Part
1 X | kérdik: „Nem megyünk el Teréz nénihez ebédre?”~Tehát ez
2 X | természetesen nem kötötték Teréz néni orrára, hanem azt hitették
3 X | legalábbis háromszáz, s Teréz inkább hinni fog, mintsem
4 X | úgy ment végig a városon Teréz lakásáig.~A jámbor kisasszony
5 X | pipáját kivenné szájából.~Teréz leülteté őt. Végtelenül
6 X | annak ünnepélyes eredetét, Teréz is sietni fog őt valami
7 X | hogy maga hátramaradt tőle.~Teréz vállat vonított.~– Ha nem
8 X | végre epés kifakadással Teréz. – Hisz százan, ezeren látták
9 X | felyülhaladta a háromszáz forintot. Teréz jól volt értesülve. Hiába.
10 X | mégsem egészen igaz az, amit Teréz beszélt felőle.~Meglehet,
11 X | elkezdett csuklani ijedtében. Teréz volt az…~Az éltes kisasszony,
12 X | Kisegíté őt a zavarból maga Teréz. Nyugodt, hideg arccal megszólítá:~–
13 X | beszélt száraz hangon Teréz –, s ahhoz a néhány szóhoz
14 X | megszökdöstek a házból. Teréz fenyegetésében volt valami,
15 X | kezdődött még csak rá a Teréz elleni kifakadás; e mindent
16 X | panaszát. Elmondá, hogy Teréz milyen álnok megtámadással
17 X | felelte rá:~– Nem fogja azt Teréz cselekedni.~Nem fogja Teréz
18 X | Teréz cselekedni.~Nem fogja Teréz cselekedni? – gondolá magában
19 X | hangon –, hogy ha becsületes Teréz testvérje kívánja az úrnak
20 X | panasz és jajveszékelés Teréz követelése fölött.~Egyik
21 XI | folyt le már, hogy Fanny Teréz nagynénjénél lakott. Az
22 XI | kemény szívű volt iránta Teréz, ez megtöré a gyermeklélek
23 XI | akkor lassankint odavivé őt Teréz, hogy a lélekváltozat kellemeit
24 XI | Őszinteségével egyenlő arányban nőtt Teréz bizalma is. Gyakran magára
25 XI | Testvéreiről sohasem szólt előtte Teréz; sőt még arra is figyelt,
26 XI | jutott, hogy midőn egyszer Teréz engedelmével valahova kellett
27 XI | Bárcsak meg ne látott volna!~Teréz megtudta ezt, s ez idő óta
28 XI | munkájához ülve nagyot sóhajtott. Teréz jól tudá, hogy most testvéreire
29 XI | oly boldog tudott lenni.~Teréz nem válaszolt semmit, csak
30 XI | halmazát adják is érte. Azután Teréz állapotja nem is volt oly
31 XI | rokonérzelemmel viseltetett Teréz iránt, és kezét megkérte.
32 XI | iránt, és kezét megkérte. De Teréz szülői nem adták hozzá a
33 XI | meghalt, megvénült ő is, és Teréz is. Teréz sohasem ment nőül
34 XI | megvénült ő is, és Teréz is. Teréz sohasem ment nőül senkihez.
35 XI | megvette azt a házat, melyben Teréz lakott, s így alkalma volt
36 XI | gondoskodni oly modorban, hogy azt Teréz nem utasíthatta vissza.
37 XI | mindent jól tudott, ami Teréz körül történik; megtudta
38 XI | feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz, mind Boltay igen kevés
39 XI | Azon ismerősök között, kik Teréz lakát látogatni szokták,
40 XI | a templomban elénekelje.~Teréz összerezzent e gondolatra.
41 XI | járt egyedül odáig is; vagy Teréz, vagy annak egy barátnője,
42 XI | gyalázva.~Nemsokára hazaérkezék Teréz is, s Krammné asszonnyal
43 XI | ellenzésre talált volna Teréz előtt. Efelől alig mertek
44 XI | előtte példálózni.~Pedig Teréz előtt nem lehetett titokban
45 XI | Mennyire megrezzent e szavakon Teréz!…~A leány gazdagságról ábrándozik.
46 XI | viendő, üresnek találta Teréz szállását. Ajtók, ablakok
47 XII | nyomtalan, nagynénjével együtt?~Teréz kétségbeesve hallá a leány
48 XII | emlékétől.~Szegény Sándor…~Teréz annyi évek fáradalmainak
49 XII | aziránt tett parancsokat, hogy Teréz holmiját szállítsák át még
50 XII | uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt titkolja,
51 XII | szóljon, mint a hegedű?~Teréz és Fanny ezalatt egy utcára
