1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589
Part
1 I | által arra volt hivatva, hogy a keresztúti gáton nemes
2 I | eszébe juttatják az embernek, hogy mennyivel jobb volna, ha
3 I | fenékig áztatva azt keresztül, hogy aki vesztére belehajt, ott
4 I | látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel
5 I | mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit.~–
6 I | kocsmáros nem abból él, hogy bort ad el, hanem gazdálkodik,
7 I | Hiszen csak az kellene még, hogy most meg vendéget hozzon
8 I | rugóin akkorákat vetődik, hogy szinte felbillen, de két
9 I | úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna;
10 I | könyvében az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen
11 I | az van róla határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén,
12 I | hintó éppen a gát közepén, hogy sem előre, sem hátra nem
13 I | szortyogtatva elmélkedik afelett, hogy milyen balgatagság ilyen
14 I | dombosok minden tekervényeit, hogy késő éjszaka is keresztüljönnek
15 I | húzva azoknak kámzsája, hogy semmi emberi ábrázat azokból
16 I | domborulásairól azt lehet gyanítani, hogy nagyon sok mindenféle van
17 I | pokróc, s azt engedi hinni, hogy ott mégiscsak kell valami
18 I | három nyakán csengettyű lóg, hogy messziről meghallja a szembejövő
19 I | azon egy instrukciója van, hogy akármerre jár, soha hátra
20 I | tekintetet vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol
21 I | a két fiatal pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa
22 I | kastélyából éjszakának idején, hogy egész éjjel nem tudott aludni,
23 I | végre azt gondolta ki, hogy elmegy a Törikszakad kocsmárosra
24 I | különben is mérges fog lenni, hogy éjjel fel kell neki kelni,
25 I | meghagyatott az egyik hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost,
26 I | magyar nyelvet, tudni fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez
27 I | hízelgő megszólítást, és hogy azt nemesembernek mondani,
28 I | Péter uram híres volt arról, hogy nála nem sokat kellett instálni
29 I | görbe nézés elég volt rá, hogy az emberbe belekössön, s
30 I | volna; azt a merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa
31 I | azok is annak köszönjék, hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat,
32 I | kivel van dolga. Észrevette, hogy őt bosszantani akarják mulatságból,
33 I | mulatságból, s föltette magában, hogy csak azért sem fog bosszankodni.~
34 I | kell engedelmet kérnem, hogy tokaji és ménesi borom nincs,
35 I | figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik
36 I | ujjain kezdé elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~– Nekem
37 I | ilyenekben telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta a
38 I | e körülírása a semminek, hogy hahotára fakadt rajta, s
39 I | pokol a béle ennyi embernek, hogy eggyel be ne érjék.~– Szolgálhatok
40 I | akármely más állat.~Attól, hogy a rákot megfőzik, senki
41 I | hát azon elszörnyednivaló, hogy egy egeret megsütnek? Kivált,
42 I | meg volt győződve felőle, hogy ebből a leggyönyörűbb tréfa
43 I | jöttek a bécsi zsurnálokban, hogy majd halálra kacagta magát
44 I | tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy adok száz forintot? Nemhogy
45 I | forintot? Nemhogy megköszönnéd, hogy olyan ritka sültet kaptál,
46 I | Töltsetek a szájába bort, hogy lenyelhesse.~A hajdúk hirtelen
47 I | durcás gyermek nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen,
48 I | falatokat kezde magába tömni, hogy nincs a világon akkora egér.
49 I | úr felszólítá Gyárfást, hogy most erre rögtön mondjon
50 I | jó úr maga is azt hitte, hogy lehetetlen többféle variációban
51 I | megijedt társaság azt hivé, hogy lenyelte, s meg akart fúlni
52 I | meghalok. Én nem vagyok bolond, hogy többet felakasztassam magamat,
53 I | fölötte.~A nagy úr kacagott, hogy az orcája elkékült bele.~ ~
54 I | sajátságos ötletre vetemedni, hogy magát gyalog emberháton
55 I | inasát otthagyva a hintón, hogy vigyázzon a holmira, a postakocsist
56 I | Külső viselete mutatá, hogy nem az alföldi urak közül
57 I | oly keskeny karimával, hogy az ember kétségbeesik, ha
58 I | kétségbeesik, ha elgondolja, hogy minél fogva veszi le.~E
59 I | elő olyan mennyiségben, hogy felyülkerül a kalap karimáján.~
60 I | hegyes vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem
61 I | s gallérja olyan magas, hogy alig lehet belőle kilátszani,
62 I | sarkantyúk vannak ütve, hogy ha nem vigyáz az ember,
