bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

1001 VIII  |                  vágni hátulról a bikát, az mindig sebesebben rohant;
1002 VIII  |                 végre a versenytérre ért az összegyűlt népség ordító
1003 VIII  |                  vivátozva kísérte végig az utcákon az új pünkösdi királyt,
1004 VIII  |                 kísérte végig az utcákon az új pünkösdi királyt, kinek
1005 VIII  |                  kastélyába kellett mind az esküdtekkel egyetemben megtérnie.~
1006 VIII  |         megtérnie.~Fenntartjuk magunknak az alkalmat e kastélyról s
1007 VIII  |                 el, s csűrök égnek le, s az égés lángjai közt ott húzzák
1008 VIII  |              táncra kerekítő nótáikat, s az urak táncolnak parasztmenyecskékkel.~
1009 VIII  |               Mindezek helyett most csak az örök pohár vad mulatságát
1010 VIII  |                 üres teremben körbeülnek az eredeti fickók egy nagy
1011 VIII  |              nagy gömbölyű asztal körül; az egész teremben semmi összetörhető
1012 VIII  |                 melyet nem lehet letenni az asztalra, hanem amint a
1013 VIII  |               kell dalolni:~Valahányszor az oláh mondja: „szinyetátye”
1014 VIII  |               mondja: „szinyetátye” stb.~Az eredménye e jeles mulatságnak
1015 VIII  |            eredménye e jeles mulatságnak az szokott lenni, hogy majd
1016 VIII  |                 egy ember marad utoljára az asztalnál, aki rendesen
1017 VIII  |                   milyen kimenetele lesz az esti mulatságnak. Amint
1018 VIII  |           magával.~Mikor neszmélyire jár az örök pohár, akkor a közönség
1019 VIII  |                sorba csókolja jókedvében az őt vezető hajdúkat.~De mikor
1020 VIII  |            heverők ordítanak és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak ered
1021 VIII  |       fogdmegeivel, s úgy kell lekötözni az ágyba.~Egyszer valami külföldi
1022 VIII  |           próbáltak ilyképpen, akkor meg az egész társaság azt képzelte,
1023 VIII  |         megkönnyebbítse a hajót, kihányt az ablakon minden széket és
1024 VIII  |       változatosságot ígér, s arra, hogy az ember gyönyörűségét találhassa
1025 VIII  |              olvasni nem szoktunk.~Amint az esküdtek felvezették Jancsi
1026 VIII  |                 felvezették Jancsi úrhoz az új pünkösdi királyt, a nagyúr
1027 VIII  |                 Hát mit mívelsz ez alatt az esztendő alatt?~A legény
1028 VIII  |                magadat; beültetnélek ide az úri kompánia közé, adnék
1029 VIII  |           tartani, csak a szemérmetesség az, amiről a parasztra rá lehet
1030 VIII  |           pünkösdi királyságnak, leveted az úri gúnyát, s beállva hozzám
1031 VIII  |               mentét, s szolgálod azokat az urakat, akikkel együtt ittál
1032 VIII  |                   Hogy fognak káromkodni az úrfiak, s pironkodni a dámák,
1033 VIII  |               háromnegyed négyre kitelik az uraságod és nemességed,
1034 VIII  |                való pénzt ezer forintot, az első ezer itt van a bugyillárisban.
1035 VIII  |                 ha készen lész, gyere le az ivóterembe. Goromba légy
1036 VIII  |        észreveszik, hogy paraszt vagy; s az urakat csak a kölyökneveiken
1037 VIII  |                  Miska öltöztetve úrnak.~Az ivóteremben már ekkor nála
1038 VIII  |                is vígan voltak, mert itt az a szokás, hogy mindenkit
1039 VIII  |               várnak. A háziúr bemutatta az érkezőt vendégeinek mint
1040 VIII  |            székre leül, ahogy lekönyököl az asztalra, ahogy a kalapját
1041 VIII  |                 itt ütni a fejét, míg ez az egész világgal csak úgy
1042 VIII  |                látásnál felismerte benne az urat, sőt némelyek még azt
1043 VIII  |                  alatt pajtásságot ivott az egész társasággal, s oly
1044 VIII  |              magaviseletet elsajátítani.~Az örök pohár eközben elkezdte
1045 VIII  |                  sokkal szebbnek találta az eddiginél.~Kalotai Frici
1046 VIII  |             helyén volt Frici irányában, az egész társaság által hatalmas
1047 VIII  |                tökéletes hőse lett Miska az úri társaságnak, ivásban
1048 VIII  |                megvetése a pénznek, mert az sohasem szokta visszafizetni.~
1049 VIII  |              kezdődik a mámor, mikor már az ember nem érzi a bor ízét,
1050 VIII  |                miután kivitelére nemcsak az szükséges, hogy a bornak
1051 VIII  |       keresztülpatakzása alatt a gégefő, az ádámalmacsutkája meg ne
1052 VIII  |             mozduljon, hanem még efelett az is, hogy ugyanakkor félbeszakítatlan
1053 VIII  |                  kudarcnak lett okozója, az ivók egymáson nevettek,
1054 VIII  |                  egymáson nevettek, mert az éneket mindegyik kénytelen
1055 VIII  |            kénytelen volt félbeszakítani az ivás alatt.~Kis Miska még
1056 VIII  |                 egy darabig csak ment is az ének, de akkor a cigányútra
1057 VIII  |                 egyszerre visszacsapódva az elfojtott lélegzet, mint
1058 VIII  |                 szoktak vele dicsekedni.~Az egész asztal felugrált,
1059 VIII  |                   mert megöllek! Megölöm az egész kompániát!~E szóra
1060 VIII  |                   E szóra ki-ki menekült az ajtók felé; ismerték már
1061 VIII  |              parancsolni, meghúzta magát az asztal alatt.~Csak Kis Miska
1062 VIII  |                 miszerint igen nagy foka az ittasságnak volt arra szükséges,
