Part
1 I | hátuljába, s kocsikázzék vissza Párizsba vagy Itáliába vagy
2 II | jött a legelébb szaladó vissza, jelentve, hogy monsieur
3 II | egy másik Amerikából tért vissza, hol az egész utat a harmadik
4 II | megnyeri, hatszázezret fizessen vissza.~– Fi donc! – szólt megvetőleg
5 II | kívánhatná tehát kétszeresen vissza? Egyébiránt, uram, a pénz
6 II | mert kétszeresen kapja vissza. Mit bánom én? Aki utánam
7 III | valamely foglalatosságtól vissza?~– Nem, uraim, ma ünnepnap
8 V | összehasonlítja.~Így jutottak vissza Párizsba.~Valami harmad-negyedrendű
9 V | dicsőség, soha nem pótolná vissza.~Egyszer halkan nyílik az
10 V | kétségeskedő arccal jött vissza.~– Az igazgató kihordója
11 V | fogok!~A kihordó sietett vissza az izenettel, mely tökéletes
12 VI | hogy Catalani ijedten kapta vissza a fejét, mintha valami explózió
13 VI | hagymakötegekkel futott vissza a páholyba.~– Itt vannak!~
14 VI | frakkszárny veszteséggel jutott vissza a lépcsőkre, az egész fellázadt
15 VII | komornyikot, mert ő majd ismét vissza fog térni.~Ápril közepéig
16 VII | és cserébe a magáét küldi vissza, a házasság megköttetett.
17 VII | vándorolt övével, s a költővel vissza is jöve Londonba.~Alig pár
18 VII | lovasokat szitkozódva kergeté vissza.~Chataquéla észre sem vevé,
19 VII | és feltűnési vágy, mely vissza fog térni a végletnél. Végre
20 VII | nem bírt felelni.~– Menj vissza férjedhez, és válj el tőle
21 VII | félvállról tekint nagy mogorván vissza, s István grófot látja belépni.~
22 VII | elszorult hangon, midőn ismét vissza kezdének térni gondolatai.~–
23 VII | fogott úti készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~
24 VIII | csendesen, jókedvvel léptetett vissza a kiindulási vonalra.~E
25 VIII | célhoz nem ért, hol már előre vissza kellett tartania minden
26 VIII | mezőn, véresen hull ismét vissza, maga alá szorítva lovagját,
27 VIII | Kiss família emlékezett vissza szabolcsi rokonaira, s hozta
28 IX | gyakran kíváncsian fordul vissza, halkan kérdezve:~– Melyik?~–
29 X | sohasem számolt, hogy azt vissza is kell fizetni, s gyakran
30 X | megvigasztalódottan tért vissza nénjétől. Nem gondolkozott
31 X | apjok eltávozott, hogy bár vissza se térne többet. Ez a kívánságuk
32 X | Mayer úr sohasem tért többé vissza. Ez órától fogva eltűnt
33 XI | azt Teréz nem utasíthatta vissza. Az udvarból kertet csináltatott,
34 XI | majd ha gazdag leend, nekem vissza fogja azt fizetni, hogy
35 XII | kitudhassák. Minek volt az nekik? Vissza akarták neki küldeni a Fannyra
36 XII | Ijedten, összerezzenve kapta vissza fejét, arca elsápadt, szemei
37 XII | visszautasításnak.~Boltay mester vissza sem tevé többé fiókjába
38 XII | hogy ha tizenkét óráig vissza nem fog térni, bontsa fel
39 XII | egyenesen magáévá teszi, és azt vissza nem vonja.~Ah, ennek több
40 XIII | nagyon kiabálni! – felelt vissza a vén hajdú. – Csak nem
41 XIII | remélve, hogy nem utasítja azt vissza, ezennel felajánlok öcsémuramnak
42 XIII | félévi józan életmód szerzé vissza idegei rugékonyságát.~Odalenn
43 XIII | parasztok nemigen ijedtek vissza azon gondolattól, hogy leányaikat
44 XIII | magában: „Odáig négy óra, vissza négy, az nyolc, most két
45 XIII | Jancsi úr leveretten ült vissza helyére, megtudva a küldött
46 XIV | kézműves kezét.~– Üljön vissza helyére, derék Boltay mester.
