előre.
 753 VII   |    hurrá-kiáltása kíséré a két vakmerőt. Az asszonyok letérdepeltek
 754 VII   |                  asszonyok letérdepeltek az átelleni ház előtt, s imádkozva
 755 VII   |             nélkül haladtak felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért.
 756 VII   |            haladtak felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért. Kezével
 757 VII   |               jól irányzott vízsugár éri az égő gerendát, s a hirtelen
 758 VII   |          hirtelen eloltott részt sikerül az ifjúnak megragadni, s annál
 759 VII   |              fogva a gerendát félrevetni az útból. Azzal kezét nyújtja
 760 VII   |               útból. Azzal kezét nyújtja az utána jövő hölgynek, az
 761 VII   |                  az utána jövő hölgynek, az bátran szökik fel a zsarátnakos
 762 VII   |        szövetségben!~Ugyanazon vízsugár, az alant álló gavallértól irányozva
 763 VII   |           sikerült a tűzfalig eljutniok. Az ifjú helyet keres lábaival,
 764 VII   |               Kezével megnyugtatólag int az alant állóknak, hogy a gyermekek
 765 VII   |              hogy a gyermekek ott vannak az udvarban. Most legombolyítja
 766 VII   |        lassankint lebocsátkozik; a kötél az ifjú kezében van, ki őt
 767 VII   |               csendesen bocsátja alá; ha az ifjú csak egy percre gyáva
 768 VII   |            füstfelleg közepett történik. Az emberek odalenn elcsendesültek,
 769 VII   |                  a várakozás, a bámulat. Az ifjú fél térdre bocsátkozva,
 770 VII   |                hogy felé fog esni, alant az irtózat hangja tör ki, mindjárt
 771 VII   |                mindjárt ott fogja zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé kezét,
 772 VII   |              csendesen, mint hajlik felé az égő szálfa. Többen mentésére
 773 VII   |               ügyesen hajolt előle félre az ifjú, s az lábaihoz esett
 774 VII   |            hajolt előle félre az ifjú, s az lábaihoz esett le, alig
 775 VII   |                  a tetőre. E pillanatban az udvarra szállt le a delnő.
 776 VII   |                 a magasban álló ifjúnak.~Az felvoná a két gyermeket,
 777 VII   |                  megkapták, nézzétek ezt az őrjöngést; mint szorítják
 778 VII   |                sírnak, s földre borulnak az öröm miatt; a többi lihegve
 779 VII   |                  lihegve imádkozik, hogy az isten megsegítse a fáradozókat.~
 780 VII   |                megsegítse a fáradozókat.~Az ifjú újra két gyermeket
 781 VII   |                 ölelheti gyermekeit. Már az utolsó kettő is emberkezek
 782 VII   |                  csecsemője, kinek férje az idén halt meg, s kinek minden
 783 VII   |       kétségbeesésében hajfürteit tépve. Az ifjú már int a tetőn álló
 784 VII   |                mint eddig. Látszik, hogy az nem gyermeki teherrel jön
 785 VII   |            megszakadó szívvel tekint fel az égre, mintha gyermekét keresné
 786 VII   |             Lejutva a földre, Chataquéla az ifjú özvegy keblére tevé
 787 VII   |               nagy robajjal omlott össze az égő ház féloldala. Ha tíz
 788 VII   |              jött vadásza grófnak címezé az ifjat.~Így mégis kell vele
 789 VII   |              vele még egyszer találkozni az életben. Talán semmi egyébért,
 790 VII   |                 fiatal óriások klubjában az a boldogabb, aki szebb élcet
 791 VII   |             benne. Hát éppen nincs abban az emberben hiúság, hogy nem
 792 VII   |                  ha főúr, Chataquélától?~Az ismeretlen azonban nem jött
 793 VII   |            ezúttal Abellino vitte a szót az erkélyteremben, jelen voltak
 794 VII   |       Psychologicus adataim vannak, hogy az ismeretlen szalamander a
 795 VII   |                 körökből való.~– Halljuk az adatokat! – kiáltának többen.~–
 796 VII   |             Tehát, amidőn Chataquéla azt az ajánlatot tevé a nép között,
 797 VII   |            jelent ez?~– Hihihi! – kacaga az alispánfi, kinek igen jó
 798 VII   |                 Magyarországon nem híják az alispánokat excellenciás
 799 VII   |               monda szerint a mi delnőnk az ismeretlen férfinak nagyobb
 800 VII   |                 bajosan tudhatja. – Hisz az indus nők magukat férjeik
 801 VII   |        holttestével együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség.~– Alig
