bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

2001 XV    |                  leányom nem akar látni, az utcán kell meghalnom éhen,
2002 XV    |           fejében a sok mindenféle közül az ragadt meg legerősebben,
2003 XV    |            keresztyéni kötelességet vélt az által elkövetni, hogy a
2004 XV    |                egy pohár bort állíta elé az asztalra, és kényszeríté,
2005 XV    |                legelső, mentse meg magát az éhenhalástól.~– Óh, uram,
2006 XV    |                  madár, csak annyit tesz az én evésem az asztalnál,
2007 XV    |                 annyit tesz az én evésem az asztalnál, mintha ott sem
2008 XV    |                  világ minden jóságainál az, ha én valaha az én lelkem
2009 XV    |              jóságainál az, ha én valaha az én lelkem Fanny lányomnak
2010 XV    |             szavát hallhatnám. Nem lehet az, ugyebár? Nem nézhet ő az
2011 XV    |                az, ugyebár? Nem nézhet ő az anyjára, szégyenli magát,
2012 XV    |                milyen jól játszott benne az a Wildner, akkor is úgy
2013 XV    |                  akkor is úgy megríkatta az eset.~– No, no, asszonyom.
2014 XV    |                  anyát –, amit ön kíván, az minden kétség nélkül meg
2015 XV    |                atyja testvérével együtt. Az ugyan kissé szigorú személy,
2016 XV    |              ragadni Boltay csizmáit, de az emberséges ember elszaladt
2017 XV    |               emberséges ember elszaladt az érzékeny jelenés elől, s
2018 XV    |             visszakerül, addig talál ott az ablak hídján mindenféle
2019 XV    |                  nézegessen belőlök.~Ezt az egyórai távollétet arra
2020 XV    |          rongyait.~Hogy Boltay mesternek az ilynemű vásárlásoknál nem
2021 XV    |               rábízhatta a piperevásárt, az nagyon valószínű; ő bizony
2022 XV    |          esztendőrül való divatú valami, az iránt nemigen kérdezősködött;
2023 XV    |                odahaza.~Mert ahhoz, hogy az imént eljátszott tragédiát
2024 XV    |                 megáldva. Nem igaz abból az egész monológból egy betű
2025 XV    |                dolog:~Abellino (ismét ő) az utóbbi idők kudarcai által
2026 XV    |                 kérte ki Mr Griffard-tól az utolsó százezer pengőt a
2027 XV    |                  egy kéme a cselédségből az eszélyes bankárnak, ki rögtön
2028 XV    |          természetesen kétannyit teende. Az egész mintha tévedésből
2029 XV    |            amennyire számított. Ilyenkor az ember elbízott szokott lenni. –
2030 XV    |               tervet, miszerint Mayerné (az anya!) ravaszul férkőzzék
2031 XV    |                szörnyetegeket festek. Ez az élet.~Mayerné elgondolta,
2032 XV    |                  akkor van, ha eladja: – az erényt. És a hatvanezer
2033 XV    |                 leányának.~Tehát mégis – az a bűnös, aki vesz.~Mert
2034 XV    |                   Egyúttal elmondá nekik az okokat is, melyek Mayernét
2035 XV    |                  hogy mire a kocsizörgés az utca végén hallatszott,
2036 XV    |     szalmakalapját, mely akadályozandott az anyjávali ölelkezésben;
2037 XV    |                  perpetuum mobilét, amit az asszonyok kötésnek neveznek,
2038 XV    |                bosszantani látszék, hogy az udvari szájtátók láttára
2039 XV    |              bírja, de mind nem használt az semmit, amint leányához
2040 XV    |                csókot vissza tudna adni.~Az különös, az ember úgy van
2041 XV    |                  tudna adni.~Az különös, az ember úgy van néha, hogy
2042 XV    |              hogy semmit sem tud érezni; az egyik könnyekbe olvad fel
2043 XV    |              mint a fagy.~Végre sikerült az egész család egyesült törekvéseinek
2044 XV    |             befogadott, azt akarta, hogy az jól is mulassa ott magát.
2045 XV    |                  magát. Ő ugyan nem volt az az ember, aki valakit el
2046 XV    |               magát. Ő ugyan nem volt az az ember, aki valakit el tudott
2047 XV    |                  a hosszú históriát, ami az ő életének története, s
2048 XV    |               meg tudta volna magyarázni az érzést, sőt a magáét elmondva,
2049 XV    |               elhinné, és amellett, mint az árnyék, úgy követni minden
2050 XV    |                 Tarts titkot egy ideig – az én kedvemért!~Fanny megfogadá,
2051 XV    |            testvéreim életmódját, s csak az alkalmat leste, hogy tőlök
2052 XV    |       elidegenítni iparkodott tőle, amit az valóban nem is tett soha.
2053 XV    |                 elküldé Boltayhoz Palkót az öreg Kárpáthy (ámbár ezentúl
2054 XV    |                ahogy lábai engedék; akik az utcán találkoztak vele,
2055 XV    |            szegény ember törné magát így az utcán, könnyen rá lehetne
2056 XV    |                  figyelmeztetni rá, hogy az összekelésnek még néminemű
2057 XV    |           jutottak, bizonyítja azt, hogy az ő elragadtatása e tárgyban
2058 XV    |                addig is tartsák titokban az egészet, amire neki sajátságos
2059 XV    |           érdekében áll, hogy a házasság az esküvő napjáig titokban
2060 XV    |             valami okának kellett lenni, az bizonyos.~Az előkészületek
2061 XV    |              kellett lenni, az bizonyos.~Az előkészületek a házon kívül
2062 XV    |               kívül folytak, különben is az egész család nagyon ritkán
2063 XV    |                 Igen természetes helyzet az, miszerint Teréz és Fanny
