bold = Main text
     Part                                             grey = Comment text

2501 XVIII |                 örült neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva zokog.~–
2502 XVIII |          kényszeríteni, hogy újra kezdje az örömkönnyeket.~– És azután
2503 XVIII |                 férjed adni szándékozik, az előkészületekben. Óh, úgyis
2504 XVIII |                sokat nevettek rajta; óh, az nagyon víg, nagyon mulatságos
2505 XVIII |                 kis bohó, hogy meg tudja az embert nevettetni! Egyet
2506 XVIII |                 Egyet szól, és akkor sír az ember, másikat szól, és
2507 XVIII |              fogja tanítani Fannyt, neki az még jobban fog illeni; ilyenformán
2508 XVIII |                kisasszony Kárpáthy úrral az archívumból, már akkor semmi
2509 XVIII |                  volt a két delnő között az elébbi szenvedélyes érzelmes
2510 XVIII |                mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny.~– Ah, mille pardons,
2511 XVIII |           összeköttetéssel bír, női ágon az ország minden előkelő családjával
2512 XVIII |           foghatta, hogy hol vettek ezek az emberek annyi jókedvet,
2513 XVIII |            tréfásan Szentirmayné, amiből az lett, hogy Fanny érzékenyen
2514 XVIII |                egészen elbújtak a szemei az orcájába, s midőn ismét
2515 XVIII |             Marion kisasszony útban volt az ajtó felé, vissza sem tekintve
2516 XVIII |                felé, vissza sem tekintve az őt kar-karban kísérő két
2517 XVIII |                 gázolt a sleppjére, hogy az érdemes dáma szinte hanyatt
2518 XVIII |             megbocsátani kész szívvel –, az ilyen apró szeleskedéseket
2519 XVIII |                  agárnak a farkára, hogy az ijedtében az ablakon ugrott
2520 XVIII |               farkára, hogy az ijedtében az ablakon ugrott ki.~Maga
2521 XVIII |             adtam ön egyik protezséjának az iméntiért. Nem akartam e
2522 XVIII |                  fog tenni, hogy ezentúl az agarak ne számíttassanak
2523 XVIII |                közé? Valóban emancipáció az agarakra nézve. Ajánlom
2524 XVIII |               bokáig érő salavári fodrai az illedelmen túl el ne árultassanak,
2525 XVIII |           hajlong, és bókokat hány utána az udvar közepén, a hölgy hosszú
2526 XVIII |             mondja, hogy „Régen volt már az, én még akkor gyermek voltam!”~
2527 XVIII |                  volna, ha e két asszony az ő két leánya volna, s hívnák
2528 XVIII |             volna, s hívnák őt atyámnak.~Az ősi termek visszhangoznak
2529 XVIII |               Varga uram áthallja azokat az archívumba, s úgy megjön-megy,
2530 XVIII |                   ha volna kivel, s csak az esik neki nehezen, hogy
2531 XVIII |                 van ugyan a fiskális, de az nem arra való ember. Neki
2532 XVIII |               ember. Neki elég bosszúság az, hogy mindennap meg kell
2533 XIX   |      leereszkedést véltek tanúsítani, ha az ünnepélyen megjelennek,
2534 XIX   |                erény és illedelem felől; az agarásztársulat ügye is
2535 XIX   | megszilárdítására; a kortyondi fráterek, az eredeti fickók tanultak
2536 XIX   |              tanultak okosabban beszélni az ő jelenlétében, s a divatvitézek,
2537 XIX   |                  adok, hivatalos lesz rá az egész környék, akiket ismerek
2538 XIX   |                  sohasem láttam. A többi az asszony gondja.~Neki kell
2539 XIX   |                  ment. Ő már jártas volt az ilyesekben. Mindenre emlékezett,
2540 XIX   |               hihette volna, hogy ő maga az, aki mindenhez ért, legalább
2541 XIX   |       nevelkedett volna.~És mikor eljött az est, midőn egyedül maradtak,
2542 XIX   |          egymásnak kölcsönösen segítének az esti toalettnél, s azután
2543 XIX   |                 Fanny nem hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására,
2544 XIX   |         magasztalására, miszerint ő volt az, ki Flórát előtte oly lelkesülten
2545 XIX   |             tulajdonságaikból csupáncsak az az egy hiányzik, hogy nem
2546 XIX   |          tulajdonságaikból csupáncsak az az egy hiányzik, hogy nem szeretetreméltók.~
2547 XIX   |                 érzékeny, nagyon esendő, az útjában fekvő tövisekre,
2548 XIX   |                 is a férfiak.~A tény nem az enyim, hanem azé a két hölgyé,
2549 XIX   |              hanem azé a két hölgyé, aki az értekezés folyamát viszi;
2550 XIX   |            anekdotákat mond el, hogy még az érzékenyebb férfiak is elpirulnak
2551 XIX   |                  akinek nem szabad onnan az oszlop tetejéről leszállni.
2552 XIX   |             ostobának fog tartani, hanem az rád nézve jó.~– Kicsoda
2553 XIX   |                   kik jegyzeteket raknak az emberek nevei után, hogy
2554 XIX   |              között, ki tréfás ötletével az egész társaságot mulattatni
2555 XIX   |              őket érte. A nevetők mindig az ő részén vannak.~– Gróf
2556 XIX   |                  találod elkövetni, hogy az etikett szabályai ellen
2557 XIX   |            mondja, hogy őt megbántottad. Az asztalnál kit ültess mellé
2558 XIX   |           másoknak törni a fejöket, hogy az ő agyafúrt szeszélyeinek
2559 XIX   |            bizonyosan legjobb dolguk van az egész Magyarországon, de
2560 XIX   |              másikra iparkodott hárítani az elsőbbséget, a kérdés eldöntetlen
2561 XIX   |                Helikon.~– Most jön a sor az eredeti fiúkra.~– Óh, már