63 I | egész Coblenzig terjedt, hogy mikor az elegáns ifjak XVIII.
64 I | elköszörült „r”-ek miatt, hogy mit mondtak nekik.~A calicot
65 I | az úr? – A képe mutatta, hogy semmit sem fog adni.~Az
66 I | Comment s’appelle cela? Hogy híják?~– Engem? Bús Péternek.~–
67 I | mulatság. Azt fogom képzelni, hogy valami beduin barakkban
68 I | a misérable ország – – – hogy híják ezt a département-t?~–
69 I | uram, hanem gát, úgy híják, hogy a keresztúti gát.~– Fripon!
70 I | beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy híják?~– Úgy? Az Szabolcs
71 I | Bús uram gondolá magában, hogy vele is kevesebbet lásson,
72 I | bizony, ha azt kérdené az úr, hogy hol fog az éjjel hálni,
73 I | van az. Meg kell tudni, hogy Jancsi úr van abban a szobában.~–
74 I | oly patriarkális élet van, hogy az embereknek csak keresztneveik
75 I | hozzá, és megmondom neki, hogy én ott akarok a szobájában
76 I | lefekünni, ráhagyva az idegenre, hogy keresse fel hát annak a
77 I | menni.~Olyan sötétség volt, hogy ragadt az emberre, hanem
78 I | már most tudunk annyit, hogy Jancsi úrnak hívják; hogy
79 I | hogy Jancsi úrnak hívják; hogy miért hívják annak, majd
80 I | öltözött gavallért, elfeledé, hogy meg van halva, felugrott
81 I | Azért gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy csak
82 I | furcsaság között van az, hogy engem, egyetlenegy fiát
83 I | Hm. És lám, most jó, hogy tud, mert különben mit csinálna
84 I | merveilleux, csodálatos, hogy tudnak itt élni az emberek.
85 I | jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember illendően
86 I | kell mutatni a külföldön, hogy mihez ért. Én első házat
87 I | félmillió frankot, anélkül, hogy egy vonást elhúztam volna
88 I | kézzel és szájjal mutatá, hogy az mind a levegőbe van fújva.~
89 I | hitelezők fejökbe veszik, hogy pénzt kérjenek tőlem, s
90 I | megszeret. Ekkor történik, hogy az apámnak egy testvére,
91 I | mesélnek.~– Valójában?~– Igen. Hogy soha falujából ki nem mozdul,
92 I | énekesnőket csak azért, hogy neki parasztnótákat daloljanak;
93 I | asztalnál eszik.~– Hát még?~– Hogy egész háremet tart parasztleányokból,
94 I | különc a magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet, ami külföldi,
95 I | az úr azért jött ugyebár, hogy a gazdag örökséget menten
96 I | egyéb rá nem bírt volna, hogy e détestable földre lépjek.~–
97 I | egyetlenegy onklimat, úgy, hogy éppen nem képzelhettem őt
98 I | nekem még valaki mondani, hogy az én kedves onklim nem
99 I | már ahhoz vagyok szokva, hogy velem még a hajdúm is gorombán
100 I | utána, s most úgy találja, hogy én még élek; már hogyne
101 I | hanem azon ajánlatot teszem, hogy ha most kifizeti adósságaimat
102 I | úröcsém, nagyon sajnálom, hogy birtokának, melyet vitéz
103 I | az enyim lesz, anélkül, hogy meg kellene köszönnöm.~–
104 I | egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete a szavait érteni.
105 I | A bohóc megfogá kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében
106 I | vegye magára bundáját, hogy magát meg ne hűtse; hol
107 I | életében első eset volt ez, hogy így merték őt felbosszontani.
108 I | odaveté neki tárcáját, s inte, hogy tartsa meg mind.~Azzal kirobogott
109 I | gyújtanom.~– Quae diable! Hát hogy mer ilyet mondani?~– A ház
110 I | ára; ő azt parancsolta, hogy a kocsmát fel kell gyújtani,
111 II | fellakomázott pogácsák árával, hogy lehessen azt a többi készfizetőre
112 II | számát, s itt észrevevén, hogy többen vannak, akik még
113 II | Griffard azt tanulta ki, hogy sokkal hasznosabb foglalatosságot
114 II | kiköszörült késsel mívelni, mint hogy az ember vele a saját torkát
115 II | azon megtiszteltetéshez, hogy a legjobb társaságokba juthasson.~
116 II | mind igen kínálkozók arra, hogy egy ügyes, figyelmező ember
117 II | ez mindig annyit tesz, hogy kétannyihoz, mint amennyit
118 II | kockáztatott vállalatokkal, hogy ne legyen kénytelen aprólékos
119 II | védurasága alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa, miszerint
120 II | jónak újra megemlíteni, hogy elejét vegyük minden csodálkozásnak,
121 II | kényelmetlent.~Nem volt pedig elég, hogy a kert maga is szigeten
122 II | elcsavaroghatván órákig, anélkül, hogy odatalálhatna, ahova akar;
123 II | nagyon változott; kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~A calicot-szezonnak
124 II | oly széles karimája levén, hogy az eső nem érhette az embert,
125 II | magyar főurak jól tudják azt, hogy külföldön nemzetük becsületét,