1063 VIII  |                  valaki kikössön vele, s az ily merénylet rendesen azzal
1064 VIII  |           rendesen azzal végződött, hogy az éktelen Brontes könnyebb
1065 VIII  |              kísérlet miatt, s feldöntve az előtte álló székeket, kinyújtott
1066 VIII  |                 gavallér szokva volt már az ilyen viadalokhoz, s amint
1067 VIII  |       csikóstempó.~Egy kézzel megragadni az ellenfél nyakravalóját,
1068 VIII  |                is rendesen sikerül, csak az ember ne restelljen egy
1069 VIII  |                hogy a fokos se törje be.~Az ajtókból visszatekintő cimborák
1070 VIII  |                  s azután egész reggelig az ő egészségére ittak.~Kutyfalvi
1071 VIII  |                   el kell mondanom, hogy az Alföldön és különösen a
1072 VIII  |        megszöktessék őket a társaságból; az ilyen kompániák tagjai többnyire
1073 VIII  |       szolgálóikkal, mint feleségeikkel. Az ilyen társulatok a legjobb
1074 VIII  |                poéta volnék, nevezhetném az ilyen hím-társaságokat erdőknek
1075 VIII  |      akasztófavirág ott virágzik szépen.~Az 1825-iki országgyűlés némi
1076 VIII  |         Pozsonyban is megtalálják, mégis az akkori időknek volt már
1077 VIII  |                  amely más ágakat oltott az elvadult kedélyek galagonyatüskéibe;
1078 VIII  |                 a torkot és tüdőt, hanem az észt és szívet is, eszébe
1079 VIII  |               szívet is, eszébe juttatja az embernek, hogy vannak érdekek,
1080 VIII  |           borozóasztalon túlterjednek; s az a föld, melyet beszántunk,
1081 VIII  |                 szokott felugrani, mikor az uraság a hintóban ül.~Kis
1082 VIII  |              Mindenki bámulta, nem ugyan az eszét, mert azzal keveset
1083 VIII  |                  célokat táplál magában.~Az ilyen titkok nagyon hamar
1084 VIII  |             hamar el szoktak terjedni, s az öreg Kárpáthynak furcsa
1085 VIII  |           fennhangon hahotázni; ilyenkor az jutott eszébe, hogy néhány
1086 VIII  |                 hogy néhány nap múlva ez az ünnepelt gavallér az ő hajdúja
1087 VIII  |                  ez az ünnepelt gavallér az ő hajdúja fog lenni; néha
1088 VIII  |                  hajdúja fog lenni; néha az ágyban felült kacagni, sőt
1089 VIII  |               Milyen derék mulatság lesz az, az annyiszor diadalmas
1090 VIII  |                  derék mulatság lesz az, az annyiszor diadalmas hőst
1091 VIII  |           pünkösdi király ott várakozzék az előszobában, s Jancsi úrhoz
1092 VIII  |             becsületes embert tíz percig az előszobában?~Jancsi úr szájában
1093 VIII  |               megfogadom, hogy éhen vagy az akasztófán ne vesszen.~–
1094 VIII  |                Csak egyet nem értett még az egészből.~– Hogy vehettél
1095 VIII  |            Hiszen nem vagy nemesember.~– Az is nagyon egyszerű. Amidőn
1096 VIII  |               genealógiát, én kifizettem az ezer forintot, ők atyafivá
1097 VIII  |               vele, addig ő játszotta ki az egész világot, komolyan
1098 IX    |               nagyon drágán vásárlák meg az európai míveltséget; a honszeretet
1099 IX    |          ismerete lényeges alkatrészei-e az európai míveltségnek?~Más,
1100 IX    |                 hazában, s azáltal vélte az ősi szokásokat, az ép eredeti
1101 IX    |                 vélte az ősi szokásokat, az ép eredeti magyar vért megőrizhetni,
1102 IX    |              végigmuzsikáltatták magukat az utcán, hétről hétre jártak
1103 IX    |              öntudatban, hogy ők nemcsak az igazi életbölcsesség feltalálói,
1104 IX    |                  még csak nem is ismerik az idegen dolgait.~E két irány
1105 IX    |                  kell tanulni, mert hisz az asszony akkor legjobb, ha
1106 IX    |               sem tud; a fiak csak abban az esetben vetették magukat
1107 IX    |              annyira elszaporodtak, hogy az ősi ugarokon nem volt mindnyájok
1108 IX    |                  neki semmit tudni.~Nép? Az nem létezett sehol. Mikor
1109 IX    |              néha találkoztunk vele, meg az úriszéken, hanem akkor nem
1110 IX    |          delnőink, kik anyjukká fogadták az elárvult nemzeti ügyet,
1111 IX    |         bírandnak, mint utolsó csillagai az éjszakának és első csillagai
1112 IX    |              hazai nyelvet, s megcáfolák az előítéletet, mely ez osztályt
1113 IX    |                 helyzetek közt nyílt meg az ezernyolcszázhuszonötödik
1114 IX    |              ismeretlen.~Ha néhány hóval az országgyűlés megnyílása
1115 IX    |                 siettek azt elfeledtetni az utókorral.~Mint egykor megjövendölé,
1116 IX    |                megszerezték a regálisok. Az országgyűlés hazaidézett
1117 IX    |            vegyes ülés előtt megállanánk az országház ajtajában, szívünk
1118 IX    |                 teremben elmondania: „Én az indítvány ellen (vagy mellett)
1119 IX    |           szavazok”, alig bír megküzdeni az akadályokkal, hosszabb beszédet
1120 IX    |                  örökös céltáblája lévén az ifjú ellenzék gúnynyilainak,
1121 IX    |              dicsőség tárgyává teheti, s az ország előkelő urainak,
1122 IX    |            találkozhatik oly helyen, hol az előle meg nem szökhetik,
1123 IX    |                  védelmezheti.~Ha bátyja az ellenzékhez tartozott volna,
1124 IX    |            kíváncsisággal és kedvvel jár az országgyűlési karzatokra,
1125 IX    |          színházba nagyobb kedvvel, mint az országgyűlésbe.~Ma éppen
