Part
1 I | s előre nevetett magában mindenki.~Bús Péter uram ezalatt
2 I | affabilitással üdvözlé őket.~Mindenki meg volt zavarodva. Jancsi
3 I | szóra még jobban elbámult mindenki. Jancsi úr most már éppen
4 II | csillapítá őt a bankár. – Mindenki azt hiszi, amit ön mond.
5 IV | rá a kozák –, a kozáknak mindenki paraszt, aki puskát nem
6 IV | mozgalom támadt e szóra, mindenki akarta, hogy valamit bízzanak
7 V | Kremlben. Nevét úgy ismerte mindenki, mint most Lind Jennyét –
8 V | által, hogy a leányka kezét mindenki láttára megszorítá, s nem
9 V | legnagyobb lemondásnak tekintendi mindenki, aki az operaénekesek ragyogó
10 V | hanyatlanék, bukva van; mindenki ellene támad, elkövetkezik
11 VI | vizsgálni jár, ha vajon mindenki rendeltetése helyén áll-e.
12 VI | is tartóztatják!~Sietett mindenki páholyaiba. Abellino még
13 VI | Lassankint helyére vergődött mindenki. A nyitány elkezdődött,
14 VI | a nyitány megkezdetett. Mindenki helyére ült, szeméhez igazítá
15 VI | előtt tisztelettel hajol meg mindenki, mely egy varázsütéssel
16 VII | derekán jelenik meg, tudhatja mindenki, hogy ez annak felesége,
17 VII | fővárosból Párizsba érkezék, itt mindenki csak róla beszél. Szépsége
18 VII | egész elegáns fiatalságot, mindenki törekszik az új férj helyét
19 VII | foglalta el a figyelmet, s mindenki oda nézett. Rudolf maga
20 VIII | repülnek, a pálya közepén mindenki azt hiszi, hogy ő leend
21 VIII | közönség, mérges, haragos mindenki, törököt akar ölni, s egymást
22 VIII | a nagyúr meghagyá, hogy mindenki takarodjék ki a szobából,
23 VIII | derekasan viselte magát.~Ezt mindenki eredeti tréfának találta.
24 VIII | komázva bánik. Most már mindenki emlékezett rá, hogy a legelső
25 VIII | lógott a borversenyben, mindenki túl volt azon a határon,
26 VIII | fel. Született úr volt. Mindenki bámulta, nem ugyan az eszét,
27 VIII | ravasz kalandort, ki túljárt mindenki eszén, s míg játékot véltek
28 X | családban más rend fog beállani, mindenki teljesíti a maga kötelességét,
29 X | által elrontott étvággyal, mindenki hallgatag, unatkozó volt,
30 X | a másik után, őrizkedett mindenki bármiféle beszédhez kezdeni,
31 X | fejére tett lámpást, amit mindenki lát; ön egy otromba, rászedett
32 X | kalapot levenni.~Tudta, hogy mindenki az ő arcára néz. Azt is
33 X | eléggé zavart arra, hogy mindenki megijedjen tőle, aki ránéz.~
34 X | Hová, papa?~– Terézhez.~Mindenki iparkodott csodálkozását
35 XI | jelenik meg. Pedig hisz azt mindenki tudja, hogy aki a magasból
36 XII | boldogtalanok.~A családnál mindenki tudta e titkot, de senki
37 XII | Másnap ismét munkanap volt. Mindenki dolgai után látott. Boltay
38 XII | legnagyob tiszteletben állottak mindenki előtt, ki magát jó hazafinak
39 XII | a pisztolyokat, a golyók mindenki szeme láttára bocsáttattak
40 XIII | mert e napon a nagyságos úr mindenki iránt szokatlanul kegyes
41 XIII | negyedikben aztán hordta mindenki az irháját, mert akkor kezdődött
42 XIII | hevenyészett ez alapigékről, hogy mindenki elbámult bele.~A szegény
43 XIII | most az egyszer nem szabad.~Mindenki csodálkozva kérdezé egymástól
44 XIII | az utolsónál aztán, mikor mindenki meghalt, szétnyittatnak
45 XIV | halál országából, midőn már mindenki hitte halálomat, és magamhoz
46 XIV | szellem elűzte az álmot mindenki szeméről.~Boltay mester