2064 XV    |                  nagyon észrevehető volt az eltávozás. Teréz nem feledheté,
2065 XV    |          tettetésből cselekszi; hisz aki az oltár előtt azt mondhatja
2066 XV    |              való tartózkodás, hogy néha az egész ebéd felett senki
2067 XV    |           legélesebb figyelmére méltatá, az bizonyosan Mayerné volt.
2068 XV    |               ebéd idején erővel kellett az asztalhoz hurcolni, erővel
2069 XV    |                erővel rakni a tányérjára az ételt, mert nem akart sem
2070 XV    |              zivataros éjszakákon, mikor az eső veri az ablaktáblát,
2071 XV    |            éjszakákon, mikor az eső veri az ablaktáblát, a szél rugdalja
2072 XV    |             ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat, a kutyák ugatnak
2073 XV    |   legfigyelmesebb szemmel tekint reá.~Ez az éjszaka éppen ily viharos
2074 XV    |                viharos volt, úgy szakadt az eső, úgy zúgott a szél a
2075 XV    |               szél a fák között, ugattak az ebek, s futottak, mintha
2076 XV    |                kergetnének, a szél rázta az ajtókat, mintha valaki nyitogatná
2077 XV    |             kívül. Fanny behívta magához az anyját, hogy háljon ott
2078 XV    |                  anyját, hogy háljon ott az éjjel.~Valamivel figyelmesebb
2079 XV    |                  pillanatban már el volt az fedve, elsimítva. A jó anya
2080 XV    |             szoborszerű idomait elárulja az utolsó patyolat öltöny.
2081 XV    |                 bársony, és fényes, mint az acél, s kibontva annak többszörös
2082 XV    |           Szemeit le nem vette róla. Már az ágyban feküdt, ott is felemelkedék,
2083 XV    |                keblén szűkebbre hurkolja az ingfodor szalagát.~Mayerné
2084 XV    |                azután hirtelen felugrott az ágyába, félig befonva hagyta
2085 XV    |               mikor a gyertyát eloltják, az öreg asszonyságok akkor
2086 XV    |              módon nem vehetni észre, ha az ember elpirul.~– Óh, óh,
2087 XV    |                  vagy bár vette volna el az Isten amazokat tőlem, hogy
2088 XV    |                  becsülte meg, mindegyik az egész világé akart lenni.
2089 XV    |                veszik hasznát!~… Ez volt az első roham. Lepiszkolni
2090 XV    |                nyugodtan ellehetsz, amíg az öreg Boltay él; bár az isten
2091 XV    |              amíg az öreg Boltay él; bár az isten éltesse sokáig, pedig
2092 XV    |                 mert nagyon sűrű a vére, az apja is gutaütésben halt
2093 XV    |                meg a két testvére, éppen az ő korában. Ámbár még akkor
2094 XV    |                 mindent. Természetes is, az a család büszkesége. Hiába,
2095 XV    |                 lett volna azt – eladni!~Az volt a borzasztó, hogy Fanny
2096 XV    |               Fanny mind értette, tudta, az anyja miért beszél, hová
2097 XV    |                rád, hogy megláttalak. Ha az utcán találkozunk, bizonyosan
2098 XV    |                  s ha megvénül, kidobják az utcára. Héj, bizony jobban
2099 XV    |                 milyen büszke leány volt az? Tudhatod, szomszédban laktunk,
2100 XV    |            álltak velünk. Mikor nénéddel az a szerencsétlenség történt,
2101 XV    |                 mint akárhány asszony, s az az ember hűségesebb hozzá,
2102 XV    |              mint akárhány asszony, s az az ember hűségesebb hozzá,
2103 XV    |                  akkor azt mondják, hogy az az ember még az idén el
2104 XV    |               akkor azt mondják, hogy az az ember még az idén el fogja
2105 XV    |            mondják, hogy az az ember még az idén el fogja venni Rézit;
2106 XV    |                Rézit; csak arra vár, míg az anyja meghal, azután meg,
2107 XV    |              nagybátyját kiengeszteli, s az emberek elhiszik, és keresik
2108 XV    |             örült, hogy elébb kimondhatá az áment, mint anyja beleszólt
2109 XV    |                  sem ugatná meg, így meg az egész világ beszél róla,
2110 XV    |                Persze, hogy irigykednek. Az meg csak neveti őket a kastélyából.
2111 XV    |            Beszéljetek, bolondok. Árt is az neki. Egyébiránt ki tudja,
2112 XV    |             milyen keserves élete volna! Az később más leányt vett el,
2113 XV    |                régen el is váltak volna; az ember iszik, kártyázik,
2114 XV    |                   mi következik még. Van az emberben néha olyan merész
2115 XV    |            szobában. Mindig oda képzelem az ablakot, ahol a tükör van.
2116 XV    |                  tudni, virrad-e már, de az ablak helyett a sajtos almáriomba
2117 XV    |                 felelte a társának, hogy az egész világ sötét és sajtszagú.~
2118 XV    |                  volt, hogy ez mégis nem az ő megrontására hozatott
2119 XV    |               közönyös anekdota is, hogy az előadás célja annál rejtettebb
2120 XV    |                Istent emlegetni, mint ki az álmot érzi már jönni, s
2121 XV    |                is megvan odahaza, tudod, az a pamlag, avval a két csókolódó
2122 XV    |               galambbal; most is ott áll az arcképed alatt, amit az
2123 XV    |                  az arcképed alatt, amit az a fiatal festő vett le ingyen.
2124 XV    |            alapította meg a szerencséjét az a festő, mert azóta minden
2125 XV    |           ismerik a nevét. Egy kép tette az egészet.~Ah! most kerül
2126 XV    |             hiúság ajtajára.~– Nem hinné az ember – folytatá Mayerné. –