1126 IX    |                  nem érti, untatni kezdi az egyhangú mulatság, a figyelmezők
1127 IX    |              vérű főurak közül felkelnek az asztaltól, túlnan ülő társaikkal
1128 IX    |                  mit beszélnek ott most.~Az egyik karzaton, melyet vegyesen
1129 IX    |              magyar nadrágban, kik közül az egyik már régen itt van
1130 IX    |                 kérdezgetik amazt: – „Ki az, aki most a székéről felkelt?
1131 IX    |              most a székéről felkelt? Ki az, aki ott tollát a kalamárisba
1132 IX    |                  kalamárisba mártja? Hát az ott, aki háttal van fordulva?
1133 IX    |                 Ki a liberális, s ki nem az?”; s több efféle. Ez pedig
1134 IX    |               feleleteket tud adni, mert az országgyűlés megnyitása
1135 IX    |                 melyik kávéházba szokott az egyik, melyikbe a másik
1136 IX    |                  tud állani.~– Nézzétek, az ottan Kárpáthy Béla! – mutatja
1137 IX    |                  mutatja a többieknek.~– Az ám a derék ember, nincs
1138 IX    |                nincs olyan liberális fiú az egész mágnási táblánál!
1139 IX    |                 El lehet képzelni, mikor az édes unokabátyja ellen feltámad,
1140 IX    |       unokabátyja ellen feltámad, amidőn az a konzervatív párthoz tartozik.
1141 IX    |          urambátyám ellen szólani? Pedig az csak szolgabíró. Ez, barátim,
1142 IX    |        helybenhagyják, okos ember ám ez!~Az ifjabb Kárpáthy ezalatt
1143 IX    |       összegyűlni, kivéve egy helyet, és az a templom, ott is az orgona
1144 IX    |                  és az a templom, ott is az orgona mellett szokott ülni,
1145 IX    |            szokott feltűnni. Elég. Ebből az a tanulság, hogy tehát szereti
1146 IX    |                 Azzal menni akar, s íme, az ajtót, melyen bejött, zárva
1147 IX    |               zörgetni veszedelmes volt, az udvarban Boltay uramnak
1148 IX    |                  kertész ki fogja nyitni az ajtót. Képzelhetni, mily
1149 IX    |                mosdott. Ehhez járult még az a kegyetlenség is, hogy
1150 IX    |         kegyetlenség is, hogy éjféltájon az eső megeredt, úgy szakadt
1151 IX    |                mintha cseberből öntenék, az egész kertben pedig sehol
1152 IX    |               meg ezer aranya; ha veszt, az az elégtétele, hogy a hölgy
1153 IX    |                ezer aranya; ha veszt, az az elégtétele, hogy a hölgy
1154 IX    |                 egy év múlva tökéletesen az lesz, ami a nénjei.~– S
1155 IX    |                 a karzaton; itt mindjárt az ötödik oszlopnál, pontban
1156 IX    |                tizenegy órakor, ott ahol az a sok jurátus áll…~Ilyen
1157 IX    |                  mint aki fél; szemeivel az előtte állók vállain keresztül
1158 IX    |              vállain keresztül iparkodik az alant ülőkre letekinthetni,
1159 IX    |           észreveszi, és elriad. Bárcsak az ördög elvinné előle azt
1160 IX    |       elmondhassák. És azzal megszökött.~Az eltűnése által támadt hézagon
1161 IX    |             eltávozott.~– Valóban ő volt az – mondák oda alant. – Ez
1162 IX    |                  E percben hangzottak el az ellenzék utolsó szónokának
1163 IX    |               zaj ez? – kérdék egymástól az egy csoportban beszélgető
1164 IX    |              honatyák. – Miről volt szó?~Az elnök a további ingerlékeny
1165 IX    |             szavazat alá bocsátani, hogy az alsóház végzése elfogadtassék-e
1166 IX    |              méltó aggodalom honolt, míg az igent vagy nemet kimondták;
1167 IX    |                 Hát azt mondta, hogy „Én az alsóház indítványát elfogadom”.~–
1168 X     |                 senki sem veheti magára.~Az apa valami közpénztár kezelője
1169 X     |         nevelőintézetekbe járatták őket, az egyik kitűnően megtanult
1170 X     |                  voltak nemes hajlamaik. Az apa olykor elgondolá: „Ebből
1171 X     |             amennyit szabad volt kiadni; az apa jól látta ezt, törte
1172 X     |           redoute-okban ismerkedett meg; az talán el fogja majd venni,
1173 X     |               vigalmak, a pipere, a fény az elborzadásig sokat megemésztenek,
1174 X     |               családfő ebédjét.~Emellett az asszony is gondatlan volt,
1175 X     |              volt több pénze, mint éppen az utolsó napok konyhaköltsége,
1176 X     |                ananászt.~Egy napon aztán az történt, hogy a fensőbb
1177 X     |                találtatott.~Ide vezetett az apai könnyelműség.~Mayert
1178 X     |                  városban egyébről, mint az ő bukásáról.~Élt azonban
1179 X     |               testvérét ne csukják be, s az ellene támasztott bűnvádi
1180 X     |               eperhez hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött kezekkel
1181 X     |               azáltal érheted el – szólt az éltes hölgy –, ha családodnak
1182 X     |              hogy magukon segíthessenek. Az isten őrizze meg őket attól,
1183 X     |            többinek is majd mutat dolgot az isten, és még bizonyosan
1184 X     |              lesz neki azt mondani, hogy az más Mayer leánya, nem az
1185 X     |                 az más Mayer leánya, nem az ő testvéreé, hisz ilyen
1186 X     |               pedig a kozmás levesekhez; az egész család naphosszant
1187 X     |             egymásról. Pedig voltaképpen az úr ezalatt a kávéházban
