Part
1 I | elmélkedik afelett, hogy milyen balgatagság ilyen moslék
2 I | Hah! Ha más tette volna, milyen kimenetele leendett! A hajdúk,
3 III | szépséget találok bennök; óh, milyen igaz minden szava, sokszor
4 IV | magát az Adoniszok közé (milyen alkalmas emberszólási forma
5 IV | excellenciás uraknak hívják) –, ah, milyen derék fiú ez a Kárpáthy!
6 IV | ennyi az eltörött lábért.” Milyen elméncség! Éppen hasonló
7 IV | operaszínház igazgatója, milyen állhatatosan megmaradt azon
8 V | mindent; de gondolj rá, milyen nevetséges szerep volna
9 V | kedves, engedékeny igazgató! Milyen jószívű lett egyszerre.
10 V | pálmát Catalani kezéből. Ah, milyen keresztvonás volt ez az
11 VII | elragadók.~Az ember tudja, milyen végtelen szerelem lakik
12 VII | szívben, és azt elérni mégis milyen nehéz.~Nem elég gazdagnak
13 VII | magára venni felöltönyét.~Milyen szép volt! Szemei miként
14 VII | önt láthatni újra?” Most milyen boldog lehetne, ha e két
15 VII | Senki sem emlékezett rá.~– Milyen volt alakja, arca? – tudakozódék
16 VII | Tehát Rudolfnak hívják önt? Milyen nagy kín volt nekem, hogy
17 VII | végeztével tapsolni kezdett.~– Milyen jól szavalt ma ez a Mars.~
18 VIII | fergeteg; milliom adta, milyen ló, s hogy ül rajta az a
19 VIII | meg lehet mindig jósolni, milyen kimenetele lesz az esti
20 VIII | elcsodálkozott rajt, hogy milyen könnyű ez úri magaviseletet
21 VIII | beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa lesz akkor a vőlegényt
22 VIII | valami ismeretségben voltak.~Milyen derék mulatság lesz az,
23 IX | tollat vesz kezébe; dicső! Milyen pompásan mártja a kalamárisba.
24 IX | törekvései e leány körül milyen siralmas véget értek.~–
25 IX | elfogadom”.~– Azt mondta? Milyen elmésség!~
26 X | gyönyörűbb alak, mint a másik.~Milyen istenáldás öt szép gyermek!
27 X | leányaihoz; elmondá nekik, hogy milyen boldog ő, hogy becsületes
28 X | mit szeret, mit óhajt.~– Milyen jó leányok ezek az én leányaim! –
29 X | a szót.~– Nézze, néném, milyen szép tajtpipám van.~– Szép –
30 X | Ha nem ismerném önt, hogy milyen könnyelmű, kénytelen volnék
31 X | kedves jó rokonom. Óh, milyen szerencse, valahára láthatni…~–
32 X | panaszát. Elmondá, hogy Teréz milyen álnok megtámadással fenyegeti,
33 X | hogy ő semmit sem tud.~– Milyen szép családdal áldotta meg
34 X | egész a malomligeti tóig. – „Milyen szép tó – gondolá magában –,
35 X | fog lenni Teréznél.~– Óh, milyen kedves napjaid lesznek;
36 XI | jólétben úszó emberek, milyen gyönyör, milyen élvezet
37 XI | emberek, milyen gyönyör, milyen élvezet az, midőn a fiatal
38 XI | finom ízlelők számára! – Milyen paradicsomi ritka gyümölcs!
39 XI | szemeire nyomá kendőjét.~Milyen valódi fájdalom! – gondolá
40 XI | komornyikja által küldé meg.~Milyen finom kiszámítás.~Krammné
41 XII | mármost adjon tanácsot, hogy milyen bútorzatot vegyek neki menyasszonyajándokul?~
42 XIV | azután – folytatá a mester –, milyen derék lesz, ha te asszonyt
43 XIV | rendben az éléstárba téve, milyen szép len termett, hogyan
44 XIV | kevesebbet szokott ábrándozni.~– Milyen jó gazdasszony vált belőled.
45 XIV | köszöni, nem adja el!” Milyen büszkén fogja fejét felemelhetni
46 XIV | Legalább közel lehetne hozzá!~Milyen boldogok azon nagyvilági
47 XV | tudni Boltay úrnak, hogy milyen szerencsétlen anya vagyok
48 XV | maga sem képzelheti azt, milyen iszonyatos egy anyának a
49 XV | látott már hasonló jelenetet, milyen jól játszott benne az a
50 XV | most is hallani vélte: „Milyen szép vagy te, Fáni!” … Ez
51 XV | jutottam volna ilyen sorsra. Milyen sors, milyen sors! Négy
52 XV | ilyen sorsra. Milyen sors, milyen sors! Négy esztelen leány,
53 XV | jó, becsületes emberek. Milyen ezer szerencse rád nézve,
54 XV | nem szólítalak. Igaz is. Milyen kicsiny gyerekleány voltál,
55 XV | támadás vár ismét reá.~– Ugye, milyen büszke leány volt az? Tudhatod,
56 XV | Tudhatod, szomszédban laktunk, milyen büszkék voltak valamennyien!
57 XV | akarták erővel adni, most milyen keserves élete volna! Az