2562 XIX   |              amiért megemlékezzék róluk. Az nem lehet; e nemes arcnak
2563 XIX   |                 játszisággal ragadta fel az asztalról a hosszú iratot,
2564 XIX   |                 én legszebbnek tartom őt az egész világon, s nem ismerek
2565 XIX   |                  ő valakire. Csakhogy ez az ő névtelen ideálja volt,
2566 XIX   |                   s iparkodott belenézni az iratba, melyet barátnéja
2567 XIX   |                 nem maradhatott ki onnan az övénél, melyről még nem
2568 XIX   |           barátnéját, és őt megcsókolni; az ideál ismét eltűnt a szívből,
2569 XIX   |               igazat mondunk róluk.~– És az nem emberszólás, és mi csak
2570 XIX   |               lesz most mindjárt csuklás az országban…1~Galambcsípések!~–
2571 XIX   |          Galambcsípések!~– Legfelyül áll az arisztokrata főispánné neve.
2572 XIX   |                mond, még amit gondol is, az neki mind nem tetszik. Lássa
2573 XIX   |              villára van téve, le nem ül az asztalhoz; ha künn a kertben
2574 XIX   |                haja, kétségbeesik. Ahhoz az asztalhoz, melynél ő ül,
2575 XIX   |              akinek kék ruhája van, mert az rettenetes szín előtte,
2576 XIX   |                  kérdeznél tőle, elájul. Az őrá mind rettenetesen hat;
2577 XIX   |                 bele a ház. Megregulázza az egész társaságot, s ha valakire
2578 XIX   |             volna vakon születni; ezeket az apró fiatalembereket már
2579 XIX   |            rosszul hajt, kiveszi kezéből az ostort, s a nyelével jót
2580 XIX   |                  ha valahol hátad mögött az ő jelenlétében mások rágalmazni
2581 XIX   |           tartand a legderekabb hölgynek az országban. Azt persze nem
2582 XIX   |               teszed! Csak én tudnék úgy az emberekre figyelmezni, de
2583 XIX   |            örömet sem lehet neki okozni, az egész arc, egész alak egy
2584 XIX   |                 Szegény asszony!~– S még az a kín járul hozzá, hogy
2585 XIX   |         fájdalmat fog okozni, mert férje az ő jelenlétében is udvarol
2586 XIX   |               gonosz felfedezéseket tesz az emberek legtitkosabb hibáiban,
2587 XX    |                                      XX. Az ünnepély~Egyik hintó a másik
2588 XX    |               rögtön megleptek a verebek az egész úton elhullatott kalács-
2589 XX    |                 zavarba hoznának, miután az egészen csak két ülés van,
2590 XX    |               van, egyik a kocsis, másik az inas ülése; mármost melyik
2591 XX    |                  melyik illeti meg magát az urat?~Lehete látni ezek
2592 XX    |                  csengős öt lóval jöttek az eredeti fickók kivarrott
2593 XX    |               két ismeretlen találkozik. Az különös, hogy nagy társaságban
2594 XX    |           különös, hogy nagy társaságban az ember úgy szokott haragudni
2595 XX    |             hallgatagan hajtja meg magát az ifjú háziasszony, mi az
2596 XX    |                  az ifjú háziasszony, mi az arisztokrata hazafinak nagyon
2597 XX    |                 teljesítsék, ami viszont az ő tetszését nyeri meg, mert
2598 XX    |               magával két szobalyánt, de az neki sohasem elég. Gróf
2599 XX    |              egymásnak.~Kárpáthyné tehát az első órában megnyert, meghódított
2600 XX    |              mind a pompa és ízlet, mind az ügyes elrendezés fölött,
2601 XX    |         térhetett a sok kínálás miatt, s az egész reggeli alatt esküdött
2602 XX    |                 szerette volna látni azt az embert, aki még egy falatot
2603 XX    |                 s amellett akármi került az asztalra: „De már abból
2604 XX    |                  és sütemény után, miken az érdemes úr keresztül késvillázta
2605 XX    |             keresztül késvillázta magát, az esperes úr személyes meglepetésére,
2606 XX    |              tudakolta meg Fanny, került az asztalra – sült burgonya.
2607 XX    |                asztalra – sült burgonya. Az egész társaság kacagott,
2608 XX    |                 mindenki tudta, hogy azt az esperes úr nagyon szereti.~–
2609 XX    |                  úr nagyon szereti.~– Mi az? – kiálta Málnay – krumpli? –
2610 XX    |            járulni a zöld asztalhoz, így az ember sokkal könnyebben
2611 XX    |              hosszú karzatos terem, mely az inszurrekció óta most először
2612 XX    |                  sor a tárgy meritumára, az agarakra, melyek hogy maguk
2613 XX    |            tiszteletben kívánja tartani. Az ő bőrükről volt szó, illendő,
2614 XX    |        kényszerül a durvább szenvedély s az unalomgerjesztési törekvés.~
2615 XX    |            férfiakhoz illőbb foglalkozás az agarászatnál, mely kebleinket
2616 XX    |          tisztelendő és tekintetes urak, az eszme megfontolást érdemel! (
2617 XX    |                ásítozik. (Ennél a szónál az érdekelt osztály két jelen
2618 XX    |            csaholni; Gergely gróf hangja az asztal mellől: „A hallgatóság
2619 XX    |             hallgatóság csendre intetik, az ilyen nyilatkozatok kikéretnek.”)
2620 XX    |               mindezen osztályai számára az emberi és nem emberi társaságoknak
2621 XX    |      selyembogarakban bírunk, mert maguk az agarak bizonyára nagyobb
2622 XX    |        gondviselésre szorult egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna
2623 XX    |                 és átlátandja, miszerint az általunk tárgyalt állatosztály
2624 XX    |              meglopta volna? Ismeretes-e az agarak között az árulás