1188 X     |          legolcsóbb kávéházi fogyasztás, az asszonyság bízta a pesztonkára
1189 X     |                 kik észre nem veszik, ha az utcán lenézik őket legjobb
1190 X     |               örömük, büszkeségük legyen az elkezdett munkához; mikor
1191 X     |                elkezdett munkához; mikor az egész család összejön, eldicsekszenek
1192 X     |                  haladt vállalatában, és az olyan jólesik!~Ez ösztön
1193 X     |             ösztön hiányzott Mayeréknál; az ő munkájokon a paradicsomi
1194 X     |              voltak hirdetve mindenfelé, az idén nekik itthon kellett
1195 X     |                 közt lepte meg leányait, az asszony új főkötőket vásált,
1196 X     |            viseletek újra kicsinosultak, az ételek kezdtek jobbak lenni,
1197 X     |              jobbak lenni, Mayer úr maga az eddig csak vasárnap élvezett
1198 X     |                 nem tűnt volna fel, mint az isten madarainak a meglepett
1199 X     |                  oda – ha egy napon maga az asszony meg nem súgta volna
1200 X     |                 a művészetben, miszerint az igazgató jónak látta fizetését
1201 X     |          mutatnak; ami moarénak látszik, az csak habos tafota, aztán
1202 X     |               habos tafota, aztán nem is az eredeti árán veszi azokat
1203 X     |        természetes volt.~E naptól kezdve az egész háznép különösen kezdte
1204 X     |                   Milyen jó leányok ezek az én leányaim! – mondá a boldog
1205 X     |                 voltak faragva. A darab, az ezüstkupakot nem is számítva,
1206 X     |            tajtpipám van.~– Szép – szólt az anélkül, hogy ránézett volna.~–
1207 X     |               Teréznek a szép műdarabot.~Az fogta száránál fogva a pipát,
1208 X     |                 nőttek már szarvai, hogy az ajtón nem fér be velök,
1209 X     |               hogy viseli. Ön egy bamba. Az egész világ tudja, hogy
1210 X     |                  egész világ tudja, hogy az ön leánya egy gazdag főúrnak
1211 X     |                  Hirtelen annyifelé ment az esze, hogy maga hátramaradt
1212 X     |                  forint havidíjból, amit az ön leánya kap, százakat
1213 X     |                  valamit, amit ő hisz.~– Az nem igaz. Megtudhatja ön
1214 X     |                   Megtudhatja ön magától az igazgatótól, ha akarja.~–
1215 X     |             aztán nem is oly fényűzés ám az, amilyennek néném gondolja.
1216 X     |                  primadonnáktól veszi.~– Az sem igaz, újdonan vásárlott
1217 X     |              hintóban ülni, csak ön maga az az ostoba, ki nem látja
1218 X     |           hintóban ülni, csak ön maga az az ostoba, ki nem látja a fejére
1219 X     |               vásárolt ott a leánya. Biz az felyülhaladta a háromszáz
1220 X     |               jól volt értesülve. Hiába. Az embernek mindig vannak jó
1221 X     |                mi fizetése van lányának.~Az igazgató könyv nélkül emlékezett
1222 X     |              vevé magának, hogy kitagadá az elvetemült leányt mindenféle
1223 X     |                 leányai anyjostul együtt az egész ebéd alatt nem tesznek
1224 X     |         szemeikhez, s még jobban sírtak; az asszony nagy zokogva felelt:~–
1225 X     |                 hívatnak neki doktort?~– Az ő betegségét doktor nem
1226 X     |              elkezdé a fogait piszkálni.~Az asszony egy ideig hallgatott,
1227 X     |                 csak téged emleget, csak az apját szeretné látni, csak
1228 X     |                örömest meghalna.~E szóra az egész család, mint egy orgona
1229 X     |              Mayer uram úgy tett, mintha az orrát fúná.~– Hát hol fekszik? –
1230 X     |                  hát mégsem egészen igaz az, amit Teréz beszélt felőle.~
1231 X     |               nagy bűn, de ebből még nem az következik, hogy eladta
1232 X     |                Hm. Tehát rólam is beszél az a rossz leány.~– Azt hiszi,
1233 X     |                  közbeszakítá a beszédet az általános siralom ismét.~–
1234 X     |             Mayerné –, soha fel nem kelt az ágyból, nem is hagyja azt
1235 X     |             elérzékenyülve.~Erre a szóra az egész család a nyakába borult,
1236 X     |               világon.~Alig várták, hogy az asztalt elszedjék, felöltöztették
1237 X     |              amit Matild irányában érez, az semmi sem egyéb, mint a
1238 X     |             tisztelet, arról pedig, hogy az ifjú leányzó erényei mily
1239 X     |                   Mayer, Mayer! Hol volt az eszed, midőn a másik fél
1240 X     |               leánynál ugyan azt felelné az ember az ilyen imádónak,
1241 X     |               ugyan azt felelné az ember az ilyen imádónak, hogy ha
1242 X     |            művészetnek szabad hódolni, s az nem csábítás, az csak tisztelet,
1243 X     |              hódolni, s az nem csábítás, az csak tisztelet, kitüntetés,
1244 X     |                  akik halálra nevettetik az embert tréfáikkal, akik
1245 X     |                  kötekedni, megkóstolják az ételeit, ellopják a palacsintát,
1246 X     |             észre Mayer uram, hogy midőn az utcán találkozik ezen grófokkal
1247 X     |               sem néz a másikra, hanem ő az olyan dolgokon, amik neki
1248 X     |                amidőn kocogás hallatszik az ajtón, s minthogy senki
1249 X     |             cimbora odaugrik, s feltárja az ajtót, gondolva, hogy ez
1250 X     |           csuklani ijedtében. Teréz volt az…~Az éltes kisasszony, anélkül,