2127 XV    |     megmagyaráztatta magának, hol lakott az, akiről azt lefestették,
2128 XV    |           egészséges, ha beteg vagy. Óh, az az ember egészen őrült volt
2129 XV    |        egészséges, ha beteg vagy. Óh, az az ember egészen őrült volt
2130 XV    |                  bohóságot elkövetett ez az úr nálunk – folytatá Mayerné,
2131 XV    |                át magát nagy zörejjel. – Az ember igazán nem tudja,
2132 XV    |                 feleségül venne. „Menjen az úr! – mondám neki. – Majd
2133 XV    |                    Majd hiszi azt valaki az úrnak, szokták is az urak
2134 XV    |              valaki az úrnak, szokták is az urak szegény emberek leányát
2135 XV    |              nagy úr azt mondja, elvesz; az csak bolonddá akar tenni,
2136 XV    |                nem vesz el, de pénzt ád; az okosság, arra hallgass.
2137 XV    |                 Utálat, förtelem!… Ilyen az élet!…~Vajon ilyen-é? Csitt.
2138 XV    |                számatokra többnyire csak az őszi alkonyat deres fénye
2139 XV    |     legféltettebb kincsét, a becsületet, az erényt, a szűztisztaságot
2140 XV    |                  elorozni!!~Óh! Feketébb az ördög, mint aminőnek festik.~–
2141 XV    |               mint aminőnek festik.~– Én az ilyen beszédeket meg sem
2142 XV    |             igazat mondana is, nem volna az jó; az alacsony sorsbul
2143 XV    |             mondana is, nem volna az jó; az alacsony sorsbul származott
2144 XV    |                 származott nőket azokban az úri társaságokban lenézik,
2145 XV    |                fumigálják, megvetik; míg az olyan nőkkel, mint Halm
2146 XV    |          valahová. Úgy jött hozzám, mint az őrült. Kérdezte, hogy hová
2147 XV    |                tőlem régóta el van véve. Az bizony meglehet, hogy férjhez
2148 XV    |                ment.” Erre csak elsápadt az ember, s leveté magát –
2149 XV    |              hogy no jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában, esküvésében,
2150 XV    |             bolondul senki sem dobja ki, az akárkitől is nagy áldozat
2151 XV    |                remek leánynak adta, mint az én Fánim…~– Jó éjszakát,
2152 XV    |             pilláira.~A nap már besütött az ablakon, midőn Fanny felébredt.~
2153 XV    |                 való, tudat és képzelet.~Az ember sokszor fél, remeg
2154 XV    |                ugyanazon képeket átveszi az álom, s gyakran oly erős
2155 XV    |            ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó a jövőbe. Ezért mondják,
2156 XV    |              jövőbe. Ezért mondják, hogy az álom jó tanácsot ad. S midőn
2157 XV    |                 messze, messze látszanak az álom varázsködén keresztül
2158 XV    |               álom varázsködén keresztül az egész éjjel hányt-vetett
2159 XV    |            cselédnek végezni; megérdemli az ő kedves szép leánya, hogy
2160 XV    |             mester sohasem szokott ezzel az idegen ország termesztette
2161 XV    |              Semmit sem feledtem még el.~Az asszonyság igen beszédes
2162 XV    |             akarta, hogy Fanny költse el az egész reggelit.~– Mama –
2163 XV    |                  tőle –, hogy hívják azt az urat, aki felőlem kérdezősködött?~
2164 XV    |                 arcára, megláthatá, hogy az ily kérdést téve még csak
2165 XV    |              Kárpáthy Abellino.~– Úgy? Ő az? – monda Fanny különös,
2166 XV    |               szedegeté fel ujjacskáival az abroszrul, s kávéskanalával
2167 XV    |                 interese. Sokat túrhatja az orrával a földet a szegény
2168 XV    |                 bolonddá tenni magát. Ez az én igazi leányom” – gondolá
2169 XV    |                ütni.~– Hja, leányom, biz az ábrándozás szép dolog, hanem
2170 XV    |             ábrándozás szép dolog, hanem az ember hamar megéhezik mellette.
2171 XV    |                  mi fán terem a pénz. Ma az egész világ csak pénz után
2172 XV    |                örömtől megfosztottad?~Ez az asszony úgy beszél, mintha
2173 XV    |                nyomattal Mayerné –, mert az olyan hölgyek, kik a világ
2174 XV    |         hervadnak.~– Csitt, Boltay jön!…~Az öregúr belépett, jó reggelt
2175 XV    |                  annak a pamlagülő úrnak az ajánlatát, s mily finoman
2176 XV    |         kocsisához, hogy csináljon ülést az asszonyságnak, e percet
2177 XV    |              Ámbár azért kár betintáznod az ujjadat, mert ha szóval
2178 XV    |                  chèvre…~Boltay megijedt az idegen szavaktól.~– Csak
2179 XV    |               magát emelni a szekérre, s az víg ostorpattogás közt elhajtatott.~
2180 XV    |                   Ah, minő nevetség volt az! Hogy ugrálták körül, hogy
2181 XV    |                   míg a leányt rávehette az engedékenységre. Mert a
2182 XV    |           hazaballagott. Teréz már várta az ajtóban, mert a kocsis elébb
2183 XV    |              hoztam, mert ami benne van, az törökül van, el nem tudtam
2184 XV    |                  levelet.~– Hm – dörmöge az öregúr, csakugyan azt gondolva,
2185 XV    |               Elmegy Boltay mester maga. Az ő lábai jók, egy perc alatt
2186 XV    |               urához. A vőlegény megérti az izenetet, rögtön hintajába
2187 XV    |                 át senki sem látja őket, az öt sárkány-paripa, három
2188 XV    |                   nyargalva vágtat végig az országúton. Két óra alatt