126 II | osztogatni. Tudnunk kell, hogy elegáns gavallér nem visel
127 II | Cologne-nyal és más illatszerekkel, hogy idegen kezek érintése ne
128 II | szaladó vissza, jelentve, hogy monsieur Griffard kész az
129 II | főuraknak van azon ideájuk, hogy a nyár azért adatott a Teremtőtől,
130 II | mellfájásban szenvedni, hogy vele élhessen.~A bankár
131 II | nem hárítja el a gyanút, hogy azokat a bankár drága pénzen
132 II | Mindez eléggé bizonyítja, hogy a bankárnak igen ügyes és
133 II | divatformák szerint abból, hogy az ember hirtelen fölemelkedett
134 II | annál is jobb újság az, hogy ön nálam van.~– Ah, monsieur
135 II | Például?~– Például, ön tudja, hogy én bizonyos örökséget átvenni
136 II | is fogja ön talán tudni, hogy ez ázsiai országban, ahol
137 II | akarna engedni a bankárnak, hogy az esprit-teljes ötletnek
138 II | karszék támlája mögé vetve –, hogy van ezeknek egy nagy könyvük;
139 II | barbárok hoztak, még az is, hogy egy cocu (hála istennek,
140 II | aki éppen nem értette, hogy mi szükség neki mindezeket
141 II | mely franciául annyit tesz, hogy „Birtokon belül és birtokon
142 II | jószágokat, amidőn azt találom, hogy valaki már előttem benne
143 II | között az is meg van írva, hogy: „Élők után nincs örökösödés”.~
144 II | Mit tud ön?~– Azt tudom, hogy e gonosz bitorló, ki önnek
145 II | által annyira magához jönni, hogy önnek birtokait újra elfoglalja,
146 II | ezáltal olyan helyzetbe hozni, hogy dacára ama vastag könyv
147 II | nagybátyját megperelhetni, hogy miért nem halt meg.~– Ah,
148 II | mindenütt azt beszéltem, hogy perelni fogok.~– Csak maradjon
149 II | de én azért jól tudom, hogy ezeknek az uraknak oly jó
150 II | gazdagságaik vannak otthon, hogy ők kölcsönözhetnének nekem;
151 II | hangzik, de én jobban tudom, hogy szegénynek minden pénze
152 II | tárcák fenekén, és azért, hogy a pénzvilágot kormányzó
153 II | titok maradhat, s azért, hogy én tudom önnek érzékeny
154 II | s nem fogja tapasztalni, hogy valaki kétkednék azokban.~–
155 II | szándékkal jött hozzám, hogy nekem egészen más betegség
156 II | kocsigyártóját, a lócsiszárját azért, hogy ne kelljen fizetni? Sokkal
157 II | bajuszomat nem küldöm Toledóba, hogy adjanak rá pénzt. De már
158 II | ön. Mit mondana a világ, hogy egy előkelő magyar nemes
159 II | pillanatban nem jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak egyikének
160 II | ijedne meg azon gondolattól, hogy ez összeg helyett, majd
161 II | Az önre nézve nem elég, hogy adósságait kifizesse, még
162 II | kockáztatok egymilliót, hogy nyerjek kettőt, kockáztatok
163 II | kettőt, kockáztatok kettőt, hogy nyerjek négyet, és így tovább.
164 II | bátran kérdésbe merem hozni, hogy rajtam és a toledói mórokon
165 II | teljesen bizonyos ön arról, hogy a törvényes örökös egyedül
166 II | nem. Én igen jól tudom, hogy ő csaknem a halál révén
167 II | teljes felbomlásban vannak, hogy ha csak életrendén rögtön
168 II | sajnálom is őt, alig hiszem, hogy tovább élhessen egy esztendőnél.
169 II | esztendőnél. Megbocsát ön, hogy így beszélek kedves rokona
170 II | Tehát azt mondám az imént, hogy önnek nagybátyja megházasodhatik.
171 II | közé. Gyakran megtörténik, hogy élemedett gentlemanek, kik
172 II | Egyébiránt biztosíthatom önt, hogy ily házasságot semmi szokásos
173 II | ördögnek szoktak nevezni, hogy midőn az embereknek megmérhetetlen
174 II | akarom magamat biztosítani, hogy ön sokáig éljen.~– Természetesen,
175 II | egyúttal arra is vigyázok, hogy életében kárt ne tegyen.~–
176 II | elsorolt tilalmak, megengedem, hogy eléggé kellemetlenek fognak
177 II | inkább azt fogadom meg, hogy nem ülök lóra, és nem fogok
178 II | aki közelről szeret látni, hogy a házasságú elegáns világban
179 II | pedig jobbnak találná azt, hogy az életben gyönyörködjék,
180 II | ön úgy ellehet benne, hogy nejét akár többször ne is
181 II | bankár, ki előre látta, hogy ha Kárpáthyt pénzzavarából
182 II | a begyest.~– Azt mondom, hogy majd meglátjuk, az előttem
183 II | kérdésben. Elébb megpróbálom, hogy tudom kiállani önnek elém
184 II | csak azon sem gondolkozom, hogy vérmes némberek vagy kövér
185 II | Nem is azért mondom, hogy nagybátyám számára csináljon;
186 II | de meggyilkoltatni azért, hogy örököljem, nem természetem;
187 II | hanem annyit mondhatok, hogy ha én azt a fáradságot venném
188 II | fáradságot venném magamnak, hogy közelében lakjam, képes
189 II | jegyzőjét, kész iratokkal, hogy sokat ne vesződjem.~– Nem