1251 X     |                ijedtében. Teréz volt az…~Az éltes kisasszony, anélkül,
1252 X     |              zavarjuk.~Mayer papa kapott az ajánlaton, hogy testvérét
1253 X     |        eltávolíthatja, s nyitotta előtte az ajtót, keresztülvezetve
1254 X     |                  szobákba.~Alig tette be az ajtót, midőn víg kacaj hangzott
1255 X     |             midőn víg kacaj hangzott fel az elhagyott társaság közepéből;
1256 X     |             választá. Nem szólok felőle. Az ilyenről legjobb hallgatni;
1257 X     |                még egy leánya van önnek, az is tizenkét éves már, és
1258 X     |         leányában elvesztett, mentse meg az ötödikben, mert tudom jól,
1259 X     |           polgárleányhoz illő módon. Még az ő lelke romlatlan, még isten
1260 X     |                 jó szándokomban megsegít az isten. Jónak látom egyébiránt
1261 X     |               miszerint nem hiába mondám az elébb, hogy „követelem”,
1262 X     |               mindenha.~Ezzel megfordult az éltes kisasszony, s elhagyá
1263 X     |                 míg őt maga előtt látta, az esze állva maradt, egy gondolatnak
1264 X     |                 kiküszöbölte. A leányok, az ifjoncok mulatságos észrevételekkel
1265 X     |                  észrevételekkel kísérék az aggszűz megjelenését, s
1266 X     |                vagy tékozlást vethetni-e az én szememre?~Eközben hevesen
1267 X     |               vendégeivel. Amit beszélt, az végtére is nagy hatást szült:
1268 X     |                  hatást tudniillik, hogy az úrfiak mind megszökdöstek
1269 X     |             lelúgozzák, lapáton vetik ki az utálatos, fertelmes méregkeverőnét.~
1270 X     |               megelőzze Terézt, ha netán az fenyegetését foganatba találná
1271 X     |                  akarja adni.~Schmerz úr az egész beszéd alatt egyre
1272 X     |               keresni fel, remélve, hogy az majd határozottabb választ
1273 X     |        végighallgatta ügyvédi türelemmel az eléadott ügyet, s szelíd,
1274 X     |              iránt, akikre megharagszik, az egész törvényszéket úgy
1275 X     |               törvényszéket úgy forgatja az ujján, mint a gyűrűt.~Mayer
1276 X     |             pörös papiros között találta az érdemes kriminális asszesszort,
1277 X     |                volt megengesztelődve, ha az igazságos fél ügyesen kivágta
1278 X     |           kinyitott okiratba tette, hogy az olvasás fonalát el ne veszítse,
1279 X     |              pedig ez csak szójárás volt az asszesszor úrnál; így szoka
1280 X     |              miszerint szavainak hatását az arcokból olvashassa. Nagyon
1281 X     |          ráordíta:~– Hát miért mondja el az úr nekem mindezeket?~Mayer
1282 X     |                Micsoda? Hát azt gondolja az úr, hogy én az úrnak pártját
1283 X     |                  gondolja az úr, hogy én az úrnak pártját fogom fogni? –
1284 X     |            pártját fogom fogni? – kiálta az asszesszor oly hangon, mintha
1285 X     |             hagyta végigbeszélni.~– Mit? Az ön háza! Akkor az ön háza
1286 X     |                   Mit? Az ön háza! Akkor az ön háza tisztességes ház
1287 X     |        tisztességes ház volt, most pedig az ön háza Sodoma és Gomorrha,
1288 X     |                családdal áldotta meg önt az isten, és az úr hogy tette
1289 X     |             áldotta meg önt az isten, és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá,
1290 X     |             megtanította őket, hogy kell az utcán menőket elfogni szemeik
1291 X     |                  Most még egy leánya van az úrnak; az utolsó, a legszebbik,
1292 X     |                 egy leánya van az úrnak; az utolsó, a legszebbik, a
1293 X     |             legkedvesebbik. Mikor még én az úrék házához jártam, kicsiny
1294 X     |              volt. Nem emlékezik már reá az úr? És most ezt is el akarja
1295 X     |               most ezt is el akarja adni az úr? És haragszik, ellenkezik,
1296 X     |                 irtózat és pokol tüze! S az úr még kifogásokat tesz?
1297 X     |             hiszen nagy kincstől akarják az urat megfosztani, amit jó
1298 X     |             borzalom miatt.~– Azt mondom az úrnak, ha még hajlandó a
1299 X     |              tanácsot bevenni – folytatá az asszesszor kérlelhetlen
1300 X     |                  Teréz testvérje kívánja az úrnak Fanny leányát magához
1301 X     |              magam leszek, aki bezáratom az urat.~Mayer ijedtében azt
1302 X     |                  kérdezte, hogy:~– Hová?~Az asszesszort egy percre meglepte
1303 X     |                   Hová? Azon esetben, ha az úrnak tudomásával vannak
1304 X     |                  és ment. Alig talált ki az ajtón, melyen bejött, s
1305 X     |              bejött, s tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók nevetve
1306 X     |             tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók nevetve mondák
1307 X     |             leányt bele lehetne fojtani, az ember maga is beleugorhatnék!”~
1308 X     |                kötni, varrni, este aztán az „Áhítatosság óráit” olvasni
1309 X     |            nézesz többé!~– Szegény Fáni, az a vén csont meg is fog verni.~–
1310 X     |                  azt Fanny a papának, ha az csakugyan engedni akarna
1311 X     |            levenni.~Tudta, hogy mindenki az ő arcára néz. Azt is tudta,
1312 X     |             szétszedett hímzőráma feküdt az asztalon.~– Mit mondtál? –
