bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

1501 XII   |                  Ez szokatlan merészség. Az első lövés előtt nemigen
1502 XII   |                 másodperc múlva a másik. Az elősiető tanúk Sándort a
1503 XII   |                   A sebészek odafutottak az utóbbihoz.~– Meg van ön
1504 XII   |                    Semmi, semmi! – inte, az egyik kezét folyvást fülén
1505 XII   |                 folyvást fülén tartva. – Az ördöngös golyó éppen fülem
1506 XII   |                   Ördöngös golyó! Inkább az oldalbordáim közé ment volna.~–
1507 XII   |                 oda ment volna! – ordíta az előrohanó Konrád. – Ön egy
1508 XII   |               segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott nincs, maustodt
1509 XII   |                  mellett elsüvöltött, ez az egész agyrendszerét megrázó
1510 XII   |            önkénytelen felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly
1511 XII   |             golyója egészen oldalt vette az irányt, s Kárpáthy maga
1512 XII   |                kell neki érezni agyában. Az orvosok azt suttogák, hogy
1513 XII   |                 gúnyolni szoktak. Inkább az oldalbordák közé ment volna
1514 XII   |              oldalbordák közé ment volna az a golyó.~Kárpáthyt kocsijához
1515 XII   |            fizetve.~A tanúk jót nevettek az ötleten, s a legelső patzenhäusliban
1516 XII   |                tanúi pedig előttemezték.~Az ekként hitelesített okiratot
1517 XII   |                  dugva, köszönetet monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért,
1518 XIII  |                kellett volna lenni abban az időben, kinek ez ünnepélyekről
1519 XIII  |        Debrecenben vagy Nagykunmadarason az új kaputokat, ráparancsolván
1520 XIII  |                megszökni Nyíregyházáról.~Az úriabb körökben, hol boldogtalan
1521 XIII  |          gyakorolják azon hivatalt, mely az égben az őrangyalokra, itt
1522 XIII  |                  hivatalt, mely az égben az őrangyalokra, itt e földön
1523 XIII  |               szokott tartani egy hétig, az első napon minden női renden
1524 XIII  |               teremtés megszökvén onnan, az utolsón pedig az ott maradt
1525 XIII  |                  onnan, az utolsón pedig az ott maradt férfinépből ki
1526 XIII  |                 maga annyira szokva volt az ezen nap örömeihez, hogy
1527 XIII  |              évben tehát kénytelen levén az országgyűlésen fenn időzni,
1528 XIII  |                 volnának is, hol maradna az otthoni úri kényelem, a
1529 XIII  |                nem lakik senki más, mint az ő vendégei, cselédjei és
1530 XIII  |       kedvezőtlen hely leendett Pozsony. Az ellenpártiak figyelme a
1531 XIII  |            felügyelete alatt, a nádor és az egész ország szemei előtt,
1532 XIII  |                  újságírók közellétében; az ember még csak el sem meri
1533 XIII  |              utoljára példabeszéddé vált az úri körökben: „Nem megyünk
1534 XIII  |         voltaképpeni ősi lakhely, miután az elődök mindegyike óhajtá
1535 XIII  |              vízpartra építeni, másik be az erdők közé, ismét másik
1536 XIII  |                  erdők közé, ismét másik az országútra akart látni,
1537 XIII  |                 erővel elbújt szem elől; az utódok aztán egy vagy más
1538 XIII  |                vagy más célra használták az ősök piramidjait, a népszerűbb
1539 XIII  |              büszkeség Kárpáthy Ákosban, az akkori Szabolcs vármegyei
1540 XIII  |               tréfaságokkal. De belehalt az óriási vállalatba, s öccse,
1541 XIII  |                elfogadni, kihurcolkodott az I. Leopold alatt épült roppant
1542 XIII  |                 roppant palotából, annak az ablakait berakatta téglával,
1543 XIII  |       kutyapecéreik számára áldozák föl.~Az utóbbi ős nagyszerű gazda
1544 XIII  |             oldalának, hogy nem lehetett az utóbbiban megmaradni a moslékszag
1545 XIII  |                keresztül kellett bejutni az angolkertbe.~Kárpáthy Dalia,
1546 XIII  |                Bécsben lakott, ennek meg az a gondolatja támadt, hogy
1547 XIII  |             holta napjáig Jancsi maradt.~Az ő kezeinek nyomai legláthatóbbak
1548 XIII  |           kezeinek nyomai legláthatóbbak az ősi telepen. Minden, mi
1549 XIII  |                mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket mérföldekre figyelmessé
1550 XIII  |           mérföldekre figyelmessé teszi, az ő szerzeménye. A park tele
1551 XIII  |         zengedezének; Jancsi úr ehelyett az angolkert közepén saját
1552 XIII  |        negyedikben aztán hordta mindenki az irháját, mert akkor kezdődött
1553 XIII  |              kutyákat, medvéket elzárták az udvarról, hogy a közeledő
1554 XIII  |             szegényeket meg ne tépjék, s az új kenyérreli áldozat alkalmával
1555 XIII  |            templomba ment, ott felveendő az úrvacsoráját, s onnan visszatérve,
1556 XIII  |                  onnan visszatérve, amit az úr oltára előtt fogadott,
1557 XIII  |               mintha e derék ember volna az ő ellenségei között a legelső,
1558 XIII  |               pillantást, felét elcsapná az összes személyzetnek, s
1559 XIII  |           jönnének, sem lennének jobbak.~Az érintett jószágigazgató,
1560 XIII  |                   s akit azért tartottak az úrfi mellett, hogy legyen
1561 XIII  |              tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú úrra raktak, az arról
