Part
1 VII | tizenhét éves unokája, Flóra, kivel egy telet Londonban
2 VII | Átellenben ül unokája, Flóra; egy megragadó szépségű
3 VII | keveset ígérő arc.~– Tehát Flóra kisasszony unta magát Londonban? –
4 VII | pillanatai az előtte ülő Flóra arcára visszatértek, oly
5 VII | gróf kegyelettel hajolt le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd,
6 VII | rebegé:~– Köszönet kegyednek.~Flóra ámultan kérdé:~– Miért?~–
7 IX | s ez – Szentirmay Eszéki Flóra.~Tehát mindnyájan hazakerültünk.~
8 XI | Szentirmay Rudolf volt, Flóra férje, a legboldogabb, leghívebb
9 XVIII| nevet.~– „Szentirmay Eszéki Flóra.”~Emlékezék rá, hogy midőn
10 XVIII| nejét, még akkor gróf Eszéki Flóra kisasszonyt megismeré, egyszerre
11 XVIII| Őnagysága gróf Szentirmay Eszéki Flóra asszonyság!~ ~Fanny
12 XVIII| foglalni, tisztelt úrnőim. Flóra nagysád ide a nőm mellé,
13 XVIII| párbajban megsebesítették.~Flóra jóízűen nevetett e vidám
14 XVIII| tőrszúrás lehet a szívedben.)~Flóra nem tűrheté, hogy más irányt
15 XVIII| legnagyobb kegyetlenség.~Flóra görcsösen szorítá meg az
16 XVIII| battéria már most egyenesen Flóra ellen lőn elgyújtva.~– Óh,
17 XVIII| igazat adok önnek, kedves Flóra! Kivált olyan derék, jó,
18 XVIII| igaza van önnek, kedves Flóra.~És ezt oly hangon mondá
19 XVIII| egyszerre mindkét kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje
20 XVIII| mit cselekszik ön? – szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza
21 XVIII| jót vele.~– Óh, istenem… – Flóra nem tudott mit felelni,
22 XVIII| tett”.~– Óh, Fanny – monda Flóra szelíd, reszketeg hangon.
23 XVIII| boldogan szorítva szívéhez Flóra kezét, melyet egy percig
24 XVIII| kedves vízió eltűnik előle.~Flóra helybenhagyásul szép ajkát
25 XVIII| még, mint a magáé, mert Flóra jósága öntudatos, eszmélő,
26 XVIII| nem tehetett, odaborult Flóra keblére, és sírt és sírt,
27 XVIII| akkor igen-igen boldog volt.~Flóra pedig mosolygott és mosolygott,
28 XVIII| szemébe ötlött Fannynak Flóra gyönyörű hajzata, mely oldalválasztékaiban
29 XVIII| fogott többé a fegyver. Flóra jókedvűen elnevette magát:~–
30 XIX | erkölcsi értékében, hogy Flóra barátságát megnyeré, magában
31 XIX | hol kezdjen mindezekhez. Flóra ügyelete mellett mindez
32 XIX | is.~Fanny odaült mellé. Flóra odavonta a barátné szép
33 XIX | ismerősök, s talán csak Flóra nem vette észre őt, vagy
34 XIX | senkit?~– De igen! – szólt Flóra nevetve, s gyermeteg játszisággal
35 XIX | kérdé tréfás bosszúsággal Flóra.~– Igen, igen – suttogá
36 XIX | melyről még nem szóltak.~Flóra azt hivé, hogy e tréfa után
37 XIX | haszontalan fiú a földön.~– Ah, te Flóra, milyen ravasz vagy te!~–
38 XX | agarainkkal egyérdekűvé tegyük.~Flóra egészen elpirulva a haragtól
39 XX | szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra mindig bosszúsan elfordítja
40 XX | Tudja-e ön azt, gróf – szólt Flóra az útjokat álló nagy férfiúnak –,
41 XX | hölgy rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk is
42 XX | egészen el volt bámulva, Flóra pedig nevetett.~– Ettől
43 XX | gyorsfutár hozott Szentirmáról.~Flóra repeső szívvel ismeré meg
44 XX | szétoszlott a többi termekbe. Flóra és Fanny észrevétlenül félrelopták
45 XXI | mi két kedvenc hölgyünk? Flóra szép akart lenni, igen szép –
46 XXI | Rögtön leszállok a lórul.~Flóra súgva mondá a mellette lovagló
47 XXI | sem tudná, miben halt meg. Flóra pedig arra gondolt, ha most