 802 VII   |                 nyomasztó kifejezése ült az életunalomnak, bosszúságnak,
 803 VII   |            gúnyoló vonásaival – másfelől az éles tekintetű, megvető,
 804 VII   |              uram, hogy amit ön mondott, az nem igaz… – szólt Rudolf,
 805 VII   |           Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy különbség, mert
 806 VII   |                különbség, mert fő kérdés az, hogy Chataquéla még akkor
 807 VII   |         végbemehet. Én elveszem nőül ezt az asszonyt; ez az első. Azután
 808 VII   |                 nőül ezt az asszonyt; ez az első. Azután gondom lesz
 809 VII   |            Abellino kacagva, s megragadá az eléje nyújtott kezet.~–
 810 VII   |                eltávozott.~Abellino arca az utóbbi szavaknál mosolygó
 811 VII   |         bámulatos derék dolog volt, csak az az egy volt benne szomorú
 812 VII   |                derék dolog volt, csak az az egy volt benne szomorú a
 813 VII   |                  a hírt megtudhassa maga az érdekelt delnő.~Lesznek
 814 VII   |                magas körökben igen olcsó az élet; egy szó, egy tekintet
 815 VII   |                 embernek lehet aggodalma az élet iránt, de nagyurakhoz
 816 VII   |               istenének; nagyurak között az a hit él, hogy ők nem tartoznak
 817 VII   |               megálljunk! Itt mégis most az egyszer kivétel van. Monseigneur
 818 VII   |              Kárpáthy csakugyan tartozik az életével valakinek: a hitelezőjének.~
 819 VII   |                Abellino –, itt oly távol az életveszély, mint a hold.
 820 VII   |                 is megengedve, hátra van az utolsó lehetetlenség, az,
 821 VII   |                 az utolsó lehetetlenség, az, hogy Chataquéla magát utána
 822 VII   |                Ez igen jó felelet, mikor az ember meg van fogva.~*~Az
 823 VII   |                az ember meg van fogva.~*~Az indu hölgy azalatt a szenvedély
 824 VII   |                 volt, akit keresett. Ah, az kétségbeejtő; ily végtelen
 825 VII   |          nyomtalanul eltűnt. Ki lehetett az? Mi oka van előle rejtőzni?
 826 VII   |                  A vén duenna felállítja az alacsony lábú asztalkára
 827 VII   |          körforgás csodái elülepednek, s az egész tünemény terét eltakarja
 828 VII   |         alakítani. Elmondja asszonyának, az ismeretlen ifjú mostan hol
 829 VII   |                   s csodálatos tünemény! Az egész bűvpalackot egyszerre
 830 VII   |                   Asszonyom, akit vársz, az el fog jönni érted, és azután
 831 VII   |                 meg fog szeretni. – Most az alakok elülnek, a nedv elsápad,
 832 VII   |                érintetlen találta: tehát az álmok másunnan jöttek.~Felöltözteté
 833 VII   |              hindu és európai viseletből az eszményit. Omló fekete haját
 834 VII   |              érckarmantyúk szorítának, s az elöl nyitott volantok látni
 835 VII   |           rikítóan rakva egymás mellé, s az egész mégis oly összhangzó.
 836 VII   |                  rubinkapocs fogja össze az öltönyt, s karcsú, nyúlánk
 837 VII   |              mely egészen más szabást ad az akkori kurta derekú, szerfelett
 838 VII   |                említeni. Egy név, melyet az eddig ismert nyelvek idomai
 839 VII   |                  ahogy sehol sem szokták az előtte ismeretes világban.
 840 VII   |                 Kalácsi). Miért éppen ez az egy ily különc? A cím leghátul
 841 VII   |                tevé ölébe. Hátha éppen ő az, akit vár. A varázspalack
 842 VII   |              tovagördültek a hintók; nem az jött, akit várt.~Már a délután
 843 VII   |              volt. Chataquéla beteg volt az epekedés miatt, nem találta
 844 VII   |                  belépett rajtok.~Ő volt az! Fel sem tekintett a hölgy,
 845 VII   |           álmodta ezt.~Most is úgy volt.~Az ifjú belépett, susogva üdvözlé,
 846 VII   |                 várt, akit szeretett, és az nem volt álom többé, az
 847 VII   |                  az nem volt álom többé, az ifjú meleg lehelete érinté
 848 VII   |                  nő szemei látják benne. Az ily hideg, halavány arc
 849 VII   |                  ily hideg, halavány arc az asszonyok veszedelme. Férfiak
 850 VII   |               ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez.~– Tudja-e ön,