1562 XIII  |             nevelői az ifjú úrra raktak, az arról menten lepergett,
1563 XIII  |                találtak Petike lelkében. Az öreg Kárpáthyt nagyban mulattatá
1564 XIII  |              Kárpáthyt nagyban mulattatá az eset, hogy fia helyett Petike
1565 XIII  |              Mert a magyar nábobnak elve az, hogy a fizetéstől irtózik;
1566 XIII  |                közepett könnyen felkopik az álla. Más ember rég milliomos
1567 XIII  |                ember rég milliomos volna az ő helyzetében, az alárendelt
1568 XIII  |                  volna az ő helyzetében, az alárendelt ispánok, tiszttartók
1569 XIII  |                gömbölyű kavicsot, amivel az udvar fel van töltve.~A
1570 XIII  |    iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető hajdúk karjaiba
1571 XIII  |                  közelségben vannak.~Míg az érdemes jószágigazgató eddig
1572 XIII  |                 megállt, kocogtatott, ha az ajtó tárva volt, akkor az
1573 XIII  |                az ajtó tárva volt, akkor az ajtóragasztón kocogtatott,
1574 XIII  |                  jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat hozta nyalábban,
1575 XIII  |              mert senki sem felel. Végre az archívumba jutott. Jancsi
1576 XIII  |                  egyenesen odament volna az eléje nyújtott kezet megfogni,
1577 XIII  |                  látja, hogy nyújtogatja az első lábát a nagyságos úr?~–
1578 XIII  |                  szólt kezeit félredugva az érdemes jószágigazgató –,
1579 XIII  |               Sajátságos három alak volt az együtt, a méltóságos úr,
1580 XIII  |              ország-világ láttára viseli az emberséges ember, s köntösét
1581 XIII  |               lehet tudni, vajon frakk-e az vagy atilladolmány; elöl
1582 XIII  |              mint mikor együtt labdáztak az udvaron.~Megőszült már a
1583 XIII  |                   tömötten hátrafelé van az simítva, s lefogva görbe
1584 XIII  |        méltóságos úrnak – szólt Péter úr az asztalhoz állva – becses
1585 XIII  |              bátorkodtam egész alázattal az egészet egy kis szisztémába
1586 XIII  |              nézve annál könnyebb legyen az áttekintés.~Ezzel inte Pálnak,
1587 XIII  |               inte Pálnak, hogy tegye le az iratokat.~Ez nagy mérgesen
1588 XIII  |          mérgesen odatálalta valamennyit az asztalra. S nem állhatta
1589 XIII  |                 csak azért is végignézem az egész számadást, s te azalatt
1590 XIII  |                mögött.~– Megeszem én azt az írást mind, amit a nagyságos
1591 XIII  |             nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg szolga.~– Fogja be
1592 XIII  |                 jutott, hogy nem találja az elejét, mire odatolá azt
1593 XIII  |             pápaszem nélkül olvasott.~… „Az 1824–25-ik esztendőben valának
1594 XIII  |                   Itt elébb félbeszakítá az olvasást Péter.~– Méltóságodnak
1595 XIII  |              egynéhány észrevételt tenni az illető pozíciókra nézve,
1596 XIII  |            földön.~– Rossz esztendő volt az idén – menté a tiszttartót
1597 XIII  |                sok eső miatt kicsírázott az asztagban.~– Így mondá a
1598 XIII  |                kármentesíteni, s ott van az irtóztató nagy csűr, ha
1599 XIII  |    kilencvenhatezer forintért, holott én az újságokban olvasám, hogy
1600 XIII  |          lehetett volna szállítani, mert az árvíz miatt az ökröknek
1601 XIII  |          szállítani, mert az árvíz miatt az ökröknek úgysem volt semmi
1602 XIII  |               hát egyenesen magam vagyok az oka; szegények nem tehetnek
1603 XIII  |                 Úgyis rossz volt ez idén az ára, alig keresték.~– Továbbá…~–
1604 XIII  |             ember; minden rendén van. Mi az a másik csomó ottan?~– Ez
1605 XIII  |          összement, hogy a könyökéig ért az embernek a ködmen ujja,
1606 XIII  |            ködmen ujja, s megfesté kékre az alatta levő inget úgy, hogy
1607 XIII  |                 költség, mint a nyereség az egész gazdaságból, ez a
1608 XIII  |               rezultátum.~– Íme, így van az, mikor tudósok kezdenek
1609 XIII  |               miután jól kikacagta magát az egyes tételeken.~– Megkövetem
1610 XIII  |                szólt Péter úr –, így van az, mikor féltudósok gazdálkodnak;
1611 XIII  |                de lássuk a többieket! Mi az a vékony köteg ottan?~Már
1612 XIII  |          vékonyát kezdte válogatni.~– Ez az opálbányák árendásának a
1613 XIII  |                volt itt egy kereskedő, s az megnézte a bányát, és húszezer
1614 XIII  |                  Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó?~– Ez a talpadi
1615 XIII  |               számadása.~– Tisztelem azt az erdőt! Már tizenkét esztendő
1616 XIII  |                 többedmagammal, s utolér az eső. Sebaj – mondám én –,
1617 XIII  |                     itt kell lenni közel az én talpadi erdőmnek; vágtassunk
1618 XIII  |               volna szépen sorba. Hát ez az én nagy költséggel ültetett
1619 XIII  |                   Meg kell mondani annak az embernek, hogy ültessen
1620 XIII  |               szót sem szóltam.~– No. Ez az ember itt mindig a fülembe
1621 XIII  |              kollégium nem kapta még meg az évi díját.~– Nem is kapja,
1622 XIII  |                el a szuplikánst!~– De ha az idén elküldik, akkor kiadjuk
1623 XIII  |                  adok. Addig volt boldog az ország, amíg tudósok nem
1624 XIII  |           tudósok nem voltak benne. Elég az, amit a kollégiumban tanulnak.~–