190 II | legszebb kilátás volt rá, hogy a magyarországi legnagyobb
191 III | Griffard-nál, s tudni foguk, hogy ama kettő, ki szélrül megy,
192 III | mély, dörgő hangot hallat, hogy az ember meglett korú férfinak
193 III | inkább azon látszik lenni, hogy beszédét érthetővé tegye,
194 III | ifjú, kiről Griffard mondá, hogy Amerikából a harmadik fedélzeten
195 III | Csodaképpen hozzátehetjük, hogy mind a hárman magyarul beszélnek,
196 III | beszélnek, ami, tekintve azt, hogy történetünk ideje az ezernyolcszázhuszonkettedik
197 III | gyakran kénytelen megállni, hogy a menetrendet helyreállítsa,
198 III | bárminő fennhangon anélkül, hogy valaki által neveletlennek
199 III | Megbocsássanak, uraim, hogy így önök közé tolakodom,
200 III | kínálkozó hely.~– Az igaz, hogy bormérő házak nagyon messze
201 III | mert úgy vannak azok írva, hogy a legegyügyűbb ember is
202 III | tapasztaltam már magamon, hogy mikor valami nagy gond volt
203 III | hazamegyek; pedig tudom, hogy ott nem fogok sem hercegi
204 III | magyar nevű emberre. Tudom, hogy szegénységgel fogok küzdeni,
205 III | küzdeni, s ha azt akarom, hogy élhessek, parasztlócákat
206 III | Akkor mégis megfoghatatlan, hogy a jólétből elkívánkozik.~–
207 III | de mégis, ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik az én
208 III | én nem tudom elmondani, hogy micsoda érzés az. Legyenek
209 III | hazájuktól, akkor majd megtudják, hogy mi az.~Szegény bohó fiú!
210 III | bohó fiú! Azt gondolta, hogy minden ember úgy érez, ahogy
211 III | látogatnak. De igen örülök rajta, hogy önök is megemlékeztek róla;
212 III | csak ezt fogom sajnálni, hogy magammal nem vihetem. Ma
213 III | meg-megállt, nem akarva elhinni, hogy a háta mögött jövők tudjanak
214 III | igazság férfia.”~Nem csoda, hogy oly elhagyatott a sír, az
215 III | társai kezét, s anélkül, hogy neveik után tudakozódnék,
216 III | faunokat kell képzelni, hogy előttünk álljon Tempe völgye,
217 III | várna egyéb hivatás, mint hogy szántson és vessen, míg
218 III | lehunyva.~– Te azt hiszed, hogy meg vagyunk halva? – kérdé
219 III | akkor helyesen teszitek, hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok
220 III | bennem öntudattá van fagyva, hogy fajunk lejátszta szerepét,
221 III | egyébiránt én azt mondom, hogy mindene van, ami kell arra,
222 III | mindene van, ami kell arra, hogy éljen.~– Bora, búzája, ugyebár?~–
223 III | elernyedés ellen. Igaz ugyan, hogy éppen amiatt, minthogy van
224 III | élni, nincs arra szorulva, hogy szellemét tökéletesítse;
225 III | Ha kényszerítve leend, hogy fáradsággal jusson kenyeréhez,
226 III | Európát védte, s megmutatja, hogy minden eszközt bír forgatni,
227 III | lelkű emberei, s úgy hiszem, hogy azoknak a születése után
228 III | s azt meg kell engedned, hogy a legutolsó magyar táblabírónak
229 III | legelső…~(Maga is átlátta, hogy nagyon sokat akart mondani.)~
230 III | akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk élni, akarjuk ősi
231 III | eljárunk a külföldre azért, hogy hazánknak bölcsességünkkel,
232 III | bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal
233 III | A népek át fogják látni, hogy életrevalók vagyunk, és
234 III | magyar főurak.~– Sajnálom, hogy nem szoktam fennhangon nevetni –
235 III | talán nem akarod elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port
236 III | hazádfiait, s bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~– És
237 III | alatt azzal fáradozott, hogy egy, a templom előtt heverő
238 IV | örökké igényt képezhet arra, hogy fiatalnak tartassék.)~Itt
239 IV | taps; itt határoztatott el, hogy a jövő farsangon minő virág
240 IV | Nagyobb kérdés még ennél is, hogy vajon az Académie Royale
241 IV | az bizonyos lehet felőle, hogy tud róla valamit, hanem
242 IV | ifjak kacagása tanúsítja, hogy most éppen valami kedves
243 IV | illusztrálni elmondott szavait, hogy gyakran maga a történet
244 IV | még csak annyira sem ment, hogy a kis Petit-pas-nak szemébe
245 IV | azonfelül arra sincs születve, hogy valaha esze által tegye
246 IV | a szegény Saint-Michel, hogy a kedves kis őzlábú táncosnő
247 IV | mindennap beszélhessen, hogy úgyszólván éjjel és nappal
248 IV | annyira elnyújtva a lábait, hogy szinte hihetetlen volt,
249 IV | szinte hihetetlen volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~–
250 IV | nevetett a márki –, jól tudja, hogy száz arany nem szokott a
251 IV | és akire én rábíztam, hogy szerelmes leveleimet adja