2625 XX    |             Ismeretes-e az agarak között az árulás szörnyű bűne, van-e
2626 XX    |               megfojtotta volna egy agár az urát? Ellenkezőleg, nem
2627 XX    |                  pszichológiai igazság-e az, hogy bármily keményen megfenyítse
2628 XX    |             megfenyítse is törvényes ura az agarat, ha azon pillanatban
2629 XX    |   korbácsütésektől jajveszékelő agár nem az idegennek, hanem urának
2630 XX    |               kedvét, hanem visszaszökik az régi gazdájához, bárha mérföldek
2631 XX    |               barátom nem hagyott el, és az agaraim. Odajöttek azon
2632 XX    |                 ha beszökhetett egy, azt az ágyam alól ki nem lehetett
2633 XX    |               verni, és a többi ordított az udvaron egész nap, keserűségében.~–
2634 XX    |           rendkívül izgató hatással volt az agárhűség ez érzékeny rajzolása.~
2635 XX    |               elé, miszerint egyesülnénk az állatország eme tagjainak
2636 XX    |                  meghatározni: 1-ször is az ekként összegyűlt érdemes
2637 XX    |                 hosszas éljen!), aholott az agarak hozzáértő oktatók
2638 XX    |                    Gyér helyeslés. Minek az?) Hirdettessenek jutalmak
2639 XX    |                  Hirdettessenek jutalmak az agarászatról írandó legjobb
2640 XX    |                  egy hang: „Hisz így nem az agarak, hanem a firkászok
2641 XX    |              oppozíció is támadt ellene, az eredeti fickók protestáltak
2642 XX    |             Kárpáthy jószágán, miért nem az övén. Nagy ellenszenvre
2643 XX    |                 Hagyja el méltóságod azt az egész irodalmi pereputtyot,
2644 XX    |             magukat; ne hagyjuk őket még az agarászatban is grasszálni;
2645 XX    |                  hogy utálom és gyűlölöm az egész éhenkórász fajt, s
2646 XX    |                  Rudolf, majd megfelelne az neked.~Kárpáthy János kevéssé
2647 XX    |           beszédére.~A jeles hazafiaknak az a kitűnő szabadalmuk van,
2648 XX    |                   hogy akármit mondanak, az mind jeles és derék dolognak
2649 XX    |         felgyulladt pártszenvedély miatt az utóbb érintett agár annyira
2650 XX    |           beavatkozása el nem csillapítá az ingerült vitát.~Volt azonban
2651 XX    |          mennykőemlegetés; e heveskedése az érdeklett feleknek könnyen
2652 XX    |           kedélyre hangolá a társulatot, az agárhallgatóság kiveretett
2653 XX    |             pontok kihagyásával elfogadá az indítványt. János úr általános
2654 XX    |                szerint protokolláltaték.~Az alapkő le volt téve, a nagy
2655 XX    |        választani, melyik szebb közőlök.~Az asszonyságok, a szigorú
2656 XX    |        nimbuszával körülfogja, ki – hogy az igazi szót alkalmazzuk –
2657 XX    |              divatba hozta a szalonokban az irántai nyájasságot.~Az
2658 XX    |                  az irántai nyájasságot.~Az elegáns ifjak, a szalonok
2659 XX    |               csak annál erősebb ok volt az obligát ostromlásra.~– Tudja-e
2660 XX    |                  azt, gróf – szólt Flóra az útjokat álló nagy férfiúnak –,
2661 XX    |            sugárzó orcával –, mert akire az asszonyok haragusznak, az
2662 XX    |                az asszonyok haragusznak, az bizonyos lehet arról, hogy
2663 XX    |          helytelen fogalmai vannak önnek az asszonyok haragtartása felől;
2664 XX    |                ön elveszti népszerűségét az egész országban.~Ez egy
2665 XX    |               bocsát. Neki a népszerűség az aranybornyúja, s aki azt
2666 XX    |                   hogy ebben megingatja, az mindennemű jóindulata ellen
2667 XX    |              zajjal és kedvvel elfoglalá az asztalokat, miknek leírásától
2668 XX    |                 és másodszor azért, mert az ilyenek csak természetben
2669 XX    |                 nem volt mód választani. Az ebéd vége egész a késő éjszakába
2670 XX    |                  nem törődtek vele, hogy az eredeti fickók, a nagy hazafi
2671 XX    |           arcokat körül.~Majd megzendült az előszobákban Bihari hegedűje,
2672 XX    |            negyedszer hallották, egyszer az országgyűlésen, másodszor
2673 XX    |                egy megyegyűlésen és most az agarásztársulat keresztelőjén,
2674 XX    |                   mentül többször hallja az ember. Maga János úr is
2675 XX    |        Kereszthynének nem kellene adnunk az elsőbbséget, azt mondanók,
2676 XX    |                jel és felszabadítás volt az egész társaságnak az asztal
2677 XX    |                volt az egész társaságnak az asztal elhagyására, az amalgamizált
2678 XX    |       társaságnak az asztal elhagyására, az amalgamizált tömeg szétoszlott
2679 XX    |           találkozunk, Rudolf. 1000.”~Ez az ezer azt jelenti, hogy „
2680 XX    |                  osztá barátnéja örömét, az öröm oly ragadós. Holnap
2681 XX    |                  annyi szépet beszél, és az holnap ide fog jönni, s
2682 XX    |             ablakra a cigányokat. Azután az utolsó hang is elhalt, és
2683 XX    |                  szép dolgokat. Rókákrul az agarászok, gyűlésekről a
2684 XXI   |                 kiáltozása a tornácokon, az udvaron csaholó ebek, ostorkongatások,
2685 XXI   |               valaki még ki nem nyitotta az ajtaját, azt felénekelték,
2686 XXI   |            kisütögettek egynehány puskát az udvaron.~A vadászat szenvedélye
2687 XXI   |          megmutatni magukat, és megnézni az időt.~Az eredeti fickók