2189 XV    |                  Két óra alatt megjárják az utat, ami Boltay mester
2190 XV    |                járás.~Fanny maga fogadja az érdemes vendéget, arca valamivel
2191 XV    |                téve:~– Kisasszony, engem az isten úgy segéljen, ahogy
2192 XV    |               kötelességet ismerni, mint az ön nevének becsületére válni.
2193 XV    |                 egyenkint felzároltattak az ajtók, s előjöttek mind
2194 XV    |                van a János úr, hová lett az öreg nábob? Ismeri őt valaki?
2195 XV    |        diadalmaskodó alak; vajon ő volna az? Ej, ej, bizony húsz évvel
2196 XV    |              Valamit itt hagytunk – mond az öreg szolga.~– Mit hagytunk
2197 XV    |                itt, te?~– Húsz esztendőt az öregségből, nagyságos ifjúúr! –
2198 XV    |                   a sárkányok belekaptak az útba, s perc múlva messze
2199 XV    |             múlva messze porzott a hintó az országúton.~… Vajon mit
2200 XV    |                levelet. Anyja írása volt az. A gazdag úr nagyon örül.
2201 XV    |              nézők, bámulók! Annál jobb. Az előadás is jó leend.~Fanny
2202 XV    |            cselédet azon izenettel, hogy az estélyre való meghívást
2203 XV    |                 szereti tartatni, legyen az nagy úr vagy nagy művész.~
2204 XV    |                nagy úr vagy nagy művész.~Az ő termei, az ő estélyei,
2205 XV    |                nagy művész.~Az ő termei, az ő estélyei, az ő reggélyei
2206 XV    |                 ő termei, az ő estélyei, az ő reggélyei szoktak gyűlpontjai
2207 XV    |                szoktak gyűlpontjai lenni az egész finom világnak.~Előkelő
2208 XV    |             látni; blazírt kedélyek, kik az unalom ragályát terjengetik;
2209 XV    |              gazdag embernek kell lenni, az csalatkoznék. Semmije sincs
2210 XV    |              senki, mert ő valóban hódol az arisztokráciának, csakhogy
2211 XV    |              világot alkossanak, melyben az anyag az ő szerzeményök,
2212 XV    |             alkossanak, melyben az anyag az ő szerzeményök, csak a művészi
2213 XV    |               beszélve: ők adják a pénzt az estélyekhez, mikre Kecskerey
2214 XV    |          Kecskerey úr eszerint „kerítő”, az nagyot vétene az illedelem
2215 XV    |                kerítő”, az nagyot vétene az illedelem szabályai ellen.
2216 XV    |                   nem szerez meg senkit, az ő estélyein minden a legszigorúbb
2217 XV    |                  szerelmet nem szerez. – Az már megint másik személy
2218 XV    |                  nevezi, annak csupán ez az ostoba magyar nyelv az oka,
2219 XV    |                ez az ostoba magyar nyelv az oka, miért nincs benne két
2220 XV    |       költségeket, tulajdonképpen nem is az övé, hanem Fennimoré, kinek
2221 XV    |           mellékes dolog.~Hivatalos volt az estélyre, s meg is ígérkezett
2222 XV    |                 Boltay mester vett neki; az úton így főzte ki magában
2223 XV    |             tervet: a bérkocsit elhagyja az erdő mellett, s gyalog megy
2224 XV    |               kezét, sem lábát nem törte az úton.~Hanem abban a kellemetlen
2225 XV    |               volt a megijedésnek.~– Tán az öregek vitték be?~– Nem,
2226 XV    |              Talán bizony csak ki akarja az anyját játszani, s egyedül
2227 XV    |          lóhalálába! Vajon hova lehetett az a leány? Jaj, ha az ideig
2228 XV    |             lehetett az a leány? Jaj, ha az ideig össze talált jönni
2229 XV    |               már mindenki arról beszél, az estély is azért van rendelve.
2230 XV    |               lehet, jobban ismeri ő már az asszonyi szíveket, hamarább
2231 XV    |                mindegy, azért csak mégis az ő érdeme, az ő fáradsága,
2232 XV    |                  csak mégis az ő érdeme, az ő fáradsága, hogy őt rábeszélte.
2233 XV    |                  leereszkedéssel fogadja az ajtóban az érkezőket; minden
2234 XV    |       leereszkedéssel fogadja az ajtóban az érkezőket; minden ember
2235 XV    |                 minden ember tudja, hogy az estély nem az ő pénze ára,
2236 XV    |                tudja, hogy az estély nem az ő pénze ára, ő is tudja
2237 XV    |               orrhangja keresztülhangzik az egész társalgáson.~– Nagyon
2238 XV    |                 stb., stb…~Azután jönnek az ifjú gentlemanek, s bemutogatják
2239 XV    |                  természethű prozopopea.~Az érdemes házigazda nagymértékben
2240 XV    |              érkezvén Párizsból, siettem az alkalmat megragadni, őt
2241 XV    |                Abellino volna valósággal az estélyt adó háziúr, s mintha
2242 XV    |         meggyőződhessék róla, hogy vajon az a vén nábob, kinek bőrére
2243 XV    |                levén legkellemesebb neme az időtöltésnek, míg Fanny
2244 XV    |              ugyan ellenkező póluson áll az iránytűd. Diable, neked
2245 XV    |                 Ti azt hiszitek, hogy ez az estély az én költségemre
2246 XV    |              hiszitek, hogy ez az estély az én költségemre megy? Csalatkoztok.
2247 XV    |                  Ennek Fennimor adja meg az árát. Adjatok egy kis helyet
2248 XV    |                   Adjatok egy kis helyet az asztalnál, hadd kísértsek
2249 XV    |               elvégre, tárcájába seperve az előtte halmozott bankjegyeket –
2250 XV    |              asszonyság vár reá, itt van az előszobában, nem jöhet be,
2251 XV    |                 nem találja a leányt, de az bizonyosan el fog jőni,