252 IV | vegyült.~– Ah, elfeledtem, hogy méltóságod jelen van, különben
253 IV | kifejezéseimre. Annyi kétségtelen, hogy a derék tábornok igen szerencsés
254 IV | lélekjelenléttel bír, kikerülte volna, hogy nagybátyja ráismerjen, mert
255 IV | fiú oly zavarodott lett, hogy mindent összevissza cselekedett,
256 IV | pedig elkezde kacagni úgy, hogy kapcsai felpattogtak, s
257 IV | A nemes lord azt akarja, hogy az ember úgy végezzen egy
258 IV | unokaöccseiknél. Hanem meglehet, hogy ez anekdot után divatlion
259 IV | oly közel tartva szeméhez, hogy szinte kiszúrhatná a mutatójával,
260 IV | folyvást marhahúslében fürdött, hogy érző inai felfrissüljenek,
261 IV | melyeket olyan jól szoktatott, hogy valahányszor Rossini Mózesét
262 IV | a szemközt jövő kozákra, hogy az istenért, mit cselekedék!
263 IV | herceg előtt, és könyörög, hogy legyen iránta kegyelmes,
264 IV | vonásban. A lord azt mond rá, hogy ez csak különcködés, s felrúgta
265 IV | beledugta a fejét, anélkül, hogy kezével hozzányúlna, és
266 IV | a nemes lord azt hiszi, hogy csak neki van kiváltsága
267 IV | fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja, vajon hallotta-e,
268 IV | ráveszi a Gaieté igazgatóját, hogy engedje neki azt a medve
269 IV | medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja a vadászkést,
270 IV | figyelmét, mely nem engedé, hogy róla elmondják, miszerint
271 IV | szüntelen a másokéból költ, hogy a szakállát festi, és harminc
272 IV | végén aztán azt mondja, hogy megnyíratja a haját, s ismét
273 IV | páholyajtót, s Debry lármázott, hogy légvonat van! „Pedig önnek
274 IV | erkélyen kihajolva (ez, hogy el ne felejtsük, egy magyarországi
275 IV | elhitetni az emberekkel, hogy az anyja báróné, s hogy
276 IV | hogy az anyja báróné, s hogy Magyarországon az alispánokat
277 IV | ügyesen hajtatott neki, hogy beleakadva a tejárus tengelyébe,
278 IV | abbahagytak kártyát, tekeasztalt, hogy a jó hírt hallhassák, melyet
279 IV | Mindent elmondok, de kikötöm, hogy senki bele ne szóljon a
280 IV | beszédembe! Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű Deboureux,
281 IV | megmaradt azon szándéka mellett, hogy Zelmirát minden követeléseink
282 IV | mintha azt jelentené: „Hogy is lehetne valami kitűnő,
283 IV | háládatos kutya”. A tárgy az, hogy egy lovagot megöltek, s
284 IV | költők, a zsurnálfirkancok, hogy ez gyalázat, megbecstelenítése
285 IV | színészek azzal fenyegetőztek, hogy rögtön otthagyják a színpadot,
286 IV | azon ajánlatot tevém neki, hogy ha én rögtön végit szakasztom
287 IV | Abellinót.~– A másik pedig az, hogy „Zelmira” adatása utáni
288 IV | odaizent az igazgatóhoz, hogy őt bocsássa szabadságidejére,
289 IV | Hát az-e a világ rende, hogy a színésznők férjeikkel
290 IV | feltétel ezért az volt, hogy a kutyaszezonnak vége szakadjon. –
291 IV | megigazította kravátliját, hogy hallgatói azalatt gondolkodhassanak
292 IV | lovamról, azt kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?” A pimasz
293 IV | gorombául felelt, azt mondva, hogy nincs annyi pénzem, amennyiért
294 IV | akinek azt lehet mondani, hogy nincsen pénze? Hah! dühösen
295 IV | nevez ön pénznek? Hiszi, hogy én nem tudom megadni kutyájának
296 IV | Az ember azt felelé, hogy nem adná ötvenezer frankon
297 IV | vándorszínház-igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy már most majd én fogok városról
298 IV | a kutyával, s mutogatom, hogy micsoda mesterségeket tud.
299 IV | mesterségeket tud. No, semmirevaló, hogy lássad, miszerint egy magyar
300 IV | szerepeket fel kell osztanunk, hogy mindenre időnk teljék, mert
301 IV | szóra, mindenki akarta, hogy valamit bízzanak rá.~– Parancsoljanak
302 IV | Mindnyájunkat! Vérig sértett! Hogy négy év előtt idejött, az
303 IV | mivel hálálta meg? Avval, hogy pimaszul elvonult előlünk
304 IV | belőle magát, azt vetve okul, hogy férje beteg, azt kell ápolnia.
305 IV | Megállj, majd megmutatjuk, hogy le tudunk onnan vetni, ahová
306 IV | meglágyítá; majd meglátja, hogy mit tehet. Rajta lesz, hogy
307 IV | hogy mit tehet. Rajta lesz, hogy a fogadtatás hideg legyen,
308 IV | hideg legyen, kieszközli, hogy a pástétomhordók ne hordjanak
309 IV | frissítőt a karzatokon, hogy a közönség zúgolódjék a
310 IV | pianissimóban irtóztató nagyot ásít, hogy a közönség könnyebbvérű
311 IV | társától.~– Annyi bizonyos, hogy tégedet elviszlek közülük.~
312 IV | érdekességét növeli előttünk az, hogy magyar születésű hölgy,