2688 XXI   |            magukat, és megnézni az időt.~Az eredeti fickók lobogós ingujjakkal,
2689 XXI   |             dolmányokban, pörge kalappal az elegáns ifjúk, csak a bohó
2690 XXI   |                  voltak; pompásan illett az amazoni termetekre e testhez
2691 XXI   |           tagadhaták meg bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat
2692 XXI   |          Mindenki más hangon beszél, még az éltesebb nők is kocsin fogják
2693 XXI   |                   hogy ez a szép asszony az ő felesége.~A bohó Gergely
2694 XXI   |                 és a lova nyakába, mikor az ágaskodik. Azután a debreceni
2695 XXI   |                 kacajt támaszta Gergely, az eredeti fiúk közé tévedve
2696 XXI   |              Miskát a nyergéből. Szidták az anglus születésit!~Három
2697 XXI   |          harmadik egy szép medvebőr. Ezt az utolsót alkalmasint legjobban
2698 XXI   |                  nem szokás vinni.~Amint az egész vidám társaság a hosszú
2699 XXI   |              futótűz terjed el egyszerre az egész társaságban:~– Ah,
2700 XXI   |                késedelmét; lehet sejteni az okát, gyöngéd ügyek, hihetőleg
2701 XXI   |                  sorban köszöntötte, még az agarakat is neveiken szólongatva,
2702 XXI   |              szorítva, végre visszakerül az egymás mellett lovagló két
2703 XXI   |                 nagyságos kisasszony. Ez az egyik kerék hiányzik az
2704 XXI   |                  az egyik kerék hiányzik az organizmusomból; bizonyosan
2705 XXI   |      ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy
2706 XXI   |                 alacsonyan áll, nem, nem az a baj, a kengyel igen hosszú,
2707 XXI   |          háládatos mosollyal köszöné meg az öreg hivatalnok készségét,
2708 XXI   |             egyikét engedje nyúlni, mire az öreg lehajolt, kérve úrnőjét,
2709 XXI   |              hangon a delnő, megszorítva az öreg kezét, míg Kiss Miskának
2710 XXI   |                lett volna őt hátba ütni.~Az öreg ismét eltűnt észrevétlenül,
2711 XXI   |                  észrevehetné, miszerint az öreg nem dől a bal felére.
2712 XXI   |           közepéből emelkedett, s honnan az egész síkságot be lehete
2713 XXI   |               legjobban meg lehete látni az egész versenyt, melyhez
2714 XXI   |               készítve.~Egy egész tábora az agaraknak követte a vadászokat.
2715 XXI   |             nyalva rajtok. Különös, hogy az emberi szenvedélyek hogy
2716 XXI   |            szenvedélyek hogy ragadnak el az állatra.~János kiválaszta
2717 XXI   |             legszebb és legderekabb agár az egész csapatban.~– Ismerem
2718 XXI   |           csapatban.~– Ismerem már őket, az egyik a Cicke, a másik a
2719 XXI   |        szökdécseléssel ugrált fel a lóra az úrnő kezei után kapkodva.~
2720 XXI   |                annak is igen örült, hogy az agarak is ismerik úrnőjöket;
2721 XXI   |            lovasnak?~– Én elhiszem, hogy az, de tegye meg a kedvemért,
2722 XXI   |                  Kereszthynének.~– Félti az öreget az ifjú menyecske.
2723 XXI   |        Kereszthynének.~– Félti az öreget az ifjú menyecske. Az ilyen
2724 XXI   |                öreget az ifjú menyecske. Az ilyen majorátusi jószágok
2725 XXI   |                erős hangnyomatékot vetve az „én”-re, miután észrevette,
2726 XXI   |                  A túlsó oldalon ezalatt az eredeti fickók is elkészültek
2727 XXI   |            eredeti fickók is elkészültek az agaraikkal, s miután azt
2728 XXI   |                 agaraikkal, s miután azt az egyetlenegy szójátékot,
2729 XXI   |                  meg a csalitos rónának, az agarakat előrebocsátják,
2730 XXI   |                perccel később ugratja át az árkot Kárpáthyné; karcsú
2731 XXI   |                 király és néhány lovász. Az erkélyről tapsolnak nekik.~
2732 XXI   |               lovászaihoz, s ott találva az öreg Pált, aggodalommal
2733 XXI   |            mondja neki:~– Úgy féltem ezt az asszonyt; ha valami baj
2734 XXI   |               találná érni! Nem bokros-e az a ló?~– A legjámborabb.
2735 XXI   |                 s Kárpáthy felment ismét az erkélyre, utána nézni, ha
2736 XXI   |                szélsebesen haladt előre. Az agarak felverték már valahol
2737 XXI   |                  nagyon messze voltak, s az űzés tétova irányából ki
2738 XXI   |                   széttekint, honnan jön az ellen, s azzal nekiveti
2739 XXI   |                   s azzal nekiveti magát az avarnak.~– Ni, a róka! –
2740 XXI   |          hajhászó csoport vágtatva rohan az agarak nyomában, a két hölgy
2741 XXI   |               most, ha ez a víz közte és az agarak közt lehetne, mert
2742 XXI   |                agarak közt lehetne, mert az agár nem úszik örömest;
2743 XXI   |                 hangzik minden oldalról.~Az agarak megfeszített gyorsasággal
2744 XXI   |                 percet hasznára fordítja az üldözött vad, s egy oldalszökéssel
2745 XXI   |                lépésnyire futtában veszi az észre, hogy a róka elmaradt.~
2746 XXI   |                  Fecskét, olyat harapott az orrán, hogy menten elbocsátotta
2747 XXI   |          kijátszani s oldalréshez jutni. Az agarak mind-mind messze
2748 XXI   |                  áll még csak elő Matyi, az ordas, a szóló agár, ez
2749 XXI   |                 Matyi, bravó! – hangzott az egész társaság szájáról.~
2750 XXI   |                 hogy a másik percben már az is megfogná őtet, s a rókaharapásról
