Part
1 I | pusztán csintalan tréfa ülteté őket az öregúr mellé.~Az agg
2 I | indult lóháton, s meg akarta őket vasvillázni.~Tehát ezt a
3 I | apródonkint összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt kezdte
4 I | nagy affabilitással üdvözlé őket.~Mindenki meg volt zavarodva.
5 I | bolond utána. Én leszidom őket, ők nem elégszenek meg,
6 II | Sokkal egyenesebb út lenne őket kielégíteni.~– Miből? –
7 III | eléjök indul, és megszólítja őket.~– Ah, uraim, önök magyarul
8 III | bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~– És nem tartom
9 III | tőled: „Akarod-e és hiszed-e őket magaddal vihetni?”~– Ej,
10 III | fáradság nélkül hazagyűjtendik őket.~Ez utolsó szavakkal Miklós
11 IV | kedélyének.~– Hát viszed-e őket haza? – kérdé Rudolf hallgató
12 VI | de mások előtt nem szokás őket megismerni.~Monsieur Oignont
13 VI | intve, serkentve és buzdítva őket; egy páholyban a három ifjú
14 VI | lelket sem ismerek.~– El kell őket csitítani.~– Oda ne menjen
15 VII | legközelebb talált boncnak, aki őket ezért megáldja.~Az elválás
16 VII | férfiaknak nagy erőszakba kerül őket visszatartóztatni, hogy
17 VII | odaégnek.~– De hát ki kell őket szabadítani.~– Hiszen csak
18 VII | gyűlve, mely lombjaival védte őket idáig a tűzeső ellen; mintegy
19 VII | könnyű főhajtással üdvözli őket, s udvarias gyöngédséggel
20 VIII | maguknak azon gondolatban, hogy őket eredeti fickóknak tartsák,
21 VIII | Ilyenkor már hiába iparkodnak őket a pásztorok szétválasztani,
22 VIII | Kutyfalvi Bandi mind ki akarta őket is hányatni a tengerbe.~
23 VIII | minél elébb megszöktessék őket a társaságból; az ilyen
24 IX | hanem akkor nem volt szokás őket népnek nevezni.~Ez a szó: „
25 IX | bizonyosan kapacitálja őket. Nézd, mint mutatja nekik
26 IX | észreveszik, hogy nagyon nézik őket.~Végre nem állhatta tovább
27 X | nevezetességnek híni.~Nevezzük őket Mayeréknek; ez a név olyan
28 X | táncoltak velök; nem is nevezték őket másként, mint a „szép Mayer
29 X | nevelőintézetekbe járatták őket, az egyik kitűnően megtanult
30 X | segíthessenek. Az isten őrizze meg őket attól, hogy mások segítsenek
31 X | veszik, ha az utcán lenézik őket legjobb ismerőseik; kik
32 X | egy tréfás fiú lesz – ki őket meg akarja lepni.~Egy vén,
33 X | Régen nem látta ugyan már őket, de most eszébe jutott,
34 X | isten, és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá, kereskedést
35 X | üdvösségével; eladta, elárverezte őket a többet ígérőnek, megtanította
36 X | többet ígérőnek, megtanította őket, hogy kell az utcán menőket
37 XI | oly lépésre kényszeríti őket, amire isten parancsa és
38 XI | ismerte volna már ekkor, s aki őket ismerte, hogy kerülhette
39 XI | vegyülni, hogy ki sem veendi őket észre, s az egész csak néhány
40 XII | Sándor készen várta már őket, csupán néhány levelet pecsételt
41 XII | másik bérkocsin kísérte őket a seborvos.~Ifjaink csodálkozva
42 XII | belőlük.~Azzal kiállíták őket a kiindulási pontokra; a
43 XIII | sokáig élt, és várakoztatta őket halálára, a piszkos lakást
44 XIII | voltam az idén, tudósítván őket afelől, miszerint adandó
45 XIII | fejemben tartsam; majd meglátja őket, még meg is unhatja.~Eközben
46 XIII | pofozni sem igen merte őket, mert voltak köztük nagy
