Part

 1 I    |          a kocsiba emelték; a két leány mellé ült kétfelől, ekkor
 2 V    |       barátnőt tartott magánál.~A leány arcán aggodalom látszik,
 3 VII  |        magában: „Ez a kis együgyű leány bizonyosan a Lord Mayort
 4 IX   |        rendkívül szigorúan nevelt leány.~– Ejh, a leány mind egyforma.
 5 IX   |  szigorúan nevelt leány.~– Ejh, a leány mind egyforma. Mindeniknek
 6 IX   |          Nekem is mondták, hogy a leány csupáncsak templomi énekekben
 7 IX   |  Fennimorral, hogy egy év múlva a leány nálam fog lakni.~– Csaknem
 8 IX   |        hogy Fennimor törekvései e leány körül milyen siralmas véget
 9 IX   |          haladtam, miszerint ma a leány meg fog jelenni a karzaton;
10 IX   |     fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran kíváncsian fordul
11 X    |        rólam is beszél az a rossz leány.~– Azt hiszi, hogy a te
12 X    |  Matildnak semmije sincs! Szegény leány!~Arra a gondolatra ki tudott
13 X    |      orvosságban egy hét alatt.~A leány fel akart kelni, hogy atyját
14 X    |          ő vétett volna ellene; a leány megragadá kezét, odaszorítá
15 X    |           kedves, bohó fiúk.~Négy leány lett nagy és deli. Egyik
16 X    |        nagy urak.~Már a legkisebb leány is jól megnőtt, tizenkét
17 X    |  hangosabb csattanásra valamelyik leány felsikoltott, mintha megijedt
18 X    |           ami ők?~Azzal megfogá a leány kezét, másik kezével felkapta
19 X    |         vadállat.~Azzal megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől
20 X    |  elhurcolá őt magával Terézhez. A leány végig sírt az utcán.~A megvert
21 XI   |        hazudni, keresztüllátott a leány lelkén, megkapta a csírájában
22 XI   |        viseltetett Fanny iránt. A leány munkájához ülve nagyot sóhajtott.
23 XI   |         Szegény Matild! – monda a leány őszintén, igazán megvallva
24 XI   |       testi fáradalmaiért, mert a leány meg volt mentve, visszaadva
25 XI   |           maradjon Fannynak. És a leány is keresett már. – Munkájáért
26 XI   |         az, midőn a fiatal férfi, leány, becsületes fáradságát legelőször
27 XI   |        kellett neki azt fogadni a leány számára.~A figyelmes vizsgáló
28 XI   |           és test szokott adni. A leány karcsú, ideál alak, epedő
29 XI   |        vezetnek.~A tapasztalatlan leány a meglepetés öntudatlanságában
30 XI   |           szóljon semmit. A derék leány végett kérem. Tudja, a világ
31 XI   |  észrevette ő a változást, mely a leány kedélyében véghez ment az
32 XI   |        ment az első napok után.~A leány szívébe be volt ültetve
33 XI   |   megrezzent e szavakon Teréz!…~A leány gazdagságról ábrándozik.
34 XI   |          becsületes ajándékával a leány szeplőtlen hírének ártani,
35 XI   |       természetesebb, mint hogy a leány képzeletében ismeretlen
36 XI   |         délceg termetről.~Szegény leány! Az nem az ő jóltevője volt.
37 XI   |       őreá igazán semmi gondja.~A leány fejéből semmi sem verte
38 XII  |        Teréz kétségbeesve hallá a leány vallomásait.~A leány elmondá
39 XII  |      hallá a leány vallomásait.~A leány elmondá neki őszintén, hogy
40 XII  |         szeretett – ő a leányt, a leány egy mást, és mind a ketten
41 XIII |          leányaikat ide hozzák.~A leány elvégezte beszédét, amit
42 XIV  |       egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt zárdai
43 XIV  |         többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen családból
44 XIV  | ismerettől többé megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret vert
45 XIV  |            Sohase beszéljetek egy leány erényeiről, ha azt nem akarjátok,
46 XIV  |        ajánlatot elfogadni?” Ha a leány azt mondja rá: „Nem!”, úgy
47 XIV  |        Kárpáthy igazat mondott. A leány a csábító képnek nem fog
48 XIV  |        megelőző kérő ajánlatára a leány igent mondana, akkor, ugyebár,
49 XIV  |     Sándor számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta valamit.