1625 XIII  |                 s oly vállalatoknál, hol az áldozatot csupán hazafiság,
1626 XIII  |                 össze, Varga Péter uram, az aktáit!~A tiltul átlapozott
1627 XIII  |                apródonként mindazt, amit az elődök építtetlen hagytak!~–
1628 XIII  |                  kapja el. Csakhogy neki az a kiváló bolondság jutott,
1629 XIII  |            kiváló bolondság jutott, hogy az urát megbecsüli és nem lopja
1630 XIII  |                 és nem lopja meg, holott az ellenkezőre elég alkalma
1631 XIII  |               arra van rendeltetve, hogy az urát mulattassa. És éppen
1632 XIII  |                  poétának, a színésznek, az agárnak.~– No, mit tátja
1633 XIII  |                meg számadást csinálni.~– Az könnyű – felele Pál huszáros
1634 XIII  |                 a száz forint.~Jancsi úr az oldalait tartotta nevettében.~–
1635 XIII  |             olyan számadást csinál, mint az egyszeri deputáció; „Jöttünk,
1636 XIII  |                 írni fog, s ami itt van, az nem okos embernek való.~
1637 XIII  |              Éppen csak akkora képe volt az emberséges embernek, mint
1638 XIII  |             gomblyukkal feljebb gombolva az egyik oldalán, mint kellene,
1639 XIII  |                 ő különös gonddal gyűjti az ilyen embereket, hanem ez
1640 XIII  |                valakivel meg kell itatni az olajat szilvórium helyett,
1641 XIII  |             megcsapatni.~Ezt per „hallja az úr!” szokta címezni a nábob,
1642 XIII  |                megtiszteltetés.~– Hallja az úr! No, jöjjön ide az úr.
1643 XIII  |             Hallja az úr! No, jöjjön ide az úr. Jaj, be mennykő fokhagymaszagú
1644 XIII  |                be mennykő fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját;
1645 XIII  |                  hol juthat hozzá, mikor az egész uradalomban nem szabad
1646 XIII  |        termeszteni? – Hát azért hívattam az urat, hogy írjon azonnal
1647 XIII  |              írjon leveleket mindazoknak az úri barátimnak, akikkel
1648 XIII  |                  összekoccanásban voltam az idén, tudósítván őket afelől,
1649 XIII  |              mondom, hogy Mihálynak írja az úr, mert ő nem minden bolond
1650 XIII  |                 fiskálisomat. Megértette az úr?~A fiskális intett a
1651 XIII  |             fiskális intett a fejével.~– Az úrral is kezet fognék immár,
1652 XIII  |             olyan ménkű tintás nem volna az öt ujja. Menjen ki, mosdjék
1653 XIII  |                  visszatért, Jancsi urat az ablakban találta, amint
1654 XIII  |                  találta, amint kinézett az udvarra, hátratéve kezeit,
1655 XIII  |                várakozik rá valaki, inte az ügyésznek.~– Üljön le az
1656 XIII  |                 az ügyésznek.~– Üljön le az úr, és írjon.~A nagy úr
1657 XIII  |                 Édes öcsémuram!” – kezde az öreg Kárpáthy diktálni.~„
1658 XIII  |                Miután öcsémuram jelenleg az országban lakik, én pedig
1659 XIII  |           ezentúl jó atyafiak maradunk.”~Az öreg szemei megnedvesedtek
1660 XIII  |          felébreszték a kopók vihogási s az udvarra bedöcögő társzekerek
1661 XIII  |                  A vadászok érkeztek meg az erdőről frissen lőtt vadakkal,
1662 XIII  |                 kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök közül nézett
1663 XIII  |            ablakredőnyök közül nézett ki az udvarra; még csak akkor
1664 XIII  |                  csak akkor hajnalodott, az ég keleti kárpitja bíbor
1665 XIII  |                volna itt-ott.~Jól hallá, az udvaron mint jönnek-mennek
1666 XIII  |               udvaron mint jönnek-mennek az emberek, ki-ki készületeket
1667 XIII  |              mind ünnepélyes előkészület az. Nemsokára jönni fognak
1668 XIII  |                   Nemsokára jönni fognak az üdvözlő jobbágyok, tisztviselők,
1669 XIII  |                  már jól fenn volt a nap az égen, midőn Pál felrángatá
1670 XIII  |                  Ilyenkor, midőn úgy vár az ember valamire, a kitűzött
1671 XIII  |                ez, ugyancsak megbecsülve az illetőket.~– Itt van-e Kiss
1672 XIII  |                  úr.~– Ő volt a legelső. Az apja sem volt annak nemesember,
1673 XIII  |                  Hát még kik érkeztek?~– Az úri rendben lévő jómadarak
1674 XIII  |                végigsimítani.~– Kicsoda? Az a szélkergető…~– Nos? Mi
1675 XIII  |                 a szélkergető…~– Nos? Mi az? Tanulja meg kend, hogy
1676 XIII  |                   s ha a nagyságos úrnak az kedvére van, hát csak tessék!~–
1677 XIII  |                   aztán a dudai esperes, az, akit én ki nem állhatok.~–
1678 XIII  |                   ugyan sokat is törődik az vele.~– Hát iszen ne is
1679 XIII  |                ne is törődjék vele; elég az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~–
1680 XIII  |         kedvedben vagy ma, te Palkó; hát az aprószentek itt vannak-e?~–
1681 XIII  |                  mosolyga Pál –, itt ám; az egész debreceni kántus a
1682 XIII  |          felállította a parasztfattyúkat az udvaron; meg ne ijedjen
1683 XIII  |              aztán megint fel ne gyújtsa az asztagot mint tavaly.~–
1684 XIII  |                 nevettem. Megint itt van az a Lokodi ötödmagával: ő
1685 XIII  |       nagyteremben ebédelnek, ők azalatt az előszobában Dobozyt játszák
1686 XIII  |            görögtűz mellett.~– Hát miért az előszobámban és nem a színházamban?~–
1687 XIII  |                  színházamban?~– Kicsiny az nekik.~– Hiszen csak öten