52 XII | ölébe.~Mindez nem kerülé ki Teréz figyelmét. Őt látta! Ő van
53 XII | félj, ne félj! – rebegé Teréz, és minden íze reszketett. –
54 XII | hallhatták a mellékszobában. Teréz öntudatlan takarta el Fanny
55 XIV | tartozó cselédet kapott rajta Teréz, amint bizonyos gyanús külsejű
56 XIV | majorosnak, de szerencsére Teréz kiismerte ravasz képeiket,
57 XIV | hanem menjen be most Teréz nénihez, én addig futok
58 XIV | ígérni. Sokszor próbálta Teréz a leány szívét, előhozta
59 XIV | nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett, pedig bizony
60 XIV | város szájának készülne.~Teréz lelke eltévedezett a múlt
61 XIV | mondanának jó rokonai, Boltay, Teréz? Ha megvetve a derék, férfias,
62 XV | vadász a veremben~Boltay és Teréz egy szóval sem mondtak ellent
63 XV | nem várom én, hogy engem Teréz magához emeljen, elleszek
64 XV | anyjávali ölelkezésben; Teréz is letevé kezéből azt a
65 XV | nem háborította.~Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné lakául
66 XV | kívánatát megközelítőleg Teréz egy benyílót rendezett el
67 XV | ott továbbra is.~– Lássa, Teréz, én nem tehetek róla; örülnöm
68 XV | hogy érzéketlen vagyok.~Teréz tudott volna mit felelni,
69 XV | voltak a szobarendezéssel, Teréz bizalmasan fogá meg Fanny
70 XV | azt. Azt hivé, hogy érti Teréz célzatát. Ő ilyen magyarázatot
71 XV | azt sejtette volna, amit Teréz!~Azonban nyájasan kellett
72 XV | nehogy azt hihesse, miszerint Teréz őt elidegenítni iparkodott
73 XV | eszmélkedni felőle, miszerint Teréz és Fanny hasonló titoktartásra
74 XV | E körülmény is erősíté Teréz gyanúját. Ha mind a két
75 XV | természetes helyzet az, miszerint Teréz és Fanny között is nagyon
76 XV | észrevehető volt az eltávozás. Teréz nem feledheté, hogy Fanny
77 XV | nagyon szigorúan tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan.
78 XV | arra oka elég.~Egy napon Teréz berándult Pozsonyba a menyasszonyruhák
79 XV | megtalálta a gyanút, melyet Teréz nem mert vele közleni, hogy
80 XV | igen beszédes lőn; addig Teréz jelenléte miatt alig mert
81 XV | is szépen hazaballagott. Teréz már várta az ajtóban, mert
82 XV | tudtam volna mondani szájjal.~Teréz felbontá a levelet, elolvasá.
83 XV | mester nem értett semmit.~De Teréz kezdé érteni.~Tehát rögtön
84 XV | alatt útban vannak. Boltay, Teréz a hintóban ülnek mellette,
85 XV | láthatnók.~Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak, de
86 XVII | Mindig szerettelek – monda Teréz, és szemei égni látszottak,
87 XVII | napbarnította orcáján. Amire aztán Teréz szemeiben is megeredt a
88 XVII | állatokat.~– No, de kegyed, jó Teréz, csak óhajtani fogja meglátni
89 XVII | lenni János úr részéről, de Teréz nem felelt rá semmit, s
90 XVII | Alig múlt egy hét, midőn Teréz már levelet kapott Fannytól.
91 XXII | Egyik volt Flóra, a másik – Teréz.~Amire semmi rá nem vehette
92 XXII | Mi ez? – kérdezé magában Teréz, ki figyelemmel kísérte
93 XXII | tőle. De lelkébe látott Teréz. Midőn megcsókolá néma ajkát,
94 XXVII| két ismerős nő ül, egyik Teréz, a másik Flóra.~A jó öreg
95 XXXI | töltsön nála néhány hetet.~Teréz nem állhatott ellent a szíves
96 XXXI | visszariasztani azon gondolat, hogy Teréz is ott lesz, hideg, szenvedélytelen
97 XXXI | is elriasztott a háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~
98 XXXI | Marion kisasszony.~Amely nap Teréz megérkezett, ő szíveskedett
99 XXXI | esztendő a másik után jött. Teréz csak mindig ott maradt a
100 XXXI | foglalkozásokat talált ki Teréz számára, vagy átküldé Kárpátfalvára,
101 XXXI | bizalmas órákban elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról;
|