50 XIV  |          Sokszor próbálta Teréz a leány szívét, előhozta előtte
51 XIV  |       véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt, dicsérte,
52 XIV  |         valamit sejtessen vele.~A leány felsóhajtott, és nem felelt
53 XIV  |         Sándor az – szólt közbe a leány.~Boltay mester elhallgatott.
54 XIV  |          rendkívüli abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~Vártak
55 XIV  |       Szegény Sándor! – sóhajta a leány.~– Miért sajnálkozol rajta?~–
56 XIV  |      hallgattak.~Mikor egy fiatal leány ily tömött szillogizmusokban
57 XIV  |          mert látod, a világban a leány kérőit „szerencsének” nevezik.
58 XIV  |           Itt éppen felkacagott a leány.~– Ah, az a kövér póktermetű
59 XIV  |           szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes, és azon
60 XV   |            hogy a tündér szépségű leány kész hozzá nőül menni, valóban
61 XV   |        bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt gondolá.
62 XV   |           hozzá és bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek
63 XV   |        milyen sors! Négy esztelen leány, egyik bolondabb, mint a
64 XV   |    második roham. Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, hogy
65 XV   |            Fáni?~– Nem – rebegé a leány. Nem bírt annyi ravaszsággal,
66 XV   |        kellemetlen oldalait. És a leány mind jól tudta, hogy mért
67 XV   |         Fáni?~– Nem én – rebegé a leány, összehúzódva takarója alatt.~–
68 XV   |        reá.~– Ugye, milyen büszke leány volt az? Tudhatod, szomszédban
69 XV   |         semmi kárhoztatni való, a leány boldogabb, mint akárhány
70 XV   |      mondottakon végiggondolni.~A leány hirtelen, vágyó, ösztönszerű
71 XV   |              Nem, nem – suttogá a leány, és reszketett, mintha lázban
72 XV   |       alszol már?~– Nem – szólt a leány. Kíváncsi volt hallani,
73 XV   |      ilyen-é? Csitt. Hallgasd, jó leány, mit beszél tovább anyád!
74 XV   |   házasságot. Igen ám, uram, de a leány nem várhat addig, míg ön
75 XV   |            addig nem lehet mindig leány. Hát azt mondja, addig titokban
76 XV   |          a mienk marad.~„Ah! okos leány! Nem olyan szeles, mint
77 XV   |          elhozni nekem.~(Ah, okos leány, arany eszű leány!)~– Nevezetesen
78 XV   |            okos leány, arany eszű leány!)~– Nevezetesen egy pamlagom
79 XV   |         gyaníthat semmiből. Bölcs leány, arany eszű leány!~Boltay
80 XV   |           Bölcs leány, arany eszű leány!~Boltay egy percre kiszólt
81 XV   |           engedékenységre. Mert a leány szemérmes szörnyen, s el
82 XV   |           el van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala, istennője.
83 XV   |      ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem haragudott érte.~E merénylet
84 XV   |           is karjai közt tartá. A leány szelíden simult hozzá, minden
85 XV   |         Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán bizony csak ki akarja
86 XV   |          Vajon hova lehetett az a leány? Jaj, ha az ideig össze
87 XV   |       volna minden pénzét, csak e leány el ne maradna most.~Ezúttal
88 XV   |           venni.~– Óh, igen, és a leány nagyon látszott rajta örülni.~
89 XV   |          magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba vette
90 XV   |    kellett.~Elgondolni, hogy azon leány, kit ő szerelmével oly kitartón
91 XV   |     bosszúállás, mely az üldözött leány szívében született, s mely
92 XVII |         örülni kellett volna. – A leány nagy szerencsét csinált.~
93 XVIII|    nagylelkű volt, vagy bolond. A leány okvetlenül hiú és nagyravágyó…
94 XIX  |      társaságban, akárhány fiatal leány legyen jelen, olyan furcsa
95 XXII |    sóhajta föl magában:~– Szegény leány!~
96 XXIV |      forintot játszott valahogy a leány kezébe, s ez azt oly modorban
97 XXIV |        bosszúból meg is tett, s a leány tudott választani a két