1688 XIII  |                 kinél tulajdonképpen nem az volt a fő baj, hogy hosszú
1689 XIII  |       prédikációkat tartott, mint inkább az, hogy esztendőben egyszer
1690 XIII  |               elé kaphatván Jancsi urat, az isten nevében úgy megdorgálá
1691 XIII  |           megdorgálá mindannyiszor, hogy az összegyűlt vendégeknek volt
1692 XIII  |             kötelességét.~– Hisz itt van az esperes! – monda a gyászhírrel
1693 XIII  |                kiálta rá Jancsi úr. – Ha az befog bennünket, vacsora
1694 XIII  |                  bennünket, vacsora lesz az ebédből, s úgy összevissza
1695 XIII  |            elszégyenlem magamat. Végezze az istentiszteletet a szuplikáns.~
1696 XIII  |               hogy ki ne húzhassa, mikor az orrával lesz baj; elhitették
1697 XIII  |               valami mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára pedig
1698 XIII  |               utoljára pedig kicserélték az imádságoskönyvét egy nagy
1699 XIII  |           szakácskönyvvel helyettesítvén az imakönyvét, amint azt a
1700 XIII  |               kinyitá, elkezdé olvasni: „az ecetes…” – itt vevé észre,
1701 XIII  |                szót sem szólt. Csakugyan az esperes urat kellett felkérni,
1702 XIII  |               nem fog, csupán imádkozik. Az is eltartott másfél óra
1703 XIII  |            eltartott másfél óra hosszat. Az érdemes úr úgy ellátá jókívánságokkal
1704 XIII  |          szertartáson mind jelen valának az érkezett vendégek, Jancsi
1705 XIII  |              megesni. Kassay Lőrinc most az egyszer jött a maga lován,
1706 XIII  |              elájult.~Jancsi urat máskor az ilyen dolgok nagyon mulattaták,
1707 XIII  |             szalvékat kellett volna adni az érkező uraság elé, egy puska
1708 XIII  |            vendégeket sorba ne csókolja, az agarakat kikergették a tornácba,
1709 XIII  |                  s nem volt nekik szabad az étterembe menni s a vendégek
1710 XIII  |                sülni és bor fog csurogni az ereszről, de verekedni ne
1711 XIII  |           verekedni ne próbáljanak, mert az most az egyszer nem szabad.~
1712 XIII  |                próbáljanak, mert az most az egyszer nem szabad.~Mindenki
1713 XIII  |                 okát.~– Tán vesztit érzi az öreg, hogy oly kegyes indulatokra
1714 XIII  |                    Vagy tán most tisztul az esze. A svábnak azt mondják,
1715 XIII  |            korára jön meg a sütnivalója; az övé hetvenre érett meg.~–
1716 XIII  |                    szólt egy harmadik –, az emberi természet minden
1717 XIII  |                  azt hiszem, hogy amióta az országgyűlésen van, kezdi
1718 XIII  |                nem hagy magával komázni.~Az igaz, hogy minden öröm mellett,
1719 XIII  |                  okvetlenül el fog jönni az ő névnapjára; lehet, hogy
1720 XIII  |             ostobasághoz kezdtek, rögtön az jutott eszébe: „Ha most
1721 XIII  |                  tisztesebb vigalomban”.~Az ünnepélyes hálálkodások
1722 XIII  |             hálálkodások után leszálltak az úri vendégek a kertbe, hol
1723 XIII  |               úri vendégek a kertbe, hol az egybegyűlt parasztság várt
1724 XIII  |              kertbe vezetett.~Bizonyosan az országgyűlésen töltött félévi
1725 XIII  |                éljen-rikoltása fogadá. – Az iskolamester már akkor magyarán
1726 XIII  |             valahol, minek következtében az az ötlete jött, hogy neki
1727 XIII  |                   minek következtében az az ötlete jött, hogy neki kell
1728 XIII  |               Frici neve napja van most.~Az érdemes népegyengető azután
1729 XIII  |            nélkül, sehol sem akadt meg.~„Az isten éltesse nagyságod
1730 XIII  |                    Csűstül1 szálljon reá az isten áldása, ~      Kinek
1731 XIII  |              angyali karokban ~Üljön fel az égbe, ott sem a sarokban,~
1732 XIII  |                  Fogja ott pártunkat.”~– Az isten éltesse a nagyságos
1733 XIII  |                valami foganatja lehessen az égben.~Jancsi úr, mint rendesen
1734 XIII  |                  barmot pedig parancsolá az egybegyűlt parasztság számára
1735 XIII  |                  amit szerteszét hallani az országban, ahol akad valaki,
1736 XIII  |                 s ha pedig végtére eljön az a kegyetlen kaszás, aki
1737 XIII  |    bársonybugyogóban a kállai kettőst. – Az isten éltesse! Kívánom tiszta
1738 XIII  |                   mert nem értik a szót.~Az a jó szokás volt Jancsi
1739 XIII  |                ott ült Jancsi úr mellett az asztalnál, s más nő nem
1740 XIII  |                  bor a fejekbe szállt, s az ismeretlen mámor megzavará
1741 XIII  |                azért mindig férjhez ment az, mert Jancsi úr gazdagon
1742 XIII  |                úr gazdagon kiházasítá, s az apjából hatökrös gazda lett;
1743 XIII  |               legények közül, mert ebben az órában férjhez adlak.~(Jancsi
1744 XIII  |             férjhez adlak.~(Jancsi úrnak az esze tisztul – mondanák
1745 XIII  |              ennyi derék legény közül.~– Az édesapám… – rebegé a lyánka
1746 XIII  |                fel sem pislantva.~– Hogy az édesapád válasszon közülök
1747 XIII  |                  Hol van ennek a lyánnak az apja?~Egy félig őszült ember
1748 XIII  |                  kinek jómódú gazda volt az apja.~– No, hát megelégszel
1749 XIII  |                 inkább a Marcihoz állok.~Az egész társaság hangosan
1750 XIII  |                     Minek hívtad hát ide az apádat?~Marcinak sem kellett