2751 XXI   |                falka ökröt pillantva meg az országúton, egyenesen azoknak
2752 XXI   |              ketten szemközt jönni rájok az országúton, kinek közeledtét
2753 XXI   |             nyargalni kezd visszafelé.~– Az istenért! – kiált Rudolf,
2754 XXI   |               lovának, hogy őt utolérje.~Az asszony hanyatt-homlok rohan
2755 XXI   |             asszony hanyatt-homlok rohan az avaron keresztül; mindenki
2756 XXI   |                  elragadta a mén. Flóra, az öreg Palkó, Kiss Miska és
2757 XXI   |                   midőn mellette lovagol az ifjú, lélegzete éri, hajfürteinek
2758 XXI   |                   hajfürteinek lebbenése az ő orcáját legyinti, és neki
2759 XXII  |                senki sem tudta, mi baja. Az nagy hiba, hogy a szíveket
2760 XXII  |        ábraképekkel van tele. Ki ügyelne az ily beszédre? Nem való az.
2761 XXII  |                az ily beszédre? Nem való az. Rémeket, iszonyatot lát
2762 XXII  |                  Rémeket, iszonyatot lát az ily beteg mindenütt, ahol
2763 XXII  |                   más jellemet vesz föl, az erős lelkű lesz félénk,
2764 XXII  |            elveszni!”~Ki tudná, mit tesz az?~„Paripa, melyet a halál
2765 XXII  |              érintése vonul végig, Flóra az, ki ott virraszt a beteg
2766 XXII  |                 éjre, megtagadva magától az álmot, meg férje látását,
2767 XXII  |                 baja, milyen kevés volna az.~Végre győzött a természet.
2768 XXII  |               Végre győzött a természet. Az ifjú véralkatnak erős küzdelmei
2769 XXII  |                Kárpáthynét meglátogassa, az első hír súlyos betegségéről
2770 XXII  |            fordult, s Flórát felváltotta az ápolásban.~Azonban Szentirmayné
2771 XXII  |               maradni.~Fanny visszanyeré az életet, eszméletet; többé
2772 XXII  |        elcsendesült – meggyógyult, ahogy az orvosok mondák.~Ki tudja,
2773 XXII  |            nagyobb kín? Azon eszmék, mik az őrült égő agyában fogamzanak,
2774 XXII  |            gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki tombol,
2775 XXII  |                 és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyű volna
2776 XXII  |           hidegen lehetett végiggondolni az egész életen. Mi volt ő,
2777 XXII  |              volna, mint rejtett fészkén az erdei madár.~Menedékét el
2778 XXII  |             nevét, lássa magasztos arcát az ifjúnak, kit még imádnia
2779 XXII  |               Vagy szívében áruló legyen az iránt, ki tele szeretettel
2780 XXII  |             akarna oly bűnös lenni, mint az úrrá lett szenvedély kívánja,
2781 XXII  |                  olyan eszes? Csupáncsak az emberi szeszélyekre építhetné
2782 XXII  |              most érzé, mennyire szereti az asszonyt! Tán ha meghal,
2783 XXII  |           magánál. Néha megengedték neki az orvosok, hogy nejét meglátogassa,
2784 XXII  |                  Kárpáthy azt hivé, hogy az ő keze tán hűvösebb lesz
2785 XXII  |          elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és szebbet óhajtasz, télen
2786 XXII  |           legszebb szállást jövő nyárra, az valóban igen kedves hely.~–
2787 XXII  |               Kárpáthy alig bírt magával az öröm miatt.~– De ez nagyobb
2788 XXII  |              örömöt, e jóságot, tetőled?~Az asszony szomorúan mosolygott,
2789 XXII  |              volt, hogy ő nyújthatá neki az orvosságot.~– Mi ez? – kérdezé
2790 XXII  |                és kezdé sejteni, hogy mi az.~Néhány nap múlva már szabad
2791 XXII  |             tölte, hímzését, olvasmányát az ő szobájába vitte; behítta
2792 XXIII |                  oly egyéniségeket, mint az övé, nem szabad egyszer
2793 XXIII |                jönni.)~Még reggel van, s az érdemes úr még nincs felöltözve;
2794 XXIII |          modellnek kellene magát árulnia az atelierk-ben – haneha karikatúrákhoz.
2795 XXIII |            haneha karikatúrákhoz. Háttal az ottomán túlsó felén egy
2796 XXIII |            nagyon elszégyellnék magukat; az asztalon valódi herculaneumi
2797 XXIII |               kutyák, lovak arcképeivel. Az elszőnyegezett falak titkos
2798 XXIII |          ajtócskákat engednek sejteni, s az ablakok mind kettős függönyökkel
2799 XXIII |        függönyökkel vannak takarva.~Künn az előszobában egy kis szerecsen
2800 XXIII |               kezdi hallani, mint beszél az érkezettel a néger fickó
2801 XXIII |                 s nagyon örül neki.~– Ki az? Jusszuf! – kiált Kecskerey
2802 XXIII |               kezd.~Felelet helyett maga az érkezett ront be az ajtón:~–
2803 XXIII |                 maga az érkezett ront be az ajtón:~– Impertinensek ezek
2804 XXIII |             magában Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó férfit megpillantja,
2805 XXIII |                látni, mint hökken vissza az érkező szokatlan pongyolájától.~
2806 XXIII |                    Ah, Abellino! Te vagy az? Honnét hullottál ide? Azt
2807 XXIII |        leveleidben említesz?~– Vigyen el az ördög majmoddal együtt –
2808 XXIII |           majmoddal együtt – szitkozódék az érkező –, most nem tudtam,
2809 XXIII |                most a legdivatosabb neme az udvariasságnak Egyiptomban?
2810 XXIII |                 vendég lábaszárára, hogy az nem bánta volna, ha nem
2811 XXIII |             jártam majmok között, de ott az ember pisztolyt hord, és
2812 XXIII |                pisztolyt hord, és lelövi az ilyen ocsmány állatot.~–