 851 VII   |        kimondhatatlan epedéssel.~– Midőn az utolsó két gyermek megszabadult,
 852 VII   |                 tanácslá, hogy menjen be az égő házba, ha nem maradt-e
 853 VII   |               azt, amit akartam.~– Pedig az nekem gyönyör lett volna.
 854 VII   |             kezét.~– Chataquéla, légy te az én nőm!~A hölgy reszketett,
 855 VII   |                 remegve, lázasan rogyott az ifjú lábaihoz, ki karcsú
 856 VII   |         legmélyebb szeretetére méltó, és az – ha nem egyéb – a haza.~
 857 VII   |               neme azon vágyaknak, miket az ember magára vitatott azáltal,
 858 VII   |               oly mértékben, mint ekkor. Az egész világ rendkívül rútnak
 859 VII   |                kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú óriások sohasem mondtak
 860 VII   |               veszni.~S csakugyan nyílik az ajtó, Rudolf félvállról
 861 VII   |                grófot látja belépni.~Még az a bosszúság hozzá, hogy
 862 VII   |                  becsülésnek viseltetni.~Az ifjú gróf csak amúgy az
 863 VII   |                  Az ifjú gróf csak amúgy az ajtóban állt meg, beszólva
 864 VII   |                megtudták, hogy itt vagy, az öregasszony nagyon szeretne
 865 VII   |                  volt jelen a páholyban: az öreganya, a derék, kedélyes
 866 VII   |                 telet Londonban töltött.~Az éltes asszonyság még mindenben
 867 VII   |             szerény komolyság őriz, hogy az emberek utána ne őrüljenek.
 868 VII   |            vonásai, melyre ha sokáig néz az ember, úgy tetszik, mintha
 869 VII   |                 micsoda megfeledkezés ez az illő kíváncsiságról? Ön
 870 VII   |               kerülne bennünket; de most az egyszer rajtakaptuk, s mi
 871 VII   |                 mert holnap már indulunk az én kedves Magyarországomba.~
 872 VII   |                kedves szokása volt, hogy az unokájához intézett kérdésekre
 873 VII   |               sem imádói nincsenek, hogy az unalmat megismerhesse.~–
 874 VII   |                     Ezt a bókot elteszem az összes férfinem nevében –
 875 VII   |                búzavirágok között, látni az ismerős cigánycsoportot
 876 VII   |                híd a város közepén, mely az egész utcán végigmegy, s
 877 VII   |              Magyarországon vannak. Hisz az nem magyar város, hanem
 878 VII   |                 jobban tudom. Én ismerem az életet, mert magam is régen
 879 VII   |             gyönyörvadászó lesz, s mikor az évek végén már azt hiszi,
 880 VII   |               beszélnek előtte, illessen az jó barátot, asszonyt vagy
 881 VII   |              citromhéjnak, melynek levét az utolsó cseppig kifacsarta;
 882 VII   |           említik. Azért, hogy Párizsban az oltárra egy táncosnőt a
 883 VII   |                 maradt, s csodái nemcsak az elemekben láthatók, hanem
 884 VII   |                elemekben láthatók, hanem az emberek szíveiben is.~Rudolf
 885 VII   |                szomorúság van Londonban. Az egész divatvilág gyászol.
 886 VII   |            halántékain és fehér homlokán az erek lüktetése volt látható;
 887 VII   |               tőle elválhatott volna.~És az indu nő kötelességének tartá
 888 VII   |            mindent más szemekkel látott, az emberek jobbak, szebbek
 889 VII   |              azelőtt, s midőn pillanatai az előtte ülő Flóra arcára
 890 VII   |             mutatá, hogy nem érti.~Pedig az oly egyszerű volt.~Rudolf
 891 VII   |             önfeláldozása. De hasztalan! Az érzelmeket erőszakolni nem
 892 VII   |                  havasai közt töltek el, az első ábrándok tiszteletre
 893 VII   |              ömlengései, egy ősz hajfürt az elhalt apától, kinek arca
 894 VII   |              sokáig elmerengett, s midőn az utolsó lapokra ért, melyeket
 895 VII   |               szánalomra méltóknak tartá az eszméket, hogy szégyenlé
 896 VII   |                  kísérletet tőn lelkében az önmaga elleni harc, mely
 897 VII   |                 kép nem akart sikerülni; az arc valamivel hosszúkásabb
 898 VII   |      nyitottabbak, a szemöld keskenyebb, az ajk komolyabb, s midőn készen
 899 VII   |           fensőbb hatalom él, ki nemcsak az elemekben mutatja meg csodáit,
 900 VII   |               mutatja meg csodáit, hanem az emberi szívekben is.~Kezei