1751 XIII  |                 Marci hetykén, szemeivel az úrfiak felé vágott.~(– Mi
1752 XIII  |              felé vágott.~(– Mi lelhette az öregurat? – dörmögé a jó
1753 XIII  |                megharsantak a trombiták, az úri vendégek felmentek a
1754 XIII  |                 más ártatlan mulatságot, az öregek számára volt bor
1755 XIII  |               volt bor és égett szesz, s az asszonyoknak volt mit megszólani
1756 XIII  |                  legkevésbé vártál!~– Ki az? – kérdé Jancsi úr örömtől
1757 XIII  |                 öcsém! – szólt egyszerre az öreg.~– Ördögöd van! – monda
1758 XIII  |             azért jött le Pozsonybul, de az az útban megbetegedett,
1759 XIII  |                jött le Pozsonybul, de az az útban megbetegedett, s kénytelen
1760 XIII  |                volna, de lovon jöttem, s az egész szekérrel van.~Jancsi
1761 XIII  |                van.~Jancsi úr reszketett az örömtül. Annyira magába
1762 XIII  |           elballagva. – Nem szaladtam én az inszurrekció óta; még jó,
1763 XIII  |             Odáig négy óra, vissza négy, az nyolc, most két óra van
1764 XIII  |               vigasság lészen! – erősíté az esperes úr, és a jelenlevők
1765 XIII  |                  azt jelenté, hogy közel az ebéd, s széltére kelt az
1766 XIII  |                 az ebéd, s széltére kelt az appetitórium, egy sem volt
1767 XIII  |              hangzott a csengettyű, mely az ebédet jelenté, háromszor
1768 XIII  |                  nagy szárnyajtókat, mik az ebédlőbe vezettek.~A pompás
1769 XIII  |              hanem ha később jön valaki, az is helyet találjon.~Tortától,
1770 XIII  |              alakú nagyságban emelkedtek az átellenben ülők között,
1771 XIII  |              múzeum kincse volt felrakva az asztalokra. Még az éneklő
1772 XIII  |              felrakva az asztalokra. Még az éneklő diákoknak is ezüstpoharak
1773 XIII  |              helyéhez sietett; Jancsi úr az asztalfőhöz indult. Midőn
1774 XIII  |                egy másik teríték is áll. Az más névnapokon is ott szokott
1775 XIII  |                   Hát gondoltam, hogy ha az a másik eljön, legyen neki
1776 XIII  |                  vendégnek elmondá, hogy az üres hely ott Béla öccse
1777 XIII  |              felől ült Jancsi úr mellett az esperes, az asztal túlsó
1778 XIII  |            Jancsi úr mellett az esperes, az asztal túlsó végén Kutyfalvi
1779 XIII  |                  tüzes békákat ereget el az asztal alatt, s ecetet önt
1780 XIII  |                poharába, ha oda nem néz. Az alsóbb rendű nép más asztalt
1781 XIII  |            feldíszített színpad, melyről az ebéd ideje alatt Lokodi
1782 XIII  |           görögtűz mellett 12 képletben; az utolsónál aztán, mikor mindenki
1783 XIII  |               pompás tűzijáték fejezi be az egész mulatságot. Az időközöket
1784 XIII  |                  be az egész mulatságot. Az időközöket Bihari bandája
1785 XIII  |            széttárulván a hátulsó ajtók, az elcsendesült éj sötétjéből
1786 XIII  |        gyümölcseit…~E percben hallatszék az udvarra gördülő hintó robogása.~
1787 XIII  |                  gördülő hintó robogása.~Az elküldött fiskális érkezék
1788 XIII  |                  s elhozva; feltevék azt az asztalra, hogy minden vendég
1789 XIII  |                 oldala négyfelé esett, s az asztalon állt – egy befedett
1790 XIII  |                    egy befedett koporsó…~Az elszörnyedés hangja hallatszott
1791 XIII  |             kiverve Kárpáthy János neve…~Az iszonyat lezárt minden ajkat,
1792 XIII  |                  János feljajdulása volt az; az iszonyúan megbántott
1793 XIII  |              János feljajdulása volt az; az iszonyúan megbántott öreg,
1794 XIII  |                  még valamit mondani, de az csak egy hosszú, kínos hörgés
1795 XIII  |              hörgés vala; azzal felemelé az égre kezeit, s egyszerre
1796 XIII  |              többen a koporsót vették le az asztalról; csak ketten ültek
1797 XIII  |                  csak ketten ültek némán az asztal mellett, Kiss és
1798 XIII  |            szemeit szomszédja arcáról, s az, mintha le volna bűvölve
1799 XIII  |                mely előtte állt, s midőn az elősiető hajdúk elvivék
1800 XIII  |             másikba estek, ki-ki kereste az ajtót, mert itt szörnyű
1801 XIII  |                 volt rémülve ő is. Midőn az ifjabb Kárpáthyval kicsinálták,
1802 XIII  |            Kárpáthyval kicsinálták, hogy az öregnek születésnapi ajándékul
1803 XIII  |                  felnyergelve ott tartsa az ablak alatt, hogy könnyen
1804 XIII  |                 midőn Kiss szemébe vágta az orgyilkos nevezetet, elzsibbadt
1805 XIII  |              futhasson el innen, s kezde az ajtó felé hátrálni.~– De
1806 XIII  |              veszett vad keresztülszökve az asztalon, rárohant a szökni
1807 XIII  |                 s megragadá annak mellén az öltönyt. – Nem megyünk mi
1808 XIII  |           iparkodott letépni melléről, s az ajtó felé törekedett; de
1809 XIII  |               kifelé. Kiss kezében tartá az aranyserleget, melyet az
1810 XIII  |                 az aranyserleget, melyet az asztalról fölkapott.~Ezalatt
1811 XIII  |                fölkapott.~Ezalatt szinte az ajtóig értek tusakodva;
1812 XIII  |                  ellenfele halántékának. Az egyszerre félrekapta fejét,
1813 XIII  |                 csakugyan meg is érkezék az esperes úr – ki azért maradt