47 XIV | gyűrűjeért, azt ne küldje neki vissza.~ ~
48 XV | egész teljes öltözettel tért vissza a házba, mellyel Mayernénak
49 XV | ölelést, zokogást vagy csókot vissza tudna adni.~Az különös,
50 XV | melyet ez azzal torolt vissza, hogy viszont ő is kezet
51 XV | Mayerné:~– Mikor jöhetek vissza érted?~– Holnapután.~– S
52 XV | megvető gunyorral fordult vissza szobájába, megöntözé virágait,
53 XV | onnan flegmatice nézett vissza urára.~– No, mit bámulsz?
54 XV | ha őt skiccírozná!~Uccu! vissza a bérkocsihoz! Rajta, vissza
55 XV | vissza a bérkocsihoz! Rajta, vissza Pozsonyba, lóhalálába! Vajon
56 XV | bámulásában kifáradt, őreá tévedt vissza, s minden tekintet gúny
57 XVII | borítékba pakolva küldé vissza Kutyfalvi úrnak, minden
58 XVII | szatiszfakciójára azzal a hírrel ért vissza Kárpátfalvára, hogy Kutyfalvi
59 XVIII | óvatosan bocsátva magát vissza a karszékbe, mintha attól
60 XVIII | tudja titkolni. Jaj neki, ha vissza nem tudja adni, és jaj neki,
61 XVIII | útban volt az ajtó felé, vissza sem tekintve az őt kar-karban
62 XVIII | hosszú napernyőjével int vissza, bizonyosan azt mondja,
63 XX | mi ok tarthatna engemet vissza attól, hogy midőn mindezen
64 XX | tarthatna engemet ettől vissza?~Miután ilyen okot senki
65 XX | társaság éljenzése között ült vissza helyére.~Mint szokás és
66 XX | örömsugárzó arccal tért vissza a társaság közé, mely éjfélig
67 XXI | a mulatóka tornyából és vissza, azután a nyargaló csoportok
68 XXI | búvik, hasztalan fordul vissza futtában, nincs hova menekülnie,
69 XXI | felhajította azt, s alig ért vissza a földre, ismét megkapta
70 XXII | amennyi háborító riasztá vissza.~Egy nőszívet keresett,
71 XXII | nem érdemli! Hogy vonnák vissza kezeiket, ha tudnák, minő
72 XXII | és sohasem jönni többé vissza.~– Mehádia, úgy hiszem,
73 XXIII | szolgál látni, mint hökken vissza az érkező szokatlan pongyolájától.~
74 XXIII | mindenféle gorombaságot vissza is ad.~– Azonban jer, ülj
75 XXIII | Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba, én hősöm,
76 XXIV | beiktatás előtti napon tért vissza.~A két hölgy ezalatt mindent
77 XXIV | diadalmas csatákból térve vissza, törvényt hozni összeültek,
78 XXIV | alakított gyűlésterembe mentek vissza a vendégek.~Együtt volt
79 XXIV | Mindaddig, amíg ön e szavát vissza nem vonja.~Rudolf mosolyogva
80 XXV | hiszem, hogy más nyelvben vissza lehessen azt adni, amit
81 XXV | kifakadva.~– Mindaddig, míg ön vissza nem vonja megalázó véleményét
82 XXV | ezáltal saját nejét nyerhesse vissza.~Ha tudná, mit cselekszik?!~ ~
83 XXV | bocsánatot kérve, hogy rögtön vissza fog térni, kéri, hogy addig
84 XXV | szótlanul tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly bűvös-bájos
85 XXV | kitörését erőszakkal fojtsa vissza.~Rudolf elfeledé szerepét,
86 XXVI | sem estélyekről, amíg ő vissza nem jött. Ilyesmit elrendezni
87 XXVIII| De még ez órában fordulok vissza. A hold nemsokára feljő,
88 XXVIII| éjhomályban, azon az úton vissza, melyen idejött. Rudolf
89 XXIX | Rudolf. Mármost nem jövök vissza többet soha. Holnap sima
90 XXXI | volt, hogy – nem küldte vissza.~Másszor ismét Flórának
91 XXXI | sohasem bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek sohasem
92 XXXI | kap, és elutazik, s addig vissza nem jön, amíg benne tart;
|