313 V | sors kinyitá előtte keblét, hogy válogasson annak minden
314 V | szerette ő szülőit. Meglehet, hogy babona, amit mondok, de
315 V | mondok, de én azt hiszem, hogy amely gyermek szülői nem
316 V | tökéletlen zongora felett, hogy apja nem félt őt a moszkvai
317 V | elragadtatott a kedves hangok által, hogy a leányka kezét mindenki
318 V | kamarását elküldé atyjához, hogy Jozefine-t az udvari énekesszínházhoz
319 V | művelt szülöttei azt hisszük, hogy mind medvebőrben járnak,
320 V | azt hitették el magukkal, hogy egymást megszerették, pedig
321 V | utain jártok, tudjátok meg, hogy a művész híre mulandó, neki
322 V | megengedé sok utánjárásra, hogy Jozefine felléphessen benne.
323 V | a magyar művésznő iránt, hogy a Fenice színházban ünnepélyesen
324 V | Éppen azon időben történt, hogy Rossini legelső műveivel
325 V | szépségeit. Azt kívánta, hogy abban léptessék fel. Midőn
326 V | hallgatással, midőn lelkében érzi, hogy művészete remekelt, fitymáló
327 V | Később azt is hallania kell, hogy már régóta játszik, hogy
328 V | hogy már régóta játszik, hogy már régen él: éveit megszámlálják;
329 V | megszámlálják; elmondják, hogy erre meg arra a szereposztályra
330 V | alkalmatlan lett; beszélnek róla, hogy ki lesz utána, ha ő ki fog
331 V | Kereken szemébe mondják, hogy megvénült. És ha jön egy
332 V | érdeme van fölötte: egyik az, hogy új, másik az, hogy a közönség
333 V | egyik az, hogy új, másik az, hogy a közönség kegyét nemcsak
334 V | régi kegyencnő, anélkül hogy vétett volna, anélkül hogy
335 V | hogy vétett volna, anélkül hogy erejében, művészetében hanyatlanék,
336 V | csak annyira sem méltatá, hogy a közönség előtt nevét viselje.
337 V | közönség előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette volna fel
338 V | olyat hallott-e már valaki, hogy egy művésznő csak azért
339 V | városban az a botrányos hír, hogy Mainvielle-né nem akar fellépni,
340 V | fellépni, azt vetve okul, hogy képtelennek érzi magát énekelni,
341 V | minden oldalról megrohanják, hogy miért nem lépteti fel Mainvielle-nét?
342 V | hozzá, végre fenyegetölőzik, hogy kényszeríteni fogja; a művésznő
343 V | törődik vele, elszánja magát, hogy átesik rajta.~Már hét éjszakát
344 V | elmaradtak, mert azt mondák, hogy Mainvielle betegsége ragályos.
345 V | keblére fekteté, gondolva, hogy ha ragályos a láz, ragadjon
346 V | egy gondolatja van, az, hogy férje meggyógyuland.~Kezében
347 V | hangjegyei, miken végigfut, hogy visszaemlékezzék, s teremtő
348 V | testi-lelki erejét, anélkül, hogy legkisebb sikert arathatna,
349 V | szerze, s a művészre bízta, hogy leheljen beléjök lelket,
350 V | szívéig, ő csak azt érzi most, hogy a férje meg fog gyógyulni.~
351 V | Jozefine, kezével intve, hogy zörejt ne okozzon, mert
352 V | Ah, madame, mint örülök, hogy Mainvielle úr meggyógyul,
353 V | betegséget.~– Tudja, Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott
354 V | ön talán még nem tudja, hogy Catalani is ma fog fellépni
355 V | azt hiszi ön, Jeanette, hogy ez nekem rosszulesik? Catalani
356 V | mégiscsak az igazit mondá meg:~– Hogy önt ki fogják pisszegni…~
357 V | mintha alunnának, csak azért, hogy kihallgassák, mit beszélnek
358 V | mint a való; én nem hiszem, hogy azt tegyék velem, és ha
359 V | akkor, ugye, midőn tudom, hogy te, az én bálványom, az
360 V | kezében.~– Bocsánat, madame, hogy e levelet bátor voltam felbontani,
361 V | azon gondolatra jöttem, hogy tán valami bosszantó irat,
362 V | ön, madame, olvassa úgy, hogy Mainvielle úr is hallja.~
363 V | Ne lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére bizonyos
364 V | bizonyosan mondhatom önnek, hogy a közönségnek azon része,
365 V | közönség elé, mint aki tudja, hogy őt szeretik. Megbocsásson
366 V | önhöz szólni késztet, az, hogy én is Magyarországban születtem,
367 V | éppen most parancsolá meg, hogy a tegnap érkezett Nemours
368 V | föllépést, s magára vállalandja, hogy a tisztelt művésznőt a hercegnő
369 V | tanácsot Deboureux-nek, hogy inkább mentse fel a játék
370 V | ők tért nyitottak neki, hogy visszavonulhasson, és ő
371 V | Jozefine társalkodónéjának, hogy legszebb diadémját, legpompásabb
372 VI | kiterjedésben széleszték el a hírt, hogy ma nagy dolgok fognak történni
373 VI | iparkodva észrevétetni, hogy most foglalatosságban járnak;
374 VI | találta ki maga számára, hogy minden szembejövőtől megkérdezze: „
375 VI | tehát arra kell vigyázniok, hogy a loge infernale-ban mikor