2813 XXIII |                barátom. A majmokból lett az emberi faj. Én azt állítom,
2814 XXIII |                faj. Én azt állítom, hogy az ember eredetileg majom volt.
2815 XXIII |              tőle, hogy mért nem sürgeti az ellened indított pert? „
2816 XXIII |                hogy most Pest kezd lenni az elegáns világ fészke, amit
2817 XXIII |              Miskával sző viszonyt, hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti
2818 XXIII |               pedig úgy tett, mintha nem az ő kedvéért beszélne, s azért
2819 XXIII |     jelenléteddel boldogítod.~– Köszönöm az estélyeket, de most nem
2820 XXIII |                  becsülöm a banditáét.~– Az is jó. Tudniillik, hogy
2821 XXIII |                 tőled a gondolat; de nem az említett mesterség. Te meglehetős
2822 XXIII |               mindig szerelmes vagy-e?~– Az nem; hanem attól tartok,
2823 XXIII |                 belé szerelmes.~– Bizony az különös volna.~– Mi volna
2824 XXIII |                  volna oly különös?~– Ez az öregúr egészen megváltozott.
2825 XXIII |                 évvel ifjabbnak látszik; az ember alig ismerne rá; jó
2826 XXIII |            szeretetre méltóknak tartanak az asszonyok. A minap találkoztam
2827 XXIII |              karszékbe.~– Ki lehet annak az oka, hogy e nő boldogabb,
2828 XXIII |                  hogy e nő elégült? Mert az nem lehet, hogy erre férje
2829 XXIII |                valakivel…~– Persze, hogy az reád nézve megbecsülhetetlen
2830 XXIII |                 Engem kijátszanak!~– Biz az megeshetik, hogy kijátszanak.
2831 XXIII |            megeshetik, hogy kijátszanak. Az öregúr képes elnézni neje
2832 XXIII |              ember. Találjon megtörténni az, amitől rettegek, akkor
2833 XXIII |             dolgokban tanácsot fog adni? Az ilyesmit komolyan kikérem
2834 XXIII |                 rájok kreatúráidat, akik az asszonyt eltántorítsák,
2835 XXIII |              bérelt cicisbeo nem leszek.~Az érdemes gentleman sietett
2836 XXIV  |               mint osztotta Szentirmayné az övéit az agarászegylet gyűlése
2837 XXIV  |           osztotta Szentirmayné az övéit az agarászegylet gyűlése előtt.~
2838 XXIV  |           hallgatni belül vérező szívvel az édes, őszinte hízelgést,
2839 XXIV  |           feledkezett el ígéretéről; már az ünnepély előtt két héttel
2840 XXIV  |                  hát miért megy el éppen az ünnepély elől?~– Kedves
2841 XXIV  |           ünnepély elől?~– Kedves öcsém. Az ember sokszor tesz kérdéseket,
2842 XXIV  |                másutt magukkal hordanak. Az ember hallja őket fütyörészni,
2843 XXIV  |                nézték, tapasztalja, hogy az ideálok is csak úgy küzdenek
2844 XXIV  |             ideálok is csak úgy küzdenek az élet apró szükségeivel,
2845 XXIV  |                lelkével.~Emberek, kikben az érzés való és nem szenvelgés,
2846 XXIV  |                  a napi életbe; így volt az Rudolffal is. Ő szeretett
2847 XXIV  |                 sokat magasztalta volna. Az ilyesmi vagy igen gyönge,
2848 XXIV  |       Szentirmay-kastélyban töltött idő. Az utóbbi napokban azonkívül
2849 XXIV  |                 közelgő ünnepélyre. Amit az egyik elfeledett volna,
2850 XXIV  |  szívviszonyainak összeegyeztetése, hisz az élet, a praktikus élet olyan
2851 XXIV  |         megrongálta miatta; mindamellett az egybesereglett nemesség
2852 XXIV  |               megyeház erkélyéről nézték az alant elvonuló menetet,
2853 XXIV  |                 keleti komolyság. Többen az ifjú lovagok közül kardjaikkal
2854 XXIV  |               ókori hős mintája lehetett az; minőnek képzeljük azon
2855 XXIV  |           összeültek, kik félelme voltak az ellenségnek, oltalma a népnek
2856 XXIV  |         Kecskerey úr…~Vajon mi hozta ide az érdemes férfiút? Mert ok
2857 XXIV  |        föltekinte, s akire szemei estek, az Kecskerey úr volt.~– Mint
2858 XXIV  |                 s hideg mosollyal fogadá az üdvözletet, és úgy tett,
2859 XXIV  |           boldoggá tett, aki hallá.~– És az?~– És ez, hogy nagysád a
2860 XXIV  |                én óhajtok Pesten lakni.~(Az asszony titkolózik – gondolá
2861 XXIV  |            Gergely gróf anyjával együtt, az ifjú Darvay Jenő, a szabadelvű
2862 XXIV  |           helyéből, a táncnak vége volt, az odasiető Flóra karjára ölté
2863 XXIV  |                   Kecskerey úr megragadá az alkalmat, midőn Rudolfhoz
2864 XXIV  |              Midőn egymásra mosolyogtak, az embernek önkénytelen az
2865 XXIV  |                  az embernek önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség
2866 XXIV  |                 mellette. Ő különben sem az a szépség, ami szellemdús
2867 XXIV  |                   ez igaz. Hanem, tudod, az akárhányszor megtörténik,
2868 XXIV  |              rongyos öt-hatszáz forintot az ajándékozó szeme közé vág
2869 XXIV  |                 ugyan, hogy ő már ráállt az ajánlatra, s édesanyjának,
2870 XXIV  |                  szerencsés véletlen azt az ötletet súgja az öreg Jankónak,
2871 XXIV  |            véletlen azt az ötletet súgja az öreg Jankónak, hogy kérje
2872 XXIV  |                  a két ajánlat között, s az övét fogadta el. Hanem ezzel
2873 XXIV  |               Mindig arra gondolt:~– Ezt az asszonyt már hatvanezer
2874 XXIV  |             magában, hogy most Kecskerey az estve legalább ötven ember
2875 XXIV  |                 szép hírt; egy óra alatt az egész társaság fogja tudni,