1313 X     |                    Én itt akarok maradni az anyámnál és a nénéimnél.~–
1314 X     |               anyámnál és a nénéimnél.~– Az anyádnál és a nénéidnél?
1315 X     |                 és a nénéidnél? És lenni az, ami ők?~Azzal megfogá a
1316 X     |                  rajtok, utoljára került az asszony. Már annak nem jutott
1317 X     |              fájdalmat okozott.~Mayer úr az egész alatt egy szót sem
1318 X     |             Terézhez. A leány végig sírt az utcán.~A megvert leányok
1319 XI    |             Mikor azután felvitte Jézust az ördög egy nagy magas~hegyre,
1320 XI    |                  a gazdagok lopnak; hogy az életfenntartás ösztöne oly
1321 XI    |                 Ős időktől kezdve, mióta az aranyat és a szerelmet ismerik,
1322 XI    |                 ismerik, a szerelem volt az istenség jelképe és a pénz
1323 XI    |               istenség jelképe és a pénz az ördögé. Oly ritka eset-e,
1324 XI    |                   Oly ritka eset-e, hogy az istent eladják az ördögért?
1325 XI    |                   hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. És
1326 XI    |                megmutatja neki a gazdag, az örömökben és élvezetekben
1327 XI    |               Teréz nagynénjénél lakott. Az ifjú, hajlékony lelkületre
1328 XI    |               három év.~Régi eszme, hogy az emberi szívben a jó és rossz
1329 XI    |               alszik. Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja testvérét,
1330 XI    |           kellett mennie, meglátva, hogy az utcán Matild jön szemközt
1331 XI    |          megvallva gondolatát, mert hisz az eszme nem volt tisztátalan,
1332 XI    |                 Nem olyan nagy csapás ám az a szegénység. Akik közelebbről
1333 XI    |             tudott szerezni; összejöttek az ismerős ifjak, lyánkák,
1334 XI    |               hiba volna azt hinni, hogy az egyszerű emberek nem értenek
1335 XI    |                  gyönyör, milyen élvezet az, midőn a fiatal férfi, leány,
1336 XI    |          legelőször megjutalmazva látja; az a büszke öntudat, hogy önmagának
1337 XI    |             adták hozzá a leányt – pedig az is szerette őt –, mert családjok
1338 XI    |         szerelmét feledte volna. Ezalatt az ő családja elszegényült,
1339 XI    |                  nem utasíthatta vissza. Az udvarból kertet csináltatott,
1340 XI    |             Párizsban látott ismerősünk, az ermenonville-i ábrándozó,
1341 XI    |                 előtt feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz, mind
1342 XI    |            Sándor (most említjük először az ifjú kézműves nevét) hosszasabb
1343 XI    |                  ideig ott felejti magát az ifjú leánnyali beszélgetésben.~
1344 XI    |               szép pár leendett belőlük. Az ifjú magas, ideges, szabályos
1345 XI    |                 keresett úriasság, hanem az a nyugodt biztosság, mit
1346 XI    |                 a nyugodt biztosság, mit az egyaránt kimívelt lélek
1347 XI    |             szépen egymáshoz illenének – az szőke, ez barna; az kék,
1348 XI    |          illenének – az szőke, ez barna; az kék, ez fekete szem; az
1349 XI    |                  az kék, ez fekete szem; az bátor, komoly, erőteljes,
1350 XI    |                 chori egy délután, mikor az ifjaknak jókedvük volt,
1351 XI    |               féle együgyű nóta lehetett az, de a műértő karnagyot meglepé
1352 XI    |               Matild jutott eszébe. Ámde az egészen más: énekelni nyílt
1353 XI    |            érdemes gyönyörvadászok száma az összehívott országgyűlés
1354 XI    |        megbocsátani Fannynak, hogy előle az utcán megszökött, és egyik
1355 XI    |             nyilak érjék: e csillag volt az erény tiszta csillaga.~A
1356 XI    |                 alkalmával.~Végre egyike az ismerős dandyknek, kit mi
1357 XI    |        legcélszerűbb modor nők irányában az egyenes, nyílt támadás.~
1358 XI    |                felváltva, mint tépelődik az egérfogóba került csábító,
1359 XI    |               midőn végre elkezdett esni az eső, gonosz kárörömmel mentek
1360 XI    |                örvendve hallgaták, amint az eső verte az ablaktáblákat.~
1361 XI    |            hallgaták, amint az eső verte az ablaktáblákat.~E tisztességes
1362 XI    |            engedné meg abban hagyatni, s az egész osztály renoméjának
1363 XI    |                És kendőjét szemére tartá az érzékeny ifjú.~Vajon minő
1364 XI    |         asszonyom – monda szomorú arccal az ifjú lovag –, ezelőtt tíz
1365 XI    |                szépen éneklendi, mint ő, az ő emlékéért minden évben
1366 XI    |           ártatlan marad, miként ő volt, az én szeretett, az én feledhetetlen
1367 XI    |                 ő volt, az én szeretett, az én feledhetetlen Máriám.~
1368 XI    |                 én feledhetetlen Máriám.~Az ifjú itt ismét szemeire
1369 XI    |              fájdalom! – gondolá magában az asszonyság.~– Fájdalommal
1370 XI    |               míveltségben, de megbuktak az erény útján. Szégyennel
1371 XI    |                ismét megjelent Abellino.~Az ének végeztéig hallgatott,
1372 XI    |                  ön, úgy látszik, ismeri az éneklő személyt; én már
1373 XI    |              mint azon gyermekeké, kiket az idvezítő magához bocsátott;
1374 XI    |                meggyőződtem afelől, hogy az ön védence tökéletesen méltó