2252 XV    |               hírt, s otthagyta Mayernét az előszobában.~– Diable! Ha
2253 XV    |           mutatni, hanem folytatni kelle az örvendő, kihívó, diadalmaskodó
2254 XV    |               szaloni díszhangon jelenti az érkezőket franciául:~– Madame
2255 XV    |               egy része kíváncsian tódul az érkezők elé, a házigazda (
2256 XV    |                 házigazda (Kecskerey úr) az ajtóig megy eléjök, a komornyik
2257 XV    |                hosszan engedve aláomlani az angolos fürtöket márványsima
2258 XV    |                 a gyermeteg ajkkal, mely az alvó ártatlanságé, de oly
2259 XV    |                 de oly összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel,
2260 XV    |      szerelemgödröcskéivel, miken elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni
2261 XV    |             szemeivel keresni Abellinót.~Az, mint Lót felesége, sóbálvánnyá
2262 XV    |   megközelíthetetlenné vált rá nézve.~Ha az egekbe vitték volna vagy
2263 XV    |                 feleségemet.~Ah! ez volt az a pillanat, melynek úgy
2264 XV    |                 úgy örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás,
2265 XV    |             kikeresett bosszúállás, mely az üldözött leány szívében
2266 XV    |         kártyázószobába.~Amint benyitott az ajtón, hallá, mint nevetnek,
2267 XV    |                   Abellino széket húzott az asztalhoz, s közéjök ült.~
2268 XV    |                 Fennimor mit erőszakolja az arcát, hogy komoly legyen,
2269 XV    |                  a kártyát.~Legalább van az embernek min nevetni, akár
2270 XV    |                  adjon.~Elkezd veszteni.~Az asztal túlsó felén ül Fennimor,
2271 XV    |              egyre nyer, néha bennhagyja az egész tételt kétszer-háromszor,
2272 XV    |              vesztőnek fizet. Másutt jár az esze, s a folytatott tárgyra
2273 XV    |                 mert egy ilyen kalandnak az lehetne a vége, hogy a majorátustól
2274 XV    |             fullánk, minden szó a vérig, az elevenig hat. Abellino sápad,
2275 XV    |                   Amit Fennimor mondott, az igaz. Neki remegni kell
2276 XV    |                egyszerre talpra ugrik, s az egész tucat kártyát Fennimor
2277 XV    |                 nem szabadíthatva kezeit az őt fogva tartók karjaiból,
2278 XV    |              tartók karjaiból, bosszúját az ártatlan székeken tölti,
2279 XV    |                haza. Reggel elintézendik az ügyet. El is távoznak azonnal,
2280 XV    |                   és egy óranegyed múlva az egész társaság tudja, hogy
2281 XV    |               egész társaság tudja, hogy az estély hőse János úr, ki
2282 XV    |                nyugtalan álmokat alszik, az Abellino, Fennimor és monsieur
2283 XVI   |           párbaji bírák a gyengébb, mint az erősebb eszközt.~Ennek természetes
2284 XVI   |             végződik nemesen, férfiasan. Az illem kívánatainak elég
2285 XVI   |            Fennimoré: Livius és Kalácsi (az excellenciás családból eredendett
2286 XVI   |                 s mely nagyon különbözik az összevert színpadi kardok
2287 XVI   |                 Abellino fejének, melyet az csak nagy bajjal bírt elhárítani,
2288 XVI   |             megyünk, legfeljebb kihallik az utcára, s elfognak bennünket.
2289 XVI   |              sötétben jobb helyre talál, az a győztes, de amíg Európában
2290 XVI   |              addig alkalmazkodnotok kell az itteni szokásokhoz!~Fennimor
2291 XVI   |                  mégis azt gondolá, hogy az sokáig tartana, míg Amerikába
2292 XVI   |              ellenfelével tovább vívjon. Az ügy elintézettnek tekintetik,
2293 XVI   |             magát, mintha egyszerre mind az öttel meg akarna vívni,
2294 XVII  |               karok és rendek, vége volt az országgyűlésnek, a jurátusok
2295 XVII  |                 hattyúprémes mentéikkel, az úri előfogatok divatos delnőikkel
2296 XVII  |      divatkelméiket, a kávéházak kongtak az ürességtől, úgy látszván
2297 XVII  |                 bátran ki lehetett jönni az utcára, nem kellett félni
2298 XVII  |                utcára, nem kellett félni az embernek, hogy ott valami
2299 XVII  |                  karonfogva mentek végig az utcán, elfogva azt az egyik
2300 XVII  |              végig az utcán, elfogva azt az egyik szélétől a másikig,
2301 XVII  |                 csengettyűket, megverték az ablakokat; nem kellett többé
2302 XVII  |                   hogy ne üljenek mindig az ablakban; nem kellett többé
2303 XVII  |                mert neki egyik elve volt az, hogy nem a vásáros született
2304 XVII  |                  nem a vásáros született az eladó kedveért, hanem a
2305 XVII  |            valahova a maga pénzeért, nem az ő kötelessége az eladó nyelvét
2306 XVII  |           pénzeért, nem az ő kötelessége az eladó nyelvét megtanulni,
2307 XVII  |                nyelvét megtanulni, hanem az eladó dolga érteni, amit
2308 XVII  |               gyermekei szintén feljőnek az országgyűlésre, s keresni
2309 XVII  |          ilyenformán kényszerítve azokat az erőteljes magyar nyelvvel
2310 XVII  |             idióma volt a legszokásosabb az akkori társalgásokban; és
2311 XVII  |             volna sírni mind a kettő, de az nem illett. Most örülni
2312 XVII  |                  monda a nábob, megrázva az érdemes férfiú kezét –,
2313 XVII  |              látogatással. Én már voltam az ön jószágán odakinn, most