1814 XIII  |              szomorú hírt hozá, hogy biz az öregúr, ámbátor még ki nem
1815 XIII  |                még ki nem adá lelkét, de az utolsó halálküzdelmek között
1816 XIII  |          kodicillust.~Követték még aznap az esperes urat több főtisztviselői
1817 XIII  |         megismertetni őexcellenciájával, az örökös úrral, leendő patrónusukkal.~
1818 XIII  |             ahhoz több bizalma van, mert az nem meri megölni. Semmi
1819 XIII  |                jöttek Kutyfalvi udvarára az ispánok, kasznárok, írnokok,
1820 XIII  |            közöttük, mert már nagybátyja az utolsó lélegzetet nyögi;
1821 XIII  |                  melyek közül legelső is az, hogy minden férfirenden
1822 XIII  |                  csúffá tenni; de miután az alsóbb cselédségnek fejenkint
1823 XIII  |           bohócbul más, mint Kiss Miska, az egykori pünkösdi király,
1824 XIII  |                  a köszöntő versbe, hogy az új patrónusnak is elmondhassa
1825 XIII  |                 templomban, együtt ittak az asztalnál Jancsi úrral,
1826 XIII  |                 beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában a kukták,
1827 XIII  |              lelkéért egy imát bocsásson az égbe.~Ötödnap már nem volt,
1828 XIII  |                lovas legény vágtatott be az udvarra, kiben Marcit fogjuk
1829 XIII  |                 Bizonyos temetésre hívja az urakat. Ez volt a legtermészetesebb
1830 XIII  |               meg sem billentve kalapját az erkélyen álló Abellino előtt.~–
1831 XIII  |                  Ki küldi azt a levelet?~Az első kérdésre vállat vonított
1832 XIII  |             szemei, ahogy beletekintett.~Az öreg Kárpáthy János saját
1833 XIII  |                János saját kézírása volt az, melyben tudatja a Kutyfalvi-kastélyba
1834 XIII  |                többi tisztitársaknak is, az ispánoknak, kasznároknak,
1835 XIII  |         veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek hasonló esetekben
1836 XIII  |                  fakadt, ki káromkodott. Az ember hevenyében nem is
1837 XIII  |          bolonddá tesznek!~Abellino volt az utolsó, kinek ez örömhírt
1838 XIV   |                körül a mámoros pöffedés; az emberekkel komolyan beszél,
1839 XIV   |           dorbézoló mulatságokat kerüli, az országgyűlésen okos, értelmes
1840 XIV   |                  még most a fiatal rouék az ő rovására nevetnek, bár
1841 XIV   |                 ő rovására nevetnek, bár az öregek nem mindenütt találják
1842 XIV   |                találják is mulatságosnak az unokaöcs ötletét, de majd
1843 XIV   |                 kísérletek csak növelték az ingert, s minthogy a cél
1844 XIV   |             becsesebbnek látszott. Végre az őrjöngésig szerelmes kezdett
1845 XIV   |             zörgésre; ha éjjel megmozdul az ablakredőny, már azt hiszi,
1846 XIV   |           csábító mászik be rajta, pedig az ugyanakkor kényelmesen sétál
1847 XIV   |                kényelmesen sétál ki s be az ajtón, mely aranyai előtt
1848 XIV   |             gyámapákkal, kik őrt állanak az ajtó előtt, míg őrizetük
1849 XIV   |            magának, ha a könnyelműség és az édes bűnök kerítőjévé szegődött,
1850 XIV   |                 valahol a hegyek között; az első ijedségben odavivé
1851 XIV   |               együtt ott rejté el.~Ér is az valamit.~Árgusnak száz szeme
1852 XIV   |                   Jupiter mégis meglopta az őrizőket, s ha egyszer e
1853 XIV   |             menekülsz tőle különben.~Már az első hétben megtudta Abellino,
1854 XIV   |             ravasz képeiket, s odacsukta az ajtóhoz sarkaikat; vén cigányasszonyok
1855 XIV   |                 cigányasszonyok lopóztak az udvarra, ha észre nem vették,
1856 XIV   |               nem lehet senkit megkapni. Az ellenség könnyű, mozgékony,
1857 XIV   |                  nincs egyéb dolga, mint az ő rászedésén törni a fejét,
1858 XIV   |          ösztönözze, magában elég leende az, hogy e parasztbüszke kézművesnek,
1859 XIV   |             midőn előtte térdelsz, midőn az idvességet ígéred neki,
1860 XIV   |                 ha ráuntam én!”~Nem ez-e az élet?~Boltay mester tehát
1861 XIV   |                  nagy mogorván állt künn az ajtóban, midőn díszes úri
1862 XIV   |                segít leszállani a hajdú.~Az öreg úr nyájasan közelít
1863 XIV   |           bólintott.~– Tán éppen magával az érdemes mesterrel vagyok
1864 XIV   |                képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni hívja.~–
1865 XIV   |               hívja.~– Igenis, én vagyok az, nem tagadom.~Az éltes úr
1866 XIV   |                  vagyok az, nem tagadom.~Az éltes úr mosolygott, karját
1867 XIV   |               engedett a szónak, bevitte az urat legbelső szobájába,
1868 XIV   |                     Legelsőbb is – kezdé az éltes úr furcsa mosolygással
1869 XIV   |                akadt. Tudom én azt, hogy az nem engem illet, hanem az
1870 XIV   |                az nem engem illet, hanem az unokaöcsémet, akit Bélának
1871 XIV   |                is azt kívánom, de hiába, az ördög sem alszik, kivált,
1872 XIV   |                ha szép leányról van szó. Az én öcsém azon dicséretes
1873 XIV   |         szándékot hordozza magában, hogy az ön gyámleányát elcsábítsa.~–
1874 XIV   |                  nálam nélkül egy lépést az utcára nem teend, és ha
1875 XIV   |                  és ha végre megsokallom az üldöztetést, itt hagyom