1375 XI    |          magamban, hogy őt megszabadítom az álnokok cseleitől. Legyen
1376 XI    |                 oly kincset bír, hogy ha az mívelve fog lenni, ezek
1377 XI    |            mellyel a gazdagság fenyegeti az ártatlanságot.~Krammné tökéletesen
1378 XI    |                  tudassa vele, miszerint az egy férfitól jön, mert akkor
1379 XI    |                 ő is küldi azt, csakhogy az égből. Én csak egyet követelek;
1380 XI    |               tehát legyen szíves kegyed az első havi összletet tőlem
1381 XI    |                kihajította volna a pénzt az ablakon, azt mondva, hogy
1382 XI    |             leány kedélyében véghez ment az első napok után.~A leány
1383 XI    |                  És többé nem volt kedve az egyszerű munkákhoz, a szegényes
1384 XI    |          unszolja, miszerint vigye el őt az ismeretlen jóltevőnőhöz,
1385 XI    |                  asszonyságot, miszerint az egyszer ki találta előtte
1386 XI    |               akar maradni.~E fölfedezés az első percben nagyon megrettenté
1387 XI    |            felkereste őt álmaiban.~Midőn az utcán végigment, s ifjú
1388 XI    |          tekintetet vetett rájuk. Nem ez az ő titkos jóltevője? De azok
1389 XI    |             alkotott ő magának! Ez ő! Ez az ő titkos nemtője, ki nem
1390 XI    |                termetről.~Szegény leány! Az nem az ő jóltevője volt.
1391 XI    |         termetről.~Szegény leány! Az nem az ő jóltevője volt. Az Szentirmay
1392 XI    |                 nem az ő jóltevője volt. Az Szentirmay Rudolf volt,
1393 XI    |                  verte ki többé, hogy ez az ő pártfogója.~Kérte, unszolta
1394 XI    |                 hogy kérésének engedjen, az nem vala módjában, mert
1395 XI    |            személyesen adá át Krammnénak az újabb háromszáz forintot,
1396 XI    |              hihetett egyebet, mint hogy az ismeretlen úr ugyan őrizkedik
1397 XI    |                 ha nem lehetne-e valahol az urát, bár csak egy percre
1398 XI    |              közülésen, ott szokott ülni az ötödik oszloppal szemben.~
1399 XI    |                gerjeszte szívében. Akire az ország sorsa van bízva,
1400 XI    |                  ország sorsa van bízva, az bizonyára nem lehet könnyelmű
1401 XI    |            jóltevőjét megláthatja holnap az országgyűlésen, ahol a nagy
1402 XI    |                 sem veendi őket észre, s az egész csak néhány percig
1403 XI    |                tartand.~Így jutott Fanny az országgyűlési terem karzatára,
1404 XI    |                találta a többiek között. Az arc, melyet Krammné mutatott
1405 XI    |                Krammné Fannyért ment, őt az énekmesterhez viendő, üresnek
1406 XII   |               hogy titkos pártfogója nem az, akit képzelt, akit egyszer
1407 XII   |                fél, retteg tőle, nem mer az utcán megjelenni, nehogy
1408 XII   |                költ szívében, és irtózik az eszmétől, hogy azon ember
1409 XII   |                  Tehát még itt is elérik az ártatlan gyermekszívet,
1410 XII   |          holmiját szállítsák át még azon az éjjel az ő saját lakóházába,
1411 XII   |          szállítsák át még azon az éjjel az ő saját lakóházába, tulajdon
1412 XII   |            viseltetett Fanny iránt. Hisz az is reménytelenül szeretett –
1413 XII   |            öregek abban fáradoztak, hogy az ismeretlen nagy úr nevét
1414 XII   |                  kitudhassák. Minek volt az nekik? Vissza akarták neki
1415 XII   |            Fannyra költött összeget. Óh, az ilyen tartozásokkal adósnak
1416 XII   |                   s ő rá nem fog mutatni az utcán, ha meg kellene is
1417 XII   |             vigyázott rá, hogy kivel fog az asszonyság beszélni.~Harmadik
1418 XII   |            valamit.~– Miféle mesterember az a Boltay? – kérdezé Krammnétól.~–
1419 XII   |           kísértőt! Abellino sietve ment az utcaszegletig, Sándor mindenütt
1420 XII   |                 főúr, hintaja berobogott az udvarra. Nagy, medvebőrös
1421 XII   |             felfedezésével.~Ezen a napon az egész háznál oly harapós
1422 XII   |                  most ráhallgatott, hogy az mind Kárpáthy nevét mondja,
1423 XII   |                 díszes úri hintó jött be az utcába, s éppen Boltay háza
1424 XII   |                  szokásakint kitekintett az ablakon; a hintóban ülő
1425 XII   |                  ember, úgy érzé, mintha az egész támadással neki kellene
1426 XII   |                neki kellene megküzdenie.~Az érkező léptei végighangzottak
1427 XII   |               hallatszék, s a bejövő már az előterembe lépett. Vajon
1428 XII   |                  melyen Boltay uram jött az előterembe az érkezett vendéget
1429 XII   |                  uram jött az előterembe az érkezett vendéget elfogadni.
1430 XII   |                    Ah, jó napot! – szólt az érkezett úr fidélis leereszkedéssel,
1431 XII   |                 a mestert meglátva. – Ön az, Boltay mester? Ah, derék
1432 XII   |           becsülöm.~Boltay uram nem volt az az ember, aki mindenkitől
1433 XII   |                  Boltay uram nem volt az az ember, aki mindenkitől dicsérni
1434 XII   |                  Abellino vagyok – monda az idegen.~Boltay uramat csak
1435 XII   |               idegen.~Boltay uramat csak az almáriom tartotta, hogy
1436 XII   |                   Nem én rajzolom, uram, az első legényem, ki Párizsban
1437 XII   |             között nem fordul elő. Nekem az apám is különc volt, és