47 XIII | merte magát közbevetni, hogy őket elválassza. Fegyver egyikhez
48 XIV | terveinek kettős sikere van: őket meglophatni és kinevethetni;
49 XIV | úgy szerették volna, ha őket együtt boldognak láthatnák.
50 XIV | meg: anyja és testvérei.~Őket, ha gazdag lenne, kimenthetné
51 XV | vagyok az oka, minek neveltem őket kényök szerint; ütni, verni,
52 XV | robotoltatni kellett volna őket, akkor majd megbecsültek
53 XV | gyermekei, csak szereti őket, csak azt hiszi, hogy majd
54 XV | Mayerné jöveteléről s megkérni őket szépen, hogy, amennyire
55 XV | lesz belőlük, ki veszi el őket? Mai világban már senkinek
56 XV | irigykednek. Az meg csak neveti őket a kastélyából. Beszéljetek,
57 XV | Abellinót Fanny előtt. – Hagyjuk őket ott vigadni.~Ezalatt Boltay
58 XV | ablakon át senki sem látja őket, az öt sárkány-paripa, három
59 XV | találni ki azon okot, mely őket a szerencsére jogosítá;
60 XV | legnyájasabb mosolygással mutatá be őket egymásnak.~– Kedves nőm!
61 XVI | ők pisztolyra nem engedik őket menni, s ebben meg kellett
62 XVI | felcsapták, s ismét szétválaszták őket.~Már ekkor Fennimor dühe
63 XVI | egyszer szemközt állíták őket.~Már akkor Fennimor reszketett
64 XVI | Kárpátfalvára.~Nemsokára látjuk őket, vagy hallunk felőlök.~
65 XVII | érzeni, hogy örökre elhagyja őket. Látta maga előtt búsan,
66 XVII | gyönyörködésére elbocsátá őket a hánykódó méneken, miket
67 XVII | a nejével is meg találja őket ismertetni, aki, mint mondják,
68 XVIII| milyen jelleműeknek ismeri őket ön, milyennek a világ. Kiket
69 XVIII| gondjuk, míg ez úrhölgy őket lelkökben is ápolja, s ilyenformán
70 XVIII| és ha valaki együtt látja őket, hinni fogja, hogy számukra
71 XVIII| jól illik az anyáknak, az őket ékesíti, de már a nagynénék
72 XVIII| nem! Értem, értem! Hagyjuk őket magukra! Sok beszélnivalójok
73 XIX | Egész nap együtt lehete őket látni nagy, nehéz munkával
74 XIX | dames-ot, senki sem szólná meg őket érte. A nevetők mindig az
75 XIX | nem kívánhatják tőle, hogy őket embereknek ismerje el. Jobbágyainak
76 XX | olyan keveset háborgatja őket. Málnay Georges pedig magához
77 XX | befúrták magukat; ne hagyjuk őket még az agarászatban is grasszálni;
78 XX | mindenki, aki látta így őket, megvallá, hogy nehéz volna
79 XX | maga Szépkiesdy gróf úr is őket látszott keresni szemeivel,
80 XX | szerelmeskedni szoktam, őket meghódítom, de velök nem
81 XXI | sikerül neki mindazokat, akik őket környezik, úgy félretáncoltatni,
82 XXI | csapatban.~– Ismerem már őket, az egyik a Cicke, a másik
83 XXI | ifjú delnő lobogó fátyolát, őket kíséri legtöbb szem, és
84 XXI | tévedjenek, figyelmeztesd őket, ott könnyen oda lehet veszni.~
85 XXI | utána nézni, ha utól fogja-e őket érni.~A csapat szélsebesen
86 XXII | hogy minél előbb meg fogja őket ismét látogatni.~– A látogatás
87 XXIV | hordanak. Az ember hallja őket fütyörészni, cselédekkel
88 XXIV | mint unatkoznak; látja őket be nem fejezett toalettel,
89 XXV | gördült. Az ifjú főúr meglátva őket, odasietett hozzájuk. Kárpáthy
90 XXXI | tartozó vonásoknak.~Hagyjuk őket magukra, ezek gyógyíthatatlanok.
91 XXXI | lelkemnek, egykor megkísérlendem őket nagyságuk tetőpontján bemutathatni.~*~
|