48 XXI | észre nem vették. Ez ő!~Flóra arca e percben még pirosabbá
49 XXI | másiknak szeretett ideál.~Flóra örömriadva rohan elé szerelmes
50 XXI | Kárpáthyné! – szól ijedten Flóra, s korbácsot ad lovának,
51 XXI | hiszi, hogy elragadta a mén. Flóra, az öreg Palkó, Kiss Miska
52 XXII | kéz érintése vonul végig, Flóra az, ki ott virraszt a beteg
53 XXII | mellett ülni. Egyik volt Flóra, a másik – Teréz.~Amire
54 XXIV | amitől rettegett, megtörtént.~Flóra nem feledkezett el ígéretéről;
55 XXIV | restelli Marion eltávozását.~Flóra nagy örömmel fogadá barátnéját;
56 XXIV | táncnak vége volt, az odasiető Flóra karjára ölté barátnéját,
57 XXIV | nővel ismeretséget kössön? Flóra olyan jószívű, szánalomból
58 XXIV | hallatva, bebocsáttaték.~Flóra meg egészen báli öltönyében
59 XXIV | alkalmas? – kérdé Rudolf.~Flóra szelíden mosolygott, s inte
60 XXIV | megálljon ön – szólt hirtelen Flóra, kibontakozva az ölelő karok
61 XXIV | tréfán kívül, Rudolf – szólt Flóra, félresimítva hajfürteit
62 XXIV | végigdűlve a pamlagon, s fejét Flóra ölébe hajtva, míg ez az
63 XXIV | barátságban vagy.~– Ah!… – Flóra nem tudott mit mondani a
64 XXIV | hitvese fejét.~– Kedves Flóra, te gyermek vagy, te sokat
65 XXIV | gyönge nőnek? – ismétlé Flóra láthatólag sértett önérzettel.
66 XXIV | én is annak tartanálak?~Flóra csudálkozva kelt föl Rudolf
67 XXIV | értetted ezt?~– Komolyan.~Flóra egy percig gondolkozott,
68 XXV | kezeit összefonva tartá Flóra körül, mintha örökké ott
69 XXV | szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem
70 XXV | Föltétlen meghódolás – szólt Flóra engesztelhetlen mosollyal.~–
71 XXV | akkor én diktálom a békét.~Flóra kétkedve rázta szép fejét,
72 XXV | megijedtél tőle. – Tudtam, hogy Flóra fel fog itt keresni téged;
73 XXV | tekinte rá.~– Hiszen nem Flóra jő – hebegé remegve.~– Hát
74 XXV | Hát ki jön más?~– Ez Flóra férje – szólt Fanny kezét
75 XXV | szólt csintalanul csevegve Flóra. – Nekem megsúgta a kisujjam,
76 XXV | nagyon, nagyon boldogtalan.~Flóra öröme határtalan volt, s
77 XXV | nem bírt elfeledni többé.~Flóra okos lelke vett-e észre,
78 XXVI | többet elő Kárpáthynét.~Flóra pedig megtudta az esetet,
79 XXVII| ül, egyik Teréz, a másik Flóra.~A jó öreg nagynéne összekulcsolt
80 XXVII| arcát a vánkosba rejtve. Flóra a kisgyermeket tartja ölében,
81 XXVII| Az anya visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja a
82 XXVII| Légy anyja gyermekemnek.~Flóra nem tud felelni neki, csak
83 XXXI | ahova megy.~Úgy is lett.~Flóra sohasem bocsátá őt többé
84 XXXI | méreg, hogy azt kiönthesse.~Flóra ilyenkor rendesen oly foglalkozásokat
85 XXXI | vitte magával a titkot.~És Flóra meghitt órákban elmondá
86 XXXI | délután künn a parkban sétált Flóra, egy kis csevegő hároméves
87 XXXI | érkezett meg. Hallva, hogy Flóra a parkban sétál, sietett
88 XXXI | milyen gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja ezt
89 XXXI | szemeihez.~– Valóban – szólt Flóra elevenen –, sőt még szája
90 XXXI | ellene szívében. Nem ismerte Flóra szívét.~Tiszta, ártatlan
91 XXXI | hogy az nekik nagynénjük. Flóra mindegyiket egyiránt kényezteti,
92 XXXI | szigorú.~Mégis, midőn egyszer Flóra azzal lepé meg a székvárosból
93 XXXI | a gyermek, midőn egyszer Flóra felvitte a gyűlésterembe,
94 XXXI | lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva. Mi lesz
|