2314 XVII  |                 beszéltem vele, okos fiú az, arra rábízhat mindent.
2315 XVII  |          vadászni?~– Nem, uram. Sajnálom az állatokat.~– No, de kegyed,
2316 XVII  |                  nagyot lélegzett, midőn az utolsó búcsúszóval a készen
2317 XVII  |              ültek, s Pál gazda becsapva az üveges ajtót, parancsot
2318 XVII  |               lóháton, hogy őt láthassa, az öreg copfos jószágigazgatót,
2319 XVII  |                  János úr életébe.~Mióta az országgyűlésen járt, de
2320 XVII  |                 jobbágyok felszabadítása az úrbér alól örökváltság útján,
2321 XVII  |                lóversenyen töri a fejét, az esztendő nagyobb részét
2322 XVII  |                 szépíti, emeli a várost. Az őnála összejövő urak csaknem
2323 XVII  |                észre, hogy mindazok, kik az eszméről beszélnek, rendkívül
2324 XVII  |              vannak, s úgy látszik, hogy az agarakra boldogabb jövő
2325 XVII  |                  mulatságokkal végzendik az egészet.~Végül minden jeleivel
2326 XVII  |                 Varga uramat, hogy tegye az ő nevében, amit jónak és
2327 XVII  |        legnagyobb illendőséggel fogadják az úrhölgyet, és maguknak többé
2328 XVII  |              megmosni tartozik, egyúttal az is tudtára adatván, hogy
2329 XVII  |                  s rábízta Marcira, hogy az mind olyan jámbor legyen,
2330 XVII  |             kastély azon szárnya, melyet az úrnő számára választa, nyílt
2331 XVII  |           helység felé s oldalablakaival az angolkertnek fordulva –
2332 XVII  |                  sem ismert volna magára az átváltozás után.~A szándékosan
2333 XVII  |             szorgalmatosan eltávolított; az angolkertből a titkos búvóhelyek,
2334 XVII  |               lett, s a vízvezető csövek az úrhölgy hálószobája mögé
2335 XVII  |             eddig por és pókháló lepett. Az ittas vendégek számára alakult
2336 XVII  |           jöhetett elő eset, hogy valaki az ifjú nő előtt elmondhassa: „
2337 XVII  |               Vidra cigány hagyatott meg az udvarnál, tapasztalt hűsége
2338 XVII  |                  de neki is meghagyatott az érdemes jószágigazgató által,
2339 XVII  |                  a különféle gratulációk az ismerős eredeti fickóktul,
2340 XVII  |                  siker nélkül, bizonyítá az, miszerint Kutyfalvi a hamus
2341 XVII  |        valamennyi béresével együtt egész az erdő széléig szaladt utána
2342 XVII  |        találkozott palotában és udvaron, az mind becsülettudó, jámbor
2343 XVII  |                békét hagyjon.~Akinek még az sem használt, azt elcsalta
2344 XVII  |                  gonoszul érezék magukat az ilyen gőzkörhöz nem szokott
2345 XVII  |                   s vannak emberek, akik az ily hölgyek közelében nagyon
2346 XVII  |           magukat.~Ah, Kárpáthyné előtt, az egészen más. Arról tudja
2347 XVII  |                 egészen más. Arról tudja az ember, hogy nem valami előkelő
2348 XVII  |             dévaj kifejezést szalaszt ki az ember jókedvéből az ajkán,
2349 XVII  |          szalaszt ki az ember jókedvéből az ajkán, míg Szentirmayné
2350 XVII  |                   míg Szentirmayné előtt az ember sem szólni, sem moccanni
2351 XVII  |               sem moccanni nem mer, mert az Angliában növeltetett, mely
2352 XVII  |             felkelnek mind, s otthagyják az embert a faképnél.~És így
2353 XVII  |                így sohasem bizonyos róla az ember, hogy mikor fog iszonyú
2354 XVII  |             János úr elnöklete alatt, ki az eszmének legelső megindítója
2355 XVII  |       megindítója vala, amely rövid időn az egész társadalom minden
2356 XVII  |              múlandó, hiú tárgy, mutatja az, miszerint mind e mai napiglan
2357 XVII  |     magasztalásokból kitalálta mindenki.~Az agár okvetlenül egyike a
2358 XVII  |                 mellyel e délceg állatok az úri körök iránt viseltetnek,
2359 XVII  |                 éreznék, hogy ők képezik az állatvilág arisztokráciáját,
2360 XVII  |                  ott húznak le bennünket az udvaron, ott ásítnak a konyhában,
2361 XVII  |                konyhában, ott vakaróznak az előszobában, ott ágaskodnak
2362 XVII  |         előszobában, ott ágaskodnak ránk az ebédlőben, ott kapkodnak
2363 XVII  |               egy időben azzal fenyegeté az erdélyi urakat, hogy addig
2364 XVII  |                egy agarat tarthat valaki az országban; ebből átlátandjuk,
2365 XVII  |             ebből átlátandjuk, miszerint az agár nemzeti jólétünknek
2366 XVII  |            fontos és jelentékeny tényező az agár, mert nem is említve
2367 XVII  |                addig szó sem lehet, amíg az agarak rendes működése szervezve
2368 XVII  |                  mi a legerősebb rugója? Az agár! Ki a tatár fog szaladni
2369 XVII  |                  Ki a tatár fog szaladni az agár után? Ahhoz ló kell,
2370 XVII  |              kell, mégpedig jó ló. Tehát az agarászat mozdítja elő a
2371 XVII  |           lótenyésztést.~Ehhez járul még az is, miszerint az agarászatban
2372 XVII  |               járul még az is, miszerint az agarászatban talált élvezet
2373 XVII  |            élvezet sok gonosztól megóvja az embert; megőrzi mindenfele
2374 XVII  |               pedig, szíves olvasó, hogy az agarászat valami oly felületes
2375 XVII  |          életében csak egy kölyökagárnak az árát fordítaná hazai literatúrára,
2376 XVII  |              életbevágó kérdés hazánkban az agarászat, s mily büszkék