1438 XII   |               mester ezalatt készen volt az írással és keresgéléssel,
1439 XII   |         keresgéléssel, odainté Kárpáthyt az asztalhoz, s egy csomó százas
1440 XII   |               nem volt készen, hogy ezek az ostoba filiszterek azokkal
1441 XII   |      grandseigneuri félvállal végignézte az asztalosmestert, s lovagkorbácsával
1442 XII   |          elfordult, s becsapva maga után az ajtót, eltávozott. Csak
1443 XII   |             miért nem ütötte ő pofon azt az embert. Ezúttal azonban
1444 XII   |                  sem tevé többé fiókjába az asztalon hagyott pénzt,
1445 XII   |            Kárpáthy Béla úr kegyeskedett az átadó fogadott leányának
1446 XII   |                 felett, egypár elménc úr az ellenpárton a zöld asztal
1447 XII   |              szenvedő emberiség nevében, az ifjú óriások tüzelték, lovalták,
1448 XII   |                végre abban állapodék meg az elegánsoknak Mayeréknél
1449 XII   |             kihívni.~Kit? Boltay uramat? Az asztalosmestert? Ez lesz
1450 XII   |                 cél lesz azáltal elérve?~Az, hogy megijed a filiszter.
1451 XII   |                megtért ellenségnél, mert az mindig azon iparkodik, hogy
1452 XII   |                 sárkánya meghódíttatott.~Az élettapasztalás jogot ád
1453 XII   |                ellenfelét sértegetni, ha az egyszer keményen ráijesztett,
1454 XII   |             bocsánatot kér, és megisszuk az áldomást, melynél a szép
1455 XII   |                elküldé segédeit Abellino az asztaloshoz.~Az egyik volt
1456 XII   |                 Abellino az asztaloshoz.~Az egyik volt Livius; párbaji
1457 XII   |          gentleman bonjourt kívánt, mint az ifjú hasonlóul viszonozva,
1458 XII   |                Azután letevé egyik öklét az asztalra, másikat háta mögé
1459 XII   |           meghajtva derekát szemébe néze az ifjúnak marcona tekintettel.~–
1460 XII   |                édesem, Barna Sándor úr… (az „úr” szót erősen megnyomva,
1461 XII   |            ezáltal tisztelve) ezen levél az ön mesterének szól…~– Bátran
1462 XII   |               címzett levelet feltöré, s az ablakhoz lépett vele, hogy
1463 XII   |               kihívást elfogadni?~– Mert az nekem címtársam, mert az
1464 XII   |                 az nekem címtársam, mert az fogadott apám, és nincsen
1465 XII   |               mellén rettentő karjait, s az ifjú elé állva, csaknem
1466 XII   |               ahol messziről lövöldöznek az emberre, s le lehet a golyó
1467 XII   |        arasznyira a kard hegye előtt, és az ember senkit sem hívhat
1468 XII   |                ne mosolyodjék.~– Mindegy az nekem, uraim; én tudok pisztollyal,
1469 XII   |              visszahökkent.~– Diable! Ez az ember valamire céloz. –
1470 XII   |                 hasonló kényességeken.~– Az időről és helyről majd tudósítják
1471 XII   |                ezelőtt három esztendővel az ermenonville-i erdőben három
1472 XII   |             emlékezni.~– Úgy kegyed lesz az, kinek ez a levél szól –
1473 XII   |                  hol, ki tudja, merre, s az imádó és az imádott egymással
1474 XII   |              tudja, merre, s az imádó és az imádott egymással szemben
1475 XII   |             ajánlkoznának.~– Óh, elegen. Az ifjú óriások közt valóságos
1476 XII   |   legkönnyelműbbjeitől származhattak, de az általános hangulat mégis
1477 XII   |                szándékozott agyonlőni, s az sem igen volt valószínű,
1478 XII   |                igen volt valószínű, hogy az ő munkában elfásult kezei
1479 XII   |              lovagiasabb érzelmű ifjaink az emberséges kézművest megmenteni.
1480 XII   |              inkább akarták, hogy menjen az egész komolyan, annak rende
1481 XII   |                egy bérkocsin megjelentek az ifjak. Sándor készen várta
1482 XII   |                  pecsételt még le, miket az éjjel írt, egyiket gazdájához,
1483 XII   |                 mint aki már beleszokott az ily helyzetekbe. Szokott
1484 XII   |            magának.~Még nagyon kora volt az idő, midőn a hídon keresztül
1485 XII   |           kedéllyel.~Innen gyalog mentek az erdőn keresztül a kitűzött
1486 XII   |                  ült a mi ifjaink arcán.~Az ellenfél nevetve, hányiveti
1487 XII   |             délcegséggel jött karonfogva az ezüstnyárfa bokrokon keresztül;
1488 XII   |                seborvos és egy szolga. – Az utóbbi hozta magával nagy,
1489 XII   |            kiindulási és a lőtávolság és az első lövés felett. Ez tetszésre
1490 XII   |                golyóval lelőtte.~Ez csak az ellenfél remegtetéseért
1491 XII   |           mindegy. Előttem nem becsesebb az élet annál az ellőtt falevélnél.~
1492 XII   |                  becsesebb az élet annál az ellőtt falevélnél.~Miklós
1493 XII   |        falevélnél.~Miklós mélyen tekinte az ifjú szemeibe. Sejteni kezdé,
1494 XII   |                 a feltételeket.~Mindjárt az elsőt visszautasítá.~Nem
1495 XII   |                  Párbajban megesik, hogy az embert nem lövik sonica
1496 XII   |               rák eshetik bele. Még csak az kellene, hogy a golyókivevőt
1497 XII   |                 vonultak, egy csoportban az egyik félé, másikban a másiké.
1498 XII   |               taps jelt adott a vívóknak az indulásra.~Sándor néhány
1499 XII   |                lehető legnagyobb kínzása az ellenfélnek, mely a kissé
1500 XII   |              szakasztott léptekkel egész az őt illető sorompóig lépett,