376 VI | tükör előtt. Ez azt jelenti, hogy most tapsoljatok. A koszorútevők
377 VI | második selyemszálat kihúztak, hogy annál árulóbb legyen; a
378 VI | van kötve karcsú derekára, hogy sorsát irigylésre méltóvá
379 VI | örömest változnának kasmírrá, hogy a szépasszony derekát átfűzhessék.~
380 VI | nem sokat törődik vele, hogy öltözete jellemző legyen,
381 VI | jellemző legyen, mint inkább, hogy kellemeit emelje; megőrül
382 VI | azt hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik ellen
383 VI | beszél azokról, megfeddik, hogy minek cselekszi azt. Óh,
384 VI | egyenesen buzdítja arra imádóit, hogy előtte a többi énekesnőket
385 VI | annyira vitte a dolgot, hogy társaságának valamennyi
386 VI | megsúgták a szépasszonynak, hogy ma reá nagyszerű meglepetés
387 VI | azután azt is kifecsegték, hogy miből álland e meglepetés;
388 VI | is elmondák a jelenlevők, hogy mindezek kinek a művei.
389 VI | maga szólítá fel Abellinót, hogy mint a szépészetnek legavatottabb
390 VI | kitüntetést növelte az is, hogy a pompás gyémántokkal kirakott
391 VI | szépasszonynak, keblére tűzte. Hogy Zelmira idejében viseltek-e
392 VI | egész alázattal jelenti, hogy a darabot már kezdeni kellene,
393 VI | elfelejteni, miszerint ők az okai, hogy ma Mainvielle-né nem Italianát,
394 VI | courtoisie-val kértek bocsánatot, hogy a művésznőt idáig tartóztatták,
395 VI | versek repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt színpad
396 VI | tombolásnak zendült meg felette, s hogy vihar ne legyen szemét és
397 VI | megrettent signora észrevevé, hogy a vihar nem az ő kedvéért
398 VI | bizonyos lehet felőle, hogy azon színpadról eltiltatik;
399 VI | Hanem azt meg kell engedni, hogy szép asszony volt – itt,
400 VI | csillagokkal úgy az egész darabot, hogy maga Rossini, ki a színfalak
401 VI | kezét, elhallgattak ismét, hogy egyetlen drága fioritúra
402 VI | infernale-ból integettek, hogy csendesen legyen a közönség,
403 VI | színpad elejére lépett, hogy annál jobban megérthessék,
404 VI | loge infernale felállt, hogy elcsitítsa a mal à propos
405 VI | közönséget megkérlelni, hogy ne tapsoljon. Zelmira kezdett
406 VI | dühbe hozta a művésznőt, hogy magáról egészen elfeledkezve,
407 VI | haját.~Végre Zelmira, látva, hogy a merő taps miatt ezt a
408 VI | össze két színházszolga, hogy saját bokrétáikból egy levelet
409 VI | hol ismét átöltözködött, hogy imádói seregével együtt
410 VI | némi elégtételt lát abban, hogy akinek oly sok ideig tiszteletével
411 VI | Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama veszélyes helynél
412 VI | általános taps zendült meg, hogy Catalani ijedten kapta vissza
413 VI | roskadt. Azt hiszik sokan, hogy a színésznő nem tud igazán
414 VI | annyit mondott neki súgva, hogy siessen beteg férjét a látottakról
415 VI | akarná benne kifejezni, hogy egykori kedvencét oly könnyen
416 VI | nyugtalanságot, ígérkezék, hogy felszalad Rudolfhoz, és
417 VI | vonított, mintegy mutatva, hogy ezt a szillogizmust, melynek
418 VI | azt csak nem tagadhatod, hogy ily dühöngés nem történik
419 VI | imádók nélkül.~– Megengedem, hogy vannak imádói, csak azt
420 VI | imádói, csak azt nem értem, hogy miért kell azoknak gazdagoknak
421 VI | Ah, tehát azt hiszed, hogy ily pompás tréfát ingyen
422 VI | közülünk, azt meg kell vallani, hogy övé a diadal.~– Pedig egyikünké
423 VI | Ahán! Ti tehát ismeritek, hogy ki az. Csak nekem mondjátok
424 VI | Csak nekem mondjátok meg, hogy a többiek meg ne tudják.~–
425 VI | Ah, uram, gondolja ön, hogy lesz valakinek bátorsága
426 VI | veszéllyel.~– Tehát lássa ön, hogy helyrehozza a kudarcot,
427 VI | ügyeit. Ezek jók voltak arra, hogy a kötelőzködés fegyvereit
428 VI | figyelve látszottak lesni, hogy mikor kezdődik már a chut.~
429 VI | sokszor nagyot, amiről tudja, hogy úgysincs kéz alatt, s ha
430 VI | honfi, amint meghallotta, hogy mije hiányzik, rögtön futott
431 VI | elhatározottan.~Annyi esze volt, hogy az excellens ifjút küldötte
432 VI | mennydörgő Olympra, azt vélve, hogy szövetségeseiket lángra
433 VI | nemcsak abban voltak munkásak, hogy a nép kedvencét tetszésnyilatkozatokkal
434 VI | hanem egyúttal abban is, hogy Oignon úr legényeinek ellenkező
435 VI | s könnyű volt kitalálni, hogy a második darabban ezek
436 VI | mely bonmot annyit tesz, hogy „Egy pofont egy füttyért”.
437 VI | győzött utána kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja a tüdőket.~–
438 VI | kezek a Bolivar-kalapot, hogy az széles karimájával a