 901 VII   |                 igazíta a képen, és íme, az arc most tökéletesen hasonlított
 902 VII   |                 és megcsókolá azt. Arcán az elpirulás ifjúkori melegét
 903 VIII  |             Nagykunmadaras utcáin korán, az első kakasszó után, nagy
 904 VIII  |             zenére mindenütt felébrednek az utcák lakói, ablaktáblákat,
 905 VIII  |                szelídített medvéket tart az udvarán, melyek megeszik
 906 VIII  |                 udvarán, melyek megeszik az embert, tekintet nélkül
 907 VIII  |              sorral a falakra függesztve az ország és város celebritásai
 908 VIII  |              halotti címerei számára is, az asztalon nagy, fenyegető
 909 VIII  |        lenyomtatva egy ólomkalamárissal, az asztal alja szépen be van
 910 VIII  |                   egy derék kövér ember.~Az ajtó felől egy csoport fiatal
 911 VIII  |                feketére sülve odáig, hol az ing nem éri, azon alul mintha
 912 VIII  |            legjelesebbé teszi a legényt, az egy nagy lombos koszorú,
 913 VIII  |                mely fejére van téve. Ezt az ifjú leányok fonták gyászfűzekből
 914 VIII  |                    Hát szándékozol-e még az idén is pünkösdi király
 915 VIII  |             hatodik esztendeje már, hogy az vagyok.~– Tudod-e, hogy
 916 VIII  |                  minden héten összetörte az üvegeit, fizette a város.~–
 917 VIII  |                vele. Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.~– Hány leányt
 918 VIII  |               János úr édesatyja, akinek az érdemes orcája most is ott
 919 VIII  |                feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség, Márton,
 920 VIII  |               hozzá találsz szokni ehhez az élethez, s majd nehezen
 921 VIII  |                 hág.~– Nem született még az az ember! – szólt Márton,
 922 VIII  |                     Nem született még az az ember! – szólt Márton, hetykén
 923 VIII  |                tehát áttérének egyenesen az ünnepély előkészületeire.~
 924 VIII  |               kötni.~– Ejnye, hogy tudja az öcsém a módját!~– A hordók
 925 VIII  |                üljön fel négy-négy szűz, az osztogassa onnan füleskancsókkal
 926 VIII  |                   Hát! A cigányok húzzák az én nótámat, mikor megindulnak,
 927 VIII  |         saraglyában ülő vén brúgós, hogy az istenért el ne eresszék
 928 VIII  |                 azt a bikát, mert ő lesz az első, akit fel fog bökni,
 929 VIII  |                 miatta.~Ezek után jöttek az élelmiszeres kocsik, hátrább
 930 VIII  |              hiányzott rajta a formából, az meg volt neki adva a cifra
 931 VIII  |                 lett?~Befejezi a menetet az úri és fakó szekerek rende,
 932 VIII  |           elindula kastélyából. A népség az elárkolt kertekben s temetőkben
 933 VIII  |                tesznek egymás között, és az mind borba megy.~Nemsokára
 934 VIII  |                 amíg odafenn járt.~Amint az úri hintók láthatóvá lőnek,
 935 VIII  |                  nagy vivátokat kiáltott az aranyos ruhának, később
 936 VIII  |                 legszebb ménes birtokosa az Alföldön, ki ha más szekerén
 937 VIII  |            Negyedik Kalotai Frici, kinek az a különös rossz tulajdonsága
 938 VIII  |             legpompásabb ivó és verekedő az országban, ki valahányszor
 939 VIII  |                 a sétányon, amilyet csak az úszóiskolában szokás viselni;
 940 VIII  |                elméncségeknek tartattak.~Az úri vendégek megérkezvén,
 941 VIII  |          háromszoros tust fúvának, azzal az elöljáró esküdtek kimérték
 942 VIII  |              határozott sorban úgy, hogy az úri nézők az egész futtatást
 943 VIII  |            sorban úgy, hogy az úri nézők az egész futtatást a legkényelmesebben
 944 VIII  |               maradok! – Ez volt válasza az esküdtek kérdésére.~Senki
 945 VIII  |              között.~Míg ott alkudozott, az úri lócsiszárok szemügyre
 946 VIII  |              Végre megtörtént a jeladás, az első tarackdurranásra elkezdtek
 947 VIII  |                 s azon percben megindult az egész sor a pályasíkon.~
 948 VIII  |                legszelesebb lovasok, kik az elején sarkantyúzzák lovaikat,
 949 VIII  |                  Ekkor kezdődik a lárma, az ostorcsattogás, valamennyi
 950 VIII  |         valahányat elhagy, egyet pattant az ostorával, rákiáltva hetykén:~–