2377 XVII  |      lelkesültebb toll kívántatnék, mint az enyém. Felvillanyozta az
2378 XVII  |                 az enyém. Felvillanyozta az egy időre a példabeszéddé
2379 XVII  |                 kétséges versenyt futott az indítványba jött magyar
2380 XVII  |               csak akkor engedé át annak az elsőbbséget, midőn indítványozói
2381 XVII  |               legérdekesebbeknek, miután az ország legtávolabb részeiből
2382 XVII  |           számára, melyik fogja elnyerni az országhírű versenyzők közül?
2383 XVII  |              avagy Horhi Miska Szellője? Az egész Bükkalja in massa
2384 XVII  |             Szikráé leend mindenekfelett az elsőbbség; valamennyien
2385 XVII  |                  adá, s most erősen köti az ebeket a karóhoz, hogy elragadja
2386 XVII  |              minélfogva most már nemcsak az ujjai tintásak másodíziglen,
2387 XVII  |              tollat, sőt még a nyelve is az, mert azt meg itatóspapiros
2388 XVII  |                 egész halmaz levelet kap az ország minden részeiből;
2389 XVII  |                  fényes jövendőt ígérnek az agártenyésztésnek, némelyek
2390 XVII  |         szolgálnak bölcs tanácsadásokkal az alaptervezetre, mások szívesen
2391 XVII  |               boldognak érezné magát, ha az igazgató választmányba kineveztetnék;
2392 XVII  |             lehet olyan szerencsés, hogy az ülésben részt vehessen,
2393 XVII  |            ajánljatok egymás buzgalmába; az ilyen alacsony gondolkozású
2394 XVII  |             annak felével, amit évenkint az agarászatra fordít, felét
2395 XVII  |             megélnek azért valahogy, míg az agarászat felvirágzására
2396 XVII  |                 áldozatok kellenek, mert az agár, mint már említők, „
2397 XVII  |                De most hátrább egy kissé az agarakkal!~      ~Az ünnepély,
2398 XVII  |               kissé az agarakkal!~      ~Az ünnepély, a gyűlés, a nagy
2399 XVII  |            ötleteknél.~Aztán ily esetnél az emberek egymást húzzák oda.
2400 XVII  |               ígérkezik mulatni.~Ez volt az első ilynemű ünnepély, melybe
2401 XVII  |            szállt anyáról leányra, hanem az erény, a szeplőtelen hírnév
2402 XVII  |              bírnak. Napokig fog tartani az ünnepély. Első nap lesz
2403 XVII  |                  ünnepély. Első nap lesz az ülés; a hosszú teremben
2404 XVII  |           számára, ahonnan hallgathatják az elmés beszédeket. Ezt befejezi
2405 XVII  |                mindenkitől… vajon ki fog az ő egészségeért áldomást
2406 XVII  |              inni?~Másnap következni fog az agárverseny. Nők, férfiak
2407 XVII  |                 fog ülni… vajon ki leend az ő lovagja?~Estve a legbátrabb
2408 XVII  |                  táncvigalommal végződik az ünnepély; milyen szép, milyen
2409 XVII  |              milyen ragyogó látvány lesz az. Annyi szépség, ifjúság,
2410 XVII  |                bámulatában, de úgy, hogy az ne láthassa. Őt látta felkelni
2411 XVII  |               csengő tiszta szóval hallá az áldomást ajkairól, és elgondolá,
2412 XVII  |               hogy milyen szép volna, ha az összekoccantott pohár méreggel
2413 XVII  |               volna telve, és azt kiinni az utolsó cseppig, és meghalni,
2414 XVII  |             leesnék, meghalna előtte, és az ifjú sohase tudná meg, miért
2415 XVIII |            nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő név?~Az egész világ
2416 XVIII |            öntudatot.~És az előkelő név?~Az egész világ tudja, mint
2417 XVIII |           máskint tán elcsábított volna.~Az öregúr vagy nagylelkű volt,
2418 XVIII |                 a piperétől kezdve egész az imádókig.~Igen, az imádókig.~
2419 XVIII |                 egész az imádókig.~Igen, az imádókig.~Mert amint a kortyondi
2420 XVIII |            csalnak oda, hanem a szép nő, az elhírhedett, a csodára állított
2421 XVIII |               környék legelső arszlánai:~Az ifjú Darvay Jenő, kit a
2422 XVIII |       félszemüveggel pislog, inggallérát az orráig ereszti, s maga is
2423 XVIII |             magáról, hogy különös ember.~Az ünnepelt Csepcsi Aladár,
2424 XVIII |              annyira alaptalan, hogy még az is kétségbe vonható, vajon
2425 XVIII |                 tudja, hogy mi fán terem az az alma, amitől az is viszontszerelmet
2426 XVIII |              tudja, hogy mi fán terem az az alma, amitől az is viszontszerelmet
2427 XVIII |                 terem az az alma, amitől az is viszontszerelmet érezhetne,
2428 XVIII |                tőkehal; íme, ezekből áll az új télikert, mely Kárpátfalván
2429 XVIII |            ízetlenek, fajankók ezek mind az ő ideáljához képest, akit
2430 XVIII |                  hagyna pillantani, ahol az őrzött kép senkitől nem
2431 XVIII |           összehívott nagy csomó úrnépet az adandó vigalomra, s a meghívottak
2432 XVIII |            hosszú keze lenne, hogy onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná
2433 XVIII |            ajtóból a pamlagig nyújthatná az írást.~Fanny különösen vonzódott
2434 XVIII |                  megfogá kezét, s dacára az öregúr azon törekvésének,
2435 XVIII |                venni.~De Fanny észrevevé az előkészületekből, hogy menni
2436 XVIII |                Bárcsak más ülne most itt az ő helyén!~Fanny kezébe vevé
2437 XVIII |                  szíve jogosítja. Ah, de az egészen más helyzet volt.
2438 XVIII |           visszaadja. – Szegény asszony!~Az előtte álló nevek során
