Part
1 II | nagy lehet vagyonértéke. Szegény embernek nagy munka száz
2 II | elmenjenek.~– Ah, kár volna szegény emberekért; ki ölné meg
3 III | majd megtudják, hogy mi az.~Szegény bohó fiú! Azt gondolta,
4 IV | a kedves ember –, miután szegény még csak annyira sem ment,
5 IV | szemébe tudjon ötleni, mert szegény fiú velem együtt nemigen
6 IV | mit gondoljon ki mégis a szegény Saint-Michel, hogy a kedves
7 IV | herceggel tartatja a lovát. A szegény nyavalyás ijedtében majd
8 VII | meghódítani. Az európai courtoisie szegény az ő szeszélyeinek megfelelni.
9 VII | a szobában feledtek; egy szegény, fiatal, tizenkilenc éves
10 VII | tekintet elég ok ölni és halni. Szegény embernek lehet aggodalma
11 VII | kedélyek előtt pedig éppen bűn. Szegény ember tartozik életével
12 VII | annak teljesülnie kell.~Szegény indu nő, ő nem ismeré azon
13 VII | készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~
14 VIII | itthon vagyunk, a kedves, szegény Magyarhonban. Piros pünkösd
15 VIII | legyen irgalmas, kegyelmes a szegény legénynek. Végre sikerült
16 X | hírnevét megtarthatta, bár szegény és kaputja rongyos (ami
17 X | mindenkitől elhagyatva.~Tehát szegény állapotban! – gondolá Mayer
18 X | Zuckermandlira, ahol egy szegény padlásszobában feküdt Matild,
19 X | Matildnak semmije sincs! Szegény leány!~Arra a gondolatra
20 X | szerencsétlenség várna rá.~– Szegény Fáni! Nálunk a szolgálónak
21 X | ránk sem nézesz többé!~– Szegény Fáni, az a vén csont meg
22 X | csont meg is fog verni.~– Szegény Fáni!~– Szegény leányom!~–
23 X | verni.~– Szegény Fáni!~– Szegény leányom!~– Szegény öcsénk!~
24 X | Fáni!~– Szegény leányom!~– Szegény öcsénk!~A gyermeket egész
25 XI | a mennyországhoz, mint a szegény emberek!~Mennyi bűn van,
26 XI | Mennyi bűn van, amibe a szegény ember beleesik, s amit a
27 XI | megvették pénzen? Nem. Ez csak a szegény emberek leányainak bűne.~
28 XI | sóhajtál? – kérdé tőle.~– Szegény Matild! – monda a leány
29 XI | hogy ha találok fiatal, szegény hölgyet, ki e szent dallamokat
30 XI | vonásokról, e délceg termetről.~Szegény leány! Az nem az ő jóltevője
31 XII | meg nem válik emlékétől.~Szegény Sándor…~Teréz annyi évek
32 XII | keresztülhangzott –, de meghalt szegény. És én akkor megfogadtam,
33 XII | ünnepeltjei, a nap hősei, egy szegény, ismeretlen munkásnak, kiről
34 XII | komoly dolognak tekintetik. A szegény mesterlegényt bizony senki
35 XII | repülő falevelet is lelövi!~– Szegény fiú! – sóhajta halkan Rudolf,
36 XIII | kapni.~– Hát mit csináljon szegény ember? Csak élni is kell
37 XIII | mindenki elbámult bele.~A szegény szuplikáns ehelyett, amint
38 XIV | mit nyomhat az erény, a szegény ember akarata, becsületessége?
39 XIV | boldogság. Én ismertem egy szegény leányt, kit szüléi tavaly
40 XIV | akkor jótállhatna erényei, szegény sorsával elégültsége felől;
41 XIV | el egyszerre a választott szegény ifjú iránt, amint e gondolatot
42 XIV | főuraknak kínál meg egy szegény, családhagyott polgárleányt
43 XIV | ketten Fanny szavára.~– Szegény Sándor! – sóhajta a leány.~–
44 XV | hoztak volna gyalázatot szegény megőszült fejemre. Óh, hogy
45 XV | Mire hagytál meg engemet! Szegény lelkem uram jókor elköltözött
46 XV | úgyis utána megyek lelkem szegény jó uramnak, akit ezek a
47 XV | valaminek nagyon örül. Ha szegény ember törné magát így az
48 XV | szánta.~Hinni kezdé, hogy a szegény asszony csakugyan kedvét
49 XV | is nőnek fel mai világban szegény ember leányai? Bár valahányszor
