Part

  1 I    |                egy egész négylábú állatot egyszerre lenyelni; de a másik kezét
  2 I    |                lenyelni; de a másik kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé,
  3 I    |             elmúlt a jókedv, mert a bohóc egyszerre elkékült, elzöldült, szemei
  4 I    |                Amilyen nagy volt a lárma, egyszerre úgy elhallgatott minden
  5 I    |                   e közéjük nem illő alak egyszerre csak a társaság közepében
  6 I    |                  mert a bohóc meglepve az egyszerre beállt csend által s feltekintve,
  7 I    |                most kifizeti adósságaimat egyszerre, békét hagyok ezután.~–
  8 I    |             összerendülve az öreg, s arca egyszerre elhalaványult. – Mit? Koporsóba?
  9 I    |                   dúdolni, végignyújtózva egyszerre három széken.~A hajdúk ki
 10 II   |              Párizsban akkor minden ember egyszerre milliomos lett; úton-útfélen,
 11 III  |                  neveletlennek tartassék.~Egyszerre a bokrokon keresztültörtet
 12 III  |                 már azt tagadom! – kiálta egyszerre mind a két ifjú hevesen.~
 13 III  |                  a lélek nem szállhat meg egyszerre egynéhány millió embert.~–
 14 IV   |           hallgatók összedugják fejeiket, egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek
 15 IV   |                  fel végre. A boldogtalan egyszerre elejtett féltucat kínai
 16 IV   |               szerencséjére e pillanatban egyszerre más tárgy ragadta meg az
 17 V    |           büszkesége, hanem egész Európáé egyszerre, s Angolhonban éppoly nagynak
 18 V    |             igazgató! Milyen jószívű lett egyszerre. Ah, igen, mert Semiramide
 19 VI   |               szétpattant gőzös roncsában egyszerre a tenger fenekére süllyedt,
 20 VI   |                   úr eleve jól elrendezé, egyszerre elkezd valaki a harmadik
 21 VI   |               két-három lépcsőt ugrott át egyszerre, Fennimor nem győzött utána
 22 VII  |                 összeértek – mindkét alak egyszerre egymásba olvad, s csodálatos
 23 VII  |            tünemény! Az egész bűvpalackot egyszerre égő rózsafény derengi át! –
 24 VII  |                   tűzben halnak meg, azok egyszerre a napba jutnak, akik a földben
 25 VII  |                 napsugártól érő gyümölcs.~Egyszerre minden apropos nélkül fordult
 26 VIII |         lépésnyire haladtak, akkor azután egyszerre sarkantyúba kapja a lovát,
 27 VIII |                versenyző csapat. Most már egyszerre ugratott ki mind a két versenyhős
 28 VIII |                   tették, az idegen lovag egyszerre rávágott a fűzfavesszővel
 29 VIII |                    hogy mit akarnak vele, egyszerre megfordult, s morogva, bosszúsan
 30 VIII |                   Villámgyorsan ugrott az egyszerre talpra, fejét megrázva,
 31 VIII |          versenytér felé nyargalt vele, s egyszerre félreugratott előle lovával;
 32 VIII |                szaladni egy csepp ital, s egyszerre visszacsapódva az elfojtott
 33 VIII |               tengeri isten lövellte szét egyszerre, fejének minden nyílásán,
 34 IX   |                  támadt hézagon keresztül egyszerre látható lett a szép polgárlyány
 35 X    |                    midőn a szobába belép, egyszerre félbeszakasztják a beszédet,
 36 X    |                   mindezeket?~Mayer úrban egyszerre meghűlt a lélek, nem tudott
 37 XI   |                   rejlő levelet, s mintha egyszerre egy nagy mérgespókot látott
 38 XII  |                 mint egy idő óta szokták. Egyszerre díszes úri hintó jött be
 39 XII  |                cselekszik ön? – kiálta rá egyszerre mind a két tanú.~– Én meg
 40 XII  |                 megengedve.~Azonban akkor egyszerre megindult helyéből Sándor,
 41 XIII |               hajdú. – Csak nem ugorhatok egyszerre, mikor még most is tele
 42 XIII |                   kegyes indulatokra tért egyszerre? – monda Horhi Miska.~–
 43 XIII |                olyan erkölcsös kezd lenni egyszerre?)~Erre ismét megharsantak
 44 XIII |                 ki.~– Béla öcsém! – szólt egyszerre az öreg.~– Ördögöd van! –
 45 XIII |                   baja, csakhogy nem mert egyszerre idejönni, azt hitte, hogy
 46 XIII |                   uram eleven képletei, s egyszerre széttárulván a hátulsó ajtók,
 47 XIII |                  és senki sem találta ki.~Egyszerre széttágult mind a négy kapocs,
 48 XIII |                felemelé az égre kezeit, s egyszerre homlokára csapva velök,
 49 XIII |             helyéről néhány percig. Akkor egyszerre zsibongó zajjal kezdett
 50 XIII |                 magukkal Kárpáthy Jánost, egyszerre felugrott helyéről, s csattanó
 51 XIII |                  tusakodva; itt Kutyfalvi egyszerre dühösen emelé fel öklét,
 52 XIII |                ellenfele halántékának. Az egyszerre félrekapta fejét, s a másik
 53 XIII |                  utolsó lélegzetet nyögi; egyszerre kiadá parancsban, hogy ő