58 XV | eljött hozzánk. Láttad volna, milyen kétségbe volt esve, mikor
59 XV | szebb férfit életemben; milyen szemek, milyen szemöldök!
60 XV | életemben; milyen szemek, milyen szemöldök! Finom, halavány
61 XV | merényletét, mennyit küzdött, milyen ékesszólással volt, míg
62 XV | hogy Mayerné elmondá neki, milyen szép alaknak írta ő le Abellinót
63 XVII | táncvigalommal végződik az ünnepély; milyen szép, milyen ragyogó látvány
64 XVII | az ünnepély; milyen szép, milyen ragyogó látvány lesz az.
65 XVII | ajkairól, és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha az összekoccantott
66 XVII | sebesen, és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha egyszerre
67 XVII | követte azon gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~
68 XVIII | kétségbeesésig engedi mulatni.~Milyen törpék, ostobák, ízetlenek,
69 XVIII | alkotott magának szívében!~Milyen önzők, üres lelkűek, haszontalanok,
70 XVIII | nekem, mit tart felőlük, milyen jelleműeknek ismeri őket
71 XVIII | gyűlöletes jellemmel bírni.~– Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~–
72 XVIII | magamat, haha; hibáztam, milyen gazdag volnék most, jó parti! (
73 XVIII | lélekkeli érintkezés után milyen jóleshetett ez neki; amit
74 XVIII | te leszesz nálam. Látod, milyen előre számító, milyen ravasz
75 XVIII | Látod, milyen előre számító, milyen ravasz vagyok én!~Ah, ezen
76 XVIII | elgondolá magában, hogy milyen nagy illetlenséget követett
77 XVIII | vidám; elgondolja magában, milyen derék dolog volna, ha e
78 XIX | megtetszett ez asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás,
79 XIX | földön.~– Ah, te Flóra, milyen ravasz vagy te!~– Ugye,
80 XIX | tudnék egy embert írni, hogy milyen.~– Vénülj csak meg, mint
81 XX | is, és nyilatkozhassanak.~Milyen nagy előnyt ád egy gyűlésnek,
82 XX | jelenti, hogy „ezer csók”.~Milyen öröme volt a kedves nőnek,
83 XX | Holnap megérkezik Rudolf, milyen jó kedve lesz azontúl Flórának!
84 XXI | lórul, hogy ő megmutathatná, milyen szépen el tud ájulni olyankor.~
85 XXII | volna a szegény nő baja, milyen kevés volna az.~Végre győzött
86 XXII | várhatna tőle szerelmet. De milyen szerelmet? Nem megvetné-e
87 XXII | kezeinek lázas forrósága támad!~Milyen boldog volna most, ha soha
88 XXIII | hanem a papucsom add ide! Milyen nehéz baromból embert formálni!~
89 XXIV | szenvedély fájdalmai között. Óh, milyen nagy bűnnek kell lenni a
90 XXIV | karöltve sétáltak el előttük; milyen szép volt mind a kettő!
91 XXV | János kacagni kezdett.~– Milyen bohó vagy te. Hisz azt is
92 XXV | két jávort egymás mellett. Milyen két pompás szálfa. Az egyik
93 XXV | magányos jávorfa. Lombozata milyen sárga. Szegény. Ő nem találja
94 XXV | ülteté, s az neki nem párja; milyen halavány, milyen sárga,
95 XXV | párja; milyen halavány, milyen sárga, szegény.~Óh, ha tudná,
96 XXVII | Zoltán. Kárpáthy Zoltán! Milyen szépen fog az hangzani!~
97 XXVII | tudná már, hogy a gyöngeség milyen nagy szégyen, s midőn János
98 XXVIII| mennyire szeretteték! Milyen boldog lett volna, ha ez
99 XXIX | midőn e szavakat hallja. „Milyen bolondos volt ez az öreg
100 XXIX | belefekszem, és elgondolom, hogy milyen jó lesz, ha nem kell kiszállni
101 XXIX | gyermekemnek!” Boldog gyermek! Milyen jó atyát, milyen jó anyát
102 XXIX | gyermek! Milyen jó atyát, milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~
103 XXXI | összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség egy anya
104 XXXI | lábaihoz, elmondván, hogy milyen fájdalmas az egy nagyanya
105 XXXI | reményteljes unokáját. Hallja, hogy milyen szép, milyen remek, milyen
106 XXXI | Hallja, hogy milyen szép, milyen remek, milyen kedves gyermek.
107 XXXI | milyen szép, milyen remek, milyen kedves gyermek. Ő gyalog
108 XXXI | értette ezt az élcet.)~– Ah, milyen gyöngéd anya ön, Flóra!
109 XXXI | gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja ezt a fiút.
110 XXXI | szépen tartja ezt a fiút. Milyen kár, hogy önnek magának
|