50 XV | leányai? Bár valahányszor szegény embernek leánya születik,
51 XV | úrnak, szokták is az urak szegény emberek leányát elvenni!”
52 XV | ebből semmi, mert ez csak szegény emberek bűne. Legalább legyen
53 XV | unjam-e, vagy szánjam azt a szegény embert, egészen odalett.
54 XV | közepében. Én sajnáltam a szegény embert, mert szép, gyönyörű
55 XV | hadd panaszkodja ki magát szegény öregasszony. Fannynak bizonyosan
56 XV | túrhatja az orrával a földet a szegény ember, amíg annyi jövedelemre
57 XV | kétségbe ejteni képes egy szegény feuilletonistát, ha mindenkinek
58 XV | nagy tiszteletben részesíti szegény házamat jelenléte által. –
59 XV | szerencsés a szerelemben. Szegény Fennimor, bizony isten sajnállak!~
60 XV | szerencsétlen a szerelemben! Szegény Abellino, bizony isten sajnállak.
61 XVII | szívvilágról egy szó sincs abban. Szegény asszony! Nincs senkije,
62 XVIII | XVIII. Szegény asszony!~Szegény asszony!~
63 XVIII | XVIII. Szegény asszony!~Szegény asszony!~Értjük alatta Kárpáthynét.~
64 XVIII | delnővel váltotta fel a nábob.~Szegény asszony!~Mennyire keresne
65 XVIII | jaj neki, ha visszaadja. – Szegény asszony!~Az előtte álló
66 XVIII | volna olyan kegyes, az én szegény házamnál lenni?~– Elárultam
67 XVIII | kiket a világ ítél el; szegény elcsábított leányok, kiket
68 XVIII | biz az ügyetlenke volt szegény. Alig tudott mit mondani,
69 XVIII | teszem föl János úr, és te szegény, szerencsétlen asszony sírhatsz,
70 XVIII | hallotta ön, hogy van itt egy szegény magára hagyott nő, ki néhány
71 XIX | arisztokrata. Parasztokkal, szegény emberekkel örömest tesz
72 XIX | szeretne a föld alatt lenni.~– Szegény asszony!~– S még az a kín
73 XIX | a bánat és gond miatt.~– Szegény asszony! – sóhajta Fanny. (
74 XX | halmozák a háziasszonyt, a szegény polgárleányt, ki ez órában
75 XXII | meghimlőzött.~Ha csak ez volna a szegény nő baja, milyen kevés volna
76 XXII | szenvedők várják tőlünk.~Szegény asszony! Hogy iparkodik
77 XXII | önkénytelenül sóhajta föl magában:~– Szegény leány!~
78 XXIV | hajolva nyújtá neki kezét.~Szegény nő, alig bírta e néhány
79 XXIV | eszménye.~– Valóban; például szegény Abellino aligha engedte
80 XXIV | volna.~– Ah, Rudolf álmos! Szegény Rudolf fél, hogy soká tart
81 XXIV | Rudolf. Miért bántod ezt a szegény nőt; ha ismernéd őt, azt
82 XXV | Lombozata milyen sárga. Szegény. Ő nem találja férjét. Valami
83 XXV | halavány, milyen sárga, szegény.~Óh, ha tudná, minő kegyetlen
84 XXV | kegyetlen kínzást követ el e szegény asszony szívén, midőn e
85 XXV | szemeit könnyek ékesíték. Szegény asszony megérdemelte volna,
86 XXV | egész úton.~Mindig azon szegény nő könnyeit érzé kezein,
87 XXVI | még betegebb fog lenni.~– Szegény nagynéni – szólt Abellino,
88 XXVII | amaránt… a sárga jávor – szegény árva jávor, ültessétek azt
89 XXVII | Istenem. Légy irgalmas nékem. Szegény bűnös leányodnak. Most és
90 XXVIII| Kárpáthy neje lett volna, egy szegény ifjú kézművessel volt eljegyezve,
91 XXVIII| érte mindent.~Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította
92 XXIX | hogy annak jövedelméből szegény, jó erkölcsű leányok házasíttassanak
93 XXXI | legyen mit enni.~– Félt szegény öreg a haláltól nagyon,
94 XXXI | kegyetlen, miszerint egy szegény, szerencsétlen, balsors
95 XXXI | sokat lehet rajta nevetni. Szegény ember!~Más ember, ha megvénül,
96 Vegszo| magyar nemzet ez időben oly szegény, oly míveltség nélküli és
|