Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
flegmatice 1
flegmával 1
flibusterie 1
flóra 94
flórához 3
flórának 4
flórát 6
Frequency    [«  »]
96 hol
96 szegény
95 fiatal
94 flóra
94 fogja
92 mindenki
92 rajta
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

flóra

   Part
1 VII | tizenhét éves unokája, Flóra, kivel egy telet Londonban 2 VII | Átellenben ül unokája, Flóra; egy megragadó szépségű 3 VII | keveset ígérő arc.~– Tehát Flóra kisasszony unta magát Londonban? – 4 VII | pillanatai az előtte ülő Flóra arcára visszatértek, oly 5 VII | gróf kegyelettel hajolt le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd, 6 VII | rebegé:~– Köszönet kegyednek.~Flóra ámultan kérdé:~– Miért?~– 7 IX | s ezSzentirmay Eszéki Flóra.~Tehát mindnyájan hazakerültünk.~ 8 XI | Szentirmay Rudolf volt, Flóra férje, a legboldogabb, leghívebb 9 XVIII| nevet.~– „Szentirmay Eszéki Flóra.”~Emlékezék , hogy midőn 10 XVIII| nejét, még akkor gróf Eszéki Flóra kisasszonyt megismeré, egyszerre 11 XVIII| Őnagysága gróf Szentirmay Eszéki Flóra asszonyság!~      ~Fanny 12 XVIII| foglalni, tisztelt úrnőim. Flóra nagysád ide a nőm mellé, 13 XVIII| párbajban megsebesítették.~Flóra jóízűen nevetett e vidám 14 XVIII| tőrszúrás lehet a szívedben.)~Flóra nem tűrheté, hogy más irányt 15 XVIII| legnagyobb kegyetlenség.~Flóra görcsösen szorítá meg az 16 XVIII| battéria már most egyenesen Flóra ellen lőn elgyújtva.~– Óh, 17 XVIII| igazat adok önnek, kedves Flóra! Kivált olyan derék, , 18 XVIII| igaza van önnek, kedves Flóra.~És ezt oly hangon mondá 19 XVIII| egyszerre mindkét kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje 20 XVIII| mit cselekszik ön? – szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza 21 XVIII| jót vele.~– Óh, istenem… – Flóra nem tudott mit felelni, 22 XVIII| tett”.~– Óh, Fannymonda Flóra szelíd, reszketeg hangon. 23 XVIII| boldogan szorítva szívéhez Flóra kezét, melyet egy percig 24 XVIII| kedves vízió eltűnik előle.~Flóra helybenhagyásul szép ajkát 25 XVIII| még, mint a magáé, mert Flóra jósága öntudatos, eszmélő, 26 XVIII| nem tehetett, odaborult Flóra keblére, és sírt és sírt, 27 XVIII| akkor igen-igen boldog volt.~Flóra pedig mosolygott és mosolygott, 28 XVIII| szemébe ötlött Fannynak Flóra gyönyörű hajzata, mely oldalválasztékaiban 29 XVIII| fogott többé a fegyver. Flóra jókedvűen elnevette magát:~– 30 XIX | erkölcsi értékében, hogy Flóra barátságát megnyeré, magában 31 XIX | hol kezdjen mindezekhez. Flóra ügyelete mellett mindez 32 XIX | is.~Fanny odaült mellé. Flóra odavonta a barátné szép 33 XIX | ismerősök, s talán csak Flóra nem vette észre őt, vagy 34 XIX | senkit?~– De igen! – szólt Flóra nevetve, s gyermeteg játszisággal 35 XIX | kérdé tréfás bosszúsággal Flóra.~– Igen, igensuttogá 36 XIX | melyről még nem szóltak.~Flóra azt hivé, hogy e tréfa után 37 XIX | haszontalan fiú a földön.~– Ah, te Flóra, milyen ravasz vagy te!~– 38 XX | agarainkkal egyérdekűvé tegyük.~Flóra egészen elpirulva a haragtól 39 XX | szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra mindig bosszúsan elfordítja 40 XX | Tudja-e ön azt, grófszólt Flóra az útjokat álló nagy férfiúnak –, 41 XX | hölgy rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk is 42 XX | egészen el volt bámulva, Flóra pedig nevetett.~– Ettől 43 XX | gyorsfutár hozott Szentirmáról.~Flóra repeső szívvel ismeré meg 44 XX | szétoszlott a többi termekbe. Flóra és Fanny észrevétlenül félrelopták 45 XXI | mi két kedvenc hölgyünk? Flóra szép akart lenni, igen szép – 46 XXI | Rögtön leszállok a lórul.