1876 XIV   |                   Én jobban gyűlölöm ezt az embert, mint ön. Nem szükség
1877 XIV   |               halálos ellenségem – én is az vagyok neki. Ez atyafiságos
1878 XIV   |            vagyonát eltékozolva most már az én bőrömre is szedett föl
1879 XIV   |               minél elébb. Most közelget az ő neve napja, én pedig egy
1880 XIV   |              sokáig.~– Jól van, uram, ez az ön dolga, nem az enyim,
1881 XIV   |                uram, ez az ön dolga, nem az enyim, én asztalosmester
1882 XIV   |                  itt lakik a szomszédban az esztergályos.~– Boltay mester,
1883 XIV   |                ne legyen ön türelmetlen; az a bot csak embléma. Nekem,
1884 XIV   |           senkire hagyni nem lehet, mert az a törvényes örökösre marad,
1885 XIV   |            hihetné, hogy ez ember legyen az, kinek másfél millió évi
1886 XIV   |                 akarom őt fosztani ettől az örömtől.~– Én adjak tanácsot,
1887 XIV   |                nem a kívánás sóhaja volt az, hanem a rémületé, az elszörnyedésé!
1888 XIV   |               volt az, hanem a rémületé, az elszörnyedésé! Ha ez elképzelhetlen
1889 XIV   |              kincs ellenében mit nyomhat az erény, a szegény ember akarata,
1890 XIV   |               Hisz akinek sok pénze van, az mindent megvehet, az előtt
1891 XIV   |                van, az mindent megvehet, az előtt semmi sincs lehetetlen!
1892 XIV   |               fog rá mondani a kézműves. Az csak fejével bólintott rá,
1893 XIV   |               kitörő vidámsággal csapott az asztalra –, hah! Ennél a
1894 XIV   |              tértem, erőt, kedvet kaptam az élethez, bizonyítja, hogy
1895 XIV   |                  fogja felkeresni – s ez az én házam.~– Hogyan, uram!~–
1896 XIV   |             Boltay mester lassan felállt az asztaltól.~– Uram, nagyságod
1897 XIV   |              előre gyámleánya számára, s az dicséretes öntől. Ön rá
1898 XIV   |                 ki számára, kinek karján az élet csendes ösvényén végigvándoroljon;
1899 XIV   |  végigvándoroljon; de e sors nincs többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen
1900 XIV   |                de el nem feledteték vele az emléket, az indulatokat,
1901 XIV   |              feledteték vele az emléket, az indulatokat, miket magával
1902 XIV   |               erős szív kell hozzá, hogy az édesre valaki azt mondja,
1903 XIV   |                   és a keserűre, hogy ez az édes. Talán meglehet, hogy
1904 XIV   |          tartozik a tűrhetőbbek közé, de az ösztön ott maradt lelkében,
1905 XIV   |              élni. Még most visszaborzad az úttól, melyen azt el lehet
1906 XIV   |             lehet érni, de majd eljönnek az unalom, a szenvedély, a
1907 XIV   |                  a vér követelései, néha az elkeseredés, egy önfeledő
1908 XIV   |                  egy leányt megőrizhetni az eleséstől, aki maga is akarja,
1909 XIV   |             mégis tagadom. Való! Úgy van az általánosan, ahogy ön mondá,
1910 XIV   |          általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem kivétel leend.~–
1911 XIV   |           egyúttal erényeié. A patvarba! Az erény a legingerlőbb csalétek!
1912 XIV   |           keresed őt fel. Hiszed-e, hogy az úri név fénye, a gazdagság
1913 XIV   |               nem fog ellentállhatni, és az ajánlatot bizonyosan elfogadja.
1914 XIV   |             leend boldog. Mi által lenne az? Ha férje sokáig él, s ő
1915 XIV   |                  pedig el fogja adni, ha az ajánlatot megtudja; egy
1916 XIV   |              ennyi fény előtt, és azután az ajánlat tiszteletre méltó;
1917 XIV   |            egészen a lyány elől. De nem, az méltatlan dolog volna, hazudni
1918 XIV   |                     Sándor – szólítá meg az ifjút a mester –, remeked
1919 XIV   |              Sándor szelíden csókolá meg az öreg kezét, melyet az fejére
1920 XIV   |                meg az öreg kezét, melyet az fejére tett, mintegy áldásképpen.~–
1921 XIV   |               kézfogót csapunk, hogy még az angyalok is táncolnak örömükben.~
1922 XIV   |                azt, hogy nem érez semmit az ifjú iránt; de akkor a második
1923 XIV   |           kedélyének; erdő, mező látása, az együgyű parasztemberek beszéde,
1924 XIV   |                 hogy állnak szép rendben az éléstárba téve, milyen szép
1925 XIV   |                  vált belőled. Nézze meg az ember, hiszen te mindenhez
1926 XIV   |               Vénebb vagyok én már, mint az apám. Majd keresünk neked
1927 XIV   |              hozzád illik.~– Jó lesz biz az, Boltay bácsi, mentül elébb,
1928 XIV   |                  ha minden rendben van-e az asztalon. Boltay mesternek
1929 XIV   |                ideje volt ezalatt Terézt az érdeklő helyzettel megismertetni.~
1930 XIV   |               előhozta előtte véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen
1931 XIV   |             becsülé, de ez nem szerelem.~Az ízletes vacsora felett Boltay
1932 XIV   |             Végre a cselédek széthordták az asztalt, s hárman maradtak
1933 XIV   |                  szeret.~– Tudom, Sándor az – szólt közbe a leány.~Boltay
1934 XIV   |           akarnál hozzája menni? – kérdé az öreg elszomorodva.~– Ha
1935 XIV   |              beszélni szíve ügyei felől, az annak a jele, hogy sokat
1936 XIV   |                 valakit tudnék szeretni, az bizonyosan ő volna, ő, kit
1937 XIV   |             éltemet, minden gondolatomat az ön és nagynéném örömére
1938 XIV   |                hidegen, okosan felelt:~– Az szerencse volna, de nem