439 VI | Mainvielle-néhez azon ajánlatot téve, hogy 14 ezer frankot fog neki
440 VI | igazgató 14 ezer frankot azért, hogy legjobb művésznőjétől megszabadujon…~
441 VII | hírnek, a közbeszédnek, vagy hogy műszóval éljünk: kik voltak
442 VII | könnyű volt neki kiszámítani, hogy négy hónap múlva, tehát
443 VII | gazdáját, Debry márkit, hogy ne fogadjon helyette komornyikot,
444 VII | föl a hír, ki megtudta, hogy Vestris, híres táncosnő,
445 VII | városban, melynek ő kegyura, hogy minden fogadóról szedjék
446 VII | lefejeztetett. Mert ez is elég arra, hogy az ember divatba jöjjön.~
447 VII | látná ez ajkat mosolyogva? Hogy más helyzetéről ne is szóljunk.
448 VII | egész mindössze abból áll, hogy ha egy férfinak megtetszik
449 VII | meg, tudhatja mindenki, hogy ez annak felesége, és többé
450 VII | még csak istenes dolog, hogy ezen a világon elevenen
451 VII | ábrázoltatik tizenkétezer fülekkel, hogy mindazon sóhajtást meghallhassa,
452 VII | Londonba.~Alig pár hete, hogy a brit fővárosból Párizsba
453 VII | az a tréfa is van benne, hogy az ember magának örömet,
454 VII | mikről azt hiszi az ember, hogy kezével elérheti, s csak
455 VII | minden arszlánai felett, hogy a gondolatnál kétségbe kell
456 VII | végeredményt, azt látják, hogy ott vannak, ahol kezdték.~*~
457 VII | harangszót kellett ütni, hogy akinek ép keze-lába van,
458 VII | is nagyon alkalmas arra, hogy a benne támadt égés az egész
459 VII | utca néhol oly keskeny, hogy ha szekér talál rajta keresztülmenni,
460 VII | készen tartott flakonokkal, hogy ha szükség lenne elájulásra;
461 VII | meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, miszerint
462 VII | magának azt a fáradságot, hogy lóháton ülve keresztültörtessen
463 VII | Chataquéla, s inte kocsisának, hogy hajtson a Panthéonba.~Odaérve
464 VII | Chataquéla észre sem vevé, hogy a tűz színhelyére érve,
465 VII | szólítá, megköszönve, anélkül hogy bókot mondana, a tett szolgálatot,
466 VII | őket visszatartóztatni, hogy a tűzbe ne rohanjanak.~–
467 VII | de ki lesz oly merész, hogy ez égő háztetőre másszék?~–
468 VII | agrafe-jait, s anélkül, hogy körülállókkal törődnék,
469 VII | felöltönyt, nem gondolva meg, hogy sokkal nagyobb gyújtogatást
470 VII | delnő, s inte az ifjúnak, hogy menjen előre. A nép hurrá-kiáltása
471 VII | Kezével int a hölgynek, hogy maradjon kissé hátra. Neki
472 VII | megnyugtatólag int az alant állóknak, hogy a gyermekek ott vannak az
473 VII | kénytelen a kötelet tartani, hogy terhét el ne szalassza;
474 VII | hajolni; a férfi jól látja, hogy felé fog esni, alant az
475 VII | ültetett rá, meghagyva nekik, hogy kapaszkodjanak jól a kötélbe,
476 VII | többi lihegve imádkozik, hogy az isten megsegítse a fáradozókat.~
477 VII | a tetőn álló embereknek, hogy távozzanak el, s nagyobb
478 VII | fordítani, mint eddig. Látszik, hogy az nem gyermeki teherrel
479 VII | arca derült volt és boldog. Hogy fogják áldani majd a nyomorú
480 VII | nyomorú viskókban! – És hogy kigúnyolják majd a szalonokban
481 VII | inasai ugrottak szolgálatára, hogy őt ülésébe segítsék.~A delnő
482 VII | Néhányan azt állítják, hogy vele jött vadásza grófnak
483 VII | nem aszkéta vagy puritán, hogy kerülje azon köröket, mikben
484 VII | Talán semmi egyébért, mint hogy megmondhassa neki: „Ön derék
485 VII | azt nem bírták kitudni, hogy ki volt azon ismeretlen
486 VII | abban az emberben hiúság, hogy nem siet magát fölfedezni
487 VII | ha a jobb körökből való, hogy nem dicsekszik vele? Ha
488 VII | Psychologicus adataim vannak, hogy az ismeretlen szalamander
489 VII | ajánlatot tevé a nép között, hogy ezer aranyat fog kapni,
490 VII | Abellino, ki igen jól tudta, hogy Magyarországon nem híják
491 VII | emiatt nagyon sértette, hogy egy ilyennek a fia belevág
492 VII | alispánfi, ki azt hivé, hogy ezúttal Iván hercegnek valami
493 VII | gyönyörűség.~– Alig hiszem, hogy Chataquéla volt és leendő
494 VII | embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen
495 VII | olvashatná le egy fiziognóm, hogy ezek valaha keserű ellenségei
496 VII | egymásnak.~– Fogadjunk, uram, hogy amit ön mondott, az nem
497 VII | Kárpáthy szemeibe nézve –, hogy ez a kérdéses nő képes magát
498 VII | különbség, mert fő kérdés az, hogy Chataquéla még akkor fiatal
499 VII | Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen meghaljak; ez a
500 VII | a lord. – Igen sajnálom, hogy nem tőlem származik, vagy
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589 |