2876 XXIV  |              fogja tudni, s látni fogják az ő nejét együtt sétálni azon
2877 XXIV  |               árnyékot fog vetni nejére, az ő imádott, bálványozott
2878 XXIV  |                 Kecskerey szokását, hogy az szeret kíméletlenül rágalmazni,
2879 XXIV  |                rosszat valakiről beszél, az sohasem hazudság, ő álhíreket
2880 XXIV  |                   kérdé Rudolf, megállva az ajtóban, s bekukucskálva
2881 XXIV  | legszeretetreméltóbb mosolygás biztosítá az engedély felől.~A szobaleány
2882 XXIV  |             hirtelen Flóra, kibontakozva az ölelő karok közül –, tudja-e
2883 XXIV  |                  hogy én önre haragszom?~Az mindenesetre igen szeretetreméltó
2884 XXIV  |                aki engem észre nem vett, az Rudolf volt.~Rudolfnak sikerült
2885 XXIV  |                le a nap a te haragoddal. Az nem volna tőled szép, ha
2886 XXIV  |               Miért voltál rosszkedvű?~– Az elfogadási beszédben volt
2887 XXIV  |               akarsz te hazudni? Ezekkel az átlátszó szemekkel? És énelőttem
2888 XXIV  |                  lelket cseréltem veled? Az nem lehet, mondj nekem igazat.~
2889 XXIV  |            hajlandó vagy a rossz kedvre, az ember nem is tréfálhat veled.~–
2890 XXIV  |               Flóra ölébe hajtva, míg ez az ujjain számlálgatá a talányt.~–
2891 XXIV  |                 véteni senki.~– S adok-e az ellenkezőre okot?~– Te nem.
2892 XXIV  |               Bánom is én. Inkább legyen az egész világ igazságtalan
2893 XXIV  |            gondom nekem a világra, nekem az egész világ te vagy. S ám
2894 XXIV  |              nejére.~– Ez számkivetés?~– Az.~– Soká fog tartani?~– Mindaddig,
2895 XXIV  |            hálószobája, s magában szidta az egész Kárpáthy-atyafiságot,
2896 XXIV  |              sokáig nem tudott elaludni.~Az a gondolat, hogy ő most
2897 XXIV  |                van elég ereje lemondani, az övé sem kevesebb.~Holnap
2898 XXIV  |                 Holnap bizonyosan ő lesz az első, aki megtöri a kontumáciát.~
2899 XXIV  |            között aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága volt hozzá,
2900 XXIV  |           felébredt!~Pedig ki tudja, nem az ábrándozó nő téveteg lelke
2901 XXIV  |                  nő téveteg lelke volt-e az, mely őt álmában fölkereste,
2902 XXV   |              kettecskén”; ott van abban, az átadó szerelem, az egyetértő
2903 XXV   |                abban, az átadó szerelem, az egyetértő édes szövetség,
2904 XXV   |           gondtalan nyugalmas önfeledés, az enyelgő tréfa, minden, minden
2905 XXV   |                   Midőn végre ittas volt az örömtől, s kezeit összefonva
2906 XXV   |               volt, mint elég arra, hogy az ember boszonkodjék.~Rudolf
2907 XXV   |            olvasott. Egészen másutt járt az esze.~Ez másnap sajátszerű
2908 XXV   |              egész a hálószoba ajtajáig. Az ismét bezáródott előtte.~
2909 XXV   |              ismét bezáródott előtte.~Ez az elképzelhető legkegyetlenebb
2910 XXV   |             véleményét a nők felől.~Hisz az egy szóval megtörténhetnék. –
2911 XXV   |                  hölgyjárom kedves lehet az igazi férfi előtt, s ha
2912 XXV   |              magában, hogy győznie kell. Az öreg Kárpáthy nem törődik
2913 XXV   |                öreg Kárpáthy nem törődik az egésszel; ő örül neki, ha
2914 XXV   |                hozzá nagy bűvészet, hogy az élvezetsóvár nő kegyének
2915 XXV   |                  el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem tettetése, hanem
2916 XXV   |         megcsókolhassa, és azután kiállt az erkélyre, és utána nézett,
2917 XXV   |               kastélyukban tartózkodtak, az öreg Kárpáthy neje kívánságának
2918 XXV   |                akar egy ideig lakni, bár az koránsem volt oly kedvére
2919 XXV   |                 megmondjuk, hogy csaknem az egész napot János úr közelében
2920 XXV   |                 más társaság után.~Éppen az újon rendezett angolkertben
2921 XXV   |                 hozzá, s tenyeréből evék az édes ajándékot, s kísérgették
2922 XXV   |                 ajándékot, s kísérgették az úton alá s fel, amidőn egyszerre
2923 XXV   |            egyszerre kocsizörgés hangzik az országúton, s Kárpáthy a
2924 XXV   |                elfogadni, hiszen te vagy az asszony a háznál.~E szóra
2925 XXV   |            szívét, arcát, s férje karján az érkező elé sietett.~Mi a
2926 XXV   |              Nyájasnak lenni hozzá, mert az illem, a kötelesség úgy
2927 XXV   |          tornácába, midőn Rudolf hintaja az udvarra gördült. Az ifjú
2928 XXV   |              hintaja az udvarra gördült. Az ifjú főúr meglátva őket,
2929 XXV   |              nejének halaványsága miatt. Az egész asztal felett szótlan
2930 XXV   |          választás nem volt nehéz.~Fanny az ebéd végeztével rögtön a
2931 XXV   |           magukra vonják figyelmét, hogy az ismeretes bokrok eltakarják
2932 XXV   |                 jelent volna meg előtte, az nem rettentené úgy meg.~
2933 XXV   |              Most, íme, szemközt állnak.~Az ifjú nyájasan üdvözölve
2934 XXV   |           nemcsak név szerint, hanem azt az egész sajátszerű ábrándvilágot,
2935 XXV   |             íriszt szakasztott le Rudolf az útfélről.~– Ime, itt egy
2936 XXV   |                szerelmesek.~Ezzel elveté az íriszt, s egy amarántot
2937 XXV   |                  felső emeletben a férj, az alsóban a nő; úri házasélet.
2938 XXV   |                   Itt megdörzsölé Rudolf az amarántot, s számtalan apró