1939 XIV   |                  magas állást ígér.~– Ki az?~– Neve nem éppen kellemetes
1940 XIV   |               felkacagott a leány.~– Ah, az a kövér póktermetű ember!~–
1941 XIV   |                 akar belőle tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem
1942 XIV   |             ölébe.~– Lássa, Boltay papa, az elébb önnek mondám, hogy
1943 XIV   |               Igen. E gyűrűt hagyá nálam az érdemes úr, hogy azon esetben,
1944 XIV   |               nevetett, pedig bizony rég az ideje, hogy azt nem próbálta.~
1945 XIV   |                saját szobájába távozott.~Az éj előrehaladt már. Ideje
1946 XIV   |       lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak. Valami háborgató
1947 XIV   |                 háborgató szellem elűzte az álmot mindenki szeméről.~
1948 XIV   |                 a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön, mi ott az akarat;
1949 XIV   |                 jó, mi az ösztön, mi ott az akarat; titkok, miket maga
1950 XIV   |              szemeit legmesszebb kerülék az álom tündérei. Ablakán besütött
1951 XIV   |                 Ablakán besütött a hold, az ábrándozók csillaga, a vidék
1952 XIV   |             szedik a csillagok hamvát, s az a vénember ott a holdban
1953 XIV   |           vénember ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat; mikor ezüstfelhők
1954 XIV   |                  nyomrul nyomra a tudás, az emlék száraz, poros nyomait,
1955 XIV   |               csillagos jövőben, repülve az ég felé, melyről azt hiszi
1956 XIV   |                azt hiszi a gyermek, hogy az a földre köröskörül lehajlik.~
1957 XIV   |              eped, és ez így megy tovább az életen keresztül, és senki
1958 XIV   |               egymást.~Hol lehet most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen –
1959 XIV   |          ismeretlen – a megnevezhetlen – az elfelejthetlen? Bizonyára
1960 XIV   |              melyen odajutni lehet, hogy az imádó vonzalom sohasem lehet
1961 XIV   |                egy szavába kerülne, hogy az előkelő termek legbüszkébb
1962 XIV   |           delnőkkel, kiknek szabad látni az arcot, hallani a hangot,
1963 XIV   |         szerelemből támad.~Végigborzadt.~Az éji hideg szellő futott
1964 XIV   |             nyújtaná kezét. Egy lépéssel az elérhetlennek vélt csillagba
1965 XIV   |                  Csak egy percig tartott az lelkében, s kitörülte onnan.~
1966 XIV   |          süllyedve vannak… Így suttogott az ingerlő ábra.~És a bosszú,
1967 XIV   |            testvérhajlam, nem bosszúvágy az, ami téged vezet; szerelem
1968 XIV   |             viszi előtted a napfáklyát2, az fog vezetni jó és rossz
1969 XIV   |            tündér eszméivel… Mind ámítás az. Szerelem visz téged arra,
1970 XIV   |             istent kísérteni mégy, midőn az oltár előtt e szót kimondod: „
1971 XIV   |            fátumod után!~Valahára alszik az egész ház. Álmodjatok! Az
1972 XIV   |                az egész ház. Álmodjatok! Az álom jó tanácsot ad.~Te
1973 XIV   |            magadat ifjadhoz közel; egyik az egyik csillagban, másik
1974 XIV   |            csillagban, másik a másikban. Az álom jó tanácsot ad.~Másnap
1975 XIV(2)|                 Így hívja a csillagászat az oly álló csillagokat, melyek
1976 XV    |              férjhezmenetel felől, hanem az idő alatt, mint szokás,
1977 XV    |                 hogy senki nem tudhatott az érdekelteken kívül felőle
1978 XV    |                Különös történet adta elő az idő alatt magát.~Egy napon,
1979 XV    |              beszélte magát.~– Én vagyok az a szerencsétlen Mayerné –
1980 XV    |         szerencsétlen Mayerné – Fannynak az anyja! – zokogá megkeseredett
1981 XV    |             zokogá megkeseredett szívvel az asszonyság, s odaveté magát
1982 XV    |               őriző angyala, védelmezője az ártatlanoknak, hogy isten
1983 XV    |           Látott-e ilyen esetet, mint ez az enyim, hallott-e ilyet valaha
1984 XV    |                 rossz leányai vannak, és az enyimek rosszak, nagyon
1985 XV    |                 kell nekem, magam vagyok az oka, minek neveltem őket
1986 XV    |             volna akkor! De látja, uram, az anya szíve csak mindig érez,
1987 XV    |        esztendeig tűrtem azt a szégyent, az isten csudája, hogy még
1988 XV    |                sok. Ha én el akarnám azt az iszonyatot mondani, ami
1989 XV    |                  iszonyatot mondani, ami az én házamban naponta történt,
1990 XV    |            naponta történt, így állnának az ég felé Boltay úr hajai.
1991 XV    |                már énnekem sohasem lehet az utcára kimennem, hogy a
1992 XV    |            egyszerre: „Mit leckéz minket az anyánk, mi köze ahhoz, amit
1993 XV    |                 fejkötőt is tőlem kapta, az egész házban egy szalmaszéke
1994 XV    |                bánnotok anyátokkal, ez-e az én keserves fáradságaimnak
1995 XV    |                  de azért csak folytatta az előadást.) Ezt érdemlettem
1996 XV    |              meghunyászkodnék, nekem áll az a legnagyobbik, s nagy pikantul
1997 XV    |                  fel, s úgy szaladtam ki az utcára. Magam sem tudtam,
1998 XV    |            neveltek fel, eredj oda! Azok az emberséges emberek téged
1999 XV    |              ahogyan lát. Semmim sincsen az ég alatt, még ma nem ettem
2000 XV    |                  ettem egy falatot, s ha az úr kitilt a házból, ha a