 54 XIV  |                elképzelni, mi lelhette őt egyszerre.~Egy kedves embere van,
 55 XIV  |                alányomott hangon, s azzal egyszerre kitörő vidámsággal csapott
 56 XIV  |                   észre, mint hidegült el egyszerre a választott szegény ifjú
 57 XIV  |              különös gondolat szállta meg egyszerre lelkét.~Hát olyan magasan
 58 XV   |                 hárpiák, úgy támadtak rám egyszerre: „Mit leckéz minket az anyánk,
 59 XV   |              gömbölyű tükör előtte áll, s egyszerre véletlenül belepillant,
 60 XV   |             szónál: „Minő szép vagy te!”, egyszerre világ derült gondolatai
 61 XV   |                    Te, Fáni – szólalt meg egyszerre, újra kezdve a beszédet –,
 62 XV   |                 nyugodalmas eszmékre tér. Egyszerre újra megszólalt.~– Te Fáni!
 63 XV   |                 hatvanezer pengő forintot egyszerre készpénzben letenni a kezembe,
 64 XV   |                   megbántó szóra Abellino egyszerre talpra ugrik, s az egész
 65 XV   |                   közé vágja.~A fehér arc egyszerre elkékül, elzöldül; felkapja
 66 XVI  |                   kettő, három! En garde!~Egyszerre, mintha összebeszéltek volna,
 67 XVI  |                észre magát Fennimor, hogy egyszerre egy egészséges csapást mért
 68 XVI  |              Konrád. – Le és fel!~S azzal egyszerre mind a négy kard közbeszaladt,
 69 XVI  |                    verjétek ki a kezéből!~Egyszerre mind a négy segéd ellene
 70 XVI  |               állásba tette magát, mintha egyszerre mind az öttel meg akarna
 71 XVI  |            Kárpáthy a döfés fájdalmára, s egyszerre visszafordulva a még kezében
 72 XVII |             előfogatok divatos delnőikkel egyszerre eltűntek a népes utcákról;
 73 XVII |                hogy milyen szép volna, ha egyszerre ővele elbuknék a ló, s leesnék,
 74 XVIII|                   szerette volna, ha most egyszerre olyan hosszú keze lenne,
 75 XVIII|               hogy most őt, amint ott ül, egyszerre kicseréljék az ezeregyéjszakai
 76 XVIII|              Flóra kisasszonyt megismeré, egyszerre egészen megváltozott, visszajött
 77 XVIII| legszenvedélyesebb hevességgel ragadá meg egyszerre mindkét kezével Flóra kezét,
 78 XVIII|               örülök rajta, hogy önök oly egyszerre megszerették egymást; ez
 79 XIX  |                  a férfiak fölött. Fannyt egyszerre valami komolyság lepte meg.
 80 XX   |                     a nagyságos főispánné egyszerre elájul!~Hirtelen alkalmazott
 81 XX   |               agár-guelfek és ghibellinok egyszerre egymásnak rohantak, s a
 82 XXI  |                  vadászatról álmodtak is, egyszerre talpra ugrottak ez édes
 83 XXI  |                  mely a Kárpáthy-kastélyt egyszerre fölveré; jövő-menő léptek,
 84 XXI  |                  mint a futótűz terjed el egyszerre az egész társaságban:~–
 85 XXI  |                 csatolni a kengyelszíjat.~Egyszerre öten-hatan ugrottak le lovaikról
 86 XXI  |                 rohanni üldözőit, s akkor egyszerre oldalvást csap ki. De hasztalan
 87 XXI  |                    Ni, a róka! – kiáltják egyszerre üldözői, amint megpillantották
 88 XXI  |              gondolt, ha most Rudolf csak egyszerre szemközt jönne, és őt meglátná –
 89 XXI  |                   újra belészeretne.~Most egyszerre a rétre ért ki a róka; egy
 90 XXI  |                    és elérték.~A róka itt egyszerre megáll, farkát maga alá
 91 XXI  |                    Még egy szökés. A róka egyszerre lelapul, s Armida keresztül
 92 XXI  |                  a róka elmaradt.~Ez most egyszerre jobbra fordul.~– Rajta,
 93 XXI  |                ismét. Ez is a tied.~Ekkor egyszerre teljes erejéből neki a róka
 94 XXI  |               ilyen látványt? Most a róka egyszerre a legsebesebb futás közben
 95 XXI  |                 nekivicsorított fogaival, egyszerre túlnan csap hozzá, mint
 96 XXI  |                  hogy már vége van; midőn egyszerre oldalt csap újra, s egy
 97 XXIV |                   Eleinte nem ismerte fel egyszerre ez új férfiút, csak később
 98 XXV  |                 az úton alá s fel, amidőn egyszerre kocsizörgés hangzik az országúton,
 99 XXV  |              keresett gondolatnak, amidőn egyszerre lépteket hall közeledni,
100 XXV  |              kínai virágedényben, melyben egyszerre észrevéve legfelyül az egyetlen
101 XXV  |               írisz és az amaránt…~Rudolf egyszerre elkomolyodott. Szíve elszorult.
102 XXVI |                kacagta volna rá magát. Ez egyszerre világot derített agyában.~–
103 XXVII|                   azért elég lesz most az egyszerre a szeretgetés, s kivették
104 XXIX |                eljön, azon a napon kapjon egyszerre száz aranyat. Akarom, hogy
105 XXXI |           rovására milliókat szedett föl, egyszerre koldussá lett ezáltal, s
106 XXXI |         csupáncsak János nap után, amikor egyszerre száz aranyat kap, és elutazik,