2939 XXV   |         természetesnek találva, hogy azt az ifjú kezéből az ő kezébe
2940 XXV   |                 hogy azt az ifjú kezéből az ő kezébe kellett áttölteni,
2941 XXV   |                 kár lett volna. Nem volt az az igazgyöngye a két Indiának,
2942 XXV   |                  lett volna. Nem volt az az igazgyöngye a két Indiának,
2943 XXV   |                  volna. Rudolf elhajítja az amarántot.~Fanny utána tekinte
2944 XXV   |           amarántot.~Fanny utána tekinte az elhajított virágnak, mintha
2945 XXV   |                jegyezni, hogy hová esett az.~– Most tekintse nagysád
2946 XXV   |                Milyen két pompás szálfa. Az egyik világosabb zöldnek
2947 XXV   |           zöldnek tetszik, mint a másik; az azért van, mert az a nő;
2948 XXV   |                másik; az azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt
2949 XXV   |                egy diófa mellé ülteté, s az neki nem párja; milyen halavány,
2950 XXV   |                  karjába akasztá.~Rudolf az hivé, hogy érti. Pedig nem
2951 XXV   |               kétségbeesés volt ez, mely az oroszlánnak martalékul vetett
2952 XXV   |                  hát csak szakadjon meg.~Az az őrjöngő vágy ez, amit
2953 XXV   |               hát csak szakadjon meg.~Az az őrjöngő vágy ez, amit érez
2954 XXV   |              kincs! Mit használ neki, ha az, ki meglopatott, nem tudja
2955 XXV   |                  tudja annak értékét, de az ő szívét annál nehezebben
2956 XXV   |                  annál nehezebben nyomja az!~Végre fölmentek ismét a
2957 XXV   |                 egy percre; nem tetszett az hosszabbnak egy pillanatnál,
2958 XXV   |                 egy virágbokrétát talált az asztalon, díszes kínai virágedényben,
2959 XXV   |            egyszerre észrevéve legfelyül az egyetlen gyönyörű dáliát.~
2960 XXV   |                  idő keletkezett, amiből az a kettős baj támadt, hogy
2961 XXV   |           rettegett veszélytől.~Láz volt az, amit érzett, minden idegeiben.
2962 XXV   |          szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az rettentő játék, és ha való,
2963 XXV   |              akkor még rémítőbb.~Kocogás az ajtón, alig ér rá kimondani,
2964 XXV   |        zsebkendőt, s felnyitá a könyvet. Az egy imakönyv volt. S amint
2965 XXV   |                meg annak lapjai között – az írisz és az amaránt…~Rudolf
2966 XXV   |              lapjai között – az írisz és az amaránt…~Rudolf egyszerre
2967 XXV   |                visszatérő hölgyet, midőn az lázasan remegve előtte állt.~
2968 XXV   |              szánalom e hangjára megtört az erőszak, mellyel Fanny könnyeit
2969 XXV   |            vagyok veszve, mert elhagyott az Isten. Egész életemben nem
2970 XXV   |               férfi képe szívemben, csak az öné. De el volt az temetve
2971 XXV   |                  csak az öné. De el volt az temetve jól. Miért kellett
2972 XXV   |                elől, ahol megjelent? Nem az ön karjai tartottak-e fel,
2973 XXV   |                  idő múlva vevé kendőjét az úgyis leleplezett imakönyvről,
2974 XXV   |                elém hozza.~Óh, mint fájt az ifjú lelke, mint fájt neki
2975 XXV   |               ifjú lelke, mint fájt neki az, hogy egy ily szép szívet
2976 XXV   |                  életében. Midőn zokogva az ő keblén függött.~Mármost
2977 XXV   |                  akármilyen hosszú lehet az élet.~Rudolf elhagyta a
2978 XXV   |            szomorú és megilletődött volt az egész úton.~Mindig azon
2979 XXV   |             arcán, szívében égni, mindig az ő zokogó szavai hangzottak
2980 XXV   |                 arcán és szívében azokat az égető könnyeket, s fülében,
2981 XXVI  |         ismerőseinket. Úgy teszünk, mint az amerikai lapszerkesztő:
2982 XXVI  |                 vajmi unalmas lett volna az egész téli szezon. Addig
2983 XXVI  |                 barátunké. Mert minthogy az egész világ Kecskerey barátunknak
2984 XXVI  |                   s keresztülesve azokon az apró párbajokon, melyeknek
2985 XXVI  |             tekeasztalokat is odahagyják az ő elmés előadásait hallgatandók,
2986 XXVI  |                másodszor betenni a lábát az érdemes gentlemannek.~Éppen
2987 XXVI  |             begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel, figyelmessé
2988 XXVI  |              majd gyűljenek körüle, mert az igen érdekes jelenet fog
2989 XXVI  |                Íme, most lép be! Most is az a dacos, hetyke lépés, az
2990 XXVI  |                az a dacos, hetyke lépés, az a büszke, kötekedő tekintet,
2991 XXVI  |                kötekedő tekintet, mintha az egész világ az ő inasaival
2992 XXVI  |          tekintet, mintha az egész világ az ő inasaival volna tele,
2993 XXVI  |                  ő inasaival volna tele, az a visszataszító szépség –
2994 XXVI  |                   Abellinónak is feltűnt az általunk említett nagy hasonlatosság
2995 XXVI  |              kissé dédelgetni, mert hisz az ügyében járt, és bizonyosan
2996 XXVI  |            híreket hoz.~– Hát mit csinál az én kedves jó öregem?~– Hiszen
2997 XXVI  |              csókolnak, ölelnek odahaza. Az öregúr egészséges, mint
2998 XXVI  |                  hogy alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni
2999 XXVI  |             azóta, soha rá nem ismernél. Az a szép rózsaarc és az a
3000 XXVI  |          ismernél. Az a szép rózsaarc és az a karcsú őzike termet! Mind