~Flóra súgva mondá a mellette lovagló 47 XXI | sem tudná, miben halt meg. Flóra pedig arra gondolt, ha most 48 XXI | észre nem vették. Ez ő!~Flóra arca e percben még pirosabbá 49 XXI | másiknak szeretett ideál.~Flóra örömriadva rohan elé szerelmes 50 XXI | Kárpáthyné! – szól ijedten Flóra, s korbácsot ad lovának, 51 XXI | hiszi, hogy elragadta a mén. Flóra, az öreg Palkó, Kiss Miska 52 XXII | kéz érintése vonul végig, Flóra az, ki ott virraszt a beteg 53 XXII | mellett ülni. Egyik volt Flóra, a másikTeréz.~Amire 54 XXIV | amitől rettegett, megtörtént.~Flóra nem feledkezett el ígéretéről; 55 XXIV | restelli Marion eltávozását.~Flóra nagy örömmel fogadá barátnéját; 56 XXIV | táncnak vége volt, az odasiető Flóra karjára ölté barátnéját, 57 XXIV | nővel ismeretséget kössön? Flóra olyan jószívű, szánalomból 58 XXIV | hallatva, bebocsáttaték.~Flóra meg egészen báli öltönyében 59 XXIV | alkalmas? – kérdé Rudolf.~Flóra szelíden mosolygott, s inte 60 XXIV | megálljon önszólt hirtelen Flóra, kibontakozva az ölelő karok 61 XXIV | tréfán kívül, Rudolfszólt Flóra, félresimítva hajfürteit 62 XXIV | végigdűlve a pamlagon, s fejét Flóra ölébe hajtva, míg ez az 63 XXIV | barátságban vagy.~– Ah!… – Flóra nem tudott mit mondani a 64 XXIV | hitvese fejét.~– Kedves Flóra, te gyermek vagy, te sokat 65 XXIV | gyönge nőnek? – ismétlé Flóra láthatólag sértett önérzettel. 66 XXIV | én is annak tartanálak?~Flóra csudálkozva kelt föl Rudolf 67 XXIV | értetted ezt?~– Komolyan.~Flóra egy percig gondolkozott, 68 XXV | kezeit összefonva tartá Flóra körül, mintha örökké ott 69 XXV | szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem 70 XXV | Föltétlen meghódolásszólt Flóra engesztelhetlen mosollyal.~– 71 XXV | akkor én diktálom a békét.~Flóra kétkedve rázta szép fejét, 72 XXV | megijedtél tőle. – Tudtam, hogy Flóra fel fog itt keresni téged; 73 XXV | tekinte .~– Hiszen nem Flóra hebegé remegve.~– Hát 74 XXV | Hát ki jön más?~– Ez Flóra férjeszólt Fanny kezét 75 XXV | szólt csintalanul csevegve Flóra. – Nekem megsúgta a kisujjam, 76 XXV | nagyon, nagyon boldogtalan.~Flóra öröme határtalan volt, s 77 XXV | nem bírt elfeledni többé.~Flóra okos lelke vett-e észre, 78 XXVI | többet elő Kárpáthynét.~Flóra pedig megtudta az esetet, 79 XXVII| ül, egyik Teréz, a másik Flóra.~A öreg nagynéne összekulcsolt 80 XXVII| arcát a vánkosba rejtve. Flóra a kisgyermeket tartja ölében, 81 XXVII| Az anya visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja a 82 XXVII| Légy anyja gyermekemnek.~Flóra nem tud felelni neki, csak 83 XXXI | ahova megy.~Úgy is lett.~Flóra sohasem bocsátá őt többé 84 XXXI | méreg, hogy azt kiönthesse.~Flóra ilyenkor rendesen oly foglalkozásokat 85 XXXI | vitte magával a titkot.~És Flóra meghitt órákban elmondá 86 XXXI | délután künn a parkban sétált Flóra, egy kis csevegő hároméves 87 XXXI | érkezett meg. Hallva, hogy Flóra a parkban sétál, sietett 88 XXXI | milyen gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja ezt 89 XXXI | szemeihez.~– Valóbanszólt Flóra elevenen –, sőt még szája 90 XXXI | ellene szívében. Nem ismerte Flóra szívét.~Tiszta, ártatlan 91 XXXI | hogy az nekik nagynénjük. Flóra mindegyiket egyiránt kényezteti, 92 XXXI | szigorú.~Mégis, midőn egyszer Flóra azzal lepé meg a székvárosból 93 XXXI | a gyermek, midőn egyszer Flóra felvitte a gyűlésterembe, 94 XXXI | lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva. Mi lesz


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License