47 XV | ennél a háznál. Látom, hogy mindenki szeret, egy kicsit szigorúak
48 XV | volna elviselni.~Ismeri őt mindenki, aki magát nevezetességnek
49 XV | kártyázni.~Ebből láthatja mindenki, hogy ez estélyeken legkisebb
50 XV | nem fog eljönni. Pedig már mindenki arról beszél, az estély
51 XV | is tudja jól, hogy erről mindenki meg van győződve, hanem
52 XV | nevetés, jókedv és előadás; mindenki iparkodott komoly és hallgató
53 XV | pillanat múlva ugyan már mindenki megtudta, hogy Fennimor
54 XV | összevesztek a kártyán, de mindenki úgy tesz, mintha semmit
55 XV | szerelmesedve oszlik haza; s otthon mindenki a furcsa történeten gondolkodva
56 XVII | különös ember lehet, mert mindenki által igen komolyan magasztaltatik,
57 XVII | magasztalásokból kitalálta mindenki.~Az agár okvetlenül egyike
58 XVII | emberek egymást húzzák oda. Mindenki arra gondol, hogy sok embert,
59 XVIII| nagyravágyó… Várnak reá.~Mindenki kész ragadománynak hiszi.~
60 XVIII| tisztelettel viseltetik mindenki iránt, aki a magasabb köröknek
61 XVIII| őnagyméltósága: óh, az nagy ember! Mindenki bámulja eszét és nagy lelkét,
62 XVIII| élceket szokott használni mindenki ellenében, de legalább nem
63 XIX | tanultak okosabban hallgatni.~Mindenki előtt emelkedett azóta Fanny
64 XIX | figyelmez, és követeli, hogy mindenki figyelmezzen rá, kérdést
65 XIX | csinálnak komoly képet, ahol mindenki vigad, s nem nevetkéreznek,
66 XX | villásreggeli hiányzott még, hogy mindenki elragadtatva legyen, mind
67 XX | társaság kacagott, mert mindenki tudta, hogy azt az esperes
68 XX | férfiak tanácskozmányainak; mindenki iparkodik több szépet és
69 XX | támadt a gyülekezetben, mindenki emlékezni akart hasonló
70 XX | emlékezni akart hasonló esetre, mindenki számtalan mérföldekről látott
71 XX | együtt a két szép delnő; mindenki, aki látta így őket, megvallá,
72 XX | gégeszakadtából.~Azonban mindenki lehetőleg jól iparkodott
73 XX | mondhatja azt a férfit, akiről mindenki annyi jót, annyi szépet
74 XX | együtt mulatott, azután mindenki szobáiba távozék. János
75 XX | elhalt, és azután aludt mindenki, és álmodott szép dolgokat.
76 XXI | három? Pedig aki csak látja, mindenki megszámlálja: egy, kettő,
77 XXI | erős szívűnek kell lenni. Mindenki más hangon beszél, még az
78 XXI | Már messziről megismeri mindenki lovaglása módjáról, s mint
79 XXI | bukdácsolva három lábon. Mindenki azt hitte, hogy már vége
80 XXI | rohan az avaron keresztül; mindenki azt hiszi, hogy elragadta
81 XXIV | éljenkiáltás hirdeté közeledtét, mindenki ismerte őt nemes híréből,
82 XXIV | ismerte őt nemes híréből, mindenki örült, hogy a legjobb hazafit,
83 XXIV | irántad, s azt akarom, hogy mindenki, aki lát, aki ismer, úgy
84 XXIV | világ te vagy. S ám tartson mindenki könnyelmű nőnek Kárpáthyné
85 XXVI | ideáljai a magasabb köröknek. Mindenki iparkodik velök ismeretséget
86 XXIX | melyek a kerek asztalon mindenki elé vannak téve, hogy észrevételeit
87 XXIX | feleim! – kezdé a nábob, míg mindenki mélyen elhallgatott. – Isten
88 XXX | XXX. Búcsúvételek~Mindenki jókor lefeküdt a kastélyban,
89 XXX | a régi ismerősök közől; mindenki sietett őt még egyszer látni,
90 XXX | őt még egyszer látni, és mindenki azt mondá, hogy nem lehet
91 XXX | Szentirmayné vitte keblén. És mindenki, aki látta, azt állítá,
92 XXXI | becsülik; az egész háznál mindenki úgy tekinté, mint egyikét
|