2439 XVIII |                   amilyennek képzeli azt az ember) és sok érzelemdús
2440 XVIII |           gyanánt szerethetne (ismét nem az igaziakat értve), arról
2441 XVIII |                  bizalmukat? Hátha éppen az előtt tárja fel lelkét,
2442 XVIII |                   akár e percben leugrik az ablakon, ha a nagyságos
2443 XVIII |            fektetve szép gömbölyű karját az öregúr vállára –, ezek itt
2444 XVIII |             csizmák volnának húzva, mint az övére.~– Azt a szívességet
2445 XVIII |               genealógiáját készítse el, az mind csekély lett volna
2446 XVIII |                uraság felől, akiktől már az is elég szép tisztelet,
2447 XVIII |                ül, egyszerre kicseréljék az ezeregyéjszakai szellemek,
2448 XVIII |            kecsegtetné magát, hogy hátha az idő alatt, amíg ott ül,
2449 XVIII |         mindenkinek a neve mögé van írva az a felelet, amit őneki kell
2450 XVIII |                  kérhetek tanácsot ebben az ismeretlen világban. Én
2451 XVIII |             olyan csekély embernek, mint az én személyem, olyan nevezetes
2452 XVIII |              Meghalt régen, fiatalon. És az nagyon szeretett engem;
2453 XVIII |                 is fogunk beszélni róla. Az ő arcképe függ kegyed szobájában
2454 XVIII |           arcképe függ kegyed szobájában az íróasztal felett?~– Hogyan?
2455 XVIII |                 lett volna olyan kegyes, az én szegény házamnál lenni?~–
2456 XVIII |                Fanny, attól tartva, hogy az öreg elárasztandja hála-
2457 XVIII |                észrevételeket, mikkel én az elém adott kérdésre felelni
2458 XVIII |                szívének megbocsátani ezt az illúziót.~Ah, végtére-valahára
2459 XVIII |                 kérdezé Fanny.~– Valóban az – felelt Varga. – Igaz,
2460 XVIII |            Rudolf úr őnagyméltósága: óh, az nagy ember! Mindenki bámulja
2461 XVIII |            bámulja eszét és nagy lelkét, az egész ország dicsérve, magasztalva
2462 XVIII |             kevés idő alatt a hazával és az emberiséggel. De meg is
2463 XVIII |           percben kocsirobaj hallatszott az udvaron; alkalmasint vendég
2464 XVIII |                 asszonyság!~      ~Fanny az öröm, a meglepetés reszketegségével
2465 XVIII |                  a valóban?~Úgy dobogott az ifjú nő szíve, midőn a léptek
2466 XVIII |            beszél valakihez; most nyílik az ajtó.~És belép rajta – nem
2467 XVIII |             mélyen kivágott öltöny, mely az ijedelemig engedi láttatni
2468 XVIII |                  mosolyog, akkor nemcsak az egész felső sor fogait (
2469 XVIII |            Legrieux-nél), hanem egyúttal az egész ínyét is megmutatja,
2470 XVIII |                   megcsókolni; ah ez nem az.~Hátul jön ő, nagynénje,
2471 XVIII |                  e bókot viszonozni; biz az ügyetlenke volt szegény.
2472 XVIII |       kisasszonynak, hogy amit ő beszél, az sohasem üres fecsegés, mendemonda,
2473 XVIII |         amazonoknál szokott lenni, hanem az mind jól kiszámított célszerű
2474 XVIII |               csak annyiban nem hasonlít az érdemes kisasszony a csalánhoz,
2475 XVIII |          sikerült Varga uramnak eltűnni.~Az is meglehet különben, hogy
2476 XVIII |            örökké azt a gyanút gerjeszti az emberben, hogy a beszélő
2477 XVIII |                szeretetre méltó nő, mint az öné, oly kincs, aminőt ön
2478 XVIII |            dicsérjük szépségedet, mintha az érdem volna; szégyelld magadat,
2479 XVIII |            értettük itt.)~– Amilyen nagy az örömöm szép kis szomszédnőmet
2480 XVIII |          házamnál láthatni, éppen akkora az aggodalmam, hogy önt csak
2481 XVIII |             úrtól jó néven kellett venni az ilyesmit, ő ugyan vastag
2482 XVIII |                 méltó férj nincs is több az ég alatt, mint Rudolf. Bocsánat,
2483 XVIII |                  felbuzdít.~Nem használt az. Hiába, felelt ily magát
2484 XVIII |                  a legbiztosabb támaszt, az anyai tanácsadást, az anyai
2485 XVIII |           támaszt, az anyai tanácsadást, az anyai vezérletet; ah, egy
2486 XVIII |              Flóra görcsösen szorítá meg az ifjú hölgy kezét, s mintha
2487 XVIII |             folytatná, monda:~– Való. És az anyát nem pótolja ki senki.~
2488 XVIII |              kellemetlen szigorúság van; az engedékenység jól illik
2489 XVIII |                  engedékenység jól illik az anyáknak, az őket ékesíti,
2490 XVIII |     engedékenység jól illik az anyáknak, az őket ékesíti, de már a nagynénék
2491 XVIII |                 nem gondolná célszerűnek az ifjú hölgyekkel aktáinkat
2492 XVIII |            Kárpáthy úr miatt. Óh, kérem! az régen volt, nagyon régen,
2493 XVIII |                   János úr karját nyújtá az amazonnak, ki még egyszer
2494 XVIII |                ki még egyszer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra
2495 XVIII |               ennek a nevét is átugrotta az imént, mint egyikét azoknak,
2496 XVIII |           egyedül maradt.~Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony mögött,
2497 XVIII |                 én tudom, csak én érzem.~Az indulat beszédessé varázsolá
2498 XVIII |                  szerethessem úgy, ahogy az első pillanattól megszerettem,
2499 XVIII |       találkozásakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei közül.~–
2500 XVIII |                   Tegye önt oly boldoggá az ég, mint amilyen boldoggá