 951 VIII  |                 csak egy van még előtte, az idegen legény.~Márton nekirugaszkodik
 952 VIII  |                nekirugaszkodik ennek is, az ő lova hosszabb, de amazé
 953 VIII  |                   Már csak kétszáz lépés az élet. A fiatal legény visszanéz
 954 VIII  |     versenytársára önbizakodó mosollyal, az urak onnan a hintókról kiabálják: – „
 955 VIII  |                  Jancsi úr felállva nézi az érdekes versenyt.~– No,
 956 VIII  |               milyen ló, s hogy ül rajta az a suhanc!… No, Marci, most
 957 VIII  |        királyságnak! Már csak száz lépés az élet… Vége van! Nem bírja
 958 VIII  |              többet elérni.~Úgy is lett, az idegen legény egy egész
 959 VIII  |             öcsém, hogy te győztél, mert az a parancsolat, hogy aki
 960 VIII  |                  pünkösdi királyság, már az pedig az én kezemben van.~–
 961 VIII  |                  királyság, már az pedig az én kezemben van.~– Úgy? –
 962 VIII  |          hagytalak volna, ahol Szent Pál az oláhokat. No, de csak gyere
 963 VIII  |       felvilágosítani, hogy miért tudott az idegen legény hamarább odaérni,
 964 VIII  |            odaérni, mint ő. Utoljára még az is kisült, hogy nem is ért
 965 VIII  |           előbbre a lovának a feje, mint az övé.~Az idegen legény hagyta
 966 VIII  |             lovának a feje, mint az övé.~Az idegen legény hagyta őt
 967 VIII  |              garázda Márton ellenében, s az úri sereg között élénk fogadások
 968 VIII  |               mégpedig tízet egyre, hogy az idegen lesz mind a három
 969 VIII  |              nagyot durrantott ostorával az idegen, mire a megriadt
 970 VIII  |             verte is tajtékzó paripáját.~Az idegen legény elébb ott
 971 VIII  |                 dühében vágott ostorával az előle elragadott zászlóhoz,
 972 VIII  |              lebernyegén. Hasztalan düh. Az esküdtek odajövének, s a
 973 VIII  |               győztes fejére.~– Nem kell az a kalap! – kiálta rekedten
 974 VIII  |                 s fejét szügyébe hányta. Az esküdtek visszavezették
 975 VIII  |          hozzáfogtak volna a versenyhez, az idegen legény leszállt a
 976 VIII  |            kantárt, és felkészülve várt, az ő lova még egyre ágaskodott,
 977 VIII  |                  harmadik lövést tették, az idegen lovag egyszerre rávágott
 978 VIII  |               korona, s lehull a földre. Az utána rohanók patkói mind
 979 VIII  |            mindenre kész vagyok! – monda az idegen legény.~– Megállj,
 980 VIII  |               szét, kalangyákat dúl fel, az utazószekereket felforgatja
 981 VIII  |              utazószekereket felforgatja az útban, s bekergeti a városba
 982 VIII  |            amelyikünk ide hajtja, legyen az a pünkösdi király.~– Itt
 983 VIII  |            versenytársa tenyerébe csapva az idegen legény, minden hosszas
 984 VIII  |               ezek veszett emberek, akik az ünneplő nép közé akarják
 985 VIII  |                 hajtjuk, úgy megszelídül az, mint a bárány, vagy mi
 986 VIII  |           meglássák a merénylet sikerét; az urak is mind paripáikat
 987 VIII  |          félórányira a várostól kezdődik az a rengeteg mocsár, mely
 988 VIII  |         választja el a rétet és kaszálót az ingoványtól.~A legelőkön
 989 VIII  |                  közöttük, mely rendesen az egyik elestével vagy futásával
 990 VIII  |               előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~
 991 VIII  |          büszkeség; egyedül küzdhetni le az állatot, s kibontva dróttal
 992 VIII  |                 karikását, karjára öltve az összeszedett pányvát, merészen
 993 VIII  |                 ki akarta csalni a síkra az állatot, hol könnyebben
 994 VIII  |        megfordítá paripáját, s futott ki az ingoványból, maga után csalva
 995 VIII  |              morogva, bosszúsan lefeküdt az ingovány szélében.~Márton
 996 VIII  |             moccant helyéből, sőt inkább az orrát is beledugta a sásba,
 997 VIII  |                 horgos acélsodrony, mely az ostor végébe volt fonva,
 998 VIII  |                fel a vad állat bőrén; de az meg sem mozdult. Egy második
 999 VIII  |            bikának. Villámgyorsan ugrott az egyszerre talpra, fejét
1000 VIII  |                  azt össze, melynek